Május lánya

Május van. Nekem, ez anyu hónapja, mert Ő ebben a hónapban született, és az anyák napja is májusban van.

Gyermekként, mikor már elkerültem otthonról, mindig nagyon készültem erre a hónapra, hazautaztam adni gyermeki ölelést és kapni anyait. 

Ezt a szokásomat felnőttként is megtartottam.

Magam is lassan 35 éve anya vagyok... de most, hogy anyu már nincs itt köztünk, egészen másként tekintek erre a napra...

Csodálattal emlékezem RÁ. Sokszor elgondolkodom azon, hogy tudott Ő teremteni.

Mindent a semmiből...

Persze ma már nagyon is értem. A Szentlélek csodájával, a hitével...

Igen, volt  benne valami nagy Erő, ami képessé tette arra, hogy azokban a nehéz ötvenes, hatvanas években négy gyermekének előteremtsen minden szükséges dolgot.

El sem tudom mondani mi mindent megtanult az apácák neveléséből kikerült polgári életet élt anyám, miután férjhez ment és megszülettünk mi, a gyermekei. 

A falusi, paraszti élet nem riasztotta meg, hiszen Ő Május lánya, a Föld lánya volt.

Mint Démétér*, egyszerűen uralta ezt az elemet.

Volt lovunk, tehenünk, disznónk, baromfiak, nyulak, konyhakert, háztáji sok gyümölccsel, virágoskert és a velük való munkát fáradhatatlanul, igazán szeretettel és élvezettel végezte. 

Ha kellett beoltott gyümölcsfákat, vetésnél tudta hány szem borsó, bab, kukorica, krumpli kell egy-egy fészekbe. 

Segített megelleni a tehénnek, kitördelte az újszülött malacok farkasfogát, hogy ne sértsék fel a koca emlőit; emlékszem még az újszülött malacok illatára és arra, hogy milyen édes kis rózsaszínűek voltak, mikor télen betakargatva behozta őket a nyári konyha melegébe elvégezni azt a kis műtétet; megtömte a kacsákat, hogy szép kövérek legyenek. Ebben én is segédkeztem, áztatott kukoricaszemeket tömtünk le a kacsák torkán. 

Na és a nyulak, azok voltak csak igazán a kedvencei! 

Gondolkodom azon, volt-e olyan, hogy Ő elfáradt?  Mennyi odaadás...

Május égi anyja, Vénusz adta anyu szépségét és kreativitását. 

Varrt, kötött és a falusi asszonyoknak előnyomott hímzéshez népi motívumokat, - mi csak úgy mondtuk svábosan: anyu drukkol, -  pl. kalocsait, matyót, buzsákit, de még sorolhatnám, hiszen a magyar népművészet formakincse nagyon gazdag.
Néha segítettünk nővéremmel új sablont elkészíteni, ami abból állt, hogy a zsírpapírra előrajzolt motívumot egy tűvel finoman kilyuggattuk. Drukkoláskor (előnyomás) ezeken átfolyt a festék  és megfogta a textíliát. Ezután ha megszáradt, már lehetett is vinni hímezni. 

Anyu sok verset ismert, szépen énekelt, mandolinozott. Az utóbbit csak ritkán, a mi külön kérésünkre. Énekelni azonban lehetett munka mellett is... most is a fülemben cseng a dal, amit együtt énekeltünk, mialatt kertészkedtünk: ...tündér a tündér lányt meg is koszorúzza, tizenkét tücsök meg, csak a nótát húzza. 

* https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9m%C3%A9t%C3%A9r