A dühről

Mottó: 

"Az Énbe visszatért cselekvés az egyetlen adekvát cselekvés" Fichte

"Jól érzed magad, utána pedig rosszul, ezek a hangulatok belőled fakadnak, belőled bújnak elő. Senki nem felelős értük rajtad kívül, mert te gondozod őket. Senki nem dühít fel, senki nem tehet boldoggá sem. Saját magadból leszel boldog, saját magadtól leszel dühös is. Ha másra alapozod a hangulatod és az utóbbit nem látod meg, mindig csak reakciója leszel a saját életednek. A saját életed fölötti uralom akkor jön el, amikor felismered, minden amit tapasztalsz, érzel, azt saját magaddal „csinálod”. Bármi történjen, feltétel nélkül, teljes mértékben felelős vagy érte. Ez kezdetben nem túl kellemes érzés, mert ha másokra tudtad hárítani a felelősséget, jól érezted magad, mert nem te voltál a rossz.
Sokan szeretnék a másikat megváltoztatni, csinálni vele valamit, „hogy ne legyen szemtelen”. Lehetetlen küldetés, mert nem a másik szemtelensége zavar téged, hanem az az érzelmi reakció, ahogy dühös leszel. Nem is rá, nem is magadra vagy feszült, csak egyszerűen kibújt a dühös virág belőled. Ha a másikban keresed a magyarázatot, akkor már az első lépést elvétetted, mert kifelé haladsz és egyre távolodsz a magjaidtól. Túlhaladsz a saját virágodon, de a magok mélyen lent vannak a földben. Miért viselkedik szemtelenül a másik? Ahhoz neked semmi közöd, csak jogot formáltál a dühöddel a másikra és kisajátítottad. Nem a tiéd az ő szemtelensége, a tiéd a düh amit érzel és mivel meg kell magyarázni, ezért használod a másik szemtelenségét magyarázatul. A másik a saját jogán létezik, ezért hiába érted meg, nem tudsz vele semmit csinálni, mert nincs jogod hozzá...."

Forrás: http://tudatosan.hu/ontudatlan-szokasok/

A karmáról

Este hazaérkeztem a jógaóráról, férjem a nappaliban tévézett, (biliárd masters cup ) leültem mellé kényelmes fotelomba. Beszélgettünk kicsit, majd átkapcsolta a tévét. Az M1-en, éppen arról adtak hírt, hogy migránsokat fogtak a déli határunkon. Némelyike kettő és fél éve van úton, keresve új, jobb életet. Most menhelyre kerültek, meleg ételt, fekhelyet, orvosi ellátást kaptak.
Férjemmel szótlanul egymásra néztünk. Mindkettőnk szemében a mély együttérzés...  Mi itt a meleg lakásban, lábam a kandalló párkányán, narancs illat a levegőben...
Tudatosan, ritkán hallgatok híreket, épp oly tudatosan, amilyen tudatosan ott, a negatív hírekkel aggodalmat, félelmet, rossz érzést keltenek az emberekben.
Élek a magam világában. Itt többnyire béke és szeretet uralkodik. Ha ez kibillen is, csak rövid időről van szó.
Majd mentem mosakodni és ahogy a zuhanyrózsából folyt a víz, kezdtek folyni a könnyeim.
Előttem a kép, az elcsigázott emberek, éhesek, betegek, ágyuk a puszta föld, takarójuk a csillagos ég...
Már tudom, hogy nem szabad elfojtani az érzéseimet. Sírok.
De, mint oly sokszor, most is Szófia segít. Megszólal, belül tisztán hallom a hangját: KARMA!
Együttérzés (elfogadás)! Elengedés! Egyensúly!
Könnyeim elapadnak. Igen, ez az ő karmájuk, döbbenek rá.

A jógafilozófia fontos fogalma a karma. Életünk sok történésére ez adja a magyarázatot.
A karma az ok-okozat törvénye, mely szerint minden cselekedetünk, egy annak megfelelő következménnyel jár, akár tudatosan, vagy akaratlanul is hajtottuk végre.
Tehát minden ami a Világban történik, az egy következmény!

Om, Shanti

http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma

A derűről

Szvámi Ráma a múlt század egyik legnagyobb szellemi tanítója aki gyerekkorától a Himalájában nevelkedett. Fiatal éveiben jóga tudományt és -filozófiát tanulmányozott a Himalája tradicionális kolostoraiban.
Felsőfokú tanulmányait Indiában, majd  Angliában, Oxfordban végezte.
A Himalájából egy elvonulása után, azzal az elhatározással tért vissza, hogy azzal fogja szolgálni az emberiséget, hogy a Kelet tanításait, elhozza a nyugati világ számára. Ugyanis szvámi az, aki az emberiség szolgálatának szenteli az életét.
Róla szól ez a rövid történet.
Szvámi Ráma még fiatal tanítványként megkért egy, a Himalájában élő szvámit, hogy adjon neki egy mantrát. A mester napokig várakoztatta, majd a türelmetlenül sürgető tanítványának a következőket mondta: "Kapsz tőlem egy mantrát, de ígérd meg, hogy mindig észben tartod majd."
Ezután levitte a szent Gangesz folyó partjára, ahol sok bölcs végezte szellemi gyakorlatait és beavatásait.
Itt, Szvámi Ráma mesterének megígérte, hogy nem felejti el a mantrát és mert a szvámi kételkedett benne, még számtalanszor elismételte ígéretét.
Ekkor így szólt az öreg szvámi: "Bárhol élsz is, élj derűsen. Ez a mantrád. Emlékezz rá fiam, hogy a derűt te magad teremted meg. Csupán emberi erőfeszítést igényel. Magadban kell derűt teremtened. Emlékezz erre a mantrára."
Szvámi Ráma emlékiratában azt írja, hogy minden élethelyzetében sikerrel alkalmazta a mantrát. Hozzáteszi, hogy a szvámi szellemi receptje a legjobb gyógyító mind közül- az öngyógyítás valódi kulcsa.

A derűsség egy pozitív életszemlélet.
A derűs ember, -szerintem- nem keseredik el, minden  kellemetlen, rossz helyzetből remélni vél és éppen ezért talál is kiutat.
Egy, a természetből vett hasonlattal élve a derűs ember, ha felhős az ég, arra gondol,- tudom, a felhők felett mindig kék az ég, bármikor jöhet egy szél ami elfújja őket és akkor ismét ragyog rám a Nap.
Lássuk azért be, hogy nem is olyan könnyű ilyen lelkülettel élni.

Om, Shanti

Sufnudli

"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát  csináljunk valami jót. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. 

Nagyképűen hangzik ugye? 

Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk- gondolom én."                                                                                                                                               Polcz Alaine

Ma már nem gyakran kezdünk otthon tésztagyúrásba. Különösen, ha kicsit plusz munkás is a dolog, mint a krumplifőzése, hámozása, törése. Mennyivel könnyebb levenni az üzlet polcáról a csomagolt, félkész gnocchit.

Ezt az egyszerű ételt, -ahogy mi hívtuk sufnudli,-  mézzel, mákkal és savanykás szilvalekvárral tettem az asztalra egy könnyű vacsorának. A férjem szerint, -aki nem áll tésztabarát hírében- jót teremtettem.

Mint mondta, gyerekkorában evett ilyent utoljára!!!

Hm..talán én is. De egy dologban biztos vagyok. Hogy édesanyám konyhájában, még gyermekként segédkeztem a kis nudlik készítésében. Ezt a sváb eredetű ételt gyakran készítette négy gyermekének. Elnevezése (a Schupf lökést, taszítást jelent) a készítés közbeni kézmozdulatra utal, ahogy az elvágott tésztácskát egy mozdulattal a lisztes deszkán ellökjük, eltaszítjuk.

Tálalni lehet még vajon pirított morzsával, tejföllel, de finom lehet egy gombás szósszal. Legközelebb azzal készítem. Amolyan olaszos gnocchi feltéttel. Fokhagymát, kis erős paprikát olívaolajon megpirítok, bele a gombát, borsozom, sózom, párolom. Felöntöm húslevessel, forralom, majd a tejszint beleöntve készre főzöm. Ezt öntöm a tésztára.

Kapcsolódva a fenti gondolathoz, örömöt okozott, hogy a téli, ráérősebb időmet egy kis konyhai alkotással töltöttem, valami jót teremtettem. :) :)

Maradt egy kis adósságom, mégpedig az én elkészítési módom.(2 fő részére)

3 szép nagy krumplit (az 1. kép) héjjában puhára főztem, kb 3/4 óra. Még forrón meghámoztam és átnyomtam krumplinyomón a gyúródeszkára. Megsóztam, 2 tojás sárgájával és annyi sima liszttel amennyit a krumpli felvett, hogy a tészta finom lágy maradjon, összedolgoztam a deszkán.

Ezután ketté osztottam a begyúrt tésztát, majd előbb az egyiket rúddá sodortam. Jól megliszteztem alatta a munkalapot, majd késsel rudacskákká vagdostam.  Vágás után rögtön arrább is löktem a nudlit, így meg is kapta végleges sufnudli formáját.(2. kép) A tészta másik felével is ugyanígy jártam el.

Közben vizet forraltam, kis sót tettem bele és a kész nudlikat finoman belecsúsztattam. Mikor feljöttek a víz tetejére, (ez alig pár perc, hiszen főtt krumpli van a tésztában) szűrőkanállal kiszedtem és tálba szedtem. A kifőzést is két részletben ajánlott elvégezni.

Ezután csak a tálalás maradt hátra. Mint említettem, ez alkalommal mákkal, mézzel, lekvárral került az asztalunkra.

P.S.: Most, utólag jut eszembe, hogy a tavaszi, zsenge borsós zöldségleves, vagy egy szárazbableves betétje is lehet ez, mint burgonyagombóc. Hm.. érdemes kipróbálni.

Hitemről

"Kislányom a hit a fontos, nem a vallás." 

Mély igaz szólások maradtak emlékül apámtól. Mint ez is. Mikor ezt mondta, nem értettem ennek az igazát. A különbséget a kettő között. 

Még Csepp voltam, csak Reménység, aki csak valahol a lelke mélyén tudta, hogy Óceánnal lehet Egy.

Ma már tudom, milyen Nagy volt Ő és én milyen kicsi. 

Kívánom minden szerettemnek, kedves rokonomnak, barátomnak, ismerősömnek, hogy legyen hittel teljes az élete! 

Mert, hol hit, ott szeretet, hol szeret, ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás, ott Isten, hol Isten, ott szűkség nincsen. 

Krisztust várva szívemben kívánom, hogy legyen áldott karácsonya és örömteljes új éve mindnyájunknak!

Egy-Én-iség

Valahol azt olvastam, ha levetjük személyiségünk fátylát, előtűnik egyéniségünk. Egy-Én-iségünk.

Hogy mi okozza egyéniségünk elvesztését, az elgondolkodtató, hiszen ezzel születünk. Ekkor még erősek a szellemi gyökereink. Ez egy részt azért van, mert a kisded koronacsakrája még teljesen nyitott állapotban van, más részt az anyai emlőben lévő csakrán keresztül kapcsolódik lelki, szellemi családjához. A szoptatás spirituális táplálás is!, mely megsokszorozza fontosságát.
Az önelfelejtés azzal kezdődik, hogy a felnőttek -kicsit érthető módon- áthangolják őket. Így az égi gyökerek halványulnak, a földiek erősödnek.
Megszabjuk, hogy mit-, mikor-, mennyit lássanak, -gondoljanak, -egyenek, -aludjanak, -játszanak...
   
    Eszembe is jutott egy emlék a kb. fél éves fiamról.
A körülöttem élők szerint sovány volt a fiam. Mint kezdő anyuka, hallgatva rájuk, mindig erőltettem az evést. Egyet a mamának, egyet a papának.... Aztán Róbert Egy-én-isége jól megmutatta, hogy tévedésben vagyok. Egyszer, miután beletuszkoltam az utolsó kanál főzeléket is, kihányta az egészet.
Ezután, majd később Dorka lányomnál ezt a hibát már ritkábban követtem el.

A közösségekben megtanulunk az elvárások szerint viselkedni, egyéniségünk meggyöngül.
Majd változunk a kedvesünk kedvéért, mert nem vagyunk ekkor még olyan bölcsek, hogy tudjuk, az igaz szeretet elfogadó nem pedig átformáló!
Még később az élet taposómalmában, a létfenntartásunkért folytatott pénzhajszában világnézetünk végképp anyagiasult lesz. Elfeledkezünk a bennünk élő Isteni szikráról.

Swami Vivekananda egy történettel illusztrálta ezt.

Egy oroszlánkölyköt, melyet anyja vadászat közben a juhnyáj közé pottyantott, bárányok neveltek fel. Ez azt hitte magáról, hogy ő is bárány. Megtanult bégetni és legelni. Egyszer azonban egy öreg oroszlán amelyik meglátta, hogy bárányként menekül előle, elkapta a grabancát és elmagyarázta neki, hogy nem kell félnie, hiszen ő az állatok királya. Hogy ezt bebizonyítsa, egy tiszta vizű tóhoz vitte, ahol az oroszlánkölyök  megpillantotta magát és soha többé nem félt.

A tiszta vizű tó, a tiszta tudatot szimbolizálja, amiben meglátjuk azt, akik valójában vagyunk.
Az oroszlán pedig a Napot, a spirituális és látható fényt, külső-, belső ragyogást, dicsőséget, hatalmat, erőt, bátorságot, királyságot, nyugalmat, állhatatosságot, becsületességet, fennköltséget, nagylelkűséget, gazdagságot szimbolizálja.

Úgy élünk, mint a történet kis oroszlánja...
Aztán egyszer csak nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Lelkünkben megérezzük a változás szükségességét. Ébredezünk. Egyre többen és egyre mélyebben nézünk a tiszta vizű tóba...
Ez az én életemben is így történt. Apám halálakor találkoztam a halhatatlan lélekkel...

..Mint kinőtt ruhát levetünk magunkról régi szokásokat, tevékenységeket, sok esetben még kapcsolatokat is.
Nem kell sajnálni... hagyni kell menni.
Egyre több gondot fordítunk önmagunkra, lelkünkre, szellemünkre, kezdjük tartalmasabban élni életünket.
Eszünkbe jutnak megvalósításra váró álmok, rég elfeledett kedvtelések, vagy jönnek merőben újak.

Már felnőttek gyerekeim, több lett a szabadidőm, így beiratkoztam nyelviskolába és vonzott az alternatív gyógyászat is. Valaha gyógyszertárban dolgoztam így láttam, hogy az emberek elfeledve nagyszüleik ősi gyógyító praktikáit minden panaszukkal orvoshoz futnak és a gyógyszerektől várják felépülésüket. Pedig tudjuk, hogy van más út is a gyógyulás felé.
Holisztikus gyógymódokat tanultam, majd elvégeztem egy ayurvédikus jógaoktató tanfolyamot.
A jógaoktatás lelkiekben kiteljesít. Azok az anyai, tápláló energiák melyek családom számára már esetleg terhesek lennének, így levezetődnek.

A jóga és az ayurvéda ősidők óta egybeforrt tudomány.
A jóga jelentése: egyesülés. Ez egy spirituális út, egy ösvény, mely elvezet Egy-Én-iségünkhöz, a Legfelső Lélekhez. A jóga mely nem csak pózokból áll, - vannak légzőgyakorlatok, mantrázások, szertartások, imák, meditáció - segít megteremteni a test, a lélek és a szellem egységét.
Ez megkönnyíti a mindennapi gondok, próbatételek leküzdését.
Az Ayurvéda az Élet Tudománya szerint a harmónia maga az Egész-s-Ég.
Megismertem és megtanultam meglátni magamban és körülöttem mindenben a Teremtett Világ felépítését adó öt elemet (éter, levegő, tűz, víz, föld).
Például az étert a zenében, a levegő elemet a szélben, a tűz elemet egy hirtelen haragú emberben, a víz elemet a mozdulatok lágyságában és a föld elemet az elefántban.

Megértettem, hogy természetünk, Prakritink által, hogyan is vagyunk különbözőek, mégis egyek.
Ma már tudom, hogy gyermekem nem sovány volt, hanem, -mint jómagam is- vata alkat. Ez azt is jelenti sok egyéb fizikai és mentális jellemző mellett, hogy ő vékony csontozatú, nyúlánk személy. Ma 32 évesen is.
Megértettem az ayurvéda által azt is, hogy valaki például miért nem szereti a forró, vagy csípős ételt, miért meleg a keze még a leghidegebb időben is, míg én forrón és csípősen szeretem az ételeket és a kezem még kesztyűben is fázik. Hogy mindenki egy külön Egy-Én-iség. Így a pitta alkat sajátossága, hogy sok benne a tűz. Miért kellene azt még fokozni? Viszont én mint levegős, vata alkat, fázós vagyok. Azért szeretem jó melegen, csípősen az ételeket, mert ezzel fokozom a tűz elemet magamban.
Aztán azt is megtudtam, hogy a mackós, kapha alkatúak általában nagyon melegszívűek, nyugodt, stabil személyiségek.

Tehát, egyéniségünk megtalálásában segítségünkre lehet az Ayurvéda több ezer éves tapasztalati tudása.
Szeretnék mindenkit bátorítani, hogy az önmegismeréshez használja ennek a tudománynak kincsestárát.
Neten lehet találni úgynevezett dosha tesztet. Ezt kitöltve megismerhetjük biológiai alkatunkat. Kitöltéséhez javasolt egy jó ismerősünk bevonása is, aki az általunk kitöltött tesztet átnézve, segít önmagunkat objektíven látni.

Aztán nem marad más hátra, mint saját alkatunknak megfelelően ayurvédikus tanácsot keresni egészségmegőrzés, étkezés, sport, sőt akár még hobbit illetően is.
Megtalálva a harmóniát önmagunkkal és a természettel, nagy lépést tehetünk Egy-Én-iségünk felé.




Namaste,

http://www.harmonet.hu/ezoteria/812-az-emberi-termeszet-%28a-hinduizmus-szellemeben%29.html

http://halamiszteriuma.blogspot.hu/2012/09/osho-beidegzodesek.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81jurv%C3%A9da#mediaviewer/File:Ayurveda_humors_hu.png

Advent üzenete

 Évek óta szeptember vége felé előveszem a mécsestartót, az ajtóm mellé állítom kint és sötétedéskor meggyújtom benne a gyertyát. Ez idő tájt a hűvösebb estéken a kandallóban begyújtunk és a rajta álló gyertyákat is  meggyújtom.  Ez amolyan szertartás (púdzsa) számomra, mert a tűz melegséget hoz mint a hőfokot, mint pedig az érzelmeket illetően.
Nagyon tetszett, hogy idén országosan elindult egy régi hagyományunk felélesztése, a Szent Mihály napi tűzgyújtás.
A tűz a Nap földi tükröződése, Mihály pedig a sötétség erői ellen küzdő arkangyal.
Ebben a néphagyományunkban érhető tetten kötődésünk a szellemi világhoz, a Kozmikus Rendhez.

Az őszi napfordulóval ahogy környezetünkben, úgy bennünk is egyre fogy a Nap fénye és erősödik a sötétség ereje, mert "Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint úgy bent." Ezt a törvényt sok ezer éve megfogalmazták már az egyiptomi magaskultúrában.


Adventhez közeledve belső, szellemi tüzünket kell megerősíteni.
De valójában mi is az advent?
Jelentése  latinból  az "Adventus Domini", az Úr eljövetele kifejezésből származik.
Valójában advent a keresztény világ karácsonyra való várakozását, spirituális felkészülését jelenti.
De milyen eljövetelre várakozunk, várakozom én, aki ezt a blogot írom?
Nyilvánvalóan a belső F-Én-y megszületésére.

  Egyszer egy postban a fb-on  azt írtam mint jógaoktató, hogy minden magyar embernek meg kellene tanulni a Surya Namaskar-t a Napüdvözlést. Azzal indokoltam, hogy ősi magyarjaink szokását fenntartva egy archaikus népcsoportunk, a csángók akik tőlünk messze elszakítva élnek (nem lélekben elszakítva!! csak földrajzi határokkal) a csíksomlyói búcsú során, vasárnap hajnalban fölzarándokolnak a nyeregből, vagy a kegytemplomból a hegyre, köszönteni a kelő Napban Istent, vagyis az Ős Tényt, a Teremtőt. Ez a "Napbanézés". Még hozzátettem, hogy ma, már mi is sokan követjük őket e szép hagyományban.
Igen, a Surya Namaskar is egy napüdvözlés, mellyel belső tüzünket, a szamánát növelhetjük.
Akinek  tiszta a köldök- vagy Manipúra csakrája, az egészséges, kiegyensúlyozott személyiség, tele életkedvvel.  Aurája sugárzóan ragyog, fénnyel teljes és ezt megérzik a körülötte élők.
Ennyit most a jógáról és az általa megszerezhető szellemi tűzről.

Visszatérve a karácsonyi ünnepkörhöz nézzük szellemi tennivalóinkat.
Advent ideje alatt négy sarkalatos erényt, erkölcsi képességet kell megerősíteni az embernek magában.

1. hét  Igazságosság, 
 Michael Arkangyal,  kék sugár

Az ember, felegyenesedésével közvetítővé vált az Ég és a Föld között. Ezzel a felegyenesedéssel jött létre az öntudat, önállóság és vele az egyéni karma, mely cselekedeteink következménye. Minden ami a világban történik ok - okozat viszonyban van. Legyen bár a történés élettelen létezők, állati, emberi, vagy magasabb világok szellemi, isteni megnyilatkozása. Tehát minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Igazságos csak az lehet, aki ennek az igazságnak birtokában van, szellemileg felnőtt. Tudja, hogy sorsának  ő a teremtője. Minden pontosan úgy történik életében,- olyan leckéket kap,- melyek lelki, szellemi fejlődését leginkább szolgálják.
A szenvedéseket, csalódásokat méltósággal el kell viselni.
Tehát advent első hetében  magunkba szállva önértékelést, önvizsgálatot kell tartanunk. Segítségével mások felé is igazságosak leszünk és ez belső egyensúlyhoz vezet.

A hét kísértése az igazságtalanság.

2. hét  Mértékletesség
Chamuel Arkangyal, bíbor sugár

Ahol fény van, ott árnyék is. Az ellenerők a vágyak mértéktelen megnövekedését okozhatják az emberben.
Advent második hetében tudatosan mérsékletesnek kell lennünk, például az étkezésben, beszédben, vásárlásban, a média követésében.
Figyeljük önmagunkat, ne fecsegjünk hasztalanul, kerüljük a médiát, mert a tévézés, újságolvasás által sok durvaság, pletyka érhet bennünket.
Ne akarjuk a szeretetet, a lelkieket vásárolt anyagiakkal pótolni!
Advent második hetében beszédünk legyen nagyon tudatos, csak akkor szólaljunk meg, ha nagyon fontos. Tartsunk szóböjtöt, így meghallhatjuk belső hangunkat.
Fejlesszük ki magunkban  az "először gondolkodom, aztán beszélek" jó szokását, ezzel megszerezve a megfontoltság erényét.
Ha kerüljük a szélsőségeket, mértékletesek leszünk. Ezzel harmóniát, higgadtságot, lelki békét érünk el.

A hét kísértése a mohóság.

3. hét  Állhatatosság
Gábriel arkangyal, fehér sugár

 A sötét erők asztrális testünkön keresztül  félelmet és aggodalmat okozhatnak, melyek lelki egyensúlyunk elvesztéséhez vezetnek.
Uralnunk kell a lélek három erényét, az akaratot, az érzelmet és a gondolatot.
Jó, ha elengedjük a "most azonnal" érzést és gondviselőnkre bízzuk sorsunkat. Hinni kell az isteni időzítésben. Így visszatér nyugalmunk, melyet a túlzott akarással, gondolkodással elvesztettünk.
Legyünk éberek, vegyük észre mikor akar az ellenerőktől kísértett egónk felülkerekedni.
Őrizzük meg a lélekjelenlétünket!

A hét kísértése a félelem.

4. hét  Bölcsesség
Zadkiel Arkangyal, lila sugár

A téli napforduló  (december 21.) előtti napokban szellemi értelemben a magasabb világok küszöbéhez érkezünk. Hogy az igazi bölcsességet megszerezzük találkoznunk kell a küszöb őrével aki segíti szellemvilágbeli utazásunkat. A küszöb őre csak akkor érkezik el hozzánk, ha már szembesültünk saját árnyékunkkal, sötét oldalunkkal, mely tudatalattinkból sokszor tévútra vezetett. Ezek után a küszöb őrei itatják ki  a "Felejtés poharát" és az "Emlékezés poharát" ha álomban, vagy meditációban a szellemvilágba lépünk.
A "Felejtés pohara" segít abban, hogy a földi logikát elfelejtve szerezzük meg a  szellemvilág bölcsességét, majd a földi világba való visszatéréskor az "Emlékezés poharát"  isszuk ki, hogy a földi világba torzítás nélkül emlékezzünk a szellemi tanításokra.
Tehát advent negyedik hetében ennek a bölcsességnek a megszerzése és megtartása a legfontosabb.                            
A hét kísértése a tudatlanság.

E négy sarkalatos  emberi erény kifejlesztéséhez elég az ember elhatározása és kitartása.

Van még három erény, mégpedig az isteni erények: a hit, remény, szeretet.
Ezek  bennünk való kiteljesedéséhez nem elég az emberi kitartás, hanem szükséges a magasabb világok segítsége, az angyali hierarchiák közbenjárása.

A hit olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni, ezért a mai  anyagelvű világszemlélet miatt sokszor hitünk miatt nevetségessé válhatunk.
Ahogy káros a vakhit, úgy káros a hitetlenség, mely által a sötétség erői félelmet, szorongást kelthetnek. A hit ereje által tudunk lelki, vagy asztráltestünkben fejlődni, szellemi-Énünket elérni.
Ebben Mihály a Nap-arché segít bennünket, ő felel azért, hogy az emberek gondolkodásában szellemi szemlélet helyet kapjon.

A remény segíti az embert azon az úton, ahol az álomból valóság, megnyilvánulás lesz.
A remény egy a hitünket erősítő energia, mely segítségével  magasabb, buddhi tudatszintre juthatunk. Inspirálttá válik életünk. Itt a védőangyalon kívül, egy arkangyal is csatlakozik hozzánk.

A szeretet, mint energiaáramlás jól megfigyelhető, melytől szárnyalónak, élettelinek érezzük magunkat. A legmagasabb szintű rezgés, mely ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szer-etet).
A szeretet alaptörvénye, hogy csak akkor kapjuk meg, ha mi is sugározzuk magunkból.
Szeretetből fakadó tulajdonságok mint az odaadás, elfogadás, türelem, önzetlenség, önfeláldozás sokszor az emberek szemében megmosolyogandó dolog nem pedig erény.
Négy szintje a szexus, erosz, fília, agapé.
Az agapé a legmagasabb szintű, feltétel nélküli Krisztusi szeretet, mely rezgéssel fizikai testünket atmanná, felsőlélekké alakíthatjuk.

Nos, én erre az eljövetelre várok!
Az advent tudatos megélése segít a Krisztusi tudat eléréséhez, hogy megszülessen bennünk a magasabb ÉN.

Habár e három erény kifejlesztéséhez a megfelelő idő már a karácsony utáni tizenkét szent éjszaka után, vízkereszttől húsvétig tart, mégis itt éreztem helyét megjegyezni.
Ugyanis, ahogy a karácsonyi ünnepkör egyágú gyertyatartója Jézust a világ világosságát jelenti, a hétágú gyertyatartó pedig a négy emberi és a három isteni erényt hivatott szimbolizálni.

Végül hallgassátok szeretettel ezt a gyermekkorom karácsonyát idéző,  Jézus eljövetelét váró dalt.

Meghitt adventi időszak utáni áldott karácsonyt kívánok szeretettel: Magyarka Margit

https://www.youtube.com/watch?v=4jmklx5Ihg0


Forrás: Váradi Tibor; Szellemi tanítások
Wikipédia
http://www.noralap.eoldal.hu/cikkek/hogy-jo-legyen/osz--es-szent-mihaly-idoszak-a-nepi-hagyomanyban.html

Csitt!

Mikor egyedül vagy és nem zavarod magadat kényszeresen (csak mert így szokás), valami külső hanggal, mint Tv, rádió, telefon, megkapod a finomérzékelés szintjén érkező l-ÉG-ből kapott üzeneteket.

Csitt!
A CSIT (tudat) üzen,csak figyelj. Belülre...Önvalódra.

Om, Shanti, Shanti, Shanti