Dob - SZER*da

Ébredezek.
Tudatomban az álmom. Próbálom lefordítani az ott történteket a hétköznapi tudatosságom számára.
Többé-kevésbé sikerül.
Hosszan, mélyen  belégzek. Megfigyelem ahogy a prána feltölti a testemet, majd lassan kilélegzek.
A csendben megfogalmazatlanul is ott a mantrám, a szer, mely az egységhez, a Teremtőhöz vezet.

So - Ham.  A lélegző, lélekző mantra. Én az vagy-ok!

Átgondolom a napi teendőimet, (ami később borul kicsit a rám törő íráskényszer miatt), majd felkelve szélesre tárom az ablakokat.
A keleti oldalon kinézek. Ragyog a Nap. Belenézek egy pillanatra, majd anjali mudrába összezárom a tenyeremet.
Az anjali -, vagy namaste mudra ráirányítja figyelmünket arra, hogy minden emberi cselekvésnek összhangban kell lennie az Univerzum törvényeivel, kifejezi minden ember egyenlőségét és
egyben tiszteleg a mindenkiben élő Istennek.
Lehunyom a szememet és zengetek.

Om
Bhur Bhuva Svaha
Tat Savitur Varenyam
Bhargo Devasya Dímahi
Dhiyo Yo Nah Prachodayat

Om, Shanti, Shanti, Shanti

Mind három világot (szellem, lélek, fizikai) beragyogó Legfelsőbb Fény világosítsa meg tudatunkat, és vezesse értelmünket az erényesség útjára!

Béke, béke, béke.


Csendben vagyok. Hallgatom a mantra belső zengését.
Figyelem a külső visszhangot.
Egy galamb hangos búgása a közelben.
Kinyitom a szememet, hogy ismét a Napba nézzek. Egy balkáni gerle repül be a képbe...


Szerda van, a hét közepe. A gyerek mondóka dallama kúszik a fülembe:
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda.
https://gyerekdalokesmondokak.hu/cickom-cickom



http://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/vasvary-toth-tibor-magyar-ostorteneti-etimologiai-szotar

* "szer" az egyik legősibb magyar kifejezés. Így hívták az ország (a Kárpát-medence) közepét.
Ma Ópusztaszer. Itt kötöttek az ősmagyarok szerződést... tartották az első országgyűlést. A szó benne van a szeretet, a gyógyszer és sok más szavunkban is. A szeretetnek ez az alapja (a "szer"-  középpont, egy-s-ég**), mint ahogy mindennek a szeretet az alapja. Ez árulja el a magyar lélek igazi és legbensőségesebb arculatát. Ez a csodaszer.
** saját megjegyzésem

Dob-Szer-Da: https://www.scribd.com/document/342352235/Szinia-dob-szer-da-pd

Namaste

Egy-s-Ég

"Hidd el, hogy azt is lehet szeretni aki vagy... nem csupán azt, akit játszol." A.J. Christian

Már Ébredeztem ez idő tájt.

Önmagam felismerése, teljes elfogadása felé a következő élményemmel hétmérföldes csizmával léptem egyet az  ÚTon.

Öt óra volt. Pirkadott...

Még aludtam, mikor a tér zengte édesapám hangját... Szólított: "Márikám". 

Nem, nem a füleimmel hallottam ezt, - hiszen több száz kilométerre volt ekkor tőlem és bár nem tudhattam, Ő már át-át lépett egy másik létezésbe, - hanem felfogtam, érzékeltem finom érzékelés szintjén.

FELÉBREDTEM.

Ez a tapasztalás elvezetett az egyik legmagasabb szintű szádhanámhoz.* 

Leomlott a függöny. Ettől kezdve egyre tisztábban Láttam apámat és önmagamat.

Láttam szeretetét, amit vakságom miatt addig nem láthattam és megláttam  szerethetőségemet  is arcában... 

A szeretetnek sok arca van, de számos esetben egészen másként nyilvánul meg, mint ahogy azt mi elvárjuk...

A lelki vakságot legtöbbször körülményeink okozzák. Míg bölcs-Ő-ben ringunk, tudásunk van. Aztán környezetünk befolyása miatt elveszítjük  hozott bölcsességünket, 'tisztánlátásunkat' és csak eltorzult tükörben látjuk egymást. 

Ezután pár napra apám kilehelte lelkét, elköltözött e világból. 

Nővéremnek, - aki végig mellette volt, - ősi szokás szerint mindenről rendelkezett. Beszélt arról is, hogy várja a születésnapi köszöntőket... Később megértettem, hogy a születésnapi köszöntőket Ő már egy másik síkon várta...

Aztán megvárta míg fiai elé járulnak, s mikor elsőszülöttje, bátyám, Árpád megérkezett s megfogta a kezét, egy sóhajtással elment. 

Épp azon az októberi napon, amelyiken 87 évvel azelőtt Krisztus nevében megkeresztelték...

Namaste 

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1dhana
  https://www.youtube.com/watch?v=Bi5uzC5hLUM