A következő címkéjű bejegyzések mutatása: föld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: föld. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, április 20, 2020

Vissza a természethez

Nem régen még az udvaron élveztem a napsütést, majd egyik pillanatról a másikra be kellett menekülnöm a viharos szél elől. Fentről a szobából figyelem, ahogy süvít, tombolva tépi az erdő fáit, azok pedig hajlongva nyögnek alatta. Az erdőből kiérve forgószéllé alakul, emeli a port magasba, majd, mint Isten a kegyét vesztett embert, visszahullajtja azt ismét a földre. Dühöngve cibálja az emberek haját, ruháját, akik miatta sétájukat menekülőre vették.



Gondolatom is száguld a széllel, már egészen máshol járok. Eszembe jut mai álmom, melyben Emike eltévedt. Még ocsúdás közben fogalmazódik meg bennem, állapítom meg, hogy Emike nem is eltévedt, hanem  a lelkét vesztette el. 
Annyira eltávolodott belső lényétől -, a vadóctól, aki egykor gyerekként gondtalanul 
bújó-fogócskázott, az erdőben a srácokkal bunkert épített, haverokkal lógott, biciklizett, robogózott, akinek kibontott szőke haját borzolta-,  kacagását fújta a szél -, hogy kis anyukaként megfáradt lett, szinte depresszióba esett. 
Senki sem értette, mi történt vele, hiszen megvolt mindene. Jó férj, luxus lakás, -autó, -utazások, télen síelés, nyáron tengerpart, év közben világvárosok, nagy baráti társaság, partik...

Mindegy is, hogy ki Emike, mert ő, bennünk nőkben sokunkban ott él. 
Nekünk nőknek nem szabad elveszíteni lélekben a kapcsolatot a Földdel, a Földanyával, hiszen minden szívdobbanásunk, minden teremtésünk egy vele.


 De nem csak a nőknek, mindnyájunknak vissza kell találni a természethez!

Teremtett világunkat áthatja a szellemi. A formaszellemek az isteni terv végrehajtói itt a Földön, 
kapcsok a szellemi és fizikai lét között. Ők alkotják körülöttünk az érzéki világot.
Ki ne hallott volna már manókról, faunokról, tündérekről, koboldokról, sellőkről, elfekről, sőt akinek fejlett az éterikus látása, már láthatta is őket -, sokszor épp a gyerekek ezek -, egy másik dimenzióban. 

Azért lényeges tudni létezésükről, hálával lenni irántuk, mert világunkat segítik teremteni, értünk vannak itt a Földön. Érzéseink, és belső képeink által kommunikálhatunk velük. 


Leginkább, azért írok most erről a témáról, mert életünket sok tekintetben megbénította egy vírus.

Tudnunk kell, hogy minden kivágott fával a fa formaszelleme, egy faun, aki irányítja a gyökerek a törzs, a lombozat kialakulását, homeless, hajléktalan lesz. Láthatjuk mivé válik egy hajléktalan...
Nos, az elementálok, ha nem tudják elvégezni feladatukat, ártó erőkké válnak. 
Ezek a földelementálok környezetünkben, mint vírusok, bacillusok, paraziták jelennek meg. 
Külsőleg földrengéseket okozhatnak, a vízelementálok árvizeket, a levegő szellemei szélviharokat, a tűzé pedig tűzvészeket okoznak. Ezek egyben mind tükrei is az emberek negatív érzéseinek.

Ne gondoljátok, hogy olyan jó a fantáziám, hogy mindezt csak én találtam ki...

Nagy a felelőssége mindnyájunknak.
A természetben járva rájuk kell hangolódni. Meglátni minden fűszálban, virágban, madárban, rovarban azt azt erőt, mely a maga intelligenciájával az egész-s-ég-es Földért cselekszik.


Talán érdemes elolvasni Wass Albert; tavak és erdők könyvét.


Egy régebbi írásom a lélek és a természet kapcsolatának fontosságáról: https://magyarkamargit.blogspot.com/2017/06/jolletunk-titka.html

A képek Holly Sierra festményei.

Namaste

csütörtök, június 29, 2017

Jóllétünk titka


Vasalom az Indiában vett lehelet-könnyű, üde-zöld ruhámat. Holnap ebben megyek dolgozni.

Miközben vasalom, emlékképek villannak fel az ottlétemről. Arról, hogy mennyire kapcsolódtam azon a földön a gyökereimmel, főként édesanyámmal. 
Talán ez nem is véletlen, ugyanis India földjét az indiaiak India Anyának hívják és úgy is éreznek iránta, mint egy tápláló, szerető anyára. India visszavitt engem a gyermekkor ártatlan, békés világába.

Mondják, hogy utazásaink során találkozhatunk elvesztett lélekrészeinkkel, majd azzal kiegészülve megindul egy gyógyulási folyamatunk, ami innentől kezdve inkább belső - mintsem külső utazás. 
Tehát jó tudni, hogy az öntudatosodáshoz, az ébredéshez, gyógyuláshoz hozzásegíthet valamilyen helyszín.

Aztán a napokban olvasott könyv jut eszembe, a Lélekvisszahívás. Épp erről szól. A lélek elvesztéséről, megtalálásáról,  majd személyiségünkbe való integrálásáról.

Már eleve a születésünkkel és különféle vélt, vagy valós tragédiák miatt elszakadtunk önmagunktól, természetünktől, a természettől. Lélekvesztettek, elidegenedettek lettünk. 
A lélekrész hiánynak, az egységből való kiesettségünknek számtalan testi és lelki tünete lehet, mint például a fizikai betegségekre való fogékonyság, vagy és depresszió.
Az allergia jut eszembe. Napjainkban egyre gyakoribb a gluténérzékenység és tejallergia, pedig legfőbb táplálékunk évezredek óta a gabona és a tej.

Az egyik legnagyobb segítséget az egységbe való visszatéréshez a természet adja. A növények, az állatok, a kristályok, a föld, a víz, a tűz, a levegő, az éter...  

Ne feledjük,  a jóllét adja jólétünket... 




"Beszélhetsz a természet bármely részéhez kedved szerint. Lehetsz egy folyó, az óceán, vagy bármilyen víz partján, ülhetsz a szikla tetején, vagy sétálhatsz bárhol, kapcsolatba léphetsz az elemekkel. A természetnek ezek az aspektusai már nagyon régóta velünk vannak. Hatalmas bölcsességet osztanak meg velünk, nem csak önmagunkkal, hanem azzal kapcsolatban is, hogy miként tudjuk elősegíteni a Föld gyógyulását.

Ha lelkeddel valóban jelen vagy a testedben, nem helyezheted a pénzt az Élet fölé. Jelentős mértékben a lélekvesztés az okozója a napjainkban tapasztalható magatartásnak, amely már nem tiszteli az élet szépségét és jelentőségét.

Az, hogy egyáltalán megteremtettünk, nem egyezett a kozmikus ünneplés dinamikájával.
Ünnepléssé és nagylelkűséggé kell válnunk, ha öntudatra ébredünk. Mert mi az ember?
Az ember egy tér, egy nyílás, egy lehetőség, amely által az Univerzum ünnepli létezését."

Forrás: Sandra Ingerman; Lélekvisszahívás



Namaste

péntek, április 22, 2016

Virágom, virágom

Egyáltalán nem újkeletű dolog a holdállás kertészkedéssel való kapcsolata. Idén úgy esett, hogy a Föld napja éppen mára Teliholdra esik. 
Persze, hogy időzítettem! 
  
Szerdán reggel kimentem piacra, vettem szép virágpalántákat majd tegnap elültettem őket kihasználva a holderőket, melyek most  a gyökerek erősödését segítik. 

Ebben a régebbi blogomban Gaiaról a Föld lelkéről szóló gondolatok vannak.


Itt pedig a Hold és a kertészkedés kapcsolatáról olvashatsz. 

A Föld napja:
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_F%C3%B6ld_napja
                                         
                                              A Föld napja nem hivatalos zászlója


szerda, április 22, 2015

A Föld napja


Tegnap vettem egy pár virágzó dáliát, violát, verbénát, begóniát, muskátlit, hogy a hideg miatt még nem túl színes kertem kiviruljon.
Ma van a Föld napja.
Egy pár gondolatot osztok meg Gaiaról az entitásról, a Föld lelkéről és egy szép mantrát ami az én lelkiségemnek megfelel.
Olvassátok és hallgassátok szeretettel.



Gaia, vagy Rheia a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater görög istennője, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű lényeknek: nekünk. Nekünk embereknek. Formát-adó törődő kezei nyomát, egyetlen végtelen kötelékén ott viseljük magunkon mindnyájan, testünk eredetének, geometriai központjában. A köldökünkben. És ha köldökünk csonkjáról a láthatatlan fonál, amely az anyák végtelen láncolatán át összeköt bennünket minden korok anyáival, rég le is hullott testünk oltáráról, az örök kötelék mégis köt bennünket; határtalan téren és a végtelen időn át.
Mindenki anyától született. Minden ember és állat, minden magasabb rendű érző lény. A létbelépés kapuja ez. Maga a nőiség; amely képes a szellemi befogadására, hogy megtermékenyülve általa, formát és testet adjon neki. Az emberek világában mindenki csakis ezen a kapun át érkezhetett, ez az aranykapu, amelyen átbújva az emberi világ megszületett. Az archaikus gondolkodás jól ismerte ennek a misztériumát. Ezért van, hogy az anya és az anyagszó minden szent nyelvben rokon és talán rokon értelmű is. Mint például a latin mater és a materia szavaink. Utal ez arra, hogy az anyag egyben tápláló és védelmező közegünk is, amelyben megtestesülve megpihenhet szellemünk, csakúgy mint jó anyánk ölén. Nem véletlen, hogy a legmagasabb isteni minőséget szinte minden vallásban egyetemesen a galaktotropusza, a gyermekét szoptató anyaistennő jelképezi, akinek tápláló teje maga az égi táplálék, az isteni adomány.






vasárnap, április 12, 2015

"...elissza nedveim a láz."

"Én mondom: Még nem nagy az ember.
  De képzeli, hát szertelen." József Attila
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/ars.htm


Azzal az eltökéltséggel másztam ki reggel az ágyból, hogy minden betegségemet hagyom a zuhanyfülke lefolyójában eltünni. 

Csak folyattam magamra a vizet. A rádióban Coldplay szólt, szerintem nekem. :) Fönt tudják, hogy szeretem a csillagos eget.

Holisztikusan gondolkodó emberként dőreség volna azt hinnem, hogy betegségem csak az influenzának tudható be. Különösen, hogy ebben az évben másodszor küzdök ugyanazokkal a tünetekkel, mint láz, nátha, száraz köhögés. Persze, tudom, tudom... a családom és még a fél ország is ilyen tünetektől szenved. Elmennek patikába, vesznek -------- töröltem a gyógyszerek nevét, hiszen a média más reklámtól sem hangos.  
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy mikor én gyógyszertári asszisztensként végeztem ('8o) nem lehetett reklámozni gyógyszert, etikátlan volt, hiszen az GYÓGYSZER. Mára mindez üzletté vált.

Péntek délután megálljt parancsoltam magamnak. 


Ha túlpörgünk, kibillenünk harmóniánkból, aztán jön egy korlátozó helyzet, ami segít, hogy ismét középpontunkba találjunk. Ilyen a Rend, a Kozmosz törvénye. Minél kibillentebb vagy, annál erősebbek és gyakoribbak a megálljt parancsoló tünetek.
A felismerés fél gyógyulás. 
Mérleg jegyben születtem. Különösen fontos számomra az egyensúly, a harmónia.
Lemondtam a jógaórákat, és nem mentem el táncórára sem. A több hónapja várt, e hétvégén megrendezett kristálybörzét is kihagytam. Péntek délután bebújtam a meleg ágyba és hétfőn reggel csak, ha nagyon muszáj fogok kimászni belőle.
Gyógyszer? Nem, nem és nem! Gyógyulásomért bevetek minden ismeretemet az alternatív gyógymódok közül. 
Türkiz az egyik legerősebb gyógyító kristály, jól hat a blokkolt torok- és szívközpontra. (zöldeskék)
Orrkenőcsöt használok, melyben lévő mentaolaj  a torokcsakrát, az eukaliptuszolaj a szív- és a harmadik szem csakrát stimulálja.
Az ayurvéda tisztító gyakorlata a Dzsala néti, a sós vizes orröblítés. Kötelezően követi a Kapálabáthi pránajáma, melynek jelentése: fényeskoponya, utalva hatására.
Nyelvkaparót használok minden nap, de most különösen fontos. (Kapha eltávolítása)

Az ayurvéda szerint a telet és a tavaszt a  kapha (föld-víz) minőség uralja. Ezeket az elemeket; melyek plusz kilók, tél végi szöveti ödémásodás, nátha, megfázás formájában eluralhatnak bennünket; hogy kiegyenlítsük, tüzes, fanyar ízekre van szükségünk. Mi sem jobb, mint egy forró fürdő után bebújni az ágyba és forró, gyömbéres, mézes teát szürcsölni. 

Villámként érkezett az ötlet nagyanyáink praktikájából. Száraz köhögésnél disznózsír a mellkasra, lila hagyma, szalonnával  -csak módjával!-  a gyomorba.
Ilyenkor fogyasszunk kevesebb tejterméket, búzát, édes ízt (méz lehet), több csírát, fűszert (bors, kurkuma,gyömbér) kölest, kukoricát, árpát.

Mint írtam a felismerés fél gyógyulás. Máris jobban vagyok. 


Torokfájás? Már csak alig. 

A nátha? Jöjjön ki, ami mélyen lerakódva ott lapult. 
A kínzó száraz köhögés? Alább hagyott, ahogy szerető gondoskodással magam felé fordultam. 
Míg feküdtem, volt épp elég időm meditálni azon, hogy mi billentett ki. 
A megszokott kis nyugis mindennapjaimból; 7-kor kelés, 8- 16-munka, utána lazítás, lábam a kandalló párkányán, vagy jó időben kert, stb.; nos, most 7-kor kelés, 8-16 munka, jógaoktatások, nordik walking, tánc.  Aztán még itt volt a húsvét és háziasszonyi teendői. 
Mint említettem a tél és télutó kapha minőség. Ezalatt a természet is begubózik, pihen. Akkor vagyunk vele harmóniában, ha mi is többet pihenünk, erőt gyűjtünk.
Ha túlhajszoljuk magunkat, mínusz keletkezik a szívtérben. A száraz köhögés a táplálás hiányára utalt. Szó sincs arról, hogy ne szeretném magamat! De, mégis többet vállaltam, mint kellett volna, nem hagytam elegendő időt magamnak töltekezni, erőt gyűjteni.

Az ayurvéda szerint vata alkat vagyok, akinek kényes pontja a váll! 
Hát? Alább a vállalásokkal!

Remélem tanultok az esetemből. Még a szíveteknek kedves elfoglaltságokkal SE terheljétek túl magatokat!


Namaste, Magyarka Margit


https://www.youtube.com/watch?v=uzO3upcQKR4

http://www.jogapont.hu/blog/0000000335/melleslegjobbjoga-/

http://www.jogastudio.hu/az_orrmosas_vizzel_oktatoink_cikkei

http://www.jogasziget.hu/jogarol/aszanak/80-pranajama-legzgyakorlatok.html

http://lexikon.katolikus.hu/K/kozmosz.html

hétfő, december 30, 2013

Csokraink


A spirituális keresők előbb-utóbb szembetalálkoznak azzal a ténnyel, hogy lényünk sokkal több a fizikai testünktől. Vannak finomabb rétegeink, melyekkel a kapcsolatot egy finomenergetikai rendszeren, a csakrákon keresztül tartjuk. Ez a szanszkrit szó kereket (csokrot) jelent, utalva formájára és tulajdonságára, hogy itt energiaforgás, örvénylés zajlik.
A csakrák az étertestünkben találhatóak és a fizikai testünkhöz az endokrin rendszerünkön keresztül kapcsolódnak.
Hét  fő csakránk van:

  1. Muládhára - gyökérközpont 
  2. Szvádhisthána - szakrális központ
  3. Manipura - köldök központ
  4. Anáhata - szívközpont
  5. Vishuddhi - torokközpont
  6. Ágjá - harmadikszem-központ 
  7. Szahaszrára - fejtetőközpont

Az életenergia az elsőtől halad fölfelé és optimálisan nyitott állapotukban a környező testrészeket energiával látják el. A csakrákon nem csak felveszünk, hanem le is adunk energiát, ennek legszebb példája  a teljesen nyitott  Anáhata (szív) csakra  elfogadó szeretete,  a Krisztusi gyógyító erő, de energia leadás a Reiki gyógyító erő is.
Számomra talán legfontosabb Muládhára csakráról való ismereteimet, gondolataimat osztom meg veletek.




Magyarul nem véletlenűl gyökércsakraként emlegetett központunk, az ősökhöz, a földhöz, a gyökereinkhez való kapcsolódásunk helye. Az állati (ösztön) és az emberi tudat határa. Előző életeink tapasztalatai itt tárolódnak el, ezen keresztül hatnak ránk a karmikus élmények.
A gerincoszlop alján a gát és a végbélnyílás között található.
A föld energiája tölti. Színe a vörös, ami a saktira, a felfelé törekvő energiára utal.
Harmonikus működése esetén egészséges a kapcsolat az anyagi világgal, vitalitás, spirituális fejlődés a jellemző. Egészségesek, erősek vagyunk, két lábbal állunk a földön.
Túlműködés esetén erős egoizmus, agresszió, düh, túlzott anyagiasság jellemző.
Alulműködés esetén csekély az önbizalom, szenvedélybetegségek, félelem jellemző.

 A Muládhára csakra

Istene Shíva (a Hold) az "állatok ura" (Pashupati Maha deva)  jelképezve az ösztönvilág feletti győzelmet, mint lelki fejlődést.

Jelképe a négylevelű lótusz, ez utal a csakrában gyökeredző belső funkciókra, melyek: a szellem (manasz), az értelem (buddhi), a tudat (csitta) és az ego (ahamkára) működése.

Állata a hétormányú elefánt, a bölcsesség jelképe.
A hét ormány a föld hét kincsét (sapta dhatu) szimbolizálja, melyek a következők:

  1.  reproduktív szövetek
  2.  csontvelő és idegrendszeri szövetek
  3.  csont
  4.  zsírszövet
  5.  izomszövet
  6.  alakos vérsejtek
  7.  plazma, bőr                                                            

Ezek adják az ember anyagbaszállását, a testetöltést.

Mantrái a szanszkrit LAM, és a magyar EGÉSZSÉG szavunk.

Erősíti ezt a csakrát az Ú hang zengetése és a dobolásdobpergés hallgatása.

Megerősítései : Értékes vagyok; Szerethető vagyok; Biztonságban vagyok;
Szükségleteim kielégítődnek; Mindkét  lábbal a földön állok.

Ez utóbbi megerősítések különösen fontosak a szellemi úton járóknak. Az álmok, tervek megvalósításához földeltnek kell lenni, nem szabad "elszállni". A földelést a természettel, az anyafölddel való kapcsolat adja. Ez azt is jelenti, hogy szeretjük a testünket, elismerjük szükségleteit, törekszünk tudatos kielégítésére. Önmagunk szeretete vezet el mások tiszteletéhez, szeretetéhez.
Földeléshez használható eszenciák vannak  a kristályokban, az illóolajokban, a földszínekben és a földben termő zöldségekben. Ha valaki túlzottan el van zárva a természettől, segíthet  földelésén pl. a füstkvarc, mely ennek a csakrának a kristálya. Emellett viseljen szép földszínű  ruhákat, illatosítsa a levegőt szegfűolajjal, cédrussal. Étrendjébe gyakrabban  tegye pl. a sárgarépát, burgonyát, földimogyorót, ha nem vegetáriánus a húsokat.
Földeletlenségünk egyik jele az utazási betegség!

A Muládhára csakrához kapcsolódó életkorok : 0-7 év, 49-56 év. /Váradi Tibor: Szellemtudomány/
Érdekesnek tartottam ezt megjegyezni, mert ebben is fellelhető a magyar népmesék mágikus száma, mely az én életemben oly sokatmondó, valamint azt, hogy éppen 49-56 között vagyok és ezt a csakrát tartottam most fontosnak az életemben.
E csakrában ül Shíva gyermeke, Ganesha, az Akadályok Elhárítója, a hindu mitológia egyik legkedvesebb istensége, aki a földelemet uralja, emlékeztetve bennünket, hogy lábunk a földből gyökeredzik.
Mikor valaki már a dharma útját járja Ganesha segítségével elhárulnak az akadályok a vállalkozó elől és az égi kapuk megnyílásával elérkezik életébe a bőség; viszont, ha valaki a karma (ego) útján jár, komoly akadályokat gördíthet elé.



Talán mondanom sem kell, hogy érdemesebb a dharma útját, a ránk szabott életutat követni, hiszen itt  hatalmas erőkről, isteni beavatkozásokról van szó.

Egy kép, vagy egy kis házi oltár Ganeshának szentelve segítségünkre lehet.

Végezetül azt gondolom, hogy a  bőség először  a szívünkben, lelkünk lakhelyében kell, hogy megszülessen s ez majd tükörként jelenik meg  külvilágunkban, bennünk, emberi kapcsolatainkban, vagy anyagi gazdagságunkban.
A Muládhára csakrából az Erő és nem az erőszak kell, hogy megnyilvánuljon.
Ez az út a szívünkön át vezet.
Mivel mindenkivel egyek vagyunk, céljaink eléréséhez miért is gázolnánk át éppen önmagunkon.


Ezekkel a gondolatokkal kívánok egészséggel, bőséggel teli boldog új esztendőt mindnyájatoknak!

Namaste,  Margit