Szombat délutánra nem terveztem semmi egyebet, mint egy jó pihenést. Hajtós ez a július, érzem, hogy fáradt vagyok, több a munka, mint amit még szívesen végzek.
Aztán változott a program. A férjem megkért, menjek el vele Kecskemétre az édesanyjához a kórházba, visszafelé pedig bemennénk az Öreg Tanyacsárdába Lajosmizsére egy vacsorára.
Hogy is mondhattam volna nemet. Tudom, hogy nehéz belenézni a halál szemébe.
A kórházban hófehér, szinte ropogós ágyneműben feküdt a mama. Bármikor érkeztünk, így volt.
Jó látni, hogy megadják az elmenni készülő méltóságát.
Mosollyal köszöntött a mama, mikor meglátott bennünket.
Míg férjemmel kommunikáltak, kicsit elléptem az ágytól.
Már múlt héten is láttam, hogy egy fali tartóban a Példabeszédek könyve. Gondoltam megnézem, milyen üzenete van számomra, mert minden szellemi könyv üzen. Tudjátok, a vonzás törvénye.
Felütöttem.
Felütöttem.
- Pálnak a népek apostolának látomása van. Az Úr azt kéri tőle, menjen hirdesse a hitet. Ő maga mellé veszi a fiatal, általa megtérített görög-zsidó Timóteuszt és Szalonikiből elindulnak missziójukkal a makedóniai Filippibe, ahol aztán később megalakul az első keresztény gyülekezet.
Nem vallásról van itt szó, hanem hitről, bizonyságról...
Saulusból lett Paulus.*
Elköszöntünk.
Hazafelé beugrottunk az utunkba eső Oázisba, vettünk sok-sok szép évelő virágot, hogy az elfoglaltságaim miatt elhanyagolt kertemet megszépítsem. Nem számít a kánikula, a telihold befogadó energiája segíti a virágaim megfoganását.
Ezután Lajosmizse felé vettük az irányt.
A Öreg Tanyacsárdához érkezve csodálatos látvány fogadott. Mindenütt gyönyörűen zöldellő, virágzó növények, az elmaradhatatlan piros muskátlik, óriás begóniák. Az asztalokon hófehér élővirág csokrok a vázákban.
Piros-fehér-zöld.
Piros-fehér-zöld.
Szeretjük ezt a tradicionális, magyar éttermet. Remek a konyhája, udvarias, gyors a kiszolgálás.
Az étlapon való rövid keresgélés után rendeltem: Bessenyei Feri bácsi kedvenc túrós csuszáját kértem egy deci jóféle Irsaival és mentes vízzel. Valahogy itt most nem mondtam, hogy szalonnapörc nélkül hozzák.
Amíg vártuk a vacsorát, az idős korára egy közeli kunsági tanyára visszavonult színész óriásunkról, Bessenyeiről beszélgettünk. Egy vele készült interjúról, ahol élete mikéntjéről, öregségéről, visszavonultságáról beszélt. Ebben elmondta, hogy tanyája mellett ugyan felesége kérésére építettek egy kápolnát, de Ő nem jár oda. Neki nincs szüksége külsőségekre hitének erősítéséhez.
Hús-vér templom.
TAT TVAM ASI (तत्त्वमसि)
Meghozták a vacsoráinkat. Az enyém egy egész serpenyő kemencében átforrósított, kicsit ropogósra sütött csusza, megszórva kisült szalonna darabkákkal, mellé egy tálkában a tejföl.
Szedtem belőle. Közben még Bessenyeiről beszélgettünk. Arról, hogy egy történetével milyen finoman érzékeltette a változó világot. Elmesélte, hogy először még nagyon fiatalon kapta meg Otelló szerepét. Hatalmas sikere lett. Minden este vastaps. Majd idős korára ismét megkapta a karaktert, mikorra tele volt már egy férfi összes élettapasztalatával, átéléssekkel. Biztos volt a sikerében. Azonban a várva várt siker elmaradt. A közönség esténként Jágónak tapsolt.
Estéről-estére magányosan gyötrődve ült az öltözőjében, mindig feltéve magának a kérdést: mit nem csináltam jól? Mivel nem végzett színiakadémiát, az Ő diplomáját a közönség tapsa adta.
Miután bevallotta gyötrődését az öltöztetőjének, az, a segítségére sietett.
A közönség annak tapsol akivel azonosul.
Jágóké lett a világ, - mondta keserűen a művész.
Közben üres lett a serpenyőm. Szépen, akkurátusan kiszedtem és megettem a csuszát az utolsó falatig. A desszertnek gondolt tejespitének már egy csepp hely sem maradt.
Tudjátok, nem voltam ennyire éhes, de valahogy ez a magyaros, paraszti környezet a gyermekkoromat idézte vissza.
Az elénk tálalt ételt illett az utolsó falatig megenni. Ez egy tisztelet volt a szüleink fáradságos munkája iránt, mert a kétkezi munkájuk volt az irántunk való szeretetük egyik legbiztosabb jele...
 |
| Magot vető paraszt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése