A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aug. 20. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aug. 20. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, augusztus 21, 2026

"Ünnep oly szép..."

Fantasztikus volt a tegnap esti  ünnepi tűzijáték és drónshow. Még soha nem volt ehhez foghatóan látványos, rendkívüli az augusztus 20-i műsor. Alig pár lépésre tőlünk a Parlament elől hatalmas méhrajként zümmögve szállt fel a több ezer drón és csodálatos honfoglaláskori alakokat, jelképeket, majd a Szentkoronát jelenítették meg. Aztán a tűzijáték. Minden elfogultság nélkül az eddigi legszebb volt. Nem bántam meg, hogy ebben az őrült melegben vállalkoztam a tömegbe bemenni. Persze bíztam a jó dunai szélben, ami szerencsére jókor meg is érkezett. 
Azt gondolom, talán nem is lenne baj, ha ezután  rövidebb lenne a tűzijáték és több a fényfestés és drónshow. 
Az, hogy alig van víz a Dunában, ébresztőt fújt. A környezetvédelem fontossága most sokkal nagyobb fókuszt kap. 

Ezután a Parlamentnél rögtön kezdődött a hajnalig tartó fesztivál diszkóval, fellépőkkel. 
Mi inkább egy nagyot sétáltunk a  Duna parton.  Megcsodáltuk a megunhatatlan,  szép budai panorámát, a gyönyörű kivilágított Budavári Palotát, a Halászbástya-Hilton - Mátyás-templom együttesét, a távolabbi piros-fehér-zöldbe öltözött Citadellát.  
A belvárosban igazi fieszta hangulat volt. A parkokban, tereken,  vendéglőkben óriási nyüzsgés volt.  Főleg  fiatalok. 
Mi is beültünk egy italra  a bazilika mellett. 
Nem sokkal éjfél előtt elindultunk haza. A metróhoz a Hercegprímás utcán át mentünk. Megemlítettem a férjemnek, hogy talán még soha nem jártam ebben a kis utcában. Mire ő, aki a Bank utcában gyerekeskedett megjegyezte, hogy minden nap ebben az utcában ment az általános iskolába, ami még ma is ott van a bazilika mellett. Még hozzátette, "mint mindig" , ha erre járunk, hogy itt a Szabadság téren a Nemzeti Bankkal szemben volt a grund, ahol  suli után fociztak délutánonként. Elmesélte azt is, hogy azon az útvonalon, ahol este mentünk az Arany János utcai metrótól  Parlamenthez, (Bank utca, Szabadság tér, amerikai nagykövetség, Kossuth tér) ment ki a Duna partra, majd a Margit-szigetre az úttörő stadionba edzésekre. Jó 20 perces séta volt minden nap. Hazafelé néha tovább tartott, mert megállt az amerikai követség előtt (ami akkor még nem volt kordonozva!) megcsodálni az ott parkoló autókat, mint például Impalákat, Chevroleteket. 
A '60-as évekről beszélünk!  
Majd, "mint mindig" , elmesélte azt is, hogy a házuk környékén parkolt  homokszínű Opel rekordjával Tichy Lajos, a Honvéd egykori válogatott focistája, aki gyakran járt a Bank utcai Sport Cukrászdába. Minden srác az ő autóját csodálta, mert olyan ritka volt a nyugati autó, sőt egyáltalán az autó. Még a belvárosban is. És nem hagyta ki az elbeszéléséből azt sem, hogy nem csak Tichy autóját bámulták meg, hanem az akkor még csak barátnőjét, későbbi feleségét a gyönyörű Lehoczky Zsuzsát, a szubrettet. Bevallása szerint, minden fiú szerelmes volt Lehoczkyba. 

Aztán a kortörténeti elbeszélés ez alkalommal kibővült. 
1960-ban tizenegy évesen lett úttörőválogatott. Alig vagyunk a II. Világháború és '56 után, az ország háborús jóvátételt fizet az oroszoknak.  
Pisti, férjem egyik csapattársa Rákosról  járt minden nap edzésre. November volt. Hideg, szeles, jeges idő és a fiú rövidnadrágban járt. Nem volt neki más. 
Aztán Jenő papa, férjem apja, aki férfi szabó volt, (ő maga egykori 56-os elítélt!) varrt neki egy hosszú nadrágot. Amikor férjem egy meccs előtt átadta neki, nem értette miért is kapta.  Elsírta magát... 
Egy másik srácnak, akik hatan voltak testvérek, nem volt cipője. Illetve volt, de nem lehetett azt jó szívvel már cipőnek nevezni. Ekkor az úttörő stadion szertárosa lecsavarta egy rossz focicipőről a stoplikat, majd odaadta neki. Igaz pár számmal nagyobb volt, mint kellett volna... 

És tudjátok miért mesélem ezt el? 
Mert, ha nem is az '50-es utáni évek jöttek vissza, de az országunk (és szándékosan nem írok most nemzetet, mert Magyarország esetében a nemzet határokon átívelő) bitangul ki lett fosztva.
Elhanyagolt iskolák, kórházak, állomások, szóval  közintézmények, utak, és elhanyagolt, perifériára szorult emberek. 
Évtizedeket zuhantunk vissza  Orbán kormányzása alatt. 

Na ez a Kali-juga*!

Valaha azt hittem Demszky Budapestje volt a legalja. De, mint tavaly, most is látnom kellett egy, az emberhez teljesen méltatlan helyzetet.  Éjjel nyomorult guberálók az ünneplő tömeg után zsákszámra szedték össze a visszaváltós palackokat. 

Bármilyen szép is volt a tegnapi ünnep, ez erősen rávetült. 

Vulgáris, ám sommás véleményem:
 
 o1g






*Kali-juga