A kosztüm

Barátnőm, Évi felhívott, hogy volna-e kedvünk Demjén koncertre menni. Hát persze, hogy volt. Rózsi hangját, dalait mindenki szereti. Így péntek este egy fantasztikusan kellemes nyári estét töltöttünk együtt a Budapest Parkban. Ahogy lenni szokott, az igazi hangulat a végére jött meg. Ekkor jöttek a legnagyobb slágerek s ahogy kell, mi együtt énekeltünk és táncoltunk. 

A szombat kánikulai melegében nem akartam ebédre semmi nehezet készíteni. Hogy még kiszellőzzön a lakás, korán megsütöttem egy meggyes pitét és főztem hozzá egy meggylevest. Anyu, ha olyant főzött, aminél a két fogás alapja ugyanaz volt, viccesen azt szokta mondani, hogy kosztümöt készít. Most én is egy kosztümöt készítettem, meggy kosztümöt.

A sütiből kimaradt három tojásfehérjét, hogy ne menjen veszendőbe, felvertem.Tettem bele vaníliás cukrot, -  fahéj volt már a levesben, sütiben, nem akartam ezt is azzal ízesíteni, - majd meggylekvárt kevertem hozzá. Anyu nyári hűtött gyümölcshabjai jutottak eszembe, ezért betettem a fagyasztóba, majd óránként kivettem, jól megkevertem és ebédnél egy nagyon finom, pikáns, jéghideg meggyhabbal tálaltam a levest. 

Non plusz ultra, ezt még megszórtam pirított, aprított kesudióval.

 Milyen jó az, ha az embernek van miből meríteni. Kreativitásom forrása ma az anyukám volt...

Rózsi dalai:

https://www.youtube.com/watch?v=GXn6XjWC3So&list=RDGXn6XjWC3So#t=2

Egy évestől, százhúsz évesig

Madártej 
Egy évestől, százhúsz évesig mindenkinek ajánlom


Ez egy klasszikus, kihagyhatatlan nyári édesség. Gyermekkorom egyik nagy kedvence.
Örökség, melyet otthonról hoztam.
Tegnap kedvet kaptam elkészítéséhez.

Hozzávalók, ahogy én készítem:
                      1 l tej
                      5 tojás
                      10 dkg cukor
                      1/2 vanília rúd
                      1 evőkanál liszt
                      1 csipet só

A tejet hosszában félbevágott vanília rúddal egy lapos edényben fel tettem melegedni.
Az öt tojást egyenként felütöttem, szétválasztottam a fehérjét és a sárgáját.

A fehérjét csipet sóval felvertem, mikor már szép fehér és kemény volt, a kristálycukor felét további verés mellett hozzáadtam.
Közben felforrt a tej, a habot kanállal a forró tejbe szaggattam. Egyszerre csak 4, 5 galuskát lehet a tejbe tenni, mert főzés közben megdagadnak.
A habgaluska mindkét felét egy-két percig főztem, majd szűrőkanálba tettem, hogy kicsöpögjön belőle a tej.
Mikor ezzel kész voltam, a  főtt vanília rudat kiemeltem, kikapartam a belsejét és a tejbe kevertem.

Ezután a tojássárgájához tettem a cukor másik felét és a lisztet. Géppel ezt is jó habosra kevertem, majd előbb a habból lecsöpögött tejjel, azután egy kevés forró tejjel kicsit felhígítottam, így öntöttem a könnyű tűzön lévő forró tejhez.
Állandó keverés mellett besűrítettem a mártást.

Mikor szépen besűrűsödött, levettem a tűzről és egy üvegtálba öntöttem.
Hideg vízbe állítottam hűlni, majd ráraktam a habgaluskákat.
Lefedtem és a hűtőbe tettem pár órára, hogy teljesen áthűljön.

Ebéd után egy szép üvegtálkában jó hidegen tálaltam.


Elhihetitek, megérte a fáradozás.

És hogy mit keres itt a mozsárban a tojások héja?
Egy kertész ismerősöm szerint, csigák ellen remek védelem. Így aztán összetörtem és kiszórtam a kertembe a csigák kedvence, dáliák köré.
Ressszkesssetek csigák... :)

  

Együnk kölest?

Minap a férjem az édesanyjával elment piacra bevásárolni, látott szép édeskömény gumót s miután tudja, hogy nagyon szeretem, hozott egyet.
Jó salátának és párolva egyaránt. Ha vajon párolom, kicsit hagyom megpirulni, karamellizálódni, fűszerekkel, sóval gyengén megszórom, ümm..., nagyon finom.
Most, míg aprítottam, azon gondolkodtam mit ennék hozzá... Gyerünk a spájz! Áááá!, köles, régen ettem és nagyon gyorsan elkészül csak egy kis forró víz, só, bele a köles, kis darab gyömbér. Ha felforr a víz, elzárom, hagyom dagadni. Szóval ilyen egyszerű.

De mi is a köles?  Szerintem egy csodagabona. :)
Egyik legősibb gabonafélénk, melyet őseink már sok ezer éve ismertek, a tönköly, az árpa és a hajdina mellett kásaként mindennap fogyasztottak. Például Attila királyunk idejéből készített feljegyzések (Priszkosz rétor) megemlítik, hogy a hunok, falvaikban köles termesztettek. Ekkor még az egyik legfontosabb gabonánk volt. Mára már nálunk alig ismert, kiszorították a kenyérgabonák, de a föld népessége egyharmadának ma is alapélelme (Afrika, Ázsia). Azért is népszerű itt, mert egy nyáron, többször is kiadós termést hoz.

Nézzük a kölest élettani szempontból:
Erősíti a látást, kiváló vashiányos állapotban (kismamák!), savtúltengésnél, késlelteti az öregedési folyamatokat (modern szóval antioxidáns), gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet, zsíranyagcserét. Karbantartja az erek falát, a tüdőfalat és az emésztőrendszert. Segít megvédeni a fogzománcot. Magas szilícium tartalmánál fogva serkenti az immunrendszert.
Magas ásványi só tartalmánál fogva elsavasodott testünknek igen jó bázikus alapul szolgál. (Na, Ka, Ca, Mg, Ph, Fe,) Magas a bétakarotin ( A vit. provitamin), B1, B2 vitamin tartalma.
Kova (SiO2) tartalma közvetíti a nap melegét, ezért képes belülről testünket melegíteni. Ezt a hatását télen fokozhatjuk gyömbér hozzáadásával, ami az egyik leginkább hozzáillő fűszer.
Egyetlen gabonánk, mely teljes értékű fehérjék mellett, hét aminosavat is tartalmaz, könnyen emészthető, magas a rosttartalma, a szerves só tartalma. Serdülők és betegek táplálkozásában ezért is kifejezetten javasolt fogyasztása. A kova rugalmassá  teszi a bőrt, fényessé a hajat, erőssé a körmöket. Vese, hólyag, lép problémáknál  kifejezetten gyógyító hatású.
Ételtársítási szemlélet szerint ha a gabonákat hüvelyesekkel társítjuk egy étkezésen belül, még táplálóbbakká tesszük azt, mert teljes értékű fehérje épül be (aminosav komplettálás). Ez fontos, ha valaki böjtöt tart, vagy csak ritkán fogyaszt húst, esetleg növényi eredetű a táplálkozása. Nem mellékes, hogy ezt a szemléletet követve, sokkal könnyebb az emésztés, és sokkal kevesebb bomlástermék keletkezik emésztéskor.
Ezt különösen érdemes figyelembe venni a férfiak érdekében, akik erőnlétükért szeretnek húst, hússal enni, mellékhatásként pedig ízületi problémáktól szenvednek.
Hozzáillő fűszerek a már említett gyömbéren kívül, a majoránna, a bazsalikom, a koriander. Édesen fogyasztva ízesítsük mézzel.

Elkészítése előtt bő vízben át kell mosni szitán. Ezután háromszoros vízmennyiséget forraljunk fel kis sóval, majd ebbe tegyük a megmosott kölest. Hagyjuk, hogy felforrjon ismét, majd zárjuk el és hagyjuk dagadni, mint a rizst. Ha kell, picit ismét alágyújthatunk. Én elektromos tűzhelyen egyes fokozaton hagyom jól letakarva konyharuhával. Persze a vízmennyiséggel lehet kísérletezni, ki mennyire szereti kásásan, vagy szemesen. Én kevesebb vizet használok, így gurulósabb marad. Ezt adom lecsó,- párolt zöldség mellé, lencsefőzelékhez, de például minestrone levesbe (vegyes zöldségleves) is szeretem, ebben az esetben tálaláskor teszem a tányérba, kinek-kinek igénye szerint.

Nagyon szeretem édesen is mákos, diós ízesítéssel. Egy rész köles, két rész víz, egy rész tej, vagy tejszín. Hasonlóan az előzőhöz felforralom a vizet, beleteszem a kölest, ha már majdnem felitta a köles a vizet, beleöntöm a tejet (tejszínt), készre párolom. Melegen, vagy hidegen (egyformán finom) rá a mák, dió, mézzel édesítem. Ümm...

Köles körözött
10 dkg köles
1 kk só
kis fej lilahagyma
1 tk fűszerpaprika
1 tk őrölt kömény
50 gr vaj
kis tejföl
A vaj helyett lehet kisérletezni juhtúróval és fűszerezni gyömbérrel is.
Kölest vízben megfőzzük, ha kihűlt a szokásos módon bekeverjük körözöttnek.
Jó étvágyat!


Namaste,


http://users.atw.hu/koles/koles/bemutato/nyers/gkonyha.html

Épflinsláfrok

A szokásos telefonbeszélgetésünk alatt megemlítettem a 89. évében lévő édesanyámnak, hogy almáspalacsintát sütök vacsorára. Mire Ő: áááááá épflinsláfrok, ómamám mindig így mondta, alma pongyolában. Így svábosan épfl. Ahh, már el is felejtettem mindent.

-Nem, nem felejtettél el  mindent, hiszen épp most osztottad meg velem egy gyermekkori emlékedet- válaszoltam.

Nagyon szeretem ezeket a perceket. Ilyen élményekkel - mert ez élmény nekem - kötődöm a gyökereimhez.

Korán elkerültem a családi házból, alig tizennégy évesen. A családom, szeretteim fizikai hiányát megtanultam lelkiekben pótolni. 

Nevetnek a gyermekeim mikor azt mondom celler a zeller helyett, vagy kájzersmárrni, a császármorzsa helyett és eszcájgot teszek az asztalra. 

Valójában ez a mostani  beszélgetés édesanyámmal világított rá, hogy így kötődöm gyermekkoromhoz és szeretteimhez, akik közül bizony sokan már elmentek. 

Mondják, el kell engedni halottainkat. Én azt mondom nem elengedni kell Őket, hanem elengedni a fájdalmat amit elvesztésük okoz. 

Nos, ezt én úgy teszem meg, hogy a mindennapi életem részévé teszem Őket. 

Nem, egyáltalán nem tudatosan történt ez, inkább csak LÉLEK-ből vezérelve.
Kőrbe nézek a lakásomban, házam körül, lelkemben, szellemiségemben és Ők mind velem vannak, megszólítanak. 

Megszólítanak egy-egy tárgy, vagy felbukkanó emlék formájában.
Olyankor egymásra mosolygunk a határtalanságban.

Almáspalacsinta, vagy ahogy dédnagyanyám mondta épflinsláfrok,

(Äpfel in Schlafrock), alma pongyolában.

Recept: készítek egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát, eggyel több tojást használok, mint egyébként. A fehérjéket felverem. Két almát a tésztához reszelek, majd beleteszem a felvert fehérjéket. Kicsit bővebb olajban sütöm ki és kisebbeket készítek, mint a normál palacsinta.  Megszórom egy gondolatnyi fahéjas-porcukorral, általam készített kajszi-, vagy málnalekvárral tálalom. (Dorka lányom szerint, egy igazi anyuka nyáron befőz kajszi- és málnalekvárt.)