Aranykor

Dóri ötlete volt, hogy sóbarlangba menjünk. Óvodás korú unokámnak kifejezetten hasznos, de jót tesz a gégegyulladásom óta még fennálló köhögésemnek, rekedtségemnek, aztán meg erősödik is az immunrendszerünk.
Beültünk a sószobába. Levente csúszdázott, majd kipakolta az autókat, azzal játszott.  Egyedül játszva hamar elunta magát. - Anya játssz velem, - mondta. Anyukája a konyhai játékokhoz hívta, - nézd sütöttem sütit, főztem teát, vigyél a mamáéknak és apunak is. Mindenkit szépen sorban kiszolgált. - Mosogass is el,- mondta Dóri, - de ne folyasd a vizet, mert az pazarlás! Valójában persze nem volt ott víz, csak képletesen. - Bizony nem szabad a vízzel pazarolni. Vannak Afrikában gyerekek, akik szomjaznak, nincs vizük, - mondtam. - Mama én most akkor Afrikába folyatom a vizet, - mondta az alig három éves magát Levente nagyfiúnak aposztrofáló unokám. 
Meghatott ez a mondat! Mert igazából fogalma sincs Afrikáról, a szomjazás mibenlétéről, de a tudatában ott van az együttérzés, a jóindulat!
Ez a jógafilozófia egyik alap gondolata, a jó  megosztása legalább az elmében*.
Remélhetjük, hogy Ő már az "istenek idejének", az Aranykornak** gyermeke!

Őszentsége XIV. Dalai Láma

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/09/mit-jelent-nekem-joga.html
**https://angyalforras.hu/uj-kor/felemelkedes-5d/az-aranykor
Namaste

Forrás

Mottó: Az élet megőrzése: víz iváskor gondoljon a forrására*

Nem utaztam el Indiába, így hétvégén elmentem egy aeriel jógatáborba a Három Kincs Völgyébe. Ez egy taoista elvonulóhely a Mátrában, amelyet a Feng Shui** hagyományai alapján alakítottak ki. Leírhatatlan  a hely harmóniája. A fenti mottó, onnan való bölcsesség.

Nem vagyok jól és nem voltak jó érzéseim az utazással kapcsolatosan sem, így minden biztatás ellenére, hallgatva belső hangomra, itthon maradtam. Volt, aki bátornak nevezett ezért, én viszont az éber jelzőt használtam. A táborban erről beszélgetve Adrival, az aeriel oktatóval, régi ájurvédikus oktatói csoporttársammal, csak annyit mondott: Margitka, ne sajnáld, nem tudod, mibe került volna, (és itt nem az anyagiakról van szó elsősorban) ha kimész, és ott valami adódik.
Kell figyelni a belső jelzésekre, és bár ez az indiai út egy régi álmom volt, így, hogy Ladakh, Kashmir,  Srinagar..., elengedtem egyenlőre. 

Úgy adódott, hogy ma épp a legnagyobb melegben, két órakor indultam vásárolni. Csak felszaladtam a zöldségeshez, aztán joghurtért és egy kis krémsajtért mentem. Kell a nyers étel, a gyümölcs a kánikulai napokon. Az ájurvéda azt tanítja, hogy ilyenkor hűtő ételeket fogyasszunk (joghurt, keserű ízek, zöldségek, nyers saláták, sok uborka).

Trópusi meleget jósoltak, igazi banánérlelőt, és meg is érkezett.

Eszembe jutott, egy több mint harminc éve történt eset, mikor ilyen tájt Bajorországban voltunk nyaralni. Hazajövetel előtt bementünk finomságokat vásárolni. Tudjátok, ajándéknak és magunknak is, mert akkor még nem így volt, mint most. Vettünk banánt is, mert jobbára csak télen lehetett itthon kapni. Aztán finom tejcsokikat, meg kitudja még, mit nem.

Az áruházban még zöld volt a banán, s mire hazaértünk, (nyolc-tíz óra) beérett abban a kánikulában.  Nem viccelek. Emlékszem, sokszor meg kellett állnunk útközben, mert Babi a barátnőm ájuldozott. Akart enni egy kis csokit, de azok, még a hűtőtáskában is folytak. Pokoli volt az a meleg. 

Ahogy hazafelé jöttem ma a vásárlásból, egy szajkót vettem észre, szemmel láthatóan teljesen ki volt tikkadva. Itt, nem messze a sarkon van egy kis víztározó, (bekerítve, lerácsozva a balesetek elkerüléséért) a nagy nyári záporok elnyelésére, hogy ne a mélygarázsok teljenek meg. Na, ennek a korlátján ült a madár, tátott csőrrel és csak tekintgetett lefelé a vízre. Áthajtottam az úton, majd megálltam. Fogtam a vizespalackomat és kiöntöttem egészen közel mellette egy sörösbádogra.

Nyáron gondoskodjunk a kellő víz ivásról, és ha iszunk, gondoljunk a forrására*! 

Ne induljunk el otthonról víz nélkül!

Azok a cselekedeteink, melyek nem várnak viszonzást, mindig emelnek. Tegyünk ki a szabadban élő állatoknak jól látható helyre vizet! 

Namaste

**https://www.fengshuiart.hu/feng-shui-jelentese/ 

Fél-elem és egy-s-ég

Arra ébredek, hogy köhögnöm kell. Szárazon. Öntudatlan, ösztönös első gondolatom, érzésem a félelem. De valaki belülről látja mindezt. Ez csak az elme játéka! A FÉL-ELEM, most erősebben itt van a közös tudatmezőben.

 A LÁTÓ a pillanat töredékrésze alatt megszólal: ERŐS, EGÉSZ-S-ÉGes VAGYOK!

Egy mély lélekzet, SZO-HAM. Érzem, hallom a mantrámat.  Az vagyok én.  

Öntudatomnál vagyok. Felülök. Csak egy korty víz és már minden rendben.

A hála, s az együttérzés gondolatával merülök vissza  a tudattalanba.

Kertmeditáció

Figyelem a kerítésünkre szállt szajkót. Többször körbekémlel, - igen óvatos madár, - majd leszáll a madárfürdetőbe. Előbb iszik, aztán fürdik. Közben le-lerázza magáról a vízcseppeket. Láthatóan élvezi amit csinál. Valamit észlel és huss, már tova is száll az erdőbe.
Kicsit később megint hallom a víz csobogását, szárnycsapkodást. Vigyázva kilesek a télikertből. Egy feketerigó.
Ha elrepül, megyek, kimosom, teszek bele friss vizet, - határozom el, - mert ez még a téli hó, s benne még az őszi elhalt levelek. Aztán kicserélem elől is az itató vizét, amihez inkább csak a macskák  járnak.

Jutalmam egy újabb kis jövevény, egy széncinke. Hosszasan fürdőzik. Az ő öröme az enyém is.  Gyermekien, mosolyogva bámulom. Belefeledkezem a pillanatba. Kis idő elteltével leszáll kedvenc madaram a balkáni gerle. A téli etetéskor kihullt, s azóta kihajtott gabonaszemeket szedegeti. Fent a villanydróton sorára vár egy örvös galamb.
A júdásfára egy szajkó száll. Letör egy ágat, s viszi magával. Fészket épít.
A következő érkező egy kis cinege. Csőre teli apró tollakkal. Ő csak megpihenni jött. Már repül  is gyorsan leendő fészke felé...

Visszavonhatatlanul itt a tavasz.

ÉBRED A VILÁG.

Namaste

Csendes vasárnapom

Csendes vasárnapom van. A tegnap látogatóba érkezett testvéremék már elmentek, férjem  pedig Fekete-erdei motortúrájáról csak este érkezik. 

Déli, forró napsütés. Végre egy jó alkalom, hogy megvarrjam a múlt héten vett függönyeimet.

Elő a varrógéppel! 

Sok próbálkozás után sem sikerül vele varrnom. Valami kis elállítódás. A cérna folyton elszakad. Újra spulnizok, talán az orsóban van a hiba. De nem. Így aztán, mielőtt még dühös lennék, elpakolom. Majd a férjem megnézi, segít beállítani. Ha eddig ráért az a függöny, várhat még pár napot.

Inkább a virágaimmal foglalkozom. Átnézem és meglocsolom őket. Egy nagyobb kaspót ki kell öblítenem. Mérete miatt az udvari csapnál könnyebb lesz.  Kilépek a kertbe. 

Ahogy megnyitom a csapot, - amin rajta van még a leanderek reggeli locsolása óta a gumicső és a locsolófej, - érzem, hogy szinte tűzforró a benne lévő víz. Elszorítom a víz útját, ami aztán lenyomja a csövet, miközben jól lespriccel a forró víz. Ijedten ugrok egyet, de már arcomon mosoly, a pillanat töredéke alatt feltoluló emlékektől...

Otthon járok. Dunafalván. '60-as évek. Tikkasztó nyár. Mi gyerekek az udvaron játszunk s hogy anyánk kellemesebbé tegye számunkra a  nagy meleget, hív, - gyertek, zuhany!

Az udvari csapon mindig rajta volt egy fekete gumi slaug, - svábosan így hívtuk a locsolócsövet, - amit ilyenkor anyu kihúzott a napra, hogy jól felmelegedjen. Mi gyerekek, az udvar közepére futottunk, anyu pedig ujjával elszorítva a cső végét, lespriccelt vele bennünket. Először jó forró víz jött, majd elfogyva belőle a felmelegedett víz, jött a hideg zuhany. De mit számított mindez!  Mi visítva ugráltunk, futkostunk a víz alatt. 

Élveztük az életet.

Áldásnak lenni

Mottó: "Az, hogy valaki milyen messze jár az isteni igazságtól, könnyen levezethető abból, ahogy bánik az őt körülvevő emberekkel és világgal." Bakos Attila


A vízi VB kapcsán jutott az eszembe... nem rég', egy előadáson hallottam ezt, a közelmúltban történt esetet: meghívásra hazánkba, a Pilisbe érkeztek mexikói sámánok és miután átadták és átvették a vendéglátóikkal egymás tudását, energiáját, az utolsó napok egyikén váratlanul felkerekedtek és elutaztak.
Utóbb kiderült, Budapestre.
Hívta őket a Duna, helyesebben mondva Iszter,* az istennő. Mint mondták, csak álltak a Duna felett egy hídon és hallgatták kiáltását. Panaszolta, hogy kihasználják. Hajóznak benne, szennyezik, száguldoznak felette a hidakon, zaj van felette, miközben ő életet ad, táplál.
Hiányolja a felé fordulást, a neki járó tiszteletet.

Ugye értjük miről van szó...?
Ha valaki mindig csak ad és nem kap, az mínuszban van. Egy idő után kiapad, kiszárad. Láttunk ilyent már a világ folyásában...

Mióta hallottam ezt a történetet, még tudatosabb vagyok ez ügyben. Sokszor gondolok szeretettel és hálával erre a csodálatos, nemzeteket összekötő folyamra. Végiggondoltam, mennyi mindent adott nekem, mennyire szerves része az életemnek.

Édesapám Duna menti ember, édesanyám ősei pedig a Dunán ereszkedtek a Fekete-erdőtől, Baranyáig.

Felidézem szülőházamat, az erdészházat Sárosban, melyet csak egy töltés választott el a Dunától, ahová anyám sokszor járt az akkori idők szokása szerint családjára mosni**, majd Dunafalvát, ahol teltek gyermek- és kamaszéveim. Mosolyogva gondolok nyarainkra, mikor reggeltől estig a Dunán lógtunk. Napközben többször felsétáltunk a part mentén, - az ott lévő tanyák gyümölcsfáinak megdézsmálásával csillapítottuk éhségünket, - majd csak ráfeküdtünk a vízre, vagy egy épp ott úszó uszadékfát tutajnak használva leereszkedtünk. Emlékszem a kemény telekre, amikor szánkózni mentünk a nagy töltésre, és egy-egy jól sikerült csúszás messze bevitt a befagyott Dunára. Majd eszembe jutnak azok az idők, amikor először kellett elszakadnom hosszabb időre szüleimtől, testvéreimtől, a Dunától, mert középiskolás lettem. Élénken látom azt a szőke kislányt, akinek könny szökik a szemébe, ahogy a túlpartról visszanéz kis falujára, s akit még sokszor ringat a komp, miközben átkel a Dunán, hogy megismerjen egy nem mondom, hogy jobb, de új világot.

Középiskolai évek után Pestre jöttem tanulni, és azóta itt élek a fővárosban. A Duna mellett.

A sok év alatt, valami megváltozott kettőnk viszonyában. Míg régebben egy erős fizikai kapcsolódás volt közöttünk, ez kimondatlanul egy belső, lelki kapcsolattá is alakult.

Lelki fejlődésem során megértettem a víz elem szerepét a létezésben. Ez, az az elem, mely befogadó, összekötő, tisztító, bölcsességet és életet adó minőségeket hordoz magában.

Gaiának, mint entitásnak, érzelmi teste a víz, tehát az óceánok, a folyók, a csermelyek, a tavak, az eső, ezért nem mindegy hogyan bánunk ezekkel a környezetünkben.

Ne gondold, hogy csak akkor adsz Gaiának, a vizeknek, ha fizikailag veszel részt valamilyen környezetvédelmi mozgalomban (tiszai PET kalózok, dunai szemétgyűjtő mozgalmak). 

Tudatosságunk, szeretetteljes lelki jelenlétünk is lehet áldás környezetünk számára, legyen szó emberi, vagy egyéb kapcsolatokról.

Így remélem, a  vízi VB megnyitó és záró ünnepsége a Dunának is szól...

Aztán meg figyelem igen kedves gongos ismerőseim szervezéseit, hátha egyszer tartanak egy pudzsát nem csak a Duna mellett, hanem kimondottan a Dunának, vagy Danunak, Iszternek, Isztárnak az Istennőnek, amin tudom, hogy ott a helyem, lelkiekben egészen biztosan...

Namaste

*http://csabavezir.blog.hu/2014/03/27/lanc_lanc_eszterlanc_874
**http://www.szivemcsucskemohacs.hu/esemenyek/18-dunai-mosas-pranje-na-dunavu
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html

A böjtölésről

Mottó:  "Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre." József Attila 

Jogos lehet a kérdés, -miért kell böjtölni?- mert azt mindnyájan tudjuk, hogy eleink a farsang végével, húshagyó keddel  40 napos böjtöt kezdtek, melyet húsvétvasárnapig, Krisztus feltámadásáig tartottak.

Ennek egyrészt vallási okai voltak, hogy a keresztényvilág legnagyobb ünnepére a megváltás ünnepére testileg és lelkileg tisztán érkezzenek; másrészt egy ősibb magyarázat az emberi bölcsességből, a természettel való egységből fakad, miszerint a tavaszi megújulás  az ember testi, lelki megújulását is segíti.

A téli időszak a befelé fordulásé, a pihenésé, az erőgyűjtésé, ami étkezési szokásainkban is megnyilvánul. Az ünnepi lakomázások során elfogyasztott nehéz ételek után a tavasz sok esetben plusz kilókkal köszönt ránk, ami tudjuk nem csak esztétikai probléma.

A sok édesség, zsíros, húsos ételek fogyasztása során sok salakanyag is felhalmozódik testünkben. Nem csak a koleszterinre kell gondolni, hanem kémiai anyagokra is, mint tartósítók, színezékek, gyógyszerek. 

De az elnehezülésünkben sok esetben szerepet játszanak lehúzó lelki tényezők, mint a mohóság, irigység, kapzsiság, restség, lustaság, vágyak, mint kötőerők. 

Észre sem vesszük, hogy a fogyasztói társadalom amiben élünk, vágyainkat a média által irányítja. Mohóvá, telhetetlenné tesz bennünket...

A böjt nem a sanyargatásról szól, egyszerűen csak jobban oda kell figyelni az étkezésünkre. Úgy tekintsünk rá, mint egy szelíd gyógymódra,  amitől a végén nem csak csinosabbak leszünk, hanem egészségesebbek és frissebbek is. Tudatosan csökkentsük a mennyiségeket, hagyjuk el fokozatosan a fehérjéket, zsírokat, a cukrot, vagy akár pár napig a szilárd táplálékot. 

Ez időszakban legyünk visszavonultabbak, figyeljünk belső folyamatainkra is.

Legyünk többet a szabadban, hogy meglássuk az újjáéledő természetet, ez lelki érintésével adjon nekünk is megújuló erőt. 

Talán épp egy ilyen séta alkalmával döbbenünk rá, mennyire mohón élünk, mennyivel többet birtokolunk, mint amire szükségünk van, és ez a megvilágosodás segít elengedni ragaszkodásokat, legyenek azok anyagi, (plusz kilók, tárgyak, ruhák) vagy lelki eredetűek...

A böjt megkezdésekor jó, ha kitartásunkhoz a magasabb tudatosságunk felé fordulunk segítségért.

Én például észrevettem, hogy nehezen megy a keserű gyógyvíz fogyasztása. (Mivel a gyógyvizek hazájában élünk, ezért  én személy szerint pár napig használom a Hunyadi gyógyvizet*, valamint kúraszerűen a Jódaquát**.) A keserű íz a bánat íze, és ilyenkor tudat alatt az ember elutasítja ezeket az érzéseket (bezzeg az édes ízt nem utasítom el, mely a szeretet íze). Pedig meg kell élni, tudatosítani kell a szomorúságot, mert elfojtása betegséget okoz. Nos, ezért mielőtt megiszom a keserűvizet, belül egy fohászt mondok, hogy könnyebben menjen. 

Aztán mikor eszembe jut, hogy nassolnék valamit, akkor is mérlegelek. A jóga nyelvén ez a tapas, az önfegyelem. Tudatosítom, hogy a testi-lelki egészségem az, amiért ekkor inkább, csak egy pohár vizet iszom meg.

Nagyon sokféle böjtölési mód van, válassza mindenki a neki leginkább megfelelőt. A lényeg a sok víz fogyasztás*** és a fokozatosság elve a böjt kezdésekor és a befejezésekor. Vigyázni kell, hogy az esetleg hetekig megkímélt emésztőrendszerünket a húsvét ünnepe megérkeztével ne terheljük túl.

Namaste

*http://medaqua.hu/hu/gyogyviz/hunyadi-janos
**http://www.jodaqua.com/a-jodrol.htm
***http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/07/folyekony-feny_11.html
 https://hu.wikipedia.org/wiki/Farsang

Folyékony Fény

 Most, hogy jó pár hideg nap után beszökött ismét a forróság, eszembe jutott a vízfogyasztás fontossága. Kezdtem  utánaolvasni miért is olyan fontos folyadék a víz.

Lássuk csak a teljesség igénye nélkül:

• Agyunk 90%-a víz, hiányától fáradtabbak, dekoncentráltak leszünk, aktivitásunk csökken.
• Elengedhetetlen az anyagcsere folyamatokban, sejtmegújulásban.
• Izmaink kb. 70%-a víz, energiaellátásához aktivitásunktól függően kell elegendő vizet fogyasztanunk.
• Bőrünk hidratálásával gátolja a ráncok és a barna foltok kialakulását.
• Megakadályozza a keringési problémákat, szabályozza a testhőmérsékletet. Ez különösen fontos kánikulában.
• A víz biztosítja a porckorongok és porcok rugalmasságát, az ízületi folyadék kellő mennyiségét, ezzel gátolja az ízületi gyulladások kialakulását.
• Emésztés során segíti a tápanyag felszívódását és a salakanyag eltávolítását.
• Megfázásnál akadályozza a kórokozók lerakódását, valamint segíti azok kiürülését.
• Talán nem is gondolunk rá, de gondolataink, érzéseink lenyomatai befolyásolják fizikai testünk működését. A víz segít kiürülni nem csak a fizikai, hanem a mentális szennyeződéseket is.

Mennyi vizet igyunk?

Általános nézet szerint a napi folyadékszükséglet átlagosan 2-2,5 l

Ez függ pl. kortól, nemtől, aktivitástól, testsúlytól, életmódtól, külső hőmérséklettől, egészségi állapottól.

A folyadékbevitel forrásai: víz, üdítőitalok, tea, gyümölcs, zöldség, leves és még egyéb táplálékaink.

Vegyük figyelembe, hogy aki sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, ezzel jelentősen hozzájárul a folyadékszükséglet kielégítéséhez, a vízháztartás egyensúlyban tartásához.

Ezért normál körülmények között, nem szükséges napi 2 l víznél többet inni.

Mikor igyunk?

Édesapám a napját mindig két nagy pohár langyos vízzel kezdte. Én is így teszek. Megvan ennek a bölcsessége. Tisztítja a vastagbelet, segíti az emésztést, a nyirokkeringést, támogatva ezzel immunrendszerünket.

Napközben se várjuk meg a szomjúság érzését. Tartsunk magunknál mindig vizet és többször kortyoljunk belőle.

Az Ayurvéda nagyon fontosnak tartja a helyes folyadékfogyasztást.

Ha étkezés előtt közvetlenül, netán közben, vagy étkezés után rögtön sokat iszunk, felhígulnak az emésztőnedvek. Kioltjuk vele az emésztés tüzét a jatharagnit, ami kedvez a salakanyag, az ama felhalmozódásának.

Az Ayurvéda több ezer éves tapasztalati tudása szerint ne fogyasszunk sem túl hideg, sem túl forró italt, mert ez is károsan hat az emésztésre.

Én sima csapvizet iszom. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vezetékes ivóvizünk egészséges és tiszta. Miért is vásárolnék és cipelném a palackos vizet. Szeretem Gaiat, rá is gondolok.

A víz Földünk érzelmi teste. Folyékony Fény, mely változó halmazállapotával rámutat az anyag rejtélyes megmaradására, az átalakulásra és az öröklétre.

Fény, mely forrásból a bölcsesség, a megvilágosodás fakad.

Szerintem ezért is olyan fontos a tiszta víz fogyasztása.                                                                                                                                                                                                  

Namaste,

Forrás:

http://egeszsegter.hu/cikk/398/elismert-osi-gyogymod-az-ehgyomorra-valo-vizivas.html

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#v 

http://www.egeszsegkalauz.hu/taplalkozas/miert-fontos-szamunkra-vizfogyasztas-114102.htm           

"...elissza nedveim a láz."

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
  De képzeli, hát szertelen." József Attila
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm


Azzal az eltökéltséggel másztam ki reggel az ágyból, hogy minden betegségemet hagyom a zuhanyfülke lefolyójában eltünni. 
Csak folyattam magamra a vizet. A rádióban Coldplay szólt, szerintem nekem. :) Fönt tudják, hogy szeretem a csillagos eget.

Holisztikusan gondolkodó emberként dőreség volna azt hinnem, hogy betegségem csak az influenzának tudható be. Különösen, hogy ebben az évben másodszor küzdök ugyanazokkal a tünetekkel, mint láz, nátha, száraz köhögés. Persze, tudom, tudom... a családom és még a fél ország is ilyen tünetektől szenved. Elmennek patikába, vesznek -------- töröltem a gyógyszerek nevét, hiszen a média más reklámtól sem hangos.  
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor én gyógyszertári asszisztensként végeztem ('8o) nem lehetett reklámozni gyógyszert, etikátlan volt, hiszen az GYÓGYSZER. Mára mindez üzletté vált.

Péntek délután megálljt parancsoltam magamnak. 

Ha túlpörgünk, kibillenünk harmóniánkból, aztán jön egy korlátozó helyzet, ami segít, hogy ismét középpontunkba találjunk. Ilyen a Rend, a Kozmosz törvénye. Minél kibillentebb vagy, annál erősebbek és gyakoribbak a megálljt parancsoló tünetek.
A felismerés fél gyógyulás. 
Mérleg jegyben születtem. Különösen fontos számomra az egyensúly, a harmónia.
Lemondtam a jógaórákat, és nem mentem el táncórára sem. A több hónapja várt, e hétvégén megrendezett kristálybörzét is kihagytam. Péntek délután bebújtam a meleg ágyba és hétfőn reggel csak, ha nagyon muszáj fogok kimászni belőle.
Gyógyszer? Nem, nem és nem! Gyógyulásomért bevetek minden ismeretemet az alternatív gyógymódok közül. 
Türkiz az egyik legerősebb gyógyító kristály, jól hat a blokkolt torok- és szívközpontra. (zöldeskék)
Orrkenőcsöt használok, melyben lévő mentaolaj  a torokcsakrát, az eukaliptuszolaj a szív- és a harmadik szem csakrát stimulálja.
Az ayurvéda tisztító gyakorlata a Dzsala néti, a sós vizes orröblítés. Kötelezően követi a Kapálabáthi pránajáma, melynek jelentése: fényeskoponya, utalva hatására.
Nyelvkaparót használok minden nap, de most különösen fontos. (Kapha eltávolítása)

Az ayurvéda szerint a telet és a tavaszt a  kapha (föld-víz) minőség uralja. Ezeket az elemeket; melyek plusz kilók, tél végi szöveti ödémásodás, nátha, megfázás formájában eluralhatnak bennünket; hogy kiegyenlítsük, tüzes, fanyar ízekre van szükségünk. Mi sem jobb, mint egy forró fürdő után bebújni az ágyba és forró, gyömbéres, mézes teát szürcsölni. 
Villámként érkezett az ötlet nagyanyáink praktikájából. Száraz köhögésnél disznózsír a mellkasra, lila hagyma, szalonnával  -csak módjával!-  a gyomorba.
Ilyenkor fogyasszunk kevesebb tejterméket, búzát, édes ízt (méz lehet), több csírát, fűszert (bors, kurkuma,gyömbér) kölest, kukoricát, árpát.

Mint írtam a felismerés fél gyógyulás. Máris jobban vagyok. 

Torokfájás? Már csak alig. 
A nátha? Jöjjön ki, ami mélyen lerakódva ott lapult. 
A kínzó száraz köhögés? Alább hagyott, ahogy szerető gondoskodással magam felé fordultam. 
Míg feküdtem, volt épp elég időm meditálni azon, hogy mi billentett ki. 
A megszokott kis nyugis mindennapjaimból; 7-kor kelés, 8- 16-munka, utána lazítás, lábam a kandalló párkányán, vagy jó időben kert, stb.; nos, most 7-kor kelés, 8-16 munka, jógaoktatások, nordik walking, tánc.  Aztán még itt volt a húsvét és háziasszonyi teendői. 
Mint említettem a tél és télutó kapha minőség. Ezalatt a természet is begubózik, pihen. Akkor vagyunk vele harmóniában, ha mi is többet pihenünk, erőt gyűjtünk.
Ha túlhajszoljuk magunkat, mínusz keletkezik a szívtérben. A száraz köhögés a táplálás hiányára utalt. Szó sincs arról, hogy ne szeretném magamat! De, mégis többet vállaltam, mint kellett volna, nem hagytam elegendő időt magamnak töltekezni, erőt gyűjteni.

Az ayurvéda szerint vata alkat vagyok, akinek kényes pontja a váll! 
Hát? Alább a vállalásokkal!

Remélem tanultok az esetemből. Még a szíveteknek kedves elfoglaltságokkal SE terheljétek túl magatokat!

Namaste, Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=uzO3upcQKR4

http://www.jogapont.hu/blog/0000000335/melleslegjobbjoga-/

http://www.jogastudio.hu/az_orrmosas_vizzel_oktatoink_cikkei

http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/80-pranajama-legzgyakorlatok.html

http://lexikon.katolikus.hu/K/kozmosz.html