Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gondtalan vidámsággal teli volt a korfui nyaralásunk.

A dél-keleti parton foglaltunk szállást. Meleg, homokos, lassan mélyülő türkizkék tenger. Kis hullámok és ragyogó napsütés. Zöld pázsit,  több száz éves olaj- és eukaliptuszfák árnyéka, tavernák. Beach bárokban szolidan zene. Igazi mediterrán hangulat. 

Miután tavasszal utazós, kirándulós programjaink voltak, most csak pihenni, nyaralni akartunk. Egy napra, azért mégis béreltünk autót. Meg akartuk nézni Sziszi királynő palotáját, az Achilleiont, Korfu belvárosát, a Kaizer trónja kilátót. És, ha már úgyis úton voltunk, átmentünk a túlsó partra.  Nem akartuk kihagyni a nyugati part egyik szenzációs strandját,  Paraliát Glyfadánál. Jobb ötletünk nem is lehetett volna, mert épp az nap borzasztó kánikula volt. A tenger itt hűvös volt, jó nagy hullámokkal. 

Visítottam, mint egy gyerek, amikor egy egy nagy hullám átcsapott felettem. 

Nem is emlékszem mikor tudtam ilyen önfeledt lenni, így élvezni a pillanat örömét. 

Semmi kontroll nem volt.

Egyszer egy jógás ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy nem is olyan könnyű jól nyaralni. Lehet, hogy külsőleg minden feltétele megvan ennek: pénz, egészség, jó hely, jó idő, mindezek ellenére az ember ezt nem képes igazán élvezni. Van úgy, hogy valami terheltség, valami belső, megmondhatatlan gát, blokk az oka. Valami láthatatlan fék, ami alacsony rezgésen tartja az embert. Lehetnek gyermekkorból, felnőttként szerzett, vagy akár előző életből hozott blokkoló események, amik nem engedik az öröm, a gondtalanság, a felszabadultság megélését.

Ha valaki rálát az életében erre, érdemes  holisztikus, vagy egyéb segítséget kérni. 

Mert azért születtünk, hogy boldogok legyünk, s mert születésünk okán megérdemeljük, hogy örömben, életerőnk teljében éljünk. Tartozunk ezzel a szüleinknek, nagyszüleinknek, akik háborúktól, forradalomtól, kitelepítésektől, málenykíj robottól szenvedtek a szörnyű  XX. században.

És persze tartozunk vele önmagunknak...

Achilleion

Namaste 

Nyári emlék

Az idei ősz megmutatta borús arcát. A tegnapi telehold esőt és egy erős lehűlést tolt maga előtt, így a napokban eléggé fázósan, beöltözve sétáltam az erdőben.

Lélekben szálltam is vissza a jó meleg nyárba! Tengerparti nyaralásunk egyik estéje jutott eszembe, mikor az esti sétából későn megérkezve, férjem fölment szálláshelyünkre, én pedig még lementem a partra. A bárban szólt a zene, és hangos jókedv uralkodott. A Hold nélküli éj sötétjében sziporkáztak a csillagok. Augusztus a Perszeidák ideje, így jószerencsémnek köszönhetően láttam hullócsillagokat, s nem feledtem el kívánni.  Újholdkor mindig erősebb a Nap hatása, mint mutatta az aznapi kánikula, és érezhetően meleg volt még az éjszaka is. 

A strandhoz érve néztem, ahogy a tengerbe hatoló színes reflektorsugarak odavonzották a játszadozó kisebb, nagyobb halakat. Egy idősebb hölgy éppen csak akkor ment be fürdeni. Már nekem is tervemben volt az éjszakai mártózás, de valami miatt minden este elmaradt. Kicsit vágyódva néztem. Aztán jött egy másik asszony is. Hangosan, szlávosan, szinte harsányan köszönt, ledobta a törölközőjét és már csobbant is.

- Itt a pillanat! Föl majd mezítláb megyek, és a  vállkendőm lesz a törölköző, - mondtam magamban és már oldottam is le a sarum bőrpántját a bokámról, húztam is le a cipzárat és már léptem is ki a ruhámból. 

Nema bikini,-  mondtam az idősebb asszonynak, aki, habár nem értettem, de érezhetően támogatott szándékomban. Nevettünk. 

Én úsztam befelé a tengerbe, ő  kifelé menet a lépcsőn megállt, visszanézett és mondott nekem valamit. 

Ne razumijem,- mondtam. Erre ő megfogta a lábát, mintha fájna, felszisszent és kétszer hangosan azt mondta,- grcs, grcs. 

Megértettem. Tudom a szláv spórol a magánhangzókkal. A grcs az görcs. Hálás voltam a gondoskodásáért. Kijjebb úsztam a sötétből a part közelébe. 

Időközben a másik nő is parthoz ért.  Lezuhanyoztunk, majd - laku nócs - elköszöntünk  egymástól.

Ez az este, olyan kedves emlék lett nekem, mert szép példája volt a női energiának, a gondoskodásnak. Valamint az ihletettségnek, az intuíciónak, ugyanis, másnap kora délután megjött a Bóra, ami felkavarta és jól lehűtötte a tengert, és naplemente után a levegő is inkább hűvös volt, mint kellemes. Jól  tettem, hogy az adott pillanatban hallgattam bensőmre.

És, hogy mit szólt ehhez a férjem!? hát velem együtt egy jót nevetett.