Örökségről írok.. Most aktuálisan anyuról, de persze ebben az említett örökségben ott van 100%-ban apu is.
Sokszor gondolok anyura. 🥰🌷 Olyan jó lenne, ha még itt lenne.
De hát mit akarok még! Mindent odaadott, amije csak volt. Az együttérzését, szeretetét... és még mi mindent.
Aztán elment.
Vettük, befogadtunk amennyit tudtunk..
 |
| Aranypinty (tengelic, stiglinc) |
Kint - 7 C° van. A gyönyörű napsütésben csak úgy sziporkázik a hófehér táj. Csodálattal vegyült örömmel bámulom az ablakból a kis madarakat, ahogy szálldosnak az etetőhöz. A cinkéket, a vörösbegyet, a csuszkát. A feketerigót, amely a fára felszúrt almát csipkedi. Rajtakapom a harkályt, amint kiszed egy héjas földimogyorót, majd a közeli fára szállva csőrével elkezdi feltörni és megeszi.
Még régebben egy madárbarát oldalon tanácsolták, hogy a megszokott madáreleség mellé tegyünk héjas földimogyorót, ezzel közelünkbe csalhatjuk a fakopácsokat, mert nagyon szeretik ezt.
Aztán jön egy szajkó. Az etetőből csipeget, majd a csőrében egy födimogyoróval továbbáll.
Csak állok és nézem ezt a mesebeli téli világot.
Ilyen varázslatban indul a napom.
Dolgom van. Pogácsát sütök ma. A konyhába megyek, hogy meggyúrjam a tésztát. Gyorsan összeállítom.
Amíg kel, megnézem a telefont. Nővérem fénykép és videó üzenetet küldött. Otthonról, a Duna partról. Ragyogó napsütés van ott is. A kompkikötő fehérbe öltözött lehajtóján lobogó fülekkel fut Panni a kis szálkásszőrű kutyája. A rövid videón a Duna. Látom a komoly hidegek hatására megindult a zajlás. Jégtáblák úsznak rajta.
Hirtelen elárasztanak a gyermekkor emlékei. Milyen jó volna most ott lenni!...
Érzem valami szomorúság rezeg bennem.
Mielőtt visszamennék a konyhába, még ránézek a naptárra. 01.12. Hiszen ezen a napon ment el anyu... Már tíz éve.
Gyertyát gyújtok.
A felismerés és, ahogy az érzést tudatosítom, segít elengedni. Hogy is lehetne szomorkodni, amikor annyi mindent kaptam, kaptunk tőle.
Ha csak a természet szépségének szeretetére, a madarak látványának örömére gondolok...
Ez is egy örökségem.
