A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dalai Láma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Dalai Láma. Összes bejegyzés megjelenítése

péntek, április 04, 2025

Avalókitésvara- az együttérzés bódhiszattvája

"Az együttérzés odalép hozzád és ünnepélyesen megveregeti a válladat. Ezzel a létezés és az öntudat teljesen új szintjére invitál téged. Eljött az ideje, hogy tágabb perspektívából éld az életet: abból a perspektívából, melyben ott van az is, hogy segítesz enyhíteni mások szenvedésein. Ám, mielőtt adni tudnál az együttérzés benned lévő mély, gyógyító kútjából, először saját magad számára is tudnod kell tölteni ebből az együttérzésből. 

Akárhogy is gondoltál eddig az együttérzésre, és akárhogyan is gyakoroltad, eljött a forradalom ideje. És ennek a forradalomnak téged kell legelsőként felszabadítania! Miután stabilizáltad és megerősítetted magad az együttérzésben, együttérzéssel."   Amy Sophia Marashinsky



"Az együttérzés nem egy a társfüggőséggel. Az együttérzés nem egyenlő az empátiával. Az együttérzés spontán felelősségérzetet vált ki az irányba, hogy tenni kell valamit a szenvedés enyhítésére.

Csenrézi, XlV. Dalai Láma Őszentsége napi imája: 

Amíg marad tér 

Amíg maradnak érző lények 

Addig maradok én is, 

Hogy elűzzem a nyomorúságot a világból. 

Az együttérzés olyan szeretet, ami sosem akar birtokolni, nem kell viszonozni, és nem méricskél. Minél többet adunk belőle, annál több marad."

Jean Shinoda Bolen; Bennünk élő idősödő istennők 


Az együttérzés az a hajlandóság, hogy megértsük és enyhítsük mások szenvedését, ugyanakkor kedvesek és megértőek legyünk önmagunkkal szemben is. Ez azt jelenti, hogy tudatában kell lenni azoknak a nehézségeknek és küzdelmeknek, amelyekkel mások szembesülhetnek, és együtt érezni velük.

Az együttérzés kulcsfontosságú összetevői:

1.Empátia: mások érzéseinek megértésének és megosztásának képessége.

2. Kedvesség: őszinte vágy, hogy segíts és támogass másokat.

3. Megértés: annak felismerése, hogy mások küzdelmei és szenvedései az élet természetes velejárói.

4. Türelem: képes elviselni és elfogadni a nehéz helyzeteket és érzelmeket.

5. Nem ítélkezés: kritika és hibáztatás elkerülése, helyette támogatás és bátorítás.


 Az együttérzés gyakorlása:

1. Mindfulness: jelen lenni és teljes mértékben elkötelezni magát az aktuális pillanatban.

2. Ön-együttérzés: kedvesen, megértéssel és türelemmel bánni önmagunkkal.

3. Aktív meghallgatás: mások szempontjainak teljes körű figyelembevétele és megértése.

 4. Önkéntesség: mások iránti szolgálat és kedvesség tevékenysége.


 Az együttérzés előnyei:

1. Javított kapcsolatok: az együttérzés erősíti a kötelékeket és elősegíti a mélyebb kapcsolatokat. 

2. Fokozott empátia: az együttérzés segít abban, hogy jobban megértsünk másokat, és jobban kapcsolódjunk hozzájuk.

3. Jobb mentális egészség: az együttérzés csökkenti a stresszt, a szorongást és a depressziót.

4. Nagyobb céltudatosság: az együttérzés értelmet és beteljesülést ad számunkra.

Az együttérzés ápolásával támogatóbb és gondoskodóbb környezetet teremthetünk magunk és a körülöttünk lévők számára. 

Forrás: MI 

Namaste 

hétfő, október 23, 2017

Csenrézi *


 Mottó: A jó élet nem pusztán jó ételt, jó ruhákat és jó hajlékot jelent. Ezek nem elegendőek. 
Jó indítékra is szükségünk van: együttérzésre, dogmatizmus és bonyolult filozófia nélkül -
egyszerűen annak a megértésére, hogy a többiek a testvéreink...
                                                                                                            Őszentsége a 14. Dalai Láma

Készülök az általános iskolai találkozónkra. Napok óta reggel akkora a köd, hogy szinte csak az orrunkig látni. Az utazásomat illetően vacillálok, hogy induljak péntek délután, vagy hagyjam szombat reggelre. Bízva a teremtőben, marad a szombat. Majd csak feloszlatja a ködöt. 
Így is van. Szombaton reggel nyolc órakor még sejtelmes a táj, de elhagyva a várost, a Nap lassan áttör a párán, melege eltakarítja a ködöt. Ennek ellenére tartom a lassú tempót. Nem sietek. Csodálom az őszi táj sokszínűségét, szépségét, a vidéki Magyarországot.  
A gyökereimhez köt. 

A földeken gépek aratják a kukoricát. Másutt látom, hogy a káposzta szépen megtisztítva, már hatalmas kupacokba rakva várja a betakarítást. Délebbre, Kalocsa és környékén a fűszerpaprika hazájában szüretelik a gyönyörű érett, piros paprikát. Maradjon még jó idő nekik a betakarításra, - kívánom magamban, mert tudom, akkor lesz finom édes a paprikaőrlemény, ha szép napos az ősz. A környékről, Bátyáról veszem hosszú évek óta a főzéshez való őrölt csemegepaprikát. Persze veszek ilyenkor egy fürt felfűzött cseresznyepaprikát, fűszerpaprikát és egy fonott fokhagymafüzért is, mert ezek szerintem a magyar konyha elmaradhatatlan ízei és díszei.
Sükösdre és Csanádra érve a villanyoszlopok tetején az üres gólyafészkek. Hogy szeretem nézni tavasszal, mikor megérkeznek ezekbe a gólyák!  
Tudom visszavárják lakóikat.

Minden település fellobogózva. Nemzeti ünnepünk közeledik. 

De valami belepiszkított végig a képbe. A lobogók alatt mindenütt ugyanaz a plakát. 

" Ne hagyjuk szó nélkül!" Tudjátok, a bevándorlás politika. 


Ne hagyjuk szó nélkül! Mert éppen most van 41 éve annak a felkelésnek, amikor magyar egyetemisták utcára vonultak a II. Világháború vége óta Magyarországot megszálló szovjet erők ellen. Pár nap után, ezt az egész országra  kiterjedő felkelést szovjet tankokkal leverték. A megtorlások elől ekkor százezrek kényszerültek azonnal elhagyni hazánkat. Éppen csak egy hátizsákkal. Sokszor ebben a hátizsákban semmi egyéb mint egy pici gyermek!  
A Vasfüggöny pár napig megnyílt, az osztrákok segítették, befogadták a magyar menekülteket.
A párhuzam egyértelmű. 
A menekültek ezrei nem jószántukból  hagyják maguk mögött otthonaikat. 

Ennyi. Mert, ahogy apám mondta: " Családi asztalnál nincs helye politikának!"

De mégis! Együttérzésemnek hangot kell adjak! Egy történetet osztanék meg veletek, ami
ott történt, annál a déli határnál, ahol sok korombeli dobbantott, (ahogy neveztük finoman a disszidálókat) egy szabadabb világ reményében.

Ez év elején történt.
Hódunánál a befagyott Öreg-Dunán, zöldhatáron átjutott hazánkba egy pár menekült. Bujdosva eljutottak Dunafalva határáig. Ott bementek egy elhagyott tanyára, tüzet raktak, hogy megmelegedhessenek. Azt tudni kell, ahhoz, hogy a Duna befagyjon, napokig komoly mínusz tízen- fokoknak kell lenni. Szóval tüzet raktak, amit egy másik tanyáról megláttak és jelentették a rendőröknek. Semmi rossz szándék!  
Megkezdődött a keresésük. Először kutyák nélkül, majd kutyákkal... Aztán valahol a Duna parton egy bozótosban rájuk találtak. A töltésoldalba sorba kifektették őket, majd átvizsgálás után felállhattak. Kaptak meleg teát, majd meleg autóban menekültszállásra vitték a szerencsétlen embereket. 
Ne gondolja senki, hogy ez nem elsősorban szánalmat keltett a falu népében! Együttérzést!
Mindezt átélni egy jobb világ reményében?!

Mottómat  nem véletlenül választottam éppen Csenrézitől, a dalai lámától, hiszen Őszentsége is menekült.  Máig tibeti menekültként él az indiai Dharamszalában.


Egyébként az osztálytalálkozó jól sikerült! Örültünk egymásnak. Öröm volt meghallgatni egymás eddigi életútját, hallani, látni hogy jól vagyunk!