Arad

Előző bejegyzésem reggelén, ami október hatodikán volt, a naptárra nézve rögtön az Aradi vértanúk jutottak eszembe. Magamban meg is jegyeztem, hogy a nagy nemzeti emléknapok kitörölhetetlenek a mi nemzedékünk tudatából. (A későbbi korosztályról már nem tudok nyilatkozni.)

Szóval, megemlékeztem magamban róluk. 

Nem gondoltam egyebet írni, akár ennek kapcsán is, mint amit olvashattatok: a magyarság melegszívűségét, kulturális értékeit, valamint hazánk kifosztottságát.

Most mégis le kell írnom az 1848-49-es szabadságharcunk legnagyobbjainak neveit, azért, hogy rámutassak a neveik alapján, hogy ez az ország, ez a nemzet, a Kárpát medence mindig is befogadó volt. Hogy nem a beszélt nyelv, vagy név alapján ítéltetett, hogy ki a magyar. 

A szív döntötte el. 

Magyar az, aki magyarnak vallja magát. 

Nagyon is hiteles tőlem ez a kijelentés, hiszen édesanyám családját Fekete-erdő vidékéről (Schwarzwald) Mária Terézia telepítette be, sok más német családdal együtt; és ómamám elbeszéléseiből tudom, hogy magyarnak vallották magukat, akként éltek és éreztek.

Hát lássuk nagyjaink neveit, és lássuk emberi nagyságukat az 1849 október hatodikán Aradon, utolsó szó jogán tett kijelentéseik alapján.

Barabás Miklós litográfiája

Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá, az apostolok lelke,
És bitófák tövében kell forradalmárrá érni,
A magyar lelkeknek.

Schweidel József:
A mai világ, a sátán világa,
Ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak az igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el,
Ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom
Megértik ezt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem,
Amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,
Ha semmit sem tettem volna az életemben!
Alázatosan borulok Istenem elé,
Hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Damjanich János:
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Pöltenberg Ernő:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Török Ignác:
Nem sokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon!
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hősök kellettek, ma mártírok,
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett,
Hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.


Azt olvastam valahol, hogy az orosz lélek, olyan mint a Volga folyó, hatalmas, széles és nyugodt.
Fogalmazódik bennem, hogy milyen is a magyar lélek... az égi lánghoz biztos közel van.

Kárpátia: Az utolsó szó jogán https://www.youtube.com/watch?v=zx-J-35gPjA