kedd, április 28, 2026

Távolság

A távolság nem csak teret teremt az emberek között… feltárja az igazságot.

Amikor valaki már nincs jelen a mindennapi életedben, elkezded tisztán látni a dolgokat – nem a ragaszkodás, nem a megszokás révén, hanem a tudatosság révén.

Néha rájössz, mennyire szereted őket. Hogyan adott melegséget, értelmet és örömet a jelenlétük. 

És megérted, hogy soha nem ők voltak  a problémák… ők részét képezték a békédnek.

De néha… könnyebben érzed magad. 
Nyugodtabbnak. 
Inkább megint önmagadnak.

És ez a felismerés kellemetlen lehet –mert megmutatja, mit tűrtél el, mit tévesztettél szemelől, és mennyi békét áldoztál fel csendben.

Nem minden hiány veszteség. Némelyik tanulság.

És nem akkor jön a tisztánlátás,  amikor minden közel van, hanem akkor, amikor elég távolság van ahhoz, hogy végre láss.

Tehát ne rohanj minden rést betölteni.
Ülj a csendben. 
Figyelj arra, amit tanít.

Mert ebben a térben nemcsak őket  érted meg jobban, –

hanem önmagadat is. 


Namaste

Forrás: Buddhism 

szombat, április 25, 2026

Csillag Én

Napi közélet. 
Annyi szemét van a szőnyeg alá söpörve.  Legszívesebben nem hallgatnám, de az maga lenne a struccpolitika. 
Van, amikor igenis szembe kell nézni a hatalom - mert ezek sok-sok éven keresztül nem miniszterek voltak, hanem (ön)hatalmat gyakoroltak, - bűneivel mulasztásaival. Hogy változást akarjunk. 

Miért nem tudunk jók, jobbak lenni? Egyik legkedvesebb spirituális tanítóm Mooji egyszer azt mondta, hogy jelenleg ilyen tudat uralkodik a Földön. Dualitás. 

Ennyi. 
Fejlődünk kell. 🩷💚 

A magyarság nagy része most egy  nagyot lépett előre. 

Forrás: fb

https://open.spotify.com/track/5MARnnjEjeRxRZS5NCtsi5?si=-WdngbptTm6y9xScau1f7Q

Namaste 

hétfő, április 13, 2026

BIZALOM


A 7 örökérvényű belső iránytű, amelyre a YOTENGRIT tanítása világít rá: a Szeretet, a Szabadság, az Igazságosság, a Bölcsesség, az Egyenlőség, a Testvériség és a Becsület. Mindez az ikerörvénylés törvénye szerint oda kell emeljen bennünket, ahol újra megjelenik a BIZALOM. Az az alappillér, ami mindennek az alapja. És tudnunk kell, hogy „nem a szisztéma mérvadó, amelybe életünket rendezzük, … hanem a lélek tisztasága. Magas erkölcsi színvonalon lehetünk…, ha a lelkünk tiszta, szívünk igaz, böcsületünk hibátlan.” 
Áldás

Idézet: Máté Imre: Yotengrit

Forrás: Yotengrit Alapítvány, Mohos Alexandra



Isten áldja Magyarország miniszterelnökét! 

szombat, április 11, 2026

A magyar költészet napjára

József Attila : Ars  Poetica

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!" 

 Szer*jelentése: ...Lehet, hogy a szer szó mindazt jelenti, ami összeköt vagy összehoz minket, ami felemel, ami sikeresebbé, egészségesebbé, elégedettebbé tesz minket?...

https://belsomegelesekrendszere.com/2013/01/08/mi-a-szer/

hétfő, április 06, 2026

Csibe 70

Ünnepelünk. Szeretetteljes  visszaemlékezéssel. 
És még mennyi minden van mélyen... 
 
Duna parti nyárfás

Ahogy telik az időnk, jó visszatekinteni a gondtalan gyermekéveinkre. Hogy is volt minden, mit tudunk egymásról? Mi az ami összeköt,  hogyan szerettük egymást?   
Az Élet, a sárosi és a falusi élet rendelte így. 

Csak tizenegy voltam,  amikor  Bólyra mentél suliba. Az igazán közös, az ez előtti gyermekkor volt. Abból is, visszatekintve szinte csak pillanatok, mert én lányból voltam, te pedig fiúból. De ezek a pillanatok mégis jelentősek, a nagybetűs életbe beavató kis kalandok, erdei kirándulások voltak. 

Vajon te, hogy emlékszel azokra az élményekre, amik bennem élnek? 

Az esti bújócskázásokra. A fészer alatti nagy kopozóteknő hasába, a  fészerpadlásra vezető létra tetejére, szembenézve a levágott dolmányosvarjú lábakkal, az üres töltényhüvelyekkel, amit apu ott gyűjtött. Vagy a hintó alá, a szúnyogos mogyoróbokor mélyébe, a szénapadlásra,  a kukoricaszár kévébe,  és még kitudja mennyi rejtekhelyet találtunk  az udvarunkon.

A papkerterdei gombagyűjtésre zsebedben  egy doboz Fecskével, hogy a magaslesen megpihentünkben megmutasd, hogyan kell cigizni.  Enyhe  nikotinmérgezéssel szédelegtünk le a magasból. 

Arra, hogy a régi akkumulátorból kiszedett ólmot bádog cipőtisztitó dobozban megolvasztottuk, majd golyót gyártottunk belőle a légpuskába. Jól lehetett a nyárikonyha lépcsőjéről célozni a kerti szilvafán ülő csurikra. 
Egyszer kicsórtuk apa Winchesterét, - pedig a fegyvert és töltényeket mindig zárva tartotta - és töltény nélkül lőttél vele. Így is nagyot szólt. Nem kaptunk érte dícséretet. 

Hogy irigykedtem, mikor ti, a két nagyfiú mehettetek hajtani a nagy vadászatokra. Hogy  csodáltam az udvaron  terítékbe kirakott  kis- és nagyvadakat. 

Emlékszel, hogy volt egy tojásgyűjteményed? A spájzban egy tojástartó kartonban tartottad a kifújt héjakat.
Aztán emlékszel-e arra, hogy egy kora tavaszi napon elmentünk a kistöltés melletti kiserdőbe fészeklesre? Talán éppen varjúfészket akartál kifosztani az ott lévő nyárfásban. Úgy emlékszem zsákmány nélkül indultunk haza. Kati szerint csak azért, mert lefelé mászva a fáról a szádba tetted a tojást, majd, amikor leugrottál ráhaptál. Én nem emlékszem, de Kata szerint már fióka volt benne... 
Hazafelé a házunk előtt fekvő focipálya melletti szántáson vágtunk át. Bukdácsoltunk a még boronálatlan földön, aztán előttünk egy barázdából pacsirta szállt fel. Megtaláltad a fészkét. Rám bíztad a tojásokat. A pulóverem alját felhajtva fészket csináltam a kis foltos, szeplős tojásoknak. Megbotlottam és hasra estem. A tojásoknak annyi lett.

A madártojásokról még az is eszembe jutott, hogy egyszer Tánti elszörnyedve mesélte, hogy  galambtojást ittál. Mert az olyan vagány volt! 
Talán a fenyőfáján fészkelő gerlefészket fosztottad ki? 
Most is látom drága arcán a fintort, a nevetést, ahogy mesélte a sztorit. 
 
Szerettél pecázni. Hogy hova jártál nem tudom, csak gondolom, hogy a Kis- Dunára,  Kútsebesre, vagy a Bezerédi holtágra. Egyszer, amikor a fogásod egy csomó törpeharcsa volt, segítettem megpucolni, és együtt főztünk belőle a nyárikonyhában.  Vajon volt  sikere, örültek szüleink?
Csíkhalakat is hoztál. Azt úgy tudom, hogy a Papkerterdő melletti vízfolyásból szedted. Aztán egy nagyobb üvegbe raktad, abban nézegettem őket. A sorsukat már nem tudom. 

Na és amikor a nyárikonyhában palacsintát sütöttünk? Te tanítottál, hogyan kell a levegőbe feldobva megfordítani a palacsintákat. A sztorihoz tartozik, hogy az egyik palacsintád a ruhaszárító kötélen fennakadt, és félbeszakadva landolt a palacsintasütőben. 

A hátsó kertünkben volt kettőnknek egy apró parcellánk. Épp a disznósólak végében. Borsót vetettünk bele. És emlékszel, hogy anyu nyulakat tartott, és te a nyuszikkal nagyon szerettél foglalkozni? Olyan édik voltak! 

Emlékszel? Volt, hogy pár szem dióval csapdát állítottunk a varjaknak. 

Megvannak neked is az otthon ízei? A szenteste előtti böjti ebédé a halászléé, az esti borsodóé, amit  melegen illatozó piskótával tálalt anyu? A bólé, amit sósborszesszel készítettünk, gyümölcsbefőttel és vérnaranccsal ízesítettünk? 
Emlékszel ezekre? 

Vajon emlékszel, hogy szilveszterkor ólmot öntöttünk? Hogy anyu ilyen szokásokról is tudott! A nyárikonyhában a sparhelten olvasztottuk a már említett módon, és kint a folyosón öntöttük ki a cementlapra. Hogy milyen formák lettek és hogy abból mit jósoltunk, már nem emlékszem, de nem is ez számított.

Aztán elkerültem én is otthonról. A találkozások méginkább megritkultak. Többnyire csak a nagy ünnepekre  és a nyárra kapott szünetekben találkoztunk. 
Milyen örömmel öleltük egymást.

Megvan az emlékeidben az, amikor egy húsvéti szünetben hétmérföldes csizmát húztunk és nekivágtunk az alig felengedett szántáson át gólyanézésre a Karcsiék tanyája felé? Alig bírtam el a sártól dagadó csizmát. De menni kellett, mert meg akartunk merítkezni Náni néni és Pista bácsi őszinte szeretetében... Egy kis meleg ölelés, egy kis lágy kenyér a kemencéből, egy kis kolbász a spájzból, egy kis borocska a pincéből. 

Azok a Duna parti nyarak! Az a táj, az a baráti hangulat! Kinek hiányzott  tenger,  Balaton!  
Amikor a naplementére előbújó szúnyogok elől inkább a vízbe menekültünk, mintsem haza. Emlékszem, te már úsztál lefelé, mikor én  hezitálva mentem utánad. 
- Hideg a víz - kiáltottam, mire te röhögve - gyere, ússz lejjebb, itt melegebb!- utaltál a mindnyájunk számára egyből érthető dologra...

Emlékszel, hogy vártuk szombat délutánonként a Muppet Show-t? A Breki és a többiek  sorozatot a 70-es években, amiben mindig valaki nagy nyugati sztár volt a meghívott.  Mielőtt elindultunk volna előre a faluba, ezt néztük jugón. Akkor még az itthoni TV ilyent nem adott. 

Megvan az, amikor a hercegszántói búcsúba voltál meghívva Aladics Marikáékhoz és  Deli Misi vitt bennünket? 
Az akkorra már hadnagyi fokozatú főiskolás Deli Misi. Sokan voltunk, többen, mint hivatalosan a "rönó"-ban elfértünk volna. Félúttól vállaltam Csupi helyett a csomagtartót. A határőrök megállították ellenőrzésre az autónkat.  Én elől reszkettem, ki ne nyittassák a csomagtartót. Azok meglátva Misi igazolványát haptákba vágták magukat, - jó szórakozás hadnagy úr! - és  elengedtek bennünket. Hallottam,  azon röhögtetek, hogy Misi nem ismerve az utat, nem fordult be a falu felé, hanem egyenesen a határ felé vette az irányt...
Milyen szeretettel és terülj - terülj asztalkámmal  fogadtak szántón! Csak a szokásos vidéki vendéglátás. Pecsenye és rántott húsok garmadája, és süteményhegyek. Az italokról sem feledkeztek el. Volt ott sör, bor, cseresznyepálinka bőven!
Éjjel a szántói  kultúrházban a  buliban  összefutottunk. A farmerdzsekid felső zsebéből előrántottál egy "nyeleshúst" .. Nem voltál  már teljesen józan. 

Aztán berántottak katonának. Hosszú hajadnak búcsút inthettél. Emma tántink volt a fodrászod. 
Messzebb nem is tudtak volna vinni, mint a nyírbátori határőrséghez.
Anyánk ekkor sem  ismert lehetetlent. Talán napokba telt, míg odaért hozzád, de elment az eskütételedre. 
Szerencsédre, nagy valószínűséggel apánk közbenjárására pár hónap múlva Hercegszántóra kerültél. Csak egy ugrásra  otthontól. 

Már a közelmúlt emléke a falvi házad. A kis nyaralód, ahogy anya emlegette, a tanyád. Nem sokszor aludtam ott, de szerettem az ottani jóízű baráti találkozókat. A főzéseket, a hosszú asztal melletti kajálásokat, dumálásokat az udvaron. A Duna parti nyárfák suhogását, a rádióból beszűrődő éjszakai halk zenét. A kamaszkorunkat, fiatalságunkat megidéző hangulatot, azt a szabadságot, amit nálad, általad újra tudtunk élni. 

Így emlékszem Rád. 
Mennyi Élet!

Vajon másnak is ennyit jelent testvérnek lenni? Vagy van mindemögött valami mélyebb? Kimondatlanul is anyánk, apánk örökéből? 
És valóban, szavakkal alig néha fejeztük ki az  egymás iránti szeretetünket, de az kimondatlanul is minden találkozásunkban, ölelésünkben benne volt és van. 

Egy végtelenül jószívű, melegszívű, jókedélyű, önzetlen testvér vagy. 

Isten tartson meg sokáig jó kedvben és jó egészségben! 

Nagyon szeretlek! 

péntek, április 03, 2026

A szamaras ember

Az utóbbi időben kéretlenül sok, főleg politikai sz@r folyik a fb. - on, ezért minimalizáltam a használatát. 

De nem szüntettem meg, mert mégiscsak van ott egy velem összerezgő világ. Amiből tanulok, épülök. Nem fogadom el, hogy minden képernyő előtt töltött idő energiát lop, mert például ma táltos költőnktől egy csodálatos vers jött velem szembe. 

Benne a gondolat: 

"Tán kerül
Ezután is szamaras ember
Másokért küzdő szerelemmel.." 

Milyen finom utalás az alázatra: szamaras ember... 

Nagypéntek van. Itthon csendes készülődés húsvétra. Sonkafőzés, sütés, ahogy illik... 
Holnap a húsvéti vigília szertartása és körmenet az örömhír kihirdetése, mely kilép a templom falai közül, és az egész világhoz szól:

Krisztus feltámadott! 

Ez az üzenet a halál feletti győzelmet, az örök élet reményét hirdeti. 

Áldott húsvéti ünnepeket kívánok! 



Ady Endre: A szamaras ember

Be szép, ha nem is igaz, hogy ment:
Virágosan, szamárháton és sírva.
A Biblia írja,
Hogy Nagypéntekre nem is gondolt,
Csak ment, ment és a szive szomj volt.

Ilyen szomjas szivekkel járják
Azóta is és pálmák nélkül
Gyorsult kálváriáját
Az Életnek s mit tőle kapni,
Szamárháton annyi, de annyi
Vitéze a Jónak.

Be szép: pálmák napja holnap
S e vén legenda megderül:
Tán kerül
Ezután is szamaras ember
Másokért küzdő szerelemmel.
Hiszen úgy kell, kell a szamárság.

Jézus, Tavasz és Jeruzsálem:
Be régi-régi történet ez,
Ámen, ámen.

Svastits Photography