Hit

Megígérem neked, hogy mikor meggyőztek, hogy értéktelen vagy és nincs jogod a szeretre, mikor megengeded magadnak, hogy beléd ívódjon az a hit, miszerint létezésed semmit sem ad az egészhez, mikor azt hiszed a többiek többet érnek, mint Te és ezt igazán hiszed, akkor én ott leszek, hogy összetörjem e hamis hitrendszert.

Senki sincs olyan, mint Te. És minden egyedi teremtmény fokozza és erősíti mások egyediségét.

Namaste 

Egység

 

A hagyaték

Tegnap történt. Férjem  megérkezett a munkából, kezében egy nagy szatyor gyümölccsel. 

 - Nem kellett volna venned, van még itthon, - mondtam, mire ő -, nem vettem, kaptuk. Egy vevő jött lambériáért, majd kivett a csomagtartóból egy rekesz banánt és egy rekesz narancsot a fatelep dolgozóinak. Azt osztották szét a lányok.

Merő jószándékból hozta.

A nehéz idők megpróbálják az embert. Direkt és indirekt módon. Van aki így-úgy áldozata lesz az eseményeknek és van akik fölékerekednek. Van aki beteg lesz, ezért van aki retteg, és van aki megszólja a maszkot nem viselőket, és van, aki a maszkot viselőket... 

Senkit meg nem ítélve, sőt nagyon is tudatosan, együttérezve viszonyulok az eseményekhez. Csak, ha muszáj, hagyom el az otthonomat. 

Tisztán látom, hol uralkodik pánik, "félek, de dolgozni kell", és hol van az "ez az őrület is elmúlik" higgadtsága.

Hogy mitől vagyok nyugodt, elfogadó, miért "merek" félelem és maszk nélkül menni emberek közé?

A legőszintébb magyarázatot Wass Albert; Hagyaték című regényének bevezetőjéből értheted meg, mely a hitről, a hit erejéről szól.

Egy részlet ebből:

"Cserkészgyerek voltam, 1921 nyarán, megmart a kurtakígyó. Háromszor is belém fecskendezte a mérgét, mert, nem tudtam kikecmeregni a tüskés kökénybokorból, ahova ügyetlenül aláfittyentem a meredek vízmosás pereméről. Mikor a fiúk végül is kihúztak onnan, úgy fájt a lábam, hogy azt hittem, vége a világnak. Kékült is gyorsan. Sztána felett táboroztunk a "Lügetes" szélén, Kalotaszeg csücskében. Mire nagy kínlódással fölvittek a fiúk a meredek hegyoldalból a tisztásra, ahol a sátraink állottak ügyes félkörben a kövekkel megjelölt tábortűz helye körül, már emlékezetem is elmaradt valahol, mert csak arra emlékszem vissza, hogy a tűz égette lábamat, a torkomat félelem szorította és nagy messzeségben feltűnt cserkészvezetőnk megdöbbent arca. Hogy mi történt ezután, azt csak másoktól tudtam  meg rendre.

   Először is elvittek hevenyészett hordágyon Sztánára, Kós Károlyhoz, aki a házán dolgozott volt épp akkor.

 - Orvoshoz kell vigyük, de gyorsan! - mondta cserkészvezetőnk, de Kós Károly rám nézett s megrázta a fejét.

  - Arra már nincs idő - mondta, s odakiáltott a szolgalegényhez -, nyergeld meg a Hollót, de gyorsan ám!

   Aztán felkötöztek engem a kis hegyilóra, s már vittek is kantáron vezetve a lovat, nem le a völgybe, ahogy illett volna, hanem neki a hegynek. Fekete hegynek nevezik a sztánaiak a hegyet, ahova vittek. Alighanem azért, mert szénégetők lakoztak odafönt. Egy Boldizsár nevezetű vénemberhez vittek, akit csodatévőnek nevezett volt a nép.

... Mindössze arra emlékszem... egy öregember fölém hajolt és megkérdezte:

  - Mit tudsz Istenről gyerek?

 S én meg kinyögtem, nehezen mozduló nyelvvel:

  - Ő teremté a világot...!

  - Színigazat mondtál, s ehhez tartsd magad -, felelte az ismeretlen szakállas vénember, s megtoldotta egy  második kérdéssel: - Ha Istennel lennél, teremtenél-e mérget?

Azt mondják akik ott voltak, hogy erre csak megráztam a fejemet, mert beszélni már nem tudtam többé. Kék voltam, mint az érett szilva s szemem is lezárult. De úgy rémlik még ma is, mintha roppant messzeségből hallottam volna az öregember hangját, ahogy mondta:

  - Az Úr se teremtett ilyesmit. De az emberek buták s nem hiszik el, amikor mondom. Na. Amit Isten teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted, 'sze tán Isten gyermeke vagy. Teszünk egy kis ciberét a marások helyére, hadd menjen ki belőlük a hőség s rendben leszel, mielőtt hármat szól a fürj...

Hogy szólott-e hármat vagy nem, azt nem tudhatom. De amikor fölnyitottam a szememet, ott feküdtem egy csergepokrócon, bükkerdő mélyén, szénégetők félfödele alatt s a bükkök lombja közül úgy csillogott alá az égbolt friss kékje, mintha angyalok sikálták volna fényesre.

 Így valahogy történt.

  

  Telt az idő... Amikor nagynéném bemutatott neki, Károly bácsi reám emelte nagy csontos mutatóujját.

 - Hát te vagy az, he? Akit a vén csodatevő ott fent a hegyen kigyógyított a kígyómarásból? ...

   Aztán nagy hangosan, ízesen kiszínezve, kóskárolyosan, elmondta a többieknek mindazt, amiről én magam is csak ködösen tudtam valamit: hogy miképpen vittek föl annak idején a "Holló" hátára kötözve, félholtan, csodatévő Boldizsár kunyhójához. 

Még annak a nyárnak a vége felé, mielőtt nekiindultam volna az egyetemi életnek, hátizsákkal a hátamon fölkerestem a kalotaszegi hegyeket. Források mellett, erdők tisztásain töltöttem az éjszakákat könnyű ponyva alatt. Birkapásztorok, fadöntők, szénégetők tüzénél üldögélve hallgattam a hegyi emberek lassú beszédét, míg végül is megleltem öreg Boldizsárt, a csodatévőt, szénégető kemencéi mellett.

  Megmondtam, hogy ki vagyok, de nem emlékezett reám. A cserkészekre se emlékezett. De Kós Károlyra igen.

 - Derék ember őkelme - mondta bólogatva - derék ember... Mikor aztán előjöttem azzal, hogy azért vagyok ott, mert ő mentette meg az életemet, csak rám bámult kis kék szemeivel a bozontos szemöldökök alól.

 - Én? Én, úrfi, magamtól nem vagyok jó semmire. Vén, iskolázatlan szénégető vagyok, semmi egyéb. Mindössze eszköz az Úr kezében, mint enyimben az a balta ott, vagy ez a fakanál. Én nem mentettem meg soha senkit semmitől. Az Úr végezte azt. Ő tartotta meg magát is, ha igaz, amit mond. Én csak egyike vagyok azoknak, kik őrzik még mindég a szent hagyatékot, amit őseink hagytak volt reánk sok száz esztendeje annak, régi időkből, mikor még az Úr nemzete voltunk...

   Mentem, mert mennem kellett. De ahogy mentem, valamit vittem magammal. Valamit, ami rátelepedett a lelkemre azon az éjszakán, ott a bükkerdő közepén, a kicsi tűz mellett...

A kapun túl

Úgy tartják az álom átjáró más világokba.  Ekkor a lélek elhagyva a fizikai testet (de egy ezüst fényköteggel megtartva a kapcsolatot,) eljuthat ezekre a helyekre, találkozhat más létezőkkel, emberekkel.

Soha ilyen szeretetteli érzéssel nem öleltem édesapámat, mint ebben a rövidke álmomban, ahol Ő kijött a családi házunkból, majd kilépett a kapun és csak ott állt. Én is kiléptem, odamentem hozzá, és valami megmondhatatlan, felé soha meg nem élt, édes szeretettel pusziltam meg arcát. 

Felébredtem. Percekig az álom hatása alatt voltam. 

A múlt átírható,... lélekben nincs idő. 

Az álom pontos üzenetére azonban csak este lettem tudatos, amikor elcsendesedve a nap dolgain merengtem, s eszembe jutott Wichmann Tamás*. Valahonnan a tudatomban megjelent a Szív Szútra mantrája:

OM GATE GATE PARAGATE PARASZAMGATE BODI SZOHA

A Szív Szútrából:

... a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét... 

Om gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá

Ez a buddhista Szív, vagy Kapu mantra. 

Jelentése szabad fordításban: 

A kapun túl (a szívemen keresztül) teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha, áldj meg engem!

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

Álmomban apám kiment a házból, ami a testet jelenti, (meghalt) majd kilépett, átment a kapun.
A szíven át  találkoztunk, a lélek birodalmában. Nem most először...

*Régen nem hallottam erről a nagyszerű emberről, legendáról Wichmann Tamásról**, aki a Nemzeti Színházban rendezett Év Sportolója Gálán  MÚOSZ - MOB - életműdíjat kapott.

Nem régen, a róla készült dokumentumfilm (Magyar lapát) bemutatóján beszélt nyílt őszinteséggel gyógyíthatatlan betegségéről és a várt, fájdalmaitól megváltó halálról.

- Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség... Nincs mennyország, túlvilág, annyit kaptunk a sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, kellett tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. - válaszolta a riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e a túlvilágban, van-e remény, megnyugvás, hogy odaát valami egészen más várja.

Igazán elgondolkodtatóvá tett a cikk, miután elolvastam.  Ez az egykor jóképű, őserőtől duzzadó, hihetetlen teljesítményekre képes ember, - s mert sikerei a Dunához volt köthető, - különösen kedves volt nekem.

Egy Ikon volt számomra.

Azon töprengtem, vajon nem volt nagyanyja, aki, mikor még kisfiú volt, este összezárta volna a tenyerét egy, a Magasságoshoz szóló ima, fohász erejéig? Tudom  az "átkosban" a szülők keményen dolgoztak, s a rendszer leszoktatta őket a meghitt beszélgetésekről, főleg az imáról!

A komcsi idők ateizmusa, lelketlensége így üthette fel a fejét.
De a nagyanyák ez felett álltak. Az idősödő ember ösztönösen keresi a kapcsolatot Istennel, ez a nőkre hatványozottan igaz. Szóval ezen gondolkodtam, mitől lett ilyen materialista, ilyen lelkét vesztett ez az ember. Talán még gyermekkori súlyos balesete óta nem békült ki Istenével?

A kommunizmus egyik legnagyobb bűne a lelketlenné vált ember. Hogy az emberek elvesztették hitüket, a Teremtővel való egységüket. Azt hiszik, életük végén egy sötét koporsóba zárják őket, aztán az enyészeté lesznek. Ebben a tudatállapotban valóban van mit félni a haláltól. 

Sötétség és férgek!
Minden együttérzésem ezek felé az emberek felé, mert hiszem, tudom, hogy a testbe zárt lélek a halállal felszabadul.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan édesanyám, nagyanyám, nagynéném voltak, akik gyermekként esténként összezárták két kis tenyeremet egy "Én istenem, Jó Istenem..." imához, s hogy elvezettek  Máriához, Jézushoz.

Áldott vagyok, mert apám által hitem túllépett a templomok kőfalain...

**https://hu.wikipedia.org/wiki/Wichmann_Tam%C3%A1s

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

Ő IS TEN

Valamiért 3 óta ébren voltam ezen a hajnalon. Csengett a telefon.  A férjemmel egyszerre mondtuk: Dóri. A kijelző 4:44-et* mutatott.

- Szia anya, elfolyt a magzatvizem, megyünk szülni, - mondta Dóri nevetve a telefonba. 

Elszenderedtem,  ekkor a szellemvilág ismét megmutatta magát. Fénytestében megjelent egy róka,** csak nyugodtan feküdt és nézett, majd egy farkas*** jött. A farkas több alakot is váltott, aktív volt, így időzött.

Napközben minden lelki energiámmal a lányommal voltam, támogattam őt. Senki ne gondolja, hogy ez kevesebb, mintha a szülészet folyosóján ültem volna.

Délután megérkezett a fotó a szülés utáni első pillanatokról, az "arany óráról" mikor Levente már az édesanyja mellén feküdt. Üzenetben annyi volt: anyu ez nagyon fájt, de hogy lehet ilyen édes, szép egy kisbaba. 

Kárpótol az mindent...

Ilyen egyszerűen, a várttól kicsit előbb lettem  nagymama. 

Előző nap délutánján Dórinál időztem. Áthívott. Még éppen vasalta a pelusokat, lepedőket, kis ruhácskákat. Majd szépen bevitte őket a babaszobába, elrendezte a fiókokba. Aztán felhúzta a kis lepedőt a ringatóban. 

Na! Minden kész. 

Látod anya ez itt az én kórházi csomagom, az pedig a babáé, - mutatta a nagy pakkot.

Hajnalban pedig Levente minden kétséget kizáróan jelezte érkezési szándékát.

Már közel két hetes volt Levente, mikor ott aludtam náluk átvállalni a dajkálást, hogy egy kicsit hosszabb alvás jusson a szülőknek. 

Ringattam. Néztem a kis fekete hajas babát, édes kis pofiját. Hol mosolygott, hol fintorokat vágott. 

Egy dallam kúszott a fülembe.

Tente baba tente,

Aludj kis Levente.

Milyen ősi dallam. Hány anyám, hány magyar anya zengette, zengeti évezredek óta gyermekének, tartva őt ölében.

Milyen ősi tudás bújik meg e szavak mögött. Beavató rigmus, áldás. 

Ten te. 

Te is-Ten vagy, Ő is-Ten, én is-Ten vagyok.

Habár Dorka erősen megmosolygott ezért a megjegyzésemért, - anya, ez csak belemagyarázás, - mondta, én mégis hiszem és tudom  ennek igazát.

Ez analóg a jógafilozófiában tanult Óind  Upanasidok híres mondatával: Tat tvam asi- Te Az vagy!

Az ókori indiai bölcselet szerint a brahman, a világokat teremtő, fenntartó, végtelen örök isteni erő (is-Ten) minden lényben megtestesülve áll előttünk, és nem egyéb, mint saját lelkünk, az atman.

A különbség csak az, hogy ezt nem zengették a csecsemők fülébe, (vagy talán igen?) míg mi magyarok, hunok a születés pillanatától tudatosítjuk gyermekünkkel a tényt, hogy halhatatlan, örök részünk a lélek, Isteni. 

A magyarság ősi hitvilága, ősvallása szerint YoTENgrit az első istenség, Ős szellem, vagy  Öregisten. A hun  szó: Ten, Tengri annyit jelent: mindenség, őstenger.

Keleti népekkel való rokonságunkat igazolja a szó. Az altáji nyelvekben tengri (tengernyi, végtelen) istent jelent.   

          

Yotengritről, őseink hitéről röviden: http://regosjoco.hu/szovegek/oseink_hite
Itt hallgathatok zenét is őseink stílusában. Nagyon jók.

Aztán a baba 2-3 óra eltelte után éhes lett, sírdogált. Szülei felkeltek, én pedig hazajöttem készíteni az aznapi ebédet magunknak és nekik.

Igyekszem meghittségüket nem zavarni, csak annyit adni amennyit kérnek. Mégis az alatt a kevés idő alatt, amíg ott tartózkodom látom a hihetetlen odaadást mindkét szülő részéről. Látom a szülés, a szoptatás minden fizikai fájdalma ellenére is a kitartást.

Igazán  csak most eszmélek egykori magamra, most látom lányom tükrében, hogy mi mindent követelt tőlem 23 évesen az anyaság; amikor benne voltam ösztönösen csináltam, éltem; és most látok rá igazán anyámra, aki négy gyermeket vállalt. Szinte percről percre nő bennem az anyám iránti hála, a nők, az anyák iránti együttérzés.

Mennyi lemondás, odaadás, áldozathozatal egy gyermek nevelése... Persze nem csak egy anyától, de most az van bennem előtérben, látva azt a nem kis fizikai igénybevételt, amit megkíván egy gyermek kihordása, megszülése és az első pár heti gondozása.

Mostantól megértem és együtt érzek azzal, aki nem vállal gyermeket, vagy nem szoptatja gyermekét, és minden tiszteletem azoknak a nőknek, akik az anyaság szerepkörébe léptek, lépnek vállalva az azzal járó sok áldozatot. Ez az írás a tisztelet és hálaadás egyben az őket támogató anyáknak, asszonyoknak, dúláknak is.

* Angyali számok: https://spiritan.hu/a-444-es-angyali-szam-jelentese-es-a-444-es-idopont/

** A róka a magyarság, őseink egyik legerősebb védelmi totemállata, a Holdat, nőiséget jelképező táltos állat.  Csak most látom, hogy életemben mennyire ott volt, és van. Egykor apámtól kaptam egy rókagallért, amit viseltem nyakamban, egy szőrme pedig a fotelom háttámláján volt évekig. Egy porcelán róka most is az íróasztalon fekszik.

Dórit úgyszintén kíséri táska, kulcstartó, párna, kabát, zokni, plüss, porcelán alakban és már Levente mellett is ott van! - írom mosolyogva.

Jeanne Ruland: Az állatok ereje végigkíséri életünket

"A róka, ha megjelenik álmunkban, bejáratot nyit a belső világba, alsó világba, ősök világába, elmúlt életekbe. Feloldatlan potenciál feloldásra kerül."

Üzenete: "Lényem megvéd, és megóv, az erők visszatérnek hozzám."

*** A farkas totemről, a Napot, a férfi erőt jelképező táltos állatunkról Jeanne Rulandtól:

Üzenete: "Tökéletesen és határozottan megbízom a bennem lévő irányításban. Megnyugszom belső középpontomban."

 Farkasokkal futó asszonyok: https://www.kaloznet.com/ezoteria/farkasokkal-futo-asszonyok-clarissa-pinkola-estes

Az Öreg Tanyacsárdában

Szombat délutánra nem terveztem semmi egyebet, mint egy jó pihenést. Hajtós ez a július, érzem, hogy fáradt vagyok, több a munka, mint amit még szívesen végzek.

Aztán változott a program. A férjem megkért, menjek el vele Kecskemétre az édesanyjához a kórházba, visszafelé pedig bemennénk az Öreg Tanyacsárdába Lajosmizsére egy vacsorára.

Hogy is mondhattam volna nemet. Tudom, hogy nehéz belenézni a halál szemébe.

A kórházban hófehér, szinte ropogós ágyneműben feküdt a mama. Bármikor érkeztünk, így volt.

Jó látni, hogy megadják az elmenni készülő méltóságát.

Mosollyal köszöntött a mama, mikor meglátott bennünket.

Míg férjemmel kommunikáltak, kicsit elléptem az ágytól.

Már múlt héten is láttam, hogy egy fali tartóban a Példabeszédek könyve. Gondoltam megnézem, milyen üzenete van számomra, mert minden szellemi könyv üzen. Tudjátok, a vonzás törvénye.
Felütöttem.

- Pálnak a népek apostolának látomása van. Az Úr azt kéri tőle, menjen hirdesse a hitet. Ő maga mellé veszi a fiatal, általa megtérített görög-zsidó Timóteuszt és Szalonikiből elindulnak missziójukkal a makedóniai Filippibe, ahol aztán később megalakul az első keresztény gyülekezet.

Nem vallásról van itt szó, hanem hitről, bizonyságról...

Saulusból lett Paulus.*

Elköszöntünk.

Hazafelé beugrottunk az utunkba eső Oázisba, vettünk sok-sok szép évelő virágot, hogy az elfoglaltságaim miatt elhanyagolt kertemet megszépítsem. Nem számít a kánikula, a telihold  befogadó energiája segíti a virágaim megfoganását.
Ezután Lajosmizse felé vettük az irányt.

A Öreg Tanyacsárdához érkezve csodálatos látvány fogadott. Mindenütt gyönyörűen zöldellő, virágzó növények, az elmaradhatatlan piros muskátlik, óriás begóniák. Az asztalokon hófehér élővirág csokrok a vázákban.

Piros-fehér-zöld.

Szeretjük ezt a tradicionális, magyar éttermet. Remek a konyhája, udvarias, gyors a kiszolgálás.

Az étlapon való rövid keresgélés után rendeltem: Bessenyei Feri bácsi kedvenc túrós csuszáját kértem egy deci jóféle Irsaival és mentes vízzel. Valahogy itt most nem mondtam, hogy szalonnapörc nélkül hozzák.

Amíg vártuk a vacsorát, az idős korára egy közeli kunsági tanyára visszavonult színész óriásunkról, Bessenyeiről beszélgettünk. Egy vele készült interjúról, ahol élete mikéntjéről, öregségéről, visszavonultságáról beszélt. Ebben elmondta, hogy tanyája mellett ugyan felesége kérésére építettek egy kápolnát, de Ő nem jár oda. Neki nincs szüksége külsőségekre hitének erősítéséhez.

Hús-vér templom.

TAT TVAM ASI  (तत्त्वमसि)

Meghozták a vacsoráinkat. Az enyém egy egész serpenyő kemencében átforrósított, kicsit ropogósra sütött csusza, megszórva kisült szalonna darabkákkal, mellé egy tálkában a tejföl.

Szedtem belőle. Közben még Bessenyeiről beszélgettünk. Arról, hogy egy történetével milyen  finoman érzékeltette  a  változó világot. Elmesélte, hogy először még nagyon fiatalon kapta meg Otelló szerepét. Hatalmas sikere lett. Minden este vastaps. Majd idős korára ismét megkapta a karaktert, mikorra tele volt már egy férfi összes élettapasztalatával, átéléssekkel. Biztos volt a sikerében. Azonban a várva várt siker elmaradt. A közönség esténként Jágónak tapsolt.

Estéről-estére magányosan gyötrődve ült az öltözőjében, mindig feltéve magának a kérdést: mit nem csináltam jól? Mivel nem végzett színiakadémiát, az Ő diplomáját a közönség tapsa adta.

Miután bevallotta gyötrődését az öltöztetőjének, az, a segítségére sietett.

A közönség annak tapsol akivel azonosul.

Jágóké lett a világ, - mondta keserűen a művész.

Közben üres lett a serpenyőm. Szépen, akkurátusan kiszedtem és megettem a csuszát az utolsó falatig. A desszertnek gondolt tejespitének már egy csepp hely sem maradt.

Tudjátok, nem voltam ennyire éhes, de valahogy ez a magyaros, paraszti környezet a gyermekkoromat idézte vissza.

Az elénk tálalt ételt illett az utolsó falatig megenni. Ez egy tisztelet volt a szüleink fáradságos munkája iránt, mert a kétkezi munkájuk volt az irántunk való szeretetük egyik legbiztosabb jele...

Magot vető paraszt

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/05/edesanyam.html

Casablanca

Július 2. van. Mária ünnepünk ez a nap Sarlós Boldogasszony napja, akinek áldása kíséri az aratókat. Valamikor e nap után kezdték az aratást, akkor, amikor még az asszonyok sarlóval arattak, a férfiak pedig két kezükkel kötötték a kévéket.

Az egyház ezen a napon a Visitatiót ünnepli, mikor a már Jézussal áldott Mária meglátogatta a tőle  messze élő, szintén áldott állapotban lévő koros nőrokonát Erzsébetet.

Támasz, odaadás, áldozat, hit, a szeretet gyakorlása. Ez Mária üzenete...

De merünk-e támaszt kérni magunknak? Eszünkbe jut-e felsőbb erőkhöz, vagy bárkihez is fordulni segítségért sorsunk jobbá fordításáért? Van-e elég hitünk? Kitartóak vagyunk-e?

Mária vizitációja Erzsébetnél 

Csak nem rég jöttünk haza férjemmel Marokkóból, ahol sokszor éreztem magam egy időutazáson, ahogy láttam az Ourika völgyében lévő berber falvakat, a sarlóval arató asszonyokat és férfiakat, az Atlaszon átutazva a kecskepásztor lánykákat, Marrákes és Fez medináját, a szamaragoló teherhordókat, és ahogy hallottam naponta többször is a müezzin imára hívó énekét.

Bibliai tájak.

Utazásunk Ramadán ideje alatt volt. Ramadán a vallásos muszlimok nagy testi, lelki tisztulási időszaka, lényeges elemei a vallásos elmélyülés, a böjtölés, a jótékonykodás és az esti közösségi étkezések.

A nagy városokban érezhető volt egyfajta visszafogottság. Alig volt turista, a helyiek pedig csak naplemente után oldódtak. Agadírba érkezésünkkor láttuk, hogy a családok, barátok este kimentek piknikezni az óceán partra az egész napos böjt után.

Ebben a melegben egész nap étlen-szomjan, embert próbáló vállalás. Az embert kitartóvá teszi az ilyen.

Casablancában voltunk, mikor az égen végre egy hónap után ismét megjelent a Hold vékony sarlója és ezzel véget ért a Ramadán. Az emberek a sok imától, rituálétól, böjttől megtisztulva, megkönnyebbülve szépen öltözötten ünnepeltek. Ezrek korzóztak a főutcában és még többen az óceán parton. Őszintén megvallom bármennyire is szerettem volna lemenni a partra közéjük, valami visszatartott. Így aztán egy rövid, a tömegben tett séta után a szállodai szobánk teraszáról bámultam a tájat. Hallgattam az óceán dübörgését, néztem a párafelhőbe burkolt, parton özönlő tömeget, a lassan besötétülő égbolton megjelenő holdsarlót és a ragyogó Vénuszt.

Az újhold megújít...

A körutazás végén már ismét Agadírban voltunk, szállásunk az óceán parton. Itt is ünnepi volt a hangulat, parti sétányon mindenütt tamtam dobok szóltak, az emberek, különösen a nők, kislányok gyönyörű hosszú ruhákba öltözve sétáltak. Európai öltözékünkben meg-megnéztek bennünket, a nőkkel kedvesen  mosolyogtunk egymásra.

Marokkóról ezután a magukat Atlantiszi leszármazottaknak tartó nomád berberek, a Ramadán kapcsán a kitartás, a dobok hangjai, az óceán felett megjelenő Hold keskeny sarlójának varázslatos látványa, "Herkules Oszlopai" az Atlasz csodálatosan változó tájai és egy Marrákesben történt, már visszatérő látomásom élnek majd emlékezetemben.

Valamint az óceán hullámait nézve való tudatosodásom, miszerint a hullámok, legyenek bármekkorák is, végül mind elsimulnak...  

Casablancában az óceánparton 

Fotó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sarl%C3%B3s_Boldogasszony

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Napköszöntés

Vasárnap egy gong meditációval egybekötött előadáson voltam. Az előadás világok, vagy más szóval dimenziók közötti átjárókról szólt az előadó mexikói tapasztalatai, élményei alapján. 

Arról mesélt, hogy Mexikó déli részén élő népcsoportok között még él a hagyomány, hogy az év bizonyos szakában zarándoklatra mennek a családok, vagy csak magányosan az emberek a Peyote kaktusz földjére, ahol szertartások, áldozat bemutatások után "levadásszák" és elfogyasztják a szent peyotot, ami megnyitja számukra Nierikát, a fénykaput és így kapcsolódnak szentségükkel a szertartásvezetők, sámánok jelenlétében, akik tisztán tartják a teret az "utazóknak". Segítik a föl és vissza utat a szellemi utazáshoz. Hitük szerint ez a szellemi kapcsolódás adja a megtartó erejét ennek a népcsoportnak.

Milyen érdekes, hogy éppen most pünkösd, a szentlélek eljövetelének ünnepe előtt hallgattam ezt az előadást és csak tudatosítottam magamban, hogy nekünk magyaroknak is van egy népcsoportunk, a katolikus csángók, akik innen 800-900 km-re határokkal elszakítva tőlünk szintén minden évben zarándoklatra mennek. Zarándoklatra mennek a megmaradásunkért. A magyarnak való megmaradásunkért. A Csíksomlyói Szűz Máriához. 

A búcsú éjjelén virrasztanak a kegytemplomban, majd vasárnap hajnalban elindulnak a Somlyóra napköszöntésre, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. Az újjászületést jelképező felkelő Nap energiaminősége lelkileg és szellemileg megerősíti őket.

Ma már persze Csíksomlyón a világ minden részéről összegyűlnek a megmaradásunkért zarándokló magyarok, nem csak a katolikus csángók és csikiek.

Habár tudnunk kell, hogy bármikor és bárhol köszönthetjük a felkelő Napban a Szentlelket, a Teremtőt, de a szent helyek és a csoport ereje mindig megsokszorozza az erőket. Ezért is javasolom minden magyarnak, hogy legalább egyszer tapasztalja meg a Csíksomlyói búcsú szakralitását. 

Legyen ez egy lelki beavatás!

Vegyüljön el a csiki és csángó magyarok között a több százezres gyülekezetben és csak figyelje, ahogy Ők ünnepelnek. Nézze végig, ahogy a keresztaljak bevonulnak a Kis-Somlyón át a nyeregbe, hallgassa azt a szép, ízes magyar beszédet, nézze a szép népviseletet, másutt az igencsak megkopott ruhát. Figyelje, ahogy a sok-sok kilométer gyaloglástól vízhólyagosra vált talpukat meghűtik az emberek a földön. Kérdezze meg, miért van fűzfavessző a kezükben, fogjon meg egy dolgos, kérges tenyeret, mikor a szertartás ott tart, hogy a béke jelével köszönteni kell EGY-MÁS-t. Isten mását egymás arcában. Látni kell a fáradt gyermekekkel való szép beszédet, hogy legyenek kitartóak, mert a Szűzanya várja őket a hegyen...

Látni kell hitüket!

Ezután nem ugyanaz az ember érkezik haza...

Értsük a Nap jelentését a létezésben, az életünkben. 

Két kis, ihletetten született Nap versemet osztom meg veletek.

Az első egy nagyon nyugodt, tiszta, szattvikus időpontban, hajnalban ébredésem után született, jelent meg a tudatomban. Magam is rendkívül elcsodálkoztam a nagy igazságon, ami ebben megfogalmazódott, a feltétel nélküli szereteten.

                                                                             Vagyok, aki vagyok
                                                     Mint ősapám Ménrót Istenként tisztelem a Napot,
                                      Ki minden reggel, mikor felkel, hogy szeretjük-e nem kérdi tőlünk,
                                                      De áldó sugara nélkül mivé válna Földünk?

A másik, mára mantrámmá vált gondolatom egy napsütötte délután, a munkahelyem teraszán ülve született.

                                                                    Ülök a ragyogó napsugárban,
                                                             Gondolkodom ki is vagyok valójában.
                                                                     Érzem a Fénytől áthatottan,
                                                                            Vagyok Aki Vagyok
                                                                               S örökké voltam...

Aztán megjelenik emlékeim között egy alig 18 éves lány, aki a bólyi sajtüzem laborgyakornokaként egy hajnalban (ekkor érkeztek az első bevizsgálandó tejes tartálykocsik) titokban kiment az üzem hátsó udvarára és ott felmászott a vagy húsz - harminc méteres téglakémény létráján, hogy lássa a felkelő Napot. 

Alázatosan kérdezem magamtól, milyen kontroll nélküli tudatosság vezetett...?

Namaste

Május lánya

Május van. Nekem, ez anyu hónapja, mert Ő ebben a hónapban született, és az anyák napja is májusban van.

Gyermekként, mikor már elkerültem otthonról, mindig nagyon készültem erre a hónapra, hazautaztam adni gyermeki ölelést és kapni anyait. 

Ezt a szokásomat felnőttként is megtartottam.

Magam is lassan 35 éve anya vagyok... de most, hogy anyu már nincs itt köztünk, egészen másként tekintek erre a napra...

Csodálattal emlékezem RÁ. Sokszor elgondolkodom azon, hogy tudott Ő teremteni.

Mindent a semmiből...

Persze ma már nagyon is értem. A Szentlélek csodájával, a hitével...

Igen, volt  benne valami nagy Erő, ami képessé tette arra, hogy azokban a nehéz ötvenes, hatvanas években négy gyermekének előteremtsen minden szükséges dolgot.

El sem tudom mondani mi mindent megtanult az apácák neveléséből kikerült polgári életet élt anyám, miután férjhez ment és megszülettünk mi, a gyermekei. 

A falusi, paraszti élet nem riasztotta meg, hiszen Ő Május lánya, a Föld lánya volt.

Mint Démétér*, egyszerűen uralta ezt az elemet.

Volt lovunk, tehenünk, disznónk, baromfiak, nyulak, konyhakert, háztáji sok gyümölccsel, virágoskert és a velük való munkát fáradhatatlanul, igazán szeretettel és élvezettel végezte. 

Ha kellett beoltott gyümölcsfákat, vetésnél tudta hány szem borsó, bab, kukorica, krumpli kell egy-egy fészekbe. 

Segített megelleni a tehénnek, kitördelte az újszülött malacok farkasfogát, hogy ne sértsék fel a koca emlőit; emlékszem még az újszülött malacok illatára és arra, hogy milyen édes kis rózsaszínűek voltak, mikor télen betakargatva behozta őket a nyári konyha melegébe elvégezni azt a kis műtétet; megtömte a kacsákat, hogy szép kövérek legyenek. Ebben én is segédkeztem, áztatott kukoricaszemeket tömtünk le a kacsák torkán. 

Na és a nyulak, azok voltak csak igazán a kedvencei! 

Gondolkodom azon, volt-e olyan, hogy Ő elfáradt?  Mennyi odaadás...

Május égi anyja, Vénusz adta anyu szépségét és kreativitását. 

Varrt, kötött és a falusi asszonyoknak előnyomott hímzéshez népi motívumokat, - mi csak úgy mondtuk svábosan: anyu drukkol, -  pl. kalocsait, matyót, buzsákit, de még sorolhatnám, hiszen a magyar népművészet formakincse nagyon gazdag.
Néha segítettünk nővéremmel új sablont elkészíteni, ami abból állt, hogy a zsírpapírra előrajzolt motívumot egy tűvel finoman kilyuggattuk. Drukkoláskor (előnyomás) ezeken átfolyt a festék  és megfogta a textíliát. Ezután ha megszáradt, már lehetett is vinni hímezni. 

Anyu sok verset ismert, szépen énekelt, mandolinozott. Az utóbbit csak ritkán, a mi külön kérésünkre. Énekelni azonban lehetett munka mellett is... most is a fülemben cseng a dal, amit együtt énekeltünk, mialatt kertészkedtünk: ...tündér a tündér lányt meg is koszorúzza, tizenkét tücsök meg, csak a nótát húzza. 

* https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9m%C3%A9t%C3%A9r                     

NŐ-véremnek

Kedves Kriszti! 

Olvastam naplódat és mélyen együtt érzek veled.

 Légy éber! Lásd meg amikor beleesel a "szenvedek" csapdájába és tudatosítsd azt, hogy mi az amiért azt érzed amit...Tudatosan könnyebb szenvedni, mert Látod (buddhi) azt aki szenved... 

Aki szenved, aki rosszul érzi magát az csak és kizárólag az ego.

Légy NŐ, de lásd belül a másik pólusodat, az Animust. Ami belül megszületik, azt találod  a meg a külvilágban. Teremts szeretettel... 

Ha elfogadod tőlem,- és miért is ne, hiszen a NŐ befogadó!? - azt javaslom használj nyers rózsakvarcot. Legyen mindig veled. Tegyél egy kis kristályt az ivóvizes korsódba, egy másik lógjon a szíved előtt. Este fogd a markodba és aludj el vele, majd reggel figyeld meg, hol találod, melyik csakrádnál. Egy idő után megtapasztalod, hogy vándorol az ágyban, aszerint, hogy  melyik energiaközpontodban segít, támogat téged.

Az agressziódat igenis vezesd le! Rúgj a sarkaddal egy fába, (semmiképpen se a lábfejeddel, mert azt az ujjaid bánják!) toporzékolj a földön! Ha ezt pont nem teheted, menj ki a mosdóba és köpködd ki a mérgedet, vagy tarts ki a Virabhadra I-et jó tüzesen, (szorít a tenyér, dristi a hüvelykujjon, erős ujjayi,) hogy elégjen minden megemészthetetlennek vélt érzelmed.

Milyen halálról beszélsz? Hiszen tudod, hogy a lélek öröktől való... 

Temploma, tested sem válik semmivé, eleme a föld, majdan ismét a Földet gazdagítja...  

"Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel." - mondja a Krisztusi úton a ceremóniamester  hamvazószerdán, - éppen nemsokára, egy hét múlva, - böjttel haladva a feltámadás kinek reménye, kinek hit felé.  

                        

Legyen a húsvét békéje a tiéd...  Szülessen meg benned most az Új Ember! 

Szurkolok, hogy sikerüljön...

http://magyarkamargit.blogspot.hu/2015/06/nyitott-sziv.html

Szeretettel: Margit

Fotók:

http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/%C3%9Czenet/cikk/szenvedes-es-feltamadas

http://erdely.ma/hitvilag.php?id=138642&cim=feltamadas_hogyan_hihettek_el_jezus_baratai

EgoÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ

Újhold van. Használjuk az energiáját megújulásunkra. Kérdés, hogy látjuk-e miben, hol kell megújulnunk?

Tudatunk meghatároz.

Miért akarunk bárkit, bármit is háttérbe szorítani? Álljunk csak szerényen mindenki és minden mellé.

Ezt az ősi bölcsességet olvastam valahol: A túlzott hiúság  rútság.

Namaste

Moojitól

”Bármire szükség van az spontán megteremtődik, hogy találkozzon mindazzal, amire a pillanatnak szüksége van.
Intuitív lények vagyunk, de valahogy a környezetünkben gyakran azt tanítják nekünk, hogy úgy tekintsünk az életre mint egy stratégia, stratégiával kell elérni az életed, kell hogy legyenek terveid. Vannak olyan emberek, akiknél ha van a 2015-ös évre naptár, már teljesen betáblázták magukat, már tudják pontosan mit fognak csinálni 2025 augusztus 20-án, vagy mindegy mikor. 
De van egyfajta természetes hit az iránt, hogy bármire szükségünk van, az spontán kialakul, hogy megfeleljen mindannak, amire a pillanatnak szüksége van és meglátod, meglátod és akkor valahogy feloldódik egy mélyebb hitben „nem is kell semmit sem elterveznem”, és ez micsoda megkönnyebbülés!"



"Úgy élni az életed, hogy alapvetően senkitől nem vársz el semmit, hatalmas szabadság. Rájössz, hogy szinte rendíthetetlen vagy, mert valami belül kikapcsolta a 'hogyan kellene a dolgoknak lenniük' gombját." 

Namaste

Hitemről

"Kislányom a hit a fontos, nem a vallás." 

Mély igaz szólások maradtak emlékül apámtól. Mint ez is. Mikor ezt mondta, nem értettem ennek az igazát. A különbséget a kettő között. 

Még Csepp voltam, csak Reménység, aki csak valahol a lelke mélyén tudta, hogy Óceánnal lehet Egy.

Ma már tudom, milyen Nagy volt Ő és én milyen kicsi. 

Kívánom minden szerettemnek, kedves rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek, hogy legyen hittel teljes az élete! 

Mert, hol hit, ott szeretet, hol szeret, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szűkség nincsen. 

Krisztust várva szívemben kívánom, hogy legyen áldott karácsonya és örömteljes új éve mindnyájunknak!

Advent üzenete

 Évek óta szeptember vége felé előveszem a mécsestartót, az ajtóm mellé állítom kint és sötétedéskor meggyújtom benne a gyertyát. Ez idő tájt a hűvösebb estéken a kandallóban begyújtunk és a rajta álló gyertyákat is  meggyújtom.  Ez amolyan szertartás (púdzsa) számomra, mert a tűz melegséget hoz mint a hőfokot, mint pedig az érzelmeket illetően.
Nagyon tetszett, hogy idén országosan elindult egy régi hagyományunk felélesztése, a Szent Mihály napi tűzgyújtás.
A tűz a Nap földi tükröződése, Mihály pedig a sötétség erői ellen küzdő arkangyal.
Ebben a néphagyományunkban érhető tetten kötődésünk a szellemi világhoz, a Kozmikus Rendhez.

Az őszi napfordulóval ahogy környezetünkben, úgy bennünk is egyre fogy a Nap fénye és erősödik a sötétség ereje, mert "Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint úgy bent." Ezt a törvényt sok ezer éve megfogalmazták már az egyiptomi magaskultúrában.


Adventhez közeledve belső, szellemi tüzünket kell megerősíteni.
De valójában mi is az advent?
Jelentése  latinból  az "Adventus Domini", az Úr eljövetele kifejezésből származik.
Valójában advent a keresztény világ karácsonyra való várakozását, spirituális felkészülését jelenti.
De milyen eljövetelre várakozunk, várakozom én, aki ezt a blogot írom?
Nyilvánvalóan a belső F-Én-y megszületésére.

  Egyszer egy postban a fb-on  azt írtam mint jógaoktató, hogy minden magyar embernek meg kellene tanulni a Surya Namaskar-t a Napüdvözlést. Azzal indokoltam, hogy ősi magyarjaink szokását fenntartva egy archaikus népcsoportunk, a csángók akik tőlünk messze elszakítva élnek (nem lélekben elszakítva!! csak földrajzi határokkal) a csíksomlyói búcsú során, vasárnap hajnalban fölzarándokolnak a nyeregből, vagy a kegytemplomból a hegyre, köszönteni a kelő Napban Istent, vagyis az Ős Tényt, a Teremtőt. Ez a "Napbanézés". Még hozzátettem, hogy ma, már mi is sokan követjük őket e szép hagyományban.
Igen, a Surya Namaskar is egy napüdvözlés, mellyel belső tüzünket, a szamánát növelhetjük.
Akinek  tiszta a köldök- vagy Manipúra csakrája, az egészséges, kiegyensúlyozott személyiség, tele életkedvvel.  Aurája sugárzóan ragyog, fénnyel teljes és ezt megérzik a körülötte élők.
Ennyit most a jógáról és az általa megszerezhető szellemi tűzről.

Visszatérve a karácsonyi ünnepkörhöz nézzük szellemi tennivalóinkat.
Advent ideje alatt négy sarkalatos erényt, erkölcsi képességet kell megerősíteni az embernek magában.

1. hét  Igazságosság, 
 Michael Arkangyal,  kék sugár

Az ember, felegyenesedésével közvetítővé vált az Ég és a Föld között. Ezzel a felegyenesedéssel jött létre az öntudat, önállóság és vele az egyéni karma, mely cselekedeteink következménye. Minden ami a világban történik ok - okozat viszonyban van. Legyen bár a történés élettelen létezők, állati, emberi, vagy magasabb világok szellemi, isteni megnyilatkozása. Tehát minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Igazságos csak az lehet, aki ennek az igazságnak birtokában van, szellemileg felnőtt. Tudja, hogy sorsának  ő a teremtője. Minden pontosan úgy történik életében,- olyan leckéket kap,- melyek lelki, szellemi fejlődését leginkább szolgálják.
A szenvedéseket, csalódásokat méltósággal el kell viselni.
Tehát advent első hetében  magunkba szállva önértékelést, önvizsgálatot kell tartanunk. Segítségével mások felé is igazságosak leszünk és ez belső egyensúlyhoz vezet.

A hét kísértése az igazságtalanság.

2. hét  Mértékletesség
Chamuel Arkangyal, bíbor sugár

Ahol fény van, ott árnyék is. Az ellenerők a vágyak mértéktelen megnövekedését okozhatják az emberben.
Advent második hetében tudatosan mérsékletesnek kell lennünk, például az étkezésben, beszédben, vásárlásban, a média követésében.
Figyeljük önmagunkat, ne fecsegjünk hasztalanul, kerüljük a médiát, mert a tévézés, újságolvasás által sok durvaság, pletyka érhet bennünket.
Ne akarjuk a szeretetet, a lelkieket vásárolt anyagiakkal pótolni!
Advent második hetében beszédünk legyen nagyon tudatos, csak akkor szólaljunk meg, ha nagyon fontos. Tartsunk szóböjtöt, így meghallhatjuk belső hangunkat.
Fejlesszük ki magunkban  az "először gondolkodom, aztán beszélek" jó szokását, ezzel megszerezve a megfontoltság erényét.
Ha kerüljük a szélsőségeket, mértékletesek leszünk. Ezzel harmóniát, higgadtságot, lelki békét érünk el.

A hét kísértése a mohóság.

3. hét  Állhatatosság
Gábriel arkangyal, fehér sugár

 A sötét erők asztrális testünkön keresztül  félelmet és aggodalmat okozhatnak, melyek lelki egyensúlyunk elvesztéséhez vezetnek.
Uralnunk kell a lélek három erényét, az akaratot, az érzelmet és a gondolatot.
Jó, ha elengedjük a "most azonnal" érzést és gondviselőnkre bízzuk sorsunkat. Hinni kell az isteni időzítésben. Így visszatér nyugalmunk, melyet a túlzott akarással, gondolkodással elvesztettünk.
Legyünk éberek, vegyük észre mikor akar az ellenerőktől kísértett egónk felülkerekedni.
Őrizzük meg a lélekjelenlétünket!

A hét kísértése a félelem.

4. hét  Bölcsesség
Zadkiel Arkangyal, lila sugár

A téli napforduló  (december 21.) előtti napokban szellemi értelemben a magasabb világok küszöbéhez érkezünk. Hogy az igazi bölcsességet megszerezzük találkoznunk kell a küszöb őrével aki segíti szellemvilágbeli utazásunkat. A küszöb őre csak akkor érkezik el hozzánk, ha már szembesültünk saját árnyékunkkal, sötét oldalunkkal, mely tudatalattinkból sokszor tévútra vezetett. Ezek után a küszöb őrei itatják ki  a "Felejtés poharát" és az "Emlékezés poharát" ha álomban, vagy meditációban a szellemvilágba lépünk.
A "Felejtés pohara" segít abban, hogy a földi logikát elfelejtve szerezzük meg a  szellemvilág bölcsességét, majd a földi világba való visszatéréskor az "Emlékezés poharát"  isszuk ki, hogy a földi világba torzítás nélkül emlékezzünk a szellemi tanításokra.
Tehát advent negyedik hetében ennek a bölcsességnek a megszerzése és megtartása a legfontosabb.                            
A hét kísértése a tudatlanság.

E négy sarkalatos  emberi erény kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása.

Van még három erény, mégpedig az isteni erények: a hit, remény, szeretet.
Ezek  bennünk való kiteljesedéséhez nem elég az emberi kitartás, hanem szükséges a magasabb világok segítsége, az angyali hierarchiák közbenjárása.

A hit olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, ezért a mai  anyagelvű világszemlélet miatt sokszor hitünk miatt nevetségessé válhatunk.
Ahogy káros a vakhit, úgy káros a hitetlenség, mely által a sötétség erői félelmet, szorongást kelthetnek. A hit ereje által tudunk lelki, vagy asztráltestünkben fejlődni, szellemi-Énünket elérni.
Ebben Mihály a Nap-arché segít bennünket, ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában szellemi szemlélet helyet kapjon.

A remény segíti az embert azon az úton, ahol az álomból valóság, megnyilvánulás lesz.
A remény egy a hitünket erősítő energia, mely segítségével  magasabb, buddhi tudatszintre juthatunk. Inspirálttá válik életünk. Itt a védőangyalon kívül, egy arkangyal is csatlakozik hozzánk.

A szeretet, mint energiaáramlás jól megfigyelhető, melytől szárnyalónak, élettelinek érezzük magunkat. A legmagasabb szintű rezgés, mely ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szer-etet).
A szeretet alaptörvénye, hogy csak akkor kapjuk meg, ha mi is sugározzuk magunkból.
Szeretetből fakadó tulajdonságok mint az odaadás, elfogadás, türelem, önzetlenség, önfeláldozás sokszor az emberek szemében megmosolyogandó dolog nem pedig erény.
Négy szintje a szexus, erosz, fília, agapé.
Az agapé a legmagasabb szintű, feltétel nélküli Krisztusi szeretet, mely rezgéssel fizikai testünket atmanná, felsőlélekké alakíthatjuk.

Nos, én erre az eljövetelre várok!
Az advent tudatos megélése segít a Krisztusi tudat eléréséhez, hogy megszülessen bennünk a magasabb ÉN.

Habár e három erény kifejlesztéséhez a megfelelő idő már a karácsony utáni tizenkét szent éjszaka után, vízkereszttől húsvétig tart, mégis itt éreztem helyét megjegyezni.
Ugyanis, ahogy a karácsonyi ünnepkör egyágú gyertyatartója Jézust a világ világosságát jelenti, a hétágú gyertyatartó pedig a négy emberi és a három isteni erényt hivatott szimbolizálni.

Végül hallgassátok szeretettel ezt a gyermekkorom karácsonyát idéző,  Jézus eljövetelét váró dalt.

Meghitt adventi időszak utáni áldott karácsonyt kívánok szeretettel: Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0


Forrás: Váradi Tibor; Szellemi tanítások
Wikipédia
http://www.noralap.eoldal.hu/cikkek/hogy-jo-legyen/osz--es-szent-mihaly-idoszak-a-nepi-hagyomanyban.html