Petőfitől

..." És hol van az oszlop?... elesett!

El kellett esnie,

Mert hazugsággal volt tele.

Az idő igaz,

S eldönti, ami nem az."... 

(Petőfi Sándor) 

NŐ-véremnek

Mottó: " Az, hogy ép testben ép lélek lakozzon, együtt kell működni a kígyóval." Samael

Kedves Kriszti! 

Megint tanúbizonyságot adtál született gyógyító aspektusodról. 

Igen, vannak akik napi nyolc, tíz órában terápiát tartanak és vannak akik létezésükkel képesek másokat lelkileg segíteni. Mindegyik egy másik szint. Ha a gyógyító energiáinkat forintosítjuk, elmozdulunk az anyagi sík felé. Vesztünk valamit a magasabbal való kapcsolatból, az Isteniből.  

Vannak emberek, akik másokat meg tudnak hallgatni. Csak úgy. Akár az utcán egy elejtett szóra való rámosolygással, együttérző biccentéssel. Ölelj Te, akár így, ha már téged nem ölelnek. Előbb-utóbb visszatér hozzád.

Az villant be olvasva blogodat, hogy anyámnak én voltam a meghallgatója. 

De ki volt az apám meghallgatója!? A férfiak nem beszélnek lelki fájdalmakról, de közvetítik azt. Akár tettekkel, vagy finomabb energetikai szinteken. Azt olvastam Váradi Tibor Szellemtanában, hogy a bántás szeretetért való könyörgés...Gondoljunk csak arra, hogy már az oviban így van. A fiúk meghúzgálják a nekik tetsző, velük nem foglalkozó lányok copfját...akkor biztos figyelmet kapnak!

Gyermekként sok fájdalmat szívtam szivacsként magamba, és raktároztam el, mert akkor még nem tudtam jól kezelni ezeket a dolgokat. Máig tisztítom anyám és apám fájdalmait magamból. Sőt minden felmenőm fájdalmát, hiszen a DNS-em róluk szól.

                         

A Shaktiról 

Áldás. 

Eleinte a gyökér -,  szakrális - és napfonat csakrából felhoz, tisztít. A szívcsakrát elérve, az ember tisztánlátóvá, igazlátóvá válik. A szatja, az igazság követése nem engedi az ártást, az ahimsza törvénnyé válik. 

"A tudatosság összes funkciója ágy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk, - gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak, - a kundalíni-erő működési. 

A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." , - írja Szvámi Véda Bhárati a Hatha jóga filozófiája című művében. 

Ajánlom magamat:

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/09/mit-jelent-nekem-joga.html

Egyszer azt kaptam az Égtől, hogyha valakinek nincs több ideje, utolsó körös a földi létezésében Mestere már nem finoman csiszolgatja, formálgatja, hanem bedobja egy mozsárba és alaposan összetöri. Tudod, mint a mesében a táltosokat! És hogy ki a táltos?! Hát aki több csonttal születik, vagy foggal jön a világra. Ezek külső jegyek. De van egy belső, nem látható jegye, ez pedig a TELJESSÉG! 

A teljesség, mikor a női és férfi energiák kiegyenlítődnek és ekkor a shakti az Istennő energiája elindul fölfelé a szusumnában, a központi nádiban.

http://www.spiritualresearchfoundation.org/hu/kundalini-jelent%C3%A9s

Szóval ez az androgün létezés. Tiszteld magad!

                                                     

Lásd, hogy mindnyájan ördögiek és angyaliak vagyunk. De van olyan tudatosság, ahol már dönthetünk kiből kérünk és kiből nem. A neved, amit Te választottál erre a leszületésedre, nagy segítségedre van! :)

http://www.nevenapja.hu/nevnapok/krisztina_nevnap.html

A kecske, szimbolikáját tekintve a termékenységgel függ össze.

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#

Nézd csak meg a fotót, amit feltettél. A kígyók nem éppen a shaktit, a megtermékenyítő energiát jelentik? Ne akard magad patás ördögnek látni. 

Igen! Tiszteld magad! Az emberek 1%-a, ha rendelkezik  Shaktival. Nem én mondom. 

http://www.mithogyankell.hu/kapcsolatok/67/parkapcsolat/1087_mit-jelent-a-tantra

Az epilógusodhoz:http://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2017/06/12/a-benned-elo-lilith-a-felebredett-no-titka/

Meleg, szívbéli öleléssel. 

Barátok közt?

Lányom, Dorka meséli, hogy tiszta Barátok közt hangulat volt a házukban.
Egy pasas üzenetet írt  ki, megszólítva az ott lakókat.  Reggel a lakók összefutottak a bejárati ajtónál lévő üzenetnél és témáztak az olvasottakon.

Előzményként tudni kell, hogy körülbelül két hete az illető (az üzenet író) bekattant. Szó szerint. Az egyébként normális lakótárs napokig csak állt az udvaron, az utcán alig öltözötten, néha karjait az ég felé tartva beszélgetett csak úgy, valakikkel. Láthatóan egyszerűen "nem volt otthon".  

Az általa kitűzött papír szerint, valaki a házból feljelentette, aminek következményeként rendőrök jöttek érte. Összesen hat, akik leteperték, majd pszichiátriára vitték, ahol napokig lekötözve tartották, majd miután kiderült, hogy nem "diló"hazaengedték. 

De akkor mi okozta, azt a furcsa viselkedést, ami cseppet sem volt normálisnak nevezhető? Sőt a lakókban félelmet keltett. Dóri mesélte, hogy a kisgyerekesek, de még ő, - aki beszélőviszonyban volt vele, -  sem mertek az udvaron elmenni mellette, annyira kiszámíthatatlannak nézett ki.

A kérdésre mindenki próbáljon maga választ adni...

Sajnálom ezt az embert. Csalódott valakiben, majd a realitásoktól egy másik világban keresett menedéket. De mint az eset is mutatja, megoldást nem talált ott rá.

Aztán eszembe jut M. Márta, aki, ha nem is kimondva, de gyógyítónak tartja magát. Mexikói élményei alapján tartott előadásán beszélt arról, hogy az ott élők, gombácskák és egy bizonyos kaktusz elfogyasztásával, a jelenlévő sámánok segítségével utaznak más világokba, ahol szellemükkel találkoznak és ahonnan szellemükben megerősödve, lélekben gyógyultan érkeznek vissza.

Hozzátette M. Márta, hogy lehet ezt csinálni, szinte bátorította a jelenlévőket, habár maga is megjegyezte, hogy az utazás nem veszélytelen, hiszen dimenziók között el lehet tévedni. A kint járó lélek nem biztos, hogy visszatalál a fizikai testbe.
Ez különösen igaz akkor, ha nem érzi  magát az ember jól a bőrében. Vagyis, például, a fent említett esetben, amikor el akar valaki menekülni a napi problémáitól, mert lelkileg nem tud megbirkózni vele.

Csak szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy cseppet sem veszélytelen a különféle hallucinogének használata!

És még  valami! Ha bárki aki gyógyítónak vallja magát, szereket használ, vagy használt, az nem a tiszta úton jár.


Ha lelki, testi nehézség adódik az életünkben, keressünk igaz gyógyítót. Ne hirdetések alapján! Inkább kérdezgessünk a környezetünkben, hallgassunk intuíciónkra. A jó segítség megérkezik, mert:

"Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani (Az Anya Szavai)

Namaste

Advent IV. - a bölcsesség

Mottó: A bölcs mindig erős.  Hitopadesa*

Bár advent negyedik hetének szellemi feladata a bölcsesség erényének megszerzése, mégis az adventi erények közül az ókor etikája a bölcsességet teszi első helyre, hiszen bölcsesség szükséges ahhoz, hogy az előző három erényt - igazságosság, mértékletesség, bátorság - gyakorolni tudjuk.

A bölcsesség a csendben rejtőzik. De joggal kérdezzük: mi a csend? 
A csend a szemlélődés ideje, az élet értelme fölötti meditációé. A csend terében az intuíció által válaszokat kaphatunk a múlt, jelen, jövő tisztázására, ezáltal jobban megértjük sorsunkat, önmagunkat és embertársainkat.

A bölcsesség nem egyenlő az intellektussal, az eszességgel, sokkal inkább egy szellemi képesség, hogy adott helyzetben jól és jót cselekedjünk, hogy a dolgok mögé lássunk és az ok - okozatot feltárjuk.

A bölcsesség a megérzést és a megértést egyesíti és növekszik a tapasztalataink által. Segít abban, hogy az életünket saját kezünkbe véve, azt mi magunk irányítsuk, ne pedig mások tanácsaira hagyatkozzunk.

A csend eléréséhez nem szükséges kolostorba, remetelakba, drága elvonulóhelyre menni, hiszen problémáinkat oda is magunkkal cipeljük; hanem a bensőnkben kell egy olyan teret teremteni, ahol összeszedetten, - mások véleményétől, a megoldandó szituációtól kis távolságtartással, a  belső vezetőnk, szemlélőnk, a buddhi segítségével - meg tudjuk hozni a helyes döntést...

Így ír erről Osho:

"A belső vezetőt nevezem én szemtanúnak. Ez a te dharmád, (igazság,törvény) a benned élő buddha. 

Ébreszd fel ezt a buddhát, és egész életed áldást és boldogságot fog sugározni. Örömtől és az isteni minőségtől fog ragyogni egész életed - most elképzelni sem tudod azt a ragyogást. 

Ez olyan, mint a fény. Sötét van a szobádban, de hozz csak be egy kis fényt! Egy kicsi gyertya is elég, és a sötétség egy szempillantás alatt eltűnik. És ha már van gyertyád, akkor megtalálod az ajtót is. Már nem kell azon töprengened, hogy vajon merre lehet az ajtó. Csak a vakok töprengenek azon, hogy merre van az ajtó. Ha van szemed, és van egy kis fény is a helyiségben, akkor nem gondolkodsz. 
Vagy mielőtt kimennél, te töprengsz azon, hogy hol találod az ajtót? Nem, egyszerűen csak felállsz és kimész. Egyetlen gondolatot sem vesztegetsz az ajtóra. Nem kezdesz tapogatózni utána, nem mész fejjel a falnak. 
Egyszerűen csak látod, hogy ott van és gondolkodás nélkül kimész rajta." 

https://www.youtube.com/watch?v=3ep4Y16cWeg

                                                                                                                                                       

Namaste

*http://www.kislexikon.hu/hitopadesa.html 
http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Advent III. - a bátorság

Most, hogy a TÉL megrázta egy kicsit a szakállát mindjárt jobban érzem karácsony közelségét, közelebb hozta hozzám az ünnepeket. Szívesebben lógatom fel az ablakomba a hóval díszített dekorációkat, amitől eddig hó és igazi hideg híján idegenkedtem. 

Nekem olyan illúzió romboló hó nélkül várni a karácsonyt, mert gyerekkoromban ilyenkor már méteres hóban szánkáztunk. A fiúk bőrszíjból hámot készítettek a nagy vadászkutyáinknak, szánkó elé fogtuk őket, aztán  uzsgyi. Fáradhatatlanul, sötétedésig kint voltunk és emlékszem milyen jó volt megérkezni haza a konyhába - ami az otthon fényes, meleg lelke volt, - anyánkhoz, akivel meghitten, remekül eltöltöttük az estéinket ott, ahol sütött, főzött, varrogatott, vasalt, néha énekelgetett, mi pedig körülötte. 

Emlékszem, ahogy készültünk karácsonyra. Együtt csináltuk a darálós-vaníliás kekszet. Most is látom, ahogy óvatosan tartom a markomat a daráló szájánál, vezetem a tésztát a tepszibe, (mifelénk tepszinek mondják) majd egyformákra darabolom, s miután megtelt a tepszi, anyu beteszi a sparhelt sütőjébe, és mi izgatottan várjuk, hogy elkészüljön és még melegen megkóstolhassuk.

Manapság inkább mindent megveszünk. Nem adunk magunknak időt a saját kézzel készített dolgokra, a kreativitásra, így nem is élhetjük meg az ebből fakadó örömöt, pedig harmóniánk visszaállításában nagy segítség lenne. Ma az ész uralta (bal agyfélteke) világban elsorvasztjuk intuitív női (jobb agyfélteke) oldalunkat. Ez kibillenéshez vezet. Minden kreatív tevékenység, - az álmodozás, éneklés, zenélés, tánc és a kézzel készített, mint díszítés, főzés, sütés, festés, varrás, hímzés és még mennyi minden fiús tevékenység, mint pl. fúrás-faragás - közelebb visz önmagunkhoz.

Idén már anyu nélkül kopogtat a karácsony, de milyen érdekes, hogy Ő a létezésével tud meglepni, megajándékozni. Tegnap a Várban voltam kirándulni a Dunafalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat meghívásával, mert maradt egy kis pénz a kasszájukban, így szerveztek adventre egy budapesti kirándulást és színház látogatást, amire - nővérem indítványozására - meghívtak engem is. Öröm volt látni és megölelni - sok év után ismét Pesten - nővéremet. És jó volt itt látni az otthoni ismerősöket, rokonokat.
A  Várban való séta után a  Nagyboldogasszony - (Mátyás -) templomba mentünk. Felújítása csak pár éve ért véget, most gyönyörűek a reneszánsz festett falai és szecessziós festett boltívei. A szecessziós díszítés Ferenc József habsburg császárnak köszönhető, mert  itt a templomban történő magyar királlyá koronázása után  megfinanszírozta ezt.
Ahogy nézegettem fent a szép ornamentikát, freskókat, melyeket nem "kisebb kezek", mint Lotz Károly és Székely Bertalan festettek, a népoltár előtt, felett egy angyallal három állatot láttam meg. Egy bikát, egy oroszlánt és egy sast. Ezzel térben és időben el is érkeztünk advent harmadik hetéhez, ugyanis ennek a hétnek szellemi üzenete a bátorság, a kitartás, az állhatatosság erényének megszerzése.*

Érzelmi-, vagy más szóval asztráltestünkben három erő van: az akarat, az érzés és a gondolat; másik vetülete ezeknek, az őket képviselő állati erők, így a vad bika, az üvöltő oroszlán és a ragadozó sas, amiket felismerhetünk önmagunkban, vagy, ha nem ismerjük fel, akkor szembe kell néznünk velük kivetítésként a körülöttünk lévő világban.
Megszenvedjük őket így is, úgy is, ezért bátran nézzünk velük szembe és szelídítsük meg őket, mert ha elveszítjük lelki egyensúlyunkat érezhetjük úgy, hogy ezek az állati erők felerősödnek bennünk, vagy körülöttünk!

Egészen közel van már karácsony a szeretet, az egymás megajándékozásának ünnepe.
Lássuk meg, ha nagyon akarunk valamit, ha érzelmeink és gondolataink ez irányba túlzottan kibillentenek. Lássuk meg, nem csak pénzért vett ajándékot lehet adni, kapni!

Vegyük észre az egónkat és tudatosítsuk, hogy teremtőnk irányítja a legjobban sorsunkat, annyit kapunk, amennyit érdemlünk! Bár, ezt néha nagyon nehéz elfogadni... 

Lelkünk harmóniájának visszaállítását, ezeknek az erőknek megszelídítését bármilyen kreatív tevékenység segíti, ezért ne érezzük tehernek a karácsonyi sütés-főzést, vagy a karácsonyfa befaragását, díszítését, hanem inkább tekintsünk ezekre a percekre úgy, mint egy hasznos időtöltésre önmagunkkal.

Talán épp eközben leszáll hozzánk valami az égből...

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0

Namaste

*http://www.napfenyes.hu/szellemi-tanitasok/szellemi-unnepek/advent-miszteriuma

Advent II. - a mértékletesség

Advent második hetében ajánlott tudatosan gyakorolni a mértékletesség, önmegtartóztatás erényét. Igyekezzünk mértékletesek lenni pl. beszédben, indulatokban, étkezésben, vásárlásban, tévézésben és még számtalan dolgot sorolhatnék, hiszen a vágyak kiapadhatatlanul özönlenek felénk. Csak figyeljük egy délután alatt mennyi inger ér bennünket, mennyi mindenre vágyunk...és ebből mennyi indulat, frusztráció fakad.

Ezért tudatosan zárkózzunk el a médiától. Talán ez idő alatt valamilyen más forrásból öröm ér, melyet semmilyen megvásárolható termék, utazás nem adhat, legyen ez egy találkozás öröme, egy otthon eltöltött kellemes este, szeretteinkre, vagy, és kis házi kedvencünkre való nagyobb odafigyelés és még számos lehetőség.

Forduljunk kicsit befelé, legyünk tudatosan mértéktartóak beszédünkben. Ne fecsegjünk fölöslegesen, ne pletykálkodjunk. Legyünk többször csendben. Ezalatt ne csak a kifelé áramló gondolatainkra figyeljünk, hanem próbáljuk meg észrevenni belső vezetőnk (lelkiismeret) finoman érkező súgását.

Ha ez szokásunkká válik, eljutunk az igazsághoz és elkerülhetjük azt a mindegyikünk által ismert megrovást, hogy: "ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna", és erényünkké válik a "beszélni ezüst, hallgatni arany".

Legyünk mértékletesek az étkezést illetően. Tudatosan figyeljük meg hányszor nyúlunk valami ételért, italért,- éhség, szomjúság nélkül - csak vágytól vezérelve... Igyunk meg ekkor inkább egy jó nagy pohár vizet.

Az ösvényen járóknál a mértékletesség, önmegtartóztatás nem csak mennyiségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy pl. elutasítva az erőszakot hús mentesen étkezik valaki.

Talán nem is gondolunk rá és sokan nem is tudják, hogy csakráink működésére hatással vagyunk étkezésünk milyenségével. Ez azért fontos, mert a csakrák az energetikai központjaink.*

A solár plexus, vagy napfonat csakránk erősítéséhez javasolt étkezés a lakto-vegetáriánus, a szívcsakrához a zöld, klorofillban gazdag zöldségek (zöldbúzafű!) fogyasztása és a harmadik szem csakrához a tisztánlátás erősítéséhez a gyümölcsökkel, olajos magvakkal való táplálkozás javasolt. A korona csakránkat, - amin keresztül az isteni bölcsességhez kapcsolódunk - böjtökkel, légzőgyakorlatokkal, mantrákkal tudjuk erősíteni.

Eszembe jutnak az indiai utam során tapasztaltak.

Mikor Jaipúrból a Himalájába, Rishikéshbe utaztunk, a vonaton hindu zarándokokkal voltunk egy kocsiban. Visszaemlékezem arra, hogy viselkedtek Ők és hogyan mi.
Ők szinte folyamatosan mantrát énekeltek, csendesek voltak. Nálunk egyik társunk elengedéstől szenvedve (hasmenés) egész éjjel járkált, én kísérgettem, hogy ne legyen egyedül. Egy másikunk mindent fotózva dokumentálta az utazás eseményeit, a negyedik pedig,- akivel még egy helyen aludtunk- mintha vidámparkban lenne, mindenen nevetgélt, láthatóan nem zavartatta magát a nem éppen megszokott körülmények miatt.

A hindu jógik vezetője egy idősebb úr, reggel diót szemezgetett egy zacskóból és banánt evett. A mi társaságunkból a kávésok  kis vízforralóval vizet melegítettek, hogy megihassák elmaradhatatlannak vélt reggeli kávéjukat, és kekszet ropogtattunk.

Délelőtt befutottunk Haridvárba a "Himalája kapujába". Leszállás után láttuk meg, hogy milyen sok zarándok érkezett a vonatunkkal...

Mi innen taxival Rishikéshbe mentünk.

Az ásramba való megérkezéskor, míg vezetőnk a bejelentkezésünket intézte, a vonaton töltött éjszakától, a párás melegtől, éhségtől elnyűtten ücsörögtünk bőröndjeinkkel körbevéve a Parmath Niketán udvarán.

Megvallom én eldőltem az egyik árnyékos padon. Volt ott hely bőven. Szinte elaludtam, mikor érzékeltem, hogy valaki lassan elmegy mellettem, majd megáll. Felnéztem, gyorsan felültem, nem illik ilyen helyen heverészni... Hol van a tapasz, a kitartás, akaraterő!?

Egy idős úr állt előttem hófehér ruhában. Egy hindu. Bőre szinte fekete, haja hófehér. Egyik kezében két banánt és egy almát tartott. Nyújtotta felém az egyik banánt, én nemleg megráztam a fejem. Ő újra invitált, ekkor elfogadtam és megköszöntem. Leült mellém. A szeme fehérjéből kiragyogó fekete szemével mosolygott rám. Mikor megettem a banánt, a bevagdosott almából adott egy cikket. Másik kezében egy már gyűrött, használt fehér textil zsebkendő volt. A zsebem felé mutatott. Ahogy lenéztem, az én vasalt zsebkendőm csücske lógott ki a zsebemből, azt mutatta. Kivettem a zsebemből és azt mondtam: from my mother, majd megtöröltem vele izzadt arcomat. (Ó, mintha csak hirtelen anyu simított volna!) Ő jelezte nem érti mit mondok és megszólalva rekedtes, idős hangján csak ennyit mondott: hindi, hindi. Aztán zsebkendőjével többször megsimogatta a karomat. Mosolyogtunk egymásra.

Invitálva, hogy fogadjam el, adott még almát, majd elkérte a homlokomon lévő napszemüvegemet. Neki adtam. Ő megtörölve izzadt arcát feltette, amin egy jót nevettünk, majd rám mutatva és magára tenyerével simító mozdulatot tett másik tenyerén, amit egyértelműen úgy értelmeztem, hogy arra utal, egyformák vagyunk. És valóban, minketten feketék és fehérek voltunk, az én bőröm fehér az övé fekete, én fekete nadrágban, fehér pólóban voltam, Ő pedig tiszta fehérben.
Ma már tudom, hogy az analógiát egyáltalán nem külsőségekre értette...Szatgurum.

Ezután felállt, mutatta, hogy elmegy, elviszi a szemétbe a banán héját és elment a napszemüvegemmel együtt.

Én a lányokhoz léptem. Első gondolatom az volt, hogy biztosan a gyümölcsért cserébe gondolta a szemüveget, hiszen egyszerűbb népeknél hallani ilyen cserékről. Élelemért, csecsebecse. Aztán meg arra gondoltam, hogy nem lesz napszemüvegem, anélkül pedig az érzékeny világos szememmel bajban leszek. Lányok meg is kérdezték, hogy mi van, elvitte a drága szemüvegemet? Mire én azt mondtam, hogy igen, elkérte, de majd megoldom, veszek egyet itt a bazárban, és ezzel el is engedtem a történteket.
Alig pár perc múltán visszajött az öreg jógi, leült ismét mellém, letörölve visszaadta a szemüvegemet, nekem adta a még maradék almát, majd elment.

A bepakolás és ebédelés utáni kis pihenőnk alatt elmém lázasan járt az eseten. Mit üzen ez nekem? Kicsit zavarban voltam. Elszégyelltem magam a gondolatért, hogy egy szellemi úton járó emberről azt feltételeztem, hogy a szemüvegem kellett volna neki és azért adott gyümölcsöt, de láttam magamat is, hogy én őszintén kész voltam lemondani arról, az Ő kéretlen kedvességéért...

Rishikéshben való tartózkodásunk alatt még párszor találkoztunk, egyszer éppen mikor a zöldségesnél a mangót szagolgattam, hogy elég érett-e. Biccentettünk egymásnak, majd mosolyogva a szemeihez nyúlva kérdőn mutatott. Én akkor a szemüvegemre gondoltam, persze utólag már tudom, hogy Ő a tisztánátásomra célzott. Ez után a találkozás után még inkább törtem a fejemet azon, hogy mi az üzenete ezeknek a nem véletlenszerű találkozásoknak. Elalvás előtt is csak ezen járt az eszem.

Másnap reggel 6-kor a Gangesz parton miközben jógáztunk, egy kis madárka szállt a fehér márványburkolatos terasz korlátjára, alig pár karnyújtásnyira tőlem. Egy barázdabillegető volt. Ismeritek, a színe fekete - fehér. Hosszan ott ücsörgött.  És ekkor beugrott a válasz, amin hiába törtem a fejem.

Az életben semmi sem csak fekete, vagy fehér, hanem mindkettő. A teljesség Árnyék és Fény.

Amikor képesek vagyunk már ítélkezés nélkül, középről, a szívből nézni a világot, akkor tisztánlátókká válunk, az IGAZSÁGot látjuk mindenben és mindenkiben.

A tisztánlátáshoz vezető út szattvikus, mértékletesség jellemzi.

Hát... ezt a lelki, szellemi és fizikai táplálékot kaptam  az istenek lakóhelyén,** a Himalájában, Rishikéshben Szatgurumtól.

Namaste

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html
*http://magyarkamargit.blogspot.hu/2013/12/csokraink.html

**A Himalája hegység szanszkrit nevének jelentése "az istenek lakóhelye" Wikipédia

Advent I. - az IGAZSÁG

"Isten jelenlétének finomságába nem az én-központú elmén keresztül kóstolhatsz bele.
Ez nem személyes erőfeszítés gyümölcse.
Ez az az illat, mely azok szívéből árad, akik elméje az IGAZSÁGban összpontosul." Mooji

Ma van advent első vasárnapja és ezzel megkezdődött a karácsonyra való  felkészülés időszaka.

Akik ragaszkodunk a hagyományokhoz, feldíszítettük lakásunkat, majd ma este meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát.

Az adventi időszak egy lelki felkészülést is jelent.

Advent első hetében az igazságosság erényét kell, hogy fejlesszük.

Igazságosnak kell lenni önmagunkkal és másokkal.

Látni kell ügyeinkben az okot és okozatot. Ez a karma, amiről egyre többször hallani a közbeszédben.

Van jó és rossz karma, cselekedeteink eszerint váltanak ki környezetünkből reakciót. Minden kapcsolatunkban keletkezett konfliktusunkban meg kell lássuk a magunk és a másik fél szerepét.

Igazságosak úgy tudunk lenni, ha kicsit eltávolodunk az adott helyzettől és külső szemlélőként próbáljuk az eseményt nézni. Kicsit fölé helyezkedünk a dolgoknak. Ez minél többször sikerül, annál objektívebbek tudunk lenni. Kifejlődik a bennünk élő szemlélő, a buddhi, amitől egyre kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá válik az életünk.

De van egy nagyobb  igazság is, amit tudatosítani kell!

Hogy isteni szikraként minden földi szerepünket mi magunk vállaltuk tapasztalás és lelki fejlődés érdekében.

Hogy bennünk él, teremt és tapasztal a TEREMTŐ.

Ez a legnagyobb IGAZSÁG!

A fotót Vrindávanban a Rádhá Dámodara mandírban készítettem.

Adventről még: http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/11/advent-uzenete.html

Namaste

India mottója

                                                          Csak az igazság győzedelmeskedik

Tegnapelőtt igényeltem meg az indiai utamhoz a vízumot. 
A születési dátumhoz érkezve beírtam: szeptember 25, majd az érkezéshez: Delhi, szeptember 25. 

Szilvi akkor lépett mellém, meglátta és csak annyit kérdezett: ekkor van a születésnapod?

Igen,- volt a válaszom.

Ilyenek a véletlenek...

Valami napok óta ült a lelkemen, valami megfogalmazatlan szeptemberi szomorúság és amíg valami megfogalmazatlan, nem tudatos, az ember nem tud magán segíteni.  

Munka után az erdőn keresztül sétálva indultam haza. Megérkezett ma a vízumom, gondoltam a séta közben kicsit rendezem az utazás körüli gondolataimat.  

Télen, még valamikor közel édesanyám halála után fogalmazódott meg bennem az Indiába utazás gondolata, s most, hogy kezemben a vízum, elgondolkodom azon, vajon miért éppen a születésnapomra esik Delhibe érkezésem napja? Mit üzen ez nekem? Hiszen nem azért döntöttem az indiai utazás mellett, mert a Békét ott keresem, és nem is azért, hogy találok majd ott egy gurut, aki utat mutat nekem. 
Tudom a békémet magamban teremtem meg és Szatgurum sok évvel ezelőtt megszólított, vezetve vagyok.  De  mégis! Elgondolkodtató, hogy a sors úgy hozta, hogy épp Vrindávanba megyek, Krsna szülőhelyére, hiszen Krsnában a Legfelsőbbet a Szatgurunkat tisztelhetjük... 

Még be sem léptem az erdőbe, eszembe villant a napok óta tartó szomorúságom oka. Az idei születésnapomon  már nem hallhatom édesanyám köszöntő szavait... 

Mókusok futkosnak az avarban, egész közel hozzám. Kizökkentenek, percekig nézem játékosságukat.

Továbblépek... 
Asóka, India híres királyának sorai jutnak eszembe, amit napközben olvastam a neten, miközben Indiáról tudakozódtam.

" Az egyetlen győzelem, amit érdemes elérni, önmagunk legyőzése."

Így aztán otthagyom a szomorúságomat  és csak hallgatom lépteim zaját a lehullott, száradó avarban.

A telefonom cseng. A férjem hív - hol vagy?

- Mindjárt otthon vagyok, csak egy kicsit túl mentem. Olyan sűrű lett nyár végére ez az erdő, hogy eltévedtem, de már kifelé tartok...

Hazaérkezve virágözön fogad. Orchideák és egy kis szobarózsa... 
Mert Mária is vagyok? - kérdezem hirtelen, hiszen épp ma szeptember 12-e van Szűz Mária neve napja, s védőszentem után második keresztnevem Mária, valamint apám mindig így szólított: Márika.

- Arra gondoltam, hogy nem leszel itthon a születésnapodon és én nem tudlak majd felköszönteni, ezért vettem ma a virágokat - mondja férjem.

Csak mosolygok, olyan váratlanul ér a dolog. Érzem itt vannak velünk a szüleim... 
Lelkünkben összerezgünk...  

http://masteszta.blog.hu/2014/11/03/a_zold_szinei_verengzobol_vega

https://hu.wikipedia.org/wiki/India_c%C3%ADmere
http://filosz.hu/szatguru/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vrind%C3%A1van

Matri Vani

smile hangulatjel, Anan

smile hangulatjel, A"Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni." Matri Vani (Az Anya Szavai) 

Srí Anandamayi Ma