A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötődés. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, szeptember 14, 2025

Gyógyító Buddha

Gyógyító Buddha 

Gyógyító Buddha mantra 


TEYATA OM BEKANZE BEKANZE 
MAHA BEKANZE RADZA SAMUD GATE SOHA

„Hívom a Gyógyító Buddhát (az Orvoslás Királyát), hogy a legfelsőbb magasságokból alászállva szüntessen meg minden betegséget és szellemi tudatlanságot.”

Bhaisadzsjaguru [tibeti nevén Szangye Menla] az orvostudomány királya a mahájána, és a vadzsrajána irányzatokban. A lápisz lazuli színű buddha a történelmi Buddha gyógyító aspektusát fejezi ki. Ezt a drágakövet hagyományosan valami ritka vagy tiszta dolog, eszme szimbolizálására használták. Ez a kék fény pozitív és gyógyító hatással bír. De úgyis mondhatnánk, hogy szimbolikus formája a mélykék színű misztikus HUM szótagból keletkezik. A Gyógyító Buddha szerzetesi köntöst hord, és keresztbe tett lábbal ül egy lótuszvirágon, és egy fehér holdkorongon. A bal keze ölében nyugszik, meditációs tartásban, benne egy gyógyító nektárral teli tálat tart. A jobb kezét ajándékozó (nagylelkűség) tartásban tartja, vagy egy Arura gyümölcsöt fog [Myrobalan], ami minden betegség univerzális ellenszere. Ez a keze a gyógyítás relatív szintjét (gyógyító sziddhi képességek) szimbolizálja, azaz a még meg nem világosodott lények számtalan betegsége ellen használható gyógyító módszereket. A bal keze az ölében nyugszik tenyérrel felfelé, benne egy koldulócsésze [patra] a hosszú élet és egészség nektárjával együtt, amely a megvilágosodást, az abszolút sziddhit képviseli. 

A rajta való meditáció nemcsak a tünetinek tekinthető betegségeken segít, hanem azok alapvető okait, a három tudati mérget is eltávolítja: kötődés, ellenszenv, nem tudás
Minden jót megtesz, amit az adott lény karmája megenged. Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Gyógyítás Alapvető Szellemisége (Lényünk Központi Magva) mindannyiunk számára elérhető. A tiszta lápiszkék fény felold minden betegséget, fájdalmat, és a szenvedés okát szünteti meg. 
A mantra elmondása elválasztja az elmét a túlnyomó negatív gondolatoktól, a múlt traumáitól és a bizonytalanságtól való félelemtől. Buddha ezen aspektusát tartják az „Orvosok Királyának”, a legfelsőbb, legnagyobb gyógyítónak. Az együttérzésen alapuló önzetlen, szeretetteljes szolgálat mintaképe is egyben. 

A mantra szövegének értelmezése:

Teyata [szanszkrit: tadyathā]: Nem képezi a mantra szerves részét, inkább egyfajta bevezetés, valami olyasmit jelent, hogy „ez így van”, „ennélfogva”, „ily módon kifejtve”, „ekképpen összefoglalva”. 

ÓM: Az ÓM MANI PADME HUM mantrához hasonlóan Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja.

Bekandze: „Kiküszöbölni, megszüntetni, eltávolítani”. 

Maha Bekandze: A „nagy eltávolítás”. Szangye Menla a Legfőbb Gyógyító, aki nem csupán a betegségeket képes feloldani, hanem a halál és újraszületés fájdalmait is, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak.

Radza: Király (mármint az Orvoslás Királya). 

Samud Gate: Tökéletesen megszabadult lény, aki elérte a Legfelsőbbet, akinek bölcsessége, és jósága olyan széles, mint az óceán.

Soha: Az ima odaadással, és tiszta szándékkal való felajánlása, amely által megalapozzuk a szívben az áldást.

A Gyógyító Buddha napokon  illik tenni az egészségünkért, és így 100-szoros áldás száll tetteinkre. 
A mai nap Gyógyító Buddha nap.💙💚🙏 

Gyógyító Buddha 

A képeket szerzetesek készítették névtelenül.

Forrás: internet

Namaste

vasárnap, november 26, 2017

Kötődés

Indulok. A sarokhoz érve indexelek. Ma jobbra, mert Mohács felé megyek.
Szokásomtól eltérően kanyarodáskor nem nézek vissza, nem integetek. Nem hagyok hátra senkit. 
Nővérem hamarosan indul utánam. 

A sarkon benézek az egykori tsz udvarra. Milyen elhagyatott! Valaha itt dolgozott anyánk. Nyaranta kislányként nővérem és én sok időt töltöttünk itt. 
A pillanat töredéke alatt öntenek el emlékek... Látom, amikor anyu egyszer irodájából a fájdalmas macskasírás nyomába eredve megment egy olajtartályba esett macskát. Szegény állat, hogy engedi, tűri a fürdetést, érzi, az élete függ ettől. Felvillan, ahogy Szuszu a szálkásszőrű tacskónk a "tsz kutyája" 4 órakor elsőnek hagyja el az üzem területét és farkcsóválva fut az alig 50 méterre lévő házunk felé. Aztán hátul vagyok a kovácsműhelyben - itt, akkor még lovakat is patkoltak -, ahol a kovács mester  pirít nekünk forró vaslapon a tsz által termelt szójababból. Csak úgy ropogtatjuk a finom csemegét.

Azon gondolkodom, vajon kinek volt ez a találmánya, mert akkor még a boltokban ilyent nem árultak.

Már a tsz szomszédságában lévő, volt gyermekkori barátnőnk házánál járok. Elhagyva azt hátranézek, hogy vajon meg van-e még az a fészer, ahol kis lánykaként egy bújócskázás alkalmával kabátomnál fogva fennakadtam és visítva lógtam  a levegőben?


Csak ez furcsa érzés..., a gyomrom tájékán, csak az ne lenne! 
Tudatosítom. Gut feeling. Emlékeztetem magamat a szankhja filozófiában tanultakra. 
Ez a kötőerő a vágy, az érzelmi kötődés. Szanszkritül  raga (राग).

Van, hogy azt hiszem, már nem kötődöm, elengedtem drága szüleimet, a gyermekkort, hogy felnőttem. Mondja az elmém. De ez az érzés, ez a csalhatatlan zsigeri érzés! Azt becsapni? Nem lehet.

Kötődés a gyökerekhez nagyon is fontos, csak nem szabad, hogy eluralja az embert!
A köldök környéke egyenesen az érzelmi testtel kapcsol össze, ahol minden élet emléke elraktározódik, és ennek a csakrának egyébként is éppen a család a témaköre. Most tudatosítom, hogy nem vagyok elég erős, dolgoznom kell még ezen a csakrámon.
Az Ékszer-város http://magyarkamargit.blogspot.hu/2014/05/az-ekszer-varos.html címmel írtam erről. 


Elhagyom a Dunafalva táblát.
A kistöltéshez érve - ami körbeöleli a falut, hogy a sziget felől védje azt, az esetleges ártól - eszembe jut, hogy árvíz idején a mögötte feltörő, jól felmelegedett buzgárokban mekkorákat fürödtünk. Ide bátran elengedtek szüleink, mert ezek  nem voltak nagyon mélyek. Mégis itt fulladtam majdnem vízbe, mert még alig 3-4 éveske voltam, és nem tudtam, hogy a víz alatt nem kapni levegőt. Bátyáim mentettek meg.
Bemerítkeztem...*

Az út mindkét szélén jegenyék magasodnak. Szinte mindegyiken egy-egy ölyv lesi a prédának valót.
Messze elnézek a sík mezőn apám egykori erdőkerülete felé. 

Elérkezem Kútsebeshez; itt született az édesapám és idejártak testvéreim, a fiúk korcsolyázni, mert ez hamar befagyott, nem volt olyan mély és veszélyes, mint a Duna; majd jön a Tiseri erdő a Füzeséri Holt-Dunával, a vadászkastéllyal,  apai emlékekkel...

Grábóci-puszta. Útelágazás, ahol elhagyom a zsákfalunkba futó bekötőutat. 
Gyorsítok. El kell érnem a mohácsi kompot. 

Mohácsi-sziget (régebben Margitta) felől Mohács látképe (saját fotó)

De vajon  révbe érek!?