A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemzet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nemzet. Összes bejegyzés megjelenítése

hétfő, október 08, 2018

Arad

Előző bejegyzésem reggelén, ami október hatodikán volt, a naptárra nézve rögtön az Aradi vértanúk jutottak eszembe. Magamban meg is jegyeztem, hogy a nagy nemzeti emléknapok kitörölhetetlenek a mi nemzedékünk tudatából. (A későbbi korosztályról már nem tudok nyilatkozni.)

Szóval, megemlékeztem magamban róluk. 
Nem gondoltam egyebet írni, akár ennek kapcsán is, mint amit olvashattatok: a magyarság melegszívűségét, kulturális értékeit, valamint hazánk kifosztottságát.

Most mégis le kell írnom az 1848-49-es szabadságharcunk legnagyobbjainak neveit, azért, hogy rámutassak a neveik alapján, hogy ez az ország, ez a nemzet, a Kárpát medence mindig is befogadó volt. Hogy nem a beszélt nyelv, vagy név alapján ítéltetett, hogy ki a magyar. 
A szív döntötte el. 
Magyar az, aki magyarnak vallja magát. 
Nagyon is hiteles tőlem ez a kijelentés, hiszen édesanyám családját Fekete-erdő vidékéről (Schwarzwald) Mária Terézia telepítette be, sok más német családdal együtt; és ómamám elbeszéléseiből tudom, hogy magyarnak vallották magukat, akként éltek és éreztek.

Hát lássuk nagyjaink neveit, és lássuk emberi nagyságukat az 1849 október hatodikán Aradon, utolsó szó jogán tett kijelentéseik alapján.
Barabás Miklós litográfiája


Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

Schweidel József:
A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak az igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
Megértik ezt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Damjanich János:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Pöltenberg Ernő:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác:
Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


Azt olvastam valahol, hogy az orosz lélek, olyan mint a Volga folyó, hatalmas, széles és nyugodt.
Fogalmazódik bennem, hogy milyen is a magyar lélek... az égi lánghoz biztos közel van.

Kárpátia: Az utolsó szó jogán https://www.youtube.com/watch?v=zx-J-35gPjA


szombat, október 06, 2018

LEY - A most könyve

LEY


Hogy mikori a tudatosságom a Ley vonalakat illetően, nem emlékszem, de tudom, hogy szülőhelyem a Mohácsi szigeti Sáros, valamint, ahol gyermekkorom telt, - ahol állt egykor Róma Contra Florentiam hídfőállása, majd ahová építették az Árpád-kori Angyalok-templomát, - Dunafalva, bizony Ley vonal mentén fekszenek. 
Talán ennek köszönhető fokozott érzékenységem, és itt nem csak az érzelmességre, együttérzésre való képességemre, hanem sokkal inkább az érzékelésre gondolok. Arra, hogy nem csak négy dimenzió létezik...

Magyarországi Ley vonalak


Tudjátok a tudat sokszor, sokféleképpen üzen. Ez ügyben például többször előfordult, hogy az 51-es úton, amin itthonról, Budapestről a Duna mentén hazafelé tartottam, egy autó rendszáma LEY, vagy LEJ volt, csak mint egy emlékeztetőül.

Aztán a marrákech-i látomásom előtérbe hozta a jelenséget, a dimenziók átjárhatóságát. Hogy lehetünk egyszerre  több helyen, hogy láthatunk múltba és jövőbe. Tudatosította bennem, hogy ez van. Ezek nem valami extra képességek, hanem ezek vagyunk mi, szellemi emberek. 
A jógafilozófia úgy mondja: sziddhi,* nyugaton ezt úgy hívják: extraszensz, parafenomén.
Igen. Lélekben minden lehetséges. Képesek vagyunk kapcsolódni egymással a szívünkön keresztül.
Így működik a chaneeling, vagy csatornázás, akár földi, vagy egyéb dimenziókból való entitásokkal.


Miért írok erről az egészről? 

A most könyve


Először is azért, mert Marokkóban jártam után felerősödött bennem az az igazságtalanság érzése, mely egyes országok más országok általi kifosztottságából fakad. Valamint a nők helyzete iránt.
Láttam évszázados elmaradottságot a magukat atlantiszi leszármazottaknak tartó berber falvakban, és láttam a városokban kényes franciákat luxus kényelemben. És itt nem a luxus ellen van a felvetésem, hisz mi magunk is kiváló helyeken szálltunk meg. Sokkal inkább arról, hogy az egykori kifosztó állam nyugdíjasai élnek vígan az egykor kifosztott államban, ahol egyébként mély szegénység van. 
De tudjuk, hogy ez nem csak itt látható jelenség. Ott van például a több ezer éves ősi kultúrával bíró India.

Észak és dél. A Föld északi féltekéjén fekvő országok többnyire a kifosztók, a dél kifosztott. 
Talán csak egy kivétel van északon, még pedig a közép-európai régió. 
Jó pár évszázada sarcolják Kárpát hazánkat...

Másodszor azért, mert Lee Carroll az új energiás indigó gyerekekről szóló könyv szerzője, Kryon csatornázója ismét Magyarországon járt. Melegszívű üzenetet hozott nemzetünknek. 
Nemzetünknek, ami a magyarság esetén nem egyenlő a földrajzi határokkal. 
Visszacsengenek szavaiban a mostanában engem is foglalkoztató dolgok,  mint érzéseim a világban lévő igazságtalanság tarthatatlanságáról, a magyarság melegszívűségéről, felbecsülhetetlen értékű kulturális kincseinkről, a táltosság, vagy sámánizmus (extraszensz) jelentőségéről.
Rávilágít a Ley vonalak energetikai fontosságára. Arra, hogy a múlt felülírható, hogy nem kell ciklikusan ismétlődjenek az események, hogy új tudatosságunk által mi magunk írjuk a most könyvét.
"És ez így van."



Kryon csatornázás Lee Carroll és Verasztó Annamária közreműködésével:

*https://hu.wikipedia.org/wiki/Sziddhi

A Ley-vonalakról. Nagyon érdekes a cikk, de utolsó mondatával nem értek egyet. http://aranylaci.fw.hu/leylines/leylines.htm

vasárnap, szeptember 09, 2018

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.


Naplegenda


"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda


Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.
A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*


Naplegenda:
* Tejút



szerda, március 14, 2018

Március idusára

Petőfi Sándor 1848-ban

Petőfi Sándor: Nemzeti Dal


Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)
Térdre, magyar!
1996. március 15-re
Megfojtanak, megfojtanak,
kígyóznak, mint a szennypatak,
sziszegve szólnak szép szavak:
hiszen szabad vagy, ó, szabad!
Te választottál engemet,
te bamba, arctalan tömeg,
elszívom lassan életed,
nem lesz házad, se gyermeked,
nem lesz hazád, nem lesz hited,
minden szavamat elhiszed,
mindenhol szózatom sziszeg.
Imádd a hűvös bankokat,
ott intézik a sorsodat,
ne vidd vásárra bőrödet,
kerüld a puskás őröket,
szemétdomb város ez: a tiéd,
tiéd az összegyűlt szemét,
a villánk kőfala, a svájci bankbetét
érted van, s téged véd, cseléd,
ha már kihalt a nagy család,
ha már éhenhalt jó anyád,
ha nincs honod, se otthonod,
ha már szökésed fontolod,
sziszegve szól, ki jót akar:
fuss, merre látsz, szegény magyar!
Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony, nem jó demokrata!
Hóhéroddal ne alkudozz,
kirablódnál ne tiltakozz,
majd eltakar a pesti kosz,
megszoktad már, megszökni rossz,
nyugodj meg hát, Petőfi népe,
és térdre, magyar, térdre, térdre!

Szentmihályi Szabó Péter, 1996