2018. szeptember 9., vasárnap

Csillagösvényen

Majd húsz év után tegnap ismét megnéztem a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendáját.


Naplegenda


"Népünk emlékezete számon tartja, hogy keletről jöttünk. Nyugatra. 

Mi Urunk, Ki eloszlatod a sötétséget és megvilágítod az ember arcát, Te vagy a távoli hegyek határán kibomló Fény, Te vagy a Föld peremén lobogó égi máglya, hacsak Reád pillantunk halandó szívünk belereszket."

Mikor megszólaltak Nikola Parov első, magyaros, tüzes dallamai, Mihályi Gábor koreográfiájára táncra robbant a színpad. 

Beleborzongott a test a lélek gyönyörébe.

Menjetek el a Művészetek Palotájába, nézzétek meg, - különösen, ha szeretitek a tüzes magyar és Balkán zenét, a polkát és a valcert! Közép-Európa zenéit, táncait.
Kívánom, hogy töltődjetek fel ezzel a tűzzel! Mint, ahogy én is csordultig töltöttem a szívemet. Egyaránt szólított meg lelkileg a valcer, a csárdás és a Balkán körtánca. Ebben a hármasságban vagyunk mi egészek itt, Európa közepén.

Fotó: Völgyi Attila, Naplegenda


Hogy valóban keletről jöttünk-e, vagy ősnép vagyunk itt a Kárpátok ölelésében már maradhat is a prehisztorikus korok titka.
A lelki kultúránk magas szintje viszont tagadhatatlan. Az a tudásunk, bizonyosságunk, hogy a lélekmadár szabadon száll, hogy legyen bár a test börtönben, vagy a világ bármely távoli pontján, szeretteinkhez a lélek szárnyán megérkezhetünk.

Repülj madár repülj
Menaságra repülj
Édes galambomnak
Gyönge vállára ülj!..

https://www.youtube.com/watch?v=odwjzFyZ91g

Persze, ha a legendát, a mítoszainkat vesszük alapul, miszerint a Nap népe vagyunk, akkor valóban csak keletről jöhettünk. Csillagösvényen.*


Naplegenda:
* Tejút



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése