A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jean Shinoda Bohlen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jean Shinoda Bohlen. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, október 22, 2026

Rida-rida*

A "csajok", akikkel táncolni szoktam, már pár napja Kínában ropják a rida-ridát. 
Hogy miért mondtam vissza az utat és maradtam itthon? Pedig szerettem volna táncolni a Kinai nagy falon, amit a történelmi leírások szerint egykor, épp a hunok elleni védelemként építettek. Nos, ha tovább olvastok minden kiderül. 
Igen. Mi nők, anyák néha nem muszájból, hanem szívből félretesszük a vágyainkat.



Harkányfürdő



Hétfő reggel volt. Siettem, hogy odaérjek jógára. A múlt héten kihagytam, mert elmentünk pár napra Harkányba fürdeni. 
Jó volt ott. Olyan szépek voltak az ősz színei a városka- és a fürdő parkjában. A még nyíló rózsák, a hatalmas fák, bokrok ezerféle zöldje, a vörös, a sárga, a rozsdabarna levelek, hozzá a türkiz színű gyógyvíz. 
Itt  felidéződik a gyermek- és fiatalkorom..

Már egy ideje nem jártam jógázni. Nem éreztem jól magam abban a stúdióban. A rezgések..
Pedig annyiszor elhangzott a szattva* (jóság, béke, harmónia), a dristi* (fókusz, tekintet rögzítése), mégis a női oktatóra a rajas* (túlzott hév és férfias energia) volt jellemző. Ezt nem szerette a testem. Lágyabb, nőies  órákra,  energiákra  volt szükségem.  Próbálkoztam még máshol is, de  feladtam és inkább  itthon tai chi-walkingoztam. Mostanában azonban megint hívott a jóga és úgy éreztem, ezen a  kialvatlan, izgatott napon különösen hasznomra válik.  
Szeretem Márti óráit, olyan tematikusak. Most épp fascia nyújtás volt. Egy falnál csavarás után, ahogy mentem vissza a szőnyegemre, belenéztem a mögöttem lévő tükörbe. Egy mozdulattal megigazítottam a hajamat,- Jézusom, nem is fésülködtem ma, pedig jóga után még mennem kell a könyvtárba, aztán a rönó szervízbe- mondtam magamban. 
Kizökkentem.
Margitkám nem szexizünk- mondta Márti. 
Nem válaszoltam. Csak láttam a helyzetet. Ő gondolt valamit, ami nem én vagyok. Nem volt mit magyarázzak. Én sem szerettem, ha az órámon valaki kommentel, mert az mindenkit megzavar. 
És olyankor sem szóltam, ha valaki nem az instrukciók szerint végzett egy-egy ászanát (persze a korrigálásra figyeltem). Csak megállapítottam, hogy nincs jelen, nem az én órámon van. A saját feje után megy. Ugye milyen árulkodó lehet egy ilyen mozzanat? 
A saját feje után megy.. Egó.
A jóga a csendjével, a befelé fordulással láttat, és tanít. Nem kell feltétlenül egy szituban magyarázkodni.


Hétfőn éjjel 0 órakor csörrent a telefon. - Andris vagyok, jó volna, ha átjönnétek, Dóri úgy érzi megindult a szülés. 
Kaptuk magunkat. Levit reggel nekünk kell iskolába vinni. 
Próbáltam náluk visszaaludni. De lehet, ha valakinek a gyermeke szülni fog? 
Aztán a szendergésből 3 óra után Dóri ébresztett. A kórházban dúlája azt tanácsolta, hogy még jöjjenek haza, a vajúdás otthon könnyebben megy. A kórház tizenöt percre van, várjanak az öt perces fájásokig. 
Újra lepihentünk mindannyian. 
Reggel fél hétkor ébresztettük az unokánkat. Nem lepődött meg. Tudta, hogy anyukájánál bármikor megindulhat a szülés, és akkor mi leszünk vele. Szépen megmosakodott, öltözött, - a ruhái már ki voltak készítve, iskolatáskája, uzsonnája bekészítve, - megreggelizett. Mielőtt indultunk a suliba, anyukája búcsúzóul még megpuszilgatta, megölelte. Azért látszott Leventén, hogy nagyon izgatott. 
Útközben megbeszéltük, hogy mi megyünk érte délután.  Nálunk lesz, ott alszik és tőlünk megy következö nap suliba.
Napközben intéztem a dolgaimat. Jóga után elmentem az imrei könyvtárba, hogy elhozzam a már egyszer olvasott, újra megrendelt Jean Shinoda Bohlen;  Bennünk élő idősödő istennőket. 
Vannak könyvek, amiket többször kell olvasni. Mélyülnek. Ez is egy ilyen. 
Hogy felismerjük, tudatosítsuk a változó bennünk élő istennők, archetipusok* hatását, támogatását. Hogy az anyaság, a család szolgálata miatt eltemetett vágyakat, álmokat, rejtett készségeket plusz idő, plusz energia által, most, mint érett nők, miként hozzuk felszínre, miként éljük meg.  Hogyan legyünk idős korunkra bölcsek, virulók, életteliek. 
Így jött az életembe a jóga, az ajurvéda, a kristályokkal való ismerkedés,  a hastánc, később a festés, a rajzolás, majd a NIA és az örömtánc. Mindezek csak kedvtelésből. 
Ma már tudom, hogy él bennem Afrodité, vagy Vénusz (szeptemberben és pénteken születtem) és Szaraszvati archetipusa, ami a művészetek, tánc, festészet felé vezetett. De él bennem Hesztia, a meleg otthon teremtésének archetipusa is. Szűz Mária és Laksmi terelgettek a lelki és szellemi világ felé. 
Hozzáteszem, hogy van olyan nő, asszony, akit a házimunka,  a főzés,  a sütés, a kertészkedés, az unokákkal való törődés őnmagában teljessé tesz, e tevékenységek közben lényegül át testileg, lelkileg, szellemileg. Bennük főként Héra munkálkodik.

Tudatosan kell, hogy keressük, mi az amitől nem megkeseredettek, elsárkányosodottak, hanem kiteljesedettek leszünk. Csak a TV nem lehet opció. 
Szóval újra elovasom a könyvet, mert  gondolom 2-3 év után, most egy más élethelyzetben más  lesz a mondanivalója is számomra.
És persze nem kell erre az érett korig várni! De azért nekik, nekünk szól ez, mert az én korosztályom asszonyai voltak, voltunk, vagyunk hajlamosak teljesen föladni magunkat. Csak a család és a munkahely... 

A könyvtár után még beszaladtam az autószervízbe, majd haza mentem. 
Ebédeltünk, aztán festettem egy kicsit. Befejeztem három kis madaras akvarell képet. Egy vörösbegy téli képet, és két kolibrit. 
Flow. 
Jean Shinoda Bohlen mondta. " Amikor találsz valamit, ami táplálja a lelkedet és örömet okoz, törődj magaddal annyira, hogy helyet csinálsz neki az életedben." 
Másutt is olvastam, hogy napközben legkevesebb fél órát ilyennek teret kell adnunk.


Délután Leventét elhozta a férjem a suliból. 
-Mama menjünk föl, mesélj fejből - ez a legkedvesebb Levi számára, amikor a plüss állatkáiról mesét szövök. -Legyen benne mindegyik, a coci, a vöröspanda, a szurikáta és a rókus is.
Még egy kis olvasás gyakorlás maradt itthonra, azután vacsora, fürdés, mese, majd már a sötétben  és csendben a  szokásos  altatóvers, és  -dal után nyolckor behunyta szemeit és elaludt. 
Tudtuk, hogy reggelre már biztosan kapunk híreket a kistesóról.
Hat órakor jött az üzenet: 2 óra 22 perckor megszületett Olivér. Baba és anyukája is jól vannak. 
Micsoda öröm, és nekem egyfajta megkönnyebbülés volt! Talán, mert Dóri a mi életünkben  szivárványbaba volt.. És Olivér is szivárványbaba*. Sokszor imádkoztam  értük Égi anyáimhoz. 

És hát az újszülöttről, Sárközi Olivérről? ..Szőke, 51cm, 3,45 kg, nagyon szép, még nagyon csendes, étkes és édes kisbaba. 
És tudjátok mit mondott Levi, amikor  kedden reggel fél hétkor felébredt és elújságoltuk, hogy megszületett a kistesója? Nagyon örült, majd azt mondta nagyon őszintén, hogy egy kicsit szomorú is, mert majd szeretik  őt  ezután is a szülei? 
Nem is tudom, hogy tud egy hét éves gyermek ilyen érzést megfogalmazni. Ez olyan nagy lelki érettségre utal. Sokan még felnőttként sem mernek szembenézni egy ilyen érzéssel..
A szülei már biztosan elmondták neki, hogy a szeretetük nem osztódik meg. 
Tudjuk nem az számít, amit mondanak neki, hanem amit tapasztal. És őt valóban nagyon, nagyon szeretik.

Namaste 

*archetipus jelentése: őskép. Az archetipusok ismétlődő, minden emberrre jellemző karakterek, melyek a tudatalattiból erednek. Carl Gustav Jung pszichiáter, analitikus pszichológus nevéhez fűződik.