A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illúzió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: illúzió. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, január 06, 2026

Carrie Anne és a mátrix

Carrie-Anne gondolataiban  a tudatosság, a szabad akarat titkát tárja elénk. 
Arról a biztosan sokunkkal megtörtént esetről ír, amikor a mindennapok rohanásában egy pillanat alatt meglátjuk a mátrixot. Rálátva, nem akarunk többé illúzióban élni. Nem engedjük, hogy az ösztön világot is (enni, inni, szaporodni, védekezni) magába foglaló tudatalatti irányítson. 
Helyette tudatosan a szeretet általi szebb, nemesebb életet választjuk. 
Hiszen a tudat, a tudatosság az, ami  emberré tesz bennünket.

Carrie-Anne Moss

Hogyan akarom élni az életemet? 

Kora reggel volt, reggelit és ebédet készítettem. Miközben a bundáskenyeret sütöttem és gyümölcsöt daraboltam, fejben a napot tervezgettem. A gyerekeim öltözködtek, és a reggeli „siessünk, menjünk iskolába!” rituálé már javában zajlott.

Ahogy indultunk otthonról, a legkisebb gyermekemmel összevesztünk, hogy időben el tudjak menni. Ahogy a hangom egyre hangosabb lett, bosszantott a lassúsága és az, hogy nem értettem, hogy a hajkefe, amire szüksége van, az egyetlen hajkefe, amit használhat – ahogy elkezdtem magyarázni, milyen ostobaság ez, rájöttem – nem így akarom élni az életemet. A suliba rohanás  és  a stressz közepette kemény viselkedés nem az a nő volt, aki lenni akartam. Az, hogy nincs elég mentális terem arra, hogy szívből jövő teret adjak  a kilencévesemnek, egyszerűen nem egyezik azzal, amiben hiszek.

Emlékszem, amikor 15 évvel ezelőtt megszületett a fiam. A karrierem mozgalmas volt, és egyre több lédús, jó szerepajánlat várt rám. Emlékszem, azon  gondolkodtam, hogy életem végén vajon örülök majd még egy filmnek az önéletrajzomban, vagy hálás leszek, hogy a karjaimban tarthattam a gyermekemet? A csecsemő dajkálása könnyű volt ennek az anyukának, mivel volt pénzem a bankban, és a baba ringatása olyan volt, mint egy gyógyító balzsam a lelkemnek. 

A gyerekeim már nagyobbak, és látom, hogy az anyaság, egy nő szerepe ebben az időszakban nagy kihívást jelent számukra.

Ki leszek?

Stresszes leszek és félek attól, hogy mit hoz a jövő? Aggódok majd a teszteredmények és a középiskola miatt? A GMO-k és a világ fájdalma miatt? Aggódok majd a bolygó betegségei miatt?

Vagy meglesz bennem az a hit, ami abból fakad, hogy földelt vagyok és kapcsolatban állok azzal, ami fontos nekem? Képezem magam, hogy megértsem, mi történik, és egy megalapozott, erős belső pontból kiindulva felajánlom a hangomat a megoldás mellett?

Vajon falat emelek magam és  növekvő gyermekeim közé, amint ők kihívásaikkal fejlődésre ösztönöznek? Vagy inkább fejlődöm, változom és arra figyelek, hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz, ahelyett, hogy merev lennék abban, ahogy szerintem a dolgoknak lenniük kellene?

Vajon olyan művészetet  alkotok, ami friss és újszerű azzal a nővel, akivé válok? Elengedem a tegnapot, és MOST alkotok egy új perspektívából, friss szemmel és nyitott, bölcs szívvel? A kreativitást teszem mindennek a sarokkövévé, ami kedves számomra? 
A kreativitás konfliktusokba és kapcsolatokba való bevonása teszi teljessé az életet.

Vajon becsben tartom stabil és tápláló barátságaimat? Ápolom és gondozom azokat a barátságokat, amelyek táplálják a lelkemet, és ugyanezt a táplálékot kínálom  drága barátaimnak?

Kedves és figyelmes leszek?

Kapkodjak, vagy élvezzem ki a pillanatokat?

Ezen töprengek ma. Ahelyett, hogy a napi teendőkkel rohannék, inkább az életem rezgését szeretném megfigyelni. Nem a tökéletes élet megteremtésére törekszem. A lényeg az, hogy nem akarom kihagyni azt. Nem akarok úgy visszatekinteni az életemre és arra gondolni – bárcsak megálltam volna és megöleltem volna a lányomat, amikor küszködött, mert amikor van bennem tér, tudom, hogy nem a harisnyáról van szó, hanem sokkal többről......

Nem akarok megbánásban élni.

Szóval ma mindent magam előtt látok, és azt választom, hogy mindent látok, és tudom, hogy amire a figyelmemet irányítom, az növekszik.....

Annyi sok szeretettel:

Carrie-Anne

Trinity 

szerda, június 15, 2016

Hála


Avidya - avidjá a szanszkrit nyelvben tudatlanságot jelent. Arra vonatkozik, hogy mi emberek a testi létünkkel azonosulunk, ahol a vágyak, kötődések, illúziók szenvedést okoznak. 
Még nem élünk a Forrásban. Nem értjük, hogy ott a LÉT tiszta szeretet és bőség. 

Néha egótlanságunk pillanataiban felröppen lelkünk kék boldogság madara. 

Erről is szólt egy előző blogom*. Arról, hogy a pillanatban való létem, a táj szépsége, a csend, ami körülölelt, tudatomban megjelenítette és én megláttam szállni azt a kék madarat. 

Aztán a múltba léptem, s emlékeim bizony már-már a lelki szenvedésbe sodortak. De tudatosan elengedtem, kisírtam a fájdalmaimat, vele szeretteim fájdalmát  is. Mert tudom, hogy sorsuk, karmájuk az ő saját és az én lelki fejlődésemet, az együttérzésre való készségemet nagyban elősegítette. 

Ez is egy örökségem. 
Örökségünk, mert a testvéreim is ezt kapták. Talán csak  hozzáállásunk szintje más és más. 

Édesanyám szokta volt mondani a régi bölcsességet: ezt tették a bölcsőnkbe... 

Mi ez, ha nem egy áldás, amiért hálásak lehetünk.. 

Namaste 


szerda, április 06, 2016

Zorba és Buddha egyesítése


"Keleten az emberek megvetették a testet, megvetették az anyagot; az anyagot illúziónak, májának nevezték, mert az valójában nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Ugyanabból van, amiből az álmok is. A keleti emberek megtagadták a világot, és ez az oka annak, hogy a kelet szegény, beteg és éhes maradt.  

Az emberiség egyik fele elfogadta a belső világot, de elutasította a külsőt, a másik fele pedig az anyagi világot fogadta el, és a belsőt utasította el. Mindkettő csupán egy fél, és nincs olyan ember aki félként elégedett lehetne.  
Teljesnek kell lenned: gazdagnak testben és tudományban; gazdagnak meditációban és tudatban.
Szerintem csakis egy teljes ember lehet szent ember. Én Zorbát és Buddhát akarom egyesíteni. Zorba egyedül üres. Táncából hiányzik az örökkévaló minősége, pusztán pillanatnyi élvezet az egész. Hamar belefárad. Ha nincsenek a kozmoszból feléd áradó, kiapadhatatlan forrásaid, ha nem válsz valóban élővé, akkor nem tudsz teljessé válni.



   Az én  hozzájárulásom az emberiség számára a teljes ember."  Osho

szombat, február 06, 2016

Újévi üzenet

A forrás vizében ültem én.

Láttam, amint a platánfa hólepte ágára
Egy fekete varjú érkezett. 
Vele szemben, ott a magasban
Egy kivilágított ablak volt,
A varjú a párkányra rebbent,
S csőrével, mint valami titkos kódot,
Melyet csak kevesen értenek
Kop-kop-kop! - csak kopogott.
Bentről válasz nem érkezett...

A felszálló pára fátylat vont szememre,
Pedig a Forrás maga voltam Én.

csütörtök, január 21, 2016

Elment Boldogasszony havában...

Meghittségben ültünk egymás mellett. Csak néztem törékeny lényét a szép, ünneplős pulóverében.
-Tudod, olyan fázós vagyok és ez jó meleg, miért tartogassam... - mondta.
Néztük a  kézimunka szép mintáját. Elhatároztam, hogy én is megkötöm. 
Simára fordított, fordítottra sima, ez a kedvenc mintám a rizs és kezdtem papírra vetni a leszámolt szemeket....
-Várjál csak, hozok be fonalat csinálj próbakötést - és már "szaladt" is.
Csak ültünk egymás mellett. Én kötögettem, néha megemeltem könnyű karját, hogy leszámoljam a mintát és közben beszélgettünk, csak Isten tudja már, hogy miről.
De nem is az volt a lényeg. Hol van a beszéd attól, amit az ember a JELENLÉTével mond el...

Aztán egy napsütéses januári napon, ebéd előtt még felhívta a szintén 9o éves barátnőjét, majd letette a telefont és hahhh... Abban a pillanatban a Nap képében Krisztus pille könnyű lelkét magához emelte.
Nem tudott nem a Fénybe menni...

Azon a napon érte szólt a déli harangszó. Nem csak Bólyon és Dunafalván, hanem Délvidéken és Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben, Burgenlandban és még azon is túl a Schwarzwaldban, a Duna forrásvidékénél, ahonnan őseink származnak.

Ha azt kérdezed mit éreztem a hír hallatán? 
Csendesen zokogtam. A könnyektől lélekben könnyebb.

Nehéz szavakba foglalni mi van bennem. Egy részt van egy nagy űr. Fizikai síkon. 
Más részt viszont állandóan érzem jelenlétét, nincs az az érzésem, hogy elvesztettem. Abban a belső Csendben ami bennem van, folyamatos adás-vételben vagyok vele, látom magam előtt mosolyát, hallom hangját, érzem szerető ölelését.
Mély hálát érzek iránta és érzem, hogy a köteléket mely köztünk van, elszakíthatatlan.
Csak az élet véges, a lélek örökké él.
  
Valahol azt olvastam, hogy az a jó szülő-gyermek kapcsolat, ahol a szülő feltétel nélkül ad, a gyermek pedig hálásan elfogad.
De tudjátok, ha egy gyermek igazán, lelki értelemben is felnő, akkor már ő is tud adni, a lelki jelenlétével, a hálájával.

A Nagy Rendező finoman rendezett.

Milyen érdekes a sors. Azt gondoltam (egoÓÓÓÓÓÓÓÓÓ) azért megyek jógaoktatónak, hogy felszabaduló időmet hasznosan eltöltsem. Micsoda illúzió volt ez. 
A Rendező amikor a jóga ösvényére terelt pontosan tudta mit kapok a jóga és filozófiája által.
Hogy megértem azt a lelki kifinomultságot, azt az érzékszerveken túli érzékelőt aki Én Vagyok és ez, majd édesanyám halálakor átsegít a ránk váró lelki nehézségeken!


Nővérem viselte évek óta édesanyám gondját. Most, miután egy-két nap alatt a hivatalos formaságokat elintéztük éreztem, hogy nagyon nehéz Őt magára hagynom a temetés előtt, az üres szülői házban...
Együtt kerestük a vigaszt. Megbeszéltük, hogy ezután tudatosan belül kell megélnünk az együttlétet édesanyánkkal.

Még azon a  napon  lelki vigaszként az alábbi sorokat kaptuk egy r.k. hittanító és kántor barátnőnktől: 

Ne sírj, mert szeretsz engem

"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem." (Szent Ágoston)


kedd, augusztus 18, 2015

Illúziótól az Igazsághoz

A jógaórákat rövid fohásszal, mantrával kezdjük.  
A mantra ismétlése, zengetése spirituális változást idéz elő az elmében. Minden mantrának sajátos rezgése van, amikor zengetjük, összekapcsolódunk annak  energiájával.

Az alap-, vagy gyökérmantra az Om

Ez a Világot teremtő szent hang, az IGE, az ősrezgés, mely a Legfelső Isteni Teremtőerőt képviseli. A védanta filozófia esszenciája, ezért minden spirituális gyakorlat előtt használják, legyen az meditáció, jógaóra, kirtan, (szent dallamok csoportos éneklése), vagy puja (szertartás).
Az Om három hangból áll, A, U, M, utalva a világmindenség hármasságára,  a teljességre.
Az A hang jelképezi a durva anyagi világot  aU az asztrálsíkot, a lélekszintet, az M pedig az elmén túli állapotot.
Ismétlése megnyugtatja az elmét, a testet életerővel, pránával tölti fel, segíti a spirituális elmélyülést.  
                                                                                           

A másik mantra amit most ismertetek, az a jógaóráim nyitó mantrája. 

Ha meg akarjuk ismerni, valósítani önmagunkat, befelé kell figyelnünk. Minden ember különleges, van benne valami egyedi , amit csak ő tud adni a világnak. E cél megismeréséért és eléréséért zengetjük ezt az imát.
Az igazság, hogy önvalónk halhatatlan fény, amit a tudatlanság árnyéka takar.  Azért imádkozunk, zengetjük ezt a mantrát, hogy az Isteni tudás birtokába kerüljünk, hogy a fény által elérjük halhatatlanságunk forrását, a Szent Lelket, a Paramatmant.

Asato ma sat gamaya, Tamaso ma jyotir gamaya, Mrityor ma amritam gamaya.

Vezess bennünket a tudatlanságból az igazsághoz, a sötétségből a fénybe, a halálból a halhatatlanságba. 

https://www.youtube.com/watch?v=cNdeIo5LvTs
Hallgasd ellazulva és figyeld az energiák, rezgések áradását.

 Namaste
Forrás:
http://swamivishwananda-hu.blogspot.hu/2011/05/asato-ma-sat-gamaya.html 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aum 




kedd, június 30, 2015

Nyitott szív

"Aki hagyja hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele." Antoine de Saint-Exupéry 

A nyitott szívvel való létezéshez az érzések teljes spektrumát be kell fogadnunk, meg kell tapasztalnunk. 
Nem fojthatjuk el sem a fájó, sem az öröm- és szenvedélyteljes érzéseinket. 
De nagyon fontos az Éberség. Észrevenni, tudatosítani, hogy minden szenvedés maya, illúzió. 
A Paramatman örök Fényben él, csak a jívatman szenved. 

Így megkönnyül a Lélek.

Mondta valaki, hogy könnyű lesz az Élet? 


Namaste