A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mantra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mantra. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, október 19, 2020

Dum-tak-ketak

A hétvégét egy baranyai kis faluban a Mecsek alján, Mánfán töltöttem egy elvonuláson. 

Elvonulás!?- kérdezte a férjem, -mi az, hogy elvonulás? Hát, tudod, ez nem SPA, nem wellness, hanem elvonulás.  A hétköznapok rutinjából, zajából. 

Na, nem mintha a hétköznapjaim olyan zajosak lennének, és ez a tábor olyan csendesnek ígérkezett volna, hiszen ez egy szakrális dob, ének és transzmeditációs elvonulás volt. Pontosan nem is tudtam mi vár rám ebben a táborban, de hívott valami újnak a kipróbálása, a Mecsek, és az eddig még fel nem fedezett odavezető baranyai út. 

Pénteken délelőtt indultam, hűvös, borús, őszi időben. Az autópályán, kiérve a besorolásokból, körgyűrűből bekapcsoltam a tempomatot és egy kényelmes tempóban tartottam délnek. Volt időm szemlélődni, befogadni az egyre színesebb tájat. A berkenyék, borbolyák vörösét, az akácok sárgáját,  nyárfák sárguló ezüstjét, és a tölgyek, platánok, juharok már itt-ott barnába menő zöldjét, a még száron lévő kukorica fakó barnáját.

Milyen harmóniában vagyok a természettel,- jegyeztem meg magamnak az öltözékemre nézve. Nem is érezném magamat jól, ha nem így lenne.
Szekszárdhoz érve lehajtottam az autópályáról a 6-osra. Rátértem az ismeretlen útra. A Szekszárdi-dombság, majd a Mecsek dombjainak ölelésében haladtam tovább. Bonyhád, Hidas, Mecseknádasd, Zengővárkony, Hosszúhetény, Pécsvárad, Ófalu, Óbánya mind-mind névről jól ismert települések. Aztán beérkeztem Pécsre, innen északnak haladva a Mecsek kacskaringóiban egyszer csak előbukkant Mánfa. 

Két óra volt és igazi hegyvidéki nyirkos hideg, mikor megérkeztem az Elvonulási Központ elé. A Mecsek egyáltalán nem a mediterrán arcát mutatta. Cili a szervező, a program háziasszonya a kapuban várt, fogadott bennünket, érkezőket. A szobák elfoglalása után 3 órakor kezdődött a program. Ismerkedés egymással, a dobokkal, éneklés, vacsora, dobolás, majd éber, alvás nélküli éjszaka. 30 ember dobolt egyszerre, a rezgések, a feléledt tűz úgy kimosott, kiégetett mindent az elmémből, olyan éberré tett, hogy nem volt szüksége a szervezetemnek alvásra. Reggel hét órakor már ott ültünk a mantrameditáción és együtt énekeltünk Ölvedi Gábor egyedi torokhangú énekével. Napközben dob ritmusokat gyakoroltunk, ebéd után pedig erdei meditációra mentünk. De milyen ebéd után! Majdnem a mohóság vétkébe esve ettünk, mert olyan finom vega ételeket szolgáltak fel. Kellett repetázni! Visszaérkezve az erdőből, szakrális magyar énekeket énekeltünk dobokkal kísérve, este Gábor koncertet adott, majd transzdobolás, tánc következett. Tizenegy körül volt vége a nap hivatalos részének, de többen még ott maradtak a Dharma teremben beszélgetni, meditálni. 




A vasárnap ismét hétkor indult, mantrameditáció, dobolás, daltanulás. Ebéd után zárókör, három órakor indulás haza. Este igazából még nem voltam itthon. Ismeritek milyen az, amikor minden gondolatunk, érzésünk máshol jár. Este az ágyban még dallamok és ritmusok jöttek,- csillagom, révészem... aztán pedig dumtak tak-ketak, dumtak-ketak tak-ke,  dum dum dum, taktak, dum, tak tak tak, tak.

Az itthoni dobolás gyakorlásról? Egyedül!? Dög unalom! Inkább esetleg majd  tavasszal egy másik  dobolós táborban. 

Namaste

szombat, február 01, 2020

A kapun túl


Úgy tartják az álom átjáró más világokba.  Ekkor a lélek elhagyva a fizikai testet (de egy ezüst fényköteggel megtartva a kapcsolatot,) eljuthat ezekre a helyekre, találkozhat más létezőkkel, emberekkel.

Soha ilyen szeretetteli érzéssel nem öleltem édesapámat, mint ebben a rövidke álmomban, ahol Ő kijött a családi házunkból, majd kilépett a kapun és csak ott állt. Én is kiléptem, odamentem hozzá, és valami megmondhatatlan, felé soha meg nem élt, édes szeretettel pusziltam meg arcát. 
Felébredtem. Percekig az álom hatása alatt voltam. 
A múlt átírható,... lélekben nincs idő. 
Az álom pontos üzenetére azonban csak este lettem tudatos, amikor elcsendesedve a nap dolgain merengtem, s eszembe jutott Wichmann Tamás*. Valahonnan a tudatomban megjelent a Szív Szútra mantrája:

OM GATE GATE PARAGATE PARASZAMGATE BODI SZOHA

A Szív Szútrából:
... a Transzcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transzcendens Fölismerésben kinyilatkoztatott igét... 

Om gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá

Ez a buddhista Szív, vagy Kapu mantra. 
Jelentése szabad fordításban: 
A kapun túl (a szívemen keresztül) teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha, áldj meg engem!

Álmomban apám kiment a házból, ami a testet jelenti, (meghalt) majd kilépett, átment a kapun.
A szíven át  találkoztunk, a lélek birodalmában. Nem most először...



*Régen nem hallottam erről a nagyszerű emberről, legendáról Wichmann Tamásról**, aki a Nemzeti Színházban rendezett Év Sportolója Gálán  MÚOSZ - MOB - életműdíjat kapott.
Nem régen, a róla készült dokumentumfilm (Magyar lapát) bemutatóján beszélt nyílt őszinteséggel gyógyíthatatlan betegségéről és a várt, fájdalmaitól megváltó halálról.
- Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség... Nincs mennyország, túlvilág, annyit kaptunk a sorstól, amennyi itt, a Földön jutott nekünk. Ezt kell, kellett tartalommal, élményekkel, felejthetetlen pillanatokkal megtölteni, és akkor könnyebb a búcsú. - válaszolta a riporternek arra a kérdésére, hogy hisz-e a túlvilágban, van-e remény, megnyugvás, hogy odaát valami egészen más várja.

Igazán elgondolkodtatóvá tett a cikk, miután elolvastam.  Ez az egykor jóképű, őserőtől duzzadó, hihetetlen teljesítményekre képes ember, - s mert sikerei a Dunához volt köthető, - különösen kedves volt nekem.
Egy Ikon volt számomra.


Azon töprengtem, vajon nem volt nagyanyja, aki, mikor még kisfiú volt, este összezárta volna a tenyerét egy, a Magasságoshoz szóló ima, fohász erejéig? Tudom  az "átkosban" a szülők keményen dolgoztak, s a rendszer leszoktatta őket a meghitt beszélgetésekről, főleg az imáról!
A komcsi idők ateizmusa, lelketlensége így üthette fel a fejét.
De a nagyanyák ez felett álltak. Az idősödő ember ösztönösen keresi a kapcsolatot Istennel, ez a nőkre hatványozottan igaz. Szóval ezen gondolkodtam, mitől lett ilyen materialista, ilyen lelkét vesztett ez az ember. Talán még gyermekkori súlyos balesete óta nem békült ki Istenével?

A kommunizmus egyik legnagyobb bűne a lelketlenné vált ember. Hogy az emberek elvesztették hitüket, a Teremtővel való egységüket. Azt hiszik, életük végén egy sötét koporsóba zárják őket, aztán az enyészeté lesznek. Ebben a tudatállapotban valóban van mit félni a haláltól. 
Sötétség és férgek!
Minden együttérzésem ezek felé az emberek felé, mert hiszem, tudom, hogy a testbe zárt lélek a halállal felszabadul.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan édesanyám, nagyanyám, nagynéném voltak, akik gyermekként esténként összezárták két kis tenyeremet egy "Én istenem, Jó Istenem..." imához, s hogy elvezettek  Máriához, Jézushoz.
Áldott vagyok, mert apám által hitem túllépett a templomok kőfalain...


**https://hu.wikipedia.org/wiki/Wichmann_Tam%C3%A1s

  https://magyarkamargit.blogspot.com/2016/01/kontroll-nelkul-v.html

szerda, március 27, 2019

Dob - SZER*da

Ébredezek.
Tudatomban az álmom. Próbálom lefordítani az ott történteket a hétköznapi tudatosságom számára.
Többé-kevésbé sikerül.
Hosszan, mélyen  belégzek. Megfigyelem ahogy a prána feltölti a testemet, majd lassan kilélegzek.
A csendben megfogalmazatlanul is ott a mantrám, a szer, mely az egységhez, a Teremtőhöz vezet.

So - Ham.  A lélegző, lélekző mantra. Én az vagy-ok!

Átgondolom a napi teendőimet, (ami később borul kicsit a rám törő íráskényszer miatt), majd felkelve szélesre tárom az ablakokat.
A keleti oldalon kinézek. Ragyog a Nap. Belenézek egy pillanatra, majd anjali mudrába összezárom a tenyeremet.
Az anjali -, vagy namaste mudra ráirányítja figyelmünket arra, hogy minden emberi cselekvésnek összhangban kell lennie az Univerzum törvényeivel, kifejezi minden ember egyenlőségét és
egyben tiszteleg a mindenkiben élő Istennek.
Lehunyom a szememet és zengetek.


Om
Bhur Bhuva Svaha
Tat Savitur Varenyam
Bhargo Devasya Dímahi
Dhiyo Yo Nah Prachodayat

Om, Shanti, Shanti, Shanti

Mind három világot (szellem, lélek, fizikai) beragyogó Legfelsőbb Fény világosítsa meg tudatunkat, és vezesse értelmünket az erényesség útjára!

Béke, béke, béke.


Csendben vagyok. Hallgatom a mantra belső zengését.
Figyelem a külső visszhangot.
Egy galamb hangos búgása a közelben.
Kinyitom a szememet, hogy ismét a Napba nézzek. Egy balkáni gerle repül be a képbe...


Szerda van, a hét közepe. A gyerek mondóka dallama kúszik a fülembe:
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök, dobszerda.
https://gyerekdalokesmondokak.hu/cickom-cickom



http://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/vasvary-toth-tibor-magyar-ostorteneti-etimologiai-szotar

* "szer" az egyik legősibb magyar kifejezés. Így hívták az ország (a Kárpát-medence) közepét.
Ma Ópusztaszer. Itt kötöttek az ősmagyarok szerződést... tartották az első országgyűlést. A szó benne van a szeretet, a gyógyszer és sok más szavunkban is. A szeretetnek ez az alapja (a "szer"-  középpont, egy-s-ég**), mint ahogy mindennek a szeretet az alapja. Ez árulja el a magyar lélek igazi és legbensőségesebb arculatát. Ez a csodaszer.
** saját megjegyzésem

Dob-Szer-Da: https://www.scribd.com/document/342352235/Szinia-dob-szer-da-pd

Namaste

hétfő, november 19, 2018

Felelősségvállalás


Igen, látom és tapasztalom, hogy van egy fiatal nagyon spirituális nemzedék, aki felelősséget vállal minden teremtéséért. Lássuk csak a legutóbbi tapasztalatomat.


Beiratkoztam egy, a város másik felén lévő festőkurzusra, ahová P+R közlekedek.

Péntek kora délután. A 3-as metrón végig zsúfoltság, de a végállomáshoz közeledve, megfogyatkozik a tömeg. Ekkor leül mellém egy fiatal, fekete srác. Megjelenése, öltözete egyszerű, rendezett: dzseki, farmer, tornacipő, rövidre vágott fekete haj. Nincs más nála csak egy mobil. Azt bámulja.
Semmi rendkívüli.
Vagyis... Nagyon is rendkívüli. Ahogy rápillantok a kijelzőjére, a Srí Yantrát látom rajta.


Srí Yantra

Mi ez, ha nem felelősségvállalás önmagunkért, a sorsunkért! Magasabb erőkhöz fordulni sorsunk jobbá fordulásáért. Hinni a harmónia erejében, hinni abban, hogy a Teremtő egyaránt szeret mindnyájunkat, hinni, hogy bőség van...
Hinni a teremtő lélek erejében...

Srí Yantráról:https://szinekesszavakblog.wordpress.com/2016/07/03/a-sri-yantra-rejtelye/

Yantrákról:http://www.yantra-home.hu/?p=97

vasárnap, szeptember 10, 2017

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gyönyörű napsütéses vasárnap délelőtt. Férjemmel nem kirándulni megyünk, ahogy tegnap elhatároztuk, hanem kivisszük a kutyát az erdőbe, sétálunk egy nagyot, azután pedig a mostanában időhiány miatt elhanyagolt kertünket hozzuk inkább rendbe.

Egyedül sétálok hazafelé az erdőben. Egy körülbelül három éves fiúcska biciklizik felém. Megáll mellettem. Szia,- mondja, majd így folytatja, - csinos vagy. Széles mosoly az arcomon, szinte kacagok a hallottakon, rajtam tornacipő, sötét szabadidőnadrág, fehér póló,  kontyba csak könnyedén összefogott, szinte kócos haj, rózsaszínű napszemüveg. Szia, - mondom, - köszönöm szépen. Majd, hogy én is adjak, megdicsérem neon zöld bukósisakját.
Továbbmegyek. Találkozva a gyermek szüleivel, köszöntjük egymást.

A széles útról rátérek egy keskeny ösvényre. Befelé tartok. Érzem, hogy a napokkal ezelőtt elvesztett belső egyensúlyom helyreállt. Talán hozzásegített a mai séta. A kis haver ezt a harmóniát érezhette, mert a gyermekek látnak! Aztán azon gondolkodom, hogy nem szabad az embernek alul értékelnie magát, mert egyszerű, olcsó holmiban is lehet valaki csinos...

Arra jók a magányos séták, hogy belül helyükre kerüljenek dolgok, mint például az imént az önértékelés, de ilyenkor valójában nem vagyok magányos.  Sokan velem vannak. A szeretteim. 
Tudjátok, hogy ölelni lelkileg is lehet?

Az igazi szeretet kontroll nélküli. Árad. Nem válogat. Írom: az igazi, a nagybetűs.

Fiatalkoromban jó tükör voltam. Közvetlen, kedves a közvetlenekkel és kekk, ha flegmasággal találkoztam. Nagyon kekk... Lelki fejlődésem során azonban mára eljutottam oda, hogy megértettem, az én tükröm szeretetet kell, hogy mutasson, - törekszem erre még, ha néha nehéz is, mert ugyebár a tükör másik oldalán is én vagyok..., - valahogy úgy ahogy a Maha Mantra mondja: "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" amit a magyar szvámi Abhay Narayan ekként fordított: Uram! Tégy a szereteted eszközévé!

A Vaskorban élünk, vas kemény páncéllal védekezünk sokszor észrevétlenül a szeretet magas rezgésű energiáinak befogadása ellen. Mind ezt nem tudatosan. Sérülésektől akarjuk óvni magunkat.

DE! Amíg nem járjuk végig a szamárlétrát, nem adjuk át magunkat minden szép, szívszorító, megnyomorító, rettegésbe döntő - és még sorolhatnám az érzelmi skála végleteit - érzésnek, addig bármennyire is szeretnénk, nincs kiszállás a szamszárából. (संसार)


A szeretet a titka mindennek. Persze segít a mantrajóga, a védikus írások tanulmányozása és a malák morzsolása..., de a kapu a szív.

Egy a kamaszkoromból ismert graffiti jut az eszembe.



Namaste

kedd, április 18, 2017

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...
A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.
Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 
Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.
Időutazunk.
A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.
A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).
Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 
A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 
Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.
A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.


Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 
A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 
Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.
Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...
A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.
A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 
Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *
De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

nk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.
A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  
Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!
Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 
Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 
George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...
Halleluja, 
Hare Krisna, 
Krisna Krisna,
Háré Háré,

Guru Ráma,
Guru Visnu,
Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.


szombat, július 02, 2016

Mantra jóga

A „mahá" szó szanszkritul nagyot, a „mana" belsőérzéket, a „tra" pedig felszabadulást jelent, így a mahámantra a belső érzék felszabadításának a nagy éneke. Mindenfajta jógának és meditációnak a belső érzék rendszerezése és tisztítása a célja.

https://www.youtube.com/watch?v=UdPTqGVbUdg

https://www.youtube.com/watch?v=ofZiK_G40t0

A mantrázás három stádiumra oszlik. Az első szakaszban a belső érzék, vagyis az elménk tükre tisztul meg. A belső érzék a tükörhöz hasonlóan reflektáló képességgel rendelkezik, hogy a ránkzúduló benyomásokból, érzékelésekből érthető képet formáljon. A belső érzék az anyagi kapcsolat révén behomályosodik, mint ahogy a tükröt por fedi be. Ilyen állapotban nem lehet tisztán, akadálymentesen elmélkedni.

A mahámantra transzcendentális vibrálása azonban megtisztítja az elménk tükrét és így eljutunk a második stádiumba. Ebben a szakaszban a mantra jóga megszabadítja az embert a nyugtalanságtól és idegességtől. Ezek a kapkodással, a kesergéssel és a vággyal együtt az anyagi élet tüneteihez tartoznak, melyek felléptekor az ember elméje olyan sok mindenre megoszlik, így lehetetlen kellőképpen gondolkozni és koncentrálni. A rendszeres mantrázás megszabadít bennünket a kesergések és vágyak nyugtalan, kettős állapotától.

A mantrázás harmadik stádiumában az ember a teljes boldogság állapotát, a szamádhit éri el. A jóga rendszer, valamint mindenféle meditáció végső célja a szamádhi állapot elérése.
A Haré Krisna mahámantra, vagyis a transzcendentális mantra jóga autentikus, egyszerű, de ugyanakkor jó hatású. A Védák* egyértelműen kijelentik, hogy ez a jelen korszakban ajánlott egyetlen jóga módszer, melyet sikeresen lehet végezni:

harér náma harér náma harér námaiva kévalam kalau násztj éva násztj éva násztj éva gatir annyathá    

,, A mai Kali korszakban a mahámantra vibrálásán kívül nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulásra. ” (Brihad-náradíja Purána)


Már említettük, hogy a jóga nem hit. 
Lelki tudományról van szó, melynek igaz voltát a gyakorlatban lehet bebizonyítani. Ha kellő ismeretek nélkül hiszünk a jógában, vagy ha elvetjük azt, akkor az csak hit mindkét esetben. Ki kell próbálni, komoly kísérletet kell tenni. Csak így győződhetünk meg a mantra jóga igaz hatásáról. Minden olvasót alázatosan kérünk, hogy próbálja ki a mantra jógát és legyen boldog. Haré Krisna. 

A szent nevek által keltett eredeti érzelmek Krsna** kedvteléseinek koncentrált, örömteli emlékképei. Ezek az érzések minden lélekben benne rejlenek s ötfélék lehetnek: semleges érzés, a szolgálatkészség, a barátság, a szülői érzelmek, és a meghitt szeretői gyöngédség. 
Krsna minden transzcendentális érzelem óceánja (akhila raszámrta-szindhu). A Bhagavad-gítában Krsna azt mondja, minden olyan szolgálatot viszonoz, amiket hívei a fenti érzelmek szerint nyújtanak neki (jé jathá mám prapadjanté támsz tathaiva bhadzsámjaham). 

1. Krsna saját édes akarata s kedve szerint használja semleges híveit, akik nem szolgálják aktívan az érdekeit: amikor  fuvolázni támad kedve, fölveszi hangszerét, majd leteszi, ha úgy kívánja. 

2. Szolgáival szemben Ő a tekintélyes úr. Ebben a viszonyban már több az esély az úr megörvendeztetésére kedvenc ételével vagy ruhájával. De van még akadály, hiszen bármikor elküldheti szolgáját, akinek  kötelessége az engedelmesség. 

3. A baráti viszonynak két fokozata van. Az elsőben a dzsíva (megtestesült lélek) baráti érzelmekkel viszonyul Krnához. Bocsánatért esedezik, ha véletlenül tréfálkozva szólt volna hozzá, vagy nem borult le társaságában. Az érettebb barátságban már nyoma sincs  a tiszteletteljes finomságoknak. Szudámá és Srídáma s a többi pásztorfiú véget nem érő játékoknak hódol Krnával: a vállára másznak, birkóznak, mintha egyenlőek volnának. Sőt, olykor kisebbnek vélik Krsnát. "Krsna a legfiatalabb közöttünk, ráadásul a legkisebb. Könnyen legyőzhetjük birkózásban, óvatosan bánjatok hát vele!"

4. Ahogy a nádcukor szirupja egyre sűrüsödik, majd kezd kikristályosodni, úgy válik a barátság is szülői szeretetté újabb érzelmek gyarapodásával. " Krsna a kisfiam,- mondja Jasódá anya- gondoskodnom és védelmeznem kell. Milyen ijedelem, ha öt percre is eltűnik a szemem elől! Attól tartok, éppen egy hatalmas fa temeti maga alá, vagy rettentő démonok kerítik hatalmukba. De itt vagy! Miért ijesztgeted így anyádat? maradj mindig mellettem, nem bírom elviselni, ha nem láthatlak!"Ebben a meghitt viszonyban akár meg is büntetik imádottjukat a bhakták.


5. A sűrű cukorszirupból lesz a kandiscukor, s a szülői ragaszkodásból alakul ki a szeretői gyöngédség, mikor is a hívő teljességgel átadja magát Krsna kívánságainak, anélkül, hogy bármit is várna saját boldogsága érdekében. " Teljességgel a Tiéd vagyok, feltétel nélkül meghódolok előtted. Ha lábad alá tiporsz, vagy kegyesen magadhoz ölelsz, én boldog vagyok, ha Te boldog vagy. Készen állok, ha a pokolra akarsz taszítani, s megvonod tőlem társaságod. Ha Te el is felejtesz, én nem felejtlek soha, mindig imádni foglak!"



Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C3%A1k
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna



Namaste

szombat, február 27, 2016

Analógia


A lótuszvirág keleten a tisztaságot, az újjászületést szimbolizálja, mert képes a mocsárból a víz felszínére törve gyönyörű virágot hozni. 
Az emberek nincsenek tudatában spirituális nagyságuknak. Azért van az élet-halál kőrforgása, a reinkarnáció, hogy minden újjászületéssel halványuljon a sötétség az emberi tudatban. Egyre vékonyabb lesz a fátyol, eltűnik az illúzió, az lsteni kegyelemnek köszönhetően egyszer csak elérkezik a megvilágosodás. 
A lótusz kivirágzik... Ehhez kell a SZÍV nyitottsága. 

Lótusz mudra*

Űljünk egyenes gerinccel. Tenyerünk a mellkasunk (spirituális szívünk) előtt legyen középen. Tegyük össze a kezünket úgy, hogy a két tenyér éle, a hüvely ujjak és az ujjhegyek érintsék egymást. Nyissuk ki az ujjainkat, hogy csak a hüvejkujjak és a kisujjak hegyei érjenek össze. A többit amennyire lehet nyissuk szét. 
Lélegezzünk 4x mélyen, majd ismét zárjuk ujjainkat a kiinduló bimbóformába. Lassan érintsük össze a körmeinket, az ujjak külső felét, majd a kézfejet. 
Eközben a kézfejünkkel lefelé mozdulunk. Himbáljuk így egy ideig a kezünket. 
Ezután felfelé a mellkas felé haladva ismét alakítsunk bimbó formát, majd kinyílt virág formát. 

Lótusz mudra


Többször ismételjük ezt meg, míg megnyugszik a lelkünk és az elménk. 
Hallgassuk közben a következő mantrát**:

A szeretetet feltétel nélkül kell adnunk és befogadnunk, akár a kinyílt virág, mely táplálja a bogarakat, hideg éjszakákon védelmet ad nekik, cserébe a bogarak beporozzák, hogy ezzel betöltse hivatását a létben. 

Namaste


*https://hu.wikipedia.org/wiki/Mudr%C3%A1
**https://hu.wikipedia.org/wiki/Mantra

Forrás: Gertrud Hirschi: Mudrák - Az ujjak jógája




szombat, január 23, 2016

Kontroll nélkül V

            
"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. 
Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság." Osho

Nincs két hete, hogy napokig hallgattam az alábbi mantrát. 
Mikor fiam először hallotta, csak ennyit mondott, - anyukám ünneplőbe öltöztetted a szíved? 
Mostanra már tudom, hogy az édesanyámét is... 


A Szív Szútrából* való idézet:
"...a Transcendens Fölismerés nagy mantráját, a szellemi látás mélységes mantráját, e felülmúlhatatlan igét, e páratlan mantrát, e minden szenvedést csillapító, igaz - mert minden hamistól mentes - Transcendens Fölismerés kinyilatkoztatott igét, mely így hangzik:

OM gaté gaté paragaté paraszamgaté bódhi szváhá! 

Íly módon kell egy bódhiszattvának** tanítania a mélységes Transzcendens Fölismerés gyakorlatát, ó Sáriputra."


"Gate Gate Paragate Parasamgate Bodhi svaha"

Ezt Szív, vagy Kapu Mantrának is nevezik.
Buddhista mantra, a Szív Szútra végén található.

Jelentése szanszkritból szabad fordításban:
A Kapun túl teljesen átmegyek a megvilágosodásba, Buddha áldj meg engem! 
(A szívemen keresztül elérem a megvilágosodást, Buddha áldj meg engem!)


Namaste

kedd, november 10, 2015

A világon minden élőlény találjon békére

Van úgy, hogy napokig egy zeneszámot hallgatok. Szinte érzem, ahogy átjár, telítődök vele, valami történik általa lelkem szubtilis anyagában.
Ez valóban így is van, hiszen az egész világ rezgés. Nem csak szavakkal, cselekedetekkel, hanem egy finomabb szinten rezgésünkkel is hatunk egymásra. Ki-ki a sajátjával...
Leginkább úgy tudnám ezt érzékeltetni a látható világban, ahogy a vízbe hulló esőcseppek által keltett hullámok egymásba áramolnak. Pontosan így áramolnak az érzéseink is át egymáson és ugye nem kérdés, hogy a zene érzéseket fejez ki és közvetít.

Békés ember vagyok, az ayurvéda nyelvén ezt szattvikusnak nevezzük.
Oly erős volt életemben a dualitás, hogy megtanultam semleges elmével tekinteni a világra.
No, persze ez nem sikerül mindig, de mégis egyre jellemzőbb, hogy számomra a dolgok nem jók, vagy rosszak, hanem megtörténnek, vannak.
Miért írok erről?

Szombaton volt jógatanárom hívószavára összegyűltünk páran volt MAS-jóga tanítványok egy közös jógázásra, beszélgetésre, majd elköltöttünk egy közös ebédet egy indiai étteremben. 
Ezután elköszöntünk egymástól és én sétálva indultam a kőrúti Metró felé.
Egy keleti áruk boltja mellett vitt utam, persze, hogy nem tudtam kihagyni. Bementem, mert nagyon szeretem ezeket a kézműves termékeket.
Nézegettem a buggyos nadrágokat, majd a szép bambusz selyem stólákat.
A fiatal eladónő eközben telefonált. Talán még szemkontaktus sem volt köztünk, de a beszélgetésnek akaratlanul is fültanúja voltam.
Egyszer szinte sírva azt mondta,- olyan nyomorult vagyok...
Ekkor nem is gondolkodva a dolgon, felé fordulva csak annyit mondtam,- ilyent soha ne mondj magadról. 
Bocsánat,- mondta a telefonba, majd rám nézett nagy könnyes szemeivel és megkérdezte mit mondtam.
Elismételtem. Ő hamar elköszönve letette a telefont és csak annyit mondott ismét,- de én tényleg olyan nyomorult vagyok.
Ekkor csendesen azt mondtam neki,- nem, nem vagy nyomorult, fogalmad sincs milyen csodálatos lélek vagy! Az egód az, ami nyomorultul érzi magát. 
Talán még mondtam neki pár szót a befelé fordulásról és a lélekről. 
Felállt és tárt karokkal hozzám lépett. Átöleltük egymást. Sírt. Az volt az érzésem, hogy valami hatalmas kő hullt le a szívéről. 

A tükörbe néztem...

Próbálgattam arcomhoz a választott sálakat. Ő néhány lépés távolságból csak figyelt, majd megszólalt,- te olyan nyugalmat árasztasz magadból. Igen, tudom- mondtam mosolyogva.

Letettem a stólákat és a nadrágot is vissza akasztottam a helyére, mondván, hogy meggondoltam, nincs is szükségem ezekre.
Már kifelé indultam. Ahogy a kristályokkal teli asztal mellett elmentem, még megjegyeztem, hogy viseljen citrin kristályt, mert annak támogatásával növelheti önbizalmát.

Kilépve a kőrútra egy nagyot sóhajtottam. Felnéztem a ragyogó kék égre és az, mosolyt csalt arcomra...

LOKAH SAMASTA SUKHINO BHAVANTU

https://www.youtube.com/watch?v=wpyVPChmH_Y

Jelentése: "A világon minden élőlény találjon békére."
A mantra ismétlése segít harmóniában élni a környezettel, segít megvalósítani békés szerepünket az Univerzumban, ráhangol a másokkal való békés együttélésre.

Namaste

Forrás:http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=813%3Amagikus-mantrak&catid=68%3Agondolatok&Itemid=114&lang=hu

csütörtök, január 29, 2015

Számít a jelenlétem

"Számít a jelenlétem"


Legyen ez a megerősítés egy hónapig a mantrád! Írd ki a monitorodra, a tükrödre, a hűtőre egy szép hűtőmágnessel, az ágyad szélére, az autódba és még ahová a fantáziád engedi! Írd sárga papírra, vagy használj sárga tollat! Viselj sárga ruhát, húzz fel sárga ágyneműt, tegyél sárga törölközőt!
Ha meglátod a mantrádat, mond ki hangosan, vagy magadban! Ha a sárga szint látod akkor is.

Aztán, csak figyeld, hogy változik körülötted a világ! (Például, ha van valaki a környezetedben, aki "átnéz" rajtad, ha valaki nem köszön, ha nincs kellő önbizalmad, stb.)

Mert hidd el! Számít a jelenléted.

Nélküled kevesebb lenne a Világ, valamit a TE létezésed ad hozzá.

Ne hagyatkozz képzeleteddel feltétlenül, csak a fizikai testedre! Még ha nem is tapasztaltad, nem is hallottál róla, a létezésed sokkal több ettől.

Om, Shanti

https://iytyogatherapy.com/product/poster-five-koshas

szombat, január 17, 2015

A derűről

Szvámi Ráma a múlt század egyik legnagyobb szellemi tanítója aki gyerekkorától a Himalájában nevelkedett. Fiatal éveiben jóga tudományt és -filozófiát tanulmányozott a Himalája tradicionális kolostoraiban.
Felsőfokú tanulmányait Indiában, majd  Angliában, Oxfordban végezte.
A Himalájából egy elvonulása után, azzal az elhatározással tért vissza, hogy azzal fogja szolgálni az emberiséget, hogy a Kelet tanításait, elhozza a nyugati világ számára. Ugyanis szvámi az, aki az emberiség szolgálatának szenteli az életét.
Róla szól ez a rövid történet.
Szvámi Ráma még fiatal tanítványként megkért egy, a Himalájában élő szvámit, hogy adjon neki egy mantrát. A mester napokig várakoztatta, majd a türelmetlenül sürgető tanítványának a következőket mondta: "Kapsz tőlem egy mantrát, de ígérd meg, hogy mindig észben tartod majd."
Ezután levitte a szent Gangesz folyó partjára, ahol sok bölcs végezte szellemi gyakorlatait és beavatásait.
Itt, Szvámi Ráma mesterének megígérte, hogy nem felejti el a mantrát és mert a szvámi kételkedett benne, még számtalanszor elismételte ígéretét.
Ekkor így szólt az öreg szvámi: "Bárhol élsz is, élj derűsen. Ez a mantrád. Emlékezz rá fiam, hogy a derűt te magad teremted meg. Csupán emberi erőfeszítést igényel. Magadban kell derűt teremtened. Emlékezz erre a mantrára."
Szvámi Ráma emlékiratában azt írja, hogy minden élethelyzetében sikerrel alkalmazta a mantrát. Hozzáteszi, hogy a szvámi szellemi receptje a legjobb gyógyító mind közül- az öngyógyítás valódi kulcsa.




A derűsség egy pozitív életszemlélet.
A derűs ember, -szerintem- nem keseredik el, minden  kellemetlen, rossz helyzetből remélni vél és éppen ezért talál is kiutat.
Egy, a természetből vett hasonlattal élve a derűs ember, ha felhős az ég, arra gondol,- tudom, a felhők felett mindig kék az ég, bármikor jöhet egy szél ami elfújja őket és akkor ismét ragyog rám a Nap.
Lássuk azért be, hogy nem is olyan könnyű ilyen lelkülettel élni.

Om, Shanti

kedd, szeptember 02, 2014

Bájoló

Már gyermekként is nagyon szerettem olvasni. Verseket is.

Ehhez hozzájárult, hogy édesanyám sokszor dalolt és mondott verseket nekünk. Anyám, aki Mária-lány volt, zárdába járt iskolába. Apácák nevelték. Úgy nevezték őket a Szeretet leányai...
Az apácák fontosnak tartották az egyházi és világi életre való nevelést egyaránt. Hogy egy leányból jó feleség és anya legyen, tanították őket házimunkára, varrni, kötni, horgolni, de emellett a szellemi nevelésükről sem feledkeztek meg. Színköröket szerveztek. Anyám gyönyörűen szavalt, énekelt, zenélt, így minden rendezvényen fellépett.
Sok-sok dalt és verset ismer ma is.


                              Édesanyám egykor

Nos, ebből adódóan nekem is sok kedvencem van.

A mai magyar kedvencem, mert magyarra szólt a meghívás, egy pár évvel ezelőtti, kedves nyári emlékemhez kötődik.

2011-et írtunk, a Vénusz bolygó erősítette (Vénusz Tranzit) a Föld nőies energiáit, a művészetekre, szépségre való nyitásunkat. Kundalíni jógázni mentünk föl a város fölé, egy sokemeletes ház tetőteraszára. Ám a természet megpróbált bennünket. Jött egy hirtelen szél, majd egy hatalmas felhőszakadás. Azért írom, hogy megpróbált, mert a lány, aki kiengedett a teraszára, egy zsebnyi lakásban élt és mi voltunk vagy 12-en. Hogy fogunk így jógázni? Mit kezdünk ezzel a helyzettel?
Nos, beültünk a szobába, gyertyát gyújtottunk. Néztük a fekete égen cikázó villámokat, halkan csevegtünk és csak vártunk.
Egyszer csak egyikünk elkezdett levetkőzni, majd lassan átlépett az alacsony ablakpárkányon vissza a tetőteraszra. Hang nélkül követtük. Kőrbe ölelkeztünk és csak voltunk. Néha fölnéztünk a fekete felhőkre, hagytuk hogy a szakadó eső, - melyet Erdélyben, csíkszékben a Szűz Anya könnyeinek tartanak, - mossa arcunkat. Szeplőtelenre. Szembenéztünk a Sötétséggel...
Valami kimondatlanul történt velünk akkor.
Majd visszamentünk a szobába, kicsit szárítkoztunk, aztán egy kört alakítva leültünk a padlóra. Időközben késő este lett. Gyertyák égtek a körben.
A hely szűke miatt egy gyönyörű, gyógyító, szeretet mantrát zengettünk. 
Jóga volt ez is, hiszen a jóga nem csak testi, fizikai gyakorlatokról szól.
Később elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára.

Másnap Gabi, - aki az órát tartotta - Radnóti Miklós, Bájoló című versének megzenésített változatát küldte:
https://www.youtube.com/watch?v=g97zmIRcfio 

Namaste

csütörtök, július 24, 2014

Az elengedésről...

Mottó: " Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét."Carl Gustav Jung


  Az élettől pontosan azt kapjuk amit  lelkileg vállaltunk. Testet öltésünk előtt léleklemezünkbe íródik minden lecke, feladat, amit itt a Földön meg kell élnünk. Ez a karma, vagyis a TÖRVÉNY miatt van így. Valamit törlesztenünk kell. Ha mindent tökéletesen csináltunk volna, nem születtünk volna ismét emberi testbe.
Addig nem mondhatod magad felnőttnek, amíg áldozatnak érzed magad az életedben történtekért. Ha mégis észreveszed hogy másokat hibáztatsz, sorsod végett másokat felelősségre vonsz, tudd, hogy megnőttél, éveid száma lehet számos, de lelkileg nem vagy még felnőtt.

  A megpróbáltatások értünk vannak, a fejlődésünkért. Fejlődni pedig a SZERETET felé kell. De ez nem azt jelenti, hogy ez csak szeretettel teljes körülmények között lehetséges! Sőt! Néha minél keservesebb, nehezebb a sorsunk, annál nagyobb erő hajt, hogy szeretetteljessé váljunk, hogy mi adjunk.
Jézus tanítása legyen életünk mottója: "Megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!"
Ez a Krisztusi Szeretet.
Ha eszerint élsz, megtapasztalod, egy reggel úgy ébredsz, hogy elmaradtak életedből a kődobálók és hálás vagy az életedért, mely szeretettel teljes.
Tudjátok a szlogent: "El kell engedni a múltat, a jelenben kell élni".
Tudatosan kell dolgozni magunkon és mikor egy esemény fájdalmától lelkileg szenvedünk, sírunk, nagyon tudatosan meg kell beszélni önmagunkkal, hogy ez az esemény volt, elmúlt. Aki okozta a fájdalmadat, talán már nem is él, vagy egyszerűen csak ennyi tellett az ő lelkiségéből, ő sem kapott többet, vagy meg sem akart bántani, te vagy túlérzékeny.
Az elengedés azért nem könnyű. Lelkünkben ott vannak a régi tapasztalatok is. Nem egy életből. Sok  élet élményét, terhét cipeljük.
Az elengedés testi és lelki folyamat. Fizikai testünkben különösen a zsírszövet ( benne a víz), az auránkban pedig az asztráltest, vagy másként az érzelmi test tárolja az érzelmeket.
Az elengedéshez ma már sok alternatív segítség van. Most kiemelem hangterápiát és a kristályokkal való kezelést, melyek tulajdonképpen rezgésük által hatnak.
A hindu filozófia szerint a világ ősrezgésből való. Mi magunk is láthatóvá, kézzel foghatóvá vált, nagyon lassú rezgésekből állunk, vagyunk.
 Hallgass szép gyógyító mantrákat, vagy menj el  gong, vagy hangtál kezelésre. Persze előtte nézd meg jól, hogy gyógyító legyen akihez mész, hiszen hangtálat bárki tud használni, de a gyógyító szinthez komoly lelki tisztaság, érettség, ego mentesség kell.
 A kristályok szintén nagy segítségünkre lehetnek. Nem véletlen, hogy régmúlt időkben az emberek talizmánt, amulettet viseltek. A kristályok a Föld legszervezettebb, tudattal bíró részei. Minden ami kézzel fogható a Földön, így a mi fizikai testünk és a kristályok is a földelemet képviselik, a föld elemei alkotják. A kristályok gyógyító hatása éppen ezen alapszik. Rezgésük, rendezettségük, szervezettségük visszahat ránk.
Hogy milyen kristályt használj? Nos a legjobb, ha elmész egy börzére, vagy kristályokat áruló boltba és csak nézelődsz. Míg ott vagy, a te kristályod megszólít, ellenállhatatlanul, akár szépségével, akár markodba véve, rezgésével. Ha nem tudtál dönteni vegyél egy hegyikristályt. Ez a legerősebb, leghatékonyabb energetizáló kristály.

Következő blogom témája a kristálygyógyítás lesz, ott bővebben kifejtem a témát.

 Tapasztaljatok! Gyógyítsátok magatokat holisztikusan, mely gyógyítási elv fizikai testünket egy magasabb tudatosság kifejeződésének tartja, eszerint lelkünk, szellemünk van. Ez a bölcsesség segít abban, hogy visszaállítsuk elvesztett harmóniánkat, egészségünket. Támogassuk ezt az erőt a fent említett holisztikus módszerekkel. 

  Végül egy szép mantrát tettem fel. Hallgassátok. 




Szeretettel, namaste

szombat, május 17, 2014

Az Ékszer-város


Mottó: "Mert ahol a te kincsed van, ott a te szíved is"( Máté 6.21.)


A kelet bölcsei úgy tartják, ha felnézünk a csillagos égre és az Univerzum részének érezzük magunkat, akkor a Manipúra, vagy köldökcsakránk harmonikus állapotban van. Ha hiányzik ez az érzés, csakránk működését helyre kell állítanunk.


De egyáltalán mik is azok a csakrák? 

Az ember fizikai testét rétegesen finomtestek burkolják. Az első közvetlen burok az étertest, vagy pránatest, ezt az érzelem vagy asztráltest, azt a gondolati, vagy mentális test, amazt a oksági, vagy kauzális test foglalja magába. Ez alkotja energiamezőnket az aurát, melyet egy felhőként kell elképzelni, ami érzelmeinktől, gondolatainktól függően különböző frekvencián rezeg és a szivárvány szineiben állandóan változik. Az ebben zajló energiaáramlás összefügg testi, lelki egészségünkkel. Az étertestben, amelyet milliónyi ezüstös energiaszál alkot, bizonyos helyeken az energiaszálak intenzíven rezgő, forgó központokat hoznak létre. Ezeket nevezzük szanszkrit nyelven csakráknak, mely kört, korongot, csokrot jelent.
A hindu hagyomány hét fő csakrát tart számon, melyek egymás fölött a farokcsonttól a fejtetőig a gerinc mentén elül és hátul  helyezkednek el. A csakrákat különböző sziromszámú és színű lótuszvirágként ábrázolják és mindegyiknek van egy jellemző állata, de ennek kifejtése egy másik blog témája lehet.
A csakrák szoros kapcsolatban állnak egymással, valamint a fizikai test irányító mechanizmusaival, mint a gerincvelő, idegrendszer, endokrin-, vagy mirigy rendszer.
Örvénylő forgásukkal gondoskodnak anyagi testünk energia- és információellátásáról. Működési zavaraik, így alul- vagy túlműködésük önértékelési, szokásbeli problémákban, testi, lelki betegségekben nyilvánulnak meg.
Spirituális létraként az energaáramlás a csakrákban alulról fölfelé történik a fizikaitól a spirituális síkig, a Muladhara csakrától a Sahasrara csakráig. 
Segítik harmóniánkat a világgal, növelik önismeretünket és az elfogadó, megengedő szeretet megtapasztalása révén /Anahata-, vagy szívcsakra/ segítenek megszabadulni az egótól. Nem más ez az élmény mint a megvilágosulás, hogy nem vagyunk azonosak fizikai testünkkel, az csak templomunk. Önvalónk valójában halhatatlan Fény. 

De térjünk vissza a köldökcsakrához, a solar-plexushoz.

Ez a mi erőközpontunk, a belső Napunk, a plexuson keresztül jut el hozzánk a Napból áradó energia, mely táplálja étertestünket, és ezen keresztül anyagi testünket életerővel tölti fel. Bizony mi is napelemmel működünk, gondoljunk csak bele milyen enerváltak vagyunk a hosszú, téli, borús napokon.

E csakránkon át kerülünk kapcsolatba az embertársainkkal, érzelmi energiát sugárzunk ki a külvilág felé és itt fogjuk fel a másoktól érkező rezgéshullámokat. Ezért van az, ha egy ismeretlen ember szimpatikus, gyomortájékon melegségérzetet érzünk, ellenszenv, félelem esetén viszont önkéntelenül összeszűkül ez a csakra/gut-feeling/. Harmadik csakránk az asztráltesttel áll kapcsolatban, amit a vágyak testének is neveznek s amely az érzelmeink hordozója, éppen ezért az ember ennél a csakránál kerül érzéseinek tudatába, valamint itt szembesülünk árnyékunkkal, a hatalom és alávetettség kettősségével. Az itt lévő tüzes energiák  segítenek külső és belső csatáinkat /szenvedély, harag, düh/ megvívni. Ha az alsó két csakra ösztöneit, vágyait, élettapasztalatainkat helyesen dolgozzuk fel, ez a csakránk megnyílik, egyre több fény áramlik bensőnkbe, életünk, világunk fénytelivé válik. 



  Harmonikus működés esetén békében élünk, képesek vagyunk magunkat elfogadtatni az egész világgal, tiszteletben tartjuk mások érzéseit, tulajdonságait. Életélményeinkben felismerjük a fejlődést adó leckéket, feldolgozásuk után beépítjük személyiségünkbe. Ez a folyamat kiteljesedésünkhöz vezet, megnyilvánulásaink, cselekedeteink spontán összhangban lesznek a természet törvényeivel, melyek a Kozmoszban és az emberekben uralkodnak. A fény megvéd a külvilág negatív sugárzásaitól, e fényerővel vágyainkat mágnesként vonzzuk magunkhoz, felismerjük, hogy a teljesség Isteni örökség.



  Diszharmonikus működés esetén elégedetlenség hajt bennünket, mindent az eszünkkel akarunk irányítani /intuicióra való hagyatkozás hiánya/. Ez adódhat abból, hogy gyermekkorban nem volt részünk feltétel nélküli szeretetben, elismerésben, nem fejlődött ki az önértékelésünk, ezért a külvilágban keressük a hiányzó megelégedést, elismerést. Az anyagi gazdagság lesz az elsődleges szempont az életünkben, túlhajszoltakká válunk, elfojtott érzéseink ingerültség formájában felszínre törnek, pszichoszomatikus betegségek által végül jó, ha belátjuk a puszta külső gazdagság, törtetés nem ad belső, tartós kielégülést, békét.



  Csökkent működés esetén gyakran vágyaink teljesülését akadályozó gátakba ütközünk, kedvetlennek érezzük magunkat. Ennek oka is a  gyermekkorban keresendő amikor is érzéseinket elfojtottuk, megtagadtuk attól félve, hogy szüleink, vagy pedagógusaink, környezetünk nem fogad el. Ez érzelmi salakként elveszi az erőt vágyainkból, cselekedeteinkből. Mindig másokhoz akarunk alkalmazkodni, így sikert érni. Nehéz helyzetekben komoly gyomorgörcsök gyötörnek, idegesek leszünk és félelemmel fogadjuk a kihívásokat. 

   
   A következő viselkedés formák rámutatnak a Manipúra csakra rendellenes működésére: agresszivitás, diszharmónia a családtagokkal, feszélyezett emberi kapcsolatok, manipulálás, kedvetlenség, életbe vetett bizalom hiánya, szégyenlősség, hiszti, szorongás, harag, düh, szadizmus.
Ha valaki külsőleg erőszakos, az belsőleg gyenge, szeretet hiánya van. A bántás szeretetért való könyörgés. Ezt talán nehéz így elfogadni, de szellemtanilag ez a valóság.
  Testi tünetek zavar esetén: gyomor panaszok, fekélyek,(elnyomott félelmek, aggodalmak) bél és emésztési (érzelmi is) zavarok, hasnyálmirigy problémák, cukorbetegség, máj, epe,(elnyomott düh) szem problémák, súly problémák.
Javasolt e csakra betegségeinél a lakto-vegetariánus étkezés.
Fontos, hogy öt alap érzelmünket tudatosítsuk, megéljük!: düh, harag, félelem, bánat, öröm.
Kerüljük az áldozati magatartást, mártíromságot, de kerüljük mások megalázását is!


Természetesen e betegségek hátterében azért számos egyéb ok is meghúzódhat. 

   
A harmadik csakránk harmonizálása és aktivizálása
   
   A természetre hangolódással: a napfény befogadása napozással, és a szemünkön keresztül. Napsütötte repce-, kukorica-, napraforgóföld felidézése. A tűz nézése, gyertyaláng nézése (trataka).
   
   Hangterápia: tüzes ritmusok aktiválják, túlműködését ellazító, nyugtató zene csillapítja.
Zengessük a RAM mantrát, vagy az "O" hangot,(a skálán az e hangmagasságban). 
Megerősítései az "erős vagyok és bátor", "nyitott vagyok", "telve vagyok életerővel", "elérem a célomat".
   
   Színterápia: a sárga szín erősíti a csakra működését, serkenti a gondolkodást, idegműködést, lelkesedéssel, boldogsággal tölti az embert, felszínre hozza a belső bölcsességet, segíti a kapcsolatteremtést. Nézzünk egy szép e csakrához tartozó mandalát.



   
   Kristályterápia: elsődleges kristálya a citrin, de jó a tigrisszem, borostyán, arany topáz is. Használhatjuk őket ékszerként, vagy marokkőként. Viseljünk aranyat, ami spirituális értelemben a Napot szimbolizálja.
  
   Aromaterápia: a levendula nyugtató túlműködésnél, a rozmaring, bergamott alulműködés esetén serkentően hat életerőnkre, önbizalmunkra.
   
   Légzés:  napfonat légzés: szívj be levegőt a hasüregbe s anélkül, hogy kifújnád, a has behúzásával told fel a mellkasba a levegőt, majd ismét a hasba, miközben ellazítod a hasad. Tologasd a levegőt amíg bírod, majd hasból lélegezz ki. Ismételd ezt párszor.  
Hasi légzés, ujjayi légzés, tűzlégzés.
  
   Étkezés: lakto-vegetariánus, Naptól aranyló gyümölcsök,(sárgadinnye, sárgabarack, narancs, citrom...) zöldségek, gabonafélék, melyekkel Naperőket veszünk magunkhoz. (szellemtan) A csakra gabonája a zab.


   Jóga: a karmajóga az önzetlenség jógája segít az elvárások nélküli cselekvés kifejlesztésében, lelki,  szellemi fejlődésünkben.

Csináljunk minden nap pár kör Napüdvözlést, reggeli órákban lélegezzünk kicsit aktívabban, végezzük gyorsabban, ami a szimpatikus idegrendszert stimulálva élénkít.  Délutáni, esti órákban végezzük lassabban, lélegezzünk mélyebben, ami paraszimpatikus hatást keltve nyugtató, feszültségoldó.


Míg az első csakra témája az ÉN, másodiké a párkapcsolat, itt a CSALÁD témaköréhez érkezünk. Itt dolgozhatunk a családban lévő közönyön, irigységen, diszharmónián. Ki kell fejlesztenünk magunkban a kölcsönös hála-,  jóakarat-, bizalom- és megelégedettség érzését. Tudatosítanunk kell önmagunkkal, hogy sorsunkat, családunkba való leszületésünket mi magunk választottuk a tanulás, lelki fejlődés végett.



A Manipúra jelentése Ékszer-város. De mik a mi ékszereink, alapvető értékeink? 

Legyen a szeretetteljes CSALÁD! Legyen abban feltétel nélküli szeretet, együttérzés, elismerés, bizalom, megbocsátás, jóakarat.  Mikor elhagyjuk ezt a földi világot az érzéseinket magunkkal visszük az Égi Családunkhoz. Vigyünk szeretetet!
Ezért a mottóm:"Mert ahol a te kincsed van, ott a te szíved is"( Máté 6.21.)


Namaste,

http://www.ahimsa.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=126&Itemid=26