A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ájurvéda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ájurvéda. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, szeptember 28, 2022

Szelídgesztenye

Közel egy éve történt, mikor Kranjska Goran jártunk.
Megérkezésünk után sétáltunk egy nagyot a városkában. A séta során szedtem és markomban fogtam pár lehullt gesztenyét. Ez kihagyhatatlan. Ez kell, mert hozzátartozik az ősz érzéséhez. Az a finom, semmihez sem hasonlítható bársonyosság.
Valahol a patak mentén grillfüst illatot éreztünk. Éhesek voltunk, mentünk az orrunk után.  Átkeltünk egy kis hídon. Az illat a sípálya alján lévő hüttébe vezetett, amit ott valószínűleg persze nem így hívnak. Beültünk, s a kezemben lévő gesztenyéket az asztalra tettem. Jött a pincér felvette a rendelést, ami mi más is lett volna, mint tea, sör, és grilltál. Csevap, kolbász, frissensült, frissen sült krumpli, ajvár, káposztasaláta. Mielőtt elment volna a pincérsrác, benyúlt a farzsebébe és mosolyogva elővett egy gesztenyét.
Sokszor szavak nélkül is értjük egymást.

A gesztenye emlékeimben Bólyhoz köt. Anyám volt utcájában védett gesztenyesor van, s ómamám volt utcájának  közepén is egy hatalmas gesztenyefa magasodik. A szelídgesztenye szeretete is ide köt. Pécsváradi rokonlátogatásai során tántim mindig hozott szelídgesztenyét, majd azt szertartásosan bevagdosta, megspriccelte vízzel és a sparhelten megsütötte.
Ezért nincs is olyan ősz, tél, hogy ezt kihagynám. Olyan jó fogni a markomban séta közben a hidegben,  és bontogatni, majszolni. 
A gyász nagyon hosszú és mély folyamat. Igazából, csak ma láttam rá, hogy mennyire fáj anyám elvesztése. Margit halálával az a világ tűnik el életemből. Az az áldott burok, amit anyáim léte jelentett. Mikor már csak ő volt, Ő jelentette ezt a burkot. És bizony súlya volt a burok megszakadásának.
Mégis, milyen áldottak voltunk és vagyunk, hogy életünk részei voltak. Nagyon nagy  hálát érzek irántuk.
Mára, köszönhető az ájurvédikus kezeléseknek, sokkal jobban vagyok. Nem olyan könnyű a gyermeki lélekrészünk gyógyítása. Sok gyengédséget igényel. Akárcsak önmagunktól, önmagunk felé. 
Ezért hajoltam le és vettem fel örömmel az utcán tegnap a kis gesztenyefa alatt fekvő három lehullt nem szelídgesztenyét... 



Namaste

hétfő, június 27, 2022

Forrás

Mottó: Az élet megőrzése: víz iváskor gondoljon a forrására*

Nem utaztam el Indiába, így hétvégén elmentem egy aeriel jógatáborba a Három Kincs Völgyébe. Ez egy taoista elvonulóhely a Mátrában, amelyet a Feng Shui** hagyományai alapján alakítottak ki. Leírhatatlan  a hely harmóniája. A fenti mottó, onnan való bölcsesség.





Nem vagyok jól és nem voltak jó érzéseim az utazással kapcsolatosan sem, így minden biztatás ellenére, hallgatva belső hangomra, itthon maradtam. Volt, aki bátornak nevezett ezért, én viszont az éber jelzőt használtam. A táborban erről beszélgetve Adrival, az aeriel oktatóval, régi ájurvédikus oktatói csoporttársammal, csak annyit mondott: Margitka, ne sajnáld, nem tudod, mibe került volna, (és itt nem az anyagiakról van szó elsősorban) ha kimész, és ott valami adódik.
Kell figyelni a belső jelzésekre, és bár ez az indiai út egy régi álmom volt, így, hogy Ladakh, Kashmir,  Srinagar..., elengedtem egyenlőre. 


Úgy adódott, hogy ma épp a legnagyobb melegben, két órakor indultam vásárolni. Csak felszaladtam a zöldségeshez, aztán joghurtért és egy kis krémsajtért mentem. Kell a nyers étel, a gyümölcs a kánikulai napokon. Az ájurvéda azt tanítja, hogy ilyenkor hűtő ételeket fogyasszunk (joghurt, keserű ízek, zöldségek, nyers saláták, sok uborka).

Trópusi meleget jósoltak, igazi banánérlelőt, és meg is érkezett.
Eszembe jutott, egy több mint harminc éve történt eset, mikor ilyen tájt Bajorországban voltunk nyaralni. Hazajövetel előtt bementünk finomságokat vásárolni. Tudjátok, ajándéknak és magunknak is, mert akkor még nem így volt, mint most. Vettünk banánt is, mert jobbára csak télen lehetett itthon kapni. Aztán finom tejcsokikat, meg kitudja még, mit nem.
Az áruházban még zöld volt a banán, s mire hazaértünk, (nyolc-tíz óra) beérett abban a kánikulában.  Nem viccelek. Emlékszem, sokszor meg kellett állnunk útközben, mert Babi a barátnőm ájuldozott. Akart enni egy kis csokit, de azok, még a hűtőtáskában is folytak. Pokoli volt az a meleg. 

Ahogy hazafelé jöttem ma a vásárlásból, egy szajkót vettem észre, szemmel láthatóan teljesen ki volt tikkadva. Itt, nem messze a sarkon van egy kis víztározó, (bekerítve, lerácsozva a balesetek elkerüléséért) a nagy nyári záporok elnyelésére, hogy ne a mélygarázsok teljenek meg. Na, ennek a korlátján ült a madár, tátott csőrrel és csak tekintgetett lefelé a vízre. Áthajtottam az úton, majd megálltam. Fogtam a vizespalackomat és kiöntöttem egészen közel mellette egy sörösbádogra.

Nyáron gondoskodjunk a kellő víz ivásról, és ha iszunk, gondoljunk a forrására*! 
Ne induljunk el otthonról víz nélkül!
Azok a cselekedeteink, melyek nem várnak viszonzást, mindig emelnek. Tegyünk ki a szabadban élő állatoknak jól látható helyre vizet! 

Namaste

**https://www.fengshuiart.hu/feng-shui-jelentese/ 

csütörtök, november 03, 2016

Vrindávan virágai

"A mosoly amit a világnak ajándékozol, visszatér hozzád" (Indiai közmondás)

Egy ismerősöm megkérdezte -, és mond mit hoztál Indiából?
Ennél jobb kérdést nem is kaphattam volna. Talán Ő jógára, emlékekre, ajándékokra gondolt, de nekem egy másik sík jutott eszembe, így magamat is meglepve, váratlanul azt feleltem: ezt az ember nem tudhatja. És valóban, hogy a térből mit fogadtam be ott, azokon a spirituálisan tiszta helyeken, azt csak az idő mondja el.

Hazaérkezésem után egy-két hétig gyengélkedtem, egy csomó mindent el kellett engednem...
Nem ültem TV elé, nem szólt rádió, egyszerűen csak próbáltam emészteni India ízeit, színeit, az ott szerzett élményeimet, tapasztalataimat.

A jóga lélektudomány és pontosan ismeri, hogy minden bajunknak mi magunk vagyunk az okozói. Az elménk. Az elme mérlegel: jó, rossz, kellemes, kellemetlen, szép, csúf... Ha valamit rossznak, vagy ha valamit jónak értékel, az kibillent a harmóniából, és a kibillenés mértékétől függően vezet mindez betegségekhez. Így aztán a semleges elme kifejlesztése, a buddhi állapot elérése a cél, mikor is megőrizve belső, lelki nyugalmunkat, rálátva a dolgokra nem értékelünk, hanem csak tapasztalunk.
Ezzel az ismételt felismeréssel kell, hogy induljon indiai élménybeszámolóm.

Vrindávan 
Vrindávan árnyékot adó, koszos, bűzös kis sikátoraiban vigyázva, libasorban lépkedünk, kerülgetve olykor disznókat, teheneket, majmokat, és természetesen azoknak odapottyintott melléktermékét.
A föld elem erősen markában tart, nem tudok elrugaszkodni tőle, bár a hinduk egyik legszentebb helyén járok, mégpedig a nyolcadik Visnu avatara, Krsna gyermekkorához köthető zarándokhelyen. Képzeld ezt a helyet úgy, mint nekünk keresztényeknek a Gecsemáne-kert, vagy a Golgota, csak itt nincs szenvedés történet.
A hindu zarándokok figyelme érezhetően egy másik síkra terelődik. Ők mindenütt Krsna lábnyomát látják. Más kultúra, más tudatállapot.

Szállásunk Vrindávanban öt napig egy kolostor, ahol bhakták élnek.


Reggel 5-kor mantra meditációt tartanak, mi erre ébredünk, majd 6-tól 8-ig jógázunk a tetőkerten. A majmoktól rácsok védenek. Míg mi jógázunk álmosan figyelnek, s ahogy mi lefekszünk a relaxációhoz, ők felélénkülnek és a bougainvillae bokrokról őrült ricsajt keltve ugrálnak rá a felettünk lévő pléhtetőre.
Érdekes tapasztalás ez a gondolatok elengedéséhez.

Napközbeni programunk mi lehetne más az 5000 mandír (templom) városában, mint templomlátogatások, séta a szent Jamuna folyó partján és elmegyünk egy tánciskolába is, ahol a tanítványok tradicionális táncokat mutatnak be.
Vrindávan elhíresült a szemtelen majmairól, amire vezetőnk többször felhívja a figyelmünket. Itt veszélyben van a szemüveg, a kézben lévő fényképező, a telefon és  a szatyor. Ahogy kijövünk a tánciskolából, sétálva az út mentén csak annyit látok, hogy egy majom -hopp- ráugrik az előttem lévő társam vállára, és már fent is van ismét a tetőn. 
Elvitte a szemüvegemet! - kiáltja társunk ijedten. A mellettünk lévő indiaiak egyként kiáltják: - fruits, fruits! Egy fiatal lány mellettünk illuzórikusan, a kezében lévő tálkából szénával etet egy tehenet, közben mosolyogva nyújtja vissza a megrágott, elhajlott szemüveget. Mi csak állunk és bámulunk, hogy mi történik... Valaki feldobott egy kis gyümölcsöt a majomnak, az pedig ledobta a szerzeményét. Marcsi pár rúpiával megköszöni  visszaszerzett szemüvegét. 

Tervezett kirándulásunk, hogy elmenjünk a szent Govardhan hegyhez, ahol Krsna űzte isteni kedvteléseit; pávatollas turbánjában minden szívet meglágyítón fuvolázott, és naphosszat játszadozott a tehénpásztor lánykákkal. 
Meglátogatunk itt egy iskolát, ahol  hátrányos helyzetű gyerekek tanulhatnak egy svéd nő által alapított intézményben, valamint egy családot, amely fenntartja azt.

                 

Elutazunk Mathura-ba is, Krsna szülőhelyére.*
Nem marad el egy közeli, nagy tiszteletnek örvendő ájurvédikus klinika meglátogatása, hiszen India a jóga mellett az ájurvéda hazája is. A jóga a lélek tudománya, az Ayurvéda az élet tudománya, ahol sok ezer éves, máig használatos gyógyítói tapasztalat van rögzítve.
A doktor végigvezet a  kerten, ismertetve a legfőbb gyógynövényeket, mint az általunk is ismert neerát vagy  aloét. Megmutatja Dhanvantarának, a gyógyítás istenének emelt kis templomukat, ahol egy szertartás keretében elzengeti az istenség mantráját.
Ők mindig előbb fölfelé néznek...

Hazafelé, már sötétben a bazárban időzünk. Itt Indiában 6-kor kel és nyugszik a Nap. Hat után pillanatokon belül besötétedik. Elemlámpával világítom előttünk az utat, hogy lássuk hová, mire lépünk. Ne érjen éppen meleg vagy nem meleg meglepetés...
A sikátorok kivilágított kis üzleteiből szinte már ismerősen mosolyog vissza a varrógépét taposó szabó, a legnagyobb forróságban is a nyakában egy nedves ronggyal vasaló vasalóember, és a zöldséges. Csak a tehenek felvonulása mutat estéről estére némi változást.
Utolsó este a bazárban még szeretnénk venni egy két apróságot. Én füstölőt veszek. Tradicionálisan, természetes anyagokból, kézzel készített, kifinomult minőség. Fantázia neve Vrindávan virágai. 
Megállunk még egy ruhásnál, hogy Ilona édesanyjának vásároljon egy szép pandzsabit, és már megyünk is. De jajj! Egy majom a tetőről leugrik, kitépi a kezéből a szatyrot, csak a szatyor füle marad a kezében. Nézünk a majom után, az már a tetőn bontogatja a csomagot. Körülöttünk mindenki kiabál: - monkey, fruits, fruits!- Hirtelen ott terem egy idős hindu gyümölccsel a kezében, feldobja a majomnak, a majom pedig ledobja a pakkot. Micsoda szerencse! Nem tépte szét és nem a nyitott csatornába esett a ruha. Már tudjuk a leckét: baksis jár a megmentőnek.
A majmok  papucsokat is lopkodnak. Az enyémet egy templom elől akarta elvinni egy, de olyan szerencsém volt, hogy társam, Ilona meglátta. Rákiáltott, erre a majom elengedte a papucsomat, majd ráugrott Ilona lábára, dühösen megmarkolta, aztán elfutott.
Rágondolni sem jó, hogy mehettem volna hazáig mezítláb! 

Dzsaipur 
Öt nap után taxiba ülünk és indulunk Radzsasztan fővárosa Dzsaipur felé.
Útközben megállunk Agrában, hogy megcsodálhassuk a modern világ hét csodájának egyikét.
A Tadzs Mahal,  Rabindranáth Tagore, India híres költője szerint:
                                                 
"Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán"

A látvány a vakító napfényben szó szerint elkápráztat, napszemüveg híján szinte képtelen vagyok ránézni erre a csodára.


Vrindávani tapasztalataink után szinte meg sem lep bennünket, hogy az indiaiaknak emellett a csoda mellett mi, európaiak vagyunk a második fotó célpontja. Hol a gyerekeiket ültetik mellénk, hol csak valamelyikünket nagyon kedvesen megkérnek egy közös fotóra. Néha elég nekik az, ha mellénk állhatnak, megérintenek, és csak mosolygunk egymásra, hiszen nem beszél mindenki angolul.

Este későn érkezünk Dzsaipurba, a rózsaszín városba. Kipakolunk, vacsorázunk és korán pihenni megyünk. Fárasztó ez a klíma.
Reggelinél gyömbéres maszala csájt iszunk, mellé csapatit és joghurtot kapunk. Hamisítatlan indiai reggeli. Vrindávanban a kolostorban szattvikus ételeket kaptunk. Praszadot.  Műzlit, joghurtot, kásákat, gyümölcsöket (gránátalma, banán, alma, papaja), kekszet, amarantot, ízletes teákat, köztük is a legfinomabb a rózsával ízesített volt. 
Ez a tejes tea is nagyon finom. A fűszerek, amivel főzik különleges ízt ad neki.

Reggeli után bepakoljuk a legfontosabb útiholmit (útlevél, víz), és riksákkal nyakunkba vesszük a várost. Megnézzük például a híres Jal Palace-t, az Ámbér-erődöt, majd elmegyünk egy elefántparkba, ahol az elefántok életével és szokásaival ismerkedünk, és még elefántogolunk is. Itt tudtam meg, hogy az elefántoknak két-két hatalmas őrlőfoga van. Ezt meg is mutatta Lakshmi, mégpedig amikor banánt adtam neki. Az elefántok, mint tudjuk, az ormányukkal esznek, csak csemegéjük, a banán elfogadásakor nyitják ki  nekünk közvetlenül a szájukat.















Ez után meglátogatunk egy textil manufaktúrát, ahol megmutatják a tradicionális, kézi textil festést, szövést. India a pashmina hazája. Ebben a kis műhelyben igazi kasmírkecske sálakat veszek ajándékba az otthoniaknak.
Itt Indiában az ajándékok nagy örömömre elém jönnek. Az Ámber erődben például egy fiatalember gyönyörű, kézzel festett selyemképeket árult, több helyen pedig kézzel faragott, szantálfából és kőből készült szobrokat árulnak.

Esti programunk a Choki Dhani, egy tradicionális radzsasztáni "resort" falu. Egy órát utazunk keresztül a városon, míg megérkezünk. Közben láthatjuk, micsoda színes kavalkád Dzsaipur közlekedése! Hangzavar, dudálások, a belvárosban őrült szmog, alig tudunk levegőt venni, olyan nehéz az orrunknak ez a szag. De dühös, hangos szóváltásokat, agressziót még a fárasztó nap végén, a városi dugóban sem tapasztalunk. Nincsenek ütközések...
Choki Dhanihoz 7 órakor, már sötétben érkezünk. Az este különös fényeitől varázslatos a hely hangulata. Fergetegesek a műsorok: tűznyelők, táncosok, varázslók, zenészek, kígyóbűvölők, akik ezen az  estén úgy láttam, leginkább egy fiatal társaságot bűvöltek el, azok tánca pedig bennünket. De ne szaladjak a végére, mert ez már éjfél felé történt.
Látunk "élménykonyhát" indiai módra. Nyílt tűzön (este is közel 40 fok van!) csapatit süt egy asszony, levéltányérban ad hozzá egy kis joghurtot és vajkaramellát. A vajkaramella alap édesség Indiában.
Utunk alatt szigorúan megkötött étrend szerint étkezünk, így csak lakto- vegetáriánus ételeket fogyasztunk. Az itteni svédasztalos vacsoránk bővelkedik ezekben, hiszen a hinduk legtöbbje nem fogyaszt húst. Fantasztikus ízeik és ételeik vannak, s itt a teríték és a környezet is szinte fényűző. Nem az eddig megszokott hétköznapi indiai.

Második napon megnézzük a Hawa Mahalt, a Szelek Palotáját, de szebben hangzik így: a Szellők Palotája, mert a legnagyobb rekkenő hőségben is kellemesen jár a szellő a palota falai között, ugyanis a falak mintha csak áttört csipkéből lennének...


Ezután elmegyünk a XV. századi csillagvizsgálóba, a Dzsantar Mantarba, ami egy hatalmas parkban terül el. Míg odafelé sétálunk, elnézem ahogy a terek szélén fillérekért, (rupiákért) gabonát árulnak azért, hogy a galambokat etethessék.
Tudjátok, hogy állunk mi nyugatiak ezzel a dologgal? Zavarjuk őket a városokból, mert odapiszkítanak a tereinkre. Itt Indiában ez nem számít. A galamb a béke szimbóluma!
 
Risikés 
Este vonatra szállunk Haridvár, Rishikesh  felé.


A pályaudvaron, mint valami csodabogarakat, néznek bennünket, mi pedig ámulunk a fiatal srácokon, ahogy barátságuk és szeretetük jeleként egymás kezét fogva várakoznak a vonatra. Nálunk ez megbélyegzés nélkül lehetetlen...
Különös éjszaka... Hajnalban megtapasztalom, hogy valóban a jóga, a sziddhik, a magasabb képességek hazájában járok. Érzékelem, amit otthon csak ritkán, a mindenfelől figyelő szemecskéket, arcokat. Vajon miért vagyok nekik ennyire érdekes?

Mikor felkelünk, álmosan nézem a tájat. Gyapot-, rizs-, köles-, cukornádültetvények, lótusztavak, bivalyok, zebulonok, darvak, kócsagok, gólyák, varjak a tovafutó képben.

Haridvár a "Himalája kapuja". Itt taxit fogunk, irány Risikés. 
A Himalájában egy nemzeti parkon keresztül vezet utunk, ezért csak útdíj ellenében hajthatunk be. Tudatják velünk, hogy 16 óra után autóval nem járhatunk erre, mert ez egy bioszféra rezervátum.
Megérkezünk a Gangesz bal partján fekvő ásramunkba, Parmath Niketánba. Az ásram egy elvonuló hely, ahol tradicionálisan mesterek segítik a tanítványok lelki fejlődését a jóga tudománya által.
A bejelentkezés, a szállás elfoglalása, étkezés után lesétálunk a Gangesz partra, megnézzük a szent folyót, és keresünk reggelre egy jógázáshoz megfelelő helyet.

                 
Kis pihenő után este hatkor tűzszertartásra jövünk ismét a Gangesz partra. A szertartás, a Ganga pudzsa az akadályok legyőzéséért, a szennyeződések eltávolításáért, (lelki, mentális, testi) bölcsesség, gazdagság és érdem növekedéséért, hosszú életért, vagy a negatív erők száműzéséért történik.  Ezekben az áldásokban részesülünk a szertartás alatt.
Reggel 6-tól 8-ig jóga, majd a reggeli után ayurvédikus masszázsra megyünk. Az abhyanga masszázst kellemesen felmelegített olajjal végzik. A fejen kezdődik, majd a talpaktól felfelé folytatódik egy nagyon erős masszázs, amit már-már fájdalmasnak találok.
Ezt kiegészítve shirodhara kezelést is kapunk, ami egy meditatív és relaxációs kezelés. A homlokra a harmadik szem fölé olajat csurgatnak, ami nyugtatja a központi idegrendszert, és megnyitja a hatodik csakrát, Lord Shíva szemét. Az itthon is elérhető kezelésről nem árt tudni, hogy jó például depresszió, fülzúgás, őszülés, szédülés ellen.
Délután elvonulás, pihenés. Este sétálunk a Gangesz partján, átmegyünk a függőhídon a másik partra, nézelődünk a bazárban. Miután vezetőnknek nagyon magas láza van, 41 fok, kicsit átíródik a programunk.
Reggel, míg ő az orvost intézi és pihen, mi felkeressük a Risikésben található volt Beatles - ásramot, majd elidőzünk a folyóparton. Ki-ki kedve szerint, csak nézve a rohanó vizet, kavicsokat gyűjtögetve... Kicsit van idő helyre tenni a dolgokat.
Néha már terhemre van a sok tehénlepényen való járkálás, a szag, a látvány, de ez itt megkerülhetetlen. Megállapítom, hogy a lábam alá figyelés nagyon hasznos. Jól leföldel. A sok utazás és a spirituális légkör az embert kiragadhatja a realitásokból... Most, hogy vezetőnk ilyen beteg, tudatosítom igazán, hogy valóban csak akkor kerüljük el itt a betegségeket, ha ebbéli jó karmánk megvéd. Ugyanis egyikünk sem oltatta magát az út előtt, bízva ebben a bizonyos jó karmában.

Két éjszaka után vezetőnk láza csökken. Megállapítják, hogy nem maláriás, nem kapott el, ahogy itt nevezik, csirkeinfluenzát, dengue-kórt, egyszerűen "csak" egy szúnyogcsípés okozott neki vírusos fertőzést, amitől lázas és ízületi fájdalmai vannak. Vitamint kap. Iszik sok forró ginger-lemon teát. Az egy csodaszer.
Ahogy jobban van, kirándulni megyünk Dévprajágba. Szerpentineken emelkedünk, és emelkedünk és a gyomrunk is csak emelkedik. De van az a gyömbér ami segít! Messze 2000 m fölött vagyunk egy csodaszép, festői kis városkában.




Egy függőhídon kell átkelnünk, ahol tehenek képében útonállókkal találkozunk, hogy megérkezzünk a folyótorkolathoz. Itt egyesül a két folyó, és ettől a ponttól a Gangesz nevet viseli. A helyiek tartanak egy kis Ganga pudzsát. Néhány rúpiáért áldást adnak ránk és családjainkra.
Hazaérkezésünk szerencsésen alakul. Elmúlt délután 4 óra.  Autóval nem szabadna behajtanunk a rezervátumba, csak nagy kerülővel, a Gangesz másik partjáról átkelve tudnánk megközelíteni szállásunkat. Azonban ásramunk vezetőjének neve, a Gurudzsi szó a rendőröket jobb belátásra bírja.

Este bepakolás, búcsúzás Risikéstől.
Egy újabb lázas betegünk van.  Az indulást halasztjuk, csak délben jön értünk a busz. Indulunk még beljebb, följebb a Himalájába. Hosszú ideig erdőn át visz utunk. Egy vízmosásnál gyönyörű páva fut át előttünk, és az, hogy az útmentén hatalmas elefántcitromokat látunk, egyáltalán nem véletlen! Táblák jelzik: Warning! Wild elephants!
Az óriási fák, óriási levelekkel, közöttük óriási termeszvárak láthatóan az elefántokhoz vannak méretezve.

Dehradunba tartunk. Egészen közel vagyunk már Tibethez.



A buddhista kolostor templomában vörös ruhás szerzetesek ülnek körben és mantrát recitálnak. Valaki jelzi, beléphetünk.
Milyen más a hangulata, mint Risikésben. Ott éreztem, hogy elééég! már a mantrákból, mert a mikrofonokon keresztül hajnaltól estig az szólt. Itt ez most jóleső, bensőséges hangulatú.
Meglátogatjuk a Világbéke Sztúpát. Az udvarán ránk sötétedik. Csak nézem csendben a csúcsa mellett megjelenő Holdat. Valóban velünk van Fehér Tara...

Fehér Tara templom

Delhi
Sofőrünk kivisz a vasútállomásra. Elköszönünk tőle, és várjuk, hogy befusson vonatunk, ami Delhibe visz. Még egy éjszaka vonaton alvás. Merítkezés Indiával. A kellemes, meleg este után a vonaton klíma van, nincs 20 fok! De mindez értünk van, mert a bogarak utálják a hideget! Kibontjuk az ágyneműt. Jól betakarózunk, füldugó a fülekbe, és próbálunk aludni. Ez, a folyamatos fel és leszállók miatt szinte lehetetlen.
Egyik utas, épp felettünk van az ágya, hosszú percekig csörgeti a láncait, hogy a sok kis szatyrát ezzel összeláncolva aludni térhessen.
Hajnalban érkeznek az árusok a reggelivel, hangosan kántálják: csáj, csáj, maszalacsáj,.. csáj, csáj... szamósza, szamósza...

Reggel befutunk Delhibe. Irány a szálloda, majd a bazáron keresztül egy tetőkertes étterem, ahol reggelinket - jaksajtos pirítós, tea - elköltjük.
Vissza a szálloda felé teljesül Dorka lányom kérése. Ahogy elmegyünk a sarki fűszeres mellett, a fűszerek között meglátok két nagy kristályt. Az egyik fekete, a másik narancsos-rózsaszínű.
What is it?- kérdezem. Salt from these mountains - mutat a feketére,- and it's from Himalája,- mutat a rózsaszínűre. Micsoda öröm. Dorka azt kérte, vigyek neki valami különleges fűszert Indiából. Fekete só. Lehet ennél különlegesebb fűszer?! És megint azt tapasztalom, hogy elém jött az ajándéknak való...

Délutáni tervünk, Delhiben a híres Lótusz templom meglátogatása. A baha'i hit templom világnak szóló üzenete, hogy mindenki egyenlő, és képesek vagyunk a szűklátókörűségen felülemelkedni. A templom ereje pedig a szívekben szunnyadó nemességet ébreszti fel, és erősíti a béke reménységét. Egy jó órányit riksázunk a templomhoz, keresztül Delhin. Kis ízelítőt kapunk a fővárosból. Látjuk gyönyörű tereit, széles utcái, és elhaladunk a szép India Kapunak nevezett diadalív mellett.
Már kifelé tartunk a városból egy felüljárón, amikor azt látom, hogy egy kerékpáros riksás hatalmas, körülbelül három méter magas pakkjával lassan vonszolja fel magát előttünk az emelkedőn. Egyszercsak egy fiatal motoros srác utoléri; rengeteg motorost látni Indiában; felemeli a jobb lábát, és tolja vele a riksást. Mi elhagyjuk őket, majd pár pillanat múlva balra mellettünk elhúz a motoros. A riksás aznapi jó karmája...

A templom fekvésével együtt lenyűgözően szép. Méltán a világ egyik leglátogatottabb épülete.
A tömeg miatt csak percekig tartózkodhatunk bent, néma csendben.


Visszafelé  riksázunk. Riksásunk hihetetlenül ügyesen kisorol az út bal oldalára, ott a hatalmas árnyat adó fa alatt lévő agyagkorsóból merít egy adag vizet. Ügyesen a szájába tölti, anélkül, hogy a szájához érintené a merítőt, majd szomját oltva robog is velünk tovább a szállodáig.
Ahogy láttam, az étkezés is többnyire menet közben zajlik. Mindenütt az utak mellett kifőzdék vannak, ahol ehetnek, aztán vannak nagy lepények, amik engem a chipszre emlékeztetnek; a sofőrünk útközben azt tördelte és ette egy, a tuk-tukba -e  célra szerelt csíptetőből.

Indiai utazásunk végére értünk. Búcsúvacsoránk a szomszéd étteremben palak panír, ami egy finom spenótos, sajtos étel, vajas naan-nal, azaz indiai kenyérrel. Finom mangó lassi az italunk hozzá.

Este bepakolunk, pihenni térünk, mert éjjel egy körül indulunk a reptérre. 

Hajnali három óra, útlevél-ellenőrzés, majd beléptetés az itt Indiában elmaradhatatlan motozással. A Vrindávan óta féltve cipelt, ajándékba kapott pávatollaimat leteteti velem a hölgy egy asztalkára. Csak annyit mondok kissé mosolyogva - please, from Vrindavan. Vrindavan? - kérdez vissza, és int a fejével. Én úgy értelmezem, hogy vihetem.
Mikor kilépek, és a lányok meglátják a kezemben a pavatollakat, nem akarnak hinni a szemüknek.

Isztambul, átszállás. A felszállás után átülök a mögöttem lévő sorba. Az ablak mellett van egy üres ülőhely. Zenét keresek. Sting szól. Alattam hófehér felhők, fent gyönyörű napsütés, kék ég. Élvezem a repülést, de gondolataim már a földön járnak...


csütörtök, szeptember 15, 2016

Az erkölcsi mérce

Sok jelentős, üzenet értékű álmom volt már. Amiről most írok az apánk halála után a szülői házunkban játszódik. 
A nyári konyhában beszélgetek nővéremmel (a témája most nem lényeges), egyszer csak megjelenik a hófehér hajú apánk és a konyha ablakába letesz egy érett, piros paradicsomot. Ránk néz, majd csak ennyit mond: mindent méltósággal...

Az Élet bizony sokszor megpróbál. Méltatlan helyzetek elé állít, amikor belül érezzük, hogy itt valami nincs rendben. Lehet ez egy meg nem tartott ígéret, egy megkerülés, és még sorolhatnám... Ilyen esetekben érezhetünk haragot, dühöt, sértettséget, de ez mit sem segít a belső elégedetlenség érzésünkön. Kereshetjük a magyarázatot az ok-okozat törvényében, hogy valamivel "kiérdemeltük" azt a viselkedést, de ez is mit sem segít belső nyugalmunk helyreállításán.

Egy dolog ami helyrebillent. A méltóságunk tudata. Az Önmagunk értékében való hitünk...

A méltánytalan viselkedést úgy lehet elfogadni, hogy az ember feldolgozza, megemészti, megérti és tudatosítja, hogy az ő erkölcsi mércéje nem egyezik a vele szemben méltánytalanságot elkövetőével. Egyszerűen CSAK látni kell, hogy a saját erkölcsi mércénk magasabb, magasabbra tettük a lécet és azt nem mindenki tudja megugrani...Sőt! A lécet még a szüleink tették magasra, mert tőlük hozzuk az értékrendünket. Ahogy Popper Péter írja valahol: mindenkinek van egy törvénye (dharma), nem tudunk másként cselekedni. 
Aztán ott van még a vonzás törvénye, minél tisztességesebb valaki, bevonzza a tisztességtelent. Mert ahol fény van, ott árnyék is van...az árnyék pedig akkor tűnik el, ha fénybe borítjuk. Magyarán, cseppet sem azonosulva vele, elfogadjuk, hogy a másik eltévedt egy túl sötét erdőben...

Amikor ezek a felismerések megtörténnek, az ember mellől lemorzsolódnak a  méltatlan kapcsolatok.

A dolgok megemésztéséhez, a tisztánlátáshoz (transzformáció, átalakítás, szilárd anyagból energia) szükség van a tűzre. Szellemi tűzre.
 A jóga és az ájurvéda egy több ezer éves tapasztalati rendszer. A jóga lélektudomány, az ájurvéda élettudomány. 
Nem hit rendszer. Megtapasztalhatod jótékony hatásait akkor is, ha nem hiszel sem istenben, sem hazában.
Alább két írásom szól a tűz elem fontosságáról, és arról, hogy miként állíthatjuk a tüzet szellemünk szolgálatába. 
A harmadikban apám néma tanításáról is van szó. Arról, hogy a méltóságteljes cselekvés, -magatartás, -megjelenés tiszteletet ébreszt, ami visszahat az egyénre, a cselekedetei értékét, jelentőségét növelve a személy önérzetét, önbizalmát növeli.
A tapasztalat mondatja velem...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/03/az-ot-elem-jogaban.html
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2016/08/par-nap-otthon.html

Namaste

szerda, július 13, 2016

Saint Germainhez közel


Régóta fogalmazódik bennem ez az írás, de most lökést adott egy cikk, mely a forró nyári napokra ad nagyon jó túlélési tanácsot. Erről rögtön beugrott, hogy minek a fürdőkádba tenni a szódabikarbónát, mikor az egész ország egy "bikarbonátos fürdőmedence". Menjünk inkább fürdőkúrákra. 

Már megfigyeltem, ha ásványbörzére megyek kék kristály nélkül sohasem jövök haza. Persze tudom, hogy nem a kristály színe fog meg, hanem a rezgése, de végül is a szín is egy rezgés!  Kristálymesteremtől tudom, hogy az életszínem kék. A kék energia egy hűvös, nyugtató, tápláló energia. A kékek általában tanítók. 

Ájurvédikus alkatom vata azaz levegő-éter jegy így aztán én ezen már nem is csodálkozom...
Most a legutóbbin tibeti türkizt vettem megfoghatatlan szép, zöldes-kék színe miatt.

Volt, hogy ellenállhatatlan érzést éreztem egy cseppet sem olcsó kristály iránt s már-már eljöttünk a börzéről, mikor egy belső sugallatra éreztem vissza kell mennem, ahhoz a pakisztáni árushoz, majd Dorka lányom segítségével jól alkudva megvettem azokat a kék opál szemeket. Olyan szerencsém volt, hogy az árus felajánlotta, elkészíti nekem ezüsttel kombinálva ott a helyszínen, így végül egy szép nyaklánc és fülbevaló tulajdonosaként hagytam ott a börzét. 
Később volt időm meditálni a kristály nagyon is aktuális üzenetén.

Egy másik alkalommal  szép lápisz lazurit vettem. A formás, lapos marokkő végül nővéremé lett, mert Ő indigó és ez a szép királykék szín nem véletlenül a kedvence. Szereti is nagyon  nyugtató energiáját. Ekkor vettem magamnak egy nagyon finom, kis lápisz kristályokból készült láncot, amin középen egy türkiz díszeleg, de van rajta apró karneol és gyöngy is.
Ez alkalommal mikor kijöttem a börzéről (MOM Sport), átmentem a MOM Park-ba, hogy tavasz lévén frissítsem ruhatáramat. Beléptem az egyik  kedvenc üzletembe a Promodba, velem szemben egy póló lógott ezzel az indigókék felirattal: Saint Germain des prés.
Ezt így értelmeztem, ez volt az üzenete számomra: Saint Germain a mezőben, a térben. Hát persze, hogy elmosolyodtam és gondolkodás nélkül megvettem. Akik járatosak az ezotériában, pontosan tudják, hogy nekünk magyaroknak  ki is Saint Germain a felemelkedett mester.


Magyarország,- és itt a történelmi nagymagyarországra  gondolok elsősorban,- kristálybirodalom, a gyógyvizek hazája. A gyógyerő ezekből a kristályokból oldódik a vizekbe. Bizonyított, hiszen olvashatjuk a gyógyfürdők falán az adott fürdővíz oldott só (kristályok!) tartalmát.
Ha gyógyfürdőbe megyünk tulajdonképpen kristályfürdőt veszünk, kiegészítve azt élményfürdővel és meleg víz-kezeléssel...

Az általam most is viselt kedvencem türkizről Judy Hall kristálylexikonából:

Csillagjegy: Nyilas, Bak, Halak.
Elem: víz, levegő.
Színe: türkiz, zöld vagy kék.
Jellegzetességei: a türkiz az egyik leghatásosabb gyógyító. Biztosítja a vigaszt a lélek és a jólétet a test számára. Védelmet nyújtó kő, és emberemlékezet óta amulettként használják. Úgy tartják, ha megváltoztatja a színét, az a veszély vagy a hűtlenség jele. Elősegíti a spirituális ráhangolódást, valamint megkönnyíti a kommunikációt a fizikai és a spirituális világgal. A harmadik szemre téve erősíti az intuíciót és elmélyíti a meditációt. A torokcsakrán felold a régi eskük, gátlások és tilalmak alól, s engedi, hogy a lélek újra kifejezze önmagát. Feltárja az előző életeket, és megmutatja, hogy a sorsunk alakítása miként is zajlik, illetve attól függ, mit teszünk minden pillanatban.

A türkiz tisztító kő. Eloszlatja a negatív energiát, megtisztítja az elektromágneses szmogot, és védelmet biztosít a környezeti szennyeződésekkel szemben. Kiegyensúlyozza és összehangolja a csakrákat a finomtestekkel, valamint ráhangolja a fizikai szintet a spirituálisra. A hagyomány szerint a türkiz egyesíti a földet és az eget, összebékíti a férfi– és a női energiákat. Empatikus és kiegyensúlyozó kő. Támogatja az önmegvalósítást és a kreatív problémamegoldást; csillapítja a lámpalázat, ha tömeg előtt kell beszélni.
Pszichológiailag: erősítő kő. Megszünteti a mártíromságra való hajlamot vagy az önszabotázst.
Mentálisan: belső nyugalmat biztosít, miközben nagyon is éberek maradunk, és segíti a kreativitás megnyilvánulását.
Érzelmileg: megszünteti a hangulathullámzást, és belső nyugalmat biztosít. Romantikus szerelemre ösztönöz.
Fizikailag: kitűnő kő kimerültségre, depresszióra vagy pánikrohamokra. Védelmet nyújtó képessége kiterjed a külső hatásokra és az atmoszférában lévő szennyező anyagokra is.

Gyógyhatása: a türkiz erősíti a test meridiánjait és a finom energiamezőket. Erősíti a fizikai és a pszi immunrendszert, regenerálja a szöveteket, támogatja a tápanyagok felszívódását, enyhíti a szennyeződések és a vírusok okozta fertőzéseket. Gyógyítja az egész testet, különösen a szemet, beleértve a hályogokat is. Csökkenti a savtúltermelődést, jótékonyan hat a köszvényre, a reumára és a gyomorra. Gyulladáscsökkentő és méregtelenítő hatású, enyhíti a görcsöket és a fájdalmat.

Saint Germainről: http://angyalforras.hu/Felemelkedett-mesterek/FELEMELKEDETT-MESTEREK-

szerda, június 08, 2016

Spirituális ébredés


MOTTÓ: "Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani

Nálam a tünetek úgy jó 15 éve kezdődtek...
Ha nagy áruházba mentem, szédülés, hányinger, megfogalmazhatatlan rosszullét fogott el. Ma már tudom, hogy mások energiái és a Földtől való elzárkózás, földeletlenségem okozta. Amit tettem, egyszerűen elkerültem a plázákat, kisebb üzletekbe jártam vásárolni. 

Nem kívántam húst enni, kellemetlennek éreztem a szagát, ízét. Szívesebben nyúltam gyümölcsökért, zöldségért, olajos magvakért. Ezen kívül a főzelékek, gabonakásák, levesek és tejtermékek még inkább az étlapomra kerültek. Akkor terelődött a figyelmem az ayurvédára. Megismerve azt, észrevettem, hogy már ösztönösen alkatomnak (prakriti)* megfelelően étkeztem.

Ha nyugalomban voltam, a két szemem közötti ponton ( harmadik szem), bizsergést, hideget éreztem, szinte fázott a homlokom, ugyanakkor gyönyörű kék fény jelent meg. Eleinte nem tudtam, hogy a hipofízis aktiválódása okozza, mely segít kapcsolódni felsőbbrendű szellemi erőkkel, az intellektussal, belső bölcsességgel, és tisztánlátást ad.

Egy téli napon, mikor a hóval borított erdőben sétáltam, gyönyörű zöld aurát láttam a fák körül. Ebből a tapasztalatomból is tudom, a természet, a növények tényleges gyógyító erővel bírnak.

Leggyakrabban visszaköszönő számok az életemben: 11:11, 333, 3, 555. **

Édesapám halála után a szívcsakrám megnyílása nagy fizikai fájdalmakkal járt. Külön érzékeltem a hátsó és az elülső csakrát. Gyakran végeztem mellkasnyitó gyakorlatokat. Még nem jógáztam. Ösztönösen összefogtam két tenyeremet hátul, vállamat kifordítva jól átlélegeztem a mellkasomat. Ma már tudom, hogy a hirtelen szívdobogás csak melléktünete a mellkas közepén lévő szívcsakra aktiválódásának. Például mikor édesanyám úton volt az ottHONá-ba, hogy el tudjam engedni a spirituális szívem napokig nagyon aktívan nyitva volt, nem éreztem a halála iránt fájdalmat...

Megfigyeltem, hogy nem gyűjtök, nem halmozok magam körül semmi felesleges dolgot. Annyit vásárolok amennyi éppen kell, ha valamit megunok, nem teszem el, hogy majd jó lesz valamikor, hanem túladok rajta, "elengedem".

Néha szeretek csendben lenni, ekkor tudatosan figyelem a belső hangomat, nagyon erős párbeszéd zajlik bennem belső vezetőmmel. Máskor napokig zenét hallgatok, mantrákat. Szinte érzem, ahogy átjárja a lelkemet, felemel. A tanítások szerint a vaskor emberének a karmától való megszabadulását nem annyira a jóga ászanák, mintsem a mantrák hallgatása és zengetése segíti elő.

Alvási szokásaim is megváltoztak. Néha olyan erős energia érkezik, hogy órákig nem tudok aludni. Ilyenkor meditálok, elmélkedem. Nem kapcsolok villanyt, hagyom magam az éjszakában. Kinézek a csillagokra, Holdra, mélyeket lélegzem a friss levegőből. Ha igényelem az elmaradt alvást, munka után hazaérve lefekszem és alszom napközben.

Nagyon megérzem a napkitöréseket, ilyenkor erős fejfájásom van, ami tudom majd elmúlik, nem nyúlok gyógyszerhez, inkább próbálok nyugalomba vonulni.

Behunyt szemem mögött, már nem sötétség fogad, hanem hol finom pasztell színű felhők, hol bíbor.
Gyakran villannak fel fényszikrák, lila, fehér, sárga, rózsaszín, zöld, kék. A sárga sziporkázik, mintha Laksmi szórná kincseit...



Legyenek az én tapasztalataim nektek is útmutatók. Tuddjátok!, az úton járva a kellemetlen tünetek csak múló, kísérő jelenségek.
Nagyon fontosnak találom többször is olvasva tudatosítani a spirituális ébredésünk tüneteit:




szombat, július 11, 2015

Folyékony Fény

Most, hogy jó pár hideg nap után beszökött ismét a forróság, eszembe jutott a vízfogyasztás fontossága. Kezdtem utánaolvasni miért is olyan fontos folyadék a víz.

Lássuk csak a teljesség igénye nélkül:

  • Agyunk 90%-a víz, hiányától fáradtabbak, dekoncentráltak leszünk, aktivitásunk csökken.
  • Elengedhetetlen az anyagcsere folyamatokban, sejtmegújulásban.
  • Izmaink kb. 70%-a víz, energiaellátásához aktivitásunktól függően kell elegendő vizet fogyasztanunk.
  • Bőrünk hidratálásával gátolja a ráncok és a barna foltok kialakulását.
  • Megakadályozza a keringési problémákat, szabályozza a testhőmérsékletet. Ez különösen fontos kánikulában.
  • A víz biztosítja a porckorongok és porcok rugalmasságát, az ízületi folyadék kellő mennyiségét, ezzel gátolja az ízületi gyulladások kialakulását.
  • Emésztés során segíti a tápanyag felszívódását és a salakanyag eltávolítását.
  • Megfázásnál akadályozza a kórokozók lerakódását, valamint segíti azok kiürülését.
  • Talán nem is gondolunk rá, de gondolataink, érzéseink lenyomatai befolyásolják fizikai testünk működését. A víz segít kiürülni nem csak a fizikai, hanem a mentális szennyeződéseket is.
Mennyi vizet igyunk?

Általános nézet szerint a napi folyadékszükséglet átlagosan 2-2,5 l
Ez függ pl. kortól, nemtől, aktivitástól, testsúlytól, életmódtól, külső hőmérséklettől, egészségi állapottól.
A folyadékbevitel forrásai: víz, üdítőitalok, tea, gyümölcs, zöldség, leves és még egyéb táplálékaink.
Vegyük figyelembe, hogy aki sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, ezzel jelentősen hozzájárul a folyadékszükséglet kielégítéséhez, a vízháztartás egyensúlyban tartásához.
Ezért normál körülmények között, nem szükséges napi 2 l víznél többet inni.

Mikor igyunk?

Édesapám a napját mindig két nagy pohár langyos vízzel kezdte. Én is így teszek. Megvan ennek a bölcsessége. Tisztítja a vastagbelet, segíti az emésztést, a nyirokkeringést, támogatva ezzel immunrendszerünket.
Napközben se várjuk meg a szomjúság érzését. Tartsunk magunknál mindig vizet és többször kortyoljunk belőle.
Az ájurvéda nagyon fontosnak tartja a helyes folyadékfogyasztást.
Ha étkezés előtt közvetlenül, netán közben, vagy étkezés után rögtön sokat iszunk, felhígulnak az emésztőnedvek. Kioltjuk vele az emésztés tüzét a jatharagnit, ami kedvez a salakanyag, az ama felhalmozódásának.
Az ájurvéda több ezer éves tapasztalati tudása szerint ne fogyasszunk sem túl hideg, sem túl forró italt, mert ez is károsan hat az emésztésre.

Én sima csapvizet iszom. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vezetékes ivóvizünk egészséges és tiszta. Miért is vásárolnék és cipelném a palackos vizet. Szeretem Gaiat, rá is gondolok.

A víz Földünk érzelmi teste. Folyékony Fény, mely változó halmazállapotával rámutat az anyag rejtélyes megmaradására, az átalakulásra és az öröklétre.
Fény, mely forrásból a bölcsesség, a megvilágosodás fakad.

Szerintem ezért is olyan fontos a tiszta víz fogyasztása.                                                                                                                                                                                                  
Namaste,

Forrás:

    péntek, június 05, 2015

    Napisten hava

    Itt a nyár minden melegével. A június, Szent IIván, vagy régi magyarjaink elnevezése szerint Napisten ván, vagy régi magyarjaink elnevezése szerint Napisten hava.

    Az Ayurvéda szerint nyáron fokozódik a tüzes, pitta energia hatása, melynek megnyilvánulását mindenki megtapasztalja önmagában és környezetében. Az emberek szenvedélyesebbek, ingerlékenyebbek, könnyen elvesztik a fejüket. Ez a pitta energia mentális hatása. Fizikai hatása pedig a felhevülés és izzadás, kiütések és pattanások fokozódása, égő érzések a testben, például leégés, szem- és gyomorégés.

    A Tűz elem irányítja szervezetünkben a hormonális működést, az emésztést (jatharagni), a hőháztartást, ezért, ha valakinek az alkata tüzes, pitta dósájú, bizony fokozottan kell figyelnie, hogy energiáit egyensúlyban tartsa ezekben a forró napokban.

    A pitta tipus főbb mentális jellemzői: vezető, erős akaratú, rendszerető, versenyző alkat, igazi csapatjátékos, kalandvágyó, bátor, intelligens, éleslátású, kritikus, csípős nyelvű, könnyen feldühödik.

    A pitták fizikai jellemzői: sportos, közepes testalkat, szőke-, vörös haj, átható világos szem, zöld, kék. Korán őszülő.
    Bőr olajos (nem száraz), világos, szeplős, pattanásokra hajlamos. Étvágyuk, emésztésük jó.
    Ha valakire az említett attribútumok igazak, akkor ők forró napokban különösen kerüljék az ecetes salátákat (citrom előnyösebb), tejfölt, nehéz sajtokat, alkoholokat, erjesztett ételeket, -italokat, kávét. A sós, savanyú, forró, csípős ételek mind pitta fokozók, túlzott fogyasztásuk kibillenéshez vezet, melynek tüneteit fent említettem.
    A pitták igyanak sok vizet, mentás üdítőt, meleg, vagy hideg teát cukrozva. Az édes íz hűtő hatással bír, az arab népek nem véletlenül szeretik az édes mentateát! A keserű íz is jó hűsítő, érdemes soutékat (hirtelen pirított zöldség) készíteni például spenótból, kelkáposztából, mángoldból.
    Fogyasztható bőséggel tej, zöldség, hüvelyesek, gabona. Mellőzzék ekkor a számukra nem túl jó zsírban sült, és főtt húsokat. (Főleg a vörös húsokat!)

    A konfliktusokat, stresszt, ami ilyen forró napokban fokozódik, ne nyomja el senki! Vezesse le kicsit hűvösebb időszakban sporttal. Pl. teniszezzen, üssön vissza jó nagyot, focizzon, rúgjon jól bele, (természetesen a labdába!),  jógázzon, végezze a nehéz ászanát minden dühével stb., vagy kapcsolódjon ki valami természetben végzett aktív tevékenységgel, mert a természet szépsége megnyugtató.

    Az illatok is hatnak ránk. A szantál, a jázmin, citrom és rózsa illatú füstölő, parfüm nyugtat, hűsít. Hűsítő még a menta illata is.

    Természetesen mindenki fogyasszon sok vizet ezekben a napokban, de a  vata és kapha tipusok kerüljék a hűtőből kivett italokat.

    Végül egy limonádé recept 2 személyre:

    1 citrom leve
    fél liter víz
    1 teáskanál őrölt római kömény
    kb. 4 teáskanál cukor (ízlés szerint!)
    4-5 db mentalevél
    1 csipet só

    A kifacsart citrom levét kancsóba öntjük, bele a cukrot, köményt, vizet, sót. Jól elkeverjük, majd szép poharakba öntve, tört jéggel tálaljuk.



    Namaste,

    vasárnap, április 12, 2015

    "...elissza nedveim a láz."

    "Én mondom: Még nem nagy az ember.
      De képzeli, hát szertelen." József Attila
    http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm


    Azzal az eltökéltséggel másztam ki reggel az ágyból, hogy minden betegségemet hagyom a zuhanyfülke lefolyójában eltünni. 

    Csak folyattam magamra a vizet. A rádióban Coldplay szólt, szerintem nekem. :) Fönt tudják, hogy szeretem a csillagos eget.

    Holisztikusan gondolkodó emberként dőreség volna azt hinnem, hogy betegségem csak az influenzának tudható be. Különösen, hogy ebben az évben másodszor küzdök ugyanazokkal a tünetekkel, mint láz, nátha, száraz köhögés. Persze, tudom, tudom... a családom és még a fél ország is ilyen tünetektől szenved. Elmennek patikába, vesznek -------- töröltem a gyógyszerek nevét, hiszen a média más reklámtól sem hangos.  
    Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor én gyógyszertári asszisztensként végeztem ('8o) nem lehetett reklámozni gyógyszert, etikátlan volt, hiszen az GYÓGYSZER. Mára mindez üzletté vált.

    Péntek délután megálljt parancsoltam magamnak. 


    Ha túlpörgünk, kibillenünk harmóniánkból, aztán jön egy korlátozó helyzet, ami segít, hogy ismét középpontunkba találjunk. Ilyen a Rend, a Kozmosz törvénye. Minél kibillentebb vagy, annál erősebbek és gyakoribbak a megálljt parancsoló tünetek.
    A felismerés fél gyógyulás. 
    Mérleg jegyben születtem. Különösen fontos számomra az egyensúly, a harmónia.
    Lemondtam a jógaórákat, és nem mentem el táncórára sem. A több hónapja várt, e hétvégén megrendezett kristálybörzét is kihagytam. Péntek délután bebújtam a meleg ágyba és hétfőn reggel csak, ha nagyon muszáj fogok kimászni belőle.
    Gyógyszer? Nem, nem és nem! Gyógyulásomért bevetek minden ismeretemet az alternatív gyógymódok közül. 
    Türkiz az egyik legerősebb gyógyító kristály, jól hat a blokkolt torok- és szívközpontra. (zöldeskék)
    Orrkenőcsöt használok, melyben lévő mentaolaj  a torokcsakrát, az eukaliptuszolaj a szív- és a harmadik szem csakrát stimulálja.
    Az ayurvéda tisztító gyakorlata a Dzsala néti, a sós vizes orröblítés. Kötelezően követi a Kapálabáthi pránajáma, melynek jelentése: fényeskoponya, utalva hatására.
    Nyelvkaparót használok minden nap, de most különösen fontos. (Kapha eltávolítása)

    Az ájurvéda szerint a telet és a tavaszt a  kapha (föld-víz) minőség uralja. Ezeket az elemeket; melyek plusz kilók, tél végi szöveti ödémásodás, nátha, megfázás formájában eluralhatnak bennünket; hogy kiegyenlítsük, tüzes, fanyar ízekre van szükségünk. Mi sem jobb, mint egy forró fürdő után bebújni az ágyba és forró, gyömbéres, mézes teát szürcsölni. 

    Villámként érkezett az ötlet nagyanyáink praktikájából. Száraz köhögésnél disznózsír a mellkasra, lila hagyma, szalonnával  -csak módjával!-  a gyomorba.
    Ilyenkor fogyasszunk kevesebb tejterméket, búzát, édes ízt (méz lehet), több csírát, fűszert (bors, kurkuma,gyömbér) kölest, kukoricát, árpát.

    Mint írtam a felismerés fél gyógyulás. Máris jobban vagyok. 


    Torokfájás? Már csak alig. 

    A nátha? Jöjjön ki, ami mélyen lerakódva ott lapult. 
    A kínzó száraz köhögés? Alább hagyott, ahogy szerető gondoskodással magam felé fordultam. 
    Míg feküdtem, volt épp elég időm meditálni azon, hogy mi billentett ki. 
    A megszokott kis nyugis mindennapjaimból; 7-kor kelés, 8- 16-munka, utána lazítás, lábam a kandalló párkányán, vagy jó időben kert, stb.; nos, most 7-kor kelés, 8-16 munka, jógaoktatások, nordik walking, tánc.  Aztán még itt volt a húsvét és háziasszonyi teendői. 
    Mint említettem a tél és télutó kapha minőség. Ezalatt a természet is begubózik, pihen. Akkor vagyunk vele harmóniában, ha mi is többet pihenünk, erőt gyűjtünk.
    Ha túlhajszoljuk magunkat, mínusz keletkezik a szívtérben. A száraz köhögés a táplálás hiányára utalt. Szó sincs arról, hogy ne szeretném magamat! De, mégis többet vállaltam, mint kellett volna, nem hagytam elegendő időt magamnak töltekezni, erőt gyűjteni.

    Az ayurvéda szerint vata alkat vagyok, akinek kényes pontja a váll! 
    Hát? Alább a vállalásokkal!

    Remélem tanultok az esetemből. Még a szíveteknek kedves elfoglaltságokkal SE terheljétek túl magatokat!


    Namaste, Magyarka Margit


    https://www.youtube.com/watch?v=uzO3upcQKR4

    http://www.jogapont.hu/blog/0000000335/melleslegjobbjoga-/

    http://www.jogastudio.hu/az_orrmosas_vizzel_oktatoink_cikkei

    http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/80-pranajama-legzgyakorlatok.html

    http://lexikon.katolikus.hu/K/kozmosz.html

    péntek, december 19, 2014

    Egy-Én-iség

    Valahol azt olvastam, ha levetjük személyiségünk fátylát, előtűnik egyéniségünk. Egy-Én-iségünk.

    Hogy mi okozza egyéniségünk elvesztését, az elgondolkodtató, hiszen ezzel születünk. Ekkor még erősek a szellemi gyökereink. Ez egy részt azért van, mert a kisded koronacsakrája még teljesen nyitott állapotban van, más részt az anyai emlőben lévő csakrán keresztül kapcsolódik lelki, szellemi családjához. A szoptatás spirituális táplálás is!, mely megsokszorozza fontosságát.
    Az önelfelejtés azzal kezdődik, hogy a felnőttek -kicsit érthető módon- áthangolják őket. Így az égi gyökerek halványulnak, a földiek erősödnek.
    Megszabjuk, hogy mit-, mikor-, mennyit lássanak, -gondoljanak, -egyenek, -aludjanak, -játszanak...
       
        Eszembe is jutott egy emlék a kb. fél éves fiamról.
    A körülöttem élők szerint sovány volt a fiam. Mint kezdő anyuka, hallgatva rájuk, mindig erőltettem az evést. Egyet a mamának, egyet a papának.... Aztán Róbert Egy-én-isége jól megmutatta, hogy tévedésben vagyok. Egyszer, miután beletuszkoltam az utolsó kanál főzeléket is, kihányta az egészet.
    Ezután, majd később Dorka lányomnál ezt a hibát már ritkábban követtem el.

    A közösségekben megtanulunk az elvárások szerint viselkedni, egyéniségünk meggyöngül.
    Majd változunk a kedvesünk kedvéért, mert nem vagyunk ekkor még olyan bölcsek, hogy tudjuk, az igaz szeretet elfogadó nem pedig átformáló!
    Még később az élet taposómalmában, a létfenntartásunkért folytatott pénzhajszában világnézetünk végképp anyagiasult lesz. Elfeledkezünk a bennünk élő Isteni szikráról.

    Swami Vivekananda egy történettel illusztrálta ezt.
    Egy oroszlánkölyköt, melyet anyja vadászat közben a juhnyáj közé pottyantott, bárányok neveltek fel. Ez azt hitte magáról, hogy ő is bárány. Megtanult bégetni és legelni. Egyszer azonban egy öreg oroszlán amelyik meglátta, hogy bárányként menekül előle, elkapta a grabancát és elmagyarázta neki, hogy nem kell félnie, hiszen ő az állatok királya. Hogy ezt bebizonyítsa, egy tiszta vizű tóhoz vitte, ahol az oroszlánkölyök  megpillantotta magát és soha többé nem félt.

    A tiszta vizű tó, a tiszta tudatot szimbolizálja, amiben meglátjuk azt, akik valójában vagyunk.
    Az oroszlán pedig a Napot, a spirituális és látható fényt, külső-, belső ragyogást, dicsőséget, hatalmat, erőt, bátorságot, királyságot, nyugalmat, állhatatosságot, becsületességet, fennköltséget, nagylelkűséget, gazdagságot szimbolizálja.

    Úgy élünk, mint a történet kis oroszlánja...
    Aztán egyszer csak nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Lelkünkben megérezzük a változás szükségességét. Ébredezünk. Egyre többen és egyre mélyebben nézünk a tiszta vizű tóba...
    Ez az én életemben is így történt. Apám halálakor találkoztam a halhatatlan lélekkel...

    ..Mint kinőtt ruhát levetünk magunkról régi szokásokat, tevékenységeket, sok esetben még kapcsolatokat is.
    Nem kell sajnálni... hagyni kell menni.
    Egyre több gondot fordítunk önmagunkra, lelkünkre, szellemünkre, kezdjük tartalmasabban élni életünket.
    Eszünkbe jutnak megvalósításra váró álmok, rég elfeledett kedvtelések, vagy jönnek merőben újak.

    Már felnőttek gyerekeim, több lett a szabadidőm, így beiratkoztam nyelviskolába és vonzott az alternatív gyógyászat is. Valaha gyógyszertárban dolgoztam így láttam, hogy az emberek elfeledve nagyszüleik ősi gyógyító praktikáit minden panaszukkal orvoshoz futnak és a gyógyszerektől várják felépülésüket. Pedig tudjuk, hogy van más út is a gyógyulás felé.
    Holisztikus gyógymódokat tanultam, majd elvégeztem egy ayurvédikus jógaoktató tanfolyamot.
    A jógaoktatás lelkiekben kiteljesít. Azok az anyai, tápláló energiák melyek családom számára már esetleg terhesek lennének, így levezetődnek.

    A jóga és az ayurvéda ősidők óta egybeforrt tudomány.
    A jóga jelentése: egyesülés. Ez egy spirituális út, egy ösvény, mely elvezet Egy-Én-iségünkhöz, a Legfelső Lélekhez. A jóga mely nem csak pózokból áll, - vannak légzőgyakorlatok, mantrázások, szertartások, imák, meditáció - segít megteremteni a test, a lélek és a szellem egységét.
    Ez megkönnyíti a mindennapi gondok, próbatételek leküzdését.
    Az Ayurvéda az Élet Tudománya szerint a harmónia maga az Egész-s-Ég.
    Megismertem és megtanultam meglátni magamban és körülöttem mindenben a Teremtett Világ felépítését adó öt elemet (éter, levegő, tűz, víz, föld).
    Például az étert a zenében, a levegő elemet a szélben, a tűz elemet egy hirtelen haragú emberben, a víz elemet a mozdulatok lágyságában és a föld elemet az elefántban.

    Megértettem, hogy természetünk, Prakritink által, hogyan is vagyunk különbözőek, mégis egyek.
    Ma már tudom, hogy gyermekem nem sovány volt, hanem, -mint jómagam is- vata alkat. Ez azt is jelenti sok egyéb fizikai és mentális jellemző mellett, hogy ő vékony csontozatú, nyúlánk személy. Ma 32 évesen is.
    Megértettem az ayurvéda által azt is, hogy valaki például miért nem szereti a forró, vagy csípős ételt, miért meleg a keze még a leghidegebb időben is, míg én forrón és csípősen szeretem az ételeket és a kezem még kesztyűben is fázik. Hogy mindenki egy külön Egy-Én-iség. Így a pitta alkat sajátossága, hogy sok benne a tűz. Miért kellene azt még fokozni? Viszont én mint levegős, vata alkat, fázós vagyok. Azért szeretem jó melegen, csípősen az ételeket, mert ezzel fokozom a tűz elemet magamban.
    Aztán azt is megtudtam, hogy a mackós, kapha alkatúak általában nagyon melegszívűek, nyugodt, stabil személyiségek.

    Tehát, egyéniségünk megtalálásában segítségünkre lehet az Ayurvéda több ezer éves tapasztalati tudása.
    Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy az önmegismeréshez használja ennek a tudománynak kincsestárát.
    Neten lehet találni úgynevezett dosha tesztet. Ezt kitöltve megismerhetjük biológiai alkatunkat. Kitöltéséhez javasolt egy jó ismerősünk bevonása is, aki az általunk kitöltött tesztet átnézve, segít önmagunkat objektíven látni.

    Aztán nem marad más hátra, mint saját alkatunknak megfelelően ayurvédikus tanácsot keresni egészségmegőrzés, étkezés, sport, sőt akár még hobbit illetően is.
    Megtalálva a harmóniát önmagunkkal és a természettel, nagy lépést tehetünk Egy-Én-iségünk felé.

    Namaste,

    http://www.harmonet.hu/ezoteria/812-az-emberi-termeszet-%28a-hinduizmus-szellemeben%29.html

    http://halamiszteriuma.blogspot.hu/2012/09/osho-beidegzodesek.html

    http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81jurv%C3%A9da#mediaviewer/File:Ayurveda_humors_hu.png