Csillaganya és a lemúriai nő

Anyámmal álmodtam tegnap. Kortalanul fiatal és szép volt, olyan elegáns, ahogy körtáncot járt nővéreivel.

Elihu Vedder: Plejádok, 

Olyan jó volt látni, tudni, hogy van, létezik, hogy tudatom így vetíti ki létét a világban.

Napközben kaptam egy üzenetet, hogy rendelt könyvemet, "A lemúriai nő"-t  átvehetem a közeli  pick-pack ponton.

Érdekes ez a multidimenzionalitás. A lemúriai nő üzent érkezéséről. 

Miért gondolom?

Eszembe jutnak gyermekkorom estéi. Anyámmal felültünk apám hintójának ülésére az udvarunkon,  onnan  kémleltük  koromsötétben az eget.

Fotó: Bakó Csaba

Felmutatott az égre - látod, az ott, az a csillaghalmaz a Fiastyúk (Plejádok).

Valamit tudhatott égi eredetéről, természetéről. Az a telepátia, mellyel néha csengetés nélkül úgy vettük fel a telefont, hogy a vonalban már ott volt a másik. Az a nőiesség, szeretet, odaadás, táplálás, bölcsesség,  ami az övé volt. A mindig segíteni tudás, az elesettek meglátása, az együttérzés foka.  

Most már azt hiszem látom Őt tisztán.

Látom karmáját, amiben élt, és ami lelkileg emelte.

Szóval, Csillaganya a lemúriai nő anyja álmomban jelentkezett.

Kryon azt tanítja, ha elakadsz az életedben, tedd fel a kérdést, "mit kell tudnom az adott helyzetben", aztán csak csendben várj. Intuíciónk, ez a finom női energia tudja a dolgát, elvezet a válaszhoz.

Ahhoz, hogy kellően intuitívak legyünk, harmónia kell. Birtokában kell lenni a nektárnak, az amritnak, ami maga a hűvös, női holdenergia.

Ez a lemúriai nő sajátja.

Van, hogy könnyebbnek látom a világot és van, hogy nehezebben mennek a dolgok. 

A tudatosságon van a fő hangsúly.

Sokat dolgozom magamon. Valaki azt mondta erre, -  azt mondod dolgozol magadon, a dolgozás szóhoz a nehézség fogalma társul.

A munka nem mindig kell, hogy nehéz legyen. Egyszerűen csak valakinek el kell végezni. Az tudja, aki tudatos. A tudatosság egy teret nyit. Lelkileg könnyebbé teszi azt, ami a nem tudatos embernek nehéz. Persze neki sem olyan könnyű, de az eltávolodás, a rálátás segít.

Például, mikor az emberi létből már kifelé menő korú szerettedet beszélgetésetek során sírni látod a gyermeki énje sérülése miatt. Még nem gyógyult be az a seb, amit gyermekként elszenvedett. Mert a szabadnak születettet elválasztották a számára egyetlen szeretet forrását jelentő anyjától, mert nem látja még most sem, az akkori helyzet pozitív miértjeit. 

Itt kell a tudatosság, ami teret nyit a sérült emberben, majd lassan beáramlik tudatába az elengedés, megbocsátás gyógyító energiája.

A multidimenzionális lét néha nehéz. Látni, érezni mások kimondatlan gondolatait, érzelmeit. 

Ramana Maharsi olyan egyszerűen fogalmazott a kérdésre, - Hogyan bánjunk másokkal? - Nincsenek mások.

Egyek vagyunk.

TAT TVAM ASI

A nőiességről.

Akkor vagyunk szépek, amikor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Azt, amit egyrészt hoztunk lelkünkben, és azt, amit kaptunk apáinktól és anyáinktól örökül.

Van, hogy könnyű az elfogadás, van hogy nehezebb. Egy "Démétert", talán még boldoggá is tesz kerekedő csípője, anyaságának látványossága, míg egy "Afrodité" ilyent nehezebben fogad el.

Korral változunk, bölcsebbek is leszünk. Elfogadjuk, hogy a szépség egyfajta harmónia, a belső kisugárzása. A szépség önmagáért a szépségért van. Esztétikum, mely pezsdítően hat ránk, környezetünkre.

Ha, a szépség önmagáért van.. 

De, ha nem saját, belső megelégedésünket szolgálja a szépség, ha más előtt akarunk csillogni,  akkor az egó fátyla porral hint be, s eltakarja igazi ragyogásunkat.

Túlzott hiúság, rútság.

Ha bizonytalanok vagyunk önmagunkban, ha önbizalom kell, kérdezzük meg Csillaganyát, - mit kell tudnom az adott helyzetben?

Ő majd felel. A Csendben.

 Namaste

Kiteljesedés

"Csak csendben enyéssz el önmagadban, tűnj el!
Ez annyira csodálatos!
A formád még itt van, de benne: nincs senki.
De ne beszélj erről senkinek.
Csak légy a világ békessége, a fény és az öröm, mely a láthatatlan Önvalóból ragyog." Mooji

Körülbelül 900 km/h sebességgel már Dohától Cochin felé tartott a gépünk. Jól esett a vacsora utáni elcsendesedés. Lekapcsolták a fényeket. Kelet felé haladva már egyébként is az éjszakában jártunk. Fogtam a takarómat, a párnámat, felálltam és előrébb mentem a gépen, ahol jóval kevesebben ültek. Választottam baloldalon egy ablak melletti kettős helyet és bekuckóztam. Próbáltam aludni, de az űr minduntalan vonzotta tekintetemet. Mi az a rendkívüli fényes csillag?
Hogy többet lássak, mint egy kíváncsi gyermek az üveghez dugtam az orromat. 

Még jó, hogy szigetelt az ablak, hiszen kint tízezer méteren -56C° van, - mondtam mosolyogva magamban.

Ahogy kémleltem a sötét éjt, az Oriont  láttam meg jobbra. Ez a ragyogó téli csillagkép nekünk magyaroknak Nimród ősapánkat, az égi nyilast, a hinduknak Shívát, a jóga istenét jelképezi.

- ÁHÁ! Az alatta elhelyezkedő Szíriusz, a legfényesebb bolygó, a kékek bolygója kíséri utamat...

A kelet bölcsei úgy tartják, ha felnézünk a csillagos égre, s a minden-s-ég részének érezzük magunkat, akkor solár plexusunk, vagy köldökcsakránk harmonikusan működik. 

A csakra megfelelő működése esetén belső Napunkon, a plexuson keresztül életerővel lát el a Nap.

Ekkor békében, összhangban élünk a világgal, tiszteletben tartunk másokat, fejlődünk az élet adta leckékből, ami aztán személyiségünk kiteljesedéséhez vezet. 

Az étertesten keresztül beáramló egyre több kozmikus fény megvéd a külvilág negatív hatásaitól, elérjük természetes létállapotunkat, életünk örömtelivé, boldoggá, elégedetté, szeretetteljessé válik.

S, miután nem olyan régen egy ismerősöm a kiteljesedésem megtalálását kívánta, megfogalmaztam és tudatosítottam magamnak: a kiteljesedést nekem már nem kívül kell keresnem.

Kiteljesednem az egy-s-ég felé kell... 

Namaste

Csakrákról, energiatestről:https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/05/az-ekszer-varos.html

Geminidák

Egyik nap kicsit később mint szoktam, kora este érkeztem haza. Csípős hideg volt. 

Felnéztem az égre, mert ilyenkor általában felhőtlen, tiszta az ég. Csak úgy sziporkáztak a csillagok. Vettem pár jó mély levegőt, mialatt eldöntöttem, hogy járok egyet. A séta alatt kémleltem az eget. Már fenn volt a Göncöl, a Kassziopeia, fenn ragyogott égboltunk legfényesebb csillaga a Szíriusz,  már mutatta magát az Orion oldalán az Ikrekkel, a Bika csillagkép a Plejádokkal, a Fiastyúkkal.

Ahogy csodáltam égistennőt Nutot, egy hullócsillagot láttam nagy, hosszú fénycsóvával az Ikrek és Orion felől zuhanni.

Tudjátok! Ha hullócsillagot látunk kívánhatunk valamit, ami teljesül, de csak akkor, ha nem áruljuk el senkinek.       
Én kívántam...

A téli égbolt leglátványosabb meteorrajáról az Ikrek csillagkép felől hulló Geminidákról:
https://kiderul.startlap.hu/idojaras-hirek/erkezik-az-ev-leglatvanyosabb-meteorzapora-a-geminidak/

Catch me if you can.

 A Velebit alagúton átérve  mediterrán meleg fogad minden  horvátországi nyaralásom alkalmával, és ez a meleg dél felé haladva csak fokozódik, szubtrópusivá válik. Déli 1 óra körül megérkezve Gomilicára a Marina Kaštelába az autóból kiszállva ez a perzselő hőség fogad.

A hajóátvételéhez leadjuk a papírokat, várjuk a becsekkolást, hogy a fullasztó marinai levegőtől szabaduljunk és még délután kifuthassunk, hogy a tengeri levegő és a szél felfrissítsen, de ez még órákig várat magára. Yacht Week van. A világ minden részéről érkező fiatalokkal van tele a kikötő. Megszokott dolog mindenki netezik, telefonál, valahol máshol van.  Hófehér yachtjaikon  az utaslistának megfelelően spanyol, német, norvég, svéd, olasz, amcsi lobogók. Horvát skippereiken piros egyen póló.  Az ég felhőtlenül kék, szikrázó a napsütés. Hihetetlen színes a kép.  

Vajon látják a pillanat szépségét?

Végre 6 óra körül elkapjuk a  kikötői személyzet egy tagját, aki átadja a hajót. Egy hétre miénk a yacht. Felkötjük a magyar lobogót, majd lassan kihajózunk a kikötőből és a Kaštelai-öbölben vitorlát bontunk. A rövid fürdőzés és a vitorlák ellenőrzése után  vidáman hajózunk vissza a kikötőbe készen az adriai, tengeri utunkra. 

Az első, aránylag szélcsendes napunk végén, délután négykor szerencsésen kikötünk az Adriai tenger egyik szigetének Soltának gyöngyszemén, Maslenicán.

Ember tervez, Isten végez… Éjjel lecsapott a Bóra  s miután megtapasztaljuk, különösen a kezdők, hogy milyen kevés az emberi erő és akarat a természet erőivel szemben, az útvonalunkat újratervezzük. Korcsula kimarad, a bisevói Kék-barlang kimarad, de a kedvenceim Palmezsán, Hvár, Milna a bracsi öblök védettségük, közelségük miatt bekerülnek a programba.

Míg mi lányok az öblökben napozunk, a fiúk kihajóznak és órákig élvezik a szél uralását a dagadó vitorlákban.

A tengerek, óceánok, vizek a Föld érzelmi teste. A nagy szél okozta viharok, hullámok analógok az érzelmek felkavarodásával. Hagyom magamban, körülöttem ezt a tisztulást, sohasem fojtom el gyógyszerrel. Mindig bízom magamban, hogy ura vagyok a helyzetnek, hogy nem csapnak át a fejem felett a hullámok. Csak figyelem a felbukkanó helyzeteket, érzelmeket…

Most is így van. Így vagyok képes arra, hogy anyaként és üzletasszonyként az otthonról érkező szinte sokkoló híreket feldolgozzam. Itt a tenger közepén lássam, hogy a kétségbeesés nem segít, viszont a remény, a bizakodás, hogy minden jóra fordul nagy segítségemre, segítségünkre van. Innen tisztán látjuk a családi-  testvéri összefogást, a szeretetet mely erőt ad és megnyugtat…

Ahogy a szelek királya Bóreász kezdi zsákjába gyűjteni a szeleket a tenger békésebb arcát mutatja, megszelídül. Az otthonról érkező hírek is már megnyugtatóbbak. Igazi harmóniámat a természet szépsége adja vissza. Képes vagyok a jelenben lenni. Sem a múlt, sem a jövő nem foglalkoztat. Nézzük a milnai éjszaka csillagos egét, ragyog a Göncöl, mutatom a kevésbé ismert csillagképeket: látod, az ott a Hattyú, a Corona Borealis, a Delfin. Másnap yachtunk mellett felbukkanak az Adria delfinjei, óriási örömöt csalva szívembe. "Mintha" csak este megidéztem volna őket. Bámulom, mikor, hol bukkannak fel finom hullámmozgásukkal, hol párosan, hol egyenként, vagy csoportban.

Az élménygazdag hét után szerencsésen, épségben kötünk ki Marina Kaštelában. 

Esti programként férjemmel egy rövid időutazást teszünk Kaštela Gomilicában. Megnézzük a tengeri sziklára épített több száz éves kis védelmi erődöt és várat, majd tovább sétálunk a városka sikátoraiba. A főtérre érkezve folklór estbe botlunk, melynek címe: Mandolina & Tamburin. 

Épp kezdődik. Leülünk egy-egy székre és csak hallgatjuk, nézzük a csodát.

Potyognak a könnyeim. Anyám van jelen. Látom Őt, ahogy pengeti kis gyöngyházbetétes mandolinját és énekel. És velünk vannak férjem apai felmenői a horvát ősök. Ők ropják hozzá a táncot...

Reggel a  marina recepciója mellett ülve várom indulásunkat. Nézelődök. Kilenc óra, de már hőség van és nagy nyüzsgés. A közeli reptérről  transzferbuszokkal új hajósok jönnek. Mi régiek megyünk. Egy takarítónő gumikesztyűs kezével hajlong az itt-ott eldobott csikkekért s miközben elszalad mellette egy fiatal srác, kedélyesen, délies nagy hangon üdvözlik egymást. Pólójának hátán a marina logója, aláírva „Catch me if you can”. Érzem, hogy ebben semmiféle kajánság nincs, sokkal inkább utal arra a temérdek, tűző napon elvégzendő feladatra amit értünk végeznek, hogy mindegyikünk jól érezze magát…Utólagosan elszáll minden türelmetlenségem, amit eddig valaha is éreztem a becsekkolások során és helyére beköltözik a hála…

Namaste

http://csillagkepek.hupont.hu/5/nyari-csillagkepek

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ka%C5%A1tel_Gomilica

Nimród

Nem lennék apám lánya és nem lennék Magyarka, ha erről a napról megfeledkeznék!

Ma 11.11. Nimród napja van.

A Nimród férfinév eredete bizonytalan, jelentése: vadász.
Régi magyar mondákban, mint a magyarok ősapja, Hunor és Magor atyja szerepel.
A magyar királyi oklevelekben szereplő ősök között, Attila Nimród unokájának vallja magát.

Őseink azt tartották, hogy Nimród, halála után az égbe szállt, szelleme máig onnan vigyázza népünket.

Az egyik legszebb téli csillagképünk.
Ha decemberben, este nyolc után felnézünk az égboltra, láthatjuk felkelni a keleti égbolton ezt a gyönyörű, nekünk magyaroknak Nimród, egyébként Orionként ismert csillagképet.

 Namaste 

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nimr%C3%B3d_(keresztn%C3%A9v)

Perseidák

Ilyenkor, augusztusban már gyermekként is a csillagos eget kémleltem, akkor még édesanyámmal a falusi, koromsötét éjszakában, ugyanis augusztus a hullócsillagok és a hozzájuk fűződő kívánságok időszaka.


A Perseidák hullócsillag elnevezés a Perseus csillagképből ered, mert abból az irányból szóródnak szét a meteorok.

A csillagászok szerint  idén különösen látványos lesz a 12 -re, 13 -ra eső éjszakai meteorzápor.
Még a fényszennyezett fővárosi égbolton is gyönyörű volt látni egy-egy meteor hosszú fénycsíkját, ahogy az elégett a légkörben.

Lessétek az éjszakai égboltot, hiszen ez most a kívánságok ideje!

Ahogy a dal is mondja, az ég tele van csillagokkal. Most hullócsillagokkal. :)
https://www.youtube.com/watch?v=VPRjCeoBqrI&feature=share

Édesanyám

Mielőtt elindulunk az inkarnálódás útján, kiválasztjuk a számunkra legerőteljesebb lelki fejlődést adó földi családunkat. Nem tudunk rosszul választani, Őrangyalunk fogja a kezünket.

Egy nagyon odaadó édesanyát választottam magamnak.

Sorolhatnám a négy gyerek mellett átvirrasztott éjszakáit, az évekig tartó pelenka mosást és a folyamatos 24 órás "ügyeletét", aggodalmas perceket, mégis inkább hagyom felvillanni emlékképeimet.

Azt mondják nagyon meghatározó az emberre az első önálló cselekedete amire visszaemlékezik. A következő eset bizonyára az Ő emlékeiben is mélyen megmaradt. Hazaszöktem az oviból; nővérem már iskolába járt és én szeretettelenül, egyedül éreztem magam az óvodában; tetézve a bajt elbújtam otthon a málnabokorban, gondolom csak azért, nehogy visszavigyenek.

Mikor már nagyobbacska voltam, tavasszal énekszó mellett veteményeztünk és megmaradt bennem a közös nyári befőzések öröme, a játékos őszi betakarítások fáradsága.

Neki köszönhetem a csillagos eget, hogy ismerem a Fiastyúkot és a Göncölszekeret. Még ma is felhívjuk egymást télen, hogy - nézz fel, ma gyönyörű az Orion-, vagy, ha együtt vagyunk nyáron  a nem fényszennyezett falvai égbolton bámuljuk csillagok miriádjait.

Vajon emlékszik-e Ő is arra a konyhafestésre, mikor a bordűr sablont mi magunk vágtuk ki, majd a gyönyörű cseresznyéket egyenként festettük a falra; hogy megtanított ruhát felvarrni és szállítás előtt az utolsó öltéseket néha én végeztem a megvarrt ruhán? Ott tüsténkedtem mellette az esti vasalásokkor, mikor még sparhelten melegedő vasalóval vasaltunk.

Téli reggeleken mire felkeltünk, már meleget teremtett a lakásban és frissen fejt tej, vagy forró tea várt bennünket.

Eszembe jutnak meghitt karácsonyestéink. A színes szalagokból ragasztott girlanddal és angyalhajjal díszített fa és a felejthetetlen ízű karácsonyi likőrje.

A tavaszok húsvétjai, ahol mindegyikünknek külön szakajtóba rejtette az ajándékot; az óriási piros cukordrazsénak különösen örültem, mert kirúzsozhattam vele a számat; és hogy megtaláljuk, bejártuk érte az egész udvart, a pajtát és a kertet.

Él-e még emlékezetében, hogy ha oly ritkán elutazott, megérkezésekor a máig kedvencem gesztenyeszívek kerültek elő a táskájából?

Aztán ott voltak a születésnapi tortameglepetései. Ha néha "szalonnásra" is sikerült a piskóta az akkor is az Ő szülinapi tortája volt. Talán csak az Égben számolták, hogy hányat sütött nekünk összesen.

Neki köszönhetően tudom mi az áhitat. Neves alkalmakkor Ő énekelte a bólyi templomban barátnőjével az Ave Mariát. Gyönyörűen.

Felnőttünk.

Emlékszem ölelésére, mikor már nagy pocakkal, szülésem előtt utoljára találkoztunk. Benne volt abban az ölelésben minden.

Anyai Létében van valami megfogalmazhatatlan plusz.

Talán valakinek túlzónak tűnhetnek alábbi gondolataim, de egy cseppet sem azok, mert nagyon is szükségünk van kapaszkodókra, hogy meg tudjuk őrizni Önmagunkat ebben az elidegenedett, külső, belső harcoktól terhes világban.

Azonkívül tudom, hogy van egy új, az úgynevezett indigó, kristály nemzedék, akik magasabb tudattal élnek, látják, érzékelik a fátyol túloldalán történteket. Tudják, hogy több a Világ a Földön látottaktól.

A spiritualitás alatt én azt értem, hogy felismerem, érzem és hagyom életemben egy magasabb, szeretetteljes erő megnyilatkozását.

Nem vagyok templomba járó, mert hitem meghaladta a templomok Kő Falait, de mégis legmegrendítőbb spirituális élményem a pestlőrinci Szent Margit plébánián történt; kezemben egy szál fehér gyertyával és ostyával a számban; egy húsvétnak szombatján.

Valaki megfogta kezemet...

A szimbólumok az évszázadok során erőteljes jelentéssel, imákkal, energiákkal töltődnek fel. Amikor kapcsolatba lépünk egy szent szimbólummal, hellyel, az őt képviselő erőnek, bölcsességnek az áramába kerülünk.

Nem kerestem tudatosan a Mária-tisztelet kegyhelyeit. Egyszerűen benne voltak az életemben, utazásaimban és csak visszatekintve látom, hogy ez az erő mennyire áthatotta az életemet.

Édesanyám Mária-lány. A Mária-lányokat dec. 8-án szentelték fel a Szeplőtelen Szűz napján. Másként úgy nevezték őket, a Szeretet leányai.

Kicsi lányként sokat voltam Bólyban; édesanyám szülőhelyén, ómamámnál, Emma tántimnál, akik maguk is Mária-lányok voltak; ahol irgalmas nővérek tanítottak egykor és erős Mária-kultusz volt és van a mai napig.

Nagyanyámék többször elvittek a Bóly közeli Máriagyűdre. 

A sziget- ahol éltem- és Bácska ismert kegyhelye Vodica, Máriakönnye. 

A budapesti Mátyás-templomot, hivatalos nevén Budavári Nagyboldogasszony-templomot budai séták, valamint karácsonyi koncertek során többször látogattam. A magyaroknak Nagyboldogasszony a védőszentje és országunkat Szent István király neki ajánlotta fel. Ezért hazánk Regnum Marianum, azaz Mária országa. 

Máriabesnyőre és a pilisi Mária útra is elvitt utam kirándulásaink alkalmával. 

Az erdélyi Csíksomlyó mára össznemzeti zarándokhelyünkké vált, ahol pünkösdkor találkozik a világ magyarsága.  

Máriazellbe egyszer túrázás, majd síelés alkalmával jutottam el.

Egy olasz körutazás során jártam Rómában a Santa Maria Maggore bazilikában és eljutottam Syracusába is, mikor Szicíliában jártam.

A szelek szárnyán vitorlással jutottam el a festői szépségű Kotori-öbölben lévő Perast melletti Szirti Madonna kegyhelyre.

És egy "véletlen" vitt el Medjugorjéba. Egy adriai nyaralásból hazafelé a mostári Öreg hidat készültünk megnézni. Barátaink a tengerparton elakadtak, mi pedig már a bosnyák határra érkeztünk. Volt egy plusz óránk.

Valaki megfogta kezemet...

Ez a vers  közvetlen hazaérkezésem után született. 

                 

                                                                      Anyám

                                               

                  

  Már felnőtt voltam akkor, talán,

 Mikor húsvét szombatján

   Ő megfogta kezemet

     És a templomba vezetett.

     Ekkor megéltem az Eucharisztiát,

      Mely megváltotta életem sorát.

  Megértettem, mit jelent Új Embernek lenni, 

Saulusi útról Paulusira térni.

 Vakból lassan látóvá lettem,

 Keserűnek vélt sorsomat megértettem.

Életem viharai lassan elcsitultak,

 Helyette kaptam Isteni nyugalmat.

 Hogy lehozzam az Ég azúrkékjét,

  Vele megtestesítve idelenn a békét.

    Bizton tudtam, lámpás gyúlt bennem,

     Azután, hogy Medjugorjéba mentem.

       Megérkeztem liturgia közbe'

            Üzenetét hallám mindenfelől:

      Pace!  Pace!  Pace!

                                                                     

Egyre inkább megérint az anyaság, a kegyeletteljes szeretet, az általa elérhető belső béke.

A jógaórákat mindig ezzel a mantrával és fohásszal zárom: Om, Shanti, béke legyen!
Tudom, ekkor velünk van Mária, a Béke Királynője.

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria-kegyhelyek

A legtöbb, mit anyámtól kaptam, 

A csillagos ég.

Hogy mindég fölfelé nézzek, 

Ha kell segítség...