BÚÉK 2017

Azon töröm a fejemet mit is kívánhatnék az új évre. Mindenkinek.
Vajon mi az, amire mindnyájunknak egyaránt a legnagyobb szüksége van?

Hát persze a szeretet, a béke, az ölelés, a magabiztosság, a kitartás, a kreativitás, az életerő, a vidámság, a humor, a türelem, az együttérzés, az igazságosság, az éberség, a nyitottság, a bizalom - olvasom Erika posztjánál, aki arra kért bennünket, - ismerőseit, barátait - hogy a 2017-es esztendőre küldjünk egy egyszavas, pozitív üzenetet neki és önmagunknak - mind nagyon fontosak.
Én az igazságosságot tartottam fontosnak.

Utóbb olvasva a listát, érzem ezek szép és jó szavak, de valahogy mindez még együtt is kevés.
Mégis mitől kevés mindez és mi az, amitől több lesz?!

Mi a megtestesült egyéni lelkek (a jivatman) egónktól vezérelve nem tudunk igazán önzetlenül szeretni, ölelni, nem tudunk kellően kitartóak lenni, bizalommal egymás felé fordulni, elvesztjük életerőnket, humorunkat, türelmünket, békességünket, magabiztosságunkat, nyitottságunkat, s mert nem vagyunk éberek nem látjuk az igazságot, nem vagyunk együttérzőek. Ezért kevés mindez.

Amitől több lesz úgy érzem, az az isteni kegyelem, a Paramatman,* Felsőlélek kegyelme, aki a szívünkben, a lelki világunkban él, törekvésünkkel Őt elérve a legnagyobb tudást és szeretetet kaphatjuk s aki tulajdonságainkat átalakítja, jellemünket megtisztítja.

Erre van szüksége az emberiségnek, az isteni kegyelemre... Szerintem.

Isteni kegyelemben teljes, áldott, békés, boldog új esztendőt kívánok mindnyájatoknak!

Namaste


*https://hu.wikipedia.org/wiki/Param%C3%A1tma

  https://www.srichinmoy.org/magyar/forrasok/konyvtar/kerdesek_es_valaszok/kegyelem

  http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/11/az-igazsag.html

  https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%9A%C3%89K

Az Úton

Mostanában többször találkoztam éppen ezoterikus tanításokban azzal a nézőponttal, hogy az út a fontos, az úton járás, nem pedig a cél, mondván, hogy egy- egy célt elérve, mindig újabb és újabb célokat tűzünk ki, amitől hajszolttá válik az életünk. 

Meg nem fogalmazva, de belül éreztem, hogy ezzel nem tudok azonosulni. 

Aztán tegnap, húsvét hétfőn bekapcsoltam a TV-t  "Az Út, amelynek lelke van"című műsor ment a Dunán. A magyar zarándokutat, Mária kegyhelyeinket összekötő útvonalat mutatták be. 

A film megmutatja milyen szép országban élünk, bemutatja hagyományainkat, gyökereinket, legendáinkat megszólítva napjaink útkeresőit, hogy merre induljanak el, milyen lelkiséggel haladjanak az úton, megfogalmazza az úton járás alapgondolatát: a nyitottságot.

És még valami fontosra rámutat. Mégpedig, hogy az Úton járónak kell, hogy legyen egy végső célja, mert az út lehet szép, de cél nélkül mit sem ér. A cél pedig a kitárt kapu elérése,  a nyitott kapun való belépés, legyen ez fizikai és, vagy szellemi értelemben való megérkezés.

A kereső az Úton a nyitottságán, a kitárt szívén  keresztül elérkezhet Önmagához, vagy, és találkozhat Istennel.