A teljesség keresése

Mottó:

"Születésünk csak álom s feledés:
létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél, 
messziről ered, és véget nem mivelünk ér: 
nem teljesen emléktelen, és nem egészen védtelen
jövünk az Istenből, ki otthonunk..." Wordsworth
                                           

Az aktuális blogíráson meditálva, ez jutott eszembe: a teljességet miért is keresnénk kívül, a teljesség mi magunk vagyunk. 

 Álmomban jött el,
-épp negyvenkilenc voltam-
 Fehérlófia.

E  3  soros versem tömör, egy tényt közöl. 
Mikor 49 voltam(7x7) és ezt megírtam, előtte volt egy álmom. Egy csikó figyelőn néz egy hófehér lóra. Majd a hófehér ló pegazusként az égbe száll.  Ez a csikó én voltam s a fehér ló apám. Mikor felébredtem azonnal újraolvastam a Fehérlófia mesét. Mint minden magyar népmese ez is egy lelki beavatás, tele archetípusokkal.
Ki ne ismerné e mesét?! De valami hibádzott az álmomban,- gondoltam. Fehérló egy kanca, én pedig apámmal álmodtam. Aztán jött a felismerés. A táplálás női minőség és habár édesapám ekkor fizikailag nem élt már köztünk, 3 éve halott volt, de ugye táplálni lehet szellemileg is valakit...
Bevallom nektek, azóta, ha szembenézek magammal a tükörben sokszor könnyezem és mély alázatot érzek.

Jankovics Marcell: Fehérlófia

Nos, ez a szellemi, lelki kapcsolat azóta is tart.

Magyarság ( MAGság) tudatom belőle fakad. Ezért e név: Magyarka.

Budapest

Mikor megláttam ezt a  fotót, azonnal  megtetszett és megosztottam fb-on. De miért?! Olyan szürke, benne a ködbevesző Lánchíd és  a Bazilika. Majd eltelt pár nap s jött egy válasz. Hogy mi tetszik? Ami átsugárzik rajta. Krisztus és Széchenyi a legnagyobb magyar szellemisége.  

Fontos, hogy meglássuk minden szürkeség mögött a meglévő  Fényt!

Széchenyi István; Hallgasd meg imámat (részlet)

                  Mindenható Isten, hallgasd meg imámat.
                  Töltsd el szívemet
                  angyali tiszta szeretettel embertársaim,
                  hazám és honfitársaim iránt.
                  Világosíts fel lángszellemeddel 
                  és erős ésszel!



Bakos Attilát olvasom.  Csak  pár napja, hogy ezt a nekem talán legkedvesebb Petőfi idézetet találtam a Kőtörő fűben.

Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért...(részlet)

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, mely úgy hevít.

Láng van szívemben, égbűl-eredt láng, 
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságáért.


A Mohács-szigeten születtem, Sárosban. Édesapám erdész volt s én egy erdészházban születtem, csak egy karnyújtásnyira a Dunától.

József Attila: A Dunánál (részlet)

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen. 
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen. 
Verset irunk - ők fogják a ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt-
ez az elmulás. Ebből vagyok."Meglásd,
ha majd nem leszünk!..."- megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert őssejtig vagyok minden ős-
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s lelkes Eggyé én így szaporodom! 

Ebbe a kis önvallomásba loptam be a szent hármasságot magába foglaló verseket, hiszen a hármasság a teljesség.

Kívánok Krisztusi szeretettel teljes, áldott karácsonyi ünnepeket mindnyájunknak!

 Namaste, Üdv: Margit

http://www.youtube.com/watch?v=hG4uIE_yzlI