Ő IS TEN

Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon.  A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.

- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba. 

Elszenderedtem,  ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.

Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.

Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba. 

Kárpótol az mindent...

Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem  nagymama. 

Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban. 

Na! Minden kész. 

Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.

Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.

Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek. 

Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott. 

Egy dallam kúszott a fülembe.

Tente baba tente,

Aludj kis Levente.

Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.

Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás. 

Ten te. 

Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.

Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom  ennek igazát.

Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind  Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!

Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.

A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni. 

A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy  Öregisten. A hun  szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.

Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.   

          

Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.

Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.

Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.

Igazán  csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.

Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.

Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.

* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/

** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat.  Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.

Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.

Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket

"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."

Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."

*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:

Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."

 Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes

Bál a Vajdaságban

Palicsin jártunk, így volt szerencsénk megint megtapasztalni a schengeni határon való átkelés minden kellemetlenségét. Másfél - kétórás várakozás, a 6-7 kapuból csak 4 -ban volt beléptetés, holott igen erős a forgalom a Balkán Európa között.

Na, csak semmi zsörtölődés, türelem, türelem! - intettem magamat, holott tisztán láttam az évtizedek alatt, itt semmit nem javult emberietlenséget...

Inkább fölemeltem az ég felé a tekintetemet és csodáltam a közeli Tiszáról és a tavakról felszálló darvakat. Hallgattam kurrogásukat és figyeltem ahogy ezek a csodálatos, hatalmas madarak spirálisan egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, majd a vezér madár után szépen besorolva V alakban felveszik vonulási alakzatukat.

Éppen mostanában olvastam, hogy idén évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségű, becsülten 160 ezer  madár érkezett, hogy a hosszú vándorútjuk során megpihenjenek hazánkban.

Tekintsük ezt szerencsének! 

Ugyanis a Japán mitológia szerint a darumadár a jószerencse, az áldás, a béke, a hűség, a becsület jelképe, de mindenképpen valaminek a beteljesülését fejezi ki.

A magyarságnak is mindig fontos volt. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.

Bálozni voltunk a Vajdaságban. A zenészek húzták a talp alá valót; egy magyar dal, egy szerb dal, ahogyan itt ez illik; mi pedig roptuk a táncot hajnalig. A csárdás és a kóló, a pop és a rock jól megfértek egy fedél alatt.

Tudjátok az elcsatolt országrészek magyarsága nagy tanításokat képes adni. Az elfogadásról, ami nem a beletörődést jelenti. A népek egymás iránti toleranciájáról, az alkalmazkodásról, a megmaradásról. A vajdaságot jellemző sokszor kettős, hármas identitás (magyar, sváb, szerb) melletti magyarnak való megmaradásról.

Hajnalodott. Indulni készültünk. Már felöltözve mentünk elköszönni a vendéglátóinkhoz.

Ne! Ne! Még ne menjetek! Most jön a legjobb! - mondta Timike és már húzott is vissza bennünket.

A zenekar előtt álltak a vajdaságiak. A fiatal zenészek már húzták az "Ott ahol zúg a négy folyó" című dalt.

Mindenki énekelt.

https://www.youtube.com/watch?v=b-TyigVyfIk

Ma van advent első vasárnapja. Gyújtsunk egy gyertyát, és ne feledjük, hogy advent első hetének lelki gyakorlata az igazságosság. Elsősorban önmagunkkal legyünk igazságosak, a többi jön magától. Áldott adventi napokat, ünnepet kívánok!

Arad

Előző bejegyzésem reggelén, ami október hatodikán volt, a naptárra nézve rögtön az Aradi vértanúk jutottak eszembe. Magamban meg is jegyeztem, hogy a nagy nemzeti emléknapok kitörölhetetlenek a mi nemzedékünk tudatából. (A későbbi korosztályról már nem tudok nyilatkozni.)

Szóval, megemlékeztem magamban róluk. 

Nem gondoltam egyebet írni, akár ennek kapcsán is, mint amit olvashattatok: a magyarság melegszívűségét, kulturális értékeit, valamint hazánk kifosztottságát.

Most mégis le kell írnom az 1848-49-es szabadságharcunk legnagyobbjainak neveit, azért, hogy rámutassak a neveik alapján, hogy ez az ország, ez a nemzet, a Kárpát medence mindig is befogadó volt. Hogy nem a beszélt nyelv, vagy név alapján ítéltetett, hogy ki a magyar. 

A szív döntötte el. 

Magyar az, aki magyarnak vallja magát. 

Nagyon is hiteles tőlem ez a kijelentés, hiszen édesanyám családját Fekete-erdő vidékéről (Schwarzwald) Mária Terézia telepítette be, sok más német családdal együtt; és ómamám elbeszéléseiből tudom, hogy magyarnak vallották magukat, akként éltek és éreztek.

Hát lássuk nagyjaink neveit, és lássuk emberi nagyságukat az 1849 október hatodikán Aradon, utolsó szó jogán tett kijelentéseik alapján.

Barabás Miklós litográfiája

Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

Schweidel József:
A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak az igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
Megértik ezt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Damjanich János:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Pöltenberg Ernő:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác:
Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


Azt olvastam valahol, hogy az orosz lélek, olyan mint a Volga folyó, hatalmas, széles és nyugodt.
Fogalmazódik bennem, hogy milyen is a magyar lélek... az égi lánghoz biztos közel van.

Kárpátia: Az utolsó szó jogán https://www.youtube.com/watch?v=zx-J-35gPjA

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.

Naplegenda

"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda

Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.

A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*

Naplegenda:

https://www.youtube.com/watch?v=LE1b3_77QP0&list=PLPNhpb8K6BMAFb3ZiIfpBTM_-Uw4OoPhk&index=1

* Tejút

Csillagösvény: http://kurultaj.hu/2017/07/csaba-kiralyfi-csillagosvenye-hadak-utja/

Lejárt az idő...

"Tiszteld a múltat és éltesd tovább" Kőrösi Csoma Sándor

Erdélyben, illetve Partiumban, Kalotaszegen* jártam. Csodálatos tájegység, óriás dombok és hegyek ölelésében fekvő, elvarázsoló kis falvak, kedves emberek láthatóan élő magyar néphagyományokkal.

40 éve járok vissza-vissza a ma Romániához tartozó történelmi magyar területekre.

Van ott valami... valami megfoghatatlan, amiért az ember újra és újra nekivág és átkel a Királyhágón. Pedig nem fogadja az embert az általam nagyon kedvelt osztrák nettség, a mindenütt és mindenben látható gemütlichkeit, a kifinomultság.  Ellenben fölérve a Királyhágóra, - ami éppen annyi időre van innen Budapestről, hogy a korán indult ember szívesen bekapjon pár meleg falatot -  az éttermek bármelyikébe lépve rögtön megérkezünk Romániába.

Vajon mi lehet a pacalleves angol, vagy román neve? - néztem az étlapot...

Kalotaszentkirályi szállásunkról kirándoltunk Alszegen, Felszegen, és elmentünk Nádasmentére, Kós Károly szülőhelyére Sztánára. Mindenütt tetten érhető a magyar múlt. Várainkat elpusztította a habsburg, de a szórványban lévő piciny falvakban található templomok, parasztházak, temetők a bennük található róvások, ősi írásunk jól mutatja ősiségünket e földön.

Van nemzeti karma is, nem csak személyes, emberi. Nekünk magyaroknak a megmaradás nagy feladatunk.

Csak pár hete láttam Mária Terézia életéről szóló filmet, ami szerintem hiányt pótló, mert van Tudorokról, Borgiákról, csak Európa egyik legnagyobb uralkodóházáról, a Habsburgokról nem készült eddig sorozat. 

Most két részben láthattuk az 1700-as évek közepét, benne a Szent Koronával az akkori koronázó városunkban, Pozsonyban (ma Bratislava) megkoronázott II. Mária királynő, Mária Terézia Ausztria 

Főhercegnője életének egy nagyon fontos szakaszát.

Számomra legbeszédesebb rész, mikor országa a franciák, a bajorok és a poroszok által szorított helyzetbe kerül, mert azok elutasítják a Pragmatica Sanctiót, Ő a magyarokhoz siet katonai segítségért országa megmentéséért. Miután a pozsonyi országgyűlés előtt apja néhány magyarellenes intézkedését visszavonta, adómentességet adott a nemeseknek, a magyar urak hűségüket és támogatásukat adták neki.  Évekig több ezer magyar ontotta vérét Mária Terézia koronájáért, az osztrák birodalomért.

Eközben mit kaptunk mi magyarok? 

A 16 gyermeket szült Főhercegnő rendeletet hozott, melyben minden foggal és hat ujjal született gyermeket be kellett jelenteni és ki kellett végezni!!! Ez a jó anya és királynő, Mária Terézia még templomaink kazettáin is, ha hat ujjal ábrázolt alakot láttak, átfestette öt ujjúra. Írásunkat a róvásírást betiltatta, elégetette.

Hogy miért? Mert Ők táltosok.
A táltosok a magyar ősvallás, - ami nem pogányság! - a magyar népi hitvilág főpapjai, testi-lelki gyógyítók, látók, igazságtevők.

A táltosok természetfeletti erővel rendelkeznek, legyenek nők, vagy férfiak. Sorsuk Isten által  elrendelt, "elhívást" kapnak. Születésüktől fogva vele EGY-ségesek, Erősek.
A táltosok külső jelei, hogy több ujjal, többlet csonttal, foggal születnek. 

Elhívatása szolgálni egy nemzetet, vagy akár a világot. Megmenteni azt lelki, és, vagy fizikai értelemben.

A táltosok érthetően minden korban nagyon nagy tiszteletnek örvendenek a nép körében. 

Ennek tudatosításával mesélem el nektek a következőket.

Még világos volt mikor megérkeztünk Kalotaszentkirályra. Gyorsan kipakoltunk és már indultunk is körbejárni a falut. Megcsodáltuk a szép faragott fabetétes házakat, rácsodálkoztunk a száz évesnél  idősebb düledezőn is szemet gyönyörködtető kékre meszelt házakat, a  református templomot, a Kalota patakot.  

A hat ujjal született, (de gyermekkorában eltávolították azt) Ady Endre lépte nyomában jártunk... 

Kérlek olvasd el ezt a versét: A Kalota partján http://epa.oszk.hu/00000/00022/00154/05056.htm

Lásd a versben megidézett pompás magyarokat, az ékes, leesni áhító pártákat, s a már leesettek helyére felkötött szép kendőket.

                           

                           

Ahogy átsétáltunk a Kalota patakon, -  mert mára már csak patak az a valamikori folyó -, lassan elérkeztünk a faluházhoz. Nagy szerencsénkre vele átellenben lakik a polgármester, akinek felesége Póka Ilonka az egyik "kulcsos" a faluházhoz és akit otthon  találtunk. Kapta azonnal a kabátját és már nyitotta is a szép kis múzeumházat. 

Az utcai szobában többek közt egy bölcső, egy emeletes faragott ágy gyönyörűen bevetve, ami annak idején akár három generációnak adott egy időben nyugodalmas álmokat. Alul az öregek, középen a fiatal pár, felül az apróságok.

                                       

Foganás, születés és halál pár négyzetméteren. Mennyi egymás iránti tisztelet, alázat, szemérem kellett itt legyen!... Ez volt a Család.

Póka Ilonka elmondása szerint, azonban volt még valaki velük, köztük. Minden magyar házban a falon ott lógott és gyakran még ma is ott lóg II. Rákóczi Ferenc ** Erdély és Magyarország fejedelmének képe.
II. Rákóczi Ferenc a Rákóczi-szabadságharc vezére, aki a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. Nem koronáért, fejedelemségért, címekért, hanem a magyarság megmaradásáért.

A nemzetmentő...

Mányoki Ádám: II Rákóczi Ferenc képmása

Lejárt az idő, hogy behunyt szemmel éljünk mi magyarok. Tiszteljük múltunkat és éltessük tovább, ahogy Kőrösi Csoma Sándor tanácsolja! Lássuk meg kik is vagyunk valójában! Forduljunk a személyes, a nemzetünk és a világ sorsának jobbá tételéért tőlünk magasabb erőkhöz. 

Legyen példaképünk e nagyság, II. Rákóczi Ferenc fejedelem akinek szállóigévé vált máig érvényes  jelszava: 

                                               Cum Deo pro patrie et libertate! 

                                       

                                                               Istennel a hazáért és a szabadságért!

  

Talán nem véletlenül van a lovasszobra a Parlamentünk és belül a Kupolacsarnokban a Szent Korona mellett.

Kalotaszentkirályról: https://www.welcometoromania.ro/Folclor/Folclor_Sancraiu_m.htm

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Kalotaszeg#Kalotaszeg_n%C3%A9pi_%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szete

**https://hu.wikipedia.org/wiki/II._R%C3%A1k%C3%B3czi_Ferenc

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...

A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.

Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 

Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.

Időutazunk.

A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.

A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).

Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 

A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.

A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.

Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 

A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 

Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.

Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...

A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.

A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 

Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *

De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

RÁnk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.

A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  

Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!

Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 

Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 

George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...

Halleluja, 

Hare Krisna, 

Krisna Krisna,

Háré Háré,

Guru Ráma,

Guru Visnu,

Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.

Ráma Navami

Tegnap este  a Bharata Kultúrtérben voltam India egyik legnagyobb ünnepének szertartásán, pudzsáján a Ráma Navamin. Ez az ünnep a Visnu Avatara,* Ráma Isten Király születésnapjának ünnepe. 

Ráma a legősibb hindu eposznak a Rámajánának** hőse. 

Valahogy úgy képzeld el ezt a történetet, mint a mi Arany Jánostól származó Rege a csodaszarvasról erdetmondánkat, csak pár ezer évvel korábbi történet. 
A szertartáson ott volt Paramadvaiti Swámí Maharádzs, akinek most jelent meg magyar nyelven egy könyve, amelynek magyar címe: India Gangesz-parti mosolya

Az ajánlás szerint : " a könyv magában rejti India megigéző erejét, a Gangesz ősi morajlását, a mesterek örök érvényű bölcsességét." 

De miért és hogyan kerülök én Indiához ilyen közel, én aki annyira magyarnak érzem magam lelkemben? -teszem fel egyre többször a kérdést.  Persze tudom, hogy a lélek sem nem magyar, sem nem indiai, vagy hottentotta.

A válasz a tudatban rejlik. A tudat életeken átívelő, örök.

Nos, kinyitottam Paramadvaita Swámí könyvét és a következő idézetet találtam az első lapon:

"Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában." Kőrösi Csoma Sándor

Kőrösi tudta, mert sok évig élt keleten, kereste az őshazát, ahonnan Attila*** népe, mi magyarok származunk. 

Küldetése volt ez. 

"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn-magyar elmélet mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."

Érdekességként említem, hogy bár a legtöbb írás nem említi, de Attila, hun királyunk az Indiai Bihorban született.

*http://hinduism.about.com/od/art/ss/10avatars.htm#step1

**https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1m%C3%A1jana

***https://hu.wikipedia.org/wiki/Attila_hun_kir%C3%A1ly

Fiastyúk

Egy spirituális témájú beszélgetés során egyik ismerősöm kifakadt egy szkeptikus megnyilvánulása után, aki szerint a darwini evolúció az egyetlen magyarázat az emberi faj létezésére - márpedig az én őseim biztos, hogy nem a fáról másztak le, én nem a majmoktól származom!
Hááát!?
Csak emlékezem...

Még csöpp gyermek voltam. Egy Duna menti kis faluban éltünk. Esténként, mikor édesanyám a ház körüli teendőit végezte, akár a kotlós körül a kiscsibék, én mindig mellette voltam.
Segítettem neki. Még ha nem is a szó fizikai értelmében. Sokszor elég a jelenlét, egy szerettünk jelenléte, hogy könnyebben menjenek a dolgok.
A négy gyermek mellett végtelennek tűnő munkája volt, mégis jutott idő ránk. Mesélt, énekelt, játszott velünk.
Nyáron, mikor besötétedett, sokszor kiültünk a koromfekete falusi égbolt alá kémlelni a csillagok járását. Ez  jó pihenés volt. Egy feloldódás, amit mai ésszel meditációnak neveznék.
Felmutatott a csillagos égre - látod, az ott a Nagy Göncöl, arra van a Tejút, és nézd csak ott van a Fiastyúk, az ott, egy kupacban - és én tátott szájjal bámultam, szívtam magamba az Univerzum titkait.

Mintha csak tudott volna valamit... a Plejádok, vagyis Fiastyúk a Bika csillagkép részét képezi és Ő a bika jegyében, májusban született.

Azóta is szívesen kémlelem a csillagos égboltot. Rajta a Hattyút, a Delfint, a Szekerest, az Oroszlánt és a Corona Borealis csillagképet, mely félkörívű alakját a Magyar Szent Korona mintázza.
Megkeresem ragyogó téli estéken a Szíriuszt, mely az égbolt legfényesebb csillaga és a legszebb téli csillagképet, az Oriont, ami a magyaroknak Nimród, az Ősatya.
 

Ha érdekel, hogy a csillagok miként hatnak létezésünkre, ajánlom elolvasásra Dr. Czeizel Beatrix - Greskó Anikó; Csillagnemzetségek - Lélekcsaládok című a Tejút Galaxisunk kozmikus történelmének művét.
Ez igazi átlényegülés lesz.

Namaste

Fotó: Kagaya