A következő címkéjű bejegyzések mutatása: flow. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: flow. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, október 22, 2026

Rida-rida*

A "csajok", akikkel táncolni szoktam, már pár napja Kínában ropják a rida-ridát. 
Hogy miért mondtam vissza az utat és maradtam itthon? Pedig szerettem volna táncolni a Kinai nagy falon, amit a történelmi leírások szerint egykor, épp a hunok elleni védelemként építettek. Nos, ha tovább olvastok minden kiderül. 
Igen. Mi nők, anyák néha nem muszájból, hanem szívből félretesszük a vágyainkat.



Harkányfürdő



Hétfő reggel volt. Siettem, hogy odaérjek jógára. A múlt héten kihagytam, mert elmentünk pár napra Harkányba fürdeni. 
Jó volt ott. Olyan szépek voltak az ősz színei a városka- és a fürdő parkjában. A még nyíló rózsák, a hatalmas fák, bokrok ezerféle zöldje, a vörös, a sárga, a rozsdabarna levelek, hozzá a türkiz színű gyógyvíz. 
Itt  felidéződik a gyermek- és fiatalkorom..

Már egy ideje nem jártam jógázni. Nem éreztem jól magam abban a stúdióban. A rezgések..
Pedig annyiszor elhangzott a szattva* (jóság, béke, harmónia), a dristi* (fókusz, tekintet rögzítése), mégis a női oktatóra a rajas* (túlzott hév és férfias energia) volt jellemző. Ezt nem szerette a testem. Lágyabb, nőies  órákra,  energiákra  volt szükségem.  Próbálkoztam még máshol is, de  feladtam és inkább  itthon tai chi-walkingoztam. Mostanában azonban megint hívott a jóga és úgy éreztem, ezen a  kialvatlan, izgatott napon különösen hasznomra válik.  
Szeretem Márti óráit, olyan tematikusak. Most épp fascia nyújtás volt. Egy falnál csavarás után, ahogy mentem vissza a szőnyegemre, belenéztem a mögöttem lévő tükörbe. Egy mozdulattal megigazítottam a hajamat,- Jézusom, nem is fésülködtem ma, pedig jóga után még mennem kell a könyvtárba, aztán a rönó szervízbe- mondtam magamban. 
Kizökkentem.
Margitkám nem szexizünk- mondta Márti. 
Nem válaszoltam. Csak láttam a helyzetet. Ő gondolt valamit, ami nem én vagyok. Nem volt mit magyarázzak. Én sem szerettem, ha az órámon valaki kommentel, mert az mindenkit megzavar. 
És olyankor sem szóltam, ha valaki nem az instrukciók szerint végzett egy-egy ászanát (persze a korrigálásra figyeltem). Csak megállapítottam, hogy nincs jelen, nem az én órámon van. A saját feje után megy. Ugye milyen árulkodó lehet egy ilyen mozzanat? 
A saját feje után megy.. Egó.
A jóga a csendjével, a befelé fordulással láttat, és tanít. Nem kell feltétlenül egy szituban magyarázkodni.


Hétfőn éjjel 0 órakor csörrent a telefon. - Andris vagyok, jó volna, ha átjönnétek, Dóri úgy érzi megindult a szülés. 
Kaptuk magunkat. Levit reggel nekünk kell iskolába vinni. 
Próbáltam náluk visszaaludni. De lehet, ha valakinek a gyermeke szülni fog? 
Aztán a szendergésből 3 óra után Dóri ébresztett. A kórházban dúlája azt tanácsolta, hogy még jöjjenek haza, a vajúdás otthon könnyebben megy. A kórház tizenöt percre van, várjanak az öt perces fájásokig. 
Újra lepihentünk mindannyian. 
Reggel fél hétkor ébresztettük az unokánkat. Nem lepődött meg. Tudta, hogy anyukájánál bármikor megindulhat a szülés, és akkor mi leszünk vele. Szépen megmosakodott, öltözött, - a ruhái már ki voltak készítve, iskolatáskája, uzsonnája bekészítve, - megreggelizett. Mielőtt indultunk a suliba, anyukája búcsúzóul még megpuszilgatta, megölelte. Azért látszott Leventén, hogy nagyon izgatott. 
Útközben megbeszéltük, hogy mi megyünk érte délután.  Nálunk lesz, ott alszik és tőlünk megy következö nap suliba.
Napközben intéztem a dolgaimat. Jóga után elmentem az imrei könyvtárba, hogy elhozzam a már egyszer olvasott, újra megrendelt Jean Shinoda Bohlen;  Bennünk élő idősödő istennőket. 
Vannak könyvek, amiket többször kell olvasni. Mélyülnek. Ez is egy ilyen. 
Hogy felismerjük, tudatosítsuk a változó bennünk élő istennők, archetipusok* hatását, támogatását. Hogy az anyaság, a család szolgálata miatt eltemetett vágyakat, álmokat, rejtett készségeket plusz idő, plusz energia által, most, mint érett nők, miként hozzuk felszínre, miként éljük meg.  Hogyan legyünk idős korunkra bölcsek, virulók, életteliek. 
Így jött az életembe a jóga, az ajurvéda, a kristályokkal való ismerkedés,  a hastánc, később a festés, a rajzolás, majd a NIA és az örömtánc. Mindezek csak kedvtelésből. 
Ma már tudom, hogy él bennem Afrodité, vagy Vénusz (szeptemberben és pénteken születtem) és Szaraszvati archetipusa, ami a művészetek, tánc, festészet felé vezetett. De él bennem Hesztia, a meleg otthon teremtésének archetipusa is. Szűz Mária és Laksmi terelgettek a lelki és szellemi világ felé. 
Hozzáteszem, hogy van olyan nő, asszony, akit a házimunka,  a főzés,  a sütés, a kertészkedés, az unokákkal való törődés őnmagában teljessé tesz, e tevékenységek közben lényegül át testileg, lelkileg, szellemileg. Bennük főként Héra munkálkodik.

Tudatosan kell, hogy keressük, mi az amitől nem megkeseredettek, elsárkányosodottak, hanem kiteljesedettek leszünk. Csak a TV nem lehet opció. 
Szóval újra elovasom a könyvet, mert  gondolom 2-3 év után, most egy más élethelyzetben más  lesz a mondanivalója is számomra.
És persze nem kell erre az érett korig várni! De azért nekik, nekünk szól ez, mert az én korosztályom asszonyai voltak, voltunk, vagyunk hajlamosak teljesen föladni magunkat. Csak a család és a munkahely... 

A könyvtár után még beszaladtam az autószervízbe, majd haza mentem. 
Ebédeltünk, aztán festettem egy kicsit. Befejeztem három kis madaras akvarell képet. Egy vörösbegy téli képet, és két kolibrit. 
Flow. 
Jean Shinoda Bohlen mondta. " Amikor találsz valamit, ami táplálja a lelkedet és örömet okoz, törődj magaddal annyira, hogy helyet csinálsz neki az életedben." 
Másutt is olvastam, hogy napközben legkevesebb fél órát ilyennek teret kell adnunk.


Délután Leventét elhozta a férjem a suliból. 
-Mama menjünk föl, mesélj fejből - ez a legkedvesebb Levi számára, amikor a plüss állatkáiról mesét szövök. -Legyen benne mindegyik, a coci, a vöröspanda, a szurikáta és a rókus is.
Még egy kis olvasás gyakorlás maradt itthonra, azután vacsora, fürdés, mese, majd már a sötétben  és csendben a  szokásos  altatóvers, és  -dal után nyolckor behunyta szemeit és elaludt. 
Tudtuk, hogy reggelre már biztosan kapunk híreket a kistesóról.
Hat órakor jött az üzenet: 2 óra 22 perckor megszületett Olivér. Baba és anyukája is jól vannak. 
Micsoda öröm, és nekem egyfajta megkönnyebbülés volt! Talán, mert Dóri a mi életünkben  szivárványbaba volt.. És Olivér is szivárványbaba*. Sokszor imádkoztam  értük Égi anyáimhoz. 

És hát az újszülöttről, Sárközi Olivérről? ..Szőke, 51cm, 3,45 kg, nagyon szép, még nagyon csendes, étkes és édes kisbaba. 
És tudjátok mit mondott Levi, amikor  kedden reggel fél hétkor felébredt és elújságoltuk, hogy megszületett a kistesója? Nagyon örült, majd azt mondta nagyon őszintén, hogy egy kicsit szomorú is, mert majd szeretik  őt  ezután is a szülei? 
Nem is tudom, hogy tud egy hét éves gyermek ilyen érzést megfogalmazni. Ez olyan nagy lelki érettségre utal. Sokan még felnőttként sem mernek szembenézni egy ilyen érzéssel..
A szülei már biztosan elmondták neki, hogy a szeretetük nem osztódik meg. 
Tudjuk nem az számít, amit mondanak neki, hanem amit tapasztal. És őt valóban nagyon, nagyon szeretik.

Namaste 

*archetipus jelentése: őskép. Az archetipusok ismétlődő, minden emberrre jellemző karakterek, melyek a tudatalattiból erednek. Carl Gustav Jung pszichiáter, analitikus pszichológus nevéhez fűződik.

szombat, december 17, 2022

Angyalhaj

Pár napja történt. Masszőr után vásárolni mentem, majd hazajöttem, kipakoltam. Jó hideg  volt,  de tiszta, szép idő, így elmentem egyet sétálni.  Az erdő szélén a nem régen esett esőből maradt pocsolyákon vékony hártyában fehérlett a jég. Ugyan egy világos hasított bőr csizmában voltam, nem bírtam ki, hogy rá ne tapossak, s mint gyermekoromban élveztem a jéghártya ropogó hangját. Ez és az éjjel mutatóba hullott hótól éppen csak fehérlő táj a gyermekkori teleket és aktuálisan a karácsonyokat juttatta eszembe. 
Ahogy sétáltam, belül folyamatosan jöttek a képek és mondatokba foglalt emlékek. Flowban voltam.
Láttam, ahogy kicsi gyerekként szánkózunk a töltésen le egészen a befagyott Dunára, aztán bevillant, ahogy a még földes utcánk mély kerékvágásaiba fagyott víz jegét törjük. Körülöttünk ugrált kis kutyánk Csutak. Lehajoltam megsimogatni. Árpi, idősebb bátyám - Csutikám, Csutikám -  kaján  kiáltással belelökte a pocsolyába szegény állatot. Ez az eset szülte kiskorom második becenevét. Így lettem  Árpinak mai napig is olykor Csutika.
Aztán a karácsonyok emlékei. Az együttlét. Előjött az elmaradhatatlan tradícionális huszonnegyedikei ebéd az apu főzte halászlé illata, az anyu készítette mákos guba íze, majd a vacsorára készült piskóta a habos borsodóval, és a sósborszesszel készült narancsos bólé emléke, a fa feldíszítése az egykori babásdobozban megbújó díszekkel. A XX. század eleji ritka, kicsi üvegdíszek, - amiből ma is féltve őrzök kettőt - az általunk készült színes papírgirland, az évek során agyon gyűrődött ezüstboa, az ezüst csokipapírba csomagolt dió, a karácsonyfacsúcs, a kötözött fondant szaloncukor és a legféltettebb dísz, a szintén régi, ómamától örökölt varázslatos nevű, leheletfinom angyalhaj. Az angyalhaj hajszálvékony hófehér üvegszálakból állt. Köralakban  helyezkedtek el a szálak, két oldalán, középen egy színes papírkörrel megragasztva.  
Emlékszem a gyertyagyújtás áhitatára. A fa alatt elénekeltük a Mennyből az angyalt és megérkezett a Jézuska, kibonthattuk az ajándékokat. 
Mikor már kamaszok voltunk, a vacsora után mindig megtelt a ház. Nem beszéltük meg, mégis hívatlanul is megérkeztek hozzánk  barátaink. Megvolt a szándék, hogy  elmegyünk együtt éjféli misére, de ez rendre elmaradt a meleg szobában való jóízű beszélgetések és evések, ivások okozta "fáradtság" miatt. 

Aztán az angyalhajról jutott eszembe családunk ragadványneve a Kisangyal. Sok Kovács volt, ezért a megkülönböztetésért adott a népszáj jelzőket. Már dédapánk is Kisangyal volt. Hogy miért Kisangyal?  Már nincs aki megmondja,  amíg lett volna, eszünkbe sem jutott kérdezni, természetes volt számunkra, mi Kisangyalok vagyunk...

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok! Legyen velünk Mária, Boldogasszonyunk hite és kegyelme.  Hozzon szeretetet és örömöt mindnyájunknak!

szombat, június 11, 2022

A Fecske

Még aránylag korán reggel volt, mikor olvastam testvérem névnapi köszöntését. Rögtön megköszöntem, azonmód csengett a telefonom. Ő hívott. - Nem akartalak zavarni, hátha még alszol, azért inkább írtam - mondta, majd megkérdezte, hogy vagyok, mit csinálok ilyen reggel. - Készülődök az ebédhez, - mondtam. Mi jó lesz az ünnepi ebéd? Rántott gomba, mert tegnap reggel a korai erdei sétám során egyszer csak rám mosolygott egy óriás őzláb, meg tejfölös paprikás csiperkéből, nokedlival. Hú, a rántott gomba nagyon finom, különösen frissen, - mondta, majd beszélgettünk még pár mondatot, aztán elköszöntünk.
Pityu az, akivel gyermekkorunkban az erdőt-mezőt jártuk. Emlékszem, mikor kora tavasszal felhúztuk hétmérföldes csizmánkat és elindultunk a nagyvilágba. Át a mezőn, néha az olvadó földtől olyan súlyos volt a csizmánk, hogy alig bírtunk lépni. Aztán mikor  gombászni mentünk az erdőbe, s ígéret szerint, aki az első gombát találja, kaphat tőle egy cigit. Nem volt  ő még olyan nagy fiú, hiszen általánosba jártunk. Szerintem aputól csórta, aki egyébként nem dohányzott, de talán kínálásra tartotta otthon, meg azért, ha rókát nyúz. Láttam, olyankor ott füstölgött a szája csücskében, hogy kibírja a bűzt.
Szóval, miután szedtünk gombát, felmásztunk egy magaslesre megpihenni, ahol Pisti beavatott a cigizés titkába. Előkerült a Fecske. Meggyújtottuk. Jó mélyen le kell tüdőzni, - mondta. Meg is mutatta hogyan. Amikor  jöttünk le a magaslesről, Katával kóvályogtunk, mint, (ahogy a szólás tartja) "gólyafos a levegőben". 


Ezek az emlékek futottak át rajtam beszélgetésünk után.
Micsoda gyermekkorunk volt!
Aztán belopózott a veszteség érzet, de most  tudtam kezelni. A főzéshez való készülődés flowban tartott. Igyekezetem ellenére ez nem mindig  sikerül.

Szorongás. A meghatározhatatlantól való félelem.

Ez az év annyi fizikai, lelki fájdalmat hozott. A januári harmadik Covid oltás, februárban  három hét nagyon erős hörghurut, arc- homloküreg problémák, márciusban kicsit enyhébben, de ismét elkapott egy három hetes erős köhögéssel és náthával járó  valami. Majd március végén "A" Szommer Margit, az unoka nagynéném elesett, eltört a combcsontja. Kórház, problémák, aztán májusban szép csendesen elment. Halála, a gyász, annyi fájdalmas emléket hoz fel, amire számítani sem gondoltam. Azt hittem régen feldolgoztam szüleim, szeretteim  elvesztését. Hiszen ez az élet rendje. Igazán szép kort éltek meg mindnyájan.  És nincs is halál, csak újjászületés... Jövünk és megyünk... 

Igyekszem összeszedni magam. 
Alig egy hét és indulok Indiába. Ladakh, Kasmir, Srinagar, Amritszár... Már elől a bőrönd, pakolok. 

Fiam negyvenedik szülinapját ünnepeljük ma délután. Azt mondta, " jó kis anyuka lettél negyven éve." 
Öröm és hála van a szívemben.

Namaste


vasárnap, augusztus 26, 2018

Egyensúly és flow

Ez reggel történt, mikor kitártam az ablakokat a reggeli szellőztetéshez. Lépteket és valami motyogás szerűt hallottam, hát kinéztem, hogy ki lehet az. Egy középkorú férfi volt. Mire elénk ért, tisztán hallottam, hogy énekel: ...thank you so match..., majd kezeivel imitáló mozdulatokat tett, mintha gitárt pengetne, majd énekelve kocogott tovább. 
Gyakran látok itt, az erdőszélén futókat, kocogókat. Van aki nyögve, szenvedve, van aki fújtatva, van aki fülében hallgatóval és van aki csendben fut. Semmin nem lepődök meg, mert tudom a lélek fejezi ki magát. A reggeli kocogónál is így volt, ha talán nem is volt teljesen tudatos, de engedte áradni, kifejeződni a lelkét. 
A hivatalban, vagy ki tudja, ezt, még otthon sem engedheti meg magának. Itt flowban, áramlásban volt. Az egó érezhetően félreállt, a lélek pedig szabadon úszott...


                   


Oly sokat futottam én is itt. Csendben. Emlékszem számoltam magamban. Mindig százig... ? 
Az ember a terheit akarja lerakni minden egyes lépéssel. Még akkor is így van ez, mikor "csak" azért futunk, hogy fittek, egészségesek maradjunk.

Aztán jött a jóga az életembe. Először jött a Shakti, majd a kundalíni, aztán a nyolc ágú jóga. A jóga, mint lélekfilozófia fontos számomra, de fizikailag is sokat kaptam a hatha jógától. 
A hatha jóga lényege a tudatosság, a prána, az életerő tudatos áramoltatása a különböző testgyakorlatok által, s hogy mindez alatt az elme elcsendesül. Nincs zaklatottság, elhallgat az egó.

"A finomabb mindig erőteljesebb, mint az, ami nála durvább." Szvámi Véda

Így van ez. Így élek a Shaktival.  Már sokkal kevesebbet ászanázok,  több a pránikus gyakorlat az életemben. A kundalíni jóga kifinomult, magasrendű jóga. Ehhez nem kell a testet mozgatni.
Finoman, mint a méz áramlik, kúszik fölfelé az energia.

"Ez az energia nem csak a létezés, a szat, hanem a csit, a tudatosság, éberség, isteni sugár a gerincben." - írja Szvámi Véda A hatha jóga filozófiája című könyvében.*

Nem kell ezt összetéveszteni a kundalíni jóga irányzattal, ahol testi, energetikai tisztító gyakorlatokat, úgynevezett kriyákat végeznek. Az, - akárcsak a hatha jóga - segítség ahhoz, hogy a testi energiamezők megtisztuljanak, hogy aztán a Shakti elinduljon a fő nádi csatornában a gerinc mentén.


Szorongó gyermek voltam. Azt mondják a lelkileg érzékeny gyermekekre jellemző ez, és nem is igazán tudni a szorongás okát. 
De mégis valahol az ok a lélekben keresendő. Amint ki tud fejeződni a lélek, ahogy meg tud nyilvánulni, a szorongás oldódik. A kifejeződéshez nem kellenek művészi alkotások. Elég néha a tánc, a zene, vagy akár csak ezek nézése, hallgatása és a lélek már is kiemelkedik a hétköznapok taposómalmából. Utazás, szörfözés, repülés, hegymászás, séta a természetben, kertészkedés, közben zenehallgatás, éneklés, dúdolás. Írás, festés, társasjáték, kötés, horgolás, varrás, főzés, takarítás, barkácsolás, közben dúdolás, éneklés. Akár néha imitálva a dobolást, vagy gitárpengetést, s hogy mások mit gondolnak?!... Én mit gondolok magamról. Én, hogy érzem magam a bőrömben, a test börtönében! Csak én tudom, hogy mi a jó nekem! 
És az már komoly eredmény a lélek fejlődésében, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a jó a lelkünknek. 




A mai világban erőteljesen a férfias energiáknak adunk teret. A nők sokszor családfenntartók lettek, vagy egyszerűen "csak" a munkájukban és az otthon való helytálláshoz férfias kitartásra van szükségük. Aztán van, hogy a konditeremben, sportban a "még egy lapáttal tegyél rá" ösztönzés hatására nyomjuk el női energiánkat. Túlzottan kifelé élünk, erőből döntünk, nincs elcsendesedés, nem hallgatunk intuíciónkra, hogy mit, mikor érdemes csinálni, abbahagyni, elkezdeni stb. 
Közben a nők a havivérzéssel, a gyermekkihordással, szüléssel veszítenek a már egyébként is elnyomott, lecsökkent női energiájukból. Egyre akaratosabbak, irányítóak, pedig a földi duális világban a nő az, aki inkább kell, hogy képviselje a korsó, a befogadó szerepét. 
Mondják, hogy jön a világban ismét a matrialchátus, a nőké lesz a vezető szerep. 
Megkövetem minden nő-véremet mikor ezt leírom, - miben lesz ez más, ha a nők nem kellően nőiesek, lágyak, befogadók? Ha épp úgy, mint a férfiak egóból, erőből, a racionális elme segítségével hoznak döntéseket, nem figyelve a szellem befogadására, a magasabb én hangjára. 

Megjegyzem a férfiak is változnak. Esetenként nőiesebbek, lágyabbak tudnak lenni mint egy-egy nő. Szóval ne gondoljuk, hogy amikor a világrend változásáról beszélünk, arról, hogy a női energiák erősödnek, több teret nyernek, akkor ott nincs helyük a férfiaknak!

A legfontosabbnak találom a két energia közti kiegyensúlyozottságot. Legyünk mi nők kellően lágyak, befogadóak, de ugyanakkor legyünk kellően határozottak és célratörők. A kötelezően elvégzendő munkánk mellett adjunk teret, időt lelkünk megnyilvánulásának.
A férfiak legyenek határozottak, céltudatosak, de ugyanakkor adjanak teret belső nőiségüknek, hallgassanak intuíciójukra, mely segíti őket terveik időszerű megvalósításában. A napi feladataik elvégzése mellett adjanak időt, teret maguknak megélni lelkiségüket. Akárcsak egy kocogás közben gitár pengetést imitálva....
Legyünk áramlásban! https://www.youtube.com/watch?v=cCG4iu-iEJQ