Intimitás

"A szeretet indokolhatatlan, és nem ezért, vagy azért, hanem mert indoklásra nincs is szüksége, vagyis a létezéssel együtt adott tény, de viszont a szeretet az, amely az ember magányát feloldja, és az embert betakarja. A szeretet védelem. A szeretet azon kívül, hogy szeretet, védelem is, és az egyetlen valódi védelem az ellen, hogy itt vagyunk a világon, meztelenül és egyedül." Hamvas Béla 

Az intimitás két ember közötti meleg, meghitt, szeretetteljes, nyitott kapcsolódási mód, amelyben biztonsággal vagyunk képesek feltárni érzelmeinket, gondolatainkat, vágyainkat, legféltettebb dolgainkat. Ez vonatkozik a saját megnyilvánulásainkra, és a másik személy önfeltárulkozását is képesek vagyunk megértéssel és szeretettel fogadni.

Az intim kapcsolódási készség hiánya esetén érezzük magunkat magányosnak, elszigeteltnek. 

Mára az intimitás szó jelentése szexuális jelentéssel is bővült. De az intimitás ennél sokkal több.

Az intimitás igazából az életünknek minden dimenzióját magába foglalja; a testit, a társadalmit, az érzelmit, a mentálisat, és a lelki dimenziót is. Az intimitás valójában életünk teljes megosztása a másikkal.

Az egészséges intimitás, az egészség, a boldogulás és a boldogság kéz a kézben jár. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, teljes életet élhessünk, a kapcsolódás, az érintés, akár fizikai, akár lelki, akár mentális szintű legyen az, elengedhetetlen. Az egészséges intimitás alapvető JÓL-LÉT-ünkhöz járul hozzá és képes alábélelni az életünket puha megelégedettséggel.

Mára már tulajdonképpen a szenvedéstől való félelem gátol meg abban, hogy megtaláljuk az igazi intimitást. Ki hogyan, szép lassan, vagy viharos tempóval falakat építünk a szívünk köré, hogy megvédjenek bárkitől, aki kintről szenvedést okozhatna. De ez a fal, amely másokat kirekeszt az életünkből, ugyanaz tart fogva bennünket is. Az eredmény: magány telepszik ránk, és az igazi intimitás, kapcsolódás és szerelem elérhetetlenné válik számunkra. 

Vajon sohasem éreztünk volna időnként vágyat közelségre, összeolvadásra, arra, hogy teljes mértékben megosszuk az életünket valakivel? Marshall Hodge A szeretettől való félelmeink című könyvében írja a következőket: "Vágyunk olyan pillanatokra, amikor szeretetet, közelséget és gyengédséget fejezhetnénk ki, de gyakran visszalépünk az utolsó percben. Félünk a közelségtől. Félünk a szeretettől." Egy más helyen ugyanebben könyvében Hodge ezt írja: "Minél közelebb kerülünk valakihez, annál nagyobb az esélyünk a szenvedésre." 

Tulajdonképpen a szenvedéstől való félelem gátol meg abban, hogy megtaláljuk az igazi intimitást.

Az Accessből ismert Dr. Dain Heer szerint egyetlen személy van, aki valóban számít. Ha ezzel az emberrel hajlandó vagy megélni az intimitást, akkor esélyed van rá, hogy bárki mással is megéld ezt az életedben, úgy, ahogy neked működik, és úgy ahogy megérdemled. Mi van, ha az az ember, akit egy kapcsolatban keresel, az nem más, mint te magad? Heer szerint legtöbbünk az intimitást keresi, ahol bensőséges kapcsolatban és egységben élhet. 

Az Access Consciousness alapító Dr. Gary Douglas  szerint az intimitásnak öt eleme van:  

• Megbecsülés, vagy tiszteletben tartás
• Bizalom 
• Megengedés 
• Sebezhetőség 
• Hála

Dr. Heer szerint :

A megbecsülés azt jelenti, hogy tekintettel vagyok valakire "mindig minden szempontból". 

A bizalom azt jelenti, hogy bízol az adott személyben, hogy olyan lesz amilyennek megismerted. Nem jelenti azt, hogy hiszed, hogy olyanná válik, amilyenné szerinted válnia kellene, még akkor sem, ha tudod, hogy az ő érdeke ezt kívánná.

A megengedés az, amikor minden, amit a másik választ, az egy "érdekes nézőpont." Ez több könnyedséget, szabadságot ad. Ez a kulcsa annak, hogy megszüntesd az életedben az  ítélkezést és túllépj rajta.  

A sebezhetőség egy olyan állapot, ahol hajlandóak vagyunk megengedni, hogy a partnerünk teljesen lásson minket, minden követelés nélkül, hogy ő majd bármit  tesz ezek után. Hogy lássanak, az nem egyenlő azzal, hogy elmondod valakinek az érzéseidet. A sebezhetőség nem gyengeség, hanem erő és lehetőség helye, mert ha nincsenek falaid, nincs ítélkezés, akkor tudatos vagy mindenre, így lehetővé válik a végtelen erő és végtelen lehetőség. 

Ha úgy érezzük a szívünk mélyén, hogy partnerünk sokkal jobb lenne, ha..., akkor nem érzünk hálát azért, aki most valójában. 

Namaste 

Forrás:

https://budaipszichologus.hu/gyakori-lelki-problemak/erzelemkifejezes-fejlesztese/intimitasi-es-erzelemkifejezesi-keszseg-fejlesztese/

https://ragyogjbelulrol.hu/hogyan_talald_meg_azt_amit_valojaban_a_kapcsolatokban_keresel

https://vonakitti.com/2020/11/01/mit-jelent-valojaban-az-intimitas-ot-eleme/

Teljes és tökéletes vagyok

Béke mantra 

OM Purnamadah Purnamidam /  OM, ez az, ami teljes és tökéletes.

Purnat Purnamudachyate / A teljességből születik a tökéletesség.

Purnasya Purnamadaya / A tökéletességből ered a teljesség.

Purnamevavashishyate / A teljesség mindig megmarad.

Om Shanti Shanti Shanti Shanti / Legyen béke a szívemben, egymás között, és az univerzumban.

https://open.spotify.com/track/0xHmA4WUsQFbMAUHRJwJVG?si=nWjg9_nVQg61e_3L2xOE1g

" Ez az egyik legfontosabb tanítás, amit valaha is elmondtak a Földön. Ez rejti az élet misztikus szemléletének végső titkát. Ez a kis szútra az Upanisádok* szellemiségének lényegét tartalmazza. Ennél a szellemiségnél nem létezik magasabb rendű. Mindig is ez marad az örökkévaló emberi tudatosság, amin túl már nincsen semmi. Az Upanisádok szerint az univerzum maga a teljesség, és így oszthatatlan. Önmagában egy szerves egység, nem szétválasztható. Mindannyian ebben az egységben létezünk együtt: a fák, a hegyek, az emberek, a madarak, a csillagok, akármilyen távolinak látszanak is. Ne tévesszenek meg a külsőségek, minden összekapcsolódik mindennel, még a legkisebb fűszál is összekapcsolódik a legtávolabbi csillaggal. Semmi sem jelentéktelen és semmi sem kisebb, mint bármi más. Minden rész képviseli az egészet, ahogy egy mag is tartalmazza az egészet..." (Osho: Philosophia Ultima) 

Namaste 

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Upanisadok

Azok a régi, szép húsvét hétfők

A nővérem felhívott minap: képzeld meghalt a Béda Pisti. 

Béda Pisti általános iskolai osztálytárs volt és az első szerelem. Az emlékeimben kutatok...

Koleszos voltam. Emlékszem a tavaszi szünetekre, mikor hazautaztam, milyen öröm volt látni a Dunát, az otthoniakat, szüleimet, testvéreimet, barátokat. 

Előjött a régi húsvétok ünnepi hangulata. Reggel a rádióban az Abba valamelyik dalára ébredtünk, aztán nyuszifészek keresés, nem nagy ajándékokkal. Narancs, ami akkor, a hetvenes évek elején, falun elég ritka dolog volt, alma, illatos húsvéti rozmaring, csoki és valami szép kis fehérnemű, vagy zokni, ami amúgy is kellett volna.
Reggelire sonkát, tojást ettünk tormával, ebédre húsleves, valami sült volt és mákos kalács. Mikor már nagyobbak voltunk este bulizni mehettünk, valamelyik menő együttes M7, Universal koncertjére. Volt olyan, hogy a húsvét hétfőn korán érkező locsolók, köztük Béda Pisti, bizony szódásüveggel mostak ki az ágyból. Ma már csak mosolygok rajta, de akkor... 
Azok a régi, szép húsvét hétfők! Csajok, hogy vártuk! De utóbb azt gondolom a srácok éppígy voltak ezzel.

Húsvét hétfő van, a locsolkodás napja, hogy mi nők, tini lányok, lánykák el ne hervadjunk. Férjem reggel meglocsolt és kissé szégyelltem is magam, mert ez az első húsvét, hogy nem festettem tojást, pedig fülembe cseng Sebő Ferenc  mondása, miszerint a hagyományokat nem ápolni, hanem élni kell.
A fiatalabbak és falun még éltetik.
Míg óvodás unokámat Leventét vártam, jutott eszembe, mikor még élt anyám, húsvétra gyerekeimmel mindig hazamentünk. Nem csak mi, hanem testvéreim is gyerekestől. Pár napig zsivajgott a ház. Vasárnap a bokrokkal, fákkal, virágokkal, zölddel teli nagy udvaron kész kaland volt megkeresni a nyusziajándékot rejtő szakajtókat. A hétfő a locsolkodásé volt. Nem csak a mamát, Emma tántit, hanem a szomszéd lányokat is mentek locsolni a fiúk. A bólyi utcák tele voltak csinosan öltözött, színes vödröket, szódásüvegeket cipelő srácokkal. Semmi ibolya-, meg szegfű kölni.   
Szóval mai kis locsolómnak kikészítettem egy Kindertojást és egy csokinyuszit. Miután apukájával megérkeztek, elmondta  locsolóversét, kölnivel meglocsolt és mikor mutattam az ajándékot, rá nem jellemző módon zavarban volt. Nem nyúlt a csokikhoz. Csak néztem, mert nagyon is szereti a kindert a benne rejlő meglepetéssel együtt.
Ekkor apukája elárulta, hogy Levente azt mondta, hogy nem az ajándékért akar meglocsolni, hanem azért, hogy mindig szép legyek és ne hervadjak el soha. ❤️
Ez az őszinte, szerető megnyilatkozás az ő belső bölcsességéből fakad. Ez a Feltételnélküliség.

Namaste

Pillangólány

... " A látogatók szemében a pillangó finom, légies teremtmény. "Ó, törékeny szépség" ábrándoznak. Így aztán nem csoda, ha döbbenten néznek az eléjük szökkenő Maria Lujanra. Mert ő nagy, igazán nagy, mint a Willendorfi Venus* mint a Nappalok Anyja, mint Diego Rivera hősi méretű asszonya, aki egyetlen csuklómozdulattal építette fel Mexikóvárost.
    És Maria Lujan öreg, ó, nagyon, mint a vén folyó, mint a vén fenyőfák az erdőhatáron. Vörös-fekete mantája, takaróruhája le-föl ugrál teste körül. Egyik válla fedetlen. Nehéz teste és nagyon csontos lábai azt a képzetet keltik, mintha egy takaróba burkolt pók ugrálna előttünk.
   Először az egyik, majd a másik lábán ugrál. Toll-legyezőjét ide-oda mozgatja. Ő a pillangó, aki megerősíti a gyengéket. Ő mindaz, amire sokan azt mondják, erőtlen: ő a kor, a pillangó, a nőiesség.
   A Pillangólány haja a földig ér. És vannak pillangószárnyai is - olyanok amilyeneket az angyalok szerepét játszó kisgyermekek viselnek iskolai színdarabokban. Csípői hatalmas kosarakként ugrándoznak, dereka alatt pedig olyan szélesek, hogy két gyerek is elfér rajtuk. 
     Ugrál, ugrál, ugrál, de nem úgy, mint egy nyúl, hanem erősen visszhangzó léptekkel.
     "Itt vagyok, itt, itt, itt..."
     "Itt vagyok, itt, itt, itt..."
     "Ébredj te, te, te!"
    Le-fel lengeti toll-legyezőjét, így hintve szét a földön és az embereken a pillangó szellemének hímporát. Kagylóból fűzött karperecei csörögnek, mint a csörgőkígyó, csengettyűi esőcseppekként csilingelnek. Hatalmas hasának és vékony lábainak árnyéka a kör egyik szélétől a másikig táncol. Lábai pufogása nyomán kis porfelhők emelkednek.
  A törzsek tisztelettel, odaadással nézik. Néhány látogató azonban összesúg, "Ez az? Ez a Pillangólány?" Nem értik, néhányukon csalódás tükröződik. Már nem emlékeznek arra, hogy a szellem világában a farkasok asszonyok, a medvék férjek, a hatalmas testű öregasszonyok pedig pillangók.
    Igen, Így van rendjén; a Természeti Asszony/ Pillangóasszony vén és elementáris, mert egyik mellében a mennydörgés világát, a másikban az alvilágot hordozza. Háta a termést, élelmet és állatokat tartó Föld bolygó íve. Nyakszirtje a napkeltét és a napnyugtát hordozza. Bal combja tartja az összes kunyhótakarót, jobb combja a világ minden farkasasszonyát. Hasa hordozza az összes megszületendő gyermeket. 
     A Pillangólány a női megtermékenyítő erő.

Egyik helyről a másikra viszi a hímport, így termékenyít keresztporzással, ahogyan a lélek éjszakai álmokkal termékenyíti meg az értelmet, ahogyan az archetípusok** termékenyítik meg a köznapi világot. Ő a középpont. Egy kicsit elvesz innen, egy kicsit hozzátesz oda, miáltal összevonja az ellentéteket. Az átalakulás sem bonyolultabb ennél. Ez az ő tanítása. Így csinálja ezt a pillangó. Így csinálja ezt a lélek.

     A Pillangóasszony kiigazítja azt a téves elképzelést, hogy az átalakulásban csak a megkínzottaknak, a szenteknek vagy csak a mesésen erőseknek lehet része. Legbensőbb  önmagunknak nem kell ahhoz hegyeket elmozdítania, hogy átalakuljon. Egy kicsi is elég. A kicsi sokáig tart. A kicsi sok változást idéz elő. A megtermékenyítő erő helyettesíti a hegyek megmozgatását.

     A Pillangólány hímporral szórja be a föld lelkeit: Könnyebb, mint gondolnátok, mondja. Megrázza toll-legyezőjét, ugrál, s így hinti a szellem hímporát a jelenlévőkre, amerikaiakra, apró gyermekekre, látogatókra, mindenkire. Áldásként használja egész testét; öreg, törékeny, hatalmas, rövid lábú, rövid nyakú, foltos testét. Ő az ősi természetéhez kapcsolódó asszony, ő értelmezi az ösztönöst, ő a megtermékenyítő erő, a kijavító, ő emlékszik a régi gondolatokra. Ő a LA VOZ MITOLOGICA. Ő a megtestesült Természeti Asszony.

     A pillangótáncosnak öregnek kell lennie, mert ő jelképezi a lelket, mely öreg."....

Forrás: Clarissa Pikola Estés-: Farkasokkal futó asszonyok
Fotók: Holly Sierra

**https://hu.wiktionary.org/wiki/archet%C3%ADpus

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Willendorfi_v%C3%A9nusz

Egység

 

Kontroll nélkül

Az alkotás nem egy kontrollálható dolog. Hiúság azt hinni, hogy az ember csinálja. Az alkotás történik,  és részt lehet venni benne, vagy ellenállni,  vagy kiszállni.

Namaste

Élet

Minden embernek két élete van. És  a második akkor kezdődik, mikor rájövünk, hogy csak egy van.

Namaste 

Mennyit érek?

Közelgő születésnapom okán jutott eszembe ez az emlék ami hét éve történt. Éppen az napon érkeztünk meg Indiába, Új-Delhibe, majd  utaztunk tovább Krisna szülőhelyére Vrindávanba. Fáradtan, tele egy csomó új benyomással ültünk a kolostor majmoktól elkerített belső udvarán. Vacsorához készültünk. Nem  is vacsorához, ez több volt attól, mert a krisna tudatú hívők áldott ételt, praszádot* esznek és azt kaptunk mi is. A templom felől, aminek háttal ültem, bhadzsan hallatszott. Egyre hangosabban. Aki hallott már krisnásokat kirtanozni, tudja, micsoda élmény. És egyszer csak ott álltak az asztalunk mellett. Mellettem. Nekem szólt az ünneplés. Annak a léleknek aki sok éve azon a napon látta meg a napvilágot. A zene és ének mellé kaptam plusz áldásként egy marigold fűzért a nyakamba. Ma is csodálom milyen szép elnevezése a nálunk csak büdöskének nevezett, angolból Mária aranyának fordított, Indiában olyan nagyra tartott virágnak. Őszintén megvallom, fel sem foghattam, milyen áldásban volt részem. Talán épp megilletődtem az egyáltalán nem várt köszöntéstől, de visszanézve fogalmam sem volt az áldás jelentőségét illetően. Igazán csak most tudatosítottam magamban, ahogy bevillant ez az emlék.

A közelmúltban végeztem egy tudatosító gyakorlatot a "mennyire értékelem önmagam?", "mennyit érek?" témakörben.  Az Access  egyik "eszköze"  a kérdések feltevése. (Nem válaszokat keres.) 
Figyeltem a tükröket, mit látok, ki mit tanít általa. Egyik igen tanulságos dolog az volt, amikor megerősítést kaptam, a tükör rávilágított, hogy önzetlen, jóakaratú, abszolút segítőkész énem nem kapta meg az alapvető (nem elvárt) elismerést, tiszteletet. Meg volt bántva. Volt bennem egy harag. A harag mögött sok esetben  tisztázatlan érzés van. Aztán letettem a dolgot, mert ráláttam (buddhi).  Az értékrend,  az új energia törvénye az érdek-, vetélkedés nélküliség, feltételnélküliség, minél többet adsz, annál több vagy, öröm adni, elismerni másokat. 

Azt mondják, dobjuk el az egót! Ne! Ne dobjuk el! Az (hamis) egó védelmi rendszer is! Az egó megismer, elfogad, változtat. Adjunk neki időt.

Aztán napokkal később az után, hogy egy hétig minden nap figyeltem a feljövő eseményeket, reakcióimat, az egómat, az elme játékát ( micsoda önismeretet ad) beugrott egy emlék édesapámról.
Mennyit érek!? Valahol az apa adja meg ennek a rangját bennünk. Nem voltak ilyen emlékeim,  nem mentődtek el a kiskoromból, illetve másfajta emlékek épültek be. De most... Lehettem 19-20 éves, már Pesten tanultam. Otthon voltam, és apuval valahol vendégségben jártunk vidéken. Buszoztunk, beszélgettünk, majd megérkezve Bajára, leszálltunk. Itt elváltak útjaink, ő falva felé én Pest felé utaztam tovább. Előtte még megöleltük egymást, majd ezt mondta: kislányom nagyon vigyázz a villamosok mellett, veszélyes közel állni a sínekhez, nehogy baleset érjen! Egészen meglepődtem ezen a gyöngéd figyelmeztetésen, hiszen 14 éves koromtól egyedül utaztam keresztül a déli országrészen vonattal, busszal, keltem át a Dunán, de sosem mondott még ilyent.  
Aztán a "mennyit érek?" kérdéskörben vele kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy 35 évnyi házasság után férjem elmesélt egy apámmal való élményét. Apám megpróbálta. Tudjátok! A népmesékben is próbatételt kell kiállni a kérőnek. (Megjegyzem szellemi atyánk is próbatétel elé állít mindnyájunkat!) Nem részletezem a történetet, csak annyit, hogy elmentek télen együtt vadászni és apám erősen megpróbálta. Persze ez, akkor nem volt nyilvánvaló, de sok-sok év után ültek, beszélgettek: "fiam én megpróbáltalak és te kiálltad azt. A fiaim ezt nem tették volna meg".
A gyógyulások a szülőkkel, a családdal való kapcsolatunk tisztázásával  kezdődnek. Amíg egymásra mutogatunk, " mert az anyám.., apám.., testvérem.., fiam.., lányom..." addig kivetítünk, nem látjuk magunkat.
Hálás vagyok férjemnek, hogy elmesélte nekem ezt a történetet és még inkább hálás vagyok apámnak.
Tükör.

Még csak annyit apuról, nemességéről, hogy mikor már nagy beteg volt, nővérem megkérdezte, - apu hová szeretnél elmenni, hová vigyelek el? Ő azt kérte, hogy vigye el Kútsebesre, ahol valaha állt a szülőháza, a tanyájuk. Ahová nyaranként néha elmentünk és a valamikori földjükön termő szilvafáról jólesőn csemegéztünk... Aztán a temetőbe mentek, a szülei sírboltjához.

Jövünk és megyünk fejezte ki szótlanul.

* Praszád jelentése: ami békét ad. Miután elkészül az étel, Istennek felajánlják, az oltárra kerül egy kis adag. Amit Isten megízlelt az a praszád. Ezt fogyasztják aztán a hívek. 

 Namaste