„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.„
Hermész Triszmegisztosz, Smaragdtábla
Borús őszi reggel. Nehezen ébredek.
Felkelek, elhúzom a függönyt. Kimegyek a mosdóba, majd visszabújok az ágyamba, és csak bámulok kifelé. Az alig pár napja még sárgán ragyogó erdő mára már teljesen kopasz, és komor.
Elengedés..
A kicsit távolabb álló erdeifenyők sötétzöldjébe kapaszkodik a szemem.
Nini. Mozdul az erdő. Egy kis mókus. 🐿️ Ugrál egyik ágról a másikra.
Mosolyt csal az arcomra, ahogy lompos kis farkincája zászlóként lobog utána.
Lefelé, a föld felé veszi az irányt.
Felülök. Még követni akarom a tekintetemmel.
Ragaszkodás..
Bezzeg ő! A pillanatnak élve valahol már messze jár.
Hétköznapi csoda történt. Még a Nap is kisütött. 🌞
Namaste

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése