Angyalhaj

Pár napja történt. Masszőr után vásárolni mentem, majd hazajöttem, kipakoltam. Jó hideg  volt,  de tiszta, szép idő, így elmentem egyet sétálni.  Az erdő szélén a nem régen esett esőből maradt pocsolyákon vékony hártyában fehérlett a jég. Ugyan egy világos hasított bőr csizmában voltam, nem bírtam ki, hogy rá ne tapossak, s mint gyermekoromban élveztem a jéghártya ropogó hangját. Ez és az éjjel mutatóba hullott hótól éppen csak fehérlő táj a gyermekkori teleket és aktuálisan a karácsonyokat juttatta eszembe. 

Ahogy sétáltam, belül folyamatosan jöttek a képek és mondatokba foglalt emlékek. Flowban voltam.

Láttam, ahogy kicsi gyerekként szánkózunk a töltésen le egészen a befagyott Dunára, aztán bevillant, ahogy a még földes utcánk mély kerékvágásaiba fagyott víz jegét törjük. Körülöttünk ugrált kis kutyánk Csutak. Lehajoltam megsimogatni. Árpi, idősebb bátyám - Csutikám, Csutikám -  kaján  kiáltással belelökte a pocsolyába szegény állatot. Ez az eset szülte kiskorom második becenevét. Így lettem  Árpinak mai napig is olykor Csutika.
Aztán a karácsonyok emlékei. Az együttlét. Előjött az elmaradhatatlan tradícionális huszonnegyedikei ebéd az apu főzte halászlé illata, az anyu készítette mákos guba íze, majd a vacsorára készült piskóta a habos borsodóval, és a sósborszesszel készült narancsos bólé emléke, a fa feldíszítése az egykori babásdobozban megbújó díszekkel. A XX. század eleji ritka, kicsi üvegdíszek, - amiből ma is féltve őrzök kettőt - az általunk készült színes papírgirland, az évek során agyon gyűrődött ezüstboa, az ezüst csokipapírba csomagolt dió, a karácsonyfacsúcs, a kötözött fondant szaloncukor és a legféltettebb dísz, a szintén régi, ómamától örökölt varázslatos nevű, leheletfinom angyalhaj. Az angyalhaj hajszálvékony hófehér üvegszálakból állt. Köralakban  helyezkedtek el a szálak, két oldalán, középen egy színes papírkörrel megragasztva.  

Emlékszem a gyertyagyújtás áhitatára. A fa alatt elénekeltük a Mennyből az angyalt és megérkezett a Jézuska, kibonthattuk az ajándékokat. 

Mikor már kamaszok voltunk, a vacsora után mindig megtelt a ház. Nem beszéltük meg, mégis hívatlanul is megérkeztek hozzánk  barátaink. Megvolt a szándék, hogy  elmegyünk együtt éjféli misére, de ez rendre elmaradt a meleg szobában való jóízű beszélgetések és evések, ivások okozta "fáradtság" miatt. 

Aztán az angyalhajról jutott eszembe családunk ragadványneve a Kisangyal. Sok Kovács volt, ezért a megkülönböztetésért adott a népszáj jelzőket. Már dédapánk is Kisangyal volt. Hogy miért Kisangyal?  Már nincs aki megmondja,  amíg lett volna, eszünkbe sem jutott kérdezni, természetes volt számunkra, mi Kisangyalok vagyunk...

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! Legyen velünk Mária, Boldogasszonyunk hite és kegyelme.  Hozzon szeretetet és örömöt mindnyájunknak!

Csodaszarvas

"Amíg ember él, szükség van az ünnepekre. Ha az életet utazáshoz hasonlítjuk, ezek a megállók. Jó, ha az embert várják az állomásokon. Ha nem, akkor is legalább önmagával kénytelen találkozni. Szembenézni. Erre valók az ünnepek.." Bertha Bulcsu

Napforduló van, SZER nap. Ma kezdetét veszi a csillagászati tél az északi féltekén. Ezen a napon legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Holnaptól, ha először csak másodpercekkel is, de hosszabbodnak a nappalok.
Megszületik a FÉNY.

Fényünnepünk, a karácsony szent hetébe léptünk.

Legyen mindnyájunknak békés, áldott, szeretetteljes karácsonya! 

Regösének részlet:

Ó, élet, édes napfény,
Ó édes (Napocska!)
Ó, élet, ó, napfény,
Ó, édes (Napocska!)
Amott keletkezik
Egy kis kerek pázsit.
Azon legelészik
Csodafiú-szarvas.

Karácsony szelleme

"A rongyos istállóban, pásztoroktól körbevéve a Teremtő felfedte egyik nagy titkát: azt, hogy hiába teremtette meg a világot, otthontalan. Emberszív az igazi jászla. Azon kopogtat."
                                                                                                                     Berecz András mesemondó

Advent negyedik hetének üzenete: https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/advent-iv-bolcsesseg.html

Damjanich utca 2.

Sanyi bácsi 1912. február 17-én  Felvidéken, Léván született, ebben a trianon előtt színmagyar városban, amit nem sokkal születése után a trianoni békediktátum határozata szerint Csehszlovákiához csatoltak. Lévát ezután a térképeken csak mint Levice lehetett megtalálni.

Sanyi bácsit a történelem vihara Baranyába sodorta, mert a II. Világháború után a szlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény következtében Csehszlovákiából deportálták a magyarságot.

Így történhetett az, hogy az ötvenes évek elején megismerkedett a 1921. május 21-én Bólyban született és élt nagynénémmel Schneider Emmával.

Két szelídlelkű ember talált egymásra, de házasságuknak volt egy nagy akadálya.

A felvidékiek a középkortól jellemzően a reformáció hívei voltak, így Sanyi bácsi is, míg a baranyai svábok, mint az én anyai családom is római katolikusok.
Azokban az időkben ez kibékíthetetlen ellentét volt.

De tudnivaló, hogy a szerető szívek között nincsenek vallási viták... Ők hűségesen ragaszkodtak egymáshoz.

Sanyi bácsi minden vasárnap elment a református imaházba, tántim pedig, olykor, ha lelki szűkségét érezte, a katolikus templomba. Délutánonként találkoztak, kézen fogva sétáltak a parkban, majd elköszöntek egymástól és ki-ki ment a saját otthonába.
Így ment ez, vagy kilenc évig.

Sanyi bácsi dolgos kárpitos mester volt. Szorgalmával a semmiből, - mert mindenét Lévában kellett hagyja, - tízen év alatt összegyűjtött egy házra való pénzt, s miután megvette a Damjanich utca 2. számú házat, ómamámban leomlottak a vallási ítélkezés falai, és a már cseppet sem fiatal korú pár végre 1960-ban összeházasodhatott.

Sanyi bácsi a hosszú ház végében alakította ki a műhelyét, elől az utcai fronton pedig laktak.
Úgy ahogy eddig is volt. Csak ettől kezdve hármasban, mert ómama és tánti már hosszú évek óta itt éltek. Albérlőként.

Ennek is megvan a maga szomorú története.

Valamikor a '29-'30-as évek nagy gazdasági válságánál kezdődött, és egy családon belüli kezesség vállalás utáni kilakoltatással, nincstelenné válással végződött. Nem maradt nagyszüleimnek semmijük, csak a  fájdalom és a valamikori jólét tudatából adódó büszkeség. Ópapám '49-ben belefáradva  sorsa nehézségeibe elhunyt.

Így maradtak a házban hármasban: óma, tánti, és édesanyám, aki '54-ben férjhez ment és elköltözött Bólyból.

Szóval, Sanyi bácsi megvette ezt a házat... Ekkor kitették a bejáratnál a cégért:

   Kiss Sándor

 kárpitos mester  

    kisiparos

Emma tántimnak a község központjában volt egy kis varró-szalon és kézimunka üzlete, ahol  női szabóként dolgozott, valamint  nagyanyám,  unokanővérem és  saját maga által készített horgolt és kötött csipkéket és az egyéb kézimunkákat árulta. 

Ők nem mentek szövetkezetbe, ami elvárt dolog volt a kommunista érában, hanem saját erejükből, talentumukból boldogultak, vállalva annak nehézségeit és az állam kisiparosokra mért plusz terheit.

Ómamám  pedig csak vezette a háztartást...

Mindenki szorgalmasan végezte a dolgát.

Gyermekként nyaralásaim során sokszor lábatlankodtam ebben a kis udvarban a műhely közelében. Máig emlékszem az ott lévő illatra, amit az afrik, a politúr, a szép bársony, brokát, vászon kárpitanyagok, valamint az enyv adott. Emlékszem arra is, hogy Sanyi bácsinak mindig voltak inasai, akik évekig tanulták nála a kárpitosmesterséget. Ezek a fiúk nem csak a szakmát tanulták ki Sanyi bácsi keze alatt. Sokkal többet kaptak ettől az embertől. Morált, tisztességet, emberséget, hagyománytiszteletet, atyai gondoskodást és még oly sok mindent, amit igazán csak Ők tudnak megfogalmazni.

Sanyi bácsi mialatt dolgozott, halkan dúdolászott, olykor magában beszélt. Néha aztán fennhangon, szinte dalolva megszólalt - szeretlek Emmuskám! -, vagy - szeretlek szívecském! Ez nekem teljesen természetes volt, hiszen  Emma tántim  rendkívül szeretetre méltó volt. Mikor azonban néha azt kiáltotta, hogy - pissszkos kommunisták!, - azt nem értettem, mert a kor felnőttjei nem beszéltek miértekről.
A sok fájdalmat amit a XX. század adott, magukba zárták és csak az ilyen nem tudatos elszólásból lehetett tudni az elfojtott, ki nem beszélt érzelmeket.

Ómamám, - Schneider Istvánné, született Szommer Margit, 1898. szeptember 21-én az akkor még Németbólyban -, azonban beszélt....

Ő volt az, aki fontosnak tartotta megmutatni a Turult*, beszélni a háborúkról, - sváb** asszony létére mennyire magyar volt!, - és Ő volt az, aki fontosnak tartotta megmutatni az Irgalmas Szűz szobrát,  - ott mindig megálltunk, keresztet vetettünk, - és fontosnak tartotta, hogy elvigyen templomba...

Nem magyarázott különösebben, csak éppen annyit, hogy majd annak idején helyére kerüljenek a gyermek-ember fejében a dolgok... Így értettem meg trianont, és Sanyi bácsinak a kommunista diktatúra iránti gyűlöletét, valamint így értettem meg a magyarság Boldogasszony hitét és így tettem azt észrevétlenül a magamévá. Lettem nemzeti érzelmű, mikor pedig trikolórunkat elnyomta az  ötágú vörös csillag...

Az évek során Sanyi bácsi és Emma tánti nagyon sok embernek szerzett örömöt, elégedettséget, szépséget egyszerű, becsületes, erkölcsös, kétkezi munkájukkal. Csodákat műveltek. 

Sanyi bácsi az öreg, kopott, megunt darabokból szép, új bútorokat varázsolt, tántim pedig méteráruból divatos ruhákat, lakásdíszítőket. De a legszebbek, amik kikerültek a kezei közül, azok a menyasszonyi ruhák voltak. Mindegyik egy külön költemény volt. Finom ízlésével segítette a menyasszonyokat az anyag, a hozzáillő csipke, a tüllfátyolhoz a koszorú,  a kesztyű és cipő, de még a csokor kiválasztásában is. Minden apró részletre figyelt. Követhető volt a próbák alatt, ahogy egyre teljesebbek lettek a ruhák és egyre ragyogóbb a menyasszonyok arca.

Ó, kisgyermekként mennyi lakodalmas tortát ettem én!

Míg ez a két aranyember örömöt vitt az emberek életébe, ómamám csak vezette a háztartást...

Déli tizenkét órakor, mikor a Kossuth Rádióban megszólalt a harangszó, már az asztalon gőzölgött a leves.

Asztalhoz ültek és hármasban szépen megebédeltek, majd következett a "patika", a szertartásosan elkészített és elfogyasztott kávé. Emma tánti nagy precizitással mérte ki a babkávét, számolt meddig őrölje azt, pontosan mérte a hozzávaló vizet. Ezért nevezte el Sanyi bácsi  a kávézást patikának.

Tradicionálisan éltek. Náluk a vasárnap és ünnepnap valóban pihenő nap volt. Ekkor összejártak barátaikkal. Kitisztították a cipőiket és szépen felöltöztek. Nyáron elsétáltak együtt a parkba, a férfiak nézték a focimeccset, szurkoltak, a nők pedig sétáltak, csevegtek. Télen hol egyiküknél, hol másikuknál összeültek,  kártyáztak, beszélgettek.  

Kettesben elmentek a Balaton mellé, vagy a Mátrába, Galyatetőre nyaralni. Pár évente elutaztak a Felvidékre, Lévára és megnézték az egykori koronázó városunkat Pozsonyt is, amit akkor már Bratislavának hívtak.

Év végére, mire megjött a hideg tél, határidőre befejezték  vállalt munkáikat. Emma tántim ekkortól a háztartásban segédkezett ómamának. Délután, este a család a szobában a szép Zsolnai cserépkályha melege mellett múlatta az időt, olykor csak a pattogó tűz zaját hallgatva csendben ültek a félhomályban, vagy beszélgettek,  tévéztek, olvastak, kézimunkáztak. 

Karácsony közeledtével megnövekedtek a ház körüli teendőik. Bevásárlások, takarítás, tűzifa készítés, aprósütemény készítés, majd utolsó napra maradt a bejgli készítés. 

Sanyi bácsi magára vállalta a bejglihez való dió- és mák darálását, mert a darálók hátul voltak a műhely melletti kamrában, ahol az öreg, ópapa féle almárium is állt a befőttekkel. Ott, ilyenkor már meglehetősen hideg volt. Feltette kopott barna svájcisapkáját, meleg mellényt, kabátot öltött és hátraballagott, hogy a száz évesnél is öregebb darálókon megdarálja a töltelékeknek valót.

Mindeközben családja iránti szeretetteljes gondolatok járták át. Boldog volt. Hálás volt jó sorsáért, szerető feleségéért, gondos anyósáért. Elégedettség töltötte el emlékezve megrendelőinek örömére a jól elvégzett  munkájáért, örült  jövedelmének, és annak, hogy abból szépen  megélnek.

Emma tánti gondolatai, - miközben készítette a konyhában a bejgli tésztáját -, szintén a szerettein jártak. Szeretettel emlékezett elhunyt apjára, hálás volt az édesanyjának, aki egész évben segítette mindkettőjük munkáját azzal, hogy ellátta a háziasszonyi teendőket. Eszébe jutott húga és annak négy kis gyermeke. Elképzelte, hogy mennyire örülnek majd az ajándék könyveknek, a pár játéknak, amit vásároltak nekik. Aztán végig gondolta, mennyi minden szépet alkotott az évben, mennyi örömöt szerzett az embereknek és ez mosolyt csalt az arcára. 

Ómának, - természetesen Ő is a karácsonyhoz készülődött -, szintén a családja járt az eszében. Hálával emlékezett szüleire, akik annak idején szorgalmas munkájukkal jólétet teremtettek. Gondolt édesanyjára, ómamájára, akiknek szorgos kezétől és jó szívükből tanulta az asszonyi teendőket. Örült ennek az örökségnek. Jó hasznát vette a nehéz időkben, amikor kosztosokat tartott, és kézimunka eladásból szerzett jövedelmet, hogy özvegyen két lányát taníttatni tudja.  Örült veje és idősebb lánya, Emma békés, szerető házasságának. Szeretettel teli aggódással gondolt a tőle távol élő lányára, Terusra és annak négy kis gyermekére, kedves unokáira.


Elérkezett a szenteste. A szobában a karácsonyfán meggyújtották a gyertyákat és az illatos bólyi csillagszórókat. Boldog ünnepet kívántak egymásnak, miközben átadták apró ajándékaikat.
Ezután kimentek a konyhába az ünnepi asztalhoz és elfogyasztották a böjti vacsorát.
Az ételek  ez este különlegesen ízletesek voltak, aminek csak egyetlen egy titka volt: aznap mindent áthatott a SZERETET.

*  https://hu.wikipedia.org/wiki/Turul_(mad%C3%A1r)
** https://hu.wikipedia.org/wiki/Dunai_sv%C3%A1bok

Advent III. - a bátorság

Most, hogy a TÉL megrázta egy kicsit a szakállát mindjárt jobban érzem karácsony közelségét, közelebb hozta hozzám az ünnepeket. Szívesebben lógatom fel az ablakomba a hóval díszített dekorációkat, amitől eddig hó és igazi hideg híján idegenkedtem. 

Nekem olyan illúzió romboló hó nélkül várni a karácsonyt, mert gyerekkoromban ilyenkor már méteres hóban szánkáztunk. A fiúk bőrszíjból hámot készítettek a nagy vadászkutyáinknak, szánkó elé fogtuk őket, aztán  uzsgyi. Fáradhatatlanul, sötétedésig kint voltunk és emlékszem milyen jó volt megérkezni haza a konyhába - ami az otthon fényes, meleg lelke volt, - anyánkhoz, akivel meghitten, remekül eltöltöttük az estéinket ott, ahol sütött, főzött, varrogatott, vasalt, néha énekelgetett, mi pedig körülötte. 

Emlékszem, ahogy készültünk karácsonyra. Együtt csináltuk a darálós-vaníliás kekszet. Most is látom, ahogy óvatosan tartom a markomat a daráló szájánál, vezetem a tésztát a tepszibe, (mifelénk tepszinek mondják) majd egyformákra darabolom, s miután megtelt a tepszi, anyu beteszi a sparhelt sütőjébe, és mi izgatottan várjuk, hogy elkészüljön és még melegen megkóstolhassuk.

Manapság inkább mindent megveszünk. Nem adunk magunknak időt a saját kézzel készített dolgokra, a kreativitásra, így nem is élhetjük meg az ebből fakadó örömöt, pedig harmóniánk visszaállításában nagy segítség lenne. Ma az ész uralta (bal agyfélteke) világban elsorvasztjuk intuitív női (jobb agyfélteke) oldalunkat. Ez kibillenéshez vezet. Minden kreatív tevékenység, - az álmodozás, éneklés, zenélés, tánc és a kézzel készített, mint díszítés, főzés, sütés, festés, varrás, hímzés és még mennyi minden fiús tevékenység, mint pl. fúrás-faragás - közelebb visz önmagunkhoz.

Idén már anyu nélkül kopogtat a karácsony, de milyen érdekes, hogy Ő a létezésével tud meglepni, megajándékozni. Tegnap a Várban voltam kirándulni a Dunafalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat meghívásával, mert maradt egy kis pénz a kasszájukban, így szerveztek adventre egy budapesti kirándulást és színház látogatást, amire - nővérem indítványozására - meghívtak engem is. Öröm volt látni és megölelni - sok év után ismét Pesten - nővéremet. És jó volt itt látni az otthoni ismerősöket, rokonokat.
A  Várban való séta után a  Nagyboldogasszony - (Mátyás -) templomba mentünk. Felújítása csak pár éve ért véget, most gyönyörűek a reneszánsz festett falai és szecessziós festett boltívei. A szecessziós díszítés Ferenc József habsburg császárnak köszönhető, mert  itt a templomban történő magyar királlyá koronázása után  megfinanszírozta ezt.
Ahogy nézegettem fent a szép ornamentikát, freskókat, melyeket nem "kisebb kezek", mint Lotz Károly és Székely Bertalan festettek, a népoltár előtt, felett egy angyallal három állatot láttam meg. Egy bikát, egy oroszlánt és egy sast. Ezzel térben és időben el is érkeztünk advent harmadik hetéhez, ugyanis ennek a hétnek szellemi üzenete a bátorság, a kitartás, az állhatatosság erényének megszerzése.*

Érzelmi-, vagy más szóval asztráltestünkben három erő van: az akarat, az érzés és a gondolat; másik vetülete ezeknek, az őket képviselő állati erők, így a vad bika, az üvöltő oroszlán és a ragadozó sas, amiket felismerhetünk önmagunkban, vagy, ha nem ismerjük fel, akkor szembe kell néznünk velük kivetítésként a körülöttünk lévő világban.
Megszenvedjük őket így is, úgy is, ezért bátran nézzünk velük szembe és szelídítsük meg őket, mert ha elveszítjük lelki egyensúlyunkat érezhetjük úgy, hogy ezek az állati erők felerősödnek bennünk, vagy körülöttünk!

Egészen közel van már karácsony a szeretet, az egymás megajándékozásának ünnepe.
Lássuk meg, ha nagyon akarunk valamit, ha érzelmeink és gondolataink ez irányba túlzottan kibillentenek. Lássuk meg, nem csak pénzért vett ajándékot lehet adni, kapni!

Vegyük észre az egónkat és tudatosítsuk, hogy teremtőnk irányítja a legjobban sorsunkat, annyit kapunk, amennyit érdemlünk! Bár, ezt néha nagyon nehéz elfogadni... 

Lelkünk harmóniájának visszaállítását, ezeknek az erőknek megszelídítését bármilyen kreatív tevékenység segíti, ezért ne érezzük tehernek a karácsonyi sütés-főzést, vagy a karácsonyfa befaragását, díszítését, hanem inkább tekintsünk ezekre a percekre úgy, mint egy hasznos időtöltésre önmagunkkal.

Talán épp eközben leszáll hozzánk valami az égből...

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0

Namaste

*http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-unnepek/advent-miszteriuma

A Karácsonyi Alma

Karácsony este a családfő annyi részre vágott fel egy almát, ahány tagja volt a családnak. Tette mindezt a családi összetartás érdekében és azért, hogy amelyikük az év folyamán eltéved az erdőben, bármely családtagra gondolván hazataláljon. És mit ad Isten, ez az egyszerű hazavezető, eltévedésgátló rendszer bizony évezredeken át ragyogóan működött. 

Miért? Mert az ember alapvetően szellemi lény, és a gondolataival, szavaival maga teremti a valóságát. 

Ha hisz a karácsonyi alma segítő erejében, kikeveredik még a legsűrűbb, legsötétebb erdőből is.

Őseink hittek a Legfőbb Szellem, ISTEN, Teremtő erejében...  Színia

Megjegyzésem: A karácsonyi alma a kisded Jézust szimbolizálja. 

Az erdőben való eltévedést pedig értsd egy belső eltévedésként, mikor valaki letér a helyes útról. 

Namaste 

Advent I. - az IGAZSÁG

"Isten jelenlétének finomságába nem az én-központú elmén keresztül kóstolhatsz bele.
Ez nem személyes erőfeszítés gyümölcse.
Ez az az illat, mely azok szívéből árad, akik elméje az IGAZSÁGban összpontosul." Mooji

Ma van advent első vasárnapja és ezzel megkezdődött a karácsonyra való  felkészülés időszaka.

Akik ragaszkodunk a hagyományokhoz, feldíszítettük lakásunkat, majd ma este meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát.

Az adventi időszak egy lelki felkészülést is jelent.

Advent első hetében az igazságosság erényét kell, hogy fejlesszük.

Igazságosnak kell lenni önmagunkkal és másokkal.

Látni kell ügyeinkben az okot és okozatot. Ez a karma, amiről egyre többször hallani a közbeszédben.

Van jó és rossz karma, cselekedeteink eszerint váltanak ki környezetünkből reakciót. Minden kapcsolatunkban keletkezett konfliktusunkban meg kell lássuk a magunk és a másik fél szerepét.

Igazságosak úgy tudunk lenni, ha kicsit eltávolodunk az adott helyzettől és külső szemlélőként próbáljuk az eseményt nézni. Kicsit fölé helyezkedünk a dolgoknak. Ez minél többször sikerül, annál objektívebbek tudunk lenni. Kifejlődik a bennünk élő szemlélő, a buddhi, amitől egyre kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá válik az életünk.

De van egy nagyobb  igazság is, amit tudatosítani kell!

Hogy isteni szikraként minden földi szerepünket mi magunk vállaltuk tapasztalás és lelki fejlődés érdekében.

Hogy bennünk él, teremt és tapasztal a TEREMTŐ.

Ez a legnagyobb IGAZSÁG!

A fotót Vrindávanban a Rádhá Dámodara mandírban készítettem.

Adventről még: http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Namaste

Szuperholdas késő őszi délutánom

Ma kicsit előbb jöttem haza a munkából, hogy férjem kérésére almás pitét süssek. 

Húúú, de régen csináltam. A melegítő fahéjjal ez egy igazi őszi, téli süti. Lehet rá reszelni egy kis gyömbért is, a tésztájába pedig apróra vagdosott diót szórni, úgy még finomabb. Sőőőt, én egy finom indiai fűszerkeveréket is szórok az almára, garam maszalát, és az alma alá nem kekszet reszelek, hanem zabpelyhet szórok. 

Mikor hazaérkeztem, - a hideg idő beköszöntétől szokás szerint - az utca szinte összes macskája megjelent. Épp ma vettem nekik új eleséget, gyorsan megetettem őket, majd bepakoltam az autóból, hogy kezdjem a benti teendőimet. 

Átöltözés után kipakoltam a sütihez valókat a munkapultra, majd a dióhoz érkezve eszembe jutott, hogy diópucoláskor félretettem a rosszakat a cinkék etetéséhez. Fogtam azt, gyorsan összedaraboltam és kiszórtam a madáretetőbe. 

Míg daraboltam a diót, az édesanyám jutott eszembe. Tőle tanultam, hogy eltegyem a rossz szemeket a madaraknak. Ez is egy örökségem tőle. 

Láttam Őt magam előtt, ahogy gondosan aprítja a diót, hogy minél több madárnak jusson, majd lassan kimegy, az etetőbe beszórja az eleséget. Beérkezve elhúzza a függönyét és az ablak közelébe ülve, a szobából lesi a madarakat, ahogy érkeznek csipegetni. Így múlatta téli délutánjait...

Sütés közben velem maradt. A gondolataimban. Láttam, ahogy reszeli az almás pitéhez az almát és a csutkákról lerágja a még maradék almát. Mosolygok azon, hogy én is épp így csinálom. És még mennyi mindent csinálok úgy, ahogy tőle lestem el. Van valaki aki tudja...

Elkészült a süti. Mint általában, most is jól sikerült. 

Ezután jól felöltöztem és kimentem levegőzni. Ma Szuperhold van. A telehold gyógyító, elengedést segítő energiáit ki kell használni.
Csodálatos szép volt a holdfelkelte.

Közeleg advent. Az ünnepi hangulat megteremtéséhez nekem is fontosak a külsőségek. A színek: a piros-fehér-zöld. A díszítő tárgyak: szép teríték, gyertyák, az Emma tántimtól kapott kis diótörő hercegem. Az illatok: a narancs, a fahéj, a szegfűszeg és a fenyő illata. Az ünnep esti zenéje: a mennyből az angyal is, de már inkább Michael Buble karácsonyi válogatása. A  finom menü, a végén gubával, bejglivel és apró sütikkel. 

De a bensőséges ünnepi hangulathoz  mind ez kevés. Ahhoz kell valami több. Olyasmi amit anyám nagyon tudott. És, hogy tudott, azt igazolta az, hogy a barátaink mindig megjelentek szenteste nálunk. Szenteste. Hogy majd onnan megyünk éjféli misére, de ez az ami többnyire elmaradt. 

Volt ott nálunk valami a térben. 

Gondolkoztál már azon, hogy valójában mit jelent a karácsony? Miért ez a SZERETET ünnepe? Hogy mi az ÖRÖM? Hogy mi okoz  örömöt? Tartós örömöt.

Hááát! Javaslom kedves olvasóm mélázz el ezen! Szánj rá egy kis időt!

Talán megtalálod az öröm, a szeretet, a meghittség forrását. Belül.

Namaste,

Vízkereszt

Ma van Vízkereszt napja, a keresztény egyház jeles ünnepe, az Epiphania Domini, az Úr megjelenése elnevezésű ünnep.

Az ortodox egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését.

Miután a római egyház egy pogány ünnephez, Mithras napisten születéséhez kötötte dec. 25-ét Jézus Krisztus világra jöttét, az Epiphania új jelentést kapott.

Nyugaton ez lett a háromkirályok napja, majd ehhez a naphoz kötötték Jézus Jordánban való megkeresztelésének napját és a kánai mennyegzőt. A kánai mennyegzőn történ Jézus Krisztus első csodatétele, istenségének megnyilvánulása, mikor is a vizet borrá változtatta.

A vízkereszt azért is kiemelt ünnep a katolikusok életében mert ekkor kezdődnek a házszentelések. A házszentelés szertartása során a pap  szenteltvízzel meghinti a házakat, megáldja a benne lakókat, dolgozókat, majd az ajtó szemöldökfájára felírja az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit.

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/vizkereszt

http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=2276

https://hu.wikipedia.org/wiki/Epif%C3%A1nia

Foto:

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Joseph_Binder_Die_Heiligen_Drei_K%C3%B6nige_am_Weg_nach_Bethlehem_1846.jpg

Karácsonyi ajándék

Felütöttem a tojáshéját, majd mutatóujjammal kihúztam a még héjában maradt fehérjét.
Egy pillanatra kívülről láttam magamat. Elmosolyodtam, mert anyám, és nagyanyám mozdulatát véltem felismerni. Hm...ez is egy örökségem.

Gyümölcskenyér készül, a család nagy kedvence. A próbasütés már megvolt s mikor fiamnak vágtam belőle, átölelt és gyermekesre változtatott hangon  csak ennyit mondott: Anyukáááám úúúúgy szeretnék valami drága ajándékot karácsonyra...

Pár éve megbeszéltük, hogy nem vásárolunk egymásnak ajándékot. Legyen a legnagyobb örömünk az együttlét öröme!
Az együttlét nem kizárólagosan értendő fizikai együttlétre, hiszen sok esetben szeretteink távol laknak tőlünk, vagy már nem is élnek. Az együttlét egy lelki élmény, szerető gondolatainkkal, érzésünkkel kapcsolódhatunk szeretteinkkel tértől és időtől függetlenül...

Nekem hatalmas felszabadultságot ad az, hogy nem kell áruházról-áruházra menve ajándék vásárlással tölteni az időmet. Persze lehet azt mondani, hogy erről előbb is lehet gondoskodni, sőt lehet kultúrát, utazást is ajándékozni utalvánnyal, de mi befejeztük a Karácsonyt az ajándékadás ünnepének tekinteni. Ezek a napok ugyanis sokkal többről szólnal, amiről sokan megfeledkeznek, vagy egyáltalán nem is tudnak.

Ma  december 22-e van a téli napforduló, itt az északi féltekén ez a csillagászati tél kezdete.
Ehhez a naphoz ősi kultúrák számos népszokása kapcsolódik, mint ősapáink tűz szertartással egybekötött turul, azaz kerecsensólyom röptetése (kerecsen-karácsony), a Mithras-kultusz vagy az ókori római szaturnáliák, a zsidó hanuka, és nekünk keresztényeknek Jézus születésének ünnepe, a karácsony. Mindegyik ünnep a fény és öröm eljöveteléről szól.

Szenteste 24-én, Jézus születésének vigíliáján, előestéjén igazodva a katolikus szertartásrendhez meggyújtjuk a fényeket a karácsonyfán, megöleljük egymást majd az ünnepi asztalhoz ülve elfogyasztjuk tradicionális vacsoránkat a halászlét és a rántott halat. Desszertnek mákos guba, gyümölcskenyér és egyéb aprósütemény kerül még asztalra.

Ezek közül a gyorsan és egyszerűen elkészíthető gyümölcskenyér receptjét osztom meg veletek.

Hozzávalók:

17 dkg Rama margarin
12 dkg porcukor
23 dkg rétesliszt
1/2 cs. sütőpor
4 db tojás
1 kis kanál méz
25 dkg vegyes finomság, mint étcsoki, dió, többféle mazsola, kandírozott narancshéj, -gyömbér, gyümölcssajt, vagy zselécukor, királydatolya és egyéb édes aszalványok kinek mi tetszik.
5 dkg sima liszt

Elkészítése:

A 25 dekányi vegyes finomságot apró darabokra vágom, majd egy tálkában kb. 5 dkg sima liszttel összekeverve félreteszem.
A lágy margarint porcukorral, mézzel  habosra keverem és folyamatos keverés mellett, apránként hozzáadom a lisztet (belekevertem már a sütőport) és a tojásokat. Mikor ezt szépen szinte habosra összedolgoztam, egy keverőkanál segítségével belekeverem lágy mozdulatokkal a 25 dekányi vegyes finomságot.
Ekkor bekapcsolom a tűzhelyet. 170 C fokra állítom, légkeveréssel.

Őzgerincformát (vagy püspökkenyérformát) kikenek hidegen margarinnal és megszórom morzsával, majd jöhet bele a sütialapanyag.
Beteszem a 170 C fokos sütőbe középre. 5 perc után leveszem 150 C fokra a hőmérsékletet és még kb. 40 percig sütöm. Ha nagyon pirul a teteje beborítom sütőpapírral.
Ha kezd megrepedni a teteje, szemben a bejglivel ez nem hiba! Ez így készül.

Ha kivettem a sütőből, megszúrom egy hosszú gyufaszállal, ha nem ragad rá a tészta, biztos elkészült a sütink.
Hagyom a formában kicsit meghűlni, majd kiborítom egy tálcára és megfordítom.

Idén tettem a lisztbe egy kevés (egy evőkanál) mézeskalács fűszerkeveréket. Szerintem nem rontott rajta. Ha esetleg Te, aki olvasod blogomat megsütöd, próbáld ki egyszer azzal és anélkül is.

Megválaszolatlanul maradt benned egy kérdés, hogy vajon mi lehet az a drága ajándék, amit a fiam szeretne karácsonyra...?

Ezzel a recepttel és pár nekem nagyon kedves karácsonyt és telet idéző klasszikussal kedveskedve kívánok nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket Mindnyájatoknak!        

https://www.youtube.com/watch?v=NuHuq4UX2Cw

https://www.youtube.com/watch?v=Pgs_zB6Et2Q

https://www.youtube.com/watch?v=2N_Besc7_S4

Advent üzenete

 Évek óta szeptember vége felé előveszem a mécsestartót, az ajtóm mellé állítom kint és sötétedéskor meggyújtom benne a gyertyát. Ez idő tájt a hűvösebb estéken a kandallóban begyújtunk és a rajta álló gyertyákat is  meggyújtom.  Ez amolyan szertartás (púdzsa) számomra, mert a tűz melegséget hoz mint a hőfokot, mint pedig az érzelmeket illetően.
Nagyon tetszett, hogy idén országosan elindult egy régi hagyományunk felélesztése, a Szent Mihály napi tűzgyújtás.
A tűz a Nap földi tükröződése, Mihály pedig a sötétség erői ellen küzdő arkangyal.
Ebben a néphagyományunkban érhető tetten kötődésünk a szellemi világhoz, a Kozmikus Rendhez.

Az őszi napfordulóval ahogy környezetünkben, úgy bennünk is egyre fogy a Nap fénye és erősödik a sötétség ereje, mert "Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint úgy bent." Ezt a törvényt sok ezer éve megfogalmazták már az egyiptomi magaskultúrában.


Adventhez közeledve belső, szellemi tüzünket kell megerősíteni.
De valójában mi is az advent?
Jelentése  latinból  az "Adventus Domini", az Úr eljövetele kifejezésből származik.
Valójában advent a keresztény világ karácsonyra való várakozását, spirituális felkészülését jelenti.
De milyen eljövetelre várakozunk, várakozom én, aki ezt a blogot írom?
Nyilvánvalóan a belső F-Én-y megszületésére.

  Egyszer egy postban a fb-on  azt írtam mint jógaoktató, hogy minden magyar embernek meg kellene tanulni a Surya Namaskar-t a Napüdvözlést. Azzal indokoltam, hogy ősi magyarjaink szokását fenntartva egy archaikus népcsoportunk, a csángók akik tőlünk messze elszakítva élnek (nem lélekben elszakítva!! csak földrajzi határokkal) a csíksomlyói búcsú során, vasárnap hajnalban fölzarándokolnak a nyeregből, vagy a kegytemplomból a hegyre, köszönteni a kelő Napban Istent, vagyis az Ős Tényt, a Teremtőt. Ez a "Napbanézés". Még hozzátettem, hogy ma, már mi is sokan követjük őket e szép hagyományban.
Igen, a Surya Namaskar is egy napüdvözlés, mellyel belső tüzünket, a szamánát növelhetjük.
Akinek  tiszta a köldök- vagy Manipúra csakrája, az egészséges, kiegyensúlyozott személyiség, tele életkedvvel.  Aurája sugárzóan ragyog, fénnyel teljes és ezt megérzik a körülötte élők.
Ennyit most a jógáról és az általa megszerezhető szellemi tűzről.

Visszatérve a karácsonyi ünnepkörhöz nézzük szellemi tennivalóinkat.
Advent ideje alatt négy sarkalatos erényt, erkölcsi képességet kell megerősíteni az embernek magában.

1. hét  Igazságosság, 
 Michael Arkangyal,  kék sugár

Az ember, felegyenesedésével közvetítővé vált az Ég és a Föld között. Ezzel a felegyenesedéssel jött létre az öntudat, önállóság és vele az egyéni karma, mely cselekedeteink következménye. Minden ami a világban történik ok - okozat viszonyban van. Legyen bár a történés élettelen létezők, állati, emberi, vagy magasabb világok szellemi, isteni megnyilatkozása. Tehát minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Igazságos csak az lehet, aki ennek az igazságnak birtokában van, szellemileg felnőtt. Tudja, hogy sorsának  ő a teremtője. Minden pontosan úgy történik életében,- olyan leckéket kap,- melyek lelki, szellemi fejlődését leginkább szolgálják.
A szenvedéseket, csalódásokat méltósággal el kell viselni.
Tehát advent első hetében  magunkba szállva önértékelést, önvizsgálatot kell tartanunk. Segítségével mások felé is igazságosak leszünk és ez belső egyensúlyhoz vezet.

A hét kísértése az igazságtalanság.

2. hét  Mértékletesség
Chamuel Arkangyal, bíbor sugár

Ahol fény van, ott árnyék is. Az ellenerők a vágyak mértéktelen megnövekedését okozhatják az emberben.
Advent második hetében tudatosan mérsékletesnek kell lennünk, például az étkezésben, beszédben, vásárlásban, a média követésében.
Figyeljük önmagunkat, ne fecsegjünk hasztalanul, kerüljük a médiát, mert a tévézés, újságolvasás által sok durvaság, pletyka érhet bennünket.
Ne akarjuk a szeretetet, a lelkieket vásárolt anyagiakkal pótolni!
Advent második hetében beszédünk legyen nagyon tudatos, csak akkor szólaljunk meg, ha nagyon fontos. Tartsunk szóböjtöt, így meghallhatjuk belső hangunkat.
Fejlesszük ki magunkban  az "először gondolkodom, aztán beszélek" jó szokását, ezzel megszerezve a megfontoltság erényét.
Ha kerüljük a szélsőségeket, mértékletesek leszünk. Ezzel harmóniát, higgadtságot, lelki békét érünk el.

A hét kísértése a mohóság.

3. hét  Állhatatosság
Gábriel arkangyal, fehér sugár

 A sötét erők asztrális testünkön keresztül  félelmet és aggodalmat okozhatnak, melyek lelki egyensúlyunk elvesztéséhez vezetnek.
Uralnunk kell a lélek három erényét, az akaratot, az érzelmet és a gondolatot.
Jó, ha elengedjük a "most azonnal" érzést és gondviselőnkre bízzuk sorsunkat. Hinni kell az isteni időzítésben. Így visszatér nyugalmunk, melyet a túlzott akarással, gondolkodással elvesztettünk.
Legyünk éberek, vegyük észre mikor akar az ellenerőktől kísértett egónk felülkerekedni.
Őrizzük meg a lélekjelenlétünket!

A hét kísértése a félelem.

4. hét  Bölcsesség
Zadkiel Arkangyal, lila sugár

A téli napforduló  (december 21.) előtti napokban szellemi értelemben a magasabb világok küszöbéhez érkezünk. Hogy az igazi bölcsességet megszerezzük találkoznunk kell a küszöb őrével aki segíti szellemvilágbeli utazásunkat. A küszöb őre csak akkor érkezik el hozzánk, ha már szembesültünk saját árnyékunkkal, sötét oldalunkkal, mely tudatalattinkból sokszor tévútra vezetett. Ezek után a küszöb őrei itatják ki  a "Felejtés poharát" és az "Emlékezés poharát" ha álomban, vagy meditációban a szellemvilágba lépünk.
A "Felejtés pohara" segít abban, hogy a földi logikát elfelejtve szerezzük meg a  szellemvilág bölcsességét, majd a földi világba való visszatéréskor az "Emlékezés poharát"  isszuk ki, hogy a földi világba torzítás nélkül emlékezzünk a szellemi tanításokra.
Tehát advent negyedik hetében ennek a bölcsességnek a megszerzése és megtartása a legfontosabb.                            
A hét kísértése a tudatlanság.

E négy sarkalatos  emberi erény kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása.

Van még három erény, mégpedig az isteni erények: a hit, remény, szeretet.
Ezek  bennünk való kiteljesedéséhez nem elég az emberi kitartás, hanem szükséges a magasabb világok segítsége, az angyali hierarchiák közbenjárása.

A hit olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, ezért a mai  anyagelvű világszemlélet miatt sokszor hitünk miatt nevetségessé válhatunk.
Ahogy káros a vakhit, úgy káros a hitetlenség, mely által a sötétség erői félelmet, szorongást kelthetnek. A hit ereje által tudunk lelki, vagy asztráltestünkben fejlődni, szellemi-Énünket elérni.
Ebben Mihály a Nap-arché segít bennünket, ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában szellemi szemlélet helyet kapjon.

A remény segíti az embert azon az úton, ahol az álomból valóság, megnyilvánulás lesz.
A remény egy a hitünket erősítő energia, mely segítségével  magasabb, buddhi tudatszintre juthatunk. Inspirálttá válik életünk. Itt a védőangyalon kívül, egy arkangyal is csatlakozik hozzánk.

A szeretet, mint energiaáramlás jól megfigyelhető, melytől szárnyalónak, élettelinek érezzük magunkat. A legmagasabb szintű rezgés, mely ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szer-etet).
A szeretet alaptörvénye, hogy csak akkor kapjuk meg, ha mi is sugározzuk magunkból.
Szeretetből fakadó tulajdonságok mint az odaadás, elfogadás, türelem, önzetlenség, önfeláldozás sokszor az emberek szemében megmosolyogandó dolog nem pedig erény.
Négy szintje a szexus, erosz, fília, agapé.
Az agapé a legmagasabb szintű, feltétel nélküli Krisztusi szeretet, mely rezgéssel fizikai testünket atmanná, felsőlélekké alakíthatjuk.

Nos, én erre az eljövetelre várok!
Az advent tudatos megélése segít a Krisztusi tudat eléréséhez, hogy megszülessen bennünk a magasabb ÉN.

Habár e három erény kifejlesztéséhez a megfelelő idő már a karácsony utáni tizenkét szent éjszaka után, vízkereszttől húsvétig tart, mégis itt éreztem helyét megjegyezni.
Ugyanis, ahogy a karácsonyi ünnepkör egyágú gyertyatartója Jézust a világ világosságát jelenti, a hétágú gyertyatartó pedig a négy emberi és a három isteni erényt hivatott szimbolizálni.

Végül hallgassátok szeretettel ezt a gyermekkorom karácsonyát idéző,  Jézus eljövetelét váró dalt.

Meghitt adventi időszak utáni áldott karácsonyt kívánok szeretettel: Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0


Forrás: Váradi Tibor; Szellemi tanítások
Wikipédia
http://www.noralap.eoldal.hu/cikkek/hogy-jo-legyen/osz--es-szent-mihaly-idoszak-a-nepi-hagyomanyban.html