Rebarbara a tavaszi tisztító

Otthonról sosem jövök vissza üres kézzel. Nővéremtől kaptam diót, két szőlővesszőt, olyan direkt termő félét, amit nem kell permetezni, csak termőre fordulás után szüretelni és enni. Unokabátyám kertjéből pedig a tavasz egyik első vitamin és ásványi anyag forrását, rebarbarát kaptam.
Tavaly az ő invitálására hoztam belőle, s olyan sikere volt, hogy most szívesen tördeltem a hatalmas levélnyeleket. Magát a levelet a csirkéknek dobáltuk, mert az étkezésre nem használható.

A rebarbara dísz- gyógy- és étkezési célra is használt növény keletről, Indiából az angolokon keresztül került Európába.
Étkezésre húsos levélnyelét használjuk, alma- és oxálsavtól savanykás íze miatt jó frissítő kompótnak, krémlevesnek, pitébe tölteléknek, húsok mellé csatninak. Rostjai, magas ásványi anyag tartalma, enyhe hashajtó és vizelethajtó hatása miatt jó a tavaszi tisztítókúrákhoz. Azonban figyelembe kell venni, hogy túlzott fogyasztása bélgörcsöket csinálhat, illetve oxálsav tartalmánál fogva vesekő képződésre hajlamosíthat. Az előbbit  ki lehet védeni úgy, hogy a levelét nem használjuk, az utóbbit pedig úgy, hogy inkább csak tavaszi időszakban szedjük, mert akkor még alacsony az oxálsav tartalma, illetve forráskor leöntjük róla az első vizet, valamint amikor lehet tejjel készítjük.

Bátorítok mindenkit, hogy próbálja ki, mert egy olcsó mégis értékes ételt nyerhetünk belőle tavasszal.

Én így készítettem:
Jól megmostam a levélnyeleket, (6-8db volt) 1-2 cm-es darabokra vágtam, majd kb. 2 liter vízbe tettem. Sóztam, fűszereztem: 1 rúd fahéj, teatojásba 5-6 szem szegfűszeg, -bors, fél rúd vanília.
Hamar megfőtt, kb. 10 percig forraltam, ekkor botmixerrel leturmixoltam. 2-3 evőkanál keményítőt tejjel elkevertem, tettem hozzá 3-4 evőkanál tejfölt, és jó sok barna répacukrot, mert nagyon savanyú volt. Még egyszer turmixoltam és már készen is volt. Hagytam kihűlni. Ma vettem epret és azzal tálaltam.
Fenséges lett.

Fotó:http://www.szepzold.hu/a_rebarbara_gyumolcs_vagy_fuszer

A harkányi

Tegnap éppen a munkahelyemmel szemben kipakolt egy fiatal pár epret árulni. Gondoltam jól jön a friss vitamin, vettem magunknak.

Ez már magyar,- mondták mosolyogva anélkül, hogy kérdeztem volna- tessék megkóstolni, nagyon ízletes. Valóban  nagyon finom volt. 

Megismerni a magyar epret, nem kínnal érett, nem olyan fehér a zöldje alatt, nem olyan mesterkélten piros. 

                                           

A magyar eper olyan mosolygós. :)

Aztán otthon miközben mostam és eszegettem, régi emlékek idéződtek fel bennem. 

Anyu nagy gondot fordított az epresre. Védett, déli fekvése miatt legalább két héttel előbb kezdődött nálunk az érése, mint általában. Már április végén, május elején lestük, mikor kezd érni az év első gyümölcse. Ha már rózsaszínű volt egy-két szem, nem győztük kivárni, anyánk minden kérése ellenére lecsentük és megettük úgy, félig éretten.

Aztán egy másik "epres"emlékem a későbbi időkre datálódik, mikor már Pesten tanultunk nővéremmel.

Felhívott anyu, hogy este menjünk ki a "harkányihoz" az Erzsébet térre, mert küld nekünk epret.

Ilyenkor napokkal előtte készült, hűtőben gyűjtötte az epret, majd egy lapos műanyagdobozba rakta megmosva, hogy nekünk csak enni kelljen. Kiment a 2 órai Harkány-Budapest buszhoz, megkérte a sofőrt, hozza el nekünk a "pakkot". 

Persze a buszsofőr sem maradt ki a jóból, neki is csomagolt belőle a szívességért. 

Hát ilyeneket tudott a mi édesanyánk...

A "gyümölcsök királynőjéről" és számos jótékony hatásáról itt olvashatsz.

 http://dietless.hu/eper/