A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: haza. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap, december 02, 2018

Bál a Vajdaságban


Palicsin jártunk, így volt szerencsénk megint megtapasztalni a schengeni határon való átkelés minden kellemetlenségét. Másfél - kétórás várakozás, a 6-7 kapuból csak 4 -ban volt beléptetés, holott igen erős a forgalom a Balkán Európa között.
Na, csak semmi zsörtölődés, türelem, türelem! - intettem magamat, holott tisztán láttam az évtizedek alatt, itt semmit nem javult emberietlenséget...

Inkább fölemeltem az ég felé a tekintetemet és csodáltam a közeli Tiszáról és a tavakról felszálló darvakat. Hallgattam kurrogásukat és figyeltem ahogy ezek a csodálatos, hatalmas madarak spirálisan egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, majd a vezér madár után szépen besorolva V alakban felveszik vonulási alakzatukat.

Éppen mostanában olvastam, hogy idén évtizedek óta nem tapasztalt mennyiségű, becsülten 160 ezer  madár érkezett, hogy a hosszú vándorútjuk során megpihenjenek hazánkban.




Tekintsük ezt szerencsének! 
Ugyanis a Japán mitológia szerint a darumadár a jószerencse, az áldás, a béke, a hűség, a becsület jelképe, de mindenképpen valaminek a beteljesülését fejezi ki.
A magyarságnak is mindig fontos volt. Ott van a koronázási palástunkon, megjelenik címereinkben, pénzen és az életfa mellett is. Nálunk a hűség és az éberség madara. Gyakran ábrázolják kővel a csőrében. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogyha elaludna, felébred, ha elejti a követ.



Bálozni voltunk a Vajdaságban. A zenészek húzták a talp alá valót; egy magyar dal, egy szerb dal, ahogyan itt ez illik; mi pedig roptuk a táncot hajnalig. A csárdás és a kóló, a pop és a rock jól megfértek egy fedél alatt.

Tudjátok az elcsatolt országrészek magyarsága nagy tanításokat képes adni. Az elfogadásról, ami nem a beletörődést jelenti. A népek egymás iránti toleranciájáról, az alkalmazkodásról, a megmaradásról. A vajdaságot jellemző sokszor kettős, hármas identitás (magyar, sváb, szerb) melletti magyarnak való megmaradásról.

Hajnalodott. Indulni készültünk. Már felöltözve mentünk elköszönni a vendéglátóinkhoz.
Ne! Ne! Még ne menjetek! Most jön a legjobb! - mondta Timike és már húzott is vissza bennünket.

A zenekar előtt álltak a vajdaságiak. A fiatal zenészek már húzták az "Ott ahol zúg a négy folyó" című dalt.
Mindenki énekelt.


Ma van advent első vasárnapja. Gyújtsunk egy gyertyát, és ne feledjük, hogy advent első hetének lelki gyakorlata az igazságosság. Elsősorban önmagunkkal legyünk igazságosak, a többi jön magától. Áldott adventi napokat, ünnepet kívánok!


hétfő, október 08, 2018

Arad

Előző bejegyzésem reggelén, ami október hatodikán volt, a naptárra nézve rögtön az Aradi vértanúk jutottak eszembe. Magamban meg is jegyeztem, hogy a nagy nemzeti emléknapok kitörölhetetlenek a mi nemzedékünk tudatából. (A későbbi korosztályról már nem tudok nyilatkozni.)

Szóval, megemlékeztem magamban róluk. 
Nem gondoltam egyebet írni, akár ennek kapcsán is, mint amit olvashattatok: a magyarság melegszívűségét, kulturális értékeit, valamint hazánk kifosztottságát.

Most mégis le kell írnom az 1848-49-es szabadságharcunk legnagyobbjainak neveit, azért, hogy rámutassak a neveik alapján, hogy ez az ország, ez a nemzet, a Kárpát medence mindig is befogadó volt. Hogy nem a beszélt nyelv, vagy név alapján ítéltetett, hogy ki a magyar. 
A szív döntötte el. 
Magyar az, aki magyarnak vallja magát. 
Nagyon is hiteles tőlem ez a kijelentés, hiszen édesanyám családját Fekete-erdő vidékéről (Schwarzwald) Mária Terézia telepítette be, sok más német családdal együtt; és ómamám elbeszéléseiből tudom, hogy magyarnak vallották magukat, akként éltek és éreztek.

Hát lássuk nagyjaink neveit, és lássuk emberi nagyságukat az 1849 október hatodikán Aradon, utolsó szó jogán tett kijelentéseik alapján.
Barabás Miklós litográfiája


Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

Schweidel József:
A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak az igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
Megértik ezt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Damjanich János:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Pöltenberg Ernő:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác:
Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


Azt olvastam valahol, hogy az orosz lélek, olyan mint a Volga folyó, hatalmas, széles és nyugodt.
Fogalmazódik bennem, hogy milyen is a magyar lélek... az égi lánghoz biztos közel van.

Kárpátia: Az utolsó szó jogán https://www.youtube.com/watch?v=zx-J-35gPjA


vasárnap, szeptember 09, 2018

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.


Naplegenda


"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda


Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.
A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*


Naplegenda:
* Tejút



szerda, március 14, 2018

Március idusára

Petőfi Sándor 1848-ban

Petőfi Sándor: Nemzeti Dal


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)
Térdre, magyar!
1996. március 15-re
Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket,
szemétdomb város ez: a tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét,
a villánk kőfala, a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd,
ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
fuss, merre látsz, szegény magyar!
Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!
Hóhéroddal ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz,
nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre, magyar, térdre, térdre!

Szentmihályi Szabó Péter, 1996
 
 

péntek, augusztus 19, 2016

Augusztus 20-ára

Mottó: "Sokan azt gondolják: Magyarország  - volt; én azt szeretném hinni - lesz." Széchenyi István

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja.
Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. 
Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. 
Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban azon a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. 
I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap.

Országgyűlési Napló

"Íme ez a háza, melynek dicsőségéért meghalni oly régi s oly szép gondolata vala lelkemnek; s melynek háromszáz évű sebeit szívem alatt ezerszer érzem megújulni! (...) E hazáért szenvedett Hunyadi hálátlanságot és üldözést; e hazáért rohant Szondi a halálba; e hazáért patakozott a Zrínyiek vére...
S te mit fogsz érette tenni?"
Kölcsey Ferenc (1790-1838)