A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Krisztus. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, október 27, 2024

Beavatás


Csodálatos most az őszi erdő. Gyönyörű színeket mutat. Sok még a zöld, de már sárgállik a nyár, vöröslik az ecetfa, rőt a juhar, kellemes fanyar illata van a száraz avarnak, a vad dióktól pedig különleges, fűszeres illat terjeng.
Lassan lábadozom. Úgy irányítom a sétáimat, hogy többször le tudjak ülni. Ezt még szoknom kell..
Valószínű Covidos voltam. Azt kell mondjam, ilyen beteg még nem voltam. Ájulás, két napig 41 fokos láz, egy hétig nem is ment 38 alá. Lefogytam 4 kilót és végtelenül legyengültem. Ehhez még hozzájött valamiféle alvási nehezítettség.

Elengedés.

A testi tisztulást mindig követi a finomabb szintek (mentális és lelki) tisztulása. Mintha érzékelném. Mintha...

A lelki nyugalom nagyon fontos az életemben. Talán zaklatott gyerekkoromból adódóan hozom az igényt rá.

Az erdő segít. Megbékít. Színével, illatával, most a hulló levelek neszével, a fizikai szemeknek láthatatlan erőivel, lényeivel. Közelebb kerülök önmagamhoz. Őszintébb vagyok, jobban meghallom a belső útmutatást, pozitívabban tudok gondolkodni. 

A szív
Azon a télen, mikor 18 éve elment apu, emlékszem a Playersroomban vettem egy rózsaszínű bundát. Beburkoltan magamat vele. Az erdőn át mentem dolgozni. Mindent vastagon belepett a hó. Ahogy lépkedtem apa járt az eszemben. Az, hogy csak annyit tudott adni, amennyije volt. Tekintélyelvű, zárkózott ember volt. Nem, vagy csak nagyon ritkák voltak ölelései, ami egyébként egy leánykának olyan jóleső visszacsatolás.
A lelki fájdalmakat ez a éberség, rálátás nem mondom, hogy megszüntette, de a tudatosságOM azt enyhíteni volt képes.

Magasabb rezgésen voltam és egyszercsak a hófehér tájban az erdő, benne minden fa megmutatta lényegét, gyönyörű zöld auráját.
Igen. Az erdő gyógyít.

Pár napja Indiában lennék. Nem állítom hogy nem esik piszok rosszul, hogy itthon maradtam, hogy India három hét spirituális élményének vesztesége ne fájna, de egy hónapja, mikor beteg lettem, úgy legyengültem, hogy éreztem, ebből nem lesz utazás. Ismerem a határaimat, egy ilyen utazás viszontagságait. 20 kilós bőrönd, majd egy napig tartó utazás, jetleg és hozzá a már ismert india állapotok. Szóval lemondtam az utat. Bosszantó még a dologban, hogy bár időben lemondtam az utazást, mégis ugrott közel egy millió forintom. De talán  bosszantóbb még az, hogy szeptemberben Bali-Jávára mentem volna,  rábeszélésre visszakértem a foglalót, és befizettem ezt az utat.

Még keresem a helyzetben rejlő tanítást.
Próbatételek.

Beavatás

A beavatás egy tudatszint váltás. Ízisz fátylának fellibbenése, a nem anyagi világ megtapasztalása egy minőségi változást hoz az ember életébe. A három kincs, az emberi testetöltés, a szellemi útra térés és a mester megjelenése az, ami a beavatás lehetőségét megadja. A tanítványnak teljes odadással kell lenni  mestere felé, aki képes meggyújtani a tanítványban izzó szikrát.  Amíg valaki nem ér el egy bizonyos morális szintet, addig ez nem történhet meg. A szükséges erények: türelem, tolerancia, elnéző lelkület, együttérzés, áldozatkészség, hit, bizalom, kitartás, állhatatosság, szerénység, önzetlenség. 

A beavatásnál meg kell említeni Krisztust, a Kozmikus Szeretet lényét, aki minden ember belső mestere. 

A beavatás előfeltétele az éntudat megtartása, mikor a tanítvány teljesen éber tudatállapotban fogadja be a szellemi világ tényét, lényeit, szembenéz az árnyékkal, démonával. 

Minden olyan beavatás, ami a fizikai test manipuláció által segíti az átlépést a magasabb világokba, (légzőgyakorlatok, Szúfi tánc, drogok) idejétmúltnak tekinthető a mai korban.

A beavatás a legmagasabb rendű szeretet kibontakoztatásának eszköze. A szellemi világ az élő szeretet világa. A beavatást kegyelemként kaphatjuk erényességünk eredményeképpen, mely által képesek vagyunk felvenni azokat az erőket, melyek által elérhetjük a Földön a legmagasabb szintű moralitást. 

A beavatott mindig magasabb szempontok szerint cselekszik. Azt nézi, hogy mi az, ami az emberiség haladását, fejlődését segíti.

A helyes beavatás során a tanítvány találkozik a küszöb őreivel, akik figyelmeztetik az embert arra, hogy amit hallott, látott a szellemi élménye során, azt ne felejtse és ennek fényében élje a földi életét. 

A földi inkarnáció célja a szeretetben és bölcsességben való növekedés, ez az amiért fontos a tudatállapotváltást adó beavatás. 

Namaste

Forrás: Váradi Tibor: Beavatás és megvilágosodás

Egy régebbi kedves írásom: Ízisz fátyla: https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/07/izisz-fatyla.html

hétfő, május 20, 2019

Új Jeruzsálem


Új Jeruzsálem nem Izrael egy városának neve, hanem a béke korának metaforája a Földön.                                                                                                 




péntek, április 12, 2019

Virágvasárnap

Aura-Soma* - sárga-zöld szín - Getsemáné kert - a sors iróniája

S, hogy mi a sors iróniája?
A jóság szembetalálkozása a galádsággal, a hűség az árulással, a nagylelkűség a szűkmarkúsággal, és sorolhatnám még az ellentétpárokat, a dualitást. 

Nem könnyű szembenézni az árnyékkal... 
Jézus az, aki mégis megmutatta, hogy van megbocsátás. Szív általi. 

Álmomban egy embert hurcoltak a kereszthez, ahol a fejénél fogva karóba húzták.
Nem keresztre feszítették!, mint egykor Megváltónkat, hanem a fejénél fogva...
A végső jelenetnél iszonyodva elfordítottam a fejemet.

A bennem élő tanú,  a buddhi észlelése.

A fej az egó, minden szenvedés okozója. A fej nem képes megbocsátásra, az elme csak zakatol és zakatol.

Lassan megtanuljuk a leckét.


Virágvasárnap közeleg. A keresztény világ legnagyobb ünnepköre veszi ezzel kezdetét, aminek csúcspontja húsvét vasárnap, a feltámadás, az újjászületés ünnepe, a szeretet általi Megváltónk, Krisztus megszületése.


Piero della Francesca: Jézus Kisztus feltámadása


Őseink szertartásokkal fogadták a tavaszt, az újjászületést. A Földanya újraéledését Nagyboldogasszonnyal, Máriával kötötték össze.
Ilyen volt például a meggyfavirágzás ünnepe, ami ma tulajdonképpen a keresztény virágvasárnap.

Jó tanulnunk az őseinktől. 

Szertartásainkat végezzük a Hétboldogasszony ünnepeken,** valamint januárban, mely őseink szerint Boldogasszony hava, minden kedden, mely Boldogasszony napja, minden szerdán, minden holdtöltekor, 9 órakor.
A kilences szám, nagyon  erős  szakrális szám. 

Milyen legyen a szertartás? Gyújtsunk tüzet, adjunk, tegyünk felajánlást, ki, hogy érzi. Mindenesetre erős KÉPzelettel végezzük. Lássuk lelki szemeinkkel a végeredményt, érezzük azt megvalósultnak.
Teremtésünk legyen mindig építőjellegű, és szeretetteljes, legyen az akár önmagunkért, családunkért, hazánkért, a Földért, a Világért.


Elárulom nektek egy titkomat. 
Az idei újjászületés, a tavasz legnagyobb örömhíre számomra az volt, hogy nyár végén fiú unokám születik.
A lányomék teremtése...

Valahol ezt olvastam: "A gyermeket először bele kell szeretgetni ebbe a világba, utána pedig bele kell egyengetni."
Lelkemből ezen leszek!

*https://www.nlcafe.hu/ezoteria/20130403/aura-soma/
**https://lurkovilag.hu/index.php?c=29

szombat, január 12, 2019

A küzdelem

Mottó: "Az ÚR - Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!"  Madách Imre: Az ember tragédiája

Ez az ember tragédiája... a küzdelem.
Michelangelo: Ádám teremtése Sixstus-kápolna

A most változóban lévő világkép, amit ránk tettek a századok, ezredek, hogy küzdeni kell, ez egy a férfi erő uralta éra, hitrendszer szüleménye. Ilyen  volt a tudatosság.

Pedig megváltónk, a nyugati világ avatára, Jézus Krisztus közel 2000 éve arra tanít, hogy éljünk szerető szívvel. Biztat, legyenek isteni erényeink, mint a hit, remény, szeretet a Szent Lélek ereje által. 

A Teremtő tökéletesnek, EGYnek, androgünnek teremtette az Embert.  

A paradicsomi állapotból, az Istentől való eltávolodás, a sötétség, az egó fátyla miatt lett az egy-s-ég-ből két-s-ég. De Éva nem Ádám oldalbordája! Nem kevésbé fontos a teremtésben, mint párja!

Mióta világ a világ volt ying és yang, univerzumunkban lett Hold és Nap, a Földön  bibe és porzó, nő és férfi...

Rádhá és Krisna


A férfi energia túlsúlya okozta és okozza, a női energia csökkenését világunkban. 
Megszenvedi az egész világ. 
Nézzük nagyban. Északi és déli hemiszféra... Észak a férfi energia. Uralkodik, kizsákmányol,  elnyom. (Kivételt képez Közép-Európa szíve!)
Dél a női energia... Látjuk Afrikát, Indiát, Dél-Amerikát.

Nincs egyensúly, hanem alá - fölé rendelődés van.
Mondják, hogy a Föld a dualitások mezeje, itt ez a lecke, ennek a megtapasztalása. 

Az egyéni tudat, az ÉN vagy-ok korát éljük. Felelősségünk van. Eljött az idő kilépni az elme uralmából, a dualitás energiájából és határozott döntéssel a szív, a lélek rezdüléseire hangolódni, vele egységben élni.
Egyénen belül kell megfogalmaznunk, hogy milyen világot akarunk teremteni.

A jógafilozófia is azt mondja a Teremtő maga a szeretet, a béke, a boldogság, a bölcsesség, a bőség, a harmónia. A szeretet odaadás, tisztelet a természet és minden teremtett lény iránt. 

Ha nagyobb teret adunk a nőies energiáknak, a léleknek, harmóniában, szeretetben és bőségben élhetünk.  

A női nyugtató, tápláló energia minden erőfeszítés kioldásában ott van. Minden születendő teremtője, befogadó.
A női erő gyengédség általi, van benne elengedés- hátralépés képesség, harmónia, lágyság, szépség, tisztaság, odaadás, változékonyság, együttérzés, gyengédség, csend általi határozottság, -bátorság, intuíció, békesség, alázat, önzetlenség.

Nincs benne küzdelem, csak megengedés, táplálás... SZER-ETET.

Fedezzük fel a női energiát magunkban viseljünk akár női, vagy férfi  álruhát, keressük környezetünkben. Ismerkedjünk, ízlelgessük attribútumait...

Namaste

vasárnap, december 23, 2018

Karácsony szelleme

"A rongyos istállóban, pásztoroktól körbevéve a Teremtő felfedte egyik nagy titkát: azt, hogy hiába teremtette meg a világot, otthontalan. Emberszív az igazi jászla. Azon kopogtat."
                                                                                                                     Berecz András mesemondó





Advent negyedik hetének üzenete: https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/12/advent-iv-bolcsesseg.html

hétfő, október 08, 2018

Arad

Előző bejegyzésem reggelén, ami október hatodikán volt, a naptárra nézve rögtön az Aradi vértanúk jutottak eszembe. Magamban meg is jegyeztem, hogy a nagy nemzeti emléknapok kitörölhetetlenek a mi nemzedékünk tudatából. (A későbbi korosztályról már nem tudok nyilatkozni.)

Szóval, megemlékeztem magamban róluk. 
Nem gondoltam egyebet írni, akár ennek kapcsán is, mint amit olvashattatok: a magyarság melegszívűségét, kulturális értékeit, valamint hazánk kifosztottságát.

Most mégis le kell írnom az 1848-49-es szabadságharcunk legnagyobbjainak neveit, azért, hogy rámutassak a neveik alapján, hogy ez az ország, ez a nemzet, a Kárpát medence mindig is befogadó volt. Hogy nem a beszélt nyelv, vagy név alapján ítéltetett, hogy ki a magyar. 
A szív döntötte el. 
Magyar az, aki magyarnak vallja magát. 
Nagyon is hiteles tőlem ez a kijelentés, hiszen édesanyám családját Fekete-erdő vidékéről (Schwarzwald) Mária Terézia telepítette be, sok más német családdal együtt; és ómamám elbeszéléseiből tudom, hogy magyarnak vallották magukat, akként éltek és éreztek.

Hát lássuk nagyjaink neveit, és lássuk emberi nagyságukat az 1849 október hatodikán Aradon, utolsó szó jogán tett kijelentéseik alapján.
Barabás Miklós litográfiája


Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

Schweidel József:
A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak az igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
Megértik ezt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Damjanich János:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Pöltenberg Ernő:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác:
Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


Azt olvastam valahol, hogy az orosz lélek, olyan mint a Volga folyó, hatalmas, széles és nyugodt.
Fogalmazódik bennem, hogy milyen is a magyar lélek... az égi lánghoz biztos közel van.

Kárpátia: Az utolsó szó jogán https://www.youtube.com/watch?v=zx-J-35gPjA


kedd, április 18, 2017

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...
A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.
Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 
Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.
Időutazunk.
A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.
A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).
Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 
A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.
A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.


Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 
A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 
Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.
Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...
A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.
A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 
Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *
De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

nk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.
A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  
Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!
Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 
Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 
George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...
Halleluja, 
Hare Krisna, 
Krisna Krisna,
Háré Háré,

Guru Ráma,
Guru Visnu,
Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.


szerda, február 22, 2017

NŐ-véremnek

Kedves Kriszti! 

Olvastam naplódat és mélyen együtt érzek veled.

 Légy éber! Lásd meg amikor beleesel a "szenvedek" csapdájába és tudatosítsd azt, hogy mi az amiért azt érzed amit...Tudatosan könnyebb szenvedni, mert Látod (buddhi) azt aki szenved... 

Aki szenved, aki rosszul érzi magát az csak és kizárólag az ego.




Légy NŐ, de lásd belül a másik pólusodat, az Animust. Ami belül megszületik, azt találod  a meg a külvilágban. Teremts szeretettel... 

Ha elfogadod tőlem,- és miért is ne, hiszen a NŐ befogadó!? - azt javaslom használj nyers rózsakvarcot. Legyen mindig veled. Tegyél egy kis kristályt az ivóvizes korsódba, egy másik lógjon a szíved előtt. Este fogd a markodba és aludj el vele, majd reggel figyeld meg, hol találod, melyik csakrádnál. Egy idő után megtapasztalod, hogy vándorol az ágyban, aszerint, hogy  melyik energiaközpontodban segít, támogat téged.

Az agressziódat igenis vezesd le! Rúgj a sarkaddal egy fába, (semmiképpen se a lábfejeddel, mert azt az ujjaid bánják!) toporzékolj a földön! Ha ezt pont nem teheted, menj ki a mosdóba és köpködd ki a mérgedet, vagy tarts ki a Virabhadra I-et jó tüzesen, (szorít a tenyér, dristi a hüvelykujjon, erős ujjayi,) hogy elégjen minden megemészthetetlennek vélt érzelmed.

Milyen halálról beszélsz? Hiszen tudod, hogy a lélek öröktől való... 
Temploma, tested sem válik semmivé, eleme a föld, majdan ismét a Földet gazdagítja...  

"Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." - mondja a Krisztusi úton a ceremóniamester  hamvazószerdán, - éppen nemsokára, egy hét múlva, - böjttel haladva a feltámadás kinek reménye, kinek hit felé.  


                        


Legyen a húsvét békéje a tiéd...  Szülessen meg benned most az Új Ember! 

Szurkolok, hogy sikerüljön...


Szeretettel: Margit

Fotók:

kedd, március 22, 2016

Kelet illata nélkül mit sem ér a Nyugat virága*


Azt írja Szvámi Ráma az Élet a Himalája mestereivel című művének egyik utolsó fejezetében: A mai ember tudja, hogy miként egyen, beszéljen, ruházkodjon és éljen a társadalomban, azt is tudja, hogy miként készítse fel a várandós anyát hogy biztonságban szülhessen, és fájdalommentessé tegye a vajúdást.  Azokat a technikákat azonban még mindig nem tanulta meg, amelyek segítségével tudatosan és boldogan hagyhatná el a testét. Amikor haldoklik, szerencsétlennek érzi magát és fizikai fájdalmak gyötrik. Modern társadalmunk, noha technikailag magasan fejlett, még mindig  nem ismeri az élet és a halál titkait....A jóga vallásoktól és kultúráktól független irodalmát és gyakorlatait tudományosan is igazolni kellene és aztán használni, hogy megkönnyítsék a haldokló és szenvedő ember életét... A modern ember sok mindent megtanul, ami biztosítja a világban való sikerét, de senki sem adja át azt a tudást, ami megszabadítaná a halálfélelemtől. Az ember számára alapvető, hogy megtalálja a halál megnyugtató módját.


Igazán édesanyám halálakor érintett meg a földi elmúlás. 

Beléptem  a szobájába. Mozdulatlan  teste, mintha csak aludt volna. Letérdeltem mellé, kissé megemeltem a szinte még meleg kezét és megcsókoltam.
Fogtuk nővéremmel drága, már lélektelen testét és készítettük utolsó földi útjára. 
Felöltöztettük, szépen megfésültük, gyöngédebb mozdulatokkal mint valaha.
Nem, nem sírtam. Csupa szeretetteljes, hálatelt  gondolat és érzés áramlott át eközben rajtam. Micsoda szentséget tartottunk a kezeink között! A nekünk életet adót!

Beszélgettem vele a halálról, hiszen 90 évesen ez bármikor érkezhetett.  Kérdezte tőlem, mi vár rá, mi történik majd vele. Azt mondtam -elmész a szeretteidhez, szüleidhez, testvéredhez, meg Máriához és Krisztushoz. Úgy ahogy álmodban is találkozol velük.
És mi is tartjuk a kapcsolatot. Tudod a telepátia, ahogy néha pont akkor hívtalak mikor rám gondoltál.

Az átmenetében napokig tartottam a tudatommal Őt.
A kapcsolat azóta is él. Lélekben sokszor találkozunk, gondolatban megölelem, kifejezem szeretetemet és hálámat. Tudom, hogy megérkezik hozzá ez a finom energia.

És valóban meg kell érteni, hogy a halál csak egy másik dimenzió, egy másik létállapot.  A tudatunk, énünk örökké létezik, tehát nem anyagi dolog, hiszen csak az anyag természetében van a pusztulás. 

Namaste

* Ezt a csodálatos mondatot Szvámi Rámától kölcsönöztem, mely mondatot mottóként használta   könyvének a már említett fejezetében.

hétfő, december 30, 2013

Csokraink


A spirituális keresők előbb-utóbb szembetalálkoznak azzal a ténnyel, hogy lényünk sokkal több a fizikai testünktől. Vannak finomabb rétegeink, melyekkel a kapcsolatot egy finomenergetikai rendszeren, a csakrákon keresztül tartjuk. Ez a szanszkrit szó kereket (csokrot) jelent, utalva formájára és tulajdonságára, hogy itt energiaforgás, örvénylés zajlik.
A csakrák az étertestünkben találhatóak és a fizikai testünkhöz az endokrin rendszerünkön keresztül kapcsolódnak.
Hét  fő csakránk van:

  1. Muládhára - gyökérközpont 
  2. Szvádhisthána - szakrális központ
  3. Manipura - köldök központ
  4. Anáhata - szívközpont
  5. Vishuddhi - torokközpont
  6. Ágjá - harmadikszem-központ 
  7. Szahaszrára - fejtetőközpont

Az életenergia az elsőtől halad fölfelé és optimálisan nyitott állapotukban a környező testrészeket energiával látják el. A csakrákon nem csak felveszünk, hanem le is adunk energiát, ennek legszebb példája  a teljesen nyitott  Anáhata (szív) csakra  elfogadó szeretete,  a Krisztusi gyógyító erő, de energia leadás a Reiki gyógyító erő is.
Számomra talán legfontosabb Muládhára csakráról való ismereteimet, gondolataimat osztom meg veletek.




Magyarul nem véletlenűl gyökércsakraként emlegetett központunk, az ősökhöz, a földhöz, a gyökereinkhez való kapcsolódásunk helye. Az állati (ösztön) és az emberi tudat határa. Előző életeink tapasztalatai itt tárolódnak el, ezen keresztül hatnak ránk a karmikus élmények.
A gerincoszlop alján a gát és a végbélnyílás között található.
A föld energiája tölti. Színe a vörös, ami a saktira, a felfelé törekvő energiára utal.
Harmonikus működése esetén egészséges a kapcsolat az anyagi világgal, vitalitás, spirituális fejlődés a jellemző. Egészségesek, erősek vagyunk, két lábbal állunk a földön.
Túlműködés esetén erős egoizmus, agresszió, düh, túlzott anyagiasság jellemző.
Alulműködés esetén csekély az önbizalom, szenvedélybetegségek, félelem jellemző.

 A Muládhára csakra

Istene Shíva (a Hold) az "állatok ura" (Pashupati Maha deva)  jelképezve az ösztönvilág feletti győzelmet, mint lelki fejlődést.

Jelképe a négylevelű lótusz, ez utal a csakrában gyökeredző belső funkciókra, melyek: a szellem (manasz), az értelem (buddhi), a tudat (csitta) és az ego (ahamkára) működése.

Állata a hétormányú elefánt, a bölcsesség jelképe.
A hét ormány a föld hét kincsét (sapta dhatu) szimbolizálja, melyek a következők:

  1.  reproduktív szövetek
  2.  csontvelő és idegrendszeri szövetek
  3.  csont
  4.  zsírszövet
  5.  izomszövet
  6.  alakos vérsejtek
  7.  plazma, bőr                                                            

Ezek adják az ember anyagbaszállását, a testetöltést.

Mantrái a szanszkrit LAM, és a magyar EGÉSZSÉG szavunk.

Erősíti ezt a csakrát az Ú hang zengetése és a dobolásdobpergés hallgatása.

Megerősítései : Értékes vagyok; Szerethető vagyok; Biztonságban vagyok;
Szükségleteim kielégítődnek; Mindkét  lábbal a földön állok.

Ez utóbbi megerősítések különösen fontosak a szellemi úton járóknak. Az álmok, tervek megvalósításához földeltnek kell lenni, nem szabad "elszállni". A földelést a természettel, az anyafölddel való kapcsolat adja. Ez azt is jelenti, hogy szeretjük a testünket, elismerjük szükségleteit, törekszünk tudatos kielégítésére. Önmagunk szeretete vezet el mások tiszteletéhez, szeretetéhez.
Földeléshez használható eszenciák vannak  a kristályokban, az illóolajokban, a földszínekben és a földben termő zöldségekben. Ha valaki túlzottan el van zárva a természettől, segíthet  földelésén pl. a füstkvarc, mely ennek a csakrának a kristálya. Emellett viseljen szép földszínű  ruhákat, illatosítsa a levegőt szegfűolajjal, cédrussal. Étrendjébe gyakrabban  tegye pl. a sárgarépát, burgonyát, földimogyorót, ha nem vegetáriánus a húsokat.
Földeletlenségünk egyik jele az utazási betegség!

A Muládhára csakrához kapcsolódó életkorok : 0-7 év, 49-56 év. /Váradi Tibor: Szellemtudomány/
Érdekesnek tartottam ezt megjegyezni, mert ebben is fellelhető a magyar népmesék mágikus száma, mely az én életemben oly sokatmondó, valamint azt, hogy éppen 49-56 között vagyok és ezt a csakrát tartottam most fontosnak az életemben.
E csakrában ül Shíva gyermeke, Ganesha, az Akadályok Elhárítója, a hindu mitológia egyik legkedvesebb istensége, aki a földelemet uralja, emlékeztetve bennünket, hogy lábunk a földből gyökeredzik.
Mikor valaki már a dharma útját járja Ganesha segítségével elhárulnak az akadályok a vállalkozó elől és az égi kapuk megnyílásával elérkezik életébe a bőség; viszont, ha valaki a karma (ego) útján jár, komoly akadályokat gördíthet elé.



Talán mondanom sem kell, hogy érdemesebb a dharma útját, a ránk szabott életutat követni, hiszen itt  hatalmas erőkről, isteni beavatkozásokról van szó.

Egy kép, vagy egy kis házi oltár Ganeshának szentelve segítségünkre lehet.

Végezetül azt gondolom, hogy a  bőség először  a szívünkben, lelkünk lakhelyében kell, hogy megszülessen s ez majd tükörként jelenik meg  külvilágunkban, bennünk, emberi kapcsolatainkban, vagy anyagi gazdagságunkban.
A Muládhára csakrából az Erő és nem az erőszak kell, hogy megnyilvánuljon.
Ez az út a szívünkön át vezet.
Mivel mindenkivel egyek vagyunk, céljaink eléréséhez miért is gázolnánk át éppen önmagunkon.


Ezekkel a gondolatokkal kívánok egészséggel, bőséggel teli boldog új esztendőt mindnyájatoknak!

Namaste,  Margit