A következő címkéjű bejegyzések mutatása: india. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: india. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd, március 04, 2025

Beavatás-démonok

Aszúrák*

Ezek a lények gyakran az emberre leselkedő veszélyek megtestesítői, kísértéseket, megpróbáltatásokat, szenvedést, testi- lelki betegségeket okozhatnak. Gonosz, tisztátalan szellemek, melyek képesek az emberi tudatot, gondolatokat befolyásolni. A démonok szimbolizálják az emberi természet sötétebb, romboló oldalát, mint például az irigység, harag, harciasság, erőszakosság, mohóság, bosszú, alsórendű szenvedélyek, függőségek. 

Bárki arcában tükröződhetnek, megjelenhetnek. 
Egyszerűen szembe kell nézni velük. 
Az üzenetük, ha nem is azonnal, de megérkezik.  És megértjük... 

Beatles Ashram graffiti Rishikeshben

Namaste 

*Aszúrák, vagy démonok:

vasárnap, október 27, 2024

Beavatás


Csodálatos most az őszi erdő. Gyönyörű színeket mutat. Sok még a zöld, de már sárgállik a nyár, vöröslik az ecetfa, rőt a juhar, kellemes fanyar illata van a száraz avarnak, a vad dióktól pedig különleges, fűszeres illat terjeng.
Lassan lábadozom. Úgy irányítom a sétáimat, hogy többször le tudjak ülni. Ezt még szoknom kell..
Valószínű Covidos voltam. Azt kell mondjam, ilyen beteg még nem voltam. Ájulás, két napig 41 fokos láz, egy hétig nem is ment 38 alá. Lefogytam 4 kilót és végtelenül legyengültem. Ehhez még hozzájött valamiféle alvási nehezítettség.

Elengedés.

A testi tisztulást mindig követi a finomabb szintek (mentális és lelki) tisztulása. Mintha érzékelném. Mintha...

A lelki nyugalom nagyon fontos az életemben. Talán zaklatott gyerekkoromból adódóan hozom az igényt rá.

Az erdő segít. Megbékít. Színével, illatával, most a hulló levelek neszével, a fizikai szemeknek láthatatlan erőivel, lényeivel. Közelebb kerülök önmagamhoz. Őszintébb vagyok, jobban meghallom a belső útmutatást, pozitívabban tudok gondolkodni. 

A szív
Azon a télen, mikor 18 éve elment apu, emlékszem a Playersroomban vettem egy rózsaszínű bundát. Beburkoltan magamat vele. Az erdőn át mentem dolgozni. Mindent vastagon belepett a hó. Ahogy lépkedtem apa járt az eszemben. Az, hogy csak annyit tudott adni, amennyije volt. Tekintélyelvű, zárkózott ember volt. Nem, vagy csak nagyon ritkák voltak ölelései, ami egyébként egy leánykának olyan jóleső visszacsatolás.
A lelki fájdalmakat ez a éberség, rálátás nem mondom, hogy megszüntette, de a tudatosságOM azt enyhíteni volt képes.

Magasabb rezgésen voltam és egyszercsak a hófehér tájban az erdő, benne minden fa megmutatta lényegét, gyönyörű zöld auráját.
Igen. Az erdő gyógyít.

Pár napja Indiában lennék. Nem állítom hogy nem esik piszok rosszul, hogy itthon maradtam, hogy India három hét spirituális élményének vesztesége ne fájna, de egy hónapja, mikor beteg lettem, úgy legyengültem, hogy éreztem, ebből nem lesz utazás. Ismerem a határaimat, egy ilyen utazás viszontagságait. 20 kilós bőrönd, majd egy napig tartó utazás, jetleg és hozzá a már ismert india állapotok. Szóval lemondtam az utat. Bosszantó még a dologban, hogy bár időben lemondtam az utazást, mégis ugrott közel egy millió forintom. De talán  bosszantóbb még az, hogy szeptemberben Bali-Jávára mentem volna,  rábeszélésre visszakértem a foglalót, és befizettem ezt az utat.

Még keresem a helyzetben rejlő tanítást.
Próbatételek.

Beavatás

A beavatás egy tudatszint váltás. Ízisz fátylának fellibbenése, a nem anyagi világ megtapasztalása egy minőségi változást hoz az ember életébe. A három kincs, az emberi testetöltés, a szellemi útra térés és a mester megjelenése az, ami a beavatás lehetőségét megadja. A tanítványnak teljes odadással kell lenni  mestere felé, aki képes meggyújtani a tanítványban izzó szikrát.  Amíg valaki nem ér el egy bizonyos morális szintet, addig ez nem történhet meg. A szükséges erények: türelem, tolerancia, elnéző lelkület, együttérzés, áldozatkészség, hit, bizalom, kitartás, állhatatosság, szerénység, önzetlenség. 

A beavatásnál meg kell említeni Krisztust, a Kozmikus Szeretet lényét, aki minden ember belső mestere. 

A beavatás előfeltétele az éntudat megtartása, mikor a tanítvány teljesen éber tudatállapotban fogadja be a szellemi világ tényét, lényeit, szembenéz az árnyékkal, démonával. 

Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipuláció által segíti az átlépést a magasabb világokba, (légzőgyakorlatok, Szúfi tánc, drogok) idejétmúltnak tekinthető a mai korban.

A beavatás a legmagasabb rendű szeretet kibontakoztatásának eszköze. A szellemi világ az élő szeretet világa. A beavatást kegyelemként kaphatjuk erényességünk eredményeképpen, mely által képesek vagyunk felvenni azokat az erőket, melyek által elérhetjük a Földön a legmagasabb szintű moralitást. 

A beavatott mindig magasabb szempontok szerint cselekszik. Azt nézi, hogy mi az, ami az emberiség haladását, fejlődését segíti.

A helyes beavatás során a tanítvány találkozik a küszöb őreivel, akik figyelmeztetik az embert arra, hogy amit hallott, látott a szellemi élménye során, azt ne felejtse és ennek fényében élje a földi életét. 

A földi inkarnáció célja a szeretetben és bölcsességben való növekedés, ez az amiért fontos a tudatállapotváltást adó beavatás. 

Namaste

Forrás: Váradi Tibor: Beavatás és megvilágosodás

Egy régebbi kedves írásom: Ízisz fátyla: https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/07/izisz-fatyla.html

hétfő, június 27, 2022

Forrás

Mottó: Az élet megőrzése: víz iváskor gondoljon a forrására*

Nem utaztam el Indiába, így hétvégén elmentem egy aeriel jógatáborba a Három Kincs Völgyébe. Ez egy taoista elvonulóhely a Mátrában, amelyet a Feng Shui** hagyományai alapján alakítottak ki. Leírhatatlan  a hely harmóniája. A fenti mottó, onnan való bölcsesség.





Nem vagyok jól és nem voltak jó érzéseim az utazással kapcsolatosan sem, így minden biztatás ellenére, hallgatva belső hangomra, itthon maradtam. Volt, aki bátornak nevezett ezért, én viszont az éber jelzőt használtam. A táborban erről beszélgetve Adrival, az aeriel oktatóval, régi ájurvédikus oktatói csoporttársammal, csak annyit mondott: Margitka, ne sajnáld, nem tudod, mibe került volna, (és itt nem az anyagiakról van szó elsősorban) ha kimész, és ott valami adódik.
Kell figyelni a belső jelzésekre, és bár ez az indiai út egy régi álmom volt, így, hogy Ladakh, Kashmir,  Srinagar..., elengedtem egyenlőre. 


Úgy adódott, hogy ma épp a legnagyobb melegben, két órakor indultam vásárolni. Csak felszaladtam a zöldségeshez, aztán joghurtért és egy kis krémsajtért mentem. Kell a nyers étel, a gyümölcs a kánikulai napokon. Az ájurvéda azt tanítja, hogy ilyenkor hűtő ételeket fogyasszunk (joghurt, keserű ízek, zöldségek, nyers saláták, sok uborka).

Trópusi meleget jósoltak, igazi banánérlelőt, és meg is érkezett.
Eszembe jutott, egy több mint harminc éve történt eset, mikor ilyen tájt Bajorországban voltunk nyaralni. Hazajövetel előtt bementünk finomságokat vásárolni. Tudjátok, ajándéknak és magunknak is, mert akkor még nem így volt, mint most. Vettünk banánt is, mert jobbára csak télen lehetett itthon kapni. Aztán finom tejcsokikat, meg kitudja még, mit nem.
Az áruházban még zöld volt a banán, s mire hazaértünk, (nyolc-tíz óra) beérett abban a kánikulában.  Nem viccelek. Emlékszem, sokszor meg kellett állnunk útközben, mert Babi a barátnőm ájuldozott. Akart enni egy kis csokit, de azok, még a hűtőtáskában is folytak. Pokoli volt az a meleg. 

Ahogy hazafelé jöttem ma a vásárlásból, egy szajkót vettem észre, szemmel láthatóan teljesen ki volt tikkadva. Itt, nem messze a sarkon van egy kis víztározó, (bekerítve, lerácsozva a balesetek elkerüléséért) a nagy nyári záporok elnyelésére, hogy ne a mélygarázsok teljenek meg. Na, ennek a korlátján ült a madár, tátott csőrrel és csak tekintgetett lefelé a vízre. Áthajtottam az úton, majd megálltam. Fogtam a vizespalackomat és kiöntöttem egészen közel mellette egy sörösbádogra.

Nyáron gondoskodjunk a kellő víz ivásról, és ha iszunk, gondoljunk a forrására*
Ne induljunk el otthonról víz nélkül!
Azok a cselekedeteink, melyek nem várnak viszonzást, mindig emelnek. Tegyünk ki a szabadban élő állatoknak jól látható helyre vizet! 

Namaste

**https://www.fengshuiart.hu/feng-shui-jelentese/ 

hétfő, október 18, 2021

Kis magyar India

"A nyugodt elme belső erőt és magabiztosságot hoz létre, ez nagyon fontos a jó egészséghez."  Őszentsége a Dalai Láma        

Az ősz a megnyugvás, a befelé fordulás, az elengedés ideje.  "Napelemmel" működünk, s mert a Nap ereje ekkortól gyengül,  kevesebb energiát tudunk felvenni. A forró, mozgalmas nyár után célszerű meglassulni, földelődni.

Ősszel születtem, Mérleg jegyben, ami egy levegős jegy, ezért rám a földelődés szüksége fokozottan érvényes. Igyekszem betartani az alábbi szabályokat, javaslatokat. Az egészségemért. 

Szükséges az elegendő alvás. Este legkésőbb 10 órakor aludjunk el, és reggel, ha tehetjük, a nyárihoz  képest keljünk egy kicsit később.


Együnk szezonális, itthoni terményeket. Földben termett zöldségeket, sütőtököt, almát, szőlőt, körtét, krumplit..
Készítsünk belőlük meleg, szaftos, tápláló ételeket. Igyunk sok meleg teát, vizet, ami átsegíti testünket az időjárásváltozás megpróbáltatásain, mint például fejfájás, ízületi bántalmak, görcsök.
A lomtalanítás is őszi feladat. El kell engedni a már szükségtelen dolgokat.
Ajándékozzuk el a már nem használt holmikat a szekrényekből, poroljuk le a polcokat. A kamrát is nézzük át, sőt a könyvespolcot is. Tegyünk mindent rendbe. Úgy, mint a kertünkben. Hiszen nem hagyjuk ott a lehullott leveleket, rothadásnak induló növényeket.  A bejárati ajtónkat és környékét tisztítsuk meg, tegyük szabaddá.  Ezzel teret adunk, így az új dolgok könnyedén beáramolhatnak. 
Pihenésként kiránduljunk, sétáljunk a természetben. Ez az egyik leginkább testet, lelket, szellemet tápláló tevékenység. Hallgassuk a madarak énekét, a víz csobogását, merüljünk el a színes őszi táj látványában, a naplementében.
Jógázzunk, meditáljunk. A jóga felébreszti a testi lelki erőnket, mentálisan megtisztít.

A földelődés egyik legkényeztetőbb módja az indiai ayurvédikus masszázs. Ha tehetjük, válasszuk a  masszázsok királynőjének tartott meleg olajos abhyanga masszázst. Ha szellemileg kimerültek  vagyunk, nem tudunk jól aludni, akkor vegyünk utána egy kiegészítő shirodhara masszázst. Ez a kezelés növeli a szellemi tisztánlátásunkat is. Ekkor meleg olajat, vagy tejes, írós, gyógynövényes olajat csorgatnak a fejünkre.

Túl mozgalmas volt ez az ősz, ezért elhatároztam, hogy eljövök egy ayurvédikus elvonulásra a tőlünk nem messze lévő albertirsai Brahmayurveda Pihenőházba. A kis magyar Indiába. 




Hétfőn, a beköltözés után, első utam a doktorhoz vezetett, aki a pulzusom alapján előírta a kezeléseket, valamint a szűkséges növényi  gyógyszereket.
Pontos napirendet kaptam. Napi háromszori vegán étkezés, meleg teák, -kezelések. A legfontosabb utasítás a melegben való tartózkodás volt. Így elmaradtak a gondolt nagy őszi irsai séták.  Begubóztam.
Végül is elvonulásra jöttem, elfogadtam a helyzetet.

Csodálatos gyógyító központ ez. Van itt valami a levegőben...
A kezelések sejtszintig feltöltöttek. Furcsa érzés, hogy az örökké hideg kezem, lábam most meleg, és biztos vagyok abban, hogy  hazautazásom után  még megtapasztalok a kezelésekből adódó jótékony hatásokat.

Jöhet a tél! Felkészültem.

Namaste

szombat, január 25, 2020

Amulett

Sokunk kedvenc gyermekkori olvasmánya jutott eszembe, mialatt írtam ezt a blogot. Ki ne emlékezne Gárdonyi Géza Egri csillagok című olvasmányunkra, benne Jumurdzsákra, az amulett gyűrűjére, - ami köré épül a regény jelentős része, - mely az ő szerencséjét, védelmét biztosította.

Igen, a kelet népei régidőktől fogva ismerik és használják a kristályok óvó, védő erejét. 
A hindu asztrológia, a több ezer éves jyotis, és az ayurvéda is említi a kristályokkal való gyógyítást, akár porítva belsőleg, vagy marokkőként, ékszerként viselve.
Kutatok az emlékezetemben, hogy olvastam, vagy hallottam-e ilyent a magyar táltos, vagy sámán gyógyítás esetében. Ilyenről nem tudok ... de gondolok a Magyarországon nagyon is gyakori feltörő hévforrásokra, melyek oldott ásványtartalmuknál fogva különféle problémákra nagyon régóta adnak gyógyírt.

Szent Koronánk is drágakövekkel van ékesítve, valamint a királyi jogar egy nagy, metszett hegyikristály. Sok évvel ezelőtt voltam Szántai Lajos egy előadásán, mely a Magna Corvina, a Szent Korona tanáról szólt, ahonnan pontosan tudom, hogy nem csak anyagi értékük miatt, nem véletlenszerűen kerültek kristályok a koronára.
Hisszük, vagy sem a kristályok mágikusak, gyógyító erővel* bírnak. Még akkor is hatnak ránk, ha mi ebben nem hiszünk. Tudatuk rendezettségükkel felette áll a mi szellemi, lelki meggyőződéseinknek...

Talán indiai utam az, ami miatt ismét erősen fókuszba kerültek a kristályok.
India egy igazi  kristály "nagyhatalom" a szó legjobb értelmében, hegyei ontják a kristályokat.
Emlékszem, az azóta legkedvesebb kristályomat a turmalint (mely sokszínű és nagyon finom energiákat közvetít) egy indiai házaspártól vettem egy börzén, pár hete pedig az apofillit szólított meg, melyet szintén Indiában bányásztak.

Most mégsem ezekről a ritkább, hanem a földkéreg leggyakoribb ásványáról, két rokon kvarckristályról, (SiO2) a jáspisról és az achátról írok.

A jáspisokat gyakorisága és sokszínűsége miatt ősidők óta használják. Készítenek belőle dísztárgyakat, ékszereket. Nagyra tartották mágikus ereje miatt, úgy hitték szellemi védelmet ad cselszövések ellen, valamint, hogy mérsékli a szerelmi csalódást.
Ez az ásványcsoport az élet számos területére gyógyító hatással van. Gondoskodó szeretetükkel gyengéden tisztítják meg gondolatainkat, és oldják ki érzelmi mérgeinket. 
Rámutatnak félelmeinkre, démonainkra, fényt derítenek testi, lelki betegségeinkre. Világossá teszik, milyen körülmények hatására teremtettük azokat.
Szembesítenek környezetünkkel, mely tükörként mutatja meg ki vagyok, mit sugároztam ki.
Támogatnak gondolkodásunkban való változtatni akarásban, erősítik az önbecsülésünket, segítenek megtalálni és megélni a boldogságot.

Vörös jáspis
Ezt a kristályt a hagyományok minden kő anyjaként tisztelték, mert rezgései a föld elemi erejét, bölcsességét, türelmes szeretetét közvetítik. Lelkileg tisztító energiája szerénységre, önzetlenségre, együttérzésre, megértésre, türelemre sarkall. Fejleszti természetes törekvésünket, hogy jót tegyünk.
Fizikai szinten támogatja a keringést, a köldökközpontban serkenti a máj, epe, lép, hasnyálmirigy működését, gyomor-és emésztési panaszokra hoz enyhülést. Görcsoldó. Jó a vesékre, menstruációnál, köszvénynél. Hozzájárul a gyors komplikáció mentes szüléshez. 
A hagyomány szerint hatásos az epilepsziás rohamoknál.
A bőrrel érintkezve, a problémás területre téve használjuk.


Az achát, akárcsak a jáspis szép mintázata miatt nagyon kedvelt féldrágakő. Szelencék, csészék, egyéb dísztárgyak, ékszerek készülnek belőle. A béke, a bátorság, a tisztaság köve. Földel, nyugtatja az elmét, stabilizál, összhangba hozza a pozitív és negatív energiákat. Tisztítja az aurát. Rámutat kárt okozó gondolatainkra, szembesít a felismeréssel, a vonzás törvényével. Támogat a haladásban, mindezt önmagunkkal békében megélve, lassan, de hatékonyan fejti ki hatását. Távol tartja a haragot, a negatív energiákat, hatékony érzelmi rendellenességekre, segít elfogadni a szeretetet.
Ráébreszt értékeinkre, növeli az önbecsülésünket. 
Az arab kultúra szerint szerencsekő, vonzza a gazdagságot, viselője meg tudja különböztetni az igaz és hamis barátot. Védőkő  kígyómarás és villámcsapás ellen.

Mohaachát 



Fokozottan optimista kristály, erősíti a bizalmat, a reményt. Támogatja az önkifejezést, kommunikációt. 
Mentálisan tudatossá tesz, gyorsítja a felfogást, segít rendezni a gondolatainkat, s mint általában a zöld kristályok nyugalmat, egyensúlyt teremt az elmében, így enyhíti a stresszt.  Fizikailag tisztítja a szöveteket, nyirokrendszert, serkenti az emésztést. Gyógyítja a gyomrot, szemet, köhögés, megfázás, fertőzések esetén hatásos kiegészítő kezelést nyújt. Lázat csillapít, gyorsítja a felépülést.
Méhet, szülést, születést támogató, a változás, az új dolgok kezdetének  ásványa.
Úgy tartják a mohaachát felfrissíti a lelket, képessé tesz arra, hogy mindenben meglássuk a szépet. Erőssé, kitartóvá tesz abban, hogy ne adjunk fel semmit.
Támogatja az időjárás-változás és környezetszennyezés okozta panaszokat. Rendkívül ajánlott azoknak akik mezőgazdaságban dolgoznak, és, vagy kapcsolatban állnak növényekkel.


  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/07/saint-germain-hez-kozel.html

Forrás: Judy Hall, Hazel Raven

Namaste

csütörtök, január 16, 2020

Marigold - alias büdöske


Előttem vannak a pillanatok, - a kedvesen mosolygó emberek, az olajosan csillogó kakaóbarna  arcok, a kíváncsi, meleg szemek, - mikor Keralában megérkeztünk a tengerpartra.
Kedves fogadtatás volt, ahogy a nyakunkba akasztották az áldást osztó sárga virágfüzért, majd  egy finom üdítőre  invitáltak a Marari La Plage recepcióján. 


Mikor India virágaira gondolok, először a lelki tisztaságot, a békét, tudást, megvilágosodást jelképező lótusz jut eszembe. Másodszor az elragadó szépségű, érzéki illatú, egzotikus frangipáni, melyet  mentális feszültségoldó, optimizmust adó illatanyaga miatt előszeretettel használnak az aromaterápiában szerte a világban. Aztán a virágok királynője, a pompás rózsa és a bódító illatú jázmin, s csak ezek után jut eszembe az egyébként úton-útfélen látható genda, angol nevén marigold, (Mária aranya). A magyarul bársonyvirágnak, közönségesebb nevén büdöskének nevezett hétköznapi virágot a tradicionális India leginkább a színei miatt favorizálja. A sárga a napsütés színe, amely erőt ad, a tudást, bőséget, békét, örömöt, boldogságot jelképezi. Nem véletlen, hogy Krisna és Ganésa is sárga ruhát visel. A másik színe, a narancssárga, mely egyesíti magában a sárgát és a vöröset, a tüzet, a tűz általi megtisztulást szimbolizálja.

A hindu ünnepségek, szertartások elképzelhetetlenek nélküle.


Sokféleképpen - füzérekbe fűzve, levéltányérkákba helyezve, szirmait Istenségeik lábához szórva, -találkozhatunk vele. Rishikesben járva, magam is vettem kis áldozati tálkát és engedtem rituálisan útjára a Gangeszen. 

Ganesa virágfüzérrel Marariban



Érdemes még tudni...
Ez a már-már büdös illata miatt nálunk a virágoskertekben közönségesnek tartott virág, egyébként 
nagyon jó bio-növényvédőszer. Felhasználják társas ültetéshez a paradicsom, a padlizsán, a paprika mellé, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy elriasztja a rovarokat és a fonálférgeket. Kell tudni viszont, hogy a gyökerei által termelt antibakteriális anyag miatt pillangósvirágúak (hüvelyesek) mellé nem szabad ültetni. 

Szirmait felhasználják salátákba, rizsételekbe, levesekbe, teákba, de jótékony hatású gyulladt, pattanásos bőrre. Kinyert színét ételfestékként hasznosítják.

Namaste

péntek, december 27, 2019

Kiteljesedés

"Csak csendben enyéssz el önmagadban, tűnj el!
Ez annyira csodálatos!
A formád még itt van, de benne: nincs senki.
De ne beszélj erről senkinek.
Csak légy a világ békessége, a fény és az öröm, mely a láthatatlan Önvalóból ragyog." Mooji


Körülbelül 900 km/h sebességgel már Dohától Cochin felé tartott a gépünk. Jól esett a vacsora utáni elcsendesedés. Lekapcsolták a fényeket. Kelet felé haladva már egyébként is az éjszakában jártunk. Fogtam a takarómat, a párnámat, felálltam és előrébb mentem a gépen, ahol jóval kevesebben ültek. Választottam baloldalon egy ablak melletti kettős helyet és bekuckóztam. Próbáltam aludni, de az űr minduntalan vonzotta tekintetemet. Mi az a rendkívüli fényes csillag?
Hogy többet lássak, mint egy kíváncsi gyermek az üveghez dugtam az orromat. 
Még jó, hogy szigetelt az ablak, hiszen kint tízezer méteren -56C° van, - mondtam mosolyogva magamban.
Ahogy kémleltem a sötét éjt, az Oriont  láttam meg jobbra. Ez a ragyogó téli csillagkép nekünk magyaroknak Nimród ősapánkat, az égi nyilast, a hinduknak Shívát, a jóga istenét jelképezi.

- ÁHÁ! Az alatta elhelyezkedő Szíriusz, a legfényesebb bolygó, a kékek bolygója kíséri utamat...


A kelet bölcsei úgy tartják, ha felnézünk a csillagos égre, s a minden-s-ég részének érezzük magunkat, akkor solár plexusunk, vagy köldökcsakránk harmonikusan működik. 
A csakra megfelelő működése esetén belső Napunkon, a plexuson keresztül életerővel lát el a Nap.
Ekkor békében, összhangban élünk a világgal, tiszteletben tartunk másokat, fejlődünk az élet adta leckékből, ami aztán személyiségünk kiteljesedéséhez vezet. 
Az étertesten keresztül beáramló egyre több kozmikus fény megvéd a külvilág negatív hatásaitól, elérjük természetes létállapotunkat, életünk örömtelivé, boldoggá, elégedetté, szeretetteljessé válik.

S, miután nem olyan régen egy ismerősöm a kiteljesedésem megtalálását kívánta, megfogalmaztam és tudatosítottam magamnak: a kiteljesedést nekem már nem kívül kell keresnem.

Kiteljesednem az egy-s-ég felé kell... 



Namaste

Csakrákról, energiatestről:https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/05/az-ekszer-varos.html







szombat, október 06, 2018

LEY - A most könyve

LEY


Hogy mikori a tudatosságom a Ley vonalakat illetően, nem emlékszem, de tudom, hogy szülőhelyem a Mohácsi szigeti Sáros, valamint, ahol gyermekkorom telt, - ahol állt egykor Róma Contra Florentiam hídfőállása, majd ahová építették az Árpád-kori Angyalok-templomát, - Dunafalva, bizony Ley vonal mentén fekszenek. 
Talán ennek köszönhető fokozott érzékenységem, és itt nem csak az érzelmességre, együttérzésre való képességemre, hanem sokkal inkább az érzékelésre gondolok. Arra, hogy nem csak négy dimenzió létezik...

Magyarországi Ley vonalak


Tudjátok a tudat sokszor, sokféleképpen üzen. Ez ügyben például többször előfordult, hogy az 51-es úton, amin itthonról, Budapestről a Duna mentén hazafelé tartottam, egy autó rendszáma LEY, vagy LEJ volt, csak mint egy emlékeztetőül.

Aztán a marrákech-i látomásom előtérbe hozta a jelenséget, a dimenziók átjárhatóságát. Hogy lehetünk egyszerre  több helyen, hogy láthatunk múltba és jövőbe. Tudatosította bennem, hogy ez van. Ezek nem valami extra képességek, hanem ezek vagyunk mi, szellemi emberek. 
A jógafilozófia úgy mondja: sziddhi,* nyugaton ezt úgy hívják: extraszensz, parafenomén.
Igen. Lélekben minden lehetséges. Képesek vagyunk kapcsolódni egymással a szívünkön keresztül.
Így működik a chaneeling, vagy csatornázás, akár földi, vagy egyéb dimenziókból való entitásokkal.


Miért írok erről az egészről? 

A most könyve


Először is azért, mert Marokkóban jártam után felerősödött bennem az az igazságtalanság érzése, mely egyes országok más országok általi kifosztottságából fakad. Valamint a nők helyzete iránt.
Láttam évszázados elmaradottságot a magukat atlantiszi leszármazottaknak tartó berber falvakban, és láttam a városokban kényes franciákat luxus kényelemben. És itt nem a luxus ellen van a felvetésem, hisz mi magunk is kiváló helyeken szálltunk meg. Sokkal inkább arról, hogy az egykori kifosztó állam nyugdíjasai élnek vígan az egykor kifosztott államban, ahol egyébként mély szegénység van. 
De tudjuk, hogy ez nem csak itt látható jelenség. Ott van például a több ezer éves ősi kultúrával bíró India.

Észak és dél. A Föld északi féltekéjén fekvő országok többnyire a kifosztók, a dél kifosztott. 
Talán csak egy kivétel van északon, még pedig a közép-európai régió. 
Jó pár évszázada sarcolják Kárpát hazánkat...

Másodszor azért, mert Lee Carroll az új energiás indigó gyerekekről szóló könyv szerzője, Kryon csatornázója ismét Magyarországon járt. Melegszívű üzenetet hozott nemzetünknek. 
Nemzetünknek, ami a magyarság esetén nem egyenlő a földrajzi határokkal. 
Visszacsengenek szavaiban a mostanában engem is foglalkoztató dolgok,  mint érzéseim a világban lévő igazságtalanság tarthatatlanságáról, a magyarság melegszívűségéről, felbecsülhetetlen értékű kulturális kincseinkről, a táltosság, vagy sámánizmus (extraszensz) jelentőségéről.
Rávilágít a Ley vonalak energetikai fontosságára. Arra, hogy a múlt felülírható, hogy nem kell ciklikusan ismétlődjenek az események, hogy új tudatosságunk által mi magunk írjuk a most könyvét.
"És ez így van."



Kryon csatornázás Lee Carroll és Verasztó Annamária közreműködésével:

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziddhi

A Ley-vonalakról. Nagyon érdekes a cikk, de utolsó mondatával nem értek egyet. http://aranylaci.fw.hu/leylines/leylines.htm

vasárnap, szeptember 23, 2018

Teázás, kicsit másként

Telihold közeleg. A Hold energiái felerősödnek. Ilyenkor mindig lehűl a levegő, párásabb, csapadékosabb lesz az időjárás. Mint most is. Ennek ellenére hiszem, hogy a mondás, - miszerint, ha szeptember végén virágzik az akác, vagy a gesztenye, akkor hosszú meleg ősz várható, - igaz.


Maszálá csáj 


A napokban az egyik kifejezetten meleg napon lányommal, Dórival megbeszéltük, hogy a könyvelési anyagot munka után gyalog visszük el a nem túl messze lakó könyvelőnknek. Jól fog esni a séta, kiszellőztetjük a fejünket, elengedjük a nap során nekünk feszülő férfias energiák hatásait, majd kiülünk a közeli bisztróba teázni, sütizni. 
Ittunk egy kókusztejjel készült maszálá teát,  Dóri evett egy csoki csodát, én pedig egy mascarponés répatortát. Finom volt. A fűszeres tea az indiai reggeleket, estéket, valamint India védjeggyé vált bölcsességét, az Ayurvédát juttatta eszembe. 
Emlékeztem rácsodálkozásomra, ahogy megéreztem semmi eddigihez nem hasonlítható fűszeres ízét, mikor belekortyoltam ebbe a teába a vrindávani kolostorban, és emlékeztetett a feledhetetlen estére mikor Jaipurban a Choki Dhaniban búcsú italként egy agyagpohárban a kezembe nyomták. Aztán hallottam magamban, ahogy a rikkancs a Jaipurból  Himalájába tartó vonaton hajnalban felszállva kiáltja, - csáj, csáj, maszálá csáj, szamósza, szamósza... 

Eldöntöttem, hogy készítek többször én is ilyen, - mondhatjuk rá nyugodtan, hogy gyógyteát - hiszen nyakunkon a szeles, hűvös, nyirkos ősz, kell egy kicsit erősíteni immunrendszerünket. A gyömbér serkenti az emésztést, enyhíti a görcsöket, hányingert, lázat, ízületi fájdalmakat. A fahéjjal, kardamómmal, és szegfűszeggel  együtt  az inzulin háztartásra is jótékonyan hat. A szegfűszeg fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, a fahéj serkenti az agytevékenységet, baktérium és gombaölő hatású. Kardamom szintén javítja a keringést, méregtelenítő, antibakteriális hatású, segít a zsírok lebontásában.  

S mert minden fűszer megvolt hozzá itthon, készítettem is mindjárt egy jó nagy adaggal. 

Recept:
1,5 l tej, 1-2 dl víz
1 kiskanál gyömbér
1 mokkáskanál őrölt kardamom
1 mokkáskanál őrölt ánizs
1 mokkáskanál őrölt fahéj
fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg
1 csipet szerecsendió
1 csipet bors
nádcukor, vagy méz 

A vizet feltesszük főni, majd, mikor már majdnem forr, beleszórjuk a fűszereket. Kicsit főzzük így, majd beleöntjük a tejet. Kevergetve megvárjuk míg ismét forrni kezd, ekkor jöhet bele a nádcukor, ízlés szerint. Elzárjuk, pár percig pihenni hagyjuk, szűrjük és már fogyasztható is. Ha mézzel szeretnénk fogyasztani, akkor várni kell, míg kb. 60°C alá hűl a teánk, csak akkor tegyük bele a mézet.
Én a mézesre szavazok. 
Ha szeretjük az angolos teát, akkor lehet fele víz, fele tejjel készíteni. Ekkor a forrásban lévő vízbe a fűszerek mellé beleszórjuk a 2 evőkanálnyi fekete teát (2 filter), majd az előző módon fejezzük be.
Az arányokkal, ( tej, víz, fűszer, tea) lehet kísérletezni.

Reggel felforrósítottam, termoszba töltöttem, így vittem magammal munkába. A hűvös reggelen nagyon jól esett gyermekeimnek egy kis házi pogácsa mellé napindítónak.


Arany tej


Van még egy csodaitala az indiai Ayurvédának, mégpedig az arany tej, vagy kurkumás latte.
Számtalan jótékony óvó, tápláló hatása a színét adó kurkumának köszönhető.
A kurkuma antioxidáns, gyulladáscsökkentő, erősíti az immunrendszert, emésztést serkentő, máj méregtelenítő, rákellenes hatású, szabályozza a vérnyomást, a triglicerideket, javítja az agyi funkciókat. 
Hatóanyaga a kurkumin csak a bors piperin nevű hatóanyaga által tud felszívódni a tápcsatornából.
Ezért használunk készítésénél borsot.

Recept: 
1 rész kurkuma
4 rész víz
fél rész bors

Az első lépés, hogy ezeket a hozzávalókat pasztává főzzük (pár perc). Lehet nagyobb mennyiséget előre elkészíteni és egy üvegben hűtőben eltárolni.
Ha egy csésze arany tejet szeretnénk fogyasztani, akkor vegyünk egy csésze tejet, tegyünk bele egy csepp gyömbért, pici fahéjat melegítsük kevergetve forrásig. Ekkor keverjünk hozzá egy kiskanál kókuszolajat, vagy mandula olajat és 1/4 kiskanál kurkuma pasztát. Keverjük össze, mézzel ízesítsük, de csak, ha már 60°C alá hűlt. Ha cukrot használunk, forrón is mehet bele. 
Nyáron jéggel mixelve,  kora tavasszal, ősszel, télen forrón, több gyömbérrel ajánlott fogyasztani. 
Van egy kifejezetten nőies változata, (mert a gyömbér a férfi erőt stimulálja) mégpedig gyömbér helyett szegfűszeget főzzünk bele. 
Használjunk tejhabosítót, a csészében szórjunk a tetejére fahéjat, pár szálacska sáfrányt.
Fenséges.


Fotó: http://www.healthandhealthyliving.com/golden-milk-recipe-the-secret-of-the-ancient-indian-medicine/
Namaste

hétfő, május 14, 2018

108 az örömteli szám

108 az indiai hagyomány szerint misztikus szám, mely a 9 és a 12 -  a mi tradícióinkban is kitüntetett számok - szorzatából adódik.
Mi rejtőzik e mögött a szám mögött?

A hindu mítoszokban  a Tejóceán kiköpülését, - mely tartalmazta az amritot,  a halhatatlanság italát -  54 félisten és 54 démon végezte, mert egyedül egyik sem boldogult vele. Ez jelképezi, hogy az emberiség jó és rossz tulajdonságaival való szövetség, az elfogadás az alapja a lelki fejlődésnek.

A jóga tradíció szerint Siva, a jóga Istene 108 jóga ászanát hagyományozott az emberekre.

Az emberi testben, azaz a Mikrokozmoszban 108 létfontosságú energetikai kapu, marma pont található, amin keresztül kapcsolódik a tudat a fizikai testhez. 
Más források szerint a szívből eredő 108 energiasugár ragyogja be az embert, amin keresztül áramolnak a 108-szor elzengetett mantrák áldásos hatásai.
A számból adódó áldások végett 108-szor ismétlik a napüdvözlést.
Az indus hagyományban a 108 örömteli szám, mely osztható saját számjegyeinek összegével.
A felemelkedett embert is jelképező ötszög oldalai közti szög 108°.


A Makrokozmoszba lépve, a Nap átmérője 108-szorosa a Föld átmérőjének, és a Föld-Hold távolság 108-szorosa a Hold átmérőjének.
A Jyotish védikus asztrológiában a Nap teljes éves pályája, mely 360°, 12 állatövi jegyen keresztül halad, minden jegyet 9 szakaszra osztanak. Ez a 9 a navamsa, mely utal az egyén tulajdonságaira, hivatására, szerencséjére, házastársára. (12 x 9)

A guruk szerint 108 út vezet Istenhez. A hinduizmusban 108 Isten van, mindegyiknek 108 neve.
Krsna legodaadóbb híveinek, a gópikáknak száma 108.
Az imafüzéreken (mala) 108 szem van, (vagy annak feles, harmados, negyedes osztatai) ami segítségével zengetik a mantrákat.


Forrás: Kagylókürt

hétfő, október 23, 2017

Csenrézi *


 Mottó: A jó élet nem pusztán jó ételt, jó ruhákat és jó hajlékot jelent. Ezek nem elegendőek. 
Jó indítékra is szükségünk van: együttérzésre, dogmatizmus és bonyolult filozófia nélkül -
egyszerűen annak a megértésére, hogy a többiek a testvéreink...
                                                                                                            Őszentsége a 14. Dalai Láma

Készülök az általános iskolai találkozónkra. Napok óta reggel akkora a köd, hogy szinte csak az orrunkig látni. Az utazásomat illetően vacillálok, hogy induljak péntek délután, vagy hagyjam szombat reggelre. Bízva a teremtőben, marad a szombat. Majd csak feloszlatja a ködöt. 
Így is van. Szombaton reggel nyolc órakor még sejtelmes a táj, de elhagyva a várost, a Nap lassan áttör a párán, melege eltakarítja a ködöt. Ennek ellenére tartom a lassú tempót. Nem sietek. Csodálom az őszi táj sokszínűségét, szépségét, a vidéki Magyarországot.  
A gyökereimhez köt. 

A földeken gépek aratják a kukoricát. Másutt látom, hogy a káposzta szépen megtisztítva, már hatalmas kupacokba rakva várja a betakarítást. Délebbre, Kalocsa és környékén a fűszerpaprika hazájában szüretelik a gyönyörű érett, piros paprikát. Maradjon még jó idő nekik a betakarításra, - kívánom magamban, mert tudom, akkor lesz finom édes a paprikaőrlemény, ha szép napos az ősz. A környékről, Bátyáról veszem hosszú évek óta a főzéshez való őrölt csemegepaprikát. Persze veszek ilyenkor egy fürt felfűzött cseresznyepaprikát, fűszerpaprikát és egy fonott fokhagymafüzért is, mert ezek szerintem a magyar konyha elmaradhatatlan ízei és díszei.
Sükösdre és Csanádra érve a villanyoszlopok tetején az üres gólyafészkek. Hogy szeretem nézni tavasszal, mikor megérkeznek ezekbe a gólyák!  
Tudom visszavárják lakóikat.

Minden település fellobogózva. Nemzeti ünnepünk közeledik. 

De valami belepiszkított végig a képbe. A lobogók alatt mindenütt ugyanaz a plakát. 

" Ne hagyjuk szó nélkül!" Tudjátok, a bevándorlás politika. 


Ne hagyjuk szó nélkül! Mert éppen most van 41 éve annak a felkelésnek, amikor magyar egyetemisták utcára vonultak a II. Világháború vége óta Magyarországot megszálló szovjet erők ellen. Pár nap után, ezt az egész országra  kiterjedő felkelést szovjet tankokkal leverték. A megtorlások elől ekkor százezrek kényszerültek azonnal elhagyni hazánkat. Éppen csak egy hátizsákkal. Sokszor ebben a hátizsákban semmi egyéb mint egy pici gyermek!  
A Vasfüggöny pár napig megnyílt, az osztrákok segítették, befogadták a magyar menekülteket.
A párhuzam egyértelmű. 
A menekültek ezrei nem jószántukból  hagyják maguk mögött otthonaikat. 

Ennyi. Mert, ahogy apám mondta: " Családi asztalnál nincs helye politikának!"

De mégis! Együttérzésemnek hangot kell adjak! Egy történetet osztanék meg veletek, ami
ott történt, annál a déli határnál, ahol sok korombeli dobbantott, (ahogy neveztük finoman a disszidálókat) egy szabadabb világ reményében.

Ez év elején történt.
Hódunánál a befagyott Öreg-Dunán, zöldhatáron átjutott hazánkba egy pár menekült. Bujdosva eljutottak Dunafalva határáig. Ott bementek egy elhagyott tanyára, tüzet raktak, hogy megmelegedhessenek. Azt tudni kell, ahhoz, hogy a Duna befagyjon, napokig komoly mínusz tízen- fokoknak kell lenni. Szóval tüzet raktak, amit egy másik tanyáról megláttak és jelentették a rendőröknek. Semmi rossz szándék!  
Megkezdődött a keresésük. Először kutyák nélkül, majd kutyákkal... Aztán valahol a Duna parton egy bozótosban rájuk találtak. A töltésoldalba sorba kifektették őket, majd átvizsgálás után felállhattak. Kaptak meleg teát, majd meleg autóban menekültszállásra vitték a szerencsétlen embereket. 
Ne gondolja senki, hogy ez nem elsősorban szánalmat keltett a falu népében! Együttérzést!
Mindezt átélni egy jobb világ reményében?!

Mottómat  nem véletlenül választottam éppen Csenrézitől, a dalai lámától, hiszen Őszentsége is menekült.  Máig tibeti menekültként él az indiai Dharamszalában.


Egyébként az osztálytalálkozó jól sikerült! Örültünk egymásnak. Öröm volt meghallgatni egymás eddigi életútját, hallani, látni hogy jól vagyunk!

vasárnap, december 04, 2016

Advent II. - a mértékletesség


Advent második hetében ajánlott tudatosan gyakorolni a mértékletesség, önmegtartóztatás erényét. Igyekezzünk mértékletesek lenni pl. beszédben, indulatokban, étkezésben, vásárlásban, tévézésben és még számtalan dolgot sorolhatnék, hiszen a vágyak kiapadhatatlanul özönlenek felénk. Csak figyeljük egy délután alatt mennyi inger ér bennünket, mennyi mindenre vágyunk...és ebből mennyi indulat, frusztráció fakad.
Ezért tudatosan zárkózzunk el a médiától. Talán ez idő alatt valamilyen más forrásból öröm ér, melyet semmilyen megvásárolható termék, utazás nem adhat, legyen ez egy találkozás öröme, egy otthon eltöltött kellemes este, szeretteinkre, vagy, és kis házi kedvencünkre való nagyobb odafigyelés és még számos lehetőség.

Forduljunk kicsit befelé, legyünk tudatosan mértéktartóak beszédünkben. Ne fecsegjünk fölöslegesen, ne pletykálkodjunk. Legyünk többször csendben. Ezalatt ne csak a kifelé áramló gondolatainkra figyeljünk, hanem próbáljuk meg észrevenni belső vezetőnk (lelkiismeret) finoman érkező súgását.
Ha ez szokásunkká válik, eljutunk az igazsághoz és elkerülhetjük azt a mindegyikünk által ismert megrovást, hogy: "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna", és erényünkké válik a "beszélni ezüst, hallgatni arany".

Legyünk mértékletesek az étkezést illetően. Tudatosan figyeljük meg hányszor nyúlunk valami ételért, italért,- éhség, szomjúság nélkül - csak vágytól vezérelve... Igyunk meg ekkor inkább egy jó nagy pohár vizet.

Az ösvényen járóknál a mértékletesség, önmegtartóztatás nem csak mennyiségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy pl. elutasítva az erőszakot hús mentesen étkezik valaki.
Talán nem is gondolunk rá és sokan nem is tudják, hogy csakráink működésére hatással vagyunk étkezésünk milyenségével. Ez azért fontos, mert a csakrák az energetikai központjaink.*
A solár plexus, vagy napfonat csakránk erősítéséhez javasolt étkezés a lakto-vegetáriánus, a szívcsakrához a zöld, klorofillban gazdag zöldségek (zöldbúzafű!) fogyasztása és a harmadik szem csakrához a tisztánlátás erősítéséhez a gyümölcsökkel, olajos magvakkal való táplálkozás javasolt. A korona csakránkat, - amin keresztül az isteni bölcsességhez kapcsolódunk - böjtökkel, légzőgyakorlatokkal, mantrákkal tudjuk erősíteni.

Eszembe jutnak az indiai utam során tapasztaltak.
Mikor Jaipúrból a Himalájába, Rishikéshbe utaztunk, a vonaton hindu zarándokokkal voltunk egy kocsiban. Visszaemlékezem arra, hogy viselkedtek Ők és hogyan mi.
Ők szinte folyamatosan mantrát énekeltek, csendesek voltak. Nálunk egyik társunk elengedéstől szenvedve (hasmenés) egész éjjel járkált, én kísérgettem, hogy ne legyen egyedül. Egy másikunk mindent fotózva dokumentálta az utazás eseményeit, a negyedik pedig,- akivel még egy helyen aludtunk- mintha vidámparkban lenne, mindenen nevetgélt, láthatóan nem zavartatta magát a nem éppen megszokott körülmények miatt.
A hindu jógik vezetője egy idősebb úr, reggel diót szemezgetett egy zacskóból és banánt evett. A mi társaságunkból a kávésok  kis vízforralóval vizet melegítettek, hogy megihassák elmaradhatatlannak vélt reggeli kávéjukat, és kekszet ropogtattunk.
Délelőtt befutottunk Haridvárba a "Himalája kapujába". Leszállás után láttuk meg, hogy milyen sok zarándok érkezett a vonatunkkal...

Mi innen taxival Rishikéshbe mentünk.
Az ásramba való megérkezéskor, míg vezetőnk a bejelentkezésünket intézte, a vonaton töltött éjszakától, a párás melegtől, éhségtől elnyűtten ücsörögtünk bőröndjeinkkel körbevéve a Parmath Niketán udvarán.
Megvallom én eldőltem az egyik árnyékos padon. Volt ott hely bőven. Szinte elaludtam, mikor érzékeltem, hogy valaki lassan elmegy mellettem, majd megáll. Felnéztem, gyorsan felültem, nem illik ilyen helyen heverészni... Hol van a tapasz, a kitartás, akaraterő!?
Egy idős úr állt előttem hófehér ruhában. Egy hindu. Bőre szinte fekete, haja hófehér. Egyik kezében két banánt és egy almát tartott. Nyújtotta felém az egyik banánt, én nemleg megráztam a fejem. Ő újra invitált, ekkor elfogadtam és megköszöntem. Leült mellém. A szeme fehérjéből kiragyogó fekete szemével mosolygott rám. Mikor megettem a banánt, a bevagdosott almából adott egy cikket. Másik kezében egy már gyűrött, használt fehér textil zsebkendő volt. A zsebem felé mutatott. Ahogy lenéztem, az én vasalt zsebkendőm csücske lógott ki a zsebemből, azt mutatta. Kivettem a zsebemből és azt mondtam: from my mother, majd megtöröltem vele izzadt arcomat. (Ó, mintha csak hirtelen anyu simított volna!) Ő jelezte nem érti mit mondok és megszólalva rekedtes, idős hangján csak ennyit mondott: hindi, hindi. Aztán zsebkendőjével többször megsimogatta a karomat. Mosolyogtunk egymásra.
Invitálva, hogy fogadjam el, adott még almát, majd elkérte a homlokomon lévő napszemüvegemet. Neki adtam. Ő megtörölve izzadt arcát feltette, amin egy jót nevettünk, majd rám mutatva és magára tenyerével simító mozdulatot tett másik tenyerén, amit egyértelműen úgy értelmeztem, hogy arra utal, egyformák vagyunk. És valóban, minketten feketék és fehérek voltunk, az én bőröm fehér az övé fekete, én fekete nadrágban, fehér pólóban voltam, Ő pedig tiszta fehérben.
Ma már tudom, hogy az analógiát egyáltalán nem külsőségekre értette...Szatgurum.

Ezután felállt, mutatta, hogy elmegy, elviszi a szemétbe a banán héját és elment a napszemüvegemmel együtt.
Én a lányokhoz léptem. Első gondolatom az volt, hogy biztosan a gyümölcsért cserébe gondolta a szemüveget, hiszen egyszerűbb népeknél hallani ilyen cserékről. Élelemért, csecsebecse. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem lesz napszemüvegem, anélkül pedig az érzékeny világos szememmel bajban leszek. Lányok meg is kérdezték, hogy mi van, elvitte a drága szemüvegemet? Mire én azt mondtam, hogy igen, elkérte, de majd megoldom, veszek egyet itt a bazárban, és ezzel el is engedtem a történteket.
Alig pár perc múltán visszajött az öreg jógi, leült ismét mellém, letörölve visszaadta a szemüvegemet, nekem adta a még maradék almát, majd elment.

A bepakolás és ebédelés utáni kis pihenőnk alatt elmém lázasan járt az eseten. Mit üzen ez nekem? Kicsit zavarban voltam. Elszégyelltem magam a gondolatért, hogy egy szellemi úton járó emberről azt feltételeztem, hogy a szemüvegem kellett volna neki és azért adott gyümölcsöt, de láttam magamat is, hogy én őszintén kész voltam lemondani arról, az Ő kéretlen kedvességéért...

Rishikéshben való tartózkodásunk alatt még párszor találkoztunk, egyszer éppen mikor a zöldségesnél a mangót szagolgattam, hogy elég érett-e. Biccentettünk egymásnak, majd mosolyogva a szemeihez nyúlva kérdőn mutatott. Én akkor a szemüvegemre gondoltam, persze utólag már tudom, hogy Ő a tisztánátásomra célzott. Ez után a találkozás után még inkább törtem a fejemet azon, hogy mi az üzenete ezeknek a nem véletlenszerű találkozásoknak. Elalvás előtt is csak ezen járt az eszem.

Másnap reggel 6-kor a Gangesz parton miközben jógáztunk, egy kis madárka szállt a fehér márványburkolatos terasz korlátjára, alig pár karnyújtásnyira tőlem. Egy barázdabillegető volt. Ismeritek, a színe fekete - fehér. Hosszan ott ücsörgött.  És ekkor beugrott a válasz, amin hiába törtem a fejem.

Az életben semmi sem csak fekete, vagy fehér, hanem mindkettő. A teljesség Árnyék és Fény.

Amikor képesek vagyunk már ítélkezés nélkül, középről, a szívből nézni a világot, akkor tisztánlátókká válunk, az IGAZSÁGot látjuk mindenben és mindenkiben.

A tisztánlátáshoz vezető út szattvikus, mértékletesség jellemzi.

Hát... ezt a lelki, szellemi és fizikai táplálékot kaptam  az istenek lakóhelyén,** a Himalájában, Rishikéshben Szatgurumtól.

Namaste

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

**A Himalája hegység szanszkrit nevének jelentése "az istenek lakóhelye" Wikipédia

csütörtök, november 03, 2016

Vrindávan virágai

"A mosoly amit a világnak ajándékozol, visszatér hozzád" (Indiai közmondás)

Egy ismerősöm megkérdezte -, és mond mit hoztál Indiából?
Ennél jobb kérdést nem is kaphattam volna. Talán Ő jógára, emlékekre, ajándékokra gondolt, de nekem egy másik sík jutott eszembe, így magamat is meglepve, váratlanul azt feleltem: ezt az ember nem tudhatja. És valóban, hogy a térből mit fogadtam be ott, azokon a spirituálisan tiszta helyeken, azt csak az idő mondja el.

Hazaérkezésem után egy-két hétig gyengélkedtem, egy csomó mindent el kellett engednem...
Nem ültem TV elé, nem szólt rádió, egyszerűen csak próbáltam emészteni India ízeit, színeit, az ott szerzett élményeimet, tapasztalataimat.

A jóga lélektudomány és pontosan ismeri, hogy minden bajunknak mi magunk vagyunk az okozói. Az elménk. Az elme mérlegel: jó, rossz, kellemes, kellemetlen, szép, csúf... Ha valamit rossznak, vagy ha valamit jónak értékel, az kibillent a harmóniából, és a kibillenés mértékétől függően vezet mindez betegségekhez. Így aztán a semleges elme kifejlesztése, a buddhi állapot elérése a cél, mikor is megőrizve belső, lelki nyugalmunkat, rálátva a dolgokra nem értékelünk, hanem csak tapasztalunk.
Ezzel az ismételt felismeréssel kell, hogy induljon indiai élménybeszámolóm.

Vrindávan 
Vrindávan árnyékot adó, koszos, bűzös kis sikátoraiban vigyázva, libasorban lépkedünk, kerülgetve olykor disznókat, teheneket, majmokat, és természetesen azoknak odapottyintott melléktermékét.
A föld elem erősen markában tart, nem tudok elrugaszkodni tőle, bár a hinduk egyik legszentebb helyén járok, mégpedig a nyolcadik Visnu avatara, Krsna gyermekkorához köthető zarándokhelyen. Képzeld ezt a helyet úgy, mint nekünk keresztényeknek a Gecsemáne-kert, vagy a Golgota, csak itt nincs szenvedés történet.
A hindu zarándokok figyelme érezhetően egy másik síkra terelődik. Ők mindenütt Krsna lábnyomát látják. Más kultúra, más tudatállapot.

Szállásunk Vrindávanban öt napig egy kolostor, ahol bhakták élnek.


Reggel 5-kor mantra meditációt tartanak, mi erre ébredünk, majd 6-tól 8-ig jógázunk a tetőkerten. A majmoktól rácsok védenek. Míg mi jógázunk álmosan figyelnek, s ahogy mi lefekszünk a relaxációhoz, ők felélénkülnek és a bougainvillae bokrokról őrült ricsajt keltve ugrálnak rá a felettünk lévő pléhtetőre.
Érdekes tapasztalás ez a gondolatok elengedéséhez.

Napközbeni programunk mi lehetne más az 5000 mandír (templom) városában, mint templomlátogatások, séta a szent Jamuna folyó partján és elmegyünk egy tánciskolába is, ahol a tanítványok tradicionális táncokat mutatnak be.
Vrindávan elhíresült a szemtelen majmairól, amire vezetőnk többször felhívja a figyelmünket. Itt veszélyben van a szemüveg, a kézben lévő fényképező, a telefon és  a szatyor. Ahogy kijövünk a tánciskolából, sétálva az út mentén csak annyit látok, hogy egy majom -hopp- ráugrik az előttem lévő társam vállára, és már fent is van ismét a tetőn. 
Elvitte a szemüvegemet! - kiáltja társunk ijedten. A mellettünk lévő indiaiak egyként kiáltják: - fruits, fruits! Egy fiatal lány mellettünk illuzórikusan, a kezében lévő tálkából szénával etet egy tehenet, közben mosolyogva nyújtja vissza a megrágott, elhajlott szemüveget. Mi csak állunk és bámulunk, hogy mi történik... Valaki feldobott egy kis gyümölcsöt a majomnak, az pedig ledobta a szerzeményét. Marcsi pár rúpiával megköszöni  visszaszerzett szemüvegét. 

Tervezett kirándulásunk, hogy elmenjünk a szent Govardhan hegyhez, ahol Krsna űzte isteni kedvteléseit; pávatollas turbánjában minden szívet meglágyítón fuvolázott, és naphosszat játszadozott a tehénpásztor lánykákkal. 
Meglátogatunk itt egy iskolát, ahol  hátrányos helyzetű gyerekek tanulhatnak egy svéd nő által alapított intézményben, valamint egy családot, amely fenntartja azt.

                 

Elutazunk Mathura-ba is, Krsna szülőhelyére.*
Nem marad el egy közeli, nagy tiszteletnek örvendő ayurvédikus klinika meglátogatása, hiszen India a jóga mellett az ayurvéda hazája is. A jóga a lélek tudománya, az ayurvéda az élet tudománya, ahol sok ezer éves, máig használatos gyógyítói tapasztalat van rögzítve.
A doktor végigvezet a  kerten, ismertetve a legfőbb gyógynövényeket, mint az általunk is ismert neerát vagy  aloét. Megmutatja Dhanvantarának, a gyógyítás istenének emelt kis templomukat, ahol egy szertartás keretében elzengeti az istenség mantráját.
Ők mindig előbb fölfelé néznek...

Hazafelé, már sötétben a bazárban időzünk. Itt Indiában 6-kor kel és nyugszik a Nap. Hat után pillanatokon belül besötétedik. Elemlámpával világítom előttünk az utat, hogy lássuk hová, mire lépünk. Ne érjen éppen meleg vagy nem meleg meglepetés...
A sikátorok kivilágított kis üzleteiből szinte már ismerősen mosolyog vissza a varrógépét taposó szabó, a legnagyobb forróságban is a nyakában egy nedves ronggyal vasaló vasalóember, és a zöldséges. Csak a tehenek felvonulása mutat estéről estére némi változást.
Utolsó este a bazárban még szeretnénk venni egy két apróságot. Én füstölőt veszek. Tradicionálisan, természetes anyagokból, kézzel készített, kifinomult minőség. Fantázia neve Vrindávan virágai. 
Megállunk még egy ruhásnál, hogy Ilona édesanyjának vásároljon egy szép pandzsabit, és már megyünk is. De jajj! Egy majom a tetőről leugrik, kitépi a kezéből a szatyrot, csak a szatyor füle marad a kezében. Nézünk a majom után, az már a tetőn bontogatja a csomagot. Körülöttünk mindenki kiabál: - monkey, fruits, fruits!- Hirtelen ott terem egy idős hindu gyümölccsel a kezében, feldobja a majomnak, a majom pedig ledobja a pakkot. Micsoda szerencse! Nem tépte szét és nem a nyitott csatornába esett a ruha. Már tudjuk a leckét: baksis jár a megmentőnek.
A majmok  papucsokat is lopkodnak. Az enyémet egy templom elől akarta elvinni egy, de olyan szerencsém volt, hogy társam, Ilona meglátta. Rákiáltott, erre a majom elengedte a papucsomat, majd ráugrott Ilona lábára, dühösen megmarkolta, aztán elfutott.
Rágondolni sem jó, hogy mehettem volna hazáig mezítláb! 

Dzsaipur 
Öt nap után taxiba ülünk és indulunk Radzsasztan fővárosa Dzsaipur felé.
Útközben megállunk Agrában, hogy megcsodálhassuk a modern világ hét csodájának egyikét.
A Tadzs Mahal,  Rabindranáth Tagore, India híres költője szerint:
                                                 
"Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán"

A látvány a vakító napfényben szó szerint elkápráztat, szinte képtelen vagyok ránézni erre a csodára.


Vrindávani tapasztalataink után szinte meg sem lep bennünket, hogy az indiaiaknak emellett a csoda mellett mi, európaiak vagyunk a második fotó célpontja. Hol a gyerekeiket ültetik mellénk, hol csak valamelyikünket nagyon kedvesen megkérnek egy közös fotóra. Néha elég nekik az, ha mellénk állhatnak, megérintenek, és csak mosolygunk egymásra, hiszen nem beszél mindenki angolul.

Este későn érkezünk Dzsaipurba, a rózsaszín városba. Kipakolunk, vacsorázunk és korán pihenni megyünk. Fárasztó ez a klíma.
Reggelinél gyömbéres maszala csájt iszunk, mellé csapatit és joghurtot kapunk. Hamisítatlan indiai reggeli. Vrindávanban a kolostorban szattvikus ételeket kaptunk. Praszadot.  Műzlit, joghurtot, kásákat, gyümölcsöket (gránátalma, banán, alma, papaja), kekszet, amarantot, ízletes teákat, köztük is a legfinomabb a rózsával ízesített volt. 
Ez a tejes tea is nagyon finom. A fűszerek, amivel főzik különleges ízt ad neki.

Reggeli után bepakoljuk a legfontosabb útiholmit (útlevél, víz), és riksákkal nyakunkba vesszük a várost. Megnézzük például a híres Jal Palace-t, az Ámbér-erődöt, majd elmegyünk egy elefántparkba, ahol az elefántok életével és szokásaival ismerkedünk, és még elefántogolunk is. Itt tudtam meg, hogy az elefántoknak két-két hatalmas őrlőfoga van. Ezt meg is mutatta Lakshmi, mégpedig amikor banánt adtam neki. Az elefántok, mint tudjuk, az ormányukkal esznek, csak csemegéjük, a banán elfogadásakor nyitják ki  nekünk közvetlenül a szájukat.






Ez után meglátogatunk egy textil manufaktúrát, ahol megmutatják a tradicionális, kézi textil festést, szövést. India a pashmina hazája. Ebben a kis műhelyben igazi kasmírkecske sálakat veszek ajándékba az otthoniaknak.
Itt Indiában az ajándékok nagy örömömre elém jönnek. Az Ámber erődben például egy fiatalember gyönyörű, kézzel festett selyemképeket árult, több helyen pedig kézzel faragott, szantálfából és kőből készült szobrokat árulnak.

Esti programunk a Choki Dhani, egy tradicionális radzsasztáni "resort" falu. Egy órát utazunk keresztül a városon, míg megérkezünk. Közben láthatjuk, micsoda színes kavalkád Dzsaipur közlekedése! Hangzavar, dudálások, a belvárosban őrült szmog, alig tudunk levegőt venni, olyan nehéz az orrunknak ez a szag. De dühös, hangos szóváltásokat, agressziót még a fárasztó nap végén, a városi dugóban sem tapasztalunk. Nincsenek ütközések...
Choki Dhanihoz 7 órakor, már sötétben érkezünk. Az este különös fényeitől varázslatos a hely hangulata. Fergetegesek a műsorok: tűznyelők, táncosok, varázslók, zenészek, kígyóbűvölők, akik ezen az  estén úgy láttam, leginkább egy fiatal társaságot bűvöltek el, azok tánca pedig bennünket. De ne szaladjak a végére, mert ez már éjfél felé történt.
Látunk "élménykonyhát" indiai módra. Nyílt tűzön (este is közel 40 fok van!) csapatit süt egy asszony, levéltányérban ad hozzá egy kis joghurtot és vajkaramellát. A vajkaramella alap édesség Indiában.
Utunk alatt szigorúan megkötött étrend szerint étkezünk, így csak lakto- vegetáriánus ételeket fogyasztunk. Az itteni svédasztalos vacsoránk bővelkedik ezekben, hiszen a hinduk legtöbbje nem fogyaszt húst. Fantasztikus ízeik és ételeik vannak, s itt a teríték és a környezet is szinte fényűző. Nem az eddig megszokott hétköznapi indiai.

Második napon megnézzük a Hawa Mahalt, a Szelek Palotáját, de szebben hangzik így: a Szellők Palotája, mert a legnagyobb rekkenő hőségben is kellemesen jár a szellő a palota falai között, ugyanis a falak mintha csak áttört csipkéből lennének...


Ezután elmegyünk a XV. századi csillagvizsgálóba, a Dzsantar Mantarba, ami egy hatalmas parkban terül el. Míg odafelé sétálunk, elnézem ahogy a terek szélén fillérekért, (rupiákért) gabonát árulnak azért, hogy a galambokat etethessék.
Tudjátok, hogy állunk mi nyugatiak ezzel a dologgal? Zavarjuk őket a városokból, mert odapiszkítanak a tereinkre. Itt Indiában ez nem számít. A galamb a béke szimbóluma!
 
Risikés 
Este vonatra szállunk Haridvár, Rishikesh  felé.


A pályaudvaron, mint valami csodabogarakat, néznek bennünket, mi pedig ámulunk a fiatal srácokon, ahogy barátságuk és szeretetük jeleként egymás kezét fogva várakoznak a vonatra. Nálunk ez megbélyegzés nélkül lehetetlen...
Különös éjszaka... Hajnalban megtapasztalom, hogy valóban a jóga, a sziddhik, a magasabb képességek hazájában járok. Érzékelem, amit otthon csak ritkán, a mindenfelől figyelő szemecskéket, arcokat. Vajon miért vagyok nekik ennyire érdekes?

Mikor felkelünk, álmosan nézem a tájat. Gyapot-, rizs-, köles-, cukornádültetvények, lótusztavak, bivalyok, zebulonok, darvak, kócsagok, gólyák, varjak a tovafutó képben.

Haridvár a "Himalája kapuja". Itt taxit fogunk, irány Risikés. 
A Himalájában egy nemzeti parkon keresztül vezet utunk, ezért csak útdíj ellenében hajthatunk be. Tudatják velünk, hogy 16 óra után autóval nem járhatunk erre, mert ez egy bioszféra rezervátum.
Megérkezünk a Gangesz bal partján fekvő ásramunkba, Parmath Niketánba. Az ásram egy elvonuló hely, ahol tradicionálisan mesterek segítik a tanítványok lelki fejlődését a jóga tudománya által.
A bejelentkezés, a szállás elfoglalása, étkezés után lesétálunk a Gangesz partra, megnézzük a szent folyót, és keresünk reggelre egy jógázáshoz megfelelő helyet.

                 
Kis pihenő után este hatkor tűzszertartásra jövünk ismét a Gangesz partra. A szertartás, a Ganga pudzsa az akadályok legyőzéséért, a szennyeződések eltávolításáért, (lelki, mentális, testi) bölcsesség, gazdagság és érdem növekedéséért, hosszú életért, vagy a negatív erők száműzéséért történik.  Ezekben az áldásokban részesülünk a szertartás alatt.
Reggel 6-tól 8-ig jóga, majd a reggeli után ayurvédikus masszázsra megyünk. Az abhyanga masszázst kellemesen felmelegített olajjal végzik. A fejen kezdődik, majd a talpaktól felfelé folytatódik egy nagyon erős masszázs, amit már-már fájdalmasnak találok.
Ezt kiegészítve shirodhara kezelést is kapunk, ami egy meditatív és relaxációs kezelés. A homlokra a harmadik szem fölé olajat csurgatnak, ami nyugtatja a központi idegrendszert, és megnyitja a hatodik csakrát, Lord Shíva szemét. Az itthon is elérhető kezelésről nem árt tudni, hogy jó például depresszió, fülzúgás, őszülés, szédülés ellen.
Délután elvonulás, pihenés. Este sétálunk a Gangesz partján, átmegyünk a függőhídon a másik partra, nézelődünk a bazárban. Miután vezetőnknek nagyon magas láza van, 41 fok, kicsit átíródik a programunk.
Reggel, míg ő az orvost intézi és pihen, mi felkeressük a Risikésben található volt Beatles - ásramot, majd elidőzünk a folyóparton. Ki-ki kedve szerint, csak nézve a rohanó vizet, kavicsokat gyűjtögetve... Kicsit van idő helyre tenni a dolgokat.
Néha már terhemre van a sok tehénlepényen való járkálás, a szag, a látvány, de ez itt megkerülhetetlen. Megállapítom, hogy a lábam alá figyelés nagyon hasznos. Jól leföldel. A sok utazás és a spirituális légkör az embert kiragadhatja a realitásokból... Most, hogy vezetőnk ilyen beteg, tudatosítom igazán, hogy valóban csak akkor kerüljük el itt a betegségeket, ha ebbéli jó karmánk megvéd. Ugyanis egyikünk sem oltatta magát az út előtt, bízva ebben a bizonyos jó karmában.

Két éjszaka után vezetőnk láza csökken. Megállapítják, hogy nem maláriás, nem kapott el, ahogy itt nevezik, csirkeinfluenzát, dengue-kórt, egyszerűen "csak" egy szúnyogcsípés okozott neki vírusos fertőzést, amitől lázas és ízületi fájdalmai vannak. Vitamint kap. Iszik sok forró ginger-lemon teát. Az egy csodaszer.
Ahogy jobban van, kirándulni megyünk Dévprajágba. Szerpentineken emelkedünk, és emelkedünk és a gyomrunk is csak emelkedik. De van az a gyömbér ami segít! Messze 2000 m fölött vagyunk egy csodaszép, festői kis városkában.




Egy függőhídon kell átkelnünk, ahol tehenek képében útonállókkal találkozunk, hogy megérkezzünk a folyótorkolathoz. Itt egyesül a két folyó, és ettől a ponttól a Gangesz nevet viseli. A helyiek tartanak egy kis Ganga pudzsát. Néhány rúpiáért áldást adnak ránk és családjainkra.
Hazaérkezésünk szerencsésen alakul. Elmúlt délután 4 óra.  Autóval nem szabadna behajtanunk a rezervátumba, csak nagy kerülővel, a Gangesz másik partjáról átkelve tudnánk megközelíteni szállásunkat. Azonban ásramunk vezetőjének neve, a Gurudzsi szó a rendőröket jobb belátásra bírja.

Este bepakolás, búcsúzás Risikéstől.
Egy újabb lázas betegünk van.  Az indulást halasztjuk, csak délben jön értünk a busz. Indulunk még beljebb, följebb a Himalájába. Hosszú ideig erdőn át visz utunk. Egy vízmosásnál gyönyörű páva fut át előttünk, és az, hogy az útmentén hatalmas elefántcitromokat látunk, egyáltalán nem véletlen! Táblák jelzik: Warning! Wild elephants!
Az óriási fák, óriási levelekkel, közöttük óriási termeszvárak láthatóan az elefántokhoz vannak méretezve.

Dehradunba tartunk. Egészen közel vagyunk már Tibethez.



A buddhista kolostor templomában vörös ruhás szerzetesek ülnek körben és mantrát recitálnak. Valaki jelzi, beléphetünk.
Milyen más a hangulata, mint Risikésben. Ott éreztem, hogy elééég! már a mantrákból, mert a mikrofonokon keresztül hajnaltól estig az szólt. Itt ez most jóleső, bensőséges hangulatú.
Meglátogatjuk a Világbéke Sztúpát. Az udvarán ránk sötétedik. Csak nézem csendben a csúcsa mellett megjelenő Holdat. Valóban velünk van Fehér Tara...

Fehér Tara templom

Delhi
Sofőrünk kivisz a vasútállomásra. Elköszönünk tőle, és várjuk, hogy befusson vonatunk, ami Delhibe visz. Még egy éjszaka vonaton alvás. Merítkezés Indiával. A kellemes, meleg este után a vonaton klíma van, nincs 20 fok! De mindez értünk van, mert a bogarak utálják a hideget! Kibontjuk az ágyneműt. Jól betakarózunk, füldugó a fülekbe, és próbálunk aludni. Ez, a folyamatos fel és leszállók miatt szinte lehetetlen.
Egyik utas, épp felettünk van az ágya, hosszú percekig csörgeti a láncait, hogy a sok kis szatyrát ezzel összeláncolva aludni térhessen.
Hajnalban érkeznek az árusok a reggelivel, hangosan kántálják: csáj, csáj, maszalacsáj,.. csáj, csáj... szamósza, szamósza...

Reggel befutunk Delhibe. Irány a szálloda, majd a bazáron keresztül egy tetőkertes étterem, ahol reggelinket - jaksajtos pirítós, tea - elköltjük.
Vissza a szálloda felé teljesül Dorka lányom kérése. Ahogy elmegyünk a sarki fűszeres mellett, a fűszerek között meglátok két nagy kristályt. Az egyik fekete, a másik narancsos-rózsaszínű.
What is it?- kérdezem. Salt from these mountains - mutat a feketére,- and it's from Himalája,- mutat a rózsaszínűre. Micsoda öröm. Dorka azt kérte, vigyek neki valami különleges fűszert Indiából. Fekete só. Lehet ennél különlegesebb fűszer?! És megint azt tapasztalom, hogy elém jött az ajándéknak való...

Délutáni tervünk, Delhiben a híres Lótusz templom meglátogatása. A baha'i hit templom világnak szóló üzenete, hogy mindenki egyenlő, és képesek vagyunk a szűklátókörűségen felülemelkedni. A templom ereje pedig a szívekben szunnyadó nemességet ébreszti fel, és erősíti a béke reménységét. Egy jó órányit riksázunk a templomhoz, keresztül Delhin. Kis ízelítőt kapunk a fővárosból. Látjuk gyönyörű tereit, széles utcái, és elhaladunk a szép India Kapunak nevezett diadalív mellett.
Már kifelé tartunk a városból egy felüljárón, amikor azt látom, hogy egy kerékpáros riksás hatalmas, körülbelül három méter magas pakkjával lassan vonszolja fel magát előttünk az emelkedőn. Egyszercsak egy fiatal motoros srác utoléri; rengeteg motorost látni Indiában; felemeli a jobb lábát, és tolja vele a riksást. Mi elhagyjuk őket, majd pár pillanat múlva balra mellettünk elhúz a motoros. A riksás aznapi jó karmája...

A templom fekvésével együtt lenyűgözően szép. Méltán a világ egyik leglátogatottabb épülete.
A tömeg miatt csak percekig tartózkodhatunk bent, néma csendben.


Visszafelé  riksázunk. Riksásunk hihetetlenül ügyesen kisorol az út bal oldalára, ott a hatalmas árnyat adó fa alatt lévő agyagkorsóból merít egy adag vizet. Ügyesen a szájába tölti, anélkül, hogy a szájához érintené a merítőt, majd szomját oltva robog is velünk tovább a szállodáig.
Ahogy láttam, az étkezés is többnyire menet közben zajlik. Mindenütt az utak mellett kifőzdék vannak, ahol ehetnek, aztán vannak nagy lepények, amik engem a chipszre emlékeztetnek; a sofőrünk útközben azt tördelte és ette egy, a tuk-tukba -e  célra szerelt csíptetőből.

Indiai utazásunk végére értünk. Búcsúvacsoránk a szomszéd étteremben palak panír, ami egy finom spenótos, sajtos étel, vajas naan-nal, azaz indiai kenyérrel. Finom mangó lassi az italunk hozzá.

Este bepakolunk, pihenni térünk, mert éjjel egy körül indulunk a reptérre. 

Hajnali három óra, útlevél-ellenőrzés, majd beléptetés az itt Indiában elmaradhatatlan motozással. A Vrindávan óta féltve cipelt, ajándékba kapott pávatollaimat leteteti velem a hölgy egy asztalkára. Csak annyit mondok kissé mosolyogva - please, from Vrindavan. Vrindavan? - kérdez vissza, és int a fejével. Én úgy értelmezem, hogy vihetem.
Mikor kilépek, és a lányok meglátják a kezemben a pavatollakat, nem akarnak hinni a szemüknek.

Isztambul, átszállás. A felszállás után átülök a mögöttem lévő sorba. Az ablak mellett van egy üres ülőhely. Zenét keresek. Sting szól. Alattam hófehér felhők, fent gyönyörű napsütés, kék ég. Élvezem a repülést, de gondolataim már a földön járnak...