Bájoló

Már gyermekként is nagyon szerettem olvasni. Verseket is.

Ehhez hozzájárult, hogy édesanyám sokszor dalolt és mondott verseket nekünk. Anyám, aki Mária-lány volt, zárdába járt iskolába. Apácák nevelték. Úgy nevezték őket a Szeretet leányai...
Az apácák fontosnak tartották az egyházi és világi életre való nevelést egyaránt. Hogy egy leányból jó feleség és anya legyen, tanították őket házimunkára, varrni, kötni, horgolni, de emellett a szellemi nevelésükről sem feledkeztek meg. Színköröket szerveztek. Anyám gyönyörűen szavalt, énekelt, zenélt, így minden rendezvényen fellépett.
Sok-sok dalt és verset ismer ma is.


                              Édesanyám egykor

Nos, ebből adódóan nekem is sok kedvencem van.

A mai magyar kedvencem, mert magyarra szólt a meghívás, egy pár évvel ezelőtti, kedves nyári emlékemhez kötődik.

2011-et írtunk, a Vénusz bolygó erősítette (Vénusz Tranzit) a Föld nőies energiáit, a művészetekre, szépségre való nyitásunkat. Kundalíni jógázni mentünk föl a város fölé, egy sokemeletes ház tetőteraszára. Ám a természet megpróbált bennünket. Jött egy hirtelen szél, majd egy hatalmas felhőszakadás. Azért írom, hogy megpróbált, mert a lány, aki kiengedett a teraszára, egy zsebnyi lakásban élt és mi voltunk vagy 12-en. Hogy fogunk így jógázni? Mit kezdünk ezzel a helyzettel?
Nos, beültünk a szobába, gyertyát gyújtottunk. Néztük a fekete égen cikázó villámokat, halkan csevegtünk és csak vártunk.
Egyszer csak egyikünk elkezdett levetkőzni, majd lassan átlépett az alacsony ablakpárkányon vissza a tetőteraszra. Hang nélkül követtük. Kőrbe ölelkeztünk és csak voltunk. Néha fölnéztünk a fekete felhőkre, hagytuk hogy a szakadó eső, - melyet Erdélyben, csíkszékben a Szűz Anya könnyeinek tartanak, - mossa arcunkat. Szeplőtelenre. Szembenéztünk a Sötétséggel...
Valami kimondatlanul történt velünk akkor.
Majd visszamentünk a szobába, kicsit szárítkoztunk, aztán egy kört alakítva leültünk a padlóra. Időközben késő este lett. Gyertyák égtek a körben.
A hely szűke miatt egy gyönyörű, gyógyító, szeretet mantrát zengettünk. 

Jóga volt ez is, hiszen a jóga nem csak testi, fizikai gyakorlatokról szól.

Később elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útjára.

Másnap Gabi, - aki az órát tartotta - Radnóti Miklós, Bájoló című versének megzenésített változatát küldte:
https://www.youtube.com/watch?v=g97zmIRcfio 

Namaste