Az élet mélysége

Legtöbbször nem az időnk kevés, hanem túl sok mindent akarunk egyszerre. Az életünk azonban nem gazdagabb, csupán felszínesebb lesz attól, ha minél több dolgot belezsúfolunk. Az élet valódi gazdagságát a megélés mélysége adja, ehhez pedig inkább lassítanunk kell.

~ Pressing Lajos Lílávadzsra: Szabad, szerencsés emberi születés

Fotó: pexels.com

Namaste

Y generáció

Mottó: "Gyűljünk össze, és küldjünk pozitív gondolatenergiát a bolygónak és az emberiségnek. Az új energiával sokkal többet teremthetsz, többet, mint eddig bármikor." Kryon

Az Y generáció a baby boomerek (1946 - 1964) gyermekei.

A boomerek úgy nőttek fel, hogy  lelkükben azt várták, hogy a XX. század borzalmai után  a világ jobbá váljon.

A millenniumi, vagy Y generációt 1981 és 1996 között születettekként definiálják. Ők az alfa generáció szülei.

Az Y-generáció tagjai már fiatal koruk óta szoros kapcsolatban állnak az információs technológiával, így magabiztosan és otthonosan mozognak a digitális eszközök és az internet világában.

Rugalmasságuk révén könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz, és gyorsan képesek új készségeket elsajátítani.

Gyakran idealista szemléletmódjuk miatt magas elvárásokat támasztanak mind magukkal, mind környezetükkel szemben.

Számukra nem a pénz áll első helyen a munkahelyen. Kiemelten fontosnak tartják a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését, ezért előszeretettel keresnek olyan álláslehetőségeket, amelyek rugalmas munkavégzést biztosítanak, és teret adnak a személyes fejlődésre. 

Az Y-generáció számára a csapatmunka és az együttműködés kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen meggyőződésük, hogy a közös erőfeszítések hatékonyabb és kreatívabb eredményekhez vezetnek.

A folyamatos fejlődés érdekében igénylik a rendszeres és konstruktív visszajelzéseket, melyek segítségével finomíthatják készségeiket és javíthatják teljesítményüket.

Nos, mint boomer szülött rám is valóban jellemző volt, hogy bíztam egy  jobb világ eljövetelében. 

Mi baby boomerek vártuk az orosz komcsik kivonulását, az egypártrendszer, a régi ideológia békés úton való felszámolását, hogy egy valódi demokratikus államban élhessünk. Rendszerváltásnak gondoltuk a '89-es eseményeket. De valójában ez nem történt meg.  Az elvtársak továbbra is hatalomban maradtak. Átmentették magukat. Igaz, álruhát húztak. Na, nem a bölcs Mátyás királyit. Épp ellenkezőleg!

És tudjátok miért hiteles nekem Magyar Péter, Magyarország újonnan megválasztott miniszterelnöke?

Mert Ő és miniszterei nagyrészt Y szülöttek.

Mert, ahogy mi boomerek "csak azzal" , hogy reménylettünk egy szabad, jobb világot, békés úton értük el, hogy a hazánkat '56-ban megszálló szovjet csapatok kivonultak. Persze tudjuk, már repedeztek a Szovjetunió falai. 

Az Y szülöttek idealisták, nagy elvárásaik vannak a világgal szemben, és valós társadalmi szerepvállalásuk révén akarnak is tenni egy szebb, élhetőbb világért. 

És még egy jelenség, ami az elmúlt évtizedekben olyan elcsépelt volt, és most nagyon szembeötlő. 

A tisztalelkűség. 

A haza szeretetének, a szolgálni akarás kinyilvánítása.  

Ez az, ami a boomereket, a Z és az  őket követő alfa generációt is megszólította. 

Szerintem.

Áldás

Fotó: Pozitív Állítások

Namaste 

Anyámról

 Bagdi Bellától:

"A Hintalovon Alapítvány üzenete mélyen megérintett: nem tökéletes anyára van szükségünk, hanem valódira.

A sok fájdalom, magány, trauma és bántás ellenére, amit az életében elszenvedett, ő sosem felejtett el szeretni és gondoskodni. Úgy, ahogy tudott. A maga módján. Emberien."

Szeretettel 

Távolság

A távolság nem csak teret teremt az emberek között… feltárja az igazságot.

Amikor valaki már nincs jelen a mindennapi életedben, elkezded tisztán látni a dolgokat – nem a ragaszkodás, nem a megszokás révén, hanem a tudatosság révén.

Néha rájössz, mennyire szereted őket. Hogyan adott melegséget, értelmet és örömet a jelenlétük. 

És megérted, hogy soha nem ők voltak  a problémák… ők részét képezték a békédnek.

De néha… könnyebben érzed magad. 

Nyugodtabbnak. 

Inkább megint önmagadnak.

És ez a felismerés kellemetlen lehet –mert megmutatja, mit tűrtél el, mit tévesztettél szemelől, és mennyi békét áldoztál fel csendben.

Nem minden hiány veszteség. Némelyik tanulság.

És nem akkor jön a tisztánlátás,  amikor minden közel van, hanem akkor, amikor elég távolság van ahhoz, hogy végre láss.

Tehát ne rohanj minden rést betölteni.

Ülj a csendben. 

Figyelj arra, amit tanít.

Mert ebben a térben nemcsak őket  érted meg jobban, –

hanem önmagadat is. 

Namaste

Forrás: Buddhism 

Csillag Én

Napi közélet. 

Annyi szemét van a szőnyeg alá söpörve.  Legszívesebben nem hallgatnám, de az maga lenne a struccpolitika. 

Van, amikor igenis szembe kell nézni a hatalom - mert ezek sok-sok éven keresztül nem miniszterek voltak, hanem (ön)hatalmat gyakoroltak, - bűneivel mulasztásaival. Hogy változást akarjunk. 

Miért nem tudunk jók, jobbak lenni? Egyik legkedvesebb spirituális tanítóm Mooji egyszer azt mondta, hogy jelenleg ilyen tudat uralkodik a Földön. Dualitás. 

Ennyi. 

Fejlődünk kell. 🩷💚 

A magyarság nagy része most egy  nagyot lépett előre. 

Forrás: fb

https://open.spotify.com/track/5MARnnjEjeRxRZS5NCtsi5?si=-WdngbptTm6y9xScau1f7Q

Namaste 

A Föld napja

Namaste 

BIZALOM

A 7 örökérvényű belső iránytű, amelyre a YOTENGRIT tanítása világít rá: a Szeretet, a Szabadság, az Igazságosság, a Bölcsesség, az Egyenlőség, a Testvériség és a Becsület. Mindez az ikerörvénylés törvénye szerint oda kell emeljen bennünket, ahol újra megjelenik a BIZALOM. Az az alappillér, ami mindennek az alapja. És tudnunk kell, hogy „nem a szisztéma mérvadó, amelybe életünket rendezzük, … hanem a lélek tisztasága. Magas erkölcsi színvonalon lehetünk…, ha a lelkünk tiszta, szívünk igaz, böcsületünk hibátlan.” 

Áldás

Idézet: Máté Imre: Yotengrit

Forrás: Yotengrit Alapítvány, Mohos Alexandra

Isten áldja Magyarország miniszterelnökét! 

A magyar költészet napjára

József Attila : Ars  Poetica

"Én mondom: Még nem nagy az ember.

De képzeli, hát szertelen.

Kisérje két szülője szemmel:

a szellem és a szerelem!" 

 Szer*jelentése: ...Lehet, hogy a szer szó mindazt jelenti, ami összeköt vagy összehoz minket, ami felemel, ami sikeresebbé, egészségesebbé, elégedettebbé tesz minket?...

https://belsomegelesekrendszere.com/2013/01/08/mi-a-szer/

Csibe 70

Ünnepelünk. Szeretetteljes  visszaemlékezéssel. 

És még mennyi minden van mélyen... 

 

Duna parti nyárfás

Ahogy telik az időnk, jó visszatekinteni a gondtalan gyermekéveinkre. Hogy is volt minden, mit tudunk egymásról? Mi az ami összeköt,  hogyan szerettük egymást?   

Az Élet, a sárosi és a falusi élet rendelte így. 

Csak tizenegy voltam,  amikor  Bólyra mentél suliba. Az igazán közös, az ez előtti gyermekkor volt. Abból is, visszatekintve szinte csak pillanatok, mert én lányból voltam, te pedig fiúból. De ezek a pillanatok mégis jelentősek, a nagybetűs életbe beavató kis kalandok, erdei kirándulások voltak. 

Vajon te, hogy emlékszel azokra az élményekre, amik bennem élnek? 

Az esti bújócskázásokra. A fészer alatti nagy kopozóteknő hasába, a  fészerpadlásra vezető létra tetejére, szembenézve a levágott dolmányosvarjú lábakkal, az üres töltényhüvelyekkel, amit apu ott gyűjtött. Vagy a hintó alá, a szúnyogos mogyoróbokor mélyébe, a szénapadlásra,  a kukoricaszár kévébe,  és még kitudja mennyi rejtekhelyet találtunk  az udvarunkon.

A papkerterdei gombagyűjtésre zsebedben  egy doboz Fecskével, hogy a magaslesen megpihentünkben megmutasd, hogyan kell cigizni.  Enyhe  nikotinmérgezéssel szédelegtünk le a magasból. 

Arra, hogy a régi akkumulátorból kiszedett ólmot bádog cipőtisztitó dobozban megolvasztottuk, majd golyót gyártottunk belőle a légpuskába. Jól lehetett a nyárikonyha lépcsőjéről célozni a kerti szilvafán ülő csurikra. 

Egyszer kicsórtuk apa Winchesterét, - pedig a fegyvert és töltényeket mindig zárva tartotta - és töltény nélkül lőttél vele. Így is nagyot szólt. Nem kaptunk érte dícséretet. 

Hogy irigykedtem, mikor ti, a két nagyfiú mehettetek hajtani a nagy vadászatokra. Hogy  csodáltam az udvaron  terítékbe kirakott  kis- és nagyvadakat. 

Emlékszel, hogy volt egy tojásgyűjteményed? A spájzban egy tojástartó kartonban tartottad a kifújt héjakat.

Aztán emlékszel-e arra, hogy egy kora tavaszi napon elmentünk a kistöltés melletti kiserdőbe fészeklesre? Talán éppen varjúfészket akartál kifosztani az ott lévő nyárfásban. Úgy emlékszem zsákmány nélkül indultunk haza. Kati szerint csak azért, mert lefelé mászva a fáról a szádba tetted a tojást, majd, amikor leugrottál ráhaptál. Én nem emlékszem, de Kata szerint már fióka volt benne... 

Hazafelé a házunk előtt fekvő focipálya melletti szántáson vágtunk át. Bukdácsoltunk a még boronálatlan földön, aztán előttünk egy barázdából pacsirta szállt fel. Megtaláltad a fészkét. Rám bíztad a tojásokat. A pulóverem alját felhajtva fészket csináltam a kis foltos, szeplős tojásoknak. Megbotlottam és hasra estem. A tojásoknak annyi lett.

A madártojásokról még az is eszembe jutott, hogy egyszer Tánti elszörnyedve mesélte, hogy  galambtojást ittál. Mert az olyan vagány volt! 

Talán a fenyőfáján fészkelő gerlefészket fosztottad ki? 

Most is látom drága arcán a fintort, a nevetést, ahogy mesélte a sztorit. 

 

Szerettél pecázni. Hogy hova jártál nem tudom, csak gondolom, hogy a Kis- Dunára,  Kútsebesre, vagy a Bezerédi holtágra. Egyszer, amikor a fogásod egy csomó törpeharcsa volt, segítettem megpucolni, és együtt főztünk belőle a nyárikonyhában.  Vajon volt  sikere, örültek szüleink?

Csíkhalakat is hoztál. Azt úgy tudom, hogy a Papkerterdő melletti vízfolyásból szedted. Aztán egy nagyobb üvegbe raktad, abban nézegettem őket. A sorsukat már nem tudom. 

Na és amikor a nyárikonyhában palacsintát sütöttünk? Te tanítottál, hogyan kell a levegőbe feldobva megfordítani a palacsintákat. A sztorihoz tartozik, hogy az egyik palacsintád a ruhaszárító kötélen fennakadt, és félbeszakadva landolt a palacsintasütőben. 

A hátsó kertünkben volt kettőnknek egy apró parcellánk. Épp a disznósólak végében. Borsót vetettünk bele. És emlékszel, hogy anyu nyulakat tartott, és te a nyuszikkal nagyon szerettél foglalkozni? Olyan édik voltak! 

Emlékszel? Volt, hogy pár szem dióval csapdát állítottunk a varjaknak. 

Megvannak neked is az otthon ízei? A szenteste előtti böjti ebédé a halászléé, az esti borsodóé, amit  melegen illatozó piskótával tálalt anyu? A bólé, amit sósborszesszel készítettünk, gyümölcsbefőttel és vérnaranccsal ízesítettünk? 

Emlékszel ezekre? 

Vajon emlékszel, hogy szilveszterkor ólmot öntöttünk? Hogy anyu ilyen szokásokról is tudott! A nyárikonyhában a sparhelten olvasztottuk a már említett módon, és kint a folyosón öntöttük ki a cementlapra. Hogy milyen formák lettek és hogy abból mit jósoltunk, már nem emlékszem, de nem is ez számított.

Aztán elkerültem én is otthonról. A találkozások méginkább megritkultak. Többnyire csak a nagy ünnepekre  és a nyárra kapott szünetekben találkoztunk. 

Milyen örömmel öleltük egymást.

Megvan az emlékeidben az, amikor egy húsvéti szünetben hétmérföldes csizmát húztunk és nekivágtunk az alig felengedett szántáson át gólyanézésre a Karcsiék tanyája felé? Alig bírtam el a sártól dagadó csizmát. De menni kellett, mert meg akartunk merítkezni Náni néni és Pista bácsi őszinte szeretetében... Egy kis meleg ölelés, egy kis lágy kenyér a kemencéből, egy kis kolbász a spájzból, egy kis borocska a pincéből. 

Azok a Duna parti nyarak! Az a táj, az a baráti hangulat! Kinek hiányzott  tenger,  Balaton!  

Amikor a naplementére előbújó szúnyogok elől inkább a vízbe menekültünk, mintsem haza. Emlékszem, te már úsztál lefelé, mikor én  hezitálva mentem utánad. 

- Hideg a víz - kiáltottam, mire te röhögve - gyere, ússz lejjebb, itt melegebb!- utaltál a mindnyájunk számára egyből érthető dologra...

Emlékszel, hogy vártuk szombat délutánonként a Muppet Show-t? A Breki és a többiek  sorozatot a 70-es években, amiben mindig valaki nagy nyugati sztár volt a meghívott.  Mielőtt elindultunk volna előre a faluba, ezt néztük jugón. Akkor még az itthoni TV ilyent nem adott. 

Megvan az, amikor a hercegszántói búcsúba voltál meghívva Aladics Marikáékhoz és  Deli Misi vitt bennünket? 

Az akkorra már hadnagyi fokozatú főiskolás Deli Misi. Sokan voltunk, többen, mint hivatalosan a "rönó"-ban elfértünk volna. Félúttól vállaltam Csupi helyett a csomagtartót. A határőrök megállították ellenőrzésre az autónkat.  Én elől reszkettem, ki ne nyittassák a csomagtartót. Azok meglátva Misi igazolványát haptákba vágták magukat, - jó szórakozás hadnagy úr! - és  elengedtek bennünket. Hallottam,  azon röhögtetek, hogy Misi nem ismerve az utat, nem fordult be a falu felé, hanem egyenesen a határ felé vette az irányt...

Milyen szeretettel és terülj - terülj asztalkámmal  fogadtak szántón! Csak a szokásos vidéki vendéglátás. Pecsenye és rántott húsok garmadája, és süteményhegyek. Az italokról sem feledkeztek el. Volt ott sör, bor, cseresznyepálinka bőven!

Éjjel a szántói  kultúrházban a  buliban  összefutottunk. A farmerdzsekid felső zsebéből előrántottál egy "nyeleshúst" .. Nem voltál  már teljesen józan. 

Aztán berántottak katonának. Hosszú hajadnak búcsút inthettél. Emma tántink volt a fodrászod. 

Messzebb nem is tudtak volna vinni, mint a nyírbátori határőrséghez.

Anyánk ekkor sem  ismert lehetetlent. Talán napokba telt, míg odaért hozzád, de elment az eskütételedre. 

Szerencsédre, nagy valószínűséggel apánk közbenjárására pár hónap múlva Hercegszántóra kerültél. Csak egy ugrásra  otthontól. 

Már a közelmúlt emléke a falvi házad. A kis nyaralód, ahogy anya emlegette, a tanyád. Nem sokszor aludtam ott, de szerettem az ottani jóízű baráti találkozókat. A főzéseket, a hosszú asztal melletti kajálásokat, dumálásokat az udvaron. A Duna parti nyárfák suhogását, a rádióból beszűrődő éjszakai halk zenét. A kamaszkorunkat, fiatalságunkat megidéző hangulatot, azt a szabadságot, amit nálad, általad újra tudtunk élni. 

Így emlékszem Rád. 

Mennyi Élet!

Vajon másnak is ennyit jelent testvérnek lenni? Vagy van mindemögött valami mélyebb? Kimondatlanul is anyánk, apánk örökéből? 

És valóban, szavakkal alig néha fejeztük ki az  egymás iránti szeretetünket, de az kimondatlanul is minden találkozásunkban, ölelésünkben benne volt és van. 

Egy végtelenül jószívű, melegszívű, jókedélyű, önzetlen testvér vagy. 

Isten tartson meg sokáig jó kedvben és jó egészségben! 

Nagyon szeretlek! 

A szamaras ember

Az utóbbi időben kéretlenül sok, főleg politikai sz@r folyik a fb. - on, ezért minimalizáltam a használatát. 

De nem szüntettem meg, mert mégiscsak van ott egy velem összerezgő világ. Amiből tanulok, épülök. Nem fogadom el, hogy minden képernyő előtt töltött idő energiát lop, mert például ma táltos költőnktől egy csodálatos vers jött velem szembe. 

Benne a gondolat: 

"Tán kerül

Ezután is szamaras ember

Másokért küzdő szerelemmel.." 

Milyen finom utalás az alázatra: szamaras ember... 

Nagypéntek van. Itthon csendes készülődés húsvétra. Sonkafőzés, sütés, ahogy illik... 

Holnap a húsvéti vigília szertartása és körmenet az örömhír kihirdetése, mely kilép a templom falai közül, és az egész világhoz szól:

Krisztus feltámadott! 

Ez az üzenet a halál feletti győzelmet, az örök élet reményét hirdeti. 

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok! 

Ady Endre: A szamaras ember

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:

Virágosan, szamárháton és sírva.

A Biblia írja,

Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,

Csak ment, ment és a szive szomj volt.

Ilyen szomjas szivekkel járják

Azóta is és pálmák nélkül

Gyorsult kálváriáját

Az Életnek s mit tőle kapni,

Szamárháton annyi, de annyi

Vitéze a Jónak.

Be szép: pálmák napja holnap

S e vén legenda megderül:

Tán kerül

Ezután is szamaras ember

Másokért küzdő szerelemmel.

Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:

Be régi-régi történet ez,

Ámen, ámen.

Svastits Photography 

Az Élet Célja

Ma van Visnu avatárjának, Rámának  a születésnapja, a Ráma Navami. 

Ráma Király a Napbolygó Istene. A mai napon bármire kérhetünk áldást, ami kötődik  a Naphoz. Így énünk, apánk, életfeladatunk, egészségünk, szívünk, (spirituális, fizikai), gerincünk, kisugárzásunk, testi, és jellemi erőnk, munkánk, az ország vezetői, feletteseink. 

Áldásként legyenek itt Szvámi Ráma  bölcs gondolatai. 

Keleti  égtáj mágikus ábrája, a Nap területét harmonizáló Ráma yantra

“Mi az élet célja? Ha nem tudod, a meditáció vagy az elmélyülés haszontalan. Tudnod kell, mi az élet célja. Azt mondjátok, a cél Isten elérése - de ez nem igaz. Ez csak csacsogás, amit már mindenki hallott, mindenki olvasott. 

Az élet célja nem isten elérése. Az élet célja az, hogy mentesüljünk minden fájdalomtól, keserűségtől és béklyótól. Ez az élet célja. 

Hogy a boldogság állandó állapotában legyünk. 

Hogy boldogok legyünk, tele szeretettel - ez az élet célja." 

(Szvámi Ráma)

Forrás:https://bhaktikutir.hu/rama-navami-rama-kiraly-szuletesnapja/?fbclid=IwdGRjcAQyU01jbGNrBDJPMmV4dG4DYWVtAjExAHNydGMGYXBwX2lkDDM1MDY4NTUzMTcyOAABHrSksaZd941nAa3xCRwEF252EjHNav97i0-aHc2WAXNLFDZNB9ZUxObXkxGS_aem_IL4NHDNSGvhWR6LbFzeDnQ

A zenéről

"A zene az érzelmek gyorsírása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatók körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által..."

Lev Tolsztoj

Namaste 

Barátság

"A barátság nem mérhető másban, mint emlékekben, nevetésben, békében és szeretetben." 

 (Linda MacFarlane)

A madáretető

Örökségről írok.. Most aktuálisan anyuról, de persze ebben az említett örökségben ott van 100%-ban apu is.

Sokszor gondolok anyura. 🥰🌷 Olyan jó lenne, ha még itt lenne. 

De hát mit akarok még! Mindent odaadott, amije csak volt. Az együttérzését, szeretetét... és még mi mindent.  

Aztán elment.

Vettük, befogadtunk amennyit tudtunk..

Aranypinty (tengelic, stiglinc)

Kint - 7 C° van. A gyönyörű napsütésben csak úgy sziporkázik a hófehér táj. Csodálattal vegyült örömmel bámulom az ablakból a kis madarakat, ahogy szálldosnak az etetőhöz. A  cinkéket, a vörösbegyet, a csuszkát. A feketerigót, amely a fára felszúrt almát csipkedi. Rajtakapom a harkályt, amint kiszed egy héjas földimogyorót, majd a közeli fára szállva csőrével elkezdi feltörni és megeszi. 

Még régebben egy madárbarát oldalon tanácsolták, hogy a megszokott madáreleség mellé tegyünk héjas földimogyorót, ezzel  közelünkbe csalhatjuk a fakopácsokat, mert nagyon szeretik ezt.

Aztán jön egy szajkó.  Az etetőből csipeget, majd a csőrében egy födimogyoróval továbbáll. 

Csak állok és nézem ezt a mesebeli téli világot. 

Ilyen varázslatban indul a napom. 

Dolgom van. Pogácsát sütök ma. A konyhába megyek, hogy meggyúrjam a tésztát. Gyorsan összeállítom. 

Amíg kel, megnézem a telefont. Nővérem fénykép és videó üzenetet küldött. Otthonról, a Duna partról. Ragyogó napsütés van ott is. A kompkikötő fehérbe öltözött lehajtóján lobogó fülekkel fut Panni a kis szálkásszőrű kutyája. A rövid videón a Duna. Látom a komoly hidegek hatására  megindult a zajlás. Jégtáblák úsznak rajta.

Hirtelen elárasztanak a gyermekkor emlékei. Milyen jó volna most ott lenni!... 

Érzem valami szomorúság rezeg bennem. 

Mielőtt visszamennék a konyhába, még ránézek a naptárra. 01.12. Hiszen ezen a napon ment el anyu...  Már tíz éve. 

Gyertyát gyújtok. 

A felismerés és, ahogy az érzést tudatosítom, segít  elengedni. Hogy is lehetne szomorkodni, amikor annyi mindent kaptam, kaptunk tőle. 

Ha csak a természet szépségének szeretetére, a madarak látványának örömére gondolok... 

Ez is egy örökségem. 

A siker titka

 Forrás: fb

Carrie Anne és a mátrix

Carrie-Anne gondolataiban  a tudatosság, a szabad akarat titkát tárja elénk. 

Arról a biztosan sokunkkal megtörtént esetről ír, amikor a mindennapok rohanásában egy pillanat alatt meglátjuk a mátrixot. Rálátva, nem akarunk többé illúzióban élni. Nem engedjük, hogy az ösztön világot is (enni, inni, szaporodni, védekezni) magába foglaló tudatalatti irányítson. 

Helyette tudatosan a szeretet általi szebb, nemesebb életet választjuk. 

Hiszen a tudat, a tudatosság az, ami  emberré tesz bennünket.

Carrie-Anne Moss

Hogyan akarom élni az életemet? 

Kora reggel volt, reggelit és ebédet készítettem. Miközben a bundáskenyeret sütöttem és gyümölcsöt daraboltam, fejben a napot tervezgettem. A gyerekeim öltözködtek, és a reggeli „siessünk, menjünk iskolába!” rituálé már javában zajlott.

Ahogy indultunk otthonról, a legkisebb gyermekemmel összevesztünk, hogy időben el tudjak menni. Ahogy a hangom egyre hangosabb lett, bosszantott a lassúsága és az, hogy nem értettem, hogy a hajkefe, amire szüksége van, az egyetlen hajkefe, amit használhat – ahogy elkezdtem magyarázni, milyen ostobaság ez, rájöttem – nem így akarom élni az életemet. A suliba rohanás  és  a stressz közepette kemény viselkedés nem az a nő volt, aki lenni akartam. Az, hogy nincs elég mentális terem arra, hogy szívből jövő teret adjak  a kilencévesemnek, egyszerűen nem egyezik azzal, amiben hiszek.

Emlékszem, amikor 15 évvel ezelőtt megszületett a fiam. A karrierem mozgalmas volt, és egyre több lédús, jó szerepajánlat várt rám. Emlékszem, azon  gondolkodtam, hogy életem végén vajon örülök majd még egy filmnek az önéletrajzomban, vagy hálás leszek, hogy a karjaimban tarthattam a gyermekemet? A csecsemő dajkálása könnyű volt ennek az anyukának, mivel volt pénzem a bankban, és a baba ringatása olyan volt, mint egy gyógyító balzsam a lelkemnek. 

A gyerekeim már nagyobbak, és látom, hogy az anyaság, egy nő szerepe ebben az időszakban nagy kihívást jelent számukra.

Ki leszek?

Stresszes leszek és félek attól, hogy mit hoz a jövő? Aggódok majd a teszteredmények és a középiskola miatt? A GMO-k és a világ fájdalma miatt? Aggódok majd a bolygó betegségei miatt?

Vagy meglesz bennem az a hit, ami abból fakad, hogy földelt vagyok és kapcsolatban állok azzal, ami fontos nekem? Képezem magam, hogy megértsem, mi történik, és egy megalapozott, erős belső pontból kiindulva felajánlom a hangomat a megoldás mellett?

Vajon falat emelek magam és  növekvő gyermekeim közé, amint ők kihívásaikkal fejlődésre ösztönöznek? Vagy inkább fejlődöm, változom és arra figyelek, hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz, ahelyett, hogy merev lennék abban, ahogy szerintem a dolgoknak lenniük kellene?

Vajon olyan művészetet  alkotok, ami friss és újszerű azzal a nővel, akivé válok? Elengedem a tegnapot, és MOST alkotok egy új perspektívából, friss szemmel és nyitott, bölcs szívvel? A kreativitást teszem mindennek a sarokkövévé, ami kedves számomra? 

A kreativitás konfliktusokba és kapcsolatokba való bevonása teszi teljessé az életet.

Vajon becsben tartom stabil és tápláló barátságaimat? Ápolom és gondozom azokat a barátságokat, amelyek táplálják a lelkemet, és ugyanezt a táplálékot kínálom  drága barátaimnak?

Kedves és figyelmes leszek?

Kapkodjak, vagy élvezzem ki a pillanatokat?

Ezen töprengek ma. Ahelyett, hogy a napi teendőkkel rohannék, inkább az életem rezgését szeretném megfigyelni. Nem a tökéletes élet megteremtésére törekszem. A lényeg az, hogy nem akarom kihagyni azt. Nem akarok úgy visszatekinteni az életemre és arra gondolni – bárcsak megálltam volna és megöleltem volna a lányomat, amikor küszködött, mert amikor van bennem tér, tudom, hogy nem a harisnyáról van szó, hanem sokkal többről......

Nem akarok megbánásban élni.

Szóval ma mindent magam előtt látok, és azt választom, hogy mindent látok, és tudom, hogy amire a figyelmemet irányítom, az növekszik.....

Annyi sok szeretettel:

Carrie-Anne

Trinity