MOTTÓ: "Az IGAZSÁG maga fogja minden úton-módon segíteni azt, aki elindult az IGAZSÁGOT megkeresni..." Matri Vani
Nálam a tünetek úgy jó 15 éve kezdődtek...
Ha nagy áruházba mentem, szédülés, hányinger, megfogalmazhatatlan rosszullét fogott el. Ma már tudom, hogy mások energiái és a Földtől való elzárkózás, földeletlenségem okozta. Amit tettem, egyszerűen elkerültem a plázákat, kisebb üzletekbe jártam vásárolni.
Nem kívántam húst enni, kellemetlennek éreztem a szagát, ízét. Szívesebben nyúltam gyümölcsökért, zöldségért, olajos magvakért. Ezen kívül a főzelékek, gabonakásák, levesek és tejtermékek még inkább az étlapomra kerültek. Akkor terelődött a figyelmem az ayurvédára. Megismerve azt, észrevettem, hogy már ösztönösen alkatomnak (prakriti)* megfelelően étkeztem.
Ha nyugalomban voltam, a két szemem közötti ponton ( harmadik szem), bizsergést, hideget éreztem, szinte fázott a homlokom, ugyanakkor gyönyörű kék fény jelent meg. Eleinte nem tudtam, hogy a hipofízis aktiválódása okozza, mely segít kapcsolódni felsőbbrendű szellemi erőkkel, az intellektussal, belső bölcsességgel, és tisztánlátást ad.
Egy téli napon, mikor a hóval borított erdőben sétáltam, gyönyörű zöld aurát láttam a fák körül. Ebből a tapasztalatomból is tudom, a természet, a növények tényleges gyógyító erővel bírnak.
Leggyakrabban visszaköszönő számok az életemben: 11:11, 333, 3, 555. **
Édesapám halála után a szívcsakrám megnyílása nagy fizikai fájdalmakkal járt. Külön érzékeltem a hátsó és az elülső csakrát. Gyakran végeztem mellkasnyitó gyakorlatokat. Még nem jógáztam. Ösztönösen összefogtam két tenyeremet hátul, vállamat kifordítva jól átlélegeztem a mellkasomat. Ma már tudom, hogy a hirtelen szívdobogás csak melléktünete a mellkas közepén lévő szívcsakra aktiválódásának. Például mikor édesanyám úton volt az ottHONá-ba, hogy el tudjam engedni a spirituális szívem napokig nagyon aktívan nyitva volt, nem éreztem a halála iránt fájdalmat...
Megfigyeltem, hogy nem gyűjtök, nem halmozok magam körül semmi felesleges dolgot. Annyit vásárolok amennyi éppen kell, ha valamit megunok, nem teszem el, hogy majd jó lesz valamikor, hanem túladok rajta, "elengedem".
Néha szeretek csendben lenni, ekkor tudatosan figyelem a belső hangomat, nagyon erős párbeszéd zajlik bennem belső vezetőmmel. Máskor napokig zenét hallgatok, mantrákat. Szinte érzem, ahogy átjárja a lelkemet, felemel. A tanítások szerint a vaskor emberének a karmától való megszabadulását nem annyira a jóga ászanák, mintsem a mantrák hallgatása és zengetése segíti elő.
Alvási szokásaim is megváltoztak. Néha olyan erős energia érkezik, hogy órákig nem tudok aludni. Ilyenkor meditálok, elmélkedem. Nem kapcsolok villanyt, hagyom magam az éjszakában. Kinézek a csillagokra, Holdra, mélyeket lélegzem a friss levegőből. Ha igényelem az elmaradt alvást, munka után hazaérve lefekszem és alszom napközben.
Nagyon megérzem a napkitöréseket, ilyenkor erős fejfájásom van, ami tudom majd elmúlik, nem nyúlok gyógyszerhez, inkább próbálok nyugalomba vonulni.
Behunyt szemem mögött, már nem sötétség fogad, hanem hol finom pasztell színű felhők, hol bíbor.
Gyakran villannak fel fényszikrák, lila, fehér, sárga, rózsaszín, zöld, kék. A sárga sziporkázik, mintha Laksmi szórná kincseit...
Legyenek az én tapasztalataim nektek is útmutatók. Tuddjátok!, az úton járva a kellemetlen tünetek csak múló, kísérő jelenségek.
Nagyon fontosnak találom többször is olvasva tudatosítani a spirituális ébredésünk tüneteit:
