Pillangólány

... " A látogatók szemében a pillangó finom, légies teremtmény. "Ó, törékeny szépség" ábrándoznak. Így aztán nem csoda, ha döbbenten néznek az eléjük szökkenő Maria Lujanra. Mert ő nagy, igazán nagy, mint a Willendorfi Venus* mint a Nappalok Anyja, mint Diego Rivera hősi méretű asszonya, aki egyetlen csuklómozdulattal építette fel Mexikóvárost.
    És Maria Lujan öreg, ó, nagyon, mint a vén folyó, mint a vén fenyőfák az erdőhatáron. Vörös-fekete mantája, takaróruhája le-föl ugrál teste körül. Egyik válla fedetlen. Nehéz teste és nagyon csontos lábai azt a képzetet keltik, mintha egy takaróba burkolt pók ugrálna előttünk.
   Először az egyik, majd a másik lábán ugrál. Toll-legyezőjét ide-oda mozgatja. Ő a pillangó, aki megerősíti a gyengéket. Ő mindaz, amire sokan azt mondják, erőtlen: ő a kor, a pillangó, a nőiesség.
   A Pillangólány haja a földig ér. És vannak pillangószárnyai is - olyanok amilyeneket az angyalok szerepét játszó kisgyermekek viselnek iskolai színdarabokban. Csípői hatalmas kosarakként ugrándoznak, dereka alatt pedig olyan szélesek, hogy két gyerek is elfér rajtuk. 
     Ugrál, ugrál, ugrál, de nem úgy, mint egy nyúl, hanem erősen visszhangzó léptekkel.
     "Itt vagyok, itt, itt, itt..."
     "Itt vagyok, itt, itt, itt..."
     "Ébredj te, te, te!"
    Le-fel lengeti toll-legyezőjét, így hintve szét a földön és az embereken a pillangó szellemének hímporát. Kagylóból fűzött karperecei csörögnek, mint a csörgőkígyó, csengettyűi esőcseppekként csilingelnek. Hatalmas hasának és vékony lábainak árnyéka a kör egyik szélétől a másikig táncol. Lábai pufogása nyomán kis porfelhők emelkednek.
  A törzsek tisztelettel, odaadással nézik. Néhány látogató azonban összesúg, "Ez az? Ez a Pillangólány?" Nem értik, néhányukon csalódás tükröződik. Már nem emlékeznek arra, hogy a szellem világában a farkasok asszonyok, a medvék férjek, a hatalmas testű öregasszonyok pedig pillangók.
    Igen, Így van rendjén; a Természeti Asszony/ Pillangóasszony vén és elementáris, mert egyik mellében a mennydörgés világát, a másikban az alvilágot hordozza. Háta a termést, élelmet és állatokat tartó Föld bolygó íve. Nyakszirtje a napkeltét és a napnyugtát hordozza. Bal combja tartja az összes kunyhótakarót, jobb combja a világ minden farkasasszonyát. Hasa hordozza az összes megszületendő gyermeket. 
     A Pillangólány a női megtermékenyítő erő.

Egyik helyről a másikra viszi a hímport, így termékenyít keresztporzással, ahogyan a lélek éjszakai álmokkal termékenyíti meg az értelmet, ahogyan az archetípusok** termékenyítik meg a köznapi világot. Ő a középpont. Egy kicsit elvesz innen, egy kicsit hozzátesz oda, miáltal összevonja az ellentéteket. Az átalakulás sem bonyolultabb ennél. Ez az ő tanítása. Így csinálja ezt a pillangó. Így csinálja ezt a lélek.

     A Pillangóasszony kiigazítja azt a téves elképzelést, hogy az átalakulásban csak a megkínzottaknak, a szenteknek vagy csak a mesésen erőseknek lehet része. Legbensőbb  önmagunknak nem kell ahhoz hegyeket elmozdítania, hogy átalakuljon. Egy kicsi is elég. A kicsi sokáig tart. A kicsi sok változást idéz elő. A megtermékenyítő erő helyettesíti a hegyek megmozgatását.

     A Pillangólány hímporral szórja be a föld lelkeit: Könnyebb, mint gondolnátok, mondja. Megrázza toll-legyezőjét, ugrál, s így hinti a szellem hímporát a jelenlévőkre, amerikaiakra, apró gyermekekre, látogatókra, mindenkire. Áldásként használja egész testét; öreg, törékeny, hatalmas, rövid lábú, rövid nyakú, foltos testét. Ő az ősi természetéhez kapcsolódó asszony, ő értelmezi az ösztönöst, ő a megtermékenyítő erő, a kijavító, ő emlékszik a régi gondolatokra. Ő a LA VOZ MITOLOGICA. Ő a megtestesült Természeti Asszony.

     A pillangótáncosnak öregnek kell lennie, mert ő jelképezi a lelket, mely öreg."....

Forrás: Clarissa Pikola Estés-: Farkasokkal futó asszonyok
Fotók: Holly Sierra

**https://hu.wiktionary.org/wiki/archet%C3%ADpus

*https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Willendorfi_v%C3%A9nusz