Madeirán, az örök tavasz szigetén

Május van, anyám hónapja. Madeirát tőle "örököltem". Persze nem szó szerinti értelemben.

Gyönyörű, elegáns, hófehér madeira blúzokat viselt az ötvenes, hatvanas években. Akkoriban az ritkaságszámba ment, itthon ilyesmit nem lehetett kapni. Csomagban kapta őket nyugatról, Németországból. Az úgy történt, hogy a szigetre, ahol éltünk, így apu erdőkerületébe is érkező vadászok, illetve azok feleségei többek között ezzel köszönték meg anyu nem hivatalos tolmácsolását, és szíves vendéglátását.

Azokban az években nem volt olyan egyszerű csomagot kapni nyugatról.

Átvilágítás volt.

Na, nem úgy, mint most! Akkor a külföldről, különösen nyugatról érkező leveleket, csomagokat egyenként kibontották, átnézték és, ha valamit rendszerellenesnek tartottak, az nem érkezett meg a címzetthez soha. 

A Vasfüggöny működött! 

Szóval madeira bevésődött gyermeki tudatomba, aztán a mélybe merült.
Telt-múlt az idő, majd a 80- as években itthon is divatba jött. Anyám blúzait elővarázsoltam a padlás rejtekéből; a háborút megélt emberek, mint a nagyszüleim, és a szüleim nem dobták ki a megunt, kinőtt holmikat, hanem  a még használható darabokat szépen eltették.  Még egy alsószoknyáról is levágtuk a madeirát, hogy anyu  rávarrja  egy bő, midi  szoknyámra. Menő volt nagyon: farmercsizma,  farmerkabát  - szoknya -nadrág fehér madeirával... Kék és fehér, örök színösszeállítás.

Talán ennek okán is volt régi álmom, hogy eljussak erre a  gyönyörű portugál szigetre, melyet az Atlanti - óceán virágoskertjének is neveznek. Madeira lenyűgöző  tájairól,  babér őserdeiről és gazdag kultúrájáról ismert. Teljesen ember- és természetközeli. Semmi elrugaszkodottság, mint némelyik most divatos, nem emberi léptékű felhőkarcolóikkal hivalkodó közel-  és távol-keleti városok, ahol minél feljebb megyünk, annál inkább elveszítjük a kapcsolatot a földdel, a természettel,  embertársainkkal. 

Madeira 

Kegyes volt hozzánk az Ég, Aiolosz befogta szeleit, és mi szerencsésen landoltunk a Cristiano Ronaldo-ról elnevezett reptéren. Már a leszállás pillanataiban érezni és látni lehet a sziget rendkívüliségét. A hosszú,  óceán feletti repülés  után  a felhőkből kibújó Naptól ragyogó, buja zöld hegyoldalak és völgyek látványa fogad. A kifutó, illetve a le- és felszállópálya egy, az óceánra épült "híd", mely 180, egyenként 70 méter magas betonoszlopból álló szerkezet, amely méltán érdemelte meg az építészet Oscarját 2004-ben. 
Felvettük csomagunkat, a bérelt autót és indultunk a kb. negyedórányira lévő Funchálba, Madeira fővárosába. 

Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat -  nem győztük csodálni a kilátás szépségét - majd sétálni mentünk, hogy felfedezzük a közeli utcákat, éttermeket, és valamelyikben megvacsorázzunk. Marhanyárs és bor - ezt választotta a férjem, én pedig egy spárgakrémlevest kértem. Előtte hozták kosárban a puha, meleg, vajjal, fokhagymával megkent bolo do caco-t, madeira kenyerét, amit ízletessége miatt szinte minden étkezés előtt kértünk, és ami okán hétvégére jöttek is föl a plusz kilók.

Másnap egy kiadós avokádókrémes, tojásos, salátás szendvics, trópusi gyümölcsteás reggeli után felvonóval magasan a hegyoldalban fekvő botanikus kertbe mentünk, ahol a növények, virágok leírhatatlanul színes látványa fogadott, valamint pazar kilátás a városra, a kikötőre és az óceánra.

 

A következő napon túrázni mentünk a Szent Lőrinc - félszigetre, és délután a visszaúton megértettük, hogy valóban milyen szerencsések is voltunk a szigetre való leszállás során, mert a túrázáshoz ideális időjárás váratlanul teljesen megváltozott. A  szinte fagyos, 50 - 60 km-es szél majd elfújt.  Sokszor meg kellett kapaszkodnom az utat szegélyező acélkötelekbe. A hátizsákból előkerült a sál, sapka, meleg kabát, az út végén még az esőponchó is, és ezek egész héten velünk voltak, mert a szigeten rendkívül változékony az időjárás. 

Levada

A nehéz túranap után másnap elmentünk egy könnyű, de annál látványosabb levadatúrára. Elkerülendő a tömeget, jó korán indultunk. Az eső utáni reggel a hegyet párával borította, és ez a Vereda dos Balcoes túránknak adott egy nagyon különleges hangulatot. Az út érdekes alakzatú mohás sziklák és páfrányok között, a fák ágairól szakállként csüngő zuzmós babér- és eukaliptuszerdőn keresztül vezetett végig a Faial levada mentén. A levadák mesterséges, nyitott csatornák szerte a szigeten, amelyekben a hegyről lezúduló vizet a termőföldekre vezetik és egyben remek túraútvonalak. 

Az útvégén a kilátóról lélegzetelállító látvány fogadott Madeira legmagasabb hegyeire, az alattunk elterülő sűrű babéredő borította völgyre és az abban fekvő Faial városkára. A kirándulás után megnéztünk egy pisztrángfarmot, mert itt a levadák tiszta forrásvizét pisztrángtenyésztésre is használják. 

Nem hagytuk ki a sziget egyik legnagyobb látványosságát, a Capo Girao sziklafalat. A skywalkról lehet látni a közel 600 méter mélységben, a sziklafal aljában fekvő, csak a tenger felől megközelíthető apró, művelt parcellákat, és láthatjuk Funchalt és a végtelen óceánt. 

Utazásunk során még számos szépséggel és meglepetéssel találkoztunk. Az utak mentén banánligetek találhatók, ami kapcsán elolvastam és megtudtam, hogy a banán egy fűféle, a termés a banánlélekből fejlődik ki, amit a virág sziromlevelei védelmeznek, addig, amíg egyszer csak elkezd növekedni és érni a gyümölcs. 

Felfedeztük Funchal parkjait, óvárosát, piacát, ahol kóstoltunk és vettünk egzótikus gyümölcsöket. 

Santa Catarina park

Piacon

Ittunk Ponchát. Sok Ponchát, mert isteni finom, igazi ízbomba. Azt tartják, hogy  a Poncha nem csak egy ital, hanem egy élmény, ami magában rejti a sziget hangulatát. Madeira jellegzetes, egyedi italát cukornádból készült rumból, narancsból, vagy maracujából, - ahogy ők mondják marakúzsa - lime-ból, cukornádméz és jég hozzáadásával készítik. Nem hagytuk ki a Nikita-t sem, ami szintén egy hagyományos koktél itt. Első hallásra meg nem kóstolnám, pedig nagyon finom... Hozzávalók: sör, ananászfagyi, ananászlé, szeletelt ananász, (néhol  adnak hozzá fehérbort is).

Poncha

Madeira a májusi virágkarneválról is híres, ami nagyon színes, nagyon látványos. A városokat, a szállodák lobbyját sok helyen virágszőnyeggel díszítik és virágkiállítást is rendeznek. Funchal egyébként elnyerte a világ legvirágosabb városa címet. 

Mesébe illően szépek a parkjai. Tavak, szökőkutak, vízi- és énekesmadarak,  egzotikus fák, virágok, olyanok is, amelyek nálunk csak szobanövényként, vagy vágottvirágként ismertek. Láttuk, ahogy pár nappal érkezésünk után Funchal fő utcája ünneplőbe öltözik. Az addig kopasz jakaranda fák virágba borultak. 

Mindenütt gondozottság, tisztaság. 

Befizettünk egy katamarános bálna lesre. Ez a program kihagyhatatlan itt a tengert- és a természetet szeretők számára egyaránt.  Madeira egy vulkanikus szigetcsoport, ahol a partokhoz közel is nagyon tiszta és mély az óceán, valamint a közeli Golf áramlat miatt enyhe az éghajlat, és bőséges a tengeri élővilág. A delfineknek és a bálnáknak ezért  ez kedvelt életterük.

10 órakor kifutott a hajónk. A  személyzet egyik tagja távcsővel folyamatosan kémlelte az óceánt, rádión tartotta a kapcsolatot más hajókkal, és nem sokára rátaláltunk egy közönséges delfinrajra. Vidáman játszottak a katamaránunk mellett. Kicsit később palackorrú delfin csapatot találtunk. De az igazi meglepetés csak ezután érkezett, kb. 2 órás hajókázás elteltével. Cetekről kaptunk jelentést, rögtön irányt változtattunk, és a nyomukba eredtünk.  Három békésen úszkáló csőrös orrú Blainville-bálnát találtunk. Skipperünk elmondása szerint ez még számukra is rendkívüli élmény volt, mert ezek a cetek nagyon tartózkodók, messze élnek a partoktól, és sok időt töltenek az óceán mélyén. 

Visszatértünk a kikötőbe, ettünk egy pizzát (persze Ponchát is ittunk), majd sétálva hazaindultunk. Felmentünk a Santa Catarina parkba,  ahol bohón követtük a többiek páldáját, és leheveredtünk a gyepre. Élveztük a napsütést, aztán szépen el is aludtunk. 

Madeira  büszkesége  a Funchalban született Cristiano Ronaldo. Természetesen meglátogattuk a CR7 múzeumot, ahol láthatók Ronaldo ifjúsági és profi, egyéni és csapatban szerzett trófeái, köztük a legikonikusabbak: 4 Aranycipő, 5  Aranylabda, viaszszobra és fényképei. Én, aki egyáltalán nem vagyok  futballrajongó, elképedve néztem a kiállítást, ami tükrözi ennek a rendkívüli embernek az életét. Kitartása, akaratereje, embersége  igazi példaképe lehet mindnyájunknak. 

A szigetcsoport vulkanikus eredete meghatározza a  domborzatot és  persze az elképesztően dús növényzetet is. Elmentünk északra, Porto Monizba, hogy megnézzük a  természetes lávamedencéket. Ezt a strandot az óceán  hullámverése alakította ki, és dagálykor a felcsapódó hullámok töltik fel vízzel. Nagyon látványos. Az erős szél miatt eszünkbe sem jutott megmártózni, bár többen strandoltak. 

Végezetül csak annyit, hogy Madeira teljesen elbűvölt. Nem volt bennem semmi elvárás a szigetet illetően, és talán éppen ezért teljes mértékben  élveztem az ott eltöltött gyönyörű napokat.