A derűről

Szvámi Ráma a múlt század egyik legnagyobb szellemi tanítója aki gyerekkorától a Himalájában nevelkedett. Fiatal éveiben jóga tudományt és -filozófiát tanulmányozott a Himalája tradicionális kolostoraiban.
Felsőfokú tanulmányait Indiában, majd  Angliában, Oxfordban végezte.
A Himalájából egy elvonulása után, azzal az elhatározással tért vissza, hogy azzal fogja szolgálni az emberiséget, hogy a Kelet tanításait, elhozza a nyugati világ számára. Ugyanis szvámi az, aki az emberiség szolgálatának szenteli az életét.
Róla szól ez a rövid történet.
Szvámi Ráma még fiatal tanítványként megkért egy, a Himalájában élő szvámit, hogy adjon neki egy mantrát. A mester napokig várakoztatta, majd a türelmetlenül sürgető tanítványának a következőket mondta: "Kapsz tőlem egy mantrát, de ígérd meg, hogy mindig észben tartod majd."
Ezután levitte a szent Gangesz folyó partjára, ahol sok bölcs végezte szellemi gyakorlatait és beavatásait.
Itt, Szvámi Ráma mesterének megígérte, hogy nem felejti el a mantrát és mert a szvámi kételkedett benne, még számtalanszor elismételte ígéretét.
Ekkor így szólt az öreg szvámi: "Bárhol élsz is, élj derűsen. Ez a mantrád. Emlékezz rá fiam, hogy a derűt te magad teremted meg. Csupán emberi erőfeszítést igényel. Magadban kell derűt teremtened. Emlékezz erre a mantrára."
Szvámi Ráma emlékiratában azt írja, hogy minden élethelyzetében sikerrel alkalmazta a mantrát. Hozzáteszi, hogy a szvámi szellemi receptje a legjobb gyógyító mind közül- az öngyógyítás valódi kulcsa.

A derűsség egy pozitív életszemlélet.
A derűs ember, -szerintem- nem keseredik el, minden  kellemetlen, rossz helyzetből remélni vél és éppen ezért talál is kiutat.
Egy, a természetből vett hasonlattal élve a derűs ember, ha felhős az ég, arra gondol,- tudom, a felhők felett mindig kék az ég, bármikor jöhet egy szél ami elfújja őket és akkor ismét ragyog rám a Nap.
Lássuk azért be, hogy nem is olyan könnyű ilyen lelkülettel élni.

Om, Shanti