Mottó: "Minden gyermek egy jobb élet ígérete - lehetőség a régi megváltoztatására, és az új megteremtésére." - Hubert H. Humphrey*
Pár napja történt, mikor unokámmal, Leventével voltam.
Kimentünk az udvarra játszani, ő nem a cipőjét akarta felhúzni, hanem a csizmácskáját. Hagytam. Kint aztán biciklizett és "közlekedtünk". Megszabta, hol álljak, s mikor mehetek át az "úttesten" ami a járda volt. Aztán hátra mentünk a kertbe. Ahogy a csizmában futkosott le s föl a lépcsőn, egyszercsak elesett. Nem sírt, csak feküdt elnyúlva.
Szaladtam hozzá, s ahogy fölé hajoltam szinte riadt arccal mondta, - nem én voltam! A lábam volt!
Kicsit megütötte a könyökét, megsimogattam, mondtam legyen óvatosabb a lépcsőnél. A csizma nem futkosáshoz van. De ő már szaladt is nevetve, vidáman tovább. Visszaültem a napsütötte magaságyás szélére és csak elgondolkodtam azon a bölcsességen, amit akaratlanul kimondott Levente, - nem a láb vagyok. De vannak kezeim, lábaim, érzékeim, érzéseim, és sokszor kontrolálatlan elmém.
A jógafilozófia alapgondolata: "Nem a test, nem az elme vagyok. Halhatatlan örökké létező Lélek vagyok. Sat, (lét) Csit, (tudat) Ananda (gyönyör, boldogság)"
Egy másik alkalommal, miután megjöttünk az oviból történt ez az eset.
Levente nem a szobájába vonult játszani, hanem a szobabiciklire akart mindenáron felmászni. Elszaladt a lépkedőjéért a mosdóba és arról próbálkozott. - Nem tudok felmászni,- erőlködöt és nyögött nagyokat. Anyukája rászólt, hogy ne is másszon fel, mert leeshet. De megint és megint nekirugaszkodott. Nem sikerül, - mondta ismét. Jó, Levente csak csináld, majd ha megütöd magad, akkor tanulsz az esetből- mondta anyukája, Dóri. De Levente Oroszlán, s ő tudja, hogy bátor. Tovább próbálkozott. Nem megy, - mondta. Ekkor azt mondtam, - Levente mondd azt, hogy "meg tudom csinálni"! Akkor meg is tudod csinálni. Meg tudom csinálni, - mondta és láss csodát, sikerült neki. Örömmel ült a nyeregben és lóbázta kis lábait.
Namaste
*https://hu.wikipedia.org/wiki/Hubert_Humphrey
