péntek, november 20, 2026

Csoda

„Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.„
Hermész Triszmegisztosz, Smaragdtábla

Borús őszi reggel. Nehezen ébredek.
Felkelek, elhúzom a függönyt. Kimegyek a mosdóba, majd visszabújok  az ágyamba,  és csak bámulok kifelé. Az alig pár napja még sárgán ragyogó erdő mára már teljesen kopasz, és komor.

Elengedés.. 

A kicsit távolabb álló erdeifenyők sötétzöldjébe kapaszkodik a szemem. 

Nini. Mozdul az erdő. Egy kis mókus. 🐿️  Ugrál egyik ágról a másikra. 
Mosolyt csal az arcomra, ahogy lompos kis farkincája zászlóként lobog utána. 
Lefelé,  a föld felé veszi az irányt. 
Felülök. Még követni akarom a tekintetemmel.
Ragaszkodás..

Bezzeg ő! A pillanatnak élve valahol már messze jár.

Hétköznapi csoda történt. Még a Nap is kisütött. 🌞



Namaste 

kedd, november 17, 2026

Radha-Krisna

Miért említik Radha nevét Krisnáé előtt? 

Az istenségnél is hatalmasabb szerelem titka

Miért mondják hívek milliói azt, hogy „Radha-Krisna”, és nem azt, hogy „Krisna-Radha”?
Mert Radha egy olyan hatalmas, tiszta és feltétel nélküli szerelmet testesít meg, amelyen keresztül még az Isteni is megjelenik – éppen az ő odaadása révén.

Krisnát az isteni tudat megtestesítőjeként tisztelik, ám Radha valami rendkívülire világít rá: a szerelem nem csupán két lény közötti érzés, hanem magának az elválasztottságnak a megszűnése.

Radha nem azért szerette Krisnát, hogy birtokolja őt. Szerelme olyannyira teljes volt, hogy a szerető és a szeretett közötti különbség egyszerűen eltűnt. A bhakti legmélyebb hagyományaiban Radha és Krisna nem két különálló valóság, hanem egyetlen örök igazság két megnyilvánulása.

Ez az isteni szerelem misztériuma: amikor az odaadás teljessé válik, a hívő és az Isteni elválaszthatatlanná lesznek.


Forrás: A Radha-Krisna bhakti hagyomány

vasárnap, november 01, 2026

Hála

"Amit nem tudtam megadni, menj és keresd meg a Világban!" 


Ősök napjával zártuk októbert, és mindenszentekkel kezdjük novembert, az őszutót.

Most ez a több mint száz éves fotó jött szembe velem. Őseim, anyai felmenőim. Déd- és nagyszüleim. Édesanyám még talán csak egy gondolat, egy kis álomszikra volt ekkor, 1921-ben.


Még mennyi öröm és nehézség várt rájuk az elkövetkezendő években..

Szeretettel és hálával emlékezem rájuk. Kaszdorf és Eőry dédanyáimra, Szommer dédapámra. Szommer ómamámra (mennyi gyöngéd törődés, szeretet!) és Schneider  ópapámra. Emma tántimra, aki csak pár hónapos a fotón. 

Mennyi  mindent alkottak, teremtettek nekünk szorgos kezeik.. 

Nincsenek fotóim apai felmenőimről, de éppoly hálával vagyok feléjük.

Az ő nehézségek idején való kitartásuk,  élni akarásuk, életbe vetett bizalmuk nélkül nem lennék, és nem az lennék aki vagyok.

✨ 🕯️ ✨🕯️✨🕯️✨🕯️✨🕯️✨🕯️✨🕯️✨ 

Namaste

péntek, október 30, 2026

Idősödő istennők

Miért is csak a görög istennők archetipusai hatnának ránk? (Bennünk élő istennők) Hiszen lelkek vagyunk, és a lélek nem kultúrákhoz kötődik. 
Miért is ne onthatná ránk kegyeit egy helyzetben, vagy életszakaszban Zöld Tara az együttérzés bodhiszattvája? Vagy miért ne adhatná bátorságát Towanda az amazonkirálynő.. 
Jean Shinoda Bohlen bevallása szerint, ahogy idősödött úgy fedezett fel új archetipusokat, amiket fiatal nőként, pszichoterapeutaként nem ismert.  E belső igény mentén született a Bennünk élő istennők és a Bennünk élő istenek után a Bennünk élő idősödő istennők című könyve. 

Mindenre meg kell érnünk, hogy kiteljesedhessünk, hogy megéljük minden szerepkörünket. 

Bátorítok mindenkit, hogy olvassa el ezeket a támogató könyveket. 


A neve: Felháborodás 

"A felháborodás az az egészséges harag, mely végül a tarthatatlan helyzet megváltoztatásához vezet." 

Azt írja Jean Shinoda Bolen, hogy a fiatal és középkorú nőket gyötrő depresszió, aggódás sok esetben a tehetetlen düh érzéséből fakad, melynek nem mernek teret adni, félve a külső tekintélytől származó következményektől. 
Eredménye elfojtás. 

Mire a harmadik életszakaszba érünk, már nem félünk a szüleinktől, sem más domináns személyektől.  Jó esetben már letettük a "jó kislány" szerepünket, és bátran folyamodunk az átváltoztató harag istennő archetipusához. Van az úgy, hogy nem is kell hívni. Egyszerűen csak idejében megjelenik a tudatalattiból. 

A felháborodást, dühöt kiváltó okok az igazságtalanság, butaság, nárcizmus, árulás, káros szenvedélyek, gondatlanság, mások kihasználása, - elnyomása, kiszolgáltatott embereket ért kegyetlenség. És még lehetne sorolni. 

Japán szentfa cserje

Emlékszem egyszer egy késő őszi krisna-völgyi  jógatáborban sétánk során gyűjtött levelekből, termésekből kellett mandalát  készíteni. Szedtem pár kisebb de még zöld levelet, majd pedig tűzpiros apró bogyókat. Sokat. Míg szedtem, mellém lépett az egyik lány Csilla, aki kerttervező mérnök, és megkérdezte ismerem-e ezt a növényt. Mondtam, hogy még sosem láttam. 
Ez a szentfa cserje - mondta.

Este jött a mandala készítés. 
A középpontba piros bogyót tettem. (bindu, vagy mag) majd fogtam öt piros bogyót és kiraktam egy pentagrammot. (Adam Kadmon) Aztán jött az öt zöld fűzfalevél. Ezt a piros csillag köré tettem, így a zöld levélcsillag két csúcsa került fölülre. (ösztönök a szellem felett). Ez után sugárszerűen sok-sok piros bogyót raktam a kép köré. 
Az mandala nagyon erős, tüzes enegiákat árasztott, egy kevés gyógyító zölddel. 
Ott este, akkor nem tudtuk megfejteni a mondanivalóját. Teljesen a tudatalattiból jött. 
Van egy bölcs mondás: 
"Amit keresel, az is keres téged." 

Pár nap múlva kaptam a jógatábor vezetőjétől Zitától egy védikus írást. 
Acyutananda írta. Éppen Durga* közbelépéséről... És az megvilágította a tudatalattit. 

Ami sok az sok!" 
Az átváltoztató harag istennői
Szahmet, Durga - Káli-Ma 

"Ezeket az istennőket hívták segítségül, amikor a férfiistenek a halandó férfiakkal együtt alulmaradtak a gonosszal szemben, és csak egy hatalmas istennőnek volt esélye megbirkózni a feladattal."

A legendáik jelképezik az isteni és démoni természetünk között dúló csatát. 



Neve: Jókedv

"A humor átsegít minket a nehéz helyzeteken. 
A szívből jövő nevetés önmagában is hiteles, és leginkább akkor hallható a nők köreiben, ha nincsenek férfiak hallótávolságon belül, és nem kell az ítélkezéseiktől tartani.
A vidámság istennői sok szempontból földközelinek és valósághűnek mondhatók. Bölcs humoruk sosem középszerű, vagy bántó." ... 

Baubo az obszcén humor istennője

"Uzumét és Baubót megtestesíteni képes nők elfogadják öregedő testüket, és jókat tudnak nevetni egymással a változásokon. 
Túl kell lépni azon a kényszeren, hogy kiválóan teljesítsünk mások szemében, ráadásul még jól is nézzünk ki. Fontos az is, hogy tudjunk felszabadultan nevetni. Ezek tesznek minket időskorú istennővé. 
Merthogy a nőknek amúgy összezárt lábbal kellene ülni, és egy cseppet sem feltűnően nevetni. "

Namaste 

*Durga a hinduizmus egyik leghatalmasabb és legfontosabb istennője, akit gyakran társítanak a tűzzel, a fénnyel és a legyőzhetetlen energiával (Shakti). Bár nem ő a konkrét tűzisten (az Agni), lényét és erejét tekintve ízig-vérig "tüzes" természetű: a kozmikus harag, az igazságosság és a védelmező erő megtestesítője. 

csütörtök, október 22, 2026

Rida-rida*

A "csajok", akikkel táncolni szoktam, már pár napja Kínában ropják a rida-ridát. 
Hogy miért mondtam vissza az utat és maradtam itthon? Pedig szerettem volna táncolni a Kinai nagy falon, amit a történelmi leírások szerint egykor, épp a hunok elleni védelemként építettek. Nos, ha tovább olvastok minden kiderül. 
Igen. Mi nők, anyák néha nem muszájból, hanem szívből félretesszük a vágyainkat.



Harkányfürdő



Hétfő reggel volt. Siettem, hogy odaérjek jógára. A múlt héten kihagytam, mert elmentünk pár napra Harkányba fürdeni. 
Jó volt ott. Olyan szépek voltak az ősz színei a városka- és a fürdő parkjában. A még nyíló rózsák, a hatalmas fák, bokrok ezerféle zöldje, a vörös, a sárga, a rozsdabarna levelek, hozzá a türkiz színű gyógyvíz. 
Itt  felidéződik a gyermek- és fiatalkorom..

Már egy ideje nem jártam jógázni. Nem éreztem jól magam abban a stúdióban. A rezgések..
Pedig annyiszor elhangzott a szattva* (jóság, béke, harmónia), a dristi* (fókusz, tekintet rögzítése), mégis a női oktatóra a rajas* (túlzott hév és férfias energia) volt jellemző. Ezt nem szerette a testem. Lágyabb, nőies  órákra,  energiákra  volt szükségem.  Próbálkoztam még máshol is, de  feladtam és inkább  itthon tai chi-walkingoztam. Mostanában azonban megint hívott a jóga és úgy éreztem, ezen a  kialvatlan, izgatott napon különösen hasznomra válik.  
Szeretem Márti óráit, olyan tematikusak. Most épp fascia nyújtás volt. Egy falnál csavarás után, ahogy mentem vissza a szőnyegemre, belenéztem a mögöttem lévő tükörbe. Egy mozdulattal megigazítottam a hajamat,- Jézusom, nem is fésülködtem ma, pedig jóga után még mennem kell a könyvtárba, aztán a rönó szervízbe- mondtam magamban. 
Kizökkentem.
Margitkám nem szexizünk- mondta Márti. 
Nem válaszoltam. Csak láttam a helyzetet. Ő gondolt valamit, ami nem én vagyok. Nem volt mit magyarázzak. Én sem szerettem, ha az órámon valaki kommentel, mert az mindenkit megzavar. 
És olyankor sem szóltam, ha valaki nem az instrukciók szerint végzett egy-egy ászanát (persze a korrigálásra figyeltem). Csak megállapítottam, hogy nincs jelen, nem az én órámon van. A saját feje után megy. Ugye milyen árulkodó lehet egy ilyen mozzanat? 
A saját feje után megy.. Egó.
A jóga a csendjével, a befelé fordulással láttat, és tanít. Nem kell feltétlenül egy szituban magyarázkodni.


Hétfőn éjjel 0 órakor csörrent a telefon. - Andris vagyok, jó volna, ha átjönnétek, Dóri úgy érzi megindult a szülés. 
Kaptuk magunkat. Levit reggel nekünk kell iskolába vinni. 
Próbáltam náluk visszaaludni. De lehet, ha valakinek a gyermeke szülni fog? 
Aztán a szendergésből 3 óra után Dóri ébresztett. A kórházban dúlája azt tanácsolta, hogy még jöjjenek haza, a vajúdás otthon könnyebben megy. A kórház tizenöt percre van, várjanak az öt perces fájásokig. 
Újra lepihentünk mindannyian. 
Reggel fél hétkor ébresztettük az unokánkat. Nem lepődött meg. Tudta, hogy anyukájánál bármikor megindulhat a szülés, és akkor mi leszünk vele. Szépen megmosakodott, öltözött, - a ruhái már ki voltak készítve, iskolatáskája, uzsonnája bekészítve, - megreggelizett. Mielőtt indultunk a suliba, anyukája búcsúzóul még megpuszilgatta, megölelte. Azért látszott Leventén, hogy nagyon izgatott. 
Útközben megbeszéltük, hogy mi megyünk érte délután.  Nálunk lesz, ott alszik és tőlünk megy következö nap suliba.
Napközben intéztem a dolgaimat. Jóga után elmentem az imrei könyvtárba, hogy elhozzam a már egyszer olvasott, újra megrendelt Jean Shinoda Bohlen;  Bennünk élő idősödő istennőket. 
Vannak könyvek, amiket többször kell olvasni. Mélyülnek. Ez is egy ilyen. 
Hogy felismerjük, tudatosítsuk a változó bennünk élő istennők, archetipusok* hatását, támogatását. Hogy az anyaság, a család szolgálata miatt eltemetett vágyakat, álmokat, rejtett készségeket plusz idő, plusz energia által, most, mint érett nők, miként hozzuk felszínre, miként éljük meg.  Hogyan legyünk idős korunkra bölcsek, virulók, életteliek. 
Így jött az életembe a jóga, az ajurvéda, a kristályokkal való ismerkedés,  a hastánc, később a festés, a rajzolás, majd a NIA és az örömtánc. Mindezek csak kedvtelésből. 
Ma már tudom, hogy él bennem Afrodité, vagy Vénusz (szeptemberben és pénteken születtem) és Szaraszvati archetipusa, ami a művészetek, tánc, festészet felé vezetett. De él bennem Hesztia, a meleg otthon teremtésének archetipusa is. Szűz Mária és Laksmi terelgettek a lelki és szellemi világ felé. 
Hozzáteszem, hogy van olyan nő, asszony, akit a házimunka,  a főzés,  a sütés, a kertészkedés, az unokákkal való törődés őnmagában teljessé tesz, e tevékenységek közben lényegül át testileg, lelkileg, szellemileg. Bennük főként Héra munkálkodik.

Tudatosan kell, hogy keressük, mi az amitől nem megkeseredettek, elsárkányosodottak, hanem kiteljesedettek leszünk. Csak a TV nem lehet opció. 
Szóval újra elovasom a könyvet, mert  gondolom 2-3 év után, most egy más élethelyzetben más  lesz a mondanivalója is számomra.
És persze nem kell erre az érett korig várni! De azért nekik, nekünk szól ez, mert az én korosztályom asszonyai voltak, voltunk, vagyunk hajlamosak teljesen föladni magunkat. Csak a család és a munkahely... 

A könyvtár után még beszaladtam az autószervízbe, majd haza mentem. 
Ebédeltünk, aztán festettem egy kicsit. Befejeztem három kis madaras akvarell képet. Egy vörösbegy téli képet, és két kolibrit. 
Flow. 
Jean Shinoda Bohlen mondta. " Amikor találsz valamit, ami táplálja a lelkedet és örömet okoz, törődj magaddal annyira, hogy helyet csinálsz neki az életedben." 
Másutt is olvastam, hogy napközben legkevesebb fél órát ilyennek teret kell adnunk.


Délután Leventét elhozta a férjem a suliból. 
-Mama menjünk föl, mesélj fejből - ez a legkedvesebb Levi számára, amikor a plüss állatkáiról mesét szövök. -Legyen benne mindegyik, a coci, a vöröspanda, a szurikáta és a rókus is.
Még egy kis olvasás gyakorlás maradt itthonra, azután vacsora, fürdés, mese, majd már a sötétben  és csendben a  szokásos  altatóvers, és  -dal után nyolckor behunyta szemeit és elaludt. 
Tudtuk, hogy reggelre már biztosan kapunk híreket a kistesóról.
Hat órakor jött az üzenet: 2 óra 22 perckor megszületett Olivér. Baba és anyukája is jól vannak. 
Micsoda öröm, és nekem egyfajta megkönnyebbülés volt! Talán, mert Dóri a mi életünkben  szivárványbaba volt.. És Olivér is szivárványbaba*. Sokszor imádkoztam  értük Égi anyáimhoz. 

És hát az újszülöttről, Sárközi Olivérről? ..Szőke, 51cm, 3,45 kg, nagyon szép, még nagyon csendes, étkes és édes kisbaba. 
És tudjátok mit mondott Levi, amikor  kedden reggel fél hétkor felébredt és elújságoltuk, hogy megszületett a kistesója? Nagyon örült, majd azt mondta nagyon őszintén, hogy egy kicsit szomorú is, mert majd szeretik  őt  ezután is a szülei? 
Nem is tudom, hogy tud egy hét éves gyermek ilyen érzést megfogalmazni. Ez olyan nagy lelki érettségre utal. Sokan még felnőttként sem mernek szembenézni egy ilyen érzéssel..
A szülei már biztosan elmondták neki, hogy a szeretetük nem osztódik meg. 
Tudjuk nem az számít, amit mondanak neki, hanem amit tapasztal. És őt valóban nagyon, nagyon szeretik.

Namaste 

*archetipus jelentése: őskép. Az archetipusok ismétlődő, minden emberrre jellemző karakterek, melyek a tudatalattiból erednek. Carl Gustav Jung pszichiáter, analitikus pszichológus nevéhez fűződik.

csütörtök, október 08, 2026

Tapintat*

Néha külső segítséghez folyamodunk, mert nem tudunk megbírkózni valami belső terhünkkel, sebünkkel. Lehet ez múltból eredő, transzgenerációs, vagy karmikus visszhatás. De lehet a jelen életből származó probléma.
A segítő, gyógyító egyik ismérve kell, hogy legyen a tapintat. 
Ne fogadjuk el segítőnek, ha valaki nem ismeri az intimitást, a meghittséget. Még, ha nem is ismerős az illető, lelkileg kell, hogy közel álljon.
Láttam, hogy valaki úgy akart lelki segítséget nyújtani, hogy miközben megölelte a támaszra szorulót, megjegyezte: adok egy kis energiát. 
Velem történt meg,  hogy amikor egy-két éve pocsékul voltam, külső segítséget kértem. Az illető többször megjegyezte, Frici cica azért ül mellé, mert neki jó energiái vannak. Mondhatom, ezzel a megjegyzésével ezek a jó energiái hozzám nem érkeztek meg. Sőt.. A megnyilvánult egója miatt, többé nem tudtam bizalmat szavazni neki. Kerestem és találtam is jobbat.
Aztán vannak a tanácsadók. Akik ismerik a tutit: rövid az élet, elrohan az idő, mire vársz? Majd ugyanezek ellenmondásosan máskor azt tanácsolják hogy lassíts, mert az élet egy utazás, hát élvezd. 

Persze honnan  tudnák mi zajlik benned odabenn? 
Csak együttérző, tapintatos ember tud lelki, szellemi segítséget nyújtani.
Szerintem...

Namaste 

* A tapintat mások érzéseinek, igényeinek és határainak a tiszteletben tartása a mindennapi viselkedésben. Olyan emberi tulajdonság, amely segít elkerülni a sértő vagy kellemetlen helyzeteket. 

péntek, október 02, 2026

Bizalom

Gyökerestül ki kell irtanunk lelkünkből azt a félelmet és szomorúságot, amelyet a jövővel szemben érzünk.
El kell sajátítanunk a higgadságot
és nyugodtan kell szembenéznünk a jövővel.

Tökéletes közömbösséggel kell tekintenünk mindenre, ami ránk vár, és amit a bölcsességgel teli isteni irányítás mér ránk.

Ez az amit a ma emberének meg kell tanulnia: bizalommal kell élni anélkül, hogy bármivel is biztosítani akarná létét, és bíznia kell abban, hogy a szellemi világból mindig érkezik számára segítség.

- Rudolf Steiner

Namaste 

péntek, szeptember 25, 2026

Az ég lakói

"Nem pusztán a föld lakói vagyunk, hanem az ég lakói is. Mindannyiunkban ott ragyog az a csillag, amelyik túlmutat rajtunk ahhoz, aki az égből jön hozzánk és betölti a legmélyebb vágyainkat."

(Anselm Grün) 

A Mérleg

 

Holly Sirra Art

A Mérleg szellemisége – A Mérleg egy kardinális levegőjegy, amelyet a szerelem bolygója, a Vénusz ural! Ebben rejlik mitológiai kapcsolata Aphroditéval, Vénusszal és Asztraiával. A jegyet jelképező mérlegserpenyők az észt, illetve az érzelmeket szimbolizálják. Ez lehetővé teszi számukra, hogy pártatlanul és igazságosan foglaljanak helyet az égi ítélőszékben. Természetük rendkívül diplomatikus és elbűvölő; gyakran törekszenek arra, hogy egyensúlyt, harmóniát, békét és igazságosságot teremtsenek a világban. Kettős természetükből fakadóan azonban gyakran küzdenek döntésképtelenséggel, a konfliktusok kerülésével, valamint a határok meghúzásának nehézségeivel

szerda, szeptember 23, 2026

Pillangóhatás

Multidimenzionálisak vagyunk. Nem csak érzünk, hanem érzékelünk is. Egyre tisztábban, finomabban. 
Nem csak minden cselekedetünkkel, de még a gondolatainkkal is kapukat nyitunk és zárunk, mert parallel univerzumban élünk, ahol érvényesül a pillangóhatás. Meglepő következményekkel. Néha később, talán csak véletlenül jövünk rá, világosodik meg, hogy mi miért történt éppen akkor és úgy. 

Az idő telik, és kell, hogy múljon is. 
Ezért muszáj túllépni önmagunkon, a cipelt transzgenerációs mintáinkon, az illúzióinkon. Ha ezt felismertük, és szükséges, merjünk kérni megfelelő segítséget. Egy nagyon apró változtatás is idővel jelentős átalakulásokhoz vezethet a lelki és a fizikai családi rendszerben. 
Pillangóhatás. 
Mi a megfelelő segítség? Ami megjelenik. 

A Nap ragyogását vágyjuk. Mégis van úgy, hogy csak szentjánosbogarak fényében  tündöklünk. Persze fény mindkettő... 
Nincs türelem. Az áldozathozatal csak egy szlogen. Pedig talán érdemes lenne várni... De a pillangóhatás miatt ezt esetleg már sosem tudhatjuk meg. 

Még valami... Az einstandolásnak ára van.
Pillangóhatás. 

Namaste 

P. s.: Edd meg, amit főztél.. 

csütörtök, szeptember 10, 2026

Gyöngéden..

Gently, gently open your eyes 
and look at the face of Love 
gaze at her intoxicating eyes! 
Let her smiling face lure your heart  into her infinite garden. 
Taste the sweetness of her fruit 
drink the scent of her roses and  dance
swaying like a willow in the wind.    Forsake worldly pleasures 
for the deeper fulfillment of the infinite mystery of Love.

  💜Rumi🌹


Gyöngéden, gyöngéden nyisd ki  szemed
s nézz a Szerelem arcába, 
bámulj az ő bódító szemeibe!
Hagyd, hogy mosolygó arca elcsábítsa szívedet az ő végtelen kertjébe. 
Ízleld gyümölcse édességét, 
idd rózsáinak illatát, és táncolj, 
ringj, mint egy fűz a szélben.
Hagyd el a földi örömöket 
a Szerelem végtelen misztériumának mélyebb beteljesüléséért.

💜 Rumi🌹 





Namaste
 

péntek, augusztus 21, 2026

"Ünnep oly szép..."

Fantasztikus volt a tegnap esti  ünnepi tűzijáték és drónshow. Még soha nem volt ehhez foghatóan látványos, rendkívüli az augusztus 20-i műsor. Alig pár lépésre tőlünk a Parlament elől hatalmas méhrajként zümmögve szállt fel a több ezer drón és csodálatos honfoglaláskori alakokat, jelképeket, majd a Szentkoronát jelenítették meg. Aztán a tűzijáték. Minden elfogultság nélkül az eddigi legszebb volt. Nem bántam meg, hogy ebben az őrült melegben vállalkoztam a tömegbe bemenni. Persze bíztam a jó dunai szélben, ami szerencsére jókor meg is érkezett. 
Azt gondolom, talán nem is lenne baj, ha ezután  rövidebb lenne a tűzijáték és több a fényfestés és drónshow. 
Az, hogy alig van víz a Dunában, ébresztőt fújt. A környezetvédelem fontossága most sokkal nagyobb fókuszt kap. 

Ezután a Parlamentnél rögtön kezdődött a hajnalig tartó fesztivál diszkóval, fellépőkkel. 
Mi inkább egy nagyot sétáltunk a  Duna parton.  Megcsodáltuk a megunhatatlan,  szép budai panorámát, a gyönyörű kivilágított Budavári Palotát, a Halászbástya-Hilton - Mátyás-templom együttesét, a távolabbi piros-fehér-zöldbe öltözött Citadellát.  
A belvárosban igazi fieszta hangulat volt. A parkokban, tereken,  vendéglőkben óriási nyüzsgés volt.  Főleg  fiatalok. 
Mi is beültünk egy italra  a bazilika mellett. 
Nem sokkal éjfél előtt elindultunk haza. A metróhoz a Hercegprímás utcán át mentünk. Megemlítettem a férjemnek, hogy talán még soha nem jártam ebben a kis utcában. Mire ő, aki a Bank utcában gyerekeskedett megjegyezte, hogy minden nap ebben az utcában ment az általános iskolába, ami még ma is ott van a bazilika mellett. Még hozzátette, "mint mindig" , ha erre járunk, hogy itt a Szabadság téren a Nemzeti Bankkal szemben volt a grund, ahol  suli után fociztak délutánonként. Elmesélte azt is, hogy azon az útvonalon, ahol este mentünk az Arany János utcai metrótól  Parlamenthez, (Bank utca, Szabadság tér, amerikai nagykövetség, Kossuth tér) ment ki a Duna partra, majd a Margit-szigetre az úttörő stadionba edzésekre. Jó 20 perces séta volt minden nap. Hazafelé néha tovább tartott, mert megállt az amerikai követség előtt (ami akkor még nem volt kordonozva!) megcsodálni az ott parkoló autókat, mint például Impalákat, Chevroleteket. 
A '60-as évekről beszélünk!  
Majd, "mint mindig" , elmesélte azt is, hogy a házuk környékén parkolt  homokszínű Opel rekordjával Tichy Lajos, a Honvéd egykori válogatott focistája, aki gyakran járt a Bank utcai Sport Cukrászdába. Minden srác az ő autóját csodálta, mert olyan ritka volt a nyugati autó, sőt egyáltalán az autó. Még a belvárosban is. És nem hagyta ki az elbeszéléséből azt sem, hogy nem csak Tichy autóját bámulták meg, hanem az akkor még csak barátnőjét, későbbi feleségét a gyönyörű Lehoczky Zsuzsát, a szubrettet. Bevallása szerint, minden fiú szerelmes volt Lehoczkyba. 

Aztán a kortörténeti elbeszélés ez alkalommal kibővült. 
1960-ban tizenegy évesen lett úttörőválogatott. Alig vagyunk a II. Világháború és '56 után, az ország háborús jóvátételt fizet az oroszoknak.  
Pisti, férjem egyik csapattársa Rákosról  járt minden nap edzésre. November volt. Hideg, szeles, jeges idő és a fiú rövidnadrágban járt. Nem volt neki más. 
Aztán Jenő papa, férjem apja, aki férfi szabó volt, (ő maga egykori 56-os elítélt!) varrt neki egy hosszú nadrágot. Amikor férjem egy meccs előtt átadta neki, nem értette miért is kapta.  Elsírta magát... 
Egy másik srácnak, akik hatan voltak testvérek, nem volt cipője. Illetve volt, de nem lehetett azt jó szívvel már cipőnek nevezni. Ekkor az úttörő stadion szertárosa lecsavarta egy rossz focicipőről a stoplikat, majd odaadta neki. Igaz pár számmal nagyobb volt, mint kellett volna... 

És tudjátok miért mesélem ezt el? 
Mert, ha nem is az '50-es utáni évek jöttek vissza, de az országunk (és szándékosan nem írok most nemzetet, mert Magyarország esetében a nemzet határokon átívelő) bitangul ki lett fosztva.
Elhanyagolt iskolák, kórházak, állomások, szóval  közintézmények, utak, és elhanyagolt, perifériára szorult emberek. 
Évtizedeket zuhantunk vissza  Orbán kormányzása alatt. 

Na ez a Kali-juga*!

Valaha azt hittem Demszky Budapestje volt a legalja. De, mint tavaly, most is látnom kellett egy, az emberhez teljesen méltatlan helyzetet.  Éjjel nyomorult guberálók az ünneplő tömeg után zsákszámra szedték össze a visszaváltós palackokat. 

Bármilyen szép is volt a tegnapi ünnep, ez erősen rávetült. 

Vulgáris, ám sommás véleményem:
 
 o1g






*Kali-juga 

szombat, augusztus 15, 2026

Virágzás

"A boldogság legpontosabb megfogalmazása Arisztotelésztől származik: eudaimonia, amely közvetlen fordításban nem is “boldogságot” jelent, hanem virágzást, kiteljesedést. Ez az értelmezés nagyon a szívemhez szól, mert figyelembe veszi, hogy a boldogság nem a sárga szmájlikról szól."  (Shawn Achor) 


Namaste 

szombat, július 11, 2026

So Ham

"A csend gyógyít. A csend olyan, mint a tükör. Beletekintve minden világos. A tükör nem vádol, nem kritizál, hanem segít a dolgokat olyannak látni, amilyenek azok valójában. Olyan diagnózist tár elénk, amely megszabadít a helytelen gondolkodásmódtól. Hogyan teszi ezt a csend? A csend felszínre hozza az énünk eredeti békéjét, a velünk született isteni békét. Amikor ezt meghívjuk, a béke átjárja az egész lényünket, az összes egyensúlytalanságot harmonizálja és meggyógyítja. A csend teljessé tesz és feltölt; gyengéden és mégis erőteljesen aktívvá tesz." (Anthony Strano)

"Ne rohanj a külvilágba az érzékek segítségével, hanem hagyd, hogy az elméd befelé haladjon. Mit kell tenned ehhez? Finoman emlékezz a mantrádra." (Szvámi Ráma)


csütörtök, július 02, 2026

Valenciában

Indulás előtt beszaladtam a fiamékhoz elköszönni.
Jó utat, jó nyaralást kívántak, és felesége Szilvi még hozzátette: csak vigyázzatok a gin-tonikkal, mert a spanyolok szeretik jó sok ginnel felönteni.
Így aztán mottóm is lehetne ehhez az írásomhoz az a felirat, amit Valenciában a strandon egy pocakos pasi rózsaszínű pólóján olvastam. 

"Let the fun, BE-GIN" 

Megvallom gin-tonikot nem ittam, de az biztos, hogy a spanyolok nem spórolnak  a fehér rummal  sem a Mohitóban, és a cantreau-vel sem a fehérboros Sangriában.


Nemrégiben olvastam valahol, hogy a narancs nem egy szín, a narancs egy hangulat. 
Talán ezért vettem valami belső suggalatra egy narancssárga nyári ruhát. 
Ez a szín élénk, meleg, energikus, ami a vidámságot, a napfényt, és  a kreativitást szimbolizálja.  Mindezekért annyira tudom társítani Spanyolországhoz, és most aktuálisan Valenciához.  Még a lobogójuk is  sárga és piros, amiből ez a szín keveredik.

Lenyűgözött ez a város. A 9 km hosszú Turia park, (ami egy kiszáradt folyómederből van kialakítva) a csodás, hatalmasra nőtt virágait ontó leandereivel, a különleges jakarandáival, melyen még itt-ott felfedezhető volt lila virága, a már termését érlelő majomkenyérfáival, a püspöklila murvafürtjeivel, vagy ahogy jobban ismerjük a bougaivillae-ivel. De még annyi szép ismert és ismeretlen növény  díszíti ezeket a tereket. Például nagyon sok eperfa van, ami utal a valamikori selyemhernyó tenyésztésre, és az ebből adódó selyemgyártásra. Valencia egykor Európa selyemnagyhatalma volt. 


Remek jó bicikliutak, sétányok, futópályák, színes játszóterek, kutyafuttatók vannak. Sok a zöld felület a piknikezni, fűbe leheveredni vágyóknak. A tapasztaltak szerint élnek is a valenciaiak és a turisták ezekkel lehetőségekkel. 
Fantasztikus a Művészetek és Tudományok Városa, ami elképesztően modern épületek együttese. Itt található az opera, a planetárium,  a mozi, a tudományos múzeum, az akvárium. Valamint egy növényekkel beültetett sétány, ami alatt parkolóház van.



Hihetetlen kreativitású épületek. Csak ámultunk rendkívüli látványosságukon. Mindegyik épület mellett halvány akvamarinkék vizesmedencék segítik a felfrissülést. 
Esténként nagyon sokan időznek itt. Csodálatos, ahogy a lemenő Nap fényei megcsillannak az opera épületének falain. 


   
Hemisféric 

Nem  autót, hanem inkább biciklit béreltünk,  mert biztonsággal lehet  azzal közlekedni. Az óvárosba azonban sétálva mentünk.
A beach 20-25 percre volt az opera melletti szállásunktól. Fele út a Turia parkban,   a másik fele a több helyen faárnyékos  városi bicikliutakon.
A Bioparkba való eljutás már húzósabb volt. Jó egy órás volt az odaút kisebb megállásokkal a Turia park látnivalóinál. 



 
A meleg ellenére is  élveztem a bringázást, és minden fáradságot megért az élmény, ami a Bioparkban fogadott. 






Átvettük az itteni ritmust. Esténként jó későn, 9-10-kor mentünk vacsorázni. Egyszer sem kellett csalódnunk az ételek, italok minőségében.  
A strand sem okozott csalódást.  Napsütés,  26 fokos tenger,  hideg italok, kellemes szél. 


Jó volt Valenciában! 

hétfő, június 22, 2026

Kozmikus delelő

Annyi mindent is hozunk a gyerekkorunkból. Én például, hogy szeretem ezt a nem sokra tartott gyümölcsöt, a fai epret, vagy, hogy a lábam alá nézek, hová lépek, ha gyümölcs, vagy más potyogott a járdára, a városi kutyavégtermékekről nem is beszélve! ☝️🥴😆



Reggel gyalog mentem a dolgomat intézni. Tudjátok, az ökológiai lábnyom..., próbálok tényleg erre odafigyelni. Hogy ne legyek pazarló, ne  vásároljak feleslegesen, hogy ne kelljen ételt, vagy akár más dolgokat kidobni. Hogy vásárlásaim, fogyasztásom valóban a szükségleteket, és ne az esetleges reklámok gerjesztette vágyakat tükrözzék.
Persze, amint a nyár, a divat kerül szóba, akkor kicsit behunyom azokat az öko szemeket..  

Hazafelé, délben a rekkenő hőségben jól esett az utcai fasor árnyéka. Mikor egy eperfához érkeztem, megálltam. Felnéztem, hogy meggyőződjek nincsenek-e hernyók a fán. 
Van egy undor a puhatestűektől. Úgy általánosan, és átvitt értelemben is. Írhatnám úgy is, hogy a gerinctelenektől... 
Értitek! 

Aztán bekaptam pár szem epret. Jólesett savanykás íze. Persze óvatosan lépkedtem, mert a járda telis tele volt lehullt, széttaposott gyümölccsel. Vigyáztam az új papucsomra, nehogy a sötét lila eper megfogja. 

Gyermekkorom emlékei  villantak be. A '60-as évek.
Az  első, Dunafalva, a szülői házunk udvara.  Lehettem tán négy, öt éves. 
Hátul az udvarunk közepén az eperfa alatt állt a hintónk. Felmásztunk rá Árpival,  idősebb bátyámmal, aki  aztán tömte a számba az epret.  Nyelni alig győztem... 
Hogy apu erdőjárásra, vadászatokhoz használt hintója, hogy került a potyogó epres fa alá nem tudom. Nem ott volt a helye, de ez a kép pontosan él bennem, több, mint hatvan éve. 

A második “eperfás" emlékem Bólyhoz kötődik,  ahol sokat vendégeskedtem. Rengeteg eperfa  volt ott, mert sokan selyemhernyót tenyésztettek,  és  ennek a levelével etették őket. 
Hétvégente ómamámmal vagy tántimmal  a parkba mentünk sétálni. Szépen kiöltöztettek. Általában fehérbe. A tisztaság színébe.
Ruhácska, szandál, zokni. 
Igen szandál, és zokni. Kislányoknak illik ez a viselet. 

A bólyi parkba vezető járda mellett szinte végig eperfa volt. Minden léptemre vigyáznom kellett, hogy nehogy a lehullt lila eperre lépve, az összefogja a lábbelimet, és a zoknimat. 
Végig is csattoghattunk volna az úton, de nem! Mi szép óvatosan szinte csak tipegve mentünk. 
A gyermekkori nevelés, a dolgok, hogy rögzülnek!

Napforduló volt tegnap. Azt mondják van valami mágikus erő a nyár első napján. Ekkor a leghosszabb a nappal. A kozmikus delelőn a napenergia a legmagasabb fokon ég, a természet mágikus kapuja is ekkor nyílik a legszélesebbre. Ideális  az időszak a megújulásra, bőségteremtésre, szerelemvonzásra, negatív energiák, (entitások, démonok) kitisztítására. 
Vannak ugyanis sötét energiák, amik rosszindulatból, ártón a Fény oldalt támadják. Ébernek kell lenni. 
Beavató korszakot élünk. Választhatunk a Fény és a sötétség közül. Nem könnyűek a próbatételek, legyenek ezek testi, lelki, erkölcsi, anyagi természetű megmérettetések. 

Azt tartják, hogy az Ízisz beavatás az ember legnagyobb próbatétele. 

Kicsit csendesedj el, nézz szembe az érzéseiddel. 
Ha bármi olyant érzel, amit el kell, el akarsz engedni, leírod egy tiszta papírlapra, majd tűzben elégeted. A hamuját nyomtalanul elmosod. 
A többit bízd a Naperőkre. 

Egyéb mágiára is biztosan vannak leírások, mit, hogy varázsoljunk. Csak éljünk vele! Máskülönben nem használ. 
Még ma sincs későn. 


Namaste

péntek, június 19, 2026

Azt mondják...

"Azt mondják, hogy a világ a korán kelőké. Ez nem igaz. A világ azoké, akik boldogan ébrednek fel."   Monica Vitti



Namaste 

hétfő, június 15, 2026

Rend




"Az ember mikrokozmosz, a makrokozmosz pontos mása. Mindazt, amit kívül érzékel, megtalálja önmagában is."

Namaste 


vasárnap, június 14, 2026

Szepes Máriától

Fotó: Pinterest 

“A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak."
Szepes Mária 


szombat, május 16, 2026

Az élet mélysége

Legtöbbször nem az időnk kevés, hanem túl sok mindent akarunk egyszerre. Az életünk azonban nem gazdagabb, csupán felszínesebb lesz attól, ha minél több dolgot belezsúfolunk. Az élet valódi gazdagságát a megélés mélysége adja, ehhez pedig inkább lassítanunk kell.

~ Pressing Lajos Lílávadzsra: Szabad, szerencsés emberi születés

Fotó: pexels.com

Namaste

szerda, május 13, 2026

Y generáció

Mottó: "Gyűljünk össze, és küldjünk pozitív gondolatenergiát a bolygónak és az emberiségnek. Az új energiával sokkal többet teremthetsz, többet, mint eddig bármikor." Kryon


Az Y generáció a baby boomerek (1946 - 1964) gyermekei.
A boomerek úgy nőttek fel, hogy  lelkükben azt várták, hogy a XX. század borzalmai után  a világ jobbá váljon.

A millenniumi, vagy Y generációt 1981 és 1996 között születettekként definiálják. Ők az alfa generáció szülei.

Az Y-generáció tagjai már fiatal koruk óta szoros kapcsolatban állnak az információs technológiával, így magabiztosan és otthonosan mozognak a digitális eszközök és az internet világában.

Rugalmasságuk révén könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz, és gyorsan képesek új készségeket elsajátítani.

Gyakran idealista szemléletmódjuk miatt magas elvárásokat támasztanak mind magukkal, mind környezetükkel szemben.

Számukra nem a pénz áll első helyen a munkahelyen. Kiemelten fontosnak tartják a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését, ezért előszeretettel keresnek olyan álláslehetőségeket, amelyek rugalmas munkavégzést biztosítanak, és teret adnak a személyes fejlődésre. 

Az Y-generáció számára a csapatmunka és az együttműködés kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen meggyőződésük, hogy a közös erőfeszítések hatékonyabb és kreatívabb eredményekhez vezetnek.

A folyamatos fejlődés érdekében igénylik a rendszeres és konstruktív visszajelzéseket, melyek segítségével finomíthatják készségeiket és javíthatják teljesítményüket.


Nos, mint boomer szülött rám is valóban jellemző volt, hogy bíztam egy  jobb világ eljövetelében. 
Mi baby boomerek vártuk az orosz komcsik kivonulását, az egypártrendszer, a régi ideológia békés úton való felszámolását, hogy egy valódi demokratikus államban élhessünk. Rendszerváltásnak gondoltuk a '89-es eseményeket. De valójában ez nem történt meg.  Az elvtársak továbbra is hatalomban maradtak. Átmentették magukat. Igaz, álruhát húztak. Na, nem a bölcs Mátyás királyit. Épp ellenkezőleg!

És tudjátok miért hiteles nekem Magyar Péter, Magyarország újonnan megválasztott miniszterelnöke?
Mert Ő és miniszterei nagyrészt Y szülöttek.
Mert, ahogy mi boomerek "csak azzal" , hogy reménylettünk egy szabad, jobb világot, békés úton értük el, hogy a hazánkat '56-ban megszálló szovjet csapatok kivonultak. Persze tudjuk, már repedeztek a Szovjetunió falai. 
Az Y szülöttek idealisták, nagy elvárásaik vannak a világgal szemben, és valós társadalmi szerepvállalásuk révén akarnak is tenni egy szebb, élhetőbb világért. 
És még egy jelenség, ami az elmúlt évtizedekben olyan elcsépelt volt, és most nagyon szembeötlő. 
A tisztalelkűség. 
A haza szeretetének, a szolgálni akarás kinyilvánítása.  
Ez az, ami a boomereket, a Z és az  őket követő alfa generációt is megszólította. 

Szerintem.



vasárnap, május 03, 2026

Anyámról

 Bagdi Bellától:

"A Hintalovon Alapítvány üzenete mélyen megérintett: nem tökéletes anyára van szükségünk, hanem valódira.

A sok fájdalom, magány, trauma és bántás ellenére, amit az életében elszenvedett, ő sosem felejtett el szeretni és gondoskodni. Úgy, ahogy tudott. A maga módján. Emberien."


Szeretettel 

kedd, április 28, 2026

Távolság

A távolság nem csak teret teremt az emberek között… feltárja az igazságot.

Amikor valaki már nincs jelen a mindennapi életedben, elkezded tisztán látni a dolgokat – nem a ragaszkodás, nem a megszokás révén, hanem a tudatosság révén.

Néha rájössz, mennyire szereted őket. Hogyan adott melegséget, értelmet és örömet a jelenlétük. 

És megérted, hogy soha nem ők voltak  a problémák… ők részét képezték a békédnek.

De néha… könnyebben érzed magad. 
Nyugodtabbnak. 
Inkább megint önmagadnak.

És ez a felismerés kellemetlen lehet –mert megmutatja, mit tűrtél el, mit tévesztettél szemelől, és mennyi békét áldoztál fel csendben.

Nem minden hiány veszteség. Némelyik tanulság.

És nem akkor jön a tisztánlátás,  amikor minden közel van, hanem akkor, amikor elég távolság van ahhoz, hogy végre láss.

Tehát ne rohanj minden rést betölteni.
Ülj a csendben. 
Figyelj arra, amit tanít.

Mert ebben a térben nemcsak őket  érted meg jobban, –

hanem önmagadat is. 


Namaste

Forrás: Buddhism 

szombat, április 25, 2026

Csillag Én

Napi közélet. 
Annyi szemét van a szőnyeg alá söpörve.  Legszívesebben nem hallgatnám, de az maga lenne a struccpolitika. 
Van, amikor igenis szembe kell nézni a hatalom - mert ezek sok-sok éven keresztül nem miniszterek voltak, hanem (ön)hatalmat gyakoroltak, - bűneivel mulasztásaival. Hogy változást akarjunk. 

Miért nem tudunk jók, jobbak lenni? Egyik legkedvesebb spirituális tanítóm Mooji egyszer azt mondta, hogy jelenleg ilyen tudat uralkodik a Földön. Dualitás. 

Ennyi. 
Fejlődünk kell. 🩷💚 

A magyarság nagy része most egy  nagyot lépett előre. 

Forrás: fb

https://open.spotify.com/track/5MARnnjEjeRxRZS5NCtsi5?si=-WdngbptTm6y9xScau1f7Q

Namaste 

hétfő, április 13, 2026

BIZALOM


A 7 örökérvényű belső iránytű, amelyre a YOTENGRIT tanítása világít rá: a Szeretet, a Szabadság, az Igazságosság, a Bölcsesség, az Egyenlőség, a Testvériség és a Becsület. Mindez az ikerörvénylés törvénye szerint oda kell emeljen bennünket, ahol újra megjelenik a BIZALOM. Az az alappillér, ami mindennek az alapja. És tudnunk kell, hogy „nem a szisztéma mérvadó, amelybe életünket rendezzük, … hanem a lélek tisztasága. Magas erkölcsi színvonalon lehetünk…, ha a lelkünk tiszta, szívünk igaz, böcsületünk hibátlan.” 
Áldás

Idézet: Máté Imre: Yotengrit

Forrás: Yotengrit Alapítvány, Mohos Alexandra



Isten áldja Magyarország miniszterelnökét! 

szombat, április 11, 2026

A magyar költészet napjára

József Attila : Ars  Poetica

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!" 

 Szer*jelentése: ...Lehet, hogy a szer szó mindazt jelenti, ami összeköt vagy összehoz minket, ami felemel, ami sikeresebbé, egészségesebbé, elégedettebbé tesz minket?...

https://belsomegelesekrendszere.com/2013/01/08/mi-a-szer/

hétfő, április 06, 2026

Csibe 70

Ünnepelünk. 
Szeretetteljes  visszaemlékezéssel. És még mennyi minden van mélyen... 
 
Duna parti nyárfás

Csibe 70

Ahogy telik az időnk, jó visszatekinteni a gondtalan gyermekéveinkre. Hogy is volt minden, mit tudunk egymásról? Mi az ami összeköt,  hogyan szerettük egymást?   
Az Élet, a sárosi és a falusi élet rendelte így. 

Csak tizenegy voltam,  amikor  Bólyra mentél suliba. Az igazán közös, az ez előtti gyermekkor volt. Abból is, visszatekintve szinte csak pillanatok, mert én lányból voltam, te pedig fiúból. De ezek a pillanatok mégis jelentősek, a nagybetűs életbe beavató kis kalandok, erdei kirándulások voltak. 

Vajon te, hogy emlékszel azokra az élményekre, amik bennem élnek? 

Az esti bújócskázásokra. A fészer alatti nagy kopozóteknő hasába, a  fészerpadlásra vezető létra tetejére, szembenézve a levágott dolmányosvarjú lábakkal, az üres töltényhüvelyekkel, amit apu ott gyűjtött. Vagy a hintó alá, a szúnyogos mogyoróbokor mélyébe, a szénapadlásra,  a kukoricaszár kévébe,  és még kitudja mennyi rejtekhelyet találtunk  az udvarunkon.

A papkerterdei gombagyűjtésre zsebedben  egy doboz Fecskével, hogy a magaslesen megpihentünkben megmutasd, hogyan kell cigizni.  Enyhe  nikotinmérgezéssel szédelegtünk le a magasból. 

Arra, hogy a régi akkumulátorból kiszedett ólmot bádog cipőtisztitó dobozban megolvasztottuk, majd golyót gyártottunk belőle a légpuskába. Jól lehetett a nyárikonyha lépcsőjéről célozni a kerti szilvafán ülő csurikra. 
Egyszer kicsórtuk apa Winchesterét, - pedig a fegyvert és töltényeket mindig zárva tartotta - és töltény nélkül lőttél vele. Így is nagyot szólt. Nem kaptunk érte dícséretet. 

Hogy irigykedtem, mikor ti, a két nagyfiú mehettetek hajtani a nagy vadászatokra. Hogy  csodáltam az udvaron  terítékbe kirakott  kis- és nagyvadakat. 

Emlékszel, hogy volt egy tojásgyűjteményed? A spájzban egy tojástartó kartonban tartottad a kifújt héjakat.
Aztán emlékszel-e arra, hogy egy kora tavaszi napon elmentünk a kistöltés melletti kiserdőbe fészeklesre? Talán éppen varjúfészket akartál kifosztani az ott lévő nyárfásban. Úgy emlékszem zsákmány nélkül indultunk haza. Kati szerint csak azért, mert lefelé mászva a fáról a szádba tetted a tojást, majd, amikor leugrottál ráhaptál. Én nem emlékszem, de Kata szerint már fióka volt benne... 
Hazafelé a házunk előtt fekvő focipálya melletti szántáson vágtunk át. Bukdácsoltunk a még boronálatlan földön, aztán előttünk egy barázdából pacsirta szállt fel. Megtaláltad a fészkét. Rám bíztad a tojásokat. A pulóverem alját felhajtva fészket csináltam a kis foltos, szeplős tojásoknak. Megbotlottam és hasra estem. A tojásoknak annyi lett.

A madártojásokról még az is eszembe jutott, hogy egyszer Tánti elszörnyedve mesélte, hogy  galambtojást ittál. Mert az olyan vagány volt! 
Talán a fenyőfáján fészkelő gerlefészket fosztottad ki? 
Most is látom drága arcán a fintort, a nevetést, ahogy mesélte a sztorit. 
 
Szerettél pecázni. Hogy hova jártál nem tudom, csak gondolom, hogy a Kis- Dunára,  Kútsebesre, vagy a Bezerédi holtágra. Egyszer, amikor a fogásod egy csomó törpeharcsa volt, segítettem megpucolni, és együtt főztünk belőle a nyárikonyhában.  Vajon volt  sikere, örültek szüleink?
Csíkhalakat is hoztál. Azt úgy tudom, hogy a Papkerterdő melletti vízfolyásból szedted. Aztán egy nagyobb üvegbe raktad, abban nézegettem őket. A sorsukat már nem tudom. 

Na és amikor a nyárikonyhában palacsintát sütöttünk? Te tanítottál, hogyan kell a levegőbe feldobva megfordítani a palacsintákat. A sztorihoz tartozik, hogy az egyik palacsintád a ruhaszárító kötélen fennakadt, és félbeszakadva landolt a palacsintasütőben. 

A hátsó kertünkben volt kettőnknek egy apró parcellánk. Épp a disznósólak végében. Borsót vetettünk bele. És emlékszel, hogy anyu nyulakat tartott, és te a nyuszikkal nagyon szerettél foglalkozni? Olyan édik voltak! 

Emlékszel? Volt, hogy pár szem dióval csapdát állítottunk a varjaknak. 

Megvannak neked is az otthon ízei? A szenteste előtti böjti ebédé a halászléé, az esti borsodóé, amit  melegen illatozó piskótával tálalt anyu? A bólé, amit sósborszesszel készítettünk, gyümölcsbefőttel és vérnaranccsal ízesítettünk? 
Emlékszel ezekre? 

Vajon emlékszel, hogy szilveszterkor ólmot öntöttünk? Hogy anyu ilyen szokásokról is tudott! A nyárikonyhában a sparhelten olvasztottuk a már említett módon, és kint a folyosón öntöttük ki a cementlapra. Hogy milyen formák lettek és hogy abból mit jósoltunk, már nem emlékszem, de nem is ez számított.

Aztán elkerültem én is otthonról. A találkozások méginkább megritkultak. Többnyire csak a nagy ünnepekre  és a nyárra kapott szünetekben találkoztunk. 
Milyen örömmel öleltük egymást.

Megvan az emlékeidben az, amikor egy húsvéti szünetben hétmérföldes csizmát húztunk és nekivágtunk az alig felengedett szántáson át gólyanézésre a Karcsiék tanyája felé? Alig bírtam el a sártól dagadó csizmát. De menni kellett, mert meg akartunk merítkezni Náni néni és Pista bácsi őszinte szeretetében... Egy kis meleg ölelés, egy kis lágy kenyér a kemencéből, egy kis kolbász a spájzból, egy kis borocska a pincéből. 

Azok a Duna parti nyarak! Az a táj, az a baráti hangulat! Kinek hiányzott  tenger,  Balaton!  
Amikor a naplementére előbújó szúnyogok elől inkább a vízbe menekültünk, mintsem haza. Emlékszem, te már úsztál lefelé, mikor én  hezitálva mentem utánad. 
- Hideg a víz - kiáltottam, mire te röhögve - gyere, ússz lejjebb, itt melegebb!- utaltál a mindnyájunk számára egyből érthető dologra...

Emlékszel, hogy vártuk szombat délutánonként a Muppet Show-t? A Breki és a többiek  sorozatot a 70-es években, amiben mindig valaki nagy nyugati sztár volt a meghívott.  Mielőtt elindultunk volna előre a faluba, ezt néztük jugón. Akkor még az itthoni TV ilyent nem adott. 

Megvan az, amikor a hercegszántói búcsúba voltál meghívva Aladics Marikáékhoz és  Deli Misi vitt bennünket? 
Az akkorra már hadnagyi fokozatú főiskolás Deli Misi. Sokan voltunk, többen, mint hivatalosan a "rönó"-ban elfértünk volna. Félúttól vállaltam Csupi helyett a csomagtartót. A határőrök megállították ellenőrzésre az autónkat.  Én elől reszkettem, ki ne nyittassák a csomagtartót. Azok meglátva Misi igazolványát haptákba vágták magukat, - jó szórakozás hadnagy úr! - és  elengedtek bennünket. Hallottam,  azon röhögtetek, hogy Misi nem ismerve az utat, nem fordult be a falu felé, hanem egyenesen a határ felé vette az irányt...
Milyen szeretettel és terülj - terülj asztalkámmal  fogadtak szántón! Csak a szokásos vidéki vendéglátás. Pecsenye és rántott húsok garmadája, és süteményhegyek. Az italokról sem feledkeztek el. Volt ott sör, bor, cseresznyepálinka bőven!
Éjjel a szántói  kultúrházban a  buliban  összefutottunk. A farmerdzsekid felső zsebéből előrántottál egy "nyeleshúst" .. Nem voltál  már teljesen józan. 

Aztán berántottak katonának. Hosszú hajadnak búcsút inthettél. Emma tántink volt a fodrászod. 
Messzebb nem is tudtak volna vinni, mint a nyírbátori határőrséghez.
Anyánk ekkor sem  ismert lehetetlent. Talán napokba telt, míg odaért hozzád, de elment az eskütételedre. 
Szerencsédre, nagy valószínűséggel apánk közbenjárására pár hónap múlva Hercegszántóra kerültél. Csak egy ugrásra  otthontól. 

Már a közelmúlt emléke a falvi házad. A kis nyaralód, ahogy anya emlegette, a tanyád. Nem sokszor aludtam ott, de szerettem az ottani jóízű baráti találkozókat. A főzéseket, a hosszú asztal melletti kajálásokat, dumálásokat az udvaron. A Duna parti nyárfák suhogását, a rádióból beszűrődő éjszakai halk zenét. A kamaszkorunkat, fiatalságunkat megidéző hangulatot, azt a szabadságot, amit nálad, általad újra tudtunk élni. 

Így emlékszem Rád. 
Mennyi Élet!

Vajon másnak is ennyit jelent testvérnek lenni? Vagy van mindemögött valami mélyebb? Kimondatlanul is anyánk, apánk örökéből? 
És valóban, szavakkal alig néha fejeztük ki az  egymás iránti szeretetünket, de az kimondatlanul is minden találkozásunkban, ölelésünkben benne volt és van. 

Egy végtelenül jószívű, melegszívű, jókedélyű, önzetlen testvér vagy. 

Isten tartson meg sokáig jó kedvben és jó egészségben! 

Nagyon szeretlek!