Látom, ahogy ott könyökölsz komor diófa íróasztalod mögött. Látom, ahogy hosszú ujjaiddal babrálsz, majd felnézel, rám mosolyogsz azzal a keserédes mosolyoddal.
Hívlak, elkészült az ebéd. Ma a Te tiszteletedre.
Felállsz, együtt kimegyünk és leülünk az ünnepi asztalhoz, ahol testvéreim és édesanyám már várnak.
Nézem, ahogy a cseresznyepaprikát belenyomod a tányérodban lévő halászlébe és vörösboros poharadat koccintásra emelve, egyenként a szemünkbe nézel...
Ma már tudom, hogy az áthatóan kék szemeddel ilyenkor egyenesen a lelkünkbe néztél.
Ismerlek, hiszen a lélekrészed vagyok...
A halhatatlanság világában, ebben a másik dimenzióban, sokszor megöleljük egymást.
Igen, ma is a névnapodon, József napon.
Édesapám!
Teremtőd tartson meg örökké ott ahol vagy a Fényben, a SZERETET birodalmában.
Om, Shanti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése