Áldás

Fotó: Pozitív Állítások

Namaste 

Mennyit érek?

Közelgő születésnapom okán jutott eszembe ez az emlék ami hét éve történt. Éppen az napon érkeztünk meg Indiába, Új-Delhibe, majd  utaztunk tovább Krisna szülőhelyére Vrindávanba. Fáradtan, tele egy csomó új benyomással ültünk a kolostor majmoktól elkerített belső udvarán. Vacsorához készültünk. Nem  is vacsorához, ez több volt attól, mert a krisna tudatú hívők áldott ételt, praszádot* esznek és azt kaptunk mi is. A templom felől, aminek háttal ültem, bhadzsan hallatszott. Egyre hangosabban. Aki hallott már krisnásokat kirtanozni, tudja, micsoda élmény. És egyszer csak ott álltak az asztalunk mellett. Mellettem. Nekem szólt az ünneplés. Annak a léleknek aki sok éve azon a napon látta meg a napvilágot. A zene és ének mellé kaptam plusz áldásként egy marigold fűzért a nyakamba. 

Ma is csodálom milyen szép elnevezése a nálunk csak büdöskének nevezett, angolból Mária aranyának fordított, Indiában olyan nagyra tartott virágnak. Őszintén megvallom, fel sem foghattam, milyen áldásban volt részem. Talán épp megilletődtem az egyáltalán nem várt köszöntéstől, de visszanézve fogalmam sem volt az áldás jelentőségét illetően. Igazán csak most tudatosítottam magamban, ahogy bevillant ez az emlék.

A közelmúltban végeztem egy tudatosító  gyakorlatot a "mennyire értékelem önmagam?", "mennyit érek?" témakörben.  Az Access  egyik "eszköze"  a kérdések feltevése. (Nem válaszokat keres.) 

Figyeltem a tükröket, mit látok, ki mit tanít általa. Egyik igen tanulságos dolog az volt, amikor megerősítést kaptam, a tükör rávilágított, hogy önzetlen, jóakaratú, abszolút segítőkész énem nem kapta meg az alapvető (nem elvárt) elismerést, tiszteletet. Meg volt bántva. Volt bennem egy harag. A harag mögött sok esetben  tisztázatlan érzés van. Aztán letettem a dolgot, mert ráláttam (buddhi).  Az értékrend,  az új energia törvénye az érdek-, vetélkedés nélküliség, feltételnélküliség, minél többet adsz, annál több vagy, öröm adni, elismerni másokat. 

Azt mondják, dobjuk el az egót! Ne! Ne dobjuk el! Az (hamis) egó védelmi rendszer is! Az egó megismer, elfogad, változtat. Adjunk neki időt.

Aztán napokkal később az után, hogy egy hétig minden nap figyeltem a feljövő eseményeket, reakcióimat, az egómat, az elme játékát ( micsoda önismeretet ad) beugrott egy emlék édesapámról.

Mennyit érek? Valahol az apa adja meg ennek a rangját bennünk. Nem voltak ilyen emlékeim,  nem mentődtek el a kiskoromból, illetve másfajta emlékek épültek be. De most... Lehettem 19-20 éves, már Pesten tanultam. Otthon voltam, és apuval valahol vendégségben jártunk vidéken. Buszoztunk, beszélgettünk, majd megérkezve Bajára, leszálltunk. Itt elváltak útjaink, ő falva felé én Pest felé utaztam tovább. Előtte még megöleltük egymást, majd ezt mondta: kislányom nagyon vigyázz a villamosok mellett, veszélyes közel állni a sínekhez, nehogy baleset érjen! Egészen meglepődtem ezen a gyöngéd figyelmeztetésen, hiszen 14 éves koromtól egyedül utaztam keresztül a déli országrészen vonattal, busszal, keltem át a Dunán, de sosem mondott még ilyent.  

Aztán a "mennyit érek?" kérdéskörben vele kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy 35 évnyi házasság után férjem elmesélt egy apámmal való élményét. Apám megpróbálta. Tudjátok! A népmesékben is próbatételt kell kiállni a kérőnek. (Megjegyzem szellemi atyánk is próbatétel elé állít mindnyájunkat!) Nem részletezem a történetet, csak annyit, hogy elmentek télen együtt vadászni és apám erősen próbára tette. Persze ez, akkor nem volt nyilvánvaló, de sok-sok év után ültek, beszélgettek: "fiam én megpróbáltalak és te kiálltad azt. A fiaim azt nem tették volna meg".

A gyógyulások a szülőkkel, a családdal való kapcsolatunk tisztázásával  kezdődnek. Amíg egymásra mutogatunk, " mert az anyám.., apám.., testvérem.., fiam.., lányom..." addig kivetítünk, nem látjuk magunkat.

Hálás vagyok férjemnek, hogy elmesélte nekem ezt a történetet és még inkább hálás vagyok apámnak.

Tükör.

Még csak annyit apuról, nemességéről, hogy mikor már nagy beteg volt, nővérem megkérdezte, - apu hová szeretnél elmenni, hová vigyelek el? 

Ő azt kérte, hogy vigye el Kútsebesre, ahol valaha állt a szülőháza, a tanyájuk. Ahová nyaranként néha elmentünk és a valamikori földjükön termő szilvafáról jólesőn csemegéztünk... Aztán a temetőbe mentek, a szülei sírboltjához.

Jövünk és megyünk fejezte ki szótlanul.

* Praszád jelentése: ami békét ad. Miután elkészül az étel, Istennek felajánlják, az oltárra kerül egy kis adag. Amit Isten megízlelt az a praszád. Ezt fogyasztják aztán a hívek. 

 Namaste

BÚÉK 2017

Azon töröm a fejemet mit is kívánhatnék az új évre. Mindenkinek.
Vajon mi az, amire mindnyájunknak egyaránt a legnagyobb szüksége van?

Hát persze a szeretet, a béke, az ölelés, a magabiztosság, a kitartás, a kreativitás, az életerő, a vidámság, a humor, a türelem, az együttérzés, az igazságosság, az éberség, a nyitottság, a bizalom - olvasom Erika posztjánál, aki arra kért bennünket, - ismerőseit, barátait - hogy a 2017-es esztendőre küldjünk egy egyszavas, pozitív üzenetet neki és önmagunknak - mind nagyon fontosak.
Én az igazságosságot tartottam fontosnak.

Utóbb olvasva a listát, érzem ezek szép és jó szavak, de valahogy mindez még együtt is kevés.
Mégis mitől kevés mindez és mi az, amitől több lesz?!

Mi a megtestesült egyéni lelkek (a jivatman) egónktól vezérelve nem tudunk igazán önzetlenül szeretni, ölelni, nem tudunk kellően kitartóak lenni, bizalommal egymás felé fordulni, elvesztjük életerőnket, humorunkat, türelmünket, békességünket, magabiztosságunkat, nyitottságunkat, s mert nem vagyunk éberek nem látjuk az igazságot, nem vagyunk együttérzőek. Ezért kevés mindez.

Amitől több lesz úgy érzem, az az isteni kegyelem, a Paramatman,* Felsőlélek kegyelme, aki a szívünkben, a lelki világunkban él, törekvésünkkel Őt elérve a legnagyobb tudást és szeretetet kaphatjuk s aki tulajdonságainkat átalakítja, jellemünket megtisztítja.

Erre van szüksége az emberiségnek, az isteni kegyelemre... Szerintem.

Isteni kegyelemben teljes, áldott, békés, boldog új esztendőt kívánok mindnyájatoknak!

Namaste


*https://hu.wikipedia.org/wiki/Param%C3%A1tma

  https://www.srichinmoy.org/magyar/forrasok/konyvtar/kerdesek_es_valaszok/kegyelem

  http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/11/az-igazsag.html

  https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%9A%C3%89K

Minden Akadályok Elhárítója

Ganesha Chaturthi

" Az ember testi értelemben törékeny és esendő. De van egy hatalmas fegyvere a teremtésben, amit az elefánt fej szimbolizál. Mivel Indiában ez a leghatalmasabb állat, ezért a feje az emberi értelemre utaló jel.

Egyik lábát felhúzva tartja, ami a transzcendenciára, a lelki-szellemi megvilágosodás lehetőségére utal. A másik a földön nyugszik, ezzel jelezve a fölvállalt kötelességet és sorsot (dharma). Körülötte ételek, melyek az érzéktárgyak szimbólumai és egy meghunyászkodó patkány, a világi élvezetvágy megszelídítésének formája. Más ábrázolásokon, sokszor magán ezen a patkányon lovagol, de ugyanezzel a jelentéstartalommal. A hatalmas elefántfülek, a tanulás szimbólumai, mert a leghitelesebb tanulási forma, a megvilágosodott mesterek odaadó hallgatása. A hatalmas fej a visszatükröződés (manana), a reflexió, az ok és okozat törvényének megértése. Az eredeti lelki információ fénytörést szenvedve, prizmákon, bizonyos finom-fizikai szűrőkön át lép be az anyagi világba, nehezen legyőzhető illúziót teremtve. Ezért az ormány az emberi értelem, a megkülönböztető képesség szimbóluma. Erő és finomság, durva és finomfizikai tudás, hiszen ugyanaz az ormány képes egy fát kitépni gyökerestül, vagy fölvenni a porból egy leesett gombostűt.

A hatalmas pocak képes megemészteni a boldogságot és a boldogtalanságot egyaránt. Nem zavarják már az ellentétpárok, egyik törött agyara a szenvedés, a másik ép agyara a boldogság ismeretének szimbóluma. 

Kuvéra a gazdagság és bőség félistene meghívta egy alkalommal Ganesát vacsorára. Hihetetlen kitartással fölfalta az egész vendégsereg számára készített ételt, s majd miután ez elfogyott elkezdte megenni az étkezés tárgyi kellékeit. Végül apja, Siva lépett közbe, s megkínálta egy tál általa készített sült rizzsel, s ettől Ganésa étvágya lecsillapodott. A jógikus mese lényege az, hogy az ember nem elégülhet ki vágyainak szüntelen beteljesítésével, sőt azok inkább az őrületig fokozódnak. A megoldás  az Isteni Sivától kapott rizs, melyet már alaposan megsütöttek, azaz olyan legyőzött, megemésztett vágyak szimbóluma, mely többé már nem tud kicsírázni. Az út tehát, saját vágyaink megfékezésén keresztül vezet. Az ember soha nem lehet boldog, csupán önző, anyagi érzékei kielégítése által.

Ganésának négy karja van, ezek a tudat négy rétegét, az elmét (manasz), az értelmet (buddhi), a hamis egót (ahamkára) és a tudattalan vagy mély elmét (csitta) szimbolizálják. Az egyik kezében kis bárdot tart, a testi vágyak legyőzésének eszközét. A másikban összetekert kötelet, a kitartó istenkereső ember kimentésének szimbóluma. A harmadik kezében rizsgombócot (modaka) tart, mely lelki keresésének jutalmát jelenti. Végül a negyedik kezében egy lótuszvirág (padma) látható, a sikeres, végső önmegvalósítás szimbólumaként.

Ganésa tehát a Brahmanhoz való visszatérés lehetséges útját magyarázza el a felsorolt képírási tartalmak kibonthatósága által."

Forrás: Bakos Attila; Kőtörő fű

Foto: Pinterest

Még Ganésáról:

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

                               http://bhaktikutir.hu/ganesha-chaturthi/

EgoÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Újhold van. Használjuk az energiáját megújulásunkra. Kérdés, hogy látjuk-e miben, hol kell megújulnunk?

Tudatunk meghatároz.

Miért akarunk bárkit, bármit is háttérbe szorítani? Álljunk csak szerényen mindenki és minden mellé.

Ezt az ősi bölcsességet olvastam valahol: A túlzott hiúság  rútság.

Namaste

Hála

Avidya - avidjá a szanszkrit nyelvben tudatlanságot jelent. Arra vonatkozik, hogy mi emberek a testi létünkkel azonosulunk, ahol a vágyak, kötődések, illúziók szenvedést okoznak. 

Még nem élünk a Forrásban. Nem értjük, hogy ott a LÉT tiszta szeretet és bőség. 

Néha egótlanságunk pillanataiban felröppen lelkünk kék boldogság madara. 

Erről is szólt egy előző blogom*. Arról, hogy a pillanatban való létem, a táj szépsége, a csend, ami körülölelt, tudatomban megjelenítette és én megláttam szállni azt a kék madarat. 

Aztán a múltba léptem, s emlékeim bizony már-már a lelki szenvedésbe sodortak. De tudatosan elengedtem, kisírtam a fájdalmaimat, vele szeretteim fájdalmát  is. Mert tudom, hogy sorsuk, karmájuk az ő saját és az én lelki fejlődésemet, az együttérzésre való készségemet nagyban elősegítette. 

Ez is egy örökségem. 

Örökségünk, mert a testvéreim is ezt kapták. Talán csak  hozzáállásunk szintje más és más. 

Édesanyám szokta volt mondani a régi bölcsességet: ezt tették a bölcsőnkbe... 

Mi ez, ha nem egy áldás, amiért hálásak lehetünk.. 

Namaste 

*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/05/a-szalakota.html

Szív a Te neved, oh Istenem!

"HEART is Thy Name, Oh Lord!"

Néha elárasztanak érzések...
Mint általában a nagyon érzékeny emberek, én is magamhoz vonzok válaszokat, amik belső nyugalmat adnak. VÁLASZOKAT!

Az ego halála a szív megnyílásával kezdődik.

https://www.youtube.com/watch?v=j1EWX2_uAJs

Namaste

A világon minden élőlény találjon békére

Van úgy, hogy napokig egy zeneszámot hallgatok. Szinte érzem, ahogy átjár, telítődök vele, valami történik általa lelkem szubtilis anyagában.

Ez valóban így is van, hiszen az egész világ rezgés. Nem csak szavakkal, cselekedetekkel, hanem egy finomabb szinten rezgésünkkel is hatunk egymásra. Ki-ki a sajátjával...
Leginkább úgy tudnám ezt érzékeltetni a látható világban, ahogy a vízbe hulló esőcseppek által keltett hullámok egymásba áramolnak. Pontosan így áramolnak az érzéseink is át egymáson és ugye nem kérdés, hogy a zene érzéseket fejez ki és közvetít.

Békés ember vagyok, az ayurvéda nyelvén ezt szattvikusnak nevezzük.
Oly erős volt életemben a dualitás, hogy megtanultam semleges elmével tekinteni a világra.
No, persze ez nem sikerül mindig, de mégis egyre jellemzőbb, hogy számomra a dolgok nem jók, vagy rosszak, hanem megtörténnek, vannak.
Miért írok erről?

Szombaton volt jógatanárom hívószavára összegyűltünk páran volt MAS-jóga tanítványok egy közös jógázásra, beszélgetésre, majd elköltöttünk egy közös ebédet egy indiai étteremben. 
Ezután elköszöntünk egymástól és én sétálva indultam a kőrúti Metró felé.
Egy keleti áruk boltja mellett vitt utam, persze, hogy nem tudtam kihagyni. Bementem, mert nagyon szeretem ezeket a kézműves termékeket.
Nézegettem a buggyos nadrágokat, majd a szép bambusz selyem stólákat.
A fiatal eladónő eközben telefonált. Talán még szemkontaktus sem volt köztünk, de a beszélgetésnek akaratlanul is fültanúja voltam.
Egyszer szinte sírva azt mondta,- olyan nyomorult vagyok...
Ekkor nem is gondolkodva a dolgon, felé fordulva csak annyit mondtam,- ilyent soha ne mondj magadról. 
Bocsánat,- mondta a telefonba, majd rám nézett nagy könnyes szemeivel és megkérdezte mit mondtam.
Elismételtem. Ő hamar elköszönve letette a telefont és csak annyit mondott ismét,- de én tényleg olyan nyomorult vagyok.
Ekkor csendesen azt mondtam neki,- nem, nem vagy nyomorult, fogalmad sincs milyen csodálatos lélek vagy! Az egód az, ami nyomorultul érzi magát. 
Talán még mondtam neki pár szót a befelé fordulásról és a lélekről. 
Felállt és tárt karokkal hozzám lépett. Átöleltük egymást. Sírt. Az volt az érzésem, hogy valami hatalmas kő hullt le a szívéről. 

A tükörbe néztem...

Próbálgattam arcomhoz a választott sálakat. Ő néhány lépés távolságból csak figyelt, majd megszólalt,- te olyan nyugalmat árasztasz magadból. Igen, tudom- mondtam mosolyogva.

Letettem a stólákat és a nadrágot is vissza akasztottam a helyére, mondván, hogy meggondoltam, nincs is szükségem ezekre.
Már kifelé indultam. Ahogy a kristályokkal teli asztal mellett elmentem, még megjegyeztem, hogy viseljen citrin kristályt, mert annak támogatásával növelheti önbizalmát.

Kilépve a kőrútra egy nagyot sóhajtottam. Felnéztem a ragyogó kék égre és az, mosolyt csalt arcomra...

LOKAH SAMASTA SUKHINO BHAVANTU

https://www.youtube.com/watch?v=wpyVPChmH_Y

Jelentése: "A világon minden élőlény találjon békére."
A mantra ismétlése segít harmóniában élni a környezettel, segít megvalósítani békés szerepünket az Univerzumban, ráhangol a másokkal való békés együttélésre.

Namaste

Forrás:http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=813%3Amagikus-mantrak&catid=68%3Agondolatok&Itemid=114&lang=hu

Ustrasana

Mottó:„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” 
                                                                                                                                           (Mt 19,24)

Az ember nem tudja letenni, elengedni még azt, aminek rabja, legyen szó földi gazdagságról, vágyakról, szenvedélyekről, hobbiról, vagy akár sok esetben bűnről. 

Nem, nem! Ne gondold, hogy a gazdagság, a szenvedéllyel való élet rossz volna. Sőt! 

De a hozzá való ragaszkodás kötőerő, ami a lelket visszahúzza. Jaj, mi van, ha nem kapom meg!, mi van, ha elveszítem! stb.  

Érezted már, hogy a félelem, az aggodalom milyen lehúzó?  Ez az ahamkara, vagyis az ego műve. 

A magasabb Én tudja miért születtünk, mi az, amit lélekként vállaltunk megélni földi életünk során.  Ő segít utunkon, hogy ne torpanjunk meg, kitartóak legyünk e cél elérésében. 

A segítség meghallásához nyitott szív kell, hogy meg tudjuk különböztetni a lélek hangját az ego hangjától.

Ha nyitott a szív, az élet nehézségeire nem akadályként, hanem fejlődést hozó leckeként tekintünk. Már értjük, hogy a földi dolgokat ideig-óráig birtokoljuk, halálunkkal csak a lélek gazdagságát visszük magunkkal. A helyzetekből leszűrjük a tanulságokat és kitartóan, türelemmel haladunk a magasabb Én által kijelölt Ösvényen. 

Hogy végül is mi az élet értelme? Mindenképpen megélni a szeretetet, a bőséget.  

És mi a célja? A lelki fejlődés. A megvilágosodás elérése, tudatosodás arra, hogy nem vagy azonos múlandó fizikai testeddel, hanem halhatatlan, örök életű lélek vagy. 

Hogy elérd a vágy-, a ragaszkodás nélküliséget, a moksát, a megszabadulás állapotát, "csak" létezzél, ússzál az árral, hagyd eljönni életedbe a Bőséget.

S, hogy mi a Bőség? Talán egy szenvedéllyel teljes munka, vagy hobbi, egy szerető társ, aki a te hű tükröd, egy gyermek megszületése, béke, olyan emberi kapcsolatok, amelyben egymás megbecsülése, tisztelete a fő, vagy isteni ajándékként egy a Földön igen ritka ikerláng kapcsolat, mely fényével, szeretet rezgésével az egész emberiséget emeli.

Azért lett mottóm a Jézustól származó idézet, mert a teve az alázatot és a kitartást jelképezi. A terhek cipeléséhez térdre ereszkedik és kitartóan menetel egy keskeny úton a cél eléréséig. 

A jógafilozófia szerint bizonyos testtartások, ászanák gyakorlásával tulajdonságokat, erőket vagyunk képesek fejleszteni magunkban.  A tevepóz stimulálja a torokcsakrát, erősíti a belső hallást, megnyitja a mellkast, a szívközpontot, alázatot és kitartást ad gyakorlójának. 

Ezért, a blog címe Ustrasana, vagyis tevepóz.

Forrás:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#t

Foto:
http://www.lovemyyoga.com/camel-pose.html


Namaste

Csokraink

A spirituális keresők előbb-utóbb szembetalálkoznak azzal a ténnyel, hogy lényünk sokkal több a fizikai testünktől. Vannak finomabb rétegeink, melyekkel a kapcsolatot egy finomenergetikai rendszeren, a csakrákon keresztül tartjuk. Ez a szanszkrit szó kereket (csokrot) jelent, utalva formájára és tulajdonságára, hogy itt energiaforgás, örvénylés zajlik.

A csakrák az étertestünkben találhatóak és a fizikai testünkhöz az endokrin rendszerünkön keresztül kapcsolódnak.

Hét  fő csakránk van:

1. Muládhára - gyökérközpont 
2. Szvádhisthána - szakrális központ
3. Manipura - köldök központ
4. Anáhata - szívközpont
5. Vishuddhi - torokközpont
6. Ágjá - harmadikszem-központ 
7. Szahaszrára - fejtetőközpont

Az életenergia az elsőtől halad fölfelé és optimálisan nyitott állapotukban a környező testrészeket energiával látják el. A csakrákon nem csak felveszünk, hanem le is adunk energiát, ennek legszebb példája  a teljesen nyitott  Anáhata (szív) csakra  elfogadó szeretete,  a Krisztusi gyógyító erő, de energia leadás a Reiki gyógyító erő is.

Számomra talán legfontosabb Muládhára csakráról való ismereteimet, gondolataimat osztom meg veletek.

Magyarul nem véletlenűl gyökércsakraként emlegetett központunk, az ősökhöz, a földhöz, a gyökereinkhez való kapcsolódásunk helye. Az állati (ösztön) és az emberi tudat határa. Előző életeink tapasztalatai itt tárolódnak el, ezen keresztül hatnak ránk a karmikus élmények.

A gerincoszlop alján a gát és a végbélnyílás között található.

A föld energiája tölti. Színe a vörös, ami a saktira, a felfelé törekvő energiára utal.

Harmonikus működése esetén egészséges a kapcsolat az anyagi világgal, vitalitás, spirituális fejlődés a jellemző. Egészségesek, erősek vagyunk, két lábbal állunk a földön.

Túlműködés esetén erős egoizmus, agresszió, düh, túlzott anyagiasság jellemző.

Alulműködés esetén csekély az önbizalom, szenvedélybetegségek, félelem jellemző.

 A Muládhára csakra

Istene Shíva (a Hold) az "állatok ura" (Pashupati Maha deva)  jelképezve az ösztönvilág feletti győzelmet, mint lelki fejlődést.

Jelképe a négylevelű lótusz, ez utal a csakrában gyökeredző belső funkciókra, melyek: a szellem (manasz), az értelem (buddhi), a tudat (csitta) és az ego (ahamkára) működése.

Állata a hétormányú elefánt, a bölcsesség jelképe.

A hét ormány a föld hét kincsét (sapta dhatu) szimbolizálja, melyek a következők:

1.  reproduktív szövetek
2.  csontvelő és idegrendszeri szövetek
3.  csont
4.  zsírszövet
5.  izomszövet
6.  alakos vérsejtek
7.  plazma, bőr                                                            

Ezek adják az ember anyagbaszállását, a testetöltést.

Mantrái a szanszkrit LAM, és a magyar EGÉSZSÉG szavunk.

Erősíti ezt a csakrát az Ú hang zengetése és a dobolás, dobpergés hallgatása.

Megerősítései : Értékes vagyok; Szerethető vagyok; Biztonságban vagyok;

Szükségleteim kielégítődnek; Mindkét  lábbal a földön állok.

Ez utóbbi megerősítések különösen fontosak a szellemi úton járóknak. Az álmok, tervek megvalósításához földeltnek kell lenni, nem szabad "elszállni". A földelést a természettel, az anyafölddel való kapcsolat adja. Ez azt is jelenti, hogy szeretjük a testünket, elismerjük szükségleteit, törekszünk tudatos kielégítésére. Önmagunk szeretete vezet el mások tiszteletéhez, szeretetéhez.

Földeléshez használható eszenciák vannak  a kristályokban, az illóolajokban, a földszínekben és a földben termő zöldségekben. Ha valaki túlzottan el van zárva a természettől, segíthet  földelésén pl. a füstkvarc, mely ennek a csakrának a kristálya. Emellett viseljen szép földszínű  ruhákat, illatosítsa a levegőt szegfűolajjal, cédrussal. Étrendjébe gyakrabban  tegye pl. a sárgarépát, burgonyát, földimogyorót, ha nem vegetáriánus a húsokat.

Földeletlenségünk egyik jele az utazási betegség!

A Muládhára csakrához kapcsolódó életkorok : 0-7 év, 49-56 év. /Váradi Tibor: Szellemtudomány/

Érdekesnek tartottam ezt megjegyezni, mert ebben is fellelhető a magyar népmesék mágikus száma, mely az én életemben oly sokatmondó, valamint azt, hogy éppen 49-56 között vagyok és ezt a csakrát tartottam most fontosnak az életemben.

E csakrában ül Shíva gyermeke, Ganesha, az Akadályok Elhárítója, a hindu mitológia egyik legkedvesebb istensége, aki a földelemet uralja, emlékeztetve bennünket, hogy lábunk a földből gyökeredzik.

Mikor valaki már a dharma útját járja Ganesha segítségével elhárulnak az akadályok a vállalkozó elől és az égi kapuk megnyílásával elérkezik életébe a bőség; viszont, ha valaki a karma (ego) útján jár, komoly akadályokat gördíthet elé.

Talán mondanom sem kell, hogy érdemesebb a dharma útját, a ránk szabott életutat követni, hiszen itt  hatalmas erőkről, isteni beavatkozásokról van szó.

Egy kép, vagy egy kis házi oltár Ganeshának szentelve segítségünkre lehet.

Végezetül azt gondolom, hogy a  bőség először  a szívünkben, lelkünk lakhelyében kell, hogy megszülessen s ez majd tükörként jelenik meg  külvilágunkban, bennünk, emberi kapcsolatainkban, vagy anyagi gazdagságunkban.

A Muládhára csakrából az Erő és nem az erőszak kell, hogy megnyilvánuljon.
Ez az út a szívünkön át vezet.

Mivel mindenkivel egyek vagyunk, céljaink eléréséhez miért is gázolnánk át éppen önmagunkon.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok egészséggel, bőséggel teli boldog új esztendőt mindnyájatoknak!

Namaste,  Margit

http://www.agnisoma.hu/hu/oktatokepzes

http://janetstoneyoga.com/practice/dieties/

http://www.yogaindailylife.org

http://chakrak.mindenkilapja.hu