AVIDYA - avidjá अविद्या a szanszkrit nyelvben tudatlanságot jelent. Arra vonatkozik, hogy mi emberek a testi létünkkel azonosulunk, ahol a vágyak, a kötődések, a kivetítéseink (illúzió) szenvedést okoznak, mert még nem élünk a Forrásban, nem értjük, hogy ott a LÉT Tiszta Szeretet, Bőség.
Néha egótlanságunk pillanataiban felröppen lelkünk kék boldogság madara.
Erről is szólt egy előző blogom*. Arról, hogy a pillanatban való létem, a táj szépsége, a csend ami körülölelt tudatomban megjelenítette és én megláttam szállni azt a kék madarat.
Aztán a múltba léptem, s emlékeim bizony már-már a lelki szenvedésbe sodortak. De nagyon tudatosan elengedtem, kisírtam a fájdalmaimat, vele szeretteim fájdalmait, mert tudom, hogy sorsuk, karmájuk az Ő saját és az én lelki fejlődésemet, az együttérzésre való készségemet nagyban elősegítette. Ez is egy Örökségem. Örökségünk, mert a testvéreim is ezt kapták. Ahogy édesanyám szokta volt mondani a régi bölcsességet: ezt tették a bölcsőnkbe...
Mi ez, ha nem áldás, amiért igencsak hálásak lehetünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése