India mottója

                                                          Csak az igazság győzedelmeskedik

Tegnapelőtt igényeltem meg az indiai utamhoz a vízumot. 
A születési dátumhoz érkezve beírtam: szeptember 25, majd az érkezéshez: Delhi, szeptember 25. 

Szilvi akkor lépett mellém, meglátta és csak annyit kérdezett: ekkor van a születésnapod?

Igen,- volt a válaszom.

Ilyenek a véletlenek...

Valami napok óta ült a lelkemen, valami megfogalmazatlan szeptemberi szomorúság és amíg valami megfogalmazatlan, nem tudatos, az ember nem tud magán segíteni.  

Munka után az erdőn keresztül sétálva indultam haza. Megérkezett ma a vízumom, gondoltam a séta közben kicsit rendezem az utazás körüli gondolataimat.  

Télen, még valamikor közel édesanyám halála után fogalmazódott meg bennem az Indiába utazás gondolata, s most, hogy kezemben a vízum, elgondolkodom azon, vajon miért éppen a születésnapomra esik Delhibe érkezésem napja? Mit üzen ez nekem? Hiszen nem azért döntöttem az indiai utazás mellett, mert a Békét ott keresem, és nem is azért, hogy találok majd ott egy gurut, aki utat mutat nekem. 
Tudom a békémet magamban teremtem meg és Szatgurum sok évvel ezelőtt megszólított, vezetve vagyok.  De  mégis! Elgondolkodtató, hogy a sors úgy hozta, hogy épp Vrindávanba megyek, Krsna szülőhelyére, hiszen Krsnában a Legfelsőbbet a Szatgurunkat tisztelhetjük... 

Még be sem léptem az erdőbe, eszembe villant a napok óta tartó szomorúságom oka. Az idei születésnapomon  már nem hallhatom édesanyám köszöntő szavait... 

Mókusok futkosnak az avarban, egész közel hozzám. Kizökkentenek, percekig nézem játékosságukat.

Továbblépek... 
Asóka, India híres királyának sorai jutnak eszembe, amit napközben olvastam a neten, miközben Indiáról tudakozódtam.

" Az egyetlen győzelem, amit érdemes elérni, önmagunk legyőzése."

Így aztán otthagyom a szomorúságomat  és csak hallgatom lépteim zaját a lehullott, száradó avarban.

A telefonom cseng. A férjem hív - hol vagy?

- Mindjárt otthon vagyok, csak egy kicsit túl mentem. Olyan sűrű lett nyár végére ez az erdő, hogy eltévedtem, de már kifelé tartok...

Hazaérkezve virágözön fogad. Orchideák és egy kis szobarózsa... 
Mert Mária is vagyok? - kérdezem hirtelen, hiszen épp ma szeptember 12-e van Szűz Mária neve napja, s védőszentem után második keresztnevem Mária, valamint apám mindig így szólított: Márika.

- Arra gondoltam, hogy nem leszel itthon a születésnapodon és én nem tudlak majd felköszönteni, ezért vettem ma a virágokat - mondja férjem.

Csak mosolygok, olyan váratlanul ér a dolog. Érzem itt vannak velünk a szüleim... 
Lelkünkben összerezgünk...  

http://masteszta.blog.hu/2014/11/03/a_zold_szinei_verengzobol_vega

https://hu.wikipedia.org/wiki/India_c%C3%ADmere
http://filosz.hu/szatguru/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vrind%C3%A1van