csütörtök, szeptember 25, 2025

A Lét (Sat, szanszkit: सत्) csodái

Otthon voltam pár napot. Dunafalván. A nővéremnél voltam látogatóba. 
Most olyan más volt minden, annyira másként éltem meg az ottlétet. Kívül semmi nem változott, és mégis, mintha egy másik  dimenzióba érkeztem volna meg...

A gazdag ősz megérlelte gyümölcseit. Kati megkért leszüretelném-e az almát.  Örömmel vállaltam. Kitudja milyen régen nem csináltam már ilyent. Élveztem a gyümölcs illatát, ízét. Az alma csutkáit látva Kati meg is jegyezte, hogy fütyültetnie kellett volna engem. Tudjátok, mint, ahogy Nyilas Misinek a Légy jó mindhaláligban.  

Különös szeretettel szedtem a kisebbik fát, ami még az anyu kertjéből való.
Magoncként hozta nővérem ide, ebbe az udvarba és kedvenc almafajtám az aranyló golden terem rajta. Nem csak azért szeretem ezt, mert jó édes, szemben a másik, gyakoribb fajtával a savanykás jonatánnal, hanem, mert számomra ez volt az Aranyalmafa. Az egyik legkedvesebb mesekönyvemből, Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi-ből.  Ezen a fán ült és énekekelt a bülbül*, éjszakai mesélésre hívva Seherezádét.
A szüret közben kicsit meg volt szólítva  gyermeki énem...

Még nagyon melegek a nappalok, így estefelé vittük ki nővérem kis szálkásszőrű tacsiját a Duna partra. Had futkosson szabadon! Itt legfeljebb egy két vadkacsát és sirályt zavar. Meg a vakondtúrásokat. 
A part homokjában szarvas és őz nyomokat láttunk. Éjjel  ide jönnek  le inni a közeli Papkerterdőből. 
Erről emlékem bukkant elő. Amikor kis tizenéves gyermekként apunál voltam ebben az erdőben, vízért küldött egy közeli tanyánál lévő kúthoz. A két fehér üveget a gémeskútból megtöltöttem friss, hideg vízzel. Ahogy az egyenetlen töltésen bicikliztem, össze-össze koccant a két üveg a szatyorban. Egy nagyobb gödör után egyszercsak pukkanás hallatszott. Eltört, szerencsére csak az egyik üveg. Megszeppenve érkeztem vissza apámhoz, aki megvigasztalt, hogy nem olyan egyszerű biciklivel tele üvegeket szállítani.

Szeptember van. Szarvasbőgés ideje.
Megvártuk nővéremmel a sötétedést és autóval indultunk Tiser erdő közelébe. Párzási- és vadász szezon van. Ezt tudva megálltunk Kútsebes után. A bikák hangja kilóméterekre száll. Mögöttünk Papfejszebokra, jobbra Tiser.
Fél tíz felé hallottuk meg az első bőgést. 





E
gy bika hangja uralta a teret. Messziről, a falutól följebb a Duna mellől hallatszott. Mi maradtunk, és innen hallgattuk, erről az alig fényszennyezet helyről, miközben bámultuk a csillagokat.  
A Perseidák meteorraj még aktív. A hullócsillagokat látva belesuttogtam az éjszakába a kívánságaimat.. 

Másnap este megint kimentünk szarvasbőgésre. Most a töltésen le dél felé mentünk. Elhagyva a falut, megálltunk a kiserdő mellett. 
Újhold volt. Az erdő csendjében és sötétjében csak halkan beszélgettünk. - Milyen győnyörűen látszik a Tejút! Látod ott rajta az a Hattyú. És csak csodáltam a többit is, a ragyogó Göncölt, a Delfint, a Corona Boreálist, és a már lemenőben lévő Oroszlánt. A nővéremnek ez nem olyan csoda. Ő mindig ilyen tisztán láthatja a csillagokat. 
A csendben váratlanul rémisztő hangosan szólt egy kuvik hangja az erdő felett. Összerázkódtam.

Kati szólt, - gyere, szentjánosbogarak. A hosszú fűben itt-ott felvillanva pislákolt még egy-két szentjánosbogár. Öröm volt látni őket! Régi emlékeket csaltak elő.
Tíz óra volt, mikor haza indultunk. Ezen az estén elmaradt a bőgés.
Otthon aztán már hálóruhában, bebugyolálva magamat egy meleg plédbe, kiültem a teraszra. 
Mintegy varázsütésre megszólalt egy bika.  Magam elé képzelve királyi fenségét, még hallgattam egy ideig, majd aludni mentem.

4 óra körül felébredtem. Ha már felébredtem, fel is keltem. Kimentem.  
A leereszkedett hajnali égbolton megjelenő Orion és Szíriusz ámulatbaejtő látványa fogadott. Tőle jobbra a Bika a Plejádokkal, balra pedig Pollux és Castor fényeskedett az Ikrekben. A szarvasbőgés egészen közelről még most is szólt. 
Fáztam. Bementem, de már nem aludtam vissza. Meditáltam, hallgattam az ébredő madarak halk, majd egyre bátrabban szóló énekét. Hat órakor ismét kimentem. Most a madarakkal együtt a Napot köszönthettem.  Láttam, ahogy keleten a hatalmas nyárfák között előbújt narancsszínű ruhájában. 

Megtelt a lelkem ezekkel az igazi csodákkal... 

Mégis miért volt most annyira más minden? 

Közeleg a szülinapom. Olyan szépen idéződtek meg a szüleim. Anyám, aki egy igazi Demeter volt, az őszi kert bőségével és magával a születésemmel. Apu az erdővel, a természet gyógyító zöldjével, annak erejével. 
Puhán körbeölelték  lényemet.

Mit is kívánhatnék születésnapomra mást, mint amit érdemlek. A legtöbbet! 
A Lét Urának kegyét.


Namaste,

*bülbül a perzsa bulbul török kiejtése, mely  csodás hangú madarat, fülemülét jelent.

P.S. 
Vad Írisz
Ezzel az esszenciával a befejezetlenség és az elkülönlés érzése feloldódik, és átalakul a természettel való egység tudatává, - hogy alkotó átalakulásunk felé haladva bízzunk a természet erőinek támogatásában.

vasárnap, szeptember 14, 2025

Gyógyító Buddha

Gyógyító Buddha 

Gyógyító Buddha mantra 


TEYATA OM BEKANZE BEKANZE 
MAHA BEKANZE RADZA SAMUD GATE SOHA

„Hívom a Gyógyító Buddhát (az Orvoslás Királyát), hogy a legfelsőbb magasságokból alászállva szüntessen meg minden betegséget és szellemi tudatlanságot.”

Bhaisadzsjaguru [tibeti nevén Szangye Menla] az orvostudomány királya a mahájána, és a vadzsrajána irányzatokban. A lápisz lazuli színű buddha a történelmi Buddha gyógyító aspektusát fejezi ki. Ezt a drágakövet hagyományosan valami ritka vagy tiszta dolog, eszme szimbolizálására használták. Ez a kék fény pozitív és gyógyító hatással bír. De úgyis mondhatnánk, hogy szimbolikus formája a mélykék színű misztikus HUM szótagból keletkezik. A Gyógyító Buddha szerzetesi köntöst hord, és keresztbe tett lábbal ül egy lótuszvirágon, és egy fehér holdkorongon. A bal keze ölében nyugszik, meditációs tartásban, benne egy gyógyító nektárral teli tálat tart. A jobb kezét ajándékozó (nagylelkűség) tartásban tartja, vagy egy Arura gyümölcsöt fog [Myrobalan], ami minden betegség univerzális ellenszere. Ez a keze a gyógyítás relatív szintjét (gyógyító sziddhi képességek) szimbolizálja, azaz a még meg nem világosodott lények számtalan betegsége ellen használható gyógyító módszereket. A bal keze az ölében nyugszik tenyérrel felfelé, benne egy koldulócsésze [patra] a hosszú élet és egészség nektárjával együtt, amely a megvilágosodást, az abszolút sziddhit képviseli. 

A rajta való meditáció nemcsak a tünetinek tekinthető betegségeken segít, hanem azok alapvető okait, a három tudati mérget is eltávolítja: kötődés, ellenszenv, nem tudás. 
Minden jót megtesz, amit az adott lény karmája megenged. Bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Gyógyítás Alapvető Szellemisége (Lényünk Központi Magva) mindannyiunk számára elérhető. A tiszta lápiszkék fény felold minden betegséget, fájdalmat, és a szenvedés okát szünteti meg. 
A mantra elmondása elválasztja az elmét a túlnyomó negatív gondolatoktól, a múlt traumáitól és a bizonytalanságtól való félelemtől. Buddha ezen aspektusát tartják az „Orvosok Királyának”, a legfelsőbb, legnagyobb gyógyítónak. Az együttérzésen alapuló önzetlen, szeretetteljes szolgálat mintaképe is egyben. 

A mantra szövegének értelmezése:

Teyata [szanszkrit: tadyathā]: Nem képezi a mantra szerves részét, inkább egyfajta bevezetés, valami olyasmit jelent, hogy „ez így van”, „ennélfogva”, „ily módon kifejtve”, „ekképpen összefoglalva”. 

ÓM: Az ÓM MANI PADME HUM mantrához hasonlóan Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja.

Bekandze: „Kiküszöbölni, megszüntetni, eltávolítani”. 

Maha Bekandze: A „nagy eltávolítás”. Szangye Menla a Legfőbb Gyógyító, aki nem csupán a betegségeket képes feloldani, hanem a halál és újraszületés fájdalmait is, melyeket a karma és a zavaros érzelmek okoznak.

Radza: Király (mármint az Orvoslás Királya). 

Samud Gate: Tökéletesen megszabadult lény, aki elérte a Legfelsőbbet, akinek bölcsessége, és jósága olyan széles, mint az óceán.

Soha: Az ima odaadással, és tiszta szándékkal való felajánlása, amely által megalapozzuk a szívben az áldást.

A Gyógyító Buddha napokon  illik tenni az egészségünkért, és így 100-szoros áldás száll tetteinkre. 
A mai nap Gyógyító Buddha nap.💙💚🙏 

Gyógyító Buddha 

A képeket szerzetesek készítették névtelenül.

Forrás: internet

Namaste

kedd, szeptember 09, 2025

Tiszteld az életet


 💫 Mielőtt levágnál egy ágat a fáról vagy leszakítanál egy virágot, szólj a fa vagy a növény szellemének, hogy el tudja vonni az energiáját onnan, és ne érezze olyan erősen a vágást.


💫 Amikor a természetben jársz, és szeretnél elvinni egy követ a folyóból, kérdezd meg a folyó őrzőjét, megengedi-e, hogy magaddal vidd egyik szent kövét.


💫 Ha hegyet kell másznod, vagy az erdőn, dzsungelen át zarándokolnod, mindig kérj engedélyt a hely szellemeitől és őrzőitől. Akkor is szólítsd őket tisztelettel, ha nem érzed, nem hallod és nem látod őket. Lépj be minden térbe alázattal, hiszen a Természet mindig lát, hall és érez téged.


💫Minden mozdulat, amit a mikrokozmoszban teszel, hatalmas következményekkel bír a makrokozmoszban.


 💫 Ha közel kerülsz a növényekhez, köszönd meg nekik a gyógyító erőt, amit hordoznak számodra.


💫 Tiszteld az életet annak minden formájában, és légy tudatában, hogy minden lény a saját küldetését teljesíti. Semmi sem született csupán arra, hogy kitöltse az üres teret. Mindannyian itt vagyunk, hogy emlékezzünk küldetésünkre, arra, kik is vagyunk valójában, és felébredjünk a szent álomból, hogy visszatérhessünk az Otthonba… ☯

Forrás: fb.

Fotó: Bien.hu 


vasárnap, augusztus 31, 2025

Kontroll nélkül

"Autentikusnak lenni annyi, mint őszintének lenni önmagadhoz és a világhoz.

Az autentikus részed karizmatikus és elragadó. Amikor autentikus vagy és megtanulsz igazán beleszeretni saját magadba, mindenkit le fog nyűgözni a belőled áradó egyediség, lélekfény és tisztaság."  Osho

Gondtalan vidámsággal teli volt a korfui nyaralásunk.
A dél-keleti parton foglaltunk szállást. Meleg, homokos, lassan mélyülő türkizkék tenger. Kis hullámok és ragyogó napsütés. Zöld pázsit,  több száz éves olaj- és eukaliptuszfák árnyéka, tavernák. Beach bárokban szolidan zene. Igazi mediterrán hangulat. 
Miután tavasszal utazós, kirándulós programjaink voltak, most csak pihenni, nyaralni akartunk. Egy napra, azért mégis béreltünk autót. Meg akartuk nézni Sziszi királynő palotáját, az Achilleiont, Korfu belvárosát, a Kaizer trónja kilátót. És, ha már úgyis úton voltunk, átmentünk a túlsó partra.  Nem akartuk kihagyni a nyugati part egyik szenzációs strandját,  Paraliát Glyfadánál. Jobb ötletünk nem is lehetett volna, mert épp az nap borzasztó kánikula volt. A tenger itt hűvös volt, jó nagy hullámokkal. 
Visítottam, mint egy gyerek, amikor egy egy nagy hullám átcsapott felettem. 
Nem is emlékszem mikor tudtam ilyen önfeledt lenni, így élvezni a pillanat örömét. 
Semmi kontroll nem volt.

Egyszer egy jógás ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy nem is olyan könnyű jól nyaralni. Lehet, hogy külsőleg minden feltétele megvan ennek: pénz, egészség, jó hely, jó idő, mindezek ellenére az ember ezt nem képes igazán élvezni. Van úgy, hogy valami terheltség, valami belső, megmondhatatlan gát, blokk az oka. Valami láthatatlan fék, ami alacsony rezgésen tartja az embert. Lehetnek gyermekkorból, felnőttként szerzett, vagy akár előző életből hozott blokkoló események, amik nem engedik az öröm, a gondtalanság, a felszabadultság megélését.
Ha valaki rálát az életében erre, érdemes  holisztikus, vagy egyéb segítséget kérni. 
Mert azért születtünk, hogy boldogok legyünk, s mert születésünk okán megérdemeljük, hogy örömben, életerőnk teljében éljünk. Tartozunk ezzel a szüleinknek, nagyszüleinknek, akik háborúktól, forradalomtól, kitelepítésektől, málenykíj robottól szenvedtek a szörnyű  XX. században.
És persze tartozunk vele önmagunknak...

Achilleion

Namaste 

kedd, augusztus 05, 2025

Kapcsolatok

”A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat.”

 Neale Donald Walsch


Fotó: JóPortál

Namaste 


vasárnap, július 20, 2025

Tisztelet

 “Amikor két tisztelet találkozik, 
 a szeretet csendben nő.”

Jordan Ray 

Fotó: Kunitó Imai



szerda, július 16, 2025

Hol szeretnél élni?

Aerial jóga - fly and chill. 



Adrinál egy jógatábor több, mint egyszerű ászanázás. Nem csak azért, mert most aerial jógatábort tartott,  ahol az anyag, vagy másnéven hammock segítségével végeztük a gyakorlást, hanem azért, mert önismereti foglalkozásokat is vezet. Rendkívül inspirál, segít más szempontok szerint meglátni a világot. 
Egyébként is az aerial jóga nagy összpontosítást, erőt igényel, mert nem a talajon, hanem egy lebegő, folyamatosan mozgó közegben jógázol. 


Reggelente légzőgyakorlatok, kontempláció azaz szemlélődés, meditáció van, este pedig  egyéb önfejlesztés. Játékos gyakorlatok, mint a rögtönzött verselés adott témában, vagy magvakból, termésekből mandala készítése, "ki vagyok én? " ollózás színes lapokból, valamint kérdés-felelek, mint a "hogy állok a világ dolgaival?". Olykor meglepő, kacagtató  válaszok születnek. 
Sok kérdés közül, mint például:  hol nyomod a fogkrémestubust?, zuhany, vagy kád?, talán az utolsó kérdés volt az, hogyha választhatnál, hol élnél? Itthon, vagy külföldön?


Volt egy barátnőm,  akivel családostul sokszor nyaraltunk együtt Horvátországban.  Amikor megérkeztünk egy - egy újabb szép, hangulatos óvárosba, sétáltunk, kirakatokat néztünk, kiültünk egy kávézó  vagy konoba teraszára, vagy csak néztük a tengert. Sokszor elhangzott Lúciától: na itt tudnék élni!  
Tetszettek nekem is ezek városok, Kastela, Sibenik, Hvar, Trogir, Primosten.. Szeretem ezt az országot, a hangulatát, de még nem volt ez az AHA élményem ott soha. 

Aztán eszembe jutott Krisztián,  a volt angoltanárom, akivel igazán jóba lettünk, miután kiderült, hogy Dóri lányom barátja az ő csapattársa és  haverja a Fradi vizipóló csapatában.  Csetelgettünk. Jó pár éve, egy szülinapi köszöntés utáni, "hogy vagy, kösz jól, és te?" beszélgetésből kiderült, hogy már fél éve Máltán él a kedvesével, Mónival. Onnan folytatja az újságírást, tanít, programokat, kirándulásokat szervez egy nyelvsuliban. 
Azt írta: na, ha valaki, akkor ezt te meg fogod érteni. Jöttünk a géppel, megláttam Málta partjait és olyan volt, mintha haza jöttem volna. Egyáltalán nem  érzem az utcákat, az embereket idegennek. Itt utálják az idegeneket, de bennünket baromira hamar befogadtak. 
Szal tuti éltem itt előző életeim során. 😀

Caravaggio életregénye nekem is már  régen kedvet adott egy máltai úthoz. 
Aztán évekkel később egy nyelviskolai tesztet is kitöltöttem, de a máltai út még nem realizálódott. 

Sokfelé jártam a világban. Sosem a divatos trendek szerint. Csak oda utaztam, ami hívott. Ilyen volt Isztambul. Az a 300 év török hódoltság nyomot hagyott a tudatban. 
Emlékszem egy isztanbuli dezsavű élményemre, ami  jó harminc éve történt. Jöttünk férjemmel, fiammal a Nagy Bazártól. Jobbra, nyugaton a Laleli, vagy Tulipán dzsámi. Mögötte a lemenőben lévő narancsvörös napkorong. Éreztem, hogy ezt már  megéltem valaha. Mintha gyermekkorom legkedvesebb mesekönyvének,  az Ezeregyéjszaka meséinek a  borítója elevenedett volna meg előttem. A látvány lenyűgözött. 
De egyébként is! Egész Isztambul mindig mesés volt számomra. Minden utcaköve, a Topkapi Szeráj,  a nagy meccsetek a lelkemig hatottak. A Hagia Szophiában  csodálattal adóztam a magyar Szent Piroska mozaik képe előtt. Szent László királyunk leánya Eiréne néven Komnénosz bizánci császár felesége volt. Az isztambuli kék ég, a nyüzsgés, a sokszínűség, az emberek közvetlensége, kedvessége,  a müezzin éneke, az ételek,  mind-mind  elbűvöltek. 
Megtapasztaltam azt a fajta európai nővel való bizalmaskodást, amit talán szőkeségemnek is köszönhettem, hogy a férfiak épp csak megérintettek,  és fúvócsőből papírdarabokkal lövöldöztek. 

Erdély területeit Mátyás király óta Tündérországnak nevezik. Nem véletlenül. Itt élt legtovább az ősi, attilai pogány kultusz. 
Sokszor és sokfelé jártam e földön.  Valóban érezhető itt valami természetfeletti erő, ami észrevétlenül áthatja azt, aki nyitott,  befogadó. 
Nem leírható a jelenség. 
Az Őrzők. 
Itt még lelkiség van.. Ide menni kell!

Aztán Ausztria, Bécs, Schönbrunn, Salzkammergut, Salzburg ahol már éreztem, hogy itt tudnék élni.

Salzburg 

Egyik alkalommal a nyári ünnepi játékok idején voltunk Salzburgban. A  színház- és koncerttermekben, a belvárosban kivetítőkön Mozart és persze egyéb koncertelőadásokat adnak a fesztivál idején. A kivetítők körül a közönségnek rögtönzött bárok vannak felállítva, ahol kedvükre iszogathatnak, kávézhatnak, finomabbnál finomabb sütiben, fagyiban válogathatnak, mialatt élvezik a zenét. A helyiek hagyományos viseletben, a lányok, nők színes dirndliben, a férfiak szarvasbőrnadrágban, zakóban, hozzá illő térdzokniban vannak. Elegáns dirndli, és bicikli. Nem ritka ez a látvány. 

Aztán itt van Dunafalva, a semmihez sem fogható nyugalmával. A szép, egyszerű élet. 
René és Maria filmes szakemberek. Egy forgatás alkalmával jártak itt és annyira megfogta őket a hely varázsa, hogy úgy döntöttek feladják svájci otthonukat és ideköltöznek. Ennek közel 10 éve. Tanulnak  magyarul. René az ügyesebb, Mariának nehezebben megy a magyar. Persze nem csak ők fedezték fel Dunafalvát. Van itt osztrák, német, holland család is, akik vettek ingatlant az elöregedő faluban, és nem mindenki nyaralónak. Vannak, akik letelepedtek itt, ebben az eldugott Duna parti kis zsákfaluban. 


Dunafalva, Duna parti nyárfás

Megértem őket.  
Amikor egy szerető társ,  a természet szépsége, a nyugalom elég ahhoz, hogy boldog legyél, hogy minden nap boldogan keljél, akkor mindened megvan. Már nincsenek fölösleges vágyak a világ dolgai iránt. Tudod, úgyis megkaphatod, de már nem az a fontos. Az életedben nem azon van a hangsúly...

Namaste