Virágvasárnap

Aura-Soma* - sárga-zöld szín - Getsemáné kert - a sors iróniája

S, hogy mi a sors iróniája?

A jóság szembetalálkozása a galádsággal, a hűség az árulással, a nagylelkűség a szűkmarkúsággal, és sorolhatnám még az ellentétpárokat, a dualitást. 

Nem könnyű szembenézni az árnyékkal... 

Jézus az, aki mégis megmutatta, hogy van megbocsátás. Szív általi. 

Álmomban egy embert hurcoltak a kereszthez, ahol a fejénél fogva karóba húzták.
Nem keresztre feszítették!, mint egykor Megváltónkat, hanem a fejénél fogva...

A végső jelenetnél iszonyodva elfordítottam a fejemet.

A bennem élő tanú,  a buddhi észlelése.

A fej az egó, minden szenvedés okozója. A fej nem képes megbocsátásra, az elme csak zakatol és zakatol.

Lassan megtanuljuk a leckét.

Virágvasárnap közeleg. A keresztény világ legnagyobb ünnepköre veszi ezzel kezdetét, aminek csúcspontja húsvét vasárnap, a feltámadás, az újjászületés ünnepe, a szeretet általi Megváltónk, Krisztus megszületése.

Piero della Francesca: Jézus Kisztus feltámadása

Őseink szertartásokkal fogadták a tavaszt, az újjászületést. A Földanya újraéledését Nagyboldogasszonnyal, Máriával kötötték össze.
Ilyen volt például a meggyfavirágzás ünnepe, ami ma tulajdonképpen a keresztény virágvasárnap.

Jó tanulnunk az őseinktől. 

Szertartásainkat végezzük a Hétboldogasszony ünnepeken,** valamint januárban, mely őseink szerint Boldogasszony hava, minden kedden, mely Boldogasszony napja, minden szerdán, minden holdtöltekor, 9 órakor.
A kilences szám, nagyon  erős  szakrális szám. 

Milyen legyen a szertartás? Gyújtsunk tüzet, adjunk, tegyünk felajánlást, ki, hogy érzi. Mindenesetre erős KÉPzelettel végezzük. Lássuk lelki szemeinkkel a végeredményt, érezzük azt megvalósultnak.

Teremtésünk legyen mindig építőjellegű, és szeretetteljes, legyen az akár önmagunkért, családunkért, hazánkért, a Földért, a Világért.

Elárulom nektek egy titkomat. 

Az idei újjászületés, a tavasz legnagyobb örömhíre számomra az volt, hogy nyár végén fiú unokám születik.
A lányomék teremtése...

Valahol ezt olvastam: "A gyermeket először bele kell szeretgetni ebbe a világba, utána pedig bele kell egyengetni."

Lelkemből ezen leszek!

*https://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130403/aura-soma/
**https://lurkovilag.hu/index.php?c=29

Saucsa Tशौच, tisztaság

   Tán egy lennék a szél fútta porral,
Mely nem tudni honnan jön és hová tart?
     Vagy egy vagyok a Lélekzettel,
 Mely még a porszemnek is életet ad?
        A keresés útja, s az élmény,
           Néha cseppet sem édes.
                De lelkem éhes,
                       Éhes...

Ezért, minden keresésem, szádhanám, (szanszkrit  साधन) rendszeres spirituális gyakorlásom, mert a válasz, az egység megélése itt van, mégis valami várat a Legfelsőbb kegyére.

Erdélyben, Székelyföldön jártam. Ide töltekezni jár az ember. Itt még lelkiség van...

Tiszta, nyílt tekintet, beszéd, mely mögött tiszta gondolat és lélek áll.

Nem csak vendéglátóinkra, a háziakra gondolok, akik bármilyen kis kérésünket ízesen a "tisszta szííívesen", vagy a "tisszta szeretettel" válasszal nyugtázták.

Sok tapasztalattal a hátam mögött látom, tudom, hogy az efféle szellemi, lelki tisztasághoz mennyi öntudat, önbizalom, önértékelés, MAGabiztosság kell. 

A gondolat, az érzés, a szó és a cselekedet egysége hatalmas erő, mert nincs mögötte elfojtás. 

Semmi köntörfalazás!

Talán a szent hegyeik, talán az Őrzők, melyek a sok bajban velük maradtak, a hitükben való elszántságuk, vagy egységük az Éggel, melyet ősi szokás szerint kékre festett házaik, lobogójuk is kifejez, tartotta meg Őket?

Erdély, Homoródkéményfalva

A Jóga Ösvényén járva találkozunk a jámával,* a szabályozásokkal, és a nijamával* az ajánlott, követendő dolgokkal.

A nijama első pontja a saucsa, a külső, belső tisztaság, mely közül a belső tisztaság - a szív és az elme tisztasága - a fontosabb. Egyszerűség a gondolat, a szó és a tett területén.

Az elme tisztítása a légzéssel, a légző gyakorlatokkal, meditációval történik. 

Nem misztifikálnám a dolgot. Ha észrevesszük, hogy gondolataink negatív irányt vesznek, figyelmünket irányítsuk a légzésünkre. Figyeljük a ki- és a belégzésünket, a légzésünk hangját. 

Ez, az akár csak pillanatokig tartó meditáció segít a rálátásunkra, a belső bölcsességünkkel (buddhi) való kapcsolatra, a dolgok megértésére.

Persze előbb még el kell jutni addig, hogy egyáltalán észrevegyük azt, ha rossz vágányon járunk...

Ha már a tisztaságnál tartunk... Azért fontosabb a belső, azaz az elme és a szív tisztasága, mert ami történik az elmében, az megtörténik a lélekben és fizikai szinten is.

Ezt úgy kell érteni, hogy a finom energetikai szintektől haladunk a durva anyagi felé. 

A belső tisztaság vezet az anyagi, külső tisztasághoz.
Persze nem lebecsülendőek a fizikai szintű tisztítások, a tisztító kúrák, magukba foglalva a böjtöket,** hashajtásokat, hánytatásokat, alapos szaunázást, a tudatos mindenkori tisztító mosakodást, beleértve akár, még a fogmosást is.

A tiszta beszédünket, tisztánhallásunkat, tisztánlátásunkat támogatja a kék szín. Használjunk szép kristályokat, mint például a beszédünket támogató  halvány kék kalcedon, a "szónokok köve", vagy a sötétebb kék szodalit, mely segít kimondani az igazságunkat. Viseljünk a tisztánlátásunkat támogató lápisz lazurit.
De tehetünk a nyakunkba akár egy szép kék sálat, vagy lakásunkat díszíthetjük a kék bármilyen árnyalatát viselő díszekkel. 

Most, hogy Erdélyben jártam, azokon a tiszta energetikájú helyeken, mint Hargita, Csíksomlyói kegytemplom, ahol nagyon is tudatosan, befogadón időztem, lélekeztem, érezhető volt egy jelentős rezgés emelkedésem. 

Már ismerős volt a fizikai rosszullét, a tisztulás jelei, hát csak hagytam menni a dolgokat...

Namaste

*https://www.yogaindailylife.org/system/hu/a-n%C3%A9gy-j%C3%B3ga%C3%BAt/r%C3%A1dzsa-j%C3%B3ga

**https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/02/asztro-bojt.html
    https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/a-bojtolesrol.html

Casablanca

Július 2. van. Mária ünnepünk ez a nap Sarlós Boldogasszony napja, akinek áldása kíséri az aratókat. Valamikor e nap után kezdték az aratást, akkor, amikor még az asszonyok sarlóval arattak, a férfiak pedig két kezükkel kötötték a kévéket.

Az egyház ezen a napon a Visitatiót ünnepli, mikor a már Jézussal áldott Mária meglátogatta a tőle  messze élő, szintén áldott állapotban lévő koros nőrokonát Erzsébetet.

Támasz, odaadás, áldozat, hit, a szeretet gyakorlása. Ez Mária üzenete...

De merünk-e támaszt kérni magunknak? Eszünkbe jut-e felsőbb erőkhöz, vagy bárkihez is fordulni segítségért sorsunk jobbá fordításáért? Van-e elég hitünk? Kitartóak vagyunk-e?

Mária vizitációja Erzsébetnél 

Csak nem rég jöttünk haza férjemmel Marokkóból, ahol sokszor éreztem magam egy időutazáson, ahogy láttam az Ourika völgyében lévő berber falvakat, a sarlóval arató asszonyokat és férfiakat, az Atlaszon átutazva a kecskepásztor lánykákat, Marrákes és Fez medináját, a szamaragoló teherhordókat, és ahogy hallottam naponta többször is a müezzin imára hívó énekét.

Bibliai tájak.

Utazásunk Ramadán ideje alatt volt. Ramadán a vallásos muszlimok nagy testi, lelki tisztulási időszaka, lényeges elemei a vallásos elmélyülés, a böjtölés, a jótékonykodás és az esti közösségi étkezések.

A nagy városokban érezhető volt egyfajta visszafogottság. Alig volt turista, a helyiek pedig csak naplemente után oldódtak. Agadírba érkezésünkkor láttuk, hogy a családok, barátok este kimentek piknikezni az óceán partra az egész napos böjt után.

Ebben a melegben egész nap étlen-szomjan, embert próbáló vállalás. Az embert kitartóvá teszi az ilyen.

Casablancában voltunk, mikor az égen végre egy hónap után ismét megjelent a Hold vékony sarlója és ezzel véget ért a Ramadán. Az emberek a sok imától, rituálétól, böjttől megtisztulva, megkönnyebbülve szépen öltözötten ünnepeltek. Ezrek korzóztak a főutcában és még többen az óceán parton. Őszintén megvallom bármennyire is szerettem volna lemenni a partra közéjük, valami visszatartott. Így aztán egy rövid, a tömegben tett séta után a szállodai szobánk teraszáról bámultam a tájat. Hallgattam az óceán dübörgését, néztem a párafelhőbe burkolt, parton özönlő tömeget, a lassan besötétülő égbolton megjelenő holdsarlót és a ragyogó Vénuszt.

Az újhold megújít...

A körutazás végén már ismét Agadírban voltunk, szállásunk az óceán parton. Itt is ünnepi volt a hangulat, parti sétányon mindenütt tamtam dobok szóltak, az emberek, különösen a nők, kislányok gyönyörű hosszú ruhákba öltözve sétáltak. Európai öltözékünkben meg-megnéztek bennünket, a nőkkel kedvesen  mosolyogtunk egymásra.

Marokkóról ezután a magukat Atlantiszi leszármazottaknak tartó nomád berberek, a Ramadán kapcsán a kitartás, a dobok hangjai, az óceán felett megjelenő Hold keskeny sarlójának varázslatos látványa, "Herkules Oszlopai" az Atlasz csodálatosan változó tájai és egy Marrákesben történt, már visszatérő látomásom élnek majd emlékezetemben.

Valamint az óceán hullámait nézve való tudatosodásom, miszerint a hullámok, legyenek bármekkorák is, végül mind elsimulnak...  

Casablancában az óceánparton 

Fotó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarl%C3%B3s_Boldogasszony

Istenanyáim napja

Egyedül voltam a hétvégén. Férjem motoros túrán volt, gyermekeimmel pedig vasárnap estére beszéltünk meg közös vacsorát egy különleges, keleti étteremben.

Így aztán úgy adódott, hogy anyák napját a Földanya táplálására fordítottam. Szombaton reggel jó korán kimentem piacra, vettem szép virágokat, majd vasárnap kora reggel elültettem őket. Megkapáltam kis, mediterrán hangulatú virágoskertemet, a nagy meleg miatt többször locsoltam a nem régen fektetett új gyepszőnyegünket.

Kapálás közben észrevettem, hogy megtetvesedett néhány növényem. Kerestem bio permetszert és lefújtam őket. Estére már szemmel láthatóan hatott a szer. Köztük volt kedvenc virágom, az a rózsa, melyet édesanyám invitálására hoztam el öreg kis háza elől nem sokkal halála előtt. Tudta Ő, hogy miért ajánlja nekem...

Egyébként a kertembe a növények teljesen érzelmi alapon kerülnek. A szívvirág édesapám kertjéből való, a krizantémok ómamámra emlékeztetnek, a hunyort pedig Emma tántim kertjéből hoztam halála után. De rájuk, a gyökereimre emlékeztet a nárcisz, a tátika, a levendula, a dália és a 30 éves rózsaszínű és fehér leanderem és még sorolhatnám.

Amikor gondozom a növényeimet a szeretteimmel vagyok.

A nap további részében csak pihentem, napoztam a félárnyékban.

A szép környezet, a természet ölelése, a ragyogó napsütés ellenére is szomorúság lopózott a szívembe.

Hiába minden éberségem! A tudatosságom! Miszerint létünk örök. Szeretteim hiánya fájdalmas, és ezt az érzést meg kell élni, tudatosítani, mert elfojtása elrakódik a fizikai testben, a mellkasban, tüdő és szívproblémákat okozva.

Ismét tudatosítottam magamban, hogy édesanyám éppen Boldogasszony havában januárban, Boldogasszony napján, kedden, egy ragyogó napsütéses téli napon déli 12 órakor, harangszóval a Napba ment. Míg e napon utaztam hozzá, délre, végig szembe sütött a Nap, s én szívem nyitott kapuján engedtem Őt menni. Tudatos, éber voltam érzéseimre, az érzeteimre. De nem mindenre!

Volt egy lélekrészem aki ment volna utána.

Éppen 3 óra volt. Szeremle falu végén van egy erős kanyar. Máig nem tudom mitől, kormányozhatatlanná vált az autóm és kicsúszott az útról.

A kis intermezzo - kis, mert azonnal ott termett a Segít-s-Ég -, csak jóval később juttatta azt az eszembe, hogy még nem mehettem anyám után, mert dolgom van még itt a Földön.

Aztán eszembe jutott, hogy ómamám szeptember 12-én Mária szent neve napján, Emma tántim pedig december 8-án Szűz Mária, a Szeplőtelen Fogantatás, Mária-lánnyá avatásának napján ment el.

Lehet, hogy ez sokaknak nem mond semmit... engem viszont emlékeztet az Égi Királynőre, az Istennőre. Hogy aztán Őt Máriának, Mirjamnak, Mahadévinek, Laksminak szólítjuk az teljesen mindegy.

Érzem jó anyáimon keresztül sugárzó szeretetét születésem pillanatától.  Itt él bennem Shakti.

Végeztem ezen az anyák napján egy szertartást.

Kértem az Anyától gyermekeim, szeretteim számára szeretet általi bőséget, áldást. A szertartást az indiai Indu Arorától tanultam, és a hindu 9 megnyilvánulású Istennőhöz Durgához szól. De tudom, hogy Durgát hívhatom akár katolikus német anyáim hite szerint Szűz Máriának, vagy annak a magyarok által tisztelt aspektusainak, mint például Gyümölcsoltó Boldogasszonynak, Sarlós Boldogasszonynak, Rózsafüzér Királynőjének, Nagyboldogasszonynak. És tudjátok míg végeztem a szertartást, előttem volt a Szent Család házi oltárunk, melyet Dédópapám vett dédómamámnak 1898-ban ómamám születésének örömére és nem éreztem semmiféle identitás zavart. Sőt éppen az jutott az eszembe, hogy Bernád Ilonától (aki a magyarság ősi hagyományait gyűjti sok éve) az tanultam - meg is csináltuk a szertartást, áldás kérést -,  hogy őseink úgy tartották, ha 9 asszony kézen fogva körbeáll és áldást mond, imádkozik Babba Máriához, (őseink így szólították az Istenanyát) az egy világváltoztató szertartás. Értsd úgy, hogy kitörölhetetlen pozitív szakrális ereje van ennek az Univerzumban...  

Szóval a 9 asszony az Istennő 9 megnyilvánulása.

A 9 egy erősen szakrális szám (a számmisztikai 108 összege), mely ott van a közös tudatunkban, túlmutatva nemzeteken, vallásokon. 

Ez a felismerésem még inkább az egyetemesség felé emelt.

Déméter, az anyaság, termékenység görög istennője

Végül gyertyát gyújtottam. Nem csak anyáimnak, hiszen apáim nélkül nem lehetnék itt, e Földön...

Namaste

NŐVÉR

 Mottó: "Hagyományainkat nem őrizni kell, mert az nem rab, és nem ápolni, mert az nem beteg, a hagyományainkat élni kell!"    Sebő Ferenc                                                                                                                                                 

Telihold van. 

Éppen egy hold hónapja, hogy Bernád Ilona előadásán voltam. Erről a saját szavait idézem: "10 -17 óra között a természetes szülés- születésről tartok tanfolyamot Budapesten. A támasztóasszony és asszonysegítő képző, és az élethez szükséges tudás fiatal lányoknak, asszonyoknak, férfiaknak, anyáknak, apáknak, nagyszülőknek, akik el kellene meséljék unokáiknak, és mindenkinek, hogy tudják, érezzék, amiben a régiek biztosak voltak: a magzatgyermek meg tud születni, a nők tudnak szülni. Sok száz asszony tapasztalatát mondom el a Kárpát-medencéből, Moldvából, akik megtapasztalták a szülés hormonkoktéljának csodáit, a módosult tudatállapotot, a természet, a női test erejét, tudását, a szülés igazi természetét, Nagyboldogasszonyunk védelmét, áldását, az asszonyközösség segítségét, s az életadás, gyermekáldás csodáját.

Általam, a Kárpát-hegyekben szedett és termesztett gyógynövényteával várlak.

A felelősségteljes életadás, szülővé válás nemcsak egyéni feladat, hanem közösségünkké, társadalmunké is. 

Szeretettel várlak."

Késztetést éreztem elmenni. Egyrészt, mert érdekel népi kultúránk, a hagyományaink, amit élni kell nem pedig őrizni és ápolni, ahogy mottóm is mondja. 

Másrészt, mert egy "szinte" felkérést kaptam a lányomtól, aki egy beszélgetés alkalmával azt mondta, úgy érzi, hogy én, az édesanyja vagyok az, akit szívesen látna majd a szülőágya mellett, mert nehéz helyzetekben tőlem kap és érez nyugtató, támogató erőt. 

Kell-e ennél nagyobb bizalom...? 

Pár éve röviden, valahogy így fogalmaztam meg a lányommal, Dorkával való viszonyomat: mikor a szülőszobában vajúdtam, nem gondoltam még, hogy a lányommal egyben életet adok egy barátnőmnek is. Ma már tudom, ha kell, anya és lánya egyben barátnői is egymásnak...

Ahogy érett a kapcsolatunk, változott világlátásunk, bátran módosítom a barátnői státuszt a nővér státuszra. 

Ugye érezni, micsoda minőségi különbség van egy barátnő és egy nővér között. NŐ-VÉR.

Vajon van-e még egy nyelv ahol ennyire kifejező a szó valódi jelentése? 

Hadd írjak le, egy pár dolgot amit Ilona előadásából én a legfontosabbnak tartok!
(Természetesen egy egészséges kismama és magzat esetéről van szó.)

Először is a nők tudnak szülni! Ezért teljesen indokolatlan a mára szinte divattá lett császározás.
A szülést nem kell megindítani, mert az megtörténik magától.

A  vajúdás alatt olyan fájdalomcsillapító hormonok, endorfin szabadul fel a kismamában, melyek a születendő gyermek későbbi életére is kihatnak, erősítik őt. A szülőcsatornában, az "Aranykapu"-ban  a koponyát ért préseléstől a magzatban olyan hormonok szabadulnak fel, melyek befolyásolják, erősítik immunrendszerét, intelligenciáját, fájdalomtűrő képességét, ezáltal  az életképességét. 

Szülés alatt, és az azt követő percekben alakul ki az anyához való kötődés.

Nem lehet behatárolni, hogy milyen idősen szülhet egy nő. Azt a belső hangja mondja meg. Ha termékeny, ha megfogan, akkor képes szülni. Ma egyre kitolódik ez a kor.

A kismamát szüléskor az anyák, nagyanyák és támogatóasszonyok vették közre.

Nagyon fontos a hat hét gyermekágy kifekvése.

Ilona beszélt a szülés szakralitásáról is. 

A vajúdás alatt valaki meghal bennünk, és mi nők  megszületünk az anyaságra. 

Már hetekkel szülés előtt az asszonyok imádkoztak Babba Máriához, Boldogasszonyhoz.

Úgy tartották a régieink, hogy ha feljön a magzat csillaga, azt megérzi a koponyáján keresztül, majd olyan rezgéseket bocsájt ki, ami az édesanyában beindítja a szülést.

Eleink az újszülöttet felmutatták a Napnak.
A születést áldásnak, bőségnek tartották.

Úgy tartották, hogy a Nap népe a magyarság besárgul születéskor és halálkor...

Őseink hite szerint a kilenc asszony szertartása világváltozást hozó szertartás volt. 

Éppen kilencen voltunk. Körbeálltunk. Megfogtuk egymás kezét, (bal kéz felfelé néz, befogadó, jobb kéz lefelé, adó) jókívánságaink elmondása után áldásért imádkoztunk Boldogasszonyunkhoz.

Ezután elköszöntünk  egymástól.

Már besötétedett. Sétálva elindultam az úton. Kiérve a házak öleléséből, felnéztem az égre. 

Ezüstös-kék fényével  ragyogott rám a telihold.*

A nők örök kapcsolatáról, a nővérségről. Szerintem éppen ide illik. 

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/04/a-fold-napja.html

*A Hold, mint szimbólum az égi világ kapuja. Legfőbb üzenete, hogy foglalkozzunk lényünk női oldalával, mely jelenti a termékenységet, az intuíciót, a lelki életet, a reményt.

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Napköszöntés

Vasárnap egy gong meditációval egybekötött előadáson voltam. Az előadás világok, vagy más szóval dimenziók közötti átjárókról szólt az előadó mexikói tapasztalatai, élményei alapján. 

Arról mesélt, hogy Mexikó déli részén élő népcsoportok között még él a hagyomány, hogy az év bizonyos szakában zarándoklatra mennek a családok, vagy csak magányosan az emberek a Peyote kaktusz földjére, ahol szertartások, áldozat bemutatások után "levadásszák" és elfogyasztják a szent peyotot, ami megnyitja számukra Nierikát, a fénykaput és így kapcsolódnak szentségükkel a szertartásvezetők, sámánok jelenlétében, akik tisztán tartják a teret az "utazóknak". Segítik a föl és vissza utat a szellemi utazáshoz. Hitük szerint ez a szellemi kapcsolódás adja a megtartó erejét ennek a népcsoportnak.

Milyen érdekes, hogy éppen most pünkösd, a szentlélek eljövetelének ünnepe előtt hallgattam ezt az előadást és csak tudatosítottam magamban, hogy nekünk magyaroknak is van egy népcsoportunk, a katolikus csángók, akik innen 800-900 km-re határokkal elszakítva tőlünk szintén minden évben zarándoklatra mennek. Zarándoklatra mennek a megmaradásunkért. A magyarnak való megmaradásunkért. A Csíksomlyói Szűz Máriához. 

A búcsú éjjelén virrasztanak a kegytemplomban, majd vasárnap hajnalban elindulnak a Somlyóra napköszöntésre, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. Az újjászületést jelképező felkelő Nap energiaminősége lelkileg és szellemileg megerősíti őket.

Ma már persze Csíksomlyón a világ minden részéről összegyűlnek a megmaradásunkért zarándokló magyarok, nem csak a katolikus csángók és csikiek.

Habár tudnunk kell, hogy bármikor és bárhol köszönthetjük a felkelő Napban a Szentlelket, a Teremtőt, de a szent helyek és a csoport ereje mindig megsokszorozza az erőket. Ezért is javasolom minden magyarnak, hogy legalább egyszer tapasztalja meg a Csíksomlyói búcsú szakralitását. 

Legyen ez egy lelki beavatás!

Vegyüljön el a csiki és csángó magyarok között a több százezres gyülekezetben és csak figyelje, ahogy Ők ünnepelnek. Nézze végig, ahogy a keresztaljak bevonulnak a Kis-Somlyón át a nyeregbe, hallgassa azt a szép, ízes magyar beszédet, nézze a szép népviseletet, másutt az igencsak megkopott ruhát. Figyelje, ahogy a sok-sok kilométer gyaloglástól vízhólyagosra vált talpukat meghűtik az emberek a földön. Kérdezze meg, miért van fűzfavessző a kezükben, fogjon meg egy dolgos, kérges tenyeret, mikor a szertartás ott tart, hogy a béke jelével köszönteni kell EGY-MÁS-t. Isten mását egymás arcában. Látni kell a fáradt gyermekekkel való szép beszédet, hogy legyenek kitartóak, mert a Szűzanya várja őket a hegyen...

Látni kell hitüket!

Ezután nem ugyanaz az ember érkezik haza...

Értsük a Nap jelentését a létezésben, az életünkben. 

Két kis, ihletetten született Nap versemet osztom meg veletek.

Az első egy nagyon nyugodt, tiszta, szattvikus időpontban, hajnalban ébredésem után született, jelent meg a tudatomban. Magam is rendkívül elcsodálkoztam a nagy igazságon, ami ebben megfogalmazódott, a feltétel nélküli szereteten.

                                                                             Vagyok, aki vagyok
                                                     Mint ősapám Ménrót Istenként tisztelem a Napot,
                                      Ki minden reggel, mikor felkel, hogy szeretjük-e nem kérdi tőlünk,
                                                      De áldó sugara nélkül mivé válna Földünk?

A másik, mára mantrámmá vált gondolatom egy napsütötte délután, a munkahelyem teraszán ülve született.

                                                                    Ülök a ragyogó napsugárban,
                                                             Gondolkodom ki is vagyok valójában.
                                                                     Érzem a Fénytől áthatottan,
                                                                            Vagyok Aki Vagyok
                                                                               S örökké voltam...

Aztán megjelenik emlékeim között egy alig 18 éves lány, aki a bólyi sajtüzem laborgyakornokaként egy hajnalban (ekkor érkeztek az első bevizsgálandó tejes tartálykocsik) titokban kiment az üzem hátsó udvarára és ott felmászott a vagy húsz - harminc méteres téglakémény létráján, hogy lássa a felkelő Napot. 

Alázatosan kérdezem magamtól, milyen kontroll nélküli tudatosság vezetett...?

Namaste

Augusztus 20-ára

Mottó: "Sokan azt gondolják: Magyarország  - volt; én azt szeretném hinni - lesz." Széchenyi István

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.

Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. 

Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. 

Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban azon a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. 

I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap.

Országgyűlési Napló

"Íme ez a háza, melynek dicsőségéért meghalni oly régi s oly szép gondolata vala lelkemnek; s melynek háromszáz évű sebeit szívem alatt ezerszer érzem megújulni! (...) E hazáért szenvedett Hunyadi hálátlanságot és üldözést; e hazáért rohant Szondi a halálba; e hazáért patakozott a Zrínyiek vére...

S te mit fogsz érette tenni?"

Kölcsey Ferenc (1790-1838) 

Forrás:http://mult-kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete

Fotó:http://efi.kenezykorhaz.hu/cikkek/unnepek/223/augusztus-20--allamalapito-szent-istvan-unnepe

Elment Boldogasszony havában...

Meghittségben ültünk egymás mellett. Csak néztem törékeny lényét a szép, ünneplős pulóverében.

-Tudod, olyan fázós vagyok és ez jó meleg, miért tartogassam... - mondta.

Néztük a  kézimunka szép mintáját. Elhatároztam, hogy én is megkötöm. 

Simára fordított, fordítottra sima, ez a kedvenc mintám a rizs és kezdtem papírra vetni a leszámolt szemeket....

-Várjál csak, hozok be fonalat csinálj próbakötést - és már "szaladt" is.

Csak ültünk egymás mellett. Én kötögettem, néha megemeltem könnyű karját, hogy leszámoljam a mintát és közben beszélgettünk, csak Isten tudja már, hogy miről.

De nem is az volt a lényeg. Hol van a beszéd attól, amit az ember a JELENLÉTével mond el...

Aztán egy napsütéses januári napon, ebéd előtt még felhívta a szintén 9o éves barátnőjét, majd letette a telefont és hahhh... Abban a pillanatban a Nap képében Krisztus pille könnyű lelkét magához emelte.

Nem tudott nem a Fénybe menni...

Azon a napon érte szólt a déli harangszó. Nem csak Bólyon és Dunafalván, hanem Délvidéken és Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben, Burgenlandban és még azon is túl a Schwarzwaldban, a Duna forrásvidékénél, ahonnan őseink származnak.

Ha azt kérdezed mit éreztem a hír hallatán? 

Csendesen zokogtam. A könnyektől lélekben könnyebb.

Nehéz szavakba foglalni mi van bennem. Egy részt van egy nagy űr. Fizikai síkon. 

Más részt viszont állandóan érzem jelenlétét, nincs az az érzésem, hogy elvesztettem. Abban a belső Csendben ami bennem van, folyamatos adás-vételben vagyok vele, látom magam előtt mosolyát, hallom hangját, érzem szerető ölelését.
Mély hálát érzek iránta és érzem, hogy a köteléket mely köztünk van, elszakíthatatlan.
Csak az élet véges, a lélek örökké él.

  

Valahol azt olvastam, hogy az a jó szülő-gyermek kapcsolat, ahol a szülő feltétel nélkül ad, a gyermek pedig hálásan elfogad.

De tudjátok, ha egy gyermek igazán, lelki értelemben is felnő, akkor már ő is tud adni, a lelki jelenlétével, a hálájával.

A Nagy Rendező finoman rendezett.

Milyen érdekes a sors. Azt gondoltam (egoÓÓÓÓÓÓÓÓÓ) azért megyek jógaoktatónak, hogy felszabaduló időmet hasznosan eltöltsem. Micsoda illúzió volt ez. 

A Rendező amikor a jóga ösvényére terelt pontosan tudta mit kapok a jóga és filozófiája által.

Hogy megértem azt a lelki kifinomultságot, azt az érzékszerveken túli érzékelőt aki Én Vagyok és ez, majd édesanyám halálakor átsegít a ránk váró lelki nehézségeken!

Nővérem viselte évek óta édesanyám gondját. Most, miután egy-két nap alatt a hivatalos formaságokat elintéztük éreztem, hogy nagyon nehéz Őt magára hagynom a temetés előtt, az üres szülői házban...

Együtt kerestük a vigaszt. Megbeszéltük, hogy ezután tudatosan belül kell megélnünk az együttlétet édesanyánkkal.

Még azon a  napon  lelki vigaszként az alábbi sorokat kaptuk egy r.k. hittanító és kántor barátnőnktől: 

Ne sírj, mert szeretsz engem

"A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem." (Szent Ágoston)