A Lét (Sat, szanszkit: सत्) csodái

Otthon voltam pár napot. Dunafalván. A nővéremnél voltam látogatóba. 

Most olyan más volt minden, annyira másként éltem meg az ottlétet. Kívül semmi nem változott, és mégis, mintha egy másik  dimenzióba érkeztem volna meg...

A gazdag ősz megérlelte gyümölcseit. Kati megkért leszüretelném-e az almát.  Örömmel vállaltam. Kitudja milyen régen nem csináltam már ilyent. Élveztem a gyümölcs illatát, ízét. Az alma csutkáit látva Kati meg is jegyezte, hogy fütyültetnie kellett volna engem. Tudjátok, mint, ahogy Nyilas Misinek a Légy jó mindhalálig-ban.  

Különös szeretettel szedtem a kisebbik fát, ami még az anyu kertjéből való.

Magoncként hozta nővérem ide, ebbe az udvarba és kedvenc almafajtám az aranyló golden terem rajta. Nem csak azért szeretem ezt, mert jó édes, szemben a másik, gyakoribb fajtával a savanykás jonatánnal, hanem, mert számomra ez volt az Aranyalmafa. Az egyik legkedvesebb mesekönyvemből, Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi-ből.  Ezen a fán ült és énekekelt a bülbül*, éjszakai mesélésre hívva Seherezádét.

A szüret közben kicsit meg volt szólítva  gyermeki énem...

Még nagyon melegek a nappalok, így estefelé vittük ki nővérem kis szálkásszőrű tacsiját a Duna partra. Had futkosson szabadon! Itt legfeljebb egy két vadkacsát és sirályt zavar. Meg a vakondtúrásokat. 

A part homokjában szarvas és őz nyomokat láttunk. Éjjel  ide jönnek  le inni a közeli Papkerterdőből. 
Erről emlékem bukkant elő. Amikor kis tizenéves gyermekként apunál voltam ebben az erdőben, vízért küldött egy közeli tanyánál lévő kúthoz. A két fehér üveget a gémeskútból megtöltöttem friss, hideg vízzel. Ahogy az egyenetlen töltésen bicikliztem, össze-össze koccant a két üveg a szatyorban. Egy nagyobb gödör után egyszercsak pukkanás hallatszott. Eltört, szerencsére csak az egyik üveg. Megszeppenve érkeztem vissza apámhoz, aki megvigasztalt, hogy nem olyan egyszerű biciklivel tele üvegeket szállítani.

Szeptember van. Szarvasbőgés ideje.

Megvártuk nővéremmel a sötétedést és autóval indultunk Tiser erdő közelébe. Párzási- és vadász szezon van. Ezt tudva megálltunk Kútsebes után. A bikák hangja kilóméterekre száll. Mögöttünk Papfejszebokra, jobbra Tiser.

Fél tíz felé hallottuk meg az első bőgést. 

Egy bika hangja uralta a teret. Messziről, a falutól följebb a Duna mellől hallatszott. Mi maradtunk, és innen hallgattuk, erről az alig fényszennyezet helyről, miközben bámultuk a csillagokat.  

A Perseidák meteorraj még aktív. A hullócsillagokat látva belesuttogtam az éjszakába a kívánságaimat.. 

Másnap este megint kimentünk szarvasbőgésre. Most a töltésen le dél felé mentünk. Elhagyva a falut, megálltunk a kiserdő mellett. 

Újhold volt. Az erdő csendjében és sötétjében csak halkan beszélgettünk. - Milyen győnyörűen látszik a Tejút! Látod ott rajta az a Hattyú. És csak csodáltam a többit is, a ragyogó Göncölt, a Delfint, a Corona Boreálist, és a már lemenőben lévő Oroszlánt. A nővéremnek ez nem olyan csoda. Ő mindig ilyen tisztán láthatja a csillagokat. 

A csendben váratlanul rémisztő hangosan szólt egy kuvik hangja az erdő felett. Összerázkódtam.

Kati szólt, - gyere, szentjánosbogarak. A hosszú fűben itt-ott felvillanva pislákolt még egy-két szentjánosbogár. Öröm volt látni őket! Régi emlékeket csaltak elő.

Tíz óra volt, mikor haza indultunk. Ezen az estén elmaradt a bőgés.

Otthon aztán már hálóruhában, bebugyolálva magamat egy meleg plédbe, kiültem a teraszra. 

Mintegy varázsütésre megszólalt egy bika.  Magam elé képzelve királyi fenségét, még hallgattam egy ideig, majd aludni mentem.

4 óra körül felébredtem. Ha már felébredtem, fel is keltem. Kimentem.  

A leereszkedett hajnali égbolton megjelenő Orion és Szíriusz ámulatbaejtő látványa fogadott. Tőle jobbra a Bika a Plejádokkal, balra pedig Pollux és Castor fényeskedett az Ikrekben. A szarvasbőgés egészen közelről még most is szólt. 

Fáztam. Bementem, de már nem aludtam vissza. Meditáltam, hallgattam az ébredő madarak halk, majd egyre bátrabban szóló énekét. Hat órakor ismét kimentem. Most a madarakkal együtt a Napot köszönthettem, ahogy a hatalmas nyárfák között előbújt narancsszínű ruhájában a keleti égbolton.

Megtelt a lelkem ezekkel az igazi csodákkal... 

Mégis miért volt most annyira más minden? 

Közeleg a szülinapom. Olyan szépen idéződtek meg szüleim. Anyám, aki egy igazi Demeter volt, az őszi kert bőségével és magával a születésemmel. Apu az erdővel, a természet gyógyító zöldjével, annak erejével. 

Puhán körbeölelték  lényemet.

Mit is kívánhatnék születésnapomra mást, mint amit érdemlek. A legtöbbet! 

A Lét Urának kegyét.

Namaste,

*bülbül a perzsa bulbul török kiejtése, mely  csodás hangú madarat, fülemülét jelent.

P.S. 

Vad Írisz

Ezzel az esszenciával a befejezetlenség és az elkülönlés érzése feloldódik, és átalakul a természettel való egység tudatává, - hogy alkotó átalakulásunk felé haladva bízzunk a természet erőinek támogatásában.

Kis magyar India

"A nyugodt elme belső erőt és magabiztosságot hoz létre, ez nagyon fontos a jó egészséghez."  Őszentsége a Dalai Láma        

Az ősz a megnyugvás, a befelé fordulás, az elengedés ideje.  "Napelemmel" működünk, s mert a Nap ereje ekkortól gyengül,  kevesebb energiát tudunk felvenni. A forró, mozgalmas nyár után célszerű meglassulni, földelődni.

Ősszel születtem, Mérleg jegyben, ami egy levegős jegy, ezért rám a földelődés szüksége fokozottan érvényes. Igyekszem betartani az alábbi szabályokat, javaslatokat. Az egészségemért. 

Szükséges az elegendő alvás. Este legkésőbb 10 órakor aludjunk el, és reggel, ha tehetjük, a nyárihoz  képest keljünk egy kicsit később.

Együnk szezonális, itthoni terményeket. Földben termett zöldségeket, sütőtököt, almát, szőlőt, körtét, krumplit..

Készítsünk belőlük meleg, szaftos, tápláló ételeket. Igyunk sok meleg teát, vizet, ami átsegíti testünket az időjárásváltozás megpróbáltatásain, mint például fejfájás, ízületi bántalmak, görcsök.

A lomtalanítás is őszi feladat. El kell engedni a már szükségtelen dolgokat.

Ajándékozzuk el a már nem használt holmikat a szekrényekből, poroljuk le a polcokat. A kamrát is nézzük át, sőt a könyvespolcot is. Tegyünk mindent rendbe. Úgy, mint a kertünkben. Hiszen nem hagyjuk ott a lehullott leveleket, rothadásnak induló növényeket.  A bejárati ajtónkat és környékét tisztítsuk meg, tegyük szabaddá.  Ezzel teret adunk, így az új dolgok könnyedén beáramolhatnak. 

Pihenésként kiránduljunk, sétáljunk a természetben. Ez az egyik leginkább testet, lelket, szellemet tápláló tevékenység. Hallgassuk a madarak énekét, a víz csobogását, merüljünk el a színes őszi táj látványában, a naplementében.

Jógázzunk, meditáljunk. A jóga felébreszti a testi lelki erőnket, mentálisan megtisztít.

A földelődés egyik legkényeztetőbb módja az indiai ayurvédikus masszázs. Ha tehetjük, válasszuk a  masszázsok királynőjének tartott meleg olajos abhyanga masszázst. Ha szellemileg kimerültek  vagyunk, nem tudunk jól aludni, akkor vegyünk utána egy kiegészítő shirodhara masszázst. Ez a kezelés növeli a szellemi tisztánlátásunkat is. Ekkor meleg olajat, vagy tejes, írós, gyógynövényes olajat csorgatnak a fejünkre.

Túl mozgalmas volt ez az ősz, ezért elhatároztam, hogy eljövök egy ayurvédikus elvonulásra a tőlünk nem messze lévő albertirsai Brahmayurveda Pihenőházba. A kis magyar Indiába. 

Hétfőn, a beköltözés után, első utam a doktorhoz vezetett, aki a pulzusom alapján előírta a kezeléseket, valamint a szűkséges növényi  gyógyszereket.

Pontos napirendet kaptam. Napi háromszori vegán étkezés, meleg teák, -kezelések. A legfontosabb utasítás a melegben való tartózkodás volt. Így elmaradtak a gondolt nagy őszi irsai séták.  Begubóztam.

Végül is elvonulásra jöttem, elfogadtam a helyzetet.

Csodálatos gyógyító központ ez. Van itt valami a levegőben...

A kezelések sejtszintig feltöltöttek. Furcsa érzés, hogy az örökké hideg kezem, lábam most meleg, és biztos vagyok abban, hogy  hazautazásom után  még megtapasztalok a kezelésekből adódó jótékony hatásokat.

Jöhet a tél! Felkészültem.

Namaste

Szuper étel

Ma egy szuper ételt, granolát készítettem. Vajon megsütöttem a zabpelyhet, -korpát, tettem bele szezámmagot, chia magot, szórtam bele kókuszreszeléket, pici sót, vanília őrleményt, fahéjat és együtt átforrósítottam az egészet. Ezek voltak itthon hozzá. Az elmaradhatatlan pirított mogyorót, aszalványokat, mint például a mazsola, áfonya utóbb keverem bele.

Fotó:https://www.viblance.com/mi-is-az-a-granola-mirol-ismerheted-fel-az-igazan-jo-granolat/

                                     

A mézet tudatosan hagytam ki. Az Ayurvéda, magyarul az Élet Tudománya, minden orvoslás anyja, mely  körülbelül 5000 éves tapasztalati tudással rendelkezik, azt javasolja, hogy a mézet ne melegítsük 60 C° fölé, mert nagyon nehezen eltávolítható salakot (ama) képez a testben. Ez a salak elzárja a szöveti csatornákat (strotas) és ezzel a sült méz elrontja az egyébként szuper, szattvikus, megfiatalító (rasayana) táplálékunkat.

Reggelente, mikor kedvem tartja, ezt fogyasztom egy kis görög joghurtba keverve. A mézet ekkor csorgatom hozzá. Készíthetek ebből mascarponés, joghurtos, gyümölcsös pohárdesszertet is.

A kiadós eső, szél, lehűlés visszavonhatatlanul meghozta az őszt.

Az évszakváltások megkívánják testünk salaktalanítását, így ez a szeptember is.

Pár napig javasolt csak meleg, kásás ételek fogyasztása. Lehet barnarizs, vagy egyéb gabonakása.

Talán a legjobb a kicseri, ez a könnyen emészthető, minden testtípusú embernek ajánlott ayurvédikus étel, aminek számtalan receptje megtalálható a világhálón.

Aztán jöhetnek könnyű zöldség-  és -krémlevesek, majd visszatérhetünk a megszokott kosztra. 

A tüdő után a bőrünk a legnagyobb méregtelenítő felületünk, ezért nem árt egy jó bőrradír sem a testünknek.

Talán az őszi évszakváltás van ránk a legkellemetlenebb hatással. Erős szelek lehűlést, csapadékot hoznak, egyre kevesebb a napsütés, a  föld az esőtől egyre nehezebbé, ragacsosabbá, az időjárás  nyálkássá válik és ezek a minőségek törvényszerűen bennünk is megjelennek.

Fogyasszunk főtt, sült meleg ételeket, használjunk  melegítő fűszereket, mint például erős paprika, bors, csombor, gyömbér, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, babér. Ezek közt van, ami jó baktérium és vírusölő hatással bír, sőt immunerősítő is.

Gyújtsunk tüzet magunk körül, (akárcsak egy mécsest) ami melegséget ad lelkileg is.

Védjük a kihűléstől leginkább a lábunkat, nyakunkat, fejünket.

A borongós időjárás, az egyre hosszabb, sötét esték sokszor lehangolóak.

Kell, hogy tudatosítsunk életünkben öröm pillanatokat.

Például az év, az évszak, vagy az adott nap legszebb pillanatát. Mert kell, hogy legyenek ilyenek.

Ezek az életünk öröm forrásai.

Ez a "gyakorlat", az öröm pillanat tudatosítása, arra is megtaníthat, hogy ne másoktól várjuk, hogy örömöt szerezzen nekünk, hanem találjuk azt meg mi magunk.

Lehet ez egy nyári naplemente emléke, az őszi színes táj, gyermekünk arca, saját tükörképünk látványa, kedvesünk mosolya, vagy csak egy gondolatban való találkozás vele.

Egy séta közben látott madárraj, azok csivitelése, kedvenc állatunk üdvözlése, egy nyíló virág látványa és még mennyi szép pillanat lehet és van életünkben ami mellett csak úgy elmegyünk, nem tudatosítva azokat.

Aztán, miért is ne lehetne ez egy triviális dolog, mint egy jó étel élménye, mikor kimerülten, farkaséhesen végre előttünk az étel.

Jut is eszembe a mai cukkinikrémleves a pirított, teljes kiőrlésű lenmagos zsemlével, amit főztem.

Ajánlom magamat! :) Olvassátok el ezeket a régebbi írásaimat!

https://magyarkamargit.blogspot.com/2014/09/to-folott-suttogo-szel.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2018/09/teazas-kicsit-maskent.html

https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/02/nem-csak-bojti-idoszak-miatt-jutott.html

Elfogadás

"A gyermek olyan, mint a tükör. A szeretetet nem kezdeményezni, de visszatükrözi. Ha szeretetet kap, viszonozza azt, de ha nem kap szeretetet, nincs mit visszatükrözie." Dr. Ross Campbell

November van, vagy ahogy őseink mondták: Szent András hava, őszutó, enyészet hava. Ekkorra visszavonhatatlanul megérkezik az ősz. A Nap már távol van a Földtől, nem tudja azt felmelegíteni, szárítani, ezért aztán jellemzően hideg, nyirkos, szeles az időjárás. A formaátalakító természetszellemek a köd leple alatt megváltoztatják a tájat, lassan aludni tér a természet. 

"Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik."

A természettől sokat tanulhatunk, hiszen annak részei vagyunk. Keressük vele a harmóniát!

Legjobban tesszük, ha mostantól mi is kicsit visszavonultabban élünk, több időt töltünk szemlélődéssel. Álmaink a jövőnk csírái.  Petőfi azt írja "Itt van az ősz, itt van ujra" című versében, hogy a természet télen álmodja meg tavaszt és kíván ehhez szép álmokat. 

Célszerű hát nekünk is szép álmokat szőni! Ismerjük be vágyainkat, igényeinket! Szeressük magunkat...

Ma van Halottak napja, mikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Az elmúlás, a halál csak az anyagi létre igaz. Lelki síkon öröklétről beszélünk.

Ha egy szerettünk elment, meghalt, miért ne szerethetnénk ezután is?... Sőt, van, hogy nem tudtunk szeretni valakit életében, de halála után feloldódnak a vele szembeni engesztelhetetlen érzéseink, megváltozik a kapcsolatra való rálátásunk, megbocsájtunk és már szeretettel gondolunk az illetőre. Lassan átírjuk a múltat... gyógyulunk és gyógyítjuk a kapcsolatot.

Marlon Brando "E dalra tanított anyám" című önéletrajzi regényében olvastam, hogy pszichológusával beszélgetett arról, hogy apjával való rossz viszonya mennyi lelki fájdalmat okozott neki. Aztán idősebb korára megbékélt ezzel, elfogadással lett a dolog iránt. A pszichológusa erre csak annyit mondott, hogyha ezt érzi, akkor a dolog így, már rendben van...

Aztán Jane Fonda "Eddigi életem" című regényében panaszkodik Katharine Hapburnnek apja vele való rideg viselkedése miatt, mire Hapburn nagyon bölcsen azt mondta, hogy úgy kell viszonyulnia az apjához, (egyébként mindenkinek mindenkihez) hogy az, a tőle telhető legtöbbet adta. Csak ennyije volt... 

Másutt, egy spirituális lapban pedig arról cikkeztek, hogy a szülő - gyermek (ember-ember közötti) kapcsolatban látni kell, hogy honnan érkezik az a szülő (ember). Ki tudja Ő mit kapott. Ölelték-e valaha, kapott-e melegséget, dicséretet, biztató szavakat. 

Voltak nekem is belső megoldatlan problémáim a szüleimmel, apámmal kapcsolatban, de lassan feloldottam ezeket a blokkokat, és megláttam Őket a saját szememmel. Megláttam bennük az Embert. 

Éppen a napokban történt. 

A konyhában törölgettem a ritkábban használt nagy vágódeszkámat. Jó pár évvel ezelőtt kaptam édesapámtól, az akkor talán jelentéktelennek tűnő ajándékot. Egy praktikus ajándék az apától, a már feleséggé és családanyává lett lányának.

De most hirtelen más megvilágításban láttam meg a dolgot. 

Egy APA ajándékát tartottam a kezemben. Egy olyan apáét, aki, amikor kitalálta és megcsináltatta ezt a hétköznapi tárgyat, pontosan tudta, hogy ezt akkor is fogom használni, amikor Ő már nem lesz  ezen a földi síkon és biztos volt abban, hogy amikor előveszem, akkor gondolok rá. 
Mit mondhatnék-e felismerés után? 

Szorosan magamhoz öleltem Őt. Hálatelt szívvel. Igen. A lélek halhatatlan világában...

Namaste