Az egység felé

"Azt mondják, hogy mielőtt a tengerbe lépne, a folyó remeg a félelemtől... visszatekint a csúcsokra és a hegyekre... a hosszú és kanyargós utakra, amely dzsungeleken és városokon át haladt, és akkor meglátja az óceánt... megretten, hogy oda belépve csak az örök eltűnés vár rá.

De nincs más út.

A folyó nem térhet vissza.

Senki nem mehet vissza.

Visszatérni lehetetlen.

Nincs más út, a folyó nem fordulhat vissza.

A folyónak el kell fogadnia ősi természetét és be kell lépnie az óceánba. 

Csak is az óceánba lépve hígul a félelem... mert a folyó csak akkor érti meg, hogy nem arról van szó, hogy eltűnik és megsemmisül... hanem arról, hogy ő maga lesz az óceán."

(Kahlil Gibran)

Namaste 

Mauna

Mottó: "Csillagom révészem

               Vigyél által a vízen

               Otthonom ott lészen,

          Ahol vagyon az Isten." magyar népdal

Megfogadtam a tanácsot, a reggeli jógázás után maunát* tartottam. 

A csend, vagy mauna egy befelé figyelési technika, az elme visszavonása a külvilágtól. Ebben az állapotban ráláthatunk a bensőnkben zajló folyamatokra, megfigyelhetjük és tudatosíthatjuk gondolatainkat, érzéseinket. Ez az állapot segít uralni az elmét. Akarom ezt a gondolatot? Hagyom, hogy eluraljon az általa keltett érzés, indulat? Hasznos ez számomra? Előre visz, vagy netán lehúz? Ha észreveszem, hogy negatív az irány, egy mély kilégzéssel útjára engedem, tudatosítva, hogy nem szolgálja mentális és lelki egészségemet. Ez nem egy kontroll, hanem egy flow, egy állapot, melynek lényege az  önmegfigyelés az érzékek külvilágtól való visszavonása által. Ez szanszkritül ( प्रत्याहार) a pratjáhára**.

Beléptem az erdőbe.

Egy mókus,- meglátva engem-, hirtelen felkapta az ösvény mellett lévő nagy csomó kutyaszőrt, és felfutott egy fára. Pillanatok alatt, már vagy tizenöt méterrel a fejem fölött volt. A fa magassága adta biztonságban megállt, kidugta a fejét, lenézett rám. Még maradtam. Érdekelt merre veszi útját. Nem mozdult. Pár lépéssel tovább mentem, kicsit megbújtam. Akkor mozdult. Kezdte a szőrt begyűrni a kis pofájába. Így szabadabbá váltak a melső mancsai, vett egy nagy lendületet, majd ágról-ágra és fáról-fára ugrálva eltűnt a szemem elől. Vitte fészkébe a meleg almot. 

Akárcsak az erdő, ő is készül téli álmára.

Tanít a természet. Az ősz az erőtartalékolás, a begyűjtés, a tél a begubózás, befelé fordulás ideje.

A természetben élő, dolgozó emberek napjait nem a naptár szabja meg, hanem a Nap járása, az időjárás. A természet megmutatja mindennek az idejét. Nem kell órát átállítani nyáron, mert a Nap korábban kel, a kakas korábban kukorékol, a természetben élő, dolgozó ember korábban indul munkára..., mert a természettel harmóniában él. 

Szóval a lombjukat hullató fák, a vackát télire előkészítő mókus, és jómagam; a november eleji ünnepkör hatására; befelé fordulunk. 

Ahogy a fák energiáikat visszahúzzák, úgy merülök én is gyökereimbe. 

Felmenőim már túl vannak a nagy vízen. Apám már amott vadászik az égi mezőkön, anyám ott táplálja égi virágait, s higgyétek meg, én itt érzem ezek áldott gyümölcseit.

Alázatot tanított ez az Ősök napja, s a Mindenszentek. A "nyugati világban" nem beszédtéma az elmúlás, mert az félelmetes, sötét, nehéz a föld súlya, s kimondom, férgek, és kukacok...

De, ha nem is hiszünk a feltámadásban, a lélek halhatatlanságában, a transzcendensben, hinnünk kell az átváltozásban. A "porból lettünk, porrá leszünk" -ben. Hogy testünk az enyészeté lesz, de ez egy bizonyos szinten táplálja azt, ami addig táplált, a földet. Hogy felettünk, sírhalmunk felett virágok fognak nyílni. 

És itt tanultam alázatot én, aki évente csak párszor vagyok szüleim, felmenőim sírjánál. Nem csak mert messze élek, hanem, mert ők a szívemben élnek örökké, - az élet megy tovább, elég a  síron a koszorú, a gyertya.

Aztán földelődtem. Figyelmem az égből, a lelkiekből anyagiasabb síkra, a gyökerekre terelődött. Valamit csak most értettem meg. A transzmutációt, az anyag átváltozását, hogy mit is jelent a sírokon gondozott virág. 

Hogy gyökereik által végül is szeretteinkről gondoskodunk tovább.

 

*https://satyananda.hu/2008-mauna/
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Pratj%C3%A1h%C3%A1ra

Az Öreg Tanyacsárdában

Szombat délutánra nem terveztem semmi egyebet, mint egy jó pihenést. Hajtós ez a július, érzem, hogy fáradt vagyok, több a munka, mint amit még szívesen végzek.

Aztán változott a program. A férjem megkért, menjek el vele Kecskemétre az édesanyjához a kórházba, visszafelé pedig bemennénk az Öreg Tanyacsárdába Lajosmizsére egy vacsorára.

Hogy is mondhattam volna nemet. Tudom, hogy nehéz belenézni a halál szemébe.

A kórházban hófehér, szinte ropogós ágyneműben feküdt a mama. Bármikor érkeztünk, így volt.

Jó látni, hogy megadják az elmenni készülő méltóságát.

Mosollyal köszöntött a mama, mikor meglátott bennünket.

Míg férjemmel kommunikáltak, kicsit elléptem az ágytól.

Már múlt héten is láttam, hogy egy fali tartóban a Példabeszédek könyve. Gondoltam megnézem, milyen üzenete van számomra, mert minden szellemi könyv üzen. Tudjátok, a vonzás törvénye.
Felütöttem.

- Pálnak a népek apostolának látomása van. Az Úr azt kéri tőle, menjen hirdesse a hitet. Ő maga mellé veszi a fiatal, általa megtérített görög-zsidó Timóteuszt és Szalonikiből elindulnak missziójukkal a makedóniai Filippibe, ahol aztán később megalakul az első keresztény gyülekezet.

Nem vallásról van itt szó, hanem hitről, bizonyságról...

Saulusból lett Paulus.*

Elköszöntünk.

Hazafelé beugrottunk az utunkba eső Oázisba, vettünk sok-sok szép évelő virágot, hogy az elfoglaltságaim miatt elhanyagolt kertemet megszépítsem. Nem számít a kánikula, a telihold  befogadó energiája segíti a virágaim megfoganását.
Ezután Lajosmizse felé vettük az irányt.

A Öreg Tanyacsárdához érkezve csodálatos látvány fogadott. Mindenütt gyönyörűen zöldellő, virágzó növények, az elmaradhatatlan piros muskátlik, óriás begóniák. Az asztalokon hófehér élővirág csokrok a vázákban.

Piros-fehér-zöld.

Szeretjük ezt a tradicionális, magyar éttermet. Remek a konyhája, udvarias, gyors a kiszolgálás.

Az étlapon való rövid keresgélés után rendeltem: Bessenyei Feri bácsi kedvenc túrós csuszáját kértem egy deci jóféle Irsaival és mentes vízzel. Valahogy itt most nem mondtam, hogy szalonnapörc nélkül hozzák.

Amíg vártuk a vacsorát, az idős korára egy közeli kunsági tanyára visszavonult színész óriásunkról, Bessenyeiről beszélgettünk. Egy vele készült interjúról, ahol élete mikéntjéről, öregségéről, visszavonultságáról beszélt. Ebben elmondta, hogy tanyája mellett ugyan felesége kérésére építettek egy kápolnát, de Ő nem jár oda. Neki nincs szüksége külsőségekre hitének erősítéséhez.

Hús-vér templom.

TAT TVAM ASI  (तत्त्वमसि)

Meghozták a vacsoráinkat. Az enyém egy egész serpenyő kemencében átforrósított, kicsit ropogósra sütött csusza, megszórva kisült szalonna darabkákkal, mellé egy tálkában a tejföl.

Szedtem belőle. Közben még Bessenyeiről beszélgettünk. Arról, hogy egy történetével milyen  finoman érzékeltette  a  változó világot. Elmesélte, hogy először még nagyon fiatalon kapta meg Otelló szerepét. Hatalmas sikere lett. Minden este vastaps. Majd idős korára ismét megkapta a karaktert, mikorra tele volt már egy férfi összes élettapasztalatával, átéléssekkel. Biztos volt a sikerében. Azonban a várva várt siker elmaradt. A közönség esténként Jágónak tapsolt.

Estéről-estére magányosan gyötrődve ült az öltözőjében, mindig feltéve magának a kérdést: mit nem csináltam jól? Mivel nem végzett színiakadémiát, az Ő diplomáját a közönség tapsa adta.

Miután bevallotta gyötrődését az öltöztetőjének, az, a segítségére sietett.

A közönség annak tapsol akivel azonosul.

Jágóké lett a világ, - mondta keserűen a művész.

Közben üres lett a serpenyőm. Szépen, akkurátusan kiszedtem és megettem a csuszát az utolsó falatig. A desszertnek gondolt tejespitének már egy csepp hely sem maradt.

Tudjátok, nem voltam ennyire éhes, de valahogy ez a magyaros, paraszti környezet a gyermekkoromat idézte vissza.

Az elénk tálalt ételt illett az utolsó falatig megenni. Ez egy tisztelet volt a szüleink fáradságos munkája iránt, mert a kétkezi munkájuk volt az irántunk való szeretetük egyik legbiztosabb jele...

Magot vető paraszt

*https://magyarkamargit.blogspot.com/2015/05/edesanyam.html

Ízisz fátyla

Felébredtem.

A nyitott ablakon keresztül hallom a kastélyparkból a rigók énekét, a gerlék burukkolását, egészen közel egy fakopács kopogtat és valahol messze egy varjú károg. Kár, kár, kár...

Bizony kár bent a szobában lenni ilyen szép reggelen. Gyors mosakodás után kimegyek a szabadba jógázni.
Körbeölel a zöld. Nyugszik az elme, gyógyul a lélek. 

A jóga végeztével sétára indulok a parkban. Óriás fák, kidőlt, korhadó rönkök, mellettük illatozó nyáriorgonák, óriás virágú fehér bugáshortenziák. A keskeny ösvényen járva látom bennük egyszerre az elmúlást és a megújulást. A növényvilág jól mutatja, hogy ez milyen természetes.  Az úton többször is mellém szegődve apró, kék színű boglárkalepkék járják táncukat. 

Megmászva a dombot a kastélyromhoz érkezem. Megkerülve azt, meglátok egy több száz éves hatalmas, örökzöld tiszafa sövényt. 

A tiszafa a halhatatlanság fája. 

A pillanat alatt bevillan, hogy még valahol az álom és ébrenlét határán megjelent anyám. 

Nem úgy láttam, ahogy általában emlékezem RÁ, ahogy magam elé idézem a már öreg, hófehér hajú anyámat. Nem. Most a gyönyörű, örökifjú arcát láttam. 

Fellibbent Ízisz fátyla. 

Tudatta, hogy velünk van a legkisebb és mondhatom legkedvesebb unokájának, Dorkának nagy napján. 

Csak hallgatom a csend hangjait. A külső csendben a lépteim neszét, a madarak énekét, belül az éber  figyelőt.

Érzem a flow-t, az áramlást, ahogy jönnek a gondolatok. Írnom kell. Visszasietek a villába, gyors jegyzetet készítek a táskámban mindig ott lévő füzetecskébe.

Lassan ébredeznek a többiek.

Dóri és Andris ma délután megerősítik hűségesküjüket, - amit múlt héten fogadtak örökre egymásnak, - lent a kastélyparkban a patak mellett, az odvas platánnál. Annál, amit egy villámcsapás mentett meg a pusztulástól.

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Napköszöntés

Vasárnap egy gong meditációval egybekötött előadáson voltam. Az előadás világok, vagy más szóval dimenziók közötti átjárókról szólt az előadó mexikói tapasztalatai, élményei alapján. 

Arról mesélt, hogy Mexikó déli részén élő népcsoportok között még él a hagyomány, hogy az év bizonyos szakában zarándoklatra mennek a családok, vagy csak magányosan az emberek a Peyote kaktusz földjére, ahol szertartások, áldozat bemutatások után "levadásszák" és elfogyasztják a szent peyotot, ami megnyitja számukra Nierikát, a fénykaput és így kapcsolódnak szentségükkel a szertartásvezetők, sámánok jelenlétében, akik tisztán tartják a teret az "utazóknak". Segítik a föl és vissza utat a szellemi utazáshoz. Hitük szerint ez a szellemi kapcsolódás adja a megtartó erejét ennek a népcsoportnak.

Milyen érdekes, hogy éppen most pünkösd, a szentlélek eljövetelének ünnepe előtt hallgattam ezt az előadást és csak tudatosítottam magamban, hogy nekünk magyaroknak is van egy népcsoportunk, a katolikus csángók, akik innen 800-900 km-re határokkal elszakítva tőlünk szintén minden évben zarándoklatra mennek. Zarándoklatra mennek a megmaradásunkért. A magyarnak való megmaradásunkért. A Csíksomlyói Szűz Máriához. 

A búcsú éjjelén virrasztanak a kegytemplomban, majd vasárnap hajnalban elindulnak a Somlyóra napköszöntésre, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. Az újjászületést jelképező felkelő Nap energiaminősége lelkileg és szellemileg megerősíti őket.

Ma már persze Csíksomlyón a világ minden részéről összegyűlnek a megmaradásunkért zarándokló magyarok, nem csak a katolikus csángók és csikiek.

Habár tudnunk kell, hogy bármikor és bárhol köszönthetjük a felkelő Napban a Szentlelket, a Teremtőt, de a szent helyek és a csoport ereje mindig megsokszorozza az erőket. Ezért is javasolom minden magyarnak, hogy legalább egyszer tapasztalja meg a Csíksomlyói búcsú szakralitását. 

Legyen ez egy lelki beavatás!

Vegyüljön el a csiki és csángó magyarok között a több százezres gyülekezetben és csak figyelje, ahogy Ők ünnepelnek. Nézze végig, ahogy a keresztaljak bevonulnak a Kis-Somlyón át a nyeregbe, hallgassa azt a szép, ízes magyar beszédet, nézze a szép népviseletet, másutt az igencsak megkopott ruhát. Figyelje, ahogy a sok-sok kilométer gyaloglástól vízhólyagosra vált talpukat meghűtik az emberek a földön. Kérdezze meg, miért van fűzfavessző a kezükben, fogjon meg egy dolgos, kérges tenyeret, mikor a szertartás ott tart, hogy a béke jelével köszönteni kell EGY-MÁS-t. Isten mását egymás arcában. Látni kell a fáradt gyermekekkel való szép beszédet, hogy legyenek kitartóak, mert a Szűzanya várja őket a hegyen...

Látni kell hitüket!

Ezután nem ugyanaz az ember érkezik haza...

Értsük a Nap jelentését a létezésben, az életünkben. 

Két kis, ihletetten született Nap versemet osztom meg veletek.

Az első egy nagyon nyugodt, tiszta, szattvikus időpontban, hajnalban ébredésem után született, jelent meg a tudatomban. Magam is rendkívül elcsodálkoztam a nagy igazságon, ami ebben megfogalmazódott, a feltétel nélküli szereteten.

                                                                             Vagyok, aki vagyok
                                                     Mint ősapám Ménrót Istenként tisztelem a Napot,
                                      Ki minden reggel, mikor felkel, hogy szeretjük-e nem kérdi tőlünk,
                                                      De áldó sugara nélkül mivé válna Földünk?

A másik, mára mantrámmá vált gondolatom egy napsütötte délután, a munkahelyem teraszán ülve született.

                                                                    Ülök a ragyogó napsugárban,
                                                             Gondolkodom ki is vagyok valójában.
                                                                     Érzem a Fénytől áthatottan,
                                                                            Vagyok Aki Vagyok
                                                                               S örökké voltam...

Aztán megjelenik emlékeim között egy alig 18 éves lány, aki a bólyi sajtüzem laborgyakornokaként egy hajnalban (ekkor érkeztek az első bevizsgálandó tejes tartálykocsik) titokban kiment az üzem hátsó udvarára és ott felmászott a vagy húsz - harminc méteres téglakémény létráján, hogy lássa a felkelő Napot. 

Alázatosan kérdezem magamtól, milyen kontroll nélküli tudatosság vezetett...?

Namaste

Létezés

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni.

 Ez ad neked méltóságot, az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. 

Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad.                                                                                                                             Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.                                                                                                                                                                                                                                                                                       Osho

Kelet illata nélkül mit sem ér a Nyugat virága*

Azt írja Szvámi Ráma az Élet a Himalája mestereivel című művének egyik utolsó fejezetében: A mai ember tudja, hogy miként egyen, beszéljen, ruházkodjon és éljen a társadalomban, azt is tudja, hogy miként készítse fel a várandós anyát hogy biztonságban szülhessen, és fájdalommentessé tegye a vajúdást.  Azokat a technikákat azonban még mindig nem tanulta meg, amelyek segítségével tudatosan és boldogan hagyhatná el a testét. Amikor haldoklik, szerencsétlennek érzi magát és fizikai fájdalmak gyötrik. Modern társadalmunk, noha technikailag magasan fejlett, még mindig  nem ismeri az élet és a halál titkait....A jóga vallásoktól és kultúráktól független irodalmát és gyakorlatait tudományosan is igazolni kellene és aztán használni, hogy megkönnyítsék a haldokló és szenvedő ember életét... A modern ember sok mindent megtanul, ami biztosítja a világban való sikerét, de senki sem adja át azt a tudást, ami megszabadítaná a halálfélelemtől. Az ember számára alapvető, hogy megtalálja a halál megnyugtató módját.

Igazán édesanyám halálakor érintett meg a földi elmúlás. 

Beléptem  a szobájába. Mozdulatlan  teste, mintha csak aludt volna. Letérdeltem mellé, kissé megemeltem a szinte még meleg kezét és megcsókoltam.

Fogtuk nővéremmel drága, már lélektelen testét és készítettük utolsó földi útjára. 

Felöltöztettük, szépen megfésültük, gyöngédebb mozdulatokkal mint valaha.

Nem, nem sírtam. Csupa szeretetteljes, hálatelt  gondolat és érzés áramlott át eközben rajtam. Micsoda szentséget tartottunk a kezeink között! A nekünk életet adót!

Beszélgettem vele a halálról, hiszen 90 évesen ez bármikor érkezhetett.  Kérdezte tőlem, mi vár rá, mi történik majd vele. Azt mondtam -elmész a szeretteidhez, szüleidhez, testvéredhez, meg Máriához és Krisztushoz. Úgy ahogy álmodban is találkozol velük.
És mi is tartjuk a kapcsolatot. Tudod a telepátia, ahogy néha pont akkor hívtalak mikor rám gondoltál.

Az átmenetében napokig tartottam a tudatommal Őt.
A kapcsolat azóta is él. Lélekben sokszor találkozunk, gondolatban megölelem, kifejezem szeretetemet és hálámat. Tudom, hogy megérkezik hozzá ez a finom energia.

És valóban meg kell érteni, hogy a halál csak egy másik dimenzió, egy másik létállapot.  A tudatunk, énünk örökké létezik, tehát nem anyagi dolog, hiszen csak az anyag természetében van a pusztulás. 

Namaste

* Ezt a csodálatos mondatot Szvámi Rámától kölcsönöztem, mely mondatot mottóként használta   könyvének a már említett fejezetében.

Kontroll nélkül V

            

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. 

Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho

Nincs két hete, hogy napokig hallgattam az alábbi mantrát. 

Mikor fiam először hallotta, csak ennyit mondott, - anyukám ünneplőbe öltöztetted a szíved? 

Mostanra már tudom, hogy az édesanyámét is... 

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

A Szív Szútrából* való idézet:

"...a Transcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transcendens Fölismerés kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá! 

Íly módon kell egy bódhiszattvának** tanítania a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát, ó Sáriputra."

"Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi svaha"

Ezt Szív, vagy Kapu Mantrának is nevezik.

Buddhista mantra, a Szív Szútra végén található.

Jelentése szanszkritból szabad fordításban:

A Kapun túl teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha áldj meg engem! 

(A szívemen keresztül elérem a megvilágosodást, Buddha áldj meg engem!)

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BAtra

**https://hu.m.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3dhiszattva

Namaste

Tantra

2015. december 15.

Napi útravaló 

Ezen a naponaz Ophiucus, vagyis a Kígyótartó csillagkép egyik csillaga - Cebalrai - kíván üzenni a Női Kígyó Csillagnemzetség ösvényéről:

„Ez jelöli azt a pillanatot, amikor kijutunk a Fényre, amikor eljutunk a „szigetre”. Az Öröm Szigetére. Ugyanis minden léleknek van egy örömszigete. Van, aki már járt ott és ismeri ezt a helyet, de van, aki még sosem érezhette át annak belső titkait. Ez az ötödik dimenzión felnyíló valóság az eksztázis szigete. Valójában ez a pont a Fényre való emlékezés örömét rejti! Itt születik a beteljesülés érzés, mert az emberi lélek átéli azt a misztériumot, amikor a testét csillaglelkével finoman összeolvasztva, egybesimítva eljuthat egy magasabb szférába. A testén át elérve a lelkét és a lelkén át megízlelve a testét eljut a teljes feloldódás eksztatikus szabadságélményéig, amely transzcendens magasságokba repíti. S ott hirtelen csend lesz, és egy mélységes földöntúli öröm békessége. S akkor megélheti azt a különös tapasztalást, hogy „Egy vagyok önmagammal; egy vagyok veled; egy vagyok a mindenséggel, s minden tükröződik bennem!”

Valójában erre a szent szigetre vezet el a tantrikus öröm útja is, ha kulcsát ismeri valaki! …

Dr. Czeizel Beatrix és Greskó Anikó; Csillagnemzetségek – Lélekcsaládok 

Namaste

Mit jelent nekem a jóga

Mottó:"A Kundalini minden ember személyes édesanyja, aki szereti gyermekét és alig várja, hogy megadhassa neki a második születést." Shri Mataji

A tantra (a jógával karöltve) egy olyan holisztikus rendszer, melyben a Világegyetem, a Teremtés két aspektusa, a tudat és az energia, a férfi és a női energiák harmóniája az ember lényében helyre áll, a tudat elkezdi irányítani az energiát.
Ez az Isteni, teremtett rend az Univerzumban és ezért, az ember természetes alapállapota is ez.

Ez a Paradicsomi tudatállapot, ahol szeretet, bőség, boldogság, kreativitás és isteni vezetettség áll fent.

És, hogy mit jelent nekem a jóga és a jógafilozófia?

Szvámi Véda Bhárati; A hatha jóga filozófiája című könyvéből idézek gondolatokat.

A tudatosság összes funkciója- agy, idegek, vágyak, szenvedélyek-, minden amik vagyunk, amit teszünk, aminek tudatában vagyunk,- gondolkodási és cselekvési folyamatok, tapasztalatok, az emlékek, ötletek, tehetség, szexualitás, béke, erőszak,- a kundalíni-erő működései.

A kundalíni jóga nagyon kifinomult, magasrendű jóga, ahol nem kell a testet mozgatni. Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben.



...Az étel mindig csak egy tárgy marad, amíg az étel ajándékának hálás elfogadását figyelmen kívül hagyjuk...

...Én inkább lennék olyan ember, aki húst eszik és megosztja másokkal, mint vegetáriánus, aki remeteként élve nem osztja meg táplálékát másokkal legalább elméjében...

... mi a zuhanyozás? ...megmártózás az ősi kozmikus óceánban, Jézus keresztelése a Jordán folyóban, a szennyeződés eltávolításának cselekedete a testről és az elméből.
Ha ez az attitűd nincs jelen, elmarad az átfogó pszichológiai hatás, ...mert elpusztítottuk az ősi görög kultúrát, mert megszakítottuk a kapcsolatot az egyéni és a kozmikus elme között és ezek a kulturális gyilkosságok eredményezik, hogy a zuhanyozás csak a piszok és izzadság lemosása testünkről; ám elmarad a  lelki, spirituális, rituális megelégedettség, az elme megtisztítása, a gondolkodás megváltoztatása.

Namaste 

Folyékony Fény

 Most, hogy jó pár hideg nap után beszökött ismét a forróság, eszembe jutott a vízfogyasztás fontossága. Kezdtem  utánaolvasni miért is olyan fontos folyadék a víz.

Lássuk csak a teljesség igénye nélkül:

• Agyunk 90%-a víz, hiányától fáradtabbak, dekoncentráltak leszünk, aktivitásunk csökken.
• Elengedhetetlen az anyagcsere folyamatokban, sejtmegújulásban.
• Izmaink kb. 70%-a víz, energiaellátásához aktivitásunktól függően kell elegendő vizet fogyasztanunk.
• Bőrünk hidratálásával gátolja a ráncok és a barna foltok kialakulását.
• Megakadályozza a keringési problémákat, szabályozza a testhőmérsékletet. Ez különösen fontos kánikulában.
• A víz biztosítja a porckorongok és porcok rugalmasságát, az ízületi folyadék kellő mennyiségét, ezzel gátolja az ízületi gyulladások kialakulását.
• Emésztés során segíti a tápanyag felszívódását és a salakanyag eltávolítását.
• Megfázásnál akadályozza a kórokozók lerakódását, valamint segíti azok kiürülését.
• Talán nem is gondolunk rá, de gondolataink, érzéseink lenyomatai befolyásolják fizikai testünk működését. A víz segít kiürülni nem csak a fizikai, hanem a mentális szennyeződéseket is.

Mennyi vizet igyunk?

Általános nézet szerint a napi folyadékszükséglet átlagosan 2-2,5 l

Ez függ pl. kortól, nemtől, aktivitástól, testsúlytól, életmódtól, külső hőmérséklettől, egészségi állapottól.

A folyadékbevitel forrásai: víz, üdítőitalok, tea, gyümölcs, zöldség, leves és még egyéb táplálékaink.

Vegyük figyelembe, hogy aki sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, ezzel jelentősen hozzájárul a folyadékszükséglet kielégítéséhez, a vízháztartás egyensúlyban tartásához.

Ezért normál körülmények között, nem szükséges napi 2 l víznél többet inni.

Mikor igyunk?

Édesapám a napját mindig két nagy pohár langyos vízzel kezdte. Én is így teszek. Megvan ennek a bölcsessége. Tisztítja a vastagbelet, segíti az emésztést, a nyirokkeringést, támogatva ezzel immunrendszerünket.

Napközben se várjuk meg a szomjúság érzését. Tartsunk magunknál mindig vizet és többször kortyoljunk belőle.

Az Ayurvéda nagyon fontosnak tartja a helyes folyadékfogyasztást.

Ha étkezés előtt közvetlenül, netán közben, vagy étkezés után rögtön sokat iszunk, felhígulnak az emésztőnedvek. Kioltjuk vele az emésztés tüzét a jatharagnit, ami kedvez a salakanyag, az ama felhalmozódásának.

Az Ayurvéda több ezer éves tapasztalati tudása szerint ne fogyasszunk sem túl hideg, sem túl forró italt, mert ez is károsan hat az emésztésre.

Én sima csapvizet iszom. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a vezetékes ivóvizünk egészséges és tiszta. Miért is vásárolnék és cipelném a palackos vizet. Szeretem Gaiat, rá is gondolok.

A víz Földünk érzelmi teste. Folyékony Fény, mely változó halmazállapotával rámutat az anyag rejtélyes megmaradására, az átalakulásra és az öröklétre.

Fény, mely forrásból a bölcsesség, a megvilágosodás fakad.

Szerintem ezért is olyan fontos a tiszta víz fogyasztása.                                                                                                                                                                                                  

Namaste,

Forrás:

http://egeszsegter.hu/cikk/398/elismert-osi-gyogymod-az-ehgyomorra-valo-vizivas.html

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#v 

http://www.egeszsegkalauz.hu/taplalkozas/miert-fontos-szamunkra-vizfogyasztas-114102.htm