Mennyit érek?

Közelgő születésnapom okán jutott eszembe ez az emlék ami hét éve történt. Éppen az napon érkeztünk meg Indiába, Új-Delhibe, majd  utaztunk tovább Krisna szülőhelyére Vrindávanba. Fáradtan, tele egy csomó új benyomással ültünk a kolostor majmoktól elkerített belső udvarán. Vacsorához készültünk. Nem  is vacsorához, ez több volt attól, mert a krisna tudatú hívők áldott ételt, praszádot* esznek és azt kaptunk mi is. A templom felől, aminek háttal ültem, bhadzsan hallatszott. Egyre hangosabban. Aki hallott már krisnásokat kirtanozni, tudja, micsoda élmény. És egyszer csak ott álltak az asztalunk mellett. Mellettem. Nekem szólt az ünneplés. Annak a léleknek aki sok éve azon a napon látta meg a napvilágot. A zene és ének mellé kaptam plusz áldásként egy marigold fűzért a nyakamba. Ma is csodálom milyen szép elnevezése a nálunk csak büdöskének nevezett, angolból Mária aranyának fordított, Indiában olyan nagyra tartott virágnak. Őszintén megvallom, fel sem foghattam, milyen áldásban volt részem. Talán épp megilletődtem az egyáltalán nem várt köszöntéstől, de visszanézve fogalmam sem volt az áldás jelentőségét illetően. Igazán csak most tudatosítottam magamban, ahogy bevillant ez az emlék.

A közelmúltban végeztem egy tudatosító gyakorlatot a "mennyire értékelem önmagam?", "mennyit érek?" témakörben.  Az Access  egyik "eszköze"  a kérdések feltevése. (Nem válaszokat keres.) 
Figyeltem a tükröket, mit látok, ki mit tanít általa. Egyik igen tanulságos dolog az volt, amikor megerősítést kaptam, a tükör rávilágított, hogy önzetlen, jóakaratú, abszolút segítőkész énem nem kapta meg az alapvető (nem elvárt) elismerést, tiszteletet. Meg volt bántva. Volt bennem egy harag. A harag mögött sok esetben  tisztázatlan érzés van. Aztán letettem a dolgot, mert ráláttam (buddhi).  Az értékrend,  az új energia törvénye az érdek-, vetélkedés nélküliség, feltételnélküliség, minél többet adsz, annál több vagy, öröm adni, elismerni másokat. 

Azt mondják, dobjuk el az egót! Ne! Ne dobjuk el! Az (hamis) egó védelmi rendszer is! Az egó megismer, elfogad, változtat. Adjunk neki időt.

Aztán napokkal később az után, hogy egy hétig minden nap figyeltem a feljövő eseményeket, reakcióimat, az egómat, az elme játékát ( micsoda önismeretet ad) beugrott egy emlék édesapámról.
Mennyit érek!? Valahol az apa adja meg ennek a rangját bennünk. Nem voltak ilyen emlékeim,  nem mentődtek el a kiskoromból, illetve másfajta emlékek épültek be. De most... Lehettem 19-20 éves, már Pesten tanultam. Otthon voltam, és apuval valahol vendégségben jártunk vidéken. Buszoztunk, beszélgettünk, majd megérkezve Bajára, leszálltunk. Itt elváltak útjaink, ő falva felé én Pest felé utaztam tovább. Előtte még megöleltük egymást, majd ezt mondta: kislányom nagyon vigyázz a villamosok mellett, veszélyes közel állni a sínekhez, nehogy baleset érjen! Egészen meglepődtem ezen a gyöngéd figyelmeztetésen, hiszen 14 éves koromtól egyedül utaztam keresztül a déli országrészen vonattal, busszal, keltem át a Dunán, de sosem mondott még ilyent.  
Aztán a "mennyit érek?" kérdéskörben vele kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy 35 évnyi házasság után férjem elmesélt egy apámmal való élményét. Apám megpróbálta. Tudjátok! A népmesékben is próbatételt kell kiállni a kérőnek. (Megjegyzem szellemi atyánk is próbatétel elé állít mindnyájunkat!) Nem részletezem a történetet, csak annyit, hogy elmentek télen együtt vadászni és apám erősen megpróbálta. Persze ez, akkor nem volt nyilvánvaló, de sok-sok év után ültek, beszélgettek: "fiam én megpróbáltalak és te kiálltad azt. A fiaim ezt nem tették volna meg".
A gyógyulások a szülőkkel, a családdal való kapcsolatunk tisztázásával  kezdődnek. Amíg egymásra mutogatunk, " mert az anyám.., apám.., testvérem.., fiam.., lányom..." addig kivetítünk, nem látjuk magunkat.
Hálás vagyok férjemnek, hogy elmesélte nekem ezt a történetet és még inkább hálás vagyok apámnak.
Tükör.

Még csak annyit apuról, nemességéről, hogy mikor már nagy beteg volt, nővérem megkérdezte, - apu hová szeretnél elmenni, hová vigyelek el? Ő azt kérte, hogy vigye el Kútsebesre, ahol valaha állt a szülőháza, a tanyájuk. Ahová nyaranként néha elmentünk és a valamikori földjükön termő szilvafáról jólesőn csemegéztünk... Aztán a temetőbe mentek, a szülei sírboltjához.

Jövünk és megyünk fejezte ki szótlanul.

* Praszád jelentése: ami békét ad. Miután elkészül az étel, Istennek felajánlják, az oltárra kerül egy kis adag. Amit Isten megízlelt az a praszád. Ezt fogyasztják aztán a hívek. 

 Namaste

Somogyvámoson

Anakronisztikus volt látni a dombról a két fehér ökör húzta szekeret, ahogy lassan, komótosan haladtak a völgyben. Volt ebben a képben számomra valami időtlenség...

Somogyvámoson voltam egy jógatáborban, a  Rádhé Resortban, a Krisna völgy mellett. 

Itt, mintha megállt volna az idő. Valóban érezhető békesség és csend honolt az egész tájon.

A szabad órákban az üdülőhely medencéje mellett napoztam. A vízben rendszerint az itt nyaraló tizenéves fiúk és apáik pólóztak. Közben semmi a másutt megszokott agresszió, anyázás, semmi durvaság.  Volt konfliktus helyzet, mert egy fiú szó nélkül beállt erősíteni az egyik csapatot, és gólt szereztek ez idő alatt. Békésen megbeszélték a dolgokat. 
Krisnások.

De vajon mitől mások, mitől ilyen békések?  

Pedig ők is ennek a társadalomnak a tagjai, köztünk élnek. Csak egy kicsit másként...

Nos, a magyarázat az elme uralása.

Így ír erről a Kriya jóga mestere:

"...Alakítsd át az elmédet meditáción és imán keresztül, ezzel életed is átalakul.

Ahogy már tudod, sok folyónk szennyezett. Ki szennyezte be? Isten gyönyörű folyókat teremtett, de mi beszennyeztük azokat. A gondolatok az elménkben úgy folynak, akárcsak a folyók. Annak ellenére, hogy a gondolatok folyóját beszennyeztük, ellenőrizhetjük és kontroll alatt tarthatjuk azokat. Az ima és a meditáció azok az eszközök, amelyekkel ellenőrizhetjük az elme szennyeződését, átváltoztatva egy békés, szerető elmévé - egy virágzó, gyönyörű elmévé. Ilyen állapotban az életünk békéssé, szeretettel telivé és teljessé válik. 

Az ima és meditáció az elméddel foglalkozik: cseréld le a gondolkodási módod és az életed is megváltozik. Emlékezz, az elme nem más, mint a gondolatok áramlása. Ezért rendíthetetlen elhatározással állítsd: "Megváltoztatom ezt az áramlást."

Hajthatatlan vággyal a nektár felé vezérelve, a pillangó egyik virágról a másikra repül. Amikor rátalál egyre, amely az édes kincset rejti, akkor finoman leszáll, és mialatt üdvözülten élvezi a nektárt, teljesen mozdulatlanná válik. Hasonlóan, a mi nyugtalan elménk is olyan, mint a csapkodó pillangó, ide-oda száll a folytonos törekvésben, hogy megtalálja a boldogság és béke édességét - mi azonban csak akkor fogjuk élvezni az isteni nektárt, ha a meditációban és az imában elmerülünk, elménk elcsendesül és megnyugszik..."      Paramahamsa Prajnanananda            

Namaste                                                                          

108 az örömteli szám

108 az indiai hagyomány szerint misztikus szám, mely a 9 és a 12 -  a mi tradícióinkban is kitüntetett számok - szorzatából adódik.

Mi rejtőzik e mögött a szám mögött?

A hindu mítoszokban  a Tejóceán kiköpülését, - mely tartalmazta az amritot,  a halhatatlanság italát -  54 félisten és 54 démon végezte, mert egyedül egyik sem boldogult vele. Ez jelképezi, hogy az emberiség jó és rossz tulajdonságaival való szövetség, az elfogadás az alapja a lelki fejlődésnek.

A jóga tradíció szerint Siva, a jóga Istene 108 jóga ászanát hagyományozott az emberekre.

Az emberi testben, azaz a Mikrokozmoszban 108 létfontosságú energetikai kapu, marma pont található, amin keresztül kapcsolódik a tudat a fizikai testhez. 

Más források szerint a szívből eredő 108 energiasugár ragyogja be az embert, amin keresztül áramolnak a 108-szor elzengetett mantrák áldásos hatásai.

A számból adódó áldások végett 108-szor ismétlik a napüdvözlést.

Az indus hagyományban a 108 örömteli szám, mely osztható saját számjegyeinek összegével.

A felemelkedett embert is jelképező ötszög oldalai közti szög 108°.

A Makrokozmoszba lépve, a Nap átmérője 108-szorosa a Föld átmérőjének, és a Föld-Hold távolság 108-szorosa a Hold átmérőjének.

A Jyotish védikus asztrológiában a Nap teljes éves pályája, mely 360°, 12 állatövi jegyen keresztül halad, minden jegyet 9 szakaszra osztanak. Ez a 9 a navamsa, mely utal az egyén tulajdonságaira, hivatására, szerencséjére, házastársára. (12 x 9)

A guruk szerint 108 út vezet Istenhez. A hinduizmusban 108 Isten van, mindegyiknek 108 neve.

Krsna legodaadóbb híveinek, a gópikáknak száma 108.

Az imafüzéreken (mala) 108 szem van, (vagy annak feles, harmados, negyedes osztatai) ami segítségével zengetik a mantrákat.

Forrás: Kagylókürt

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gyönyörű napsütéses vasárnap délelőtt. Férjemmel nem kirándulni megyünk, ahogy tegnap elhatároztuk, hanem kivisszük a kutyát az erdőbe, sétálunk egy nagyot, azután pedig a mostanában időhiány miatt elhanyagolt kertünket hozzuk inkább rendbe.

Egyedül sétálok hazafelé az erdőben. Egy körülbelül három éves fiúcska biciklizik felém. Megáll mellettem. Szia,- mondja, majd így folytatja, - csinos vagy. Széles mosoly az arcomon, szinte kacagok a hallottakon, rajtam tornacipő, sötét szabadidőnadrág, fehér póló,  kontyba csak könnyedén összefogott, szinte kócos haj, rózsaszínű napszemüveg. Szia, - mondom, - köszönöm szépen. Majd, hogy én is adjak, megdicsérem neon zöld bukósisakját.

Továbbmegyek. Találkozva a gyermek szüleivel, köszöntjük egymást.

A széles útról rátérek egy keskeny ösvényre. Befelé tartok. Érzem, hogy a napokkal ezelőtt elvesztett belső egyensúlyom helyreállt. Talán hozzásegített a mai séta. A kis haver ezt a harmóniát érezhette, mert a gyermekek látnak! Aztán azon gondolkodom, hogy nem szabad az embernek alul értékelnie magát, mert egyszerű, olcsó holmiban is lehet valaki csinos...

Arra jók a magányos séták, hogy belül helyükre kerüljenek dolgok, mint például az imént az önértékelés, de ilyenkor valójában nem vagyok magányos.  Sokan velem vannak. A szeretteim. 

Tudjátok, hogy ölelni lelkileg is lehet?

Az igazi szeretet kontroll nélküli. Árad. Nem válogat. Írom: az igazi, a nagybetűs.

Fiatalkoromban jó tükör voltam. Közvetlen, kedves a közvetlenekkel és kekk, ha flegmasággal találkoztam. Nagyon kekk... Lelki fejlődésem során azonban mára eljutottam oda, hogy megértettem, az én tükröm szeretetet kell, hogy mutasson, - törekszem erre még, ha néha nehéz is, mert ugyebár a tükör másik oldalán is én vagyok..., - valahogy úgy ahogy a Maha Mantra mondja: "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare" amit a magyar szvámi Abhay Narayan ekként fordított: Uram! Tégy a szereteted eszközévé!

A Vaskorban élünk, vas kemény páncéllal védekezünk sokszor észrevétlenül a szeretet magas rezgésű energiáinak befogadása ellen. Mind ezt nem tudatosan. Sérülésektől akarjuk óvni magunkat.

DE! Amíg nem járjuk végig a szamárlétrát, nem adjuk át magunkat minden szép, szívszorító, megnyomorító, rettegésbe döntő - és még sorolhatnám az érzelmi skála végleteit - érzésnek, addig bármennyire is szeretnénk, nincs kiszállás a szamszárából. (संसार)

A szeretet a titka mindennek. Persze segít a mantrajóga, a védikus írások tanulmányozása és a malák morzsolása..., de a kapu a szív.

Egy a kamaszkoromból ismert graffiti jut az eszembe.

Namaste

https://www.youtube.com/watch?v=LwGcclCY9mU

Szat, Csit, Ananda

Olyan régóta vágytam menni Palicsra, ebbe a monarchiánk egykor közkedvelt szecessziós fürdővárosába, valamint Szarajevóba, a kis Sztanbulba, így kihasználva, hogy a húsvét négy napos ünnep lett, megszerveztünk egy kis túrát.

Péntek reggel indulás.

A déli határ felé közeledve egyre több az autó. A nyugaton vendégmunkáskodó keletiek már sok éve járják erre zarándokútjukat, most az ünnepek előtt is így van. A határnál feltorlódunk. Ismerős még a régi időkből a helyzet, de most mindössze félóra alatt túl vagyunk az átléptetési procedúrán.

Az autópályán tovább futunk Palicson, hogy először egy rövid séta erejéig meglátogassuk a Vajdaság egy másik gyöngyszemét, Szabadkát.

A centrumban a szép klasszicista Szabadkai Népszínház magasodik, nem messze tőle a felirat: Magyar Szó. Ezek a vajdasági magyarok megtartóerejét adó kulturális helyek és velük itt van Kosztolányi szelleme is a térben...

A belvárosban körben szép ornamentikájú, többnyire a szecesszió jegyeit magukon viselő épületek.

Utcáin, terein sétáló, vendéglők teraszán ücsörgő, szépen öltözött emberek. Idén éppen egybeesik az ortodox és római katolikus húsvét. Érezhető egy csendes, ünnepi hangulat. Nagypéntek van. Csak a gyerekek nevetgélnek hangosan.

Séta közben hallom, az idősebb urak ajkán keveredik a magyar szó a szlávval. Épp, mint egykor ómamám és anyám, akik beszélgetéseik során sokszor észrevétlenül váltottak németről magyarra és magyarról németre. Megmosolyogtat a dolog. Megállok kicsit hallgatózni, mintha csak a mögöttük lévő szobrot, épületet nézném. 

Nem hiába mondják, hogy a Kárpát-medence olvasztótégely...

Dél körül érkezünk Palicsra. A ragyogó napsütésben jól esik a tó melletti séta, nem hagyjuk ki a nem messze lévő  állatkertet sem.

Időutazunk.

A Női fürdő, a Lujza villa, a Bagolyvár, a Víztorony, a kultúrának helyt adó Vigadó mind a múltszázad elejére, a szecesszió éveibe röpít. Olyan ez a Palicsfürdő, mint egy kis ékkő, nem kopott meg.

A vitorlások, kajakosok, vizibiciklisek  szemmel láthatóan élvezik a tó adta lehetőségeket. Sőt a napozni vágyók is a férfi fürdő pallóin.

Délutánra megéhezve az egyik tó melletti étterem teraszán költjük el estebédünket. A felszolgált tradicionális ételekben nem csalódunk. 

Minden olyan idilli.

A tó tükre gyengéden fodrozódik...

Naplementekor már a tó melletti szállásunk teraszán ülünk. A bíborra festett ég a passióra, Jézus szenvedéstörténetére emlékeztet...

Reggel Újvidék felé vesszük az irányt, indulunk Boszniába. Csak bámulom a zöldellő bácskai tájat..., a néhol még fellelhető magyar nevű falvakat. Üreg, (Irig), Maradék, (Maradok).

Majd megérkezünk a szerb-bosnyák határra, ahol kb. fél óra sorban állás után átléphetjük a határt és már az első településen megérezhetjük a "másságot" az égbenyúló minaretek és a kendős asszonyok látványával. 

A kendő viselete nagyon szép, ősi szokás. Nálunk is hagyománya van, még a szólás is azt mondja, "bekötik a fejét", mikor asszony lesz a lányból. 

Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy a fejkendő viselve emlékeztet valamire, vagy inkább valakire. Aki bennünk és fölöttünk van. Fölöttünk, mert több, mint amik vagyunk! Ez pedig a bennünk élő Istennő. 

Viselőjének ad ez egy alázatot...

Utazva a Drina mellett, majd átkelve a hegyeken, alagutakon megérkezünk Szarajevóba. Megkapó a látvány. A völgyben és a hegyoldalakon elterülő város, ég felé nyúló fehér minaretekkel, színes templomtornyokkal, körülölelve mindez zöldellő tájjal és fehéren virágzó gyümölcsfákkal.

A Gecsemáné-kert jut róla eszembe...

Az óvárosban szállunk meg a Bascarsija szélén.

Annyira igaz az a szlogen, hogy Szarajevó a kultúrák találkozása. Nálunk is vannak mecsetek, török fürdők, amik a török hódoltság idejéből valók, de itt ez élő. A mecsetek legtöbbje valóban muszlim imaház, nem pedig múzeum, vagy keresztény templom. Az emberek öltözete, és ez különösen a nőkre vonatkozik, kelet jegyeit viseli magán. Fejük kendővel, vagy csinosan turbánnal van befedve. 

A bazár utcái különféle keleti mesterségeknek vannak szentelve, így például kelmés, ékszeres, bőrös, cserepes, ötvös, éttermes és kávézós utcák vannak. 

Ételeik nagyon finomak, ízletesek és ki nem hagytam volna a mézzel nyakon öntött, bosnyák tradíció szerint készült desszerteket.

Az emberek mindenütt nagyon kedvesek, szolgálatkészek. 

Vasárnap az eső ellenére felmegyünk Jahorinára, hogy lássuk az egykor itt rendezett téli olimpia helyszínét, habár most teljesen holtszezon van. A hó már szinte teljesen elment, de még nincs jó lehetőség  a tavaszi sportokhoz.

Hétfőn reggel elindulunk haza. Kis kitérővel útba ejtjük Visokót. Már messziről tévedhetetlenül felismerhető a Nap piramis és a Hold piramis. Letesszük az autót a Nap piramis lábánál, majd gyalog elindulunk az ösvényen a piramis csúcsa felé. Nem könnyű a túra, mert ázott a talaj, és meredek az emelkedő. Fölérve szétnézünk a  prehisztorikus tájon.

Rövid cipőtakarítás után beülünk az autónkba és indulunk. Még hosszú út áll előttünk. Nem is sejtjük mennyire...

A bosnyák-horvát határon nem várt két órányi a sorban állásunk, majd Udvarnál további másfél.

A türelem az egyetlen dolog ami ilyenkor segít. Ezt  a leckét jól megtanultuk még azokban a régi szoci időkben.

Halk zene szól a rádióban. Elmerengek... 

Itthon vagyok ezen a földön. Baranyában éltek az őseim. Az anyai, itt a jelenlegi határ két oldalán, Pélmonostoron, ami ma Beli Manastir, Dályokon, ami ma Dubosevica és Sátorhelyen és Bólyon és környékükön. Ezeket a zöldellő dombokat, lankákat emlegette oly szeretettel édesanyám nem sokkal halála előtt. 

Itt van, csak egy ugrásra a sziget, melyen megláttam a napvilágot, ahonnan származik édesapám.
Körbeölelik kis szigetemet, lelkemet, szülőhelyemet Baranya és Bácska...

Azt olvastam valahol, hogy mi magyarok őrző nép vagyunk, ezért nagyon ragaszkodunk a szülőföldünkhöz. Ezt éreztem a Trianont megélt szüleimnél és egy igazán erős hazaszeretet kaptunk tőlük. Egy erős tudatosságot, hogy a magyarság szelleme kell, hogy éljen ezen a területen! A Kárpát medencében, Európa szívében.
Mindegy mi a nevük a városoknak és az embereknek. A szellemiség a fontos! *

De ezt a szellemiséget most nagyon nehéz fellelni. 

RÁnk sötétedett...

Végre beléphetünk hazánk területére. Elindulunk Mohács, Bóly, Budapest felé.

A várakozás ideje alatt, szívembe mély szomorúság költözött. Már nem mondja nekem többé senki, hogy kislányom, gyermekem, Márikám...  

Tudjátok az örömünket megoszthatjuk másokkal, de a fájdalmunk csak a miénk!

Csendesen gurulnak arcomon könnyeim. 

Tudatosan keresem a segítséget  fájdalmam enyhítésére. 

Istenem segíts!
S hogy ezt az istent KRISztusnak, vagy KRISnának hívják teljesen mindegy.

Megszólal belül egy dallam: én nem ez a test vagyok... Én halhatatlan lélek vagyok...
Szat, Csit, Ananada.

Az elme elCSITul, a lélek, a szív megnyugszik, a szenvedés alábbhagy. 

Ez a mantra ereje.

Időközben megérkeztünk Budapestre. 

Bekanyarodunk az utcánkba. 

George Harrison énekel a Slágeren. 

My sweet Lord
hm, my Lord...

Halleluja, 

Hare Krisna, 

Krisna Krisna,

Háré Háré,

Guru Ráma,

Guru Visnu,

Guru Deva,

Hálás vagyok. A szép élményekért, s hogy szerencsésen utaztuk végig az 1200 km-t.

*Utalok ősi hitünkre, Yotengritre.

Mantra jóga

A „mahá" szó szanszkritul nagyot, a „mana" belsőérzéket, a „tra" pedig felszabadulást jelent, így a mahámantra a belső érzék felszabadításának a nagy éneke. Mindenfajta jógának és meditációnak a belső érzék rendszerezése és tisztítása a célja. https://www.youtube.com/watch?v=UdPTqGVbUdg https://www.youtube.com/watch?v=ofZiK_G40t0 A mantrázás három stádiumra oszlik. Az első szakaszban a belső érzék, vagyis az elménk tükre tisztul meg. A belső érzék a tükörhöz hasonlóan reflektáló képességgel rendelkezik, hogy a ránkzúduló benyomásokból, érzékelésekből érthető képet formáljon. A belső érzék az anyagi kapcsolat révén behomályosodik, mint ahogy a tükröt por fedi be. Ilyen állapotban nem lehet tisztán, akadálymentesen elmélkedni. A mahámantra transzcendentális vibrálása azonban megtisztítja az elménk tükrét és így eljutunk a második stádiumba. Ebben a szakaszban a mantra jóga megszabadítja az embert a nyugtalanságtól és idegességtől. Ezek a kapkodással, a kesergéssel és a vággyal együtt az anyagi élet tüneteihez tartoznak, melyek felléptekor az ember elméje olyan sok mindenre megoszlik, így lehetetlen kellőképpen gondolkozni és koncentrálni. A rendszeres mantrázás megszabadít bennünket a kesergések és vágyak nyugtalan, kettős állapotától. A mantrázás harmadik stádiumában az ember a teljes boldogság állapotát, a szamádhit éri el. A jóga rendszer, valamint mindenféle meditáció végső célja a szamádhi állapot elérése. A Haré Krisna mahámantra, vagyis a transzcendentális mantra jóga autentikus, egyszerű, de ugyanakkor jó hatású. A Védák* egyértelműen kijelentik, hogy ez a jelen korszakban ajánlott egyetlen jóga módszer, melyet sikeresen lehet végezni: harér náma harér náma harér námaiva kévalam kalau násztj éva násztj éva násztj éva gatir annyathá     ,, A mai Kali korszakban a mahámantra vibrálásán kívül nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulásra. ” (Brihad-náradíja Purána) Már említettük, hogy a jóga nem hit.  Lelki tudományról van szó, melynek igaz voltát a gyakorlatban lehet bebizonyítani. Ha kellő ismeretek nélkül hiszünk a jógában, vagy ha elvetjük azt, akkor az csak hit mindkét esetben. Ki kell próbálni, komoly kísérletet kell tenni. Csak így győződhetünk meg a mantra jóga igaz hatásáról. Minden olvasót alázatosan kérünk, hogy próbálja ki a mantra jógát és legyen boldog. Haré Krisna.  A szent nevek által keltett eredeti érzelmek Krsna** kedvteléseinek koncentrált, örömteli emlékképei. Ezek az érzések minden lélekben benne rejlenek s ötfélék lehetnek: semleges érzés, a szolgálatkészség, a barátság, a szülői érzelmek, és a meghitt szeretői gyöngédség.  Krsna minden transzcendentális érzelem óceánja (akhila raszámrta-szindhu). A Bhagavad-gítában Krsna azt mondja, minden olyan szolgálatot viszonoz, amiket hívei a fenti érzelmek szerint nyújtanak neki (jé jathá mám prapadjanté támsz tathaiva bhadzsámjaham).  1. Krsna saját édes akarata s kedve szerint használja semleges híveit, akik nem szolgálják aktívan az érdekeit: amikor  fuvolázni támad kedve, fölveszi hangszerét, majd leteszi, ha úgy kívánja.  2. Szolgáival szemben Ő a tekintélyes úr. Ebben a viszonyban már több az esély az úr megörvendeztetésére kedvenc ételével vagy ruhájával. De van még akadály, hiszen bármikor elküldheti szolgáját, akinek  kötelessége az engedelmesség.  3. A baráti viszonynak két fokozata van. Az elsőben a dzsíva (megtestesült lélek) baráti érzelmekkel viszonyul Krnához. Bocsánatért esedezik, ha véletlenül tréfálkozva szólt volna hozzá, vagy nem borult le társaságában. Az érettebb barátságban már nyoma sincs  a tiszteletteljes finomságoknak. Szudámá és Srídáma s a többi pásztorfiú véget nem érő játékoknak hódol Krnával: a vállára másznak, birkóznak, mintha egyenlőek volnának. Sőt, olykor kisebbnek vélik Krsnát. "Krsna a legfiatalabb közöttünk, ráadásul a legkisebb. Könnyen legyőzhetjük birkózásban, óvatosan bánjatok hát vele!" 4. Ahogy a nádcukor szirupja egyre sűrüsödik, majd kezd kikristályosodni, úgy válik a barátság is szülői szeretetté újabb érzelmek gyarapodásával. " Krsna a kisfiam,- mondja Jasódá anya- gondoskodnom és védelmeznem kell. Milyen ijedelem, ha öt percre is eltűnik a szemem elől! Attól tartok, éppen egy hatalmas fa temeti maga alá, vagy rettentő démonok kerítik hatalmukba. De itt vagy! Miért ijesztgeted így anyádat? maradj mindig mellettem, nem bírom elviselni, ha nem láthatlak!"Ebben a meghitt viszonyban akár meg is büntetik imádottjukat a bhakták. 5. A sűrű cukorszirupból lesz a kandiscukor, s a szülői ragaszkodásból alakul ki a szeretői gyöngédség, mikor is a hívő teljességgel átadja magát Krsna kívánságainak, anélkül, hogy bármit is várna saját boldogsága érdekében. " Teljességgel a Tiéd vagyok, feltétel nélkül meghódolok előtted. Ha lábad alá tiporsz, vagy kegyesen magadhoz ölelsz, én boldog vagyok, ha Te boldog vagy. Készen állok, ha a pokolra akarsz taszítani, s megvonod tőlem társaságod. Ha Te el is felejtesz, én nem felejtlek soha, mindig imádni foglak!" Forrás: * https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C3%A1k **https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna

http://govinda-szvami.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=36&Itemid=49http://govinda-szvami.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=38&Itemid=51

Namaste